Rész

501  8|             Hogy a szolgával mondatá el,~Ki azt hallás után tanulta
502  8|           Hol gyermeksége úgy uszott el,~Mint a virág az iszapos
503  8|           sok összefüggés:~„Ne, tedd el ezt a pénzt, fiam,~Nekem
504  8|           nem fogadod,~Akkor felejts el engemet.”~Lehajlott a fiú,~
505  8|              akadott,~Ki nem taszítá el magától,~Ki megölelte őt!~
506  8|          beszéltek,~S jobban mondták el érzeményeit,~Mint nyelve
507  8|              Hivatva érezé magát.~De el nem csüggedett.~Tán oly
508  8|         kalappal, de fölemelt fővel.~El nem fogadta a nagy hívatalt,~
509  8|             marad,~Ugy ők pusztulnak el.~De volt fönn a kastélyban
510  8|           Tulajdon életét fogyasztja el.”~A jó vagy rosz sors ugy
511  8|             és szolgált... így telék el~Gyermek- s ifjúkora.~Elmondta
512  8|              még tovább is bujtogat,~El fogja csapni őt.~Méltósággal
513  8|      Amennyiből megélek.~De innen én el nem megyek,~Mert itt hasznosnak
514  8|         tovább is tűrik őt magoknál,~El vannak veszve mind a két
515  8|            helyett!~Bőszülten hagyta el a nép~A templomot,~(Az isten
516  8|        Káromkodó fenyegetéssel~Hagyá el az ifjút a nép.~Egy pillanatra
517  8|              még most gyermek ő, kit~El lehet könnyen bolondítani,~
518  8|             majd a hír felőlem,~Hidd el, hogy a te érdemed lesz
519  8|              hang,~Hoszú szünet telt el bele,~Mig akadozva ekkép
520  8|        hosszan, boldogan.~„Nem űzesz el hát?” szólott a leány,~„
521  8|       fojtanom,~Hogy önmagát eméssze el?~És élnem is kell... mibül
522  8|          Inkább szeméten éhen veszek el,~Inkább ugy végzem éltemet,~
523  8|            nem,~Ti nem halhattok ott el;~Eljő a nap, mert el kell
524  8|             ott el;~Eljő a nap, mert el kell jőnie,~Midőn kinyíl
525  8|             elhaladni,~S előbb aludt el ez, mint ő,~És ennyi fáradás
526  8|             férj, ki legkésőbb aludt el,~Aztán az anya, azután~A
527  8|      beszédök csendes suttogás.~Hogy el ne verjék a kisdednek álmát.~
528  8|            szülő, kinek~Éhen veszett el gyermeke,~Szép ártatlan
529  8|           sok évnek oly sok nyomora;~El kell most végre tőle válnia?~
530  8|          gyermeke. -~Szépen temették el a kisdedet.~Keményfából
531  8|            tevének,~Mert drágán kelt el a gyürű,~S árát rákölték
532  8|    gondolatjai~Fejében nem halhatnak el,~Hogy eljön a nap, amidőn~
533  8|              olyan gyorsan terjedett el,~Mikéntha villám hordta
534  8|              volna szét.~Mohón nyelé el a szomjas világ~E tiszta
535  8|               Az utca közepén~Fogták el őt, s elhurcolák.~„Megálljatok,”
536  8|          varangyos béka van!~Borítsa el pofátokat~A fekély olyan
537  8|             a futást,~Fuss és bújjál el trónusod alá,~Mint ágy alá
538  8|             borzasztó egy álom vala,~El sem beszélem hitvesemnek,~
539  8|         Mástól, halálos vétket követ el,~S azt ki szabad, azt ki
540  8|           haramja tán?~Itt hamvadott el csontja e helyen~Vagy látta
541  8|             az idő oly lassan ballag el,~Mint két mankóján a vén
542  8|            vagyok, kit élve~Temettek el...~Halott vagyok... már
543  8|          lombtalan fa?~S hová sodort el a vihar?~Hol foglak föltalálni
544  8|            rabló lett s hóhér temeté el...~És hátha apja nyomdokát
545  8|              ragadta volna meg,~Mely el akarta hagyni őt.~„Megvan!”
546  8|                                  JŐJ EL VÉGRE, VALAHÁRA...~Jőj el
547  8|            EL VÉGRE, VALAHÁRA...~Jőj el végre, valahára,~Te határzó,
548  8|          illik, merészséghez,~Dobjuk el már azt a kockát,~Ha fekete,
549  8|             síkra szállunk,~Mondjunk el egy imádságot,~És mi légyen
550  8|         olyasmi,~Mint a gyertya, mit el lehet oltani;~A magyarnak
551  8|           mint voltak e nagy ősapák,~El fogja lepni árnyékunk a
552  8|         Szemem rajta kevélyen mereng el:~Az én apám az az öreg ember!~
553  8|            jövék, s megint elmégyek, el.~Még csak alig, hogy üdvezeltelek,~
554  8|             dicsvágy von engem tőled el...~Fejemre nem is férne
555  8|             dicsvágy von engem tőled el,~Tudod: belőlem az régen
556  8|    közlegénység,~Tisztelkedve megyen el mellettem;~Én pirúlok, gondolván
557  8|           vagy száz év volna hátra.~„El azért a nagyobbik kancsóért!”~
558  8|         legszebbik leány?~Azt veszem el, azt is talán,~Az is ugy
559  8|            veszünk is,~Előre!~Hogyha el kell veszni, nosza,~Mi vesszünk
560  8|           veszni, nosza,~Mi vesszünk el, ne a haza,~Előre!~Debrecen,
561  8|         hősök, véretek,~Ha a koronát el nem töritek,~Fejét a szörny
562  8|              Alig bírja már a lábam,~El kell dőlnöm itt hosszában.~
563  8|            egy van hátra,~Készüljünk el a halálra.~Föl Budára a
564  8|        kardunkat lábához,~Hadd vegye el életünket,~Csak ne bántsa
565  8|         Kiirthatd a pártütőket,~Vedd el a mi életünket,~Csak kíméld
566  8|            gyermek oda!~Most a kocka el van dobva.~Zsivány voltál,
567  9|            isten nem arra teremtett,~El onnan a csatatérrül, lódulj,~
568  9|            korbácsot kezében,~S várd el békén, míg reád halált szól,~
569  9|             De úgy-e téged, úgy-e~Én el nem hagytalak?~S lépésid
570  9|        Utánunk még kétszer annyi jön el.”~S összeálltak indulásra
571  9|           ottan áll a sorba’.~„Hagyd el, anyjok, hagyd el már,”
572  9|              Hagyd el, anyjok, hagyd el már,” szólt kérve~Péter
573  9|             Panna néni férje,~„Hagyd el, anyjok, elég ebbül ennyi,~
574  9|         szabadság harcában.~Menjetek el, szeretett cselédim;~Ha
575  9|     szabadságért halni,~Ahogy én azt el tudom gondolni,~Legszebb
576  9|            csak úgy magában~Mormogta el hazaballagtában:~„Mennek
577  9|           hord,~S mégis vesztem vón’ el eddig inkább,~Minthogy most
578  9|            rövid hét előtt~Itt folyt el annyi vér?~Itt harcolánk,
579  9|             itt zugó~Golyók röpűltek el,~A légben most fejem fölött~
580  9|            rövid hét előtt~Itt folyt el annyi vér?~Szászsebes, 1849.
581  9|          zászlót sem tornya tetején.~El van rejtezve a világ elől~
582  9|            volt, mi erőt adott,~Hogy el ne dőljek, hogy viselni
583  9|           szegény vár,~Hogy örömedet el kell rontani!...~Csalatkozol:
584  9|   legrémesebben zúg.~Csak nem fajult el még a székely vér!~Minden
585  9|             mezején.~Csak nem fajult el még a székely vér!~Minden
586  9|              a port!~Csak nem fajult el még a székely vér,~Minden
587  9|      Különben azt hisszük, hogy őket el~Szándékszik ön kergetni
588  9|           meg,~Csak meghajoltunk, de el nem törénk!~Él a magyar
589  9|         becsületem,~Magammal viszlek el,~Te sírba szállsz velem.~
590  9|              csatákban;~Ha miljomnak el kell veszni,~Vesszen el!~
591  9|              el kell veszni,~Vesszen el!~Ki fogna most fukarkodni~
592  9|             lesz ember, ki megmarad,~El tudja e gyászdolgokat~Beszélni,
593 10|       oltárát,~A vestaláng hamvadjon el,~Melyet szívem meleg vérével~
594 10|        foglak soha!’~„Az ördögökbe - el tehát veled!”~- E gondolat
595 10|         maradni,~Én, én... én megyek el.~És most a búcsuóra~Végpillantásiban,~
596 11|         Ráadásul még a többihez~Tedd el a negyediket!~Bizony isten