Rész

 1  1|         alemann kimúl.~De nyugot népe nem fogy,~Elhullott száz
 2  3|         vagyok, hazám,~Színházad népe közt.~Zengjen tehát a lant!~
 3  4|        Látogatá őt~Az egész falu népe~Oly szorgalmatosan;~Elannyira,
 4  4|     faluban.~Ide járt hát~A falu népe, kivált~Vasárnapi délnek
 5  4|          csatatér.~Az egész falu népe~Egymást kaszabolja,~Hogy
 6  4|         Magyarország jámborlelkü népe~Igen becsületes módon bánt
 7  4|      korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~Amint
 8  5|            Önmagáról tudja e lak népe, milyen~Édes a szabadság
 9  5|   Kiskunsági Szentmiklósnak~Ifju népe!~Benyitottál a szivemnek~
10  5| szentegyház;~Nincsen benne buzgó népe már:~A virágok... s hallgat
11  6|        De mit tűr a szolgaságnak népe?~Mért nem kél föl, hogy
12  7|  Tetejében a kéménynek...~Vándor népe ott halad.~Ott a messzeség
13  7|      Romján csak titokban sóhajt népe, mert őt~Árulás szeretni
14  8| Elkezdődik ostroma.~Verdun gyáva népe reszket,~S reszkető félelmiben~
15  8|          Ekkép mutatta meg magát népe előtt;~A nép pedig rajta
16  8|         az istenadta~Árva magyar népe,~Mint a Krisztus a keresztfán,~
17  8|  szabdsági Kánaánba,~Mint Mózses népe hajdanába!~Nekik volt, van
18  9|      most, mint eddig itta~Saját népe könnyét!~Jőjetek! ismerjük