Rész

 1  4| GÁBORHOZ~Megénekellek!... de te lész oka,~Ha énekem tán szabadon
 2  4|         mindnyájunknak kedvence lész.~Pest, 1844. augusztus 7.~
 3  4|  Iluskám!~Cudar mostohádnak nem lész többé rabja,~Feleségül veszlek...
 4  5|       boldog lehess,~Minő ekkor lész az oltár előtt.~Pest, 1845.
 5  5|         a szív mondja nékem:~Te lész sötét, kietlen éjem~Hamvadhatatlan
 6  7|      Virágillat, virág dala,~Te lész majd ott bölcsődalom,~Melynek
 7  7|   leszek világod,~És te istenem lész...~Oh jer karjaimba...~Vagy
 8  7|      nem volnál,~S míg te rajta lész, mindaddig~Megmaradunk a
 9  7|        el a csaták teréről;~Nem lész kevésbé kedves én előttem~
10  7|         egy perc s örökre zárva lész.~Túl az éjnek fejér szivárványán,~
11  7|     egykoron~Reájok nehezűl,~Te lész utósó, akinek~Segélyeért
12  7|       jó öreg, ha egykor~Boldog lész, gondolj reám,~Jussak akkor
13  8|         diadalmat űl,~De te nem lész itt a diadalnál,~Nem jöhetsz
14  8|        vagyok tehát?”~- „Szabad lész, oly szabad,~Hogy egy óra
15  8|       vésznek kardja villog.~Te lész a győző, a diadal-ív~Ha
16  8|  fogadsz neki,~Ő lesz az úr, te lész a szolga.~Egyéb dolgod nem
17  8|        Szegődjél hozzám; szolga lész, igaz,~De ily urat szolgálni,
18  8|     virágokat.~Oh halál, te nem lész oly kegyetlen,~Hogy magaddal