Rész

 1  3|  Ragyogásod többé nem láthatom.~Hogyne volna hát sötét világom!~
 2  4|        Nem lehet pompás szobám;~Hogyne tudná, ‘sz hajdanában~Kelmed
 3  4|       éjszakán?”~„Hej, Iluskám! hogyne volnék én halovány,~Mikor
 4  4|    örűlt, hogy elért a határra,~Hogyne örűlt volna? ez a szegény
 5  4|        dolmányt, nyakravalót...~Hogyne az istenért? a nap fejök
 6  4|      bútól fakadt sírva halmán;~Hogyne? az istenben boldogúlt jó
 7  4|    vagyunk” felelt neki János.~„Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~
 8  5|         S jó, mint az angyal... hogyne hajtanám~Meg térdeim előtted,~
 9  7|   kapitánya.’~Elbámult a követ, hogyne bámult volna?~Ily kapitánnyal
10  8|        előtt;~A nép pedig rajta hogyne örült volna?~Képére volt
11  8|      pokolba.~Kedves németjeim, hogyne szeretnélek,~Legvigabb napjaim
12  8| szeméből~Könny miért szivárog?~„Hogyne búslakodnánk,~Hogyne búslakodnánk,~
13  8| szivárog?~„Hogyne búslakodnánk,~Hogyne búslakodnánk,~Mikor veszélyben
14  8|   Szivembe szerelem.~Tudom még, hogyne tudnám?~Habár régen vala,~
15  8|        hazafiak.~Közöttök van - hogyne volna?~Kont István is a
16  9|   Zászló alá az eke szarvától.~„Hogyne mennénk örömest, mikor kell!~
17  9|  kelmednek, szegény Panna néne.~Hogyne sírna? három fia vagyon,~
18  9|       Egy szívvel, egy szájjal,~Hogyne becsülné azt tulajdon nemzete,~