1-500 | 501-530
Rész
1 1| együttlétünkben ezen pár~Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!~
2 1| nagy úton~Fáradva lépdegel,~Mert vállaim tetézvék~Butyornak
3 1| Azért hagyjátok-e a tájat,~Mert nem meleg?~Vándorlok én
4 1| éden~Kebelemnek belsejében?~Mert rózsámat ölelém.~Most, midőn
5 1| Puszta, gyászos, véghetetlen?~Mert rószám nem ölelem.~Vadas,
6 1| Aprócska vendéginket is hídd,~Mert úgy kiéhezém;~A legkisebb
7 1| Adj isten ő egészségére!~Mert mennyi dolga van;~Hogy minket
8 1| fölzeng, újra vajh mi némit?~Mert a húr beszélni szívem érzeményit~
9 1| többé,~Gyermekéveim után:~Mert az ajak édesebb volt,~Mert
10 1| Mert az ajak édesebb volt,~Mert az ajkon szebb pir lángolt,~
11 1| Szinte egykedvűleg néz.~Mert a rózsanedvhez képest,~Mely
12 2| Ebben fakad bánatom forrása;~Mert ha látom szép páros voltokat,~
13 2| Verítékemből ott sok elfolya,~Mert oly göröngyös, oly kemény
14 2| öröm könyűje mossa szét:~Mert ahol enyhe bölcsőm lágy
15 2| hordaja talán?~Bort belé! mert nem szivelhetem, ha~Puszta
16 3| Igyál tehát, ürítsd ki, mert szomjazom;~De csókodat,
17 3| szennyet a~Kebelből számkiűz;~Mert várni lehet-e,~Hogy romlott
18 3| Noha neked nem kivánom.~Mert a gólya ha visszaszáll,~
19 3| lányokkal nem beszélek.~Mert ha szólok őhozzájok,~Hajnal
20 3| dobog s mig pártfogója van,~Mert pártfogója az, mi neki üdvöt
21 3| Fogaddsza hálaszózatom;~Mert pénzre vár az asztalos...~
22 3| hogy könnyeit ne öntse,~Mert fiának kedvez a szerencse - -~
23 3| kapok.~Érik szerelmem is,~Mert forró a szivem;~Légy te
24 3| a végett!~Azért mentem, mert megláttam,~Hogy odabenn
25 3| kocsmában.~Itt tanyázunk, mert van nékünk,~Mert van nékünk
26 3| tanyázunk, mert van nékünk,~Mert van nékünk feleségünk.~Nyelves,
27 3| téged, o kellemes élet!~- Mert kellemes az, noha sok sebet
28 3| még.~Nem, tovább nem űzöm!~Mert ez drága bér;~Tán ily áldozattal~
29 4| telt üvegnek,~Bár keserű... mert könnyeim~Beléperegnek!~Debrecen,
30 4| tengeren!~Jól jársz vele, mert a legszebb gyöngy,~A hűség
31 4| többet ennél;~De nem mondom, mert nincs kinek.~Debrecen, 1844.
32 4| ott az könnyen~Megesik,~Mert a katonai pálya~Fene sik;~
33 4| tavaszt csak annyiból kivánom,~Mert melegebbek lesznek a napok,~
34 4| Be kell Egerbe mennem!~Mert ennyi édes vonzerőnek~Szívem
35 4| jövőben vígan élek,~Boldogon!~Mert nem árva már az egykor~Árva
36 4| izzad még az is szegény!~Mert bizony már régen lehete,~
37 4| Pityeregnek szörnyü éneket,~Mert helyök nem legkényelmesebb;~
38 4| megsüvegelik.~S okosan! mert a kaján elem~Mértéken túl
39 4| kérdések~Olyan jól estenek.~Mert mindenik tükör volt,~Ahonnan
40 4| is sir!... - És miért?~O mert roppant bubánat ért!~Fogalmatok
41 4| bánta ő, még inkább örűlt;~Mert mióta a lyányt elvesztette:~
42 4| Csendben, boldogan.~Boldogan! mert haj a nagy világban~Boldog
43 4| szerzem, hogy eligyam s egyem.~Mert oh barátim, a terített asztal~
44 4| pótra nyomja zsebemet -~Mert nem szerzém én e pénzt,
45 4| Természetünktől az elüt -~Mert tudjátok, velem együtt,~
46 4| állnia.~El sem obliviscálnak, mert~Ha occasióm akadt:~Kutyáliter
47 4| Örvendek én ezen, pedig nagyon;~Mert, oh barátom, azt elhiheted,~
48 4| emberekben: jégre nem viszik.~Mert ő becsűletes lelkű, igaz;~
49 4| nekünk? azt el nem mondhatom,~Mert nincs rá szó, nincsen rá
50 4| választottál meg uradnak,~Mert nem vagyok se’ szép, se’
51 4| Bandi, hogy meg ne kapjalak;~Mert ha megkaphatlak - mennykő
52 4| Kalandok, isten veletek!~Mert nem lesz már nekem kalandom;~
53 4| reám,~És oh bámuljatok!~Mert nem mindennapi,~Amit most
54 4| alhatik~Sírjában ítéletnapig;~Mert ama boldog öntudattal~Dugá
55 4| szerelmemet.~Csak hozza is! mert az nekem haj~Mindig mi jól
56 4| szerettem én,~S boldog valék, mert a lyánykától~Viszontszerettetém.~
57 4| is nem maradtam otthon;~Mert ha még soká darál előttem,~
58 4| honn volt, s visszatére,~Mert nem ereszté be felesége.~
59 4| bölcsen rendelék az istenek,~Mert hogyha vas lett volna a
60 4| jelen; csak erre számolhat,~Mert a jövőhöz semmi köze nincsen.~
61 4| tépné szerteszéjjel?~Oh mert van ilyen, és pedig nem
62 4| Képesek a falubéli fülek,~Mert innen a helység~Majd félórányira
63 4| átila-dolmányon~A csínos ezüst gomb -~Mert megvagyon a szabadúlás terve,~
64 4| ezek csak pletyka beszédek;~Mert Erzsók asszony nem is issza
65 4| isten,~Fejenagy koma!”~(Mert ő, a nagy férfiú, volt ez.)~„
66 4| vagyok egyrészt,~Nem tagadom,~Mert megszeretém~Lángzó szerelemmel~
67 4| A szemérmetes Erzsókot,~Mert én kendet utálom,~Mint a
68 4| Hanem ekkor eleblábolt,~Mert nem volt hajlama a mesterséghez.~
69 4| szolgált,~Az öregebbik,~Mert az ujat kímélnie kellett. -~
70 4| uram,~És menjünk szaporán!~Mert csak bíró uram az,~Ki követ
71 4| kisbíró,~Bár nem nagy örömmel,~Mert legszebb kedvtöltésében
72 4| Egy tyúkját agyonütötte,~Mert ez mindig az ő csirkéi közé
73 4| gyalogoltam.~Siess hát, mert ha sokáig késel,~Élted napjáig
74 4| BORIVÓ~Megiszom én a bort, mert szeretem,~De néha megy belém
75 4| annál megfoghatlanabb ez,~Mert zsebemnek zord egén~Pénzfogyatkozásnak
76 4| kalapja nagybecsű vala,~Mert Elizéus prófétával az~Rokonságban
77 4| barátság végre megszakadt,~Mert én utáltam a nyegléskedést,~
78 4| Fején~Ez épen a nagy átok,~Mert a papucskormány terhét nyögi;~
79 4| otthon inni nem merészel,~Mert ekkor kész a pör a feleséggel.~
80 4| már~Megúnt, bús életem.~Mert gyakran voltam úgy, hogy~
81 4| mint a bunda úgy aludt:~Mert tennap egy új vendég érkezék,~
82 4| istentelenséget láthatott:~Mert amint aztán leereszkedék,~
83 4| édes-örömest;~De már késő, mert minden megesett.~Hanem vigasztalásul
84 4| Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.~Mert a pázsit fölött heverésző
85 4| igen nem sietnék;~Sietek, mert máskép velem roszul bánnak,~
86 4| többet nem is gondolhatott;~Mert ekkor a nyájjal elérte a
87 4| telet.~Csak azért futott, mert világosan látta,~Hogy méltán
88 4| mindevvel mit akar?~Nem tudta, mert nagy volt fejében a zavar.~
89 4| látása nem esett kedvére,~Mert megijedt tőle, s ily szót
90 4| megpihenek.”~Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,~Hanem
91 4| meg szíve a baloldalába’,~Mert így gondolkodott: „Ha befogadnának,~
92 4| lóra, nyeregbe vethetném;~Mert ha én nem ölök, engem öl
93 4| mindjárt pártját fogta,~Mert Magyarországot egyszer beutazta,~
94 4| nézett a seregnek utána,~Mert jól bent vala már nagy Taljánországban,~
95 4| küszködnie kellett a hideggel,~Mert Taljánországban örökös tél
96 4| tovább az én galambomat -~Mert lehajítanám mostan csillagodat.”~
97 4| népet,~Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen
98 4| által kipihenjük magunk,~Mert hosszu volt az út, kissé
99 4| De piros volt az most, mert a magyar sereg~Török vértől
100 4| ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert megéhezének~A nagy öldöklésben
101 4| Figyelmezzetek rám, ti nemes vitézek,~Mert nagy fontosságu, amit majd
102 4| hiszem az egy istent,~(Mert szavának állott ő minden
103 4| királylyány ne tarts reám számot;~Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat:~
104 4| még szép Magyarországtól,~Mert Franciaország esik tőle
105 4| János, hanem űlt a széken,~Mert lerogyott volna kínos érzésében;~
106 4| lakolt ám érte a rosz pára,~Mert jutott inséges koldusok
107 4| szállt,~Hanem ismét eltünt; (mert be volt az zárva,~S csak
108 4| meg-megállt a csodálkozás miatt,~Mert nem látott minden léptében-nyomában~
109 4| kegyelmezz, kegyelmezz!~Mert mi téged ime királynak fogadunk,~
110 4| ajánlatát.~Én itt nem maradok, mert tovább kell mennem,~Itt
111 4| már szíve a bútól egészen,~Mert mikor keblén a rózsaszálra
112 4| engem, hűséges jobbágyom,~Mert én azt meglátni fölötte
113 4| szállt szivének tájára,~Mert eszébe jutott kedves Iluskája.~„
114 4| Csak az az ok szolgál arra,~Mert ránéztem galambodra;~Sugaramnál
115 4| gyógyulást szerez.~Szeressünk! mert erőnk szeretni,~Idő jártával
116 5| Nemzetem gyógyítsa fel,~Mert e nemzet, elhigyétek,~Életet
117 5| vágyam hasztalan hevit,~Mert, ami fölsegítene,~Eltörve
118 5| sohajtásim fuvalmiban;~S mert a földön ápolója nincs,~
119 5| kincset híven őrzi szívem,~(Mert a sziv üresen nem állhat,~
120 5| gondolám az ősszel, -~„Várlak, mert boldogságommal jősz el;~
121 5| költészet, nem hagylak el soha,~Mert nem hagyhatlak el!~Táplálni
122 5| mogorva ép azért~Volt Orbán,~Mert oly vidám hajnal pirult~
123 5| Nem az ebédre nézve,~Hanem mert vettem észre,~Hogy köztünk
124 5| királyi kincse,~Koldús vagyok, mert azt eltemeték.~Szempilláidnak
125 5| tolvajtól nem féltem én,~Mert oly üres, mint sok tudós
126 5| Hóhér kötele...~Mért? azért, mert Angyal Bandi~Lelke bújt
127 5| Egyúttal költő is talán?~Mert úgy elandalodva csügg a~
128 5| jobbkezem szára~Véghetetlen,~Mert nagyon sok telt palackot~
129 5| Vegyülése.~Az örömem onnan ered,~Mert itt voltam;~El kell mennem:
130 5| mi-léted.~De én becsüllek! mert hisz aranyával~Fizetted
131 5| mondom neked!~Javad kivánom! mert hisz aranyával~Fizetted
132 5| dőrited.~Szegény! Sajnállak... mert hisz aranyával~Fizetted
133 5| majd az idő gyilkolja meg;~Mert az idő a jobb lelkek segéde,~
134 5| nem! csak azért sem az, mert~Hazugságban hagytál engemet.~
135 5| kék eget!~S ez hazugság, mert nem láttam addig,~Míg nem
136 5| hozni melyik lyányka fog?~Mert szegénynek alkotá az isten~
137 5| meg, hogy szerethesselek,~Mert különben köztem s a világ
138 5| kert sokkal boldogabb még,~Mert beléje néznek szemeid.~Gödöllő,
139 5| tégedet,~Nem méltó más erre, mert hazát ugy,~Mint a költő,
140 5| bizalma van szivemnek önben,~Mert ön már többször segíte rajt.~
141 5| minden hozzád írt dalom,~Mert hisz azok a mennyből erednek,~
142 5| hogy féltselek, leányka,~Mert hiszen nem is vagy még enyém;~
143 5| szerteszét szakad...~Mert reám igy dörg le az itélet:~
144 5| legszebb álma te!~Onnan van, mert rajzolásit elmém~Minden
145 5| örűlök rajta, hogy az voltam,~Mert a száraz fa legjobban ég.~
146 5| hazának színeit,~Lyányka, mert szereted a hazát.~Adok én
147 5| balsorsot? melyet~Én megbírok, mert megszoktam már...~Csak szeress
148 5| mondd, hogy mit akarsz?~Mert te kínzasz, mert te gyötresz
149 5| akarsz?~Mert te kínzasz, mert te gyötresz engem,~Pedig
150 5| kajánkodás.~Csalatkoztam! mert amilyen a föld,~Ott fenn
151 5| nagyon tündöklik?~Jaj neki, mert számüzetni fog.~Hány jobbágyát
152 5| nagy ünnepet?~Csak azért, mert megtudom: a lyányka~Szeret-e
153 5| körűl;~És messze látok, mert mindenfelé~Megmérhetetlen
154 5| én most megelégedéssel,~Mert időm vidáman, boldogságban
155 5| később, „jóra fordul sorsom,~Mert hisz lábaim már a sír szélén
156 5| arcát szemeim könnyével,~Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros...~
157 5| Nagyságos úr! kimondom azt,~Mert ön énnekem nem árthat;~Cenzurázni
158 5| kinek nem volt hazája,~Mert rajtütének ellenséges népek,~
159 5| mely holt nemzetének sírja;~Mert könnye volt egyetlen kincse,
160 5| Gyötrelmei a szólni nem merésnek;~Mert mit mondhatna a fényes lovagnak,~
161 5| leánnyal nincs találkozása,~Mert a leány a sírból szinte
162 5| de szinte hasztalan vár;~Mert a lovag száll messze, messze
163 5| Jó téli öltönyt varratok;~Mert közel a tél, s mostani~Ruhámban
164 5| Jőnek ellened zudúló hangok;~Mert ha nagy az égiháború,~Félre
165 5| Istenem, be ver a szived,~Mert itt van az enyim mellett.~
166 5| barátságnak méhét is bevedd;~Mert jól tudod: szép a virág;
167 5| szekerén,~És boldog vagyok, mert kezed megnyerem én.~Ne félj,
168 5| csak az élet.~Van életem, mert henyélek.~A paraszté a dolog.~
169 5| készítsd, paraszt, az útat,~Mert hisz a te lovad vontat.~
170 5| Koszorúzzatok meg engem,~Mert a szőlővessző és a~Költő
171 5| vetődtem!~Nem csoda különben, mert rom van előttem.~Nem váromladék
172 5| az égnek ifja,~Lángol, mert kebelét a szerelem vívja;~
173 5| Kivánkozám a sírba le;~Most, épen mert bánt, élni vágyok,~Dacolni
174 5| egyszer, egyszer és utószor,~Mert ezentúl hangot ő nem ad.~
175 5| ti kúnok, hallgassátok,~Mert, ugy hiszem, legjobban érdekel~
176 5| benne ugysem láthatod meg,~Mert az csatáitól a fergetegnek~
177 5| e gúnynévvel illetélek;~Mert a jelenkor gyermekének~E
178 5| sötétb az éjszaka.~Tudom, mert a szív mondja nékem:~Te
179 5| Nincs senkiben bizalmam,~Mert életemben sokszor, ah,~Oly
180 5| e szellemek,~Tündöklők, mert hisz a dicsőség~Sugármezébe
181 5| kötik?...~Tán csak azért, mert annyi fája~Nincs a világnak,
182 5| ruhát azért nem hordanak,~Mert azt sötét lelkök befeketítené.~
183 5| szentségtől, és olyan korán!~Mert hisz fiatalok vagytok, fiatalok.~
184 5| Nem sír lesz az, nem. Kút; mert ott hever~Mellette a nagy
185 5| az éji hold,~Igen bizony, mert minden arc az éhség~Éjének
186 5| hallatszott a rabok jaja,~Mert jajgatásukat fölülhaladta~
187 5| csodálkozom, hogy ilyenek;~Mert amiket szemlélek álmaimban,~
188 5| Szeretnem kell ifjúi szívedet...~Mert nyom nélkül haladt el e
189 5| Hazamehetek hát s lefekhetem.~Mert béke és fény nem való nekem.~
190 6| amikor én jajgattam.~Hahaha!~Mert ilyen az élet. Jajgatunk
191 6| Afrikában.~Az volt szerencsém,~Mert egy hiéna kiása siromból.~
192 6| erre,~Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.~Mért nem lopott?
193 6| is nyerém;~Talán azért, mert nem sok volt... egyéb sem,~
194 6| barát ölén.~Hű volt barátom, mert hisz ilyenkor még~Nincsen
195 6| kérdezte; én nem felelék,~Mert hisz magam sem tudtam, hogy
196 6| homályosan beszélheték,~Mert ő nem értett semmit e beszédből.~„
197 6| sajátom vagy, tulajdonom,~Mert téged az én képzetem teremtett.”~
198 6| Föltámadásom... - ím, föltámadok,~Mert csókod ért; s ki bú-sohaj
199 6| ejtsetek~Reá egy könnyet, mert megérdemel~Egy könnyet az,
200 6| hogy a lyányok szíve az ég,~Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.~
201 6| hozzám, ha majd napom lejár,~Mert a barátság nappal láthatatlan,~
202 6| elesett!~El kellett esnie,~Mert hazugsággal volt tele.~Az
203 6| szenvedéseket?~Végeztem pályám... mert hiszen az ember,~Hogy szenvedjen,
204 6| domb alatt;~Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa,~Nem jő
205 6| fergeteg,~Testvéri búdat, mert hiszen testvére~Voltál te
206 6| most, sebesen röpítlek,~Mert a lyánytól messze távozol;~
207 6| indulhat~Temetésemre a pap,~Mert ha a felhők kigyulnak~Lemenőben
208 6| szerelmed határát ne érjem,~Mert ott, kislyány, jaj néked,
209 6| úrfi: „Már ez derék dolog!~Mert hisz én is odavaló vagyok.~
210 6| Elkisérem csak az erdőszélig...~Mert az embert könnyen megitélik.”~
211 6| Akkor este különös lehete,~Mert Pistának az sehogy sem tetszett,~
212 6| álom, azt onnan tudta meg,~Mert vére még akkor is csepegett.~
213 6| becsüld meg:~Megbocsátok, mert nagyon szeretlek!”~Ezt gondolta,
214 6| majd befordult a Dunába,~Mert Lidit s a vadász urfit látta:~
215 6| nem adtatok~Szívet soha, mert nincsen szívetek!~Nincs
216 6| zsebetek~És gyomrotok van, s mert ez nincs tele,~Azért rút
217 6| Nevét rettegve emlité a táj, mert~Ameddig kardja s buzogánya
218 6| boldogítsák a magyar hazát,~Mert míg a honnak boldogsága
219 6| Jób, „kár lesz várnod őt,~Mert míg utából ismét visszajő,~
220 6| vissza... és ne szólj,~Mert minden szóért s minden léptedért,~
221 6| mondom: ehhez nincs joga,~Mert ő kettőnké. Nincs-e igazam?”~„
222 6| kárpitot szétvonni újolag,~Nem mert benézni rettentő müvére,~
223 6| voltam, ki téged~Elaltatálak, mert megfojtalak!”~Elindult és
224 6| újolag kinősz?~Csalódol; mert az élet csizmatalp,~S ez
225 6| hiszem, hogy nem lesz kelete.~Mert haj, jó gazda ám a magyar
226 6| szavamnak szíved úgysem ad!...~Mert mi poéták hazudunk sokat,~
227 6| ábránd és nem szerelem.~Mert meggyógyult e szív, amely
228 6| fogsz-e építtetni házat,~Mert hátha egykor azt a tűz emészti
229 6| országából!~Nem szállhatok, mert búm oly nagy,~Oly nagy,
230 6| füstölnek!~De nem csoda, mert nedvesek;~Nedvesek, de nem
231 6| Napkeletre vándoroljatok, mert~Napkelet a szép hajnal hazája,~
232 6| csak alighogy léphetek,~Mert a bú, melyet elviszek,~Nagyon
233 6| Nagyon, nagyon forró lehet,~Mert szerelmemmel egy helyen,~
234 6| Nem csoda, ha ujra élek,~Mert hisz ujra láttam őt!~Visszaszállt
235 6| titoknak~Fátyolából homlokod,~Mert én addig el nem hagylak,~
236 6| féligmeddig és csak néha vig?~Mert fél szegény, fél a fölébredéstől,~
237 6| rabszolgákat nem hallgatja az meg,~Mert aki jármot hágy nyakába
238 6| Nincs messze már halálok,~Mert a tél közeleg.~Miként az
239 6| Itten nyugodtál keblemen.~Mert, hej nem mindenik nagy úrnak~
240 6| tégedet.~S mért tettem ezt? mert... de nem szükség,~Hogy
241 6| RESZKET A BOKOR, MERT...~Reszket a bokor, mert~
242 6| MERT...~Reszket a bokor, mert~Madárka szállott rá.~Reszket
243 6| szállott rá.~Reszket a lelkem, mert~Eszembe jutottál,~Eszembe
244 6| látott!~Mi boldogok valánk, mert jók valánk.~Embert szerettünk
245 7| maradni~A jámbor útazó,~Mert eledelt nem kap, és hogyha
246 7| lesz, és én mégsem alhatom,~Mert gondomat el nem altathatom.~
247 7| a szalmakunyhók küszöbe!~Mert itt születnek a nagyok,
248 7| Hogy már megállhatunk, mert itten~Az ígéretnek földe
249 7| mondhatjuk, hogy megálljunk,~Mert itt van már a Kánaán!~És
250 7| Gyáva nemzetét ne~Lássa; mert ha látná:~Megátkozná, míg
251 7| Megtanítlak amugy hirtelenében,~Mert nekem ez már régi mesterségem.~
252 7| arcom víg a bánat idejében,~Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.~
253 7| hagynám én szülőföldemet,~Mert szeretem, hőn szeretem,
254 7| olyan kedves, olyan szép!~Mert meghozza boldogabb napoknak,~
255 7| Miért vonzódom úgy hozzájok?~Mert ők lelkemnek rokoni,~Mely
256 7| kertnek,~Jaj még annak is, mert megverte az isten,~Ahol,
257 7| hevernétek~A port, élettelen.~Mert ti az életet meg nem érdemlitek,~
258 7| Reszket előttem a bokor, mert fél tőlem,~Látja, hogy kezemben
259 7| szellemét a tűz nem égeté meg,~Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:~
260 7| tehát, emberjogot a népnek!~Mert jogtalanság a legrútabb
261 7| szellemét a tűz nem égeté meg,~Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:~
262 7| sírhalmára,~Harmat nem is kell, mert~Könnyem csorog rája.~Még
263 7| virágot~És ne féltsd szívedet,~Mert, ki ezt szereti,~Rosz ember
264 7| Magáért születik az ember,~Mert már magában egy világ?~Vagy
265 7| követelni.~Meggyülöltem őt, meg; mert él~Hatalmával és jogával:~
266 7| mélyen alszik,~Te virasztasz, mert szobád~És a város bármi
267 7| Tisztelned s szeretned kell,~Mert hiszen ezek szülőid. -~Szőke
268 7| ellenállni~Hasztalan törekvés,~Mert bűvös háló az,~Honnan nincs
269 7| röpűlnünk~Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni.~
270 7| gyülöllek, mint utállak!~Mert ahol van kezdeted, ott~Vége
271 7| róla, hogy hiába~Ömlött, mert ujra mindig megtelék.~Ez
272 7| Meghalt eszméim nyugszanak,~Mert hősök temtője az, kik~A
273 7| Nyugatról járnék én kelet felé,~Mert a legszebb lyány ott keleten
274 7| ünnepi ruhába,~Tán azért, mert kedvesemet látta.~Mikor
275 7| bort! ihatnám.~Tiszta bort! mert ha vizes lesz:~Megköszönhetd,
276 7| Mondjatok dalt, de tüzes dalt,~Mert szakadjon ki a nyelve,~Ki
277 7| szenvedsz,~És csak azért, mert engemet szeretsz.~Tűrj,
278 7| vagyok a pokolban?~Benne, mert a sátán háza ott van,~Ahol
279 7| Vártam, vártam, és hiába, mert a~Kincs királya~Bennmaradt
280 7| jelent meg?~Csak azért, mert tudta, hogy enyelgek,~Hogy
281 7| Most az ősz lesz tavaszom, mert~Akkor vőlegény leszek...~
282 7| jövőbe,~Belenéznem nem lehet,~Mert az olyan fényes nap, hogy~
283 7| Hogy meghűt majd engemet,~Mert e láng még ott is fogja~
284 7| sík, szent csatának tére,~Mert a szabadságért harcolának
285 7| ölemben,~De ne moccanj, mert különben~Meg talállak csípni,~
286 7| Itt van...~Karjaimban,~Mert e fürge~Pajkos ürge~Te vagy,
287 7| Kevélyen néztek hajdan e falak,~Mert ormukon szent jelt tartottanak.~
288 7| ezért szeretem annyira, mert vele~Együtt növekedtem;~
289 7| hogy estenkén megszúrják... mert hiszen~Foly keblébül a vér;~
290 7| merően a megbűvölt szem, mert~Tündérkisasszonyt lát.~Szeretem
291 7| megmondom én, hogy~Szeretlek, mert ezt mondhatom;~De oh ne
292 7| kérdezd: mennyire szeretlek?~Mert én azt magam sem tudom!~
293 7| Cimborák, ez a bucsúpohár!~S mert szeretlek bennetek, kivánom:~
294 7| amit adjon is az isten,~Mert nem vagyok mai legény a
295 7| tettem lábam apám küszöbére,~Mert nagyon jól voltam én annak
296 7| el,~Mint vőlegény is... mert házasodom.’~„Épen azért
297 7| mellett békeségben éltek,~Mert hisz te és menyasszonyom~
298 7| amelyre kedve jött.~A bölcs - mert nem jogunk a sok válogatás -~
299 7| gyanánt szívom az illatot.~Mert az én templomom a nyílt,
300 7| szót kettévágnom,~Eredj, mert a harang immár elhallgatott,~
301 7| Téged számoltat meg isten,~Mert miattad lettem ilyen.~Szép,
302 7| hogy a ház rám szakad,~Mert nagy teher nehezkedik rá:~
303 7| nyúgodalmát~Ne háborítsa senki,~Mert nyúgalomra nagy szüksége
304 7| De könnyen telt ki tőle,~Mert nem maradt több,~Csupán
305 7| telik nagy kedvök benne,~Mert ilyenkor súlyos a petrence.~
306 7| Hogy színről-színre lássam, mert hiszen~Ugy, mint én, látni
307 7| fogod,~Tudom, hogy nem; mert akit te szeretsz,~Annak
308 7| együtt síkra szállanál,~Oh mert bölcsődbe téged is, szerelmem,~
309 7| Legyen vége a tréfának,~Mert nagyon unom.~Eddigi szeszélyedet
310 7| eszméket vetve beléjök...~Mert ne is írj inkább, hogysem
311 7| Terheld meg leveled s gyomrom, mert semmi bolondabb~Nincsen,
312 7| iszonyuképen~Irtózom tőlök; tán mert én nem tudok olyat~Kompónálni,
313 7| van dolgod, hadd örülnék,~Mert a boldogság úgy egész,~Sőt
314 7| Nehéz: enyhíti e tudat;~Mert a boldogságnak testvére:~
315 7| és sebesvágtatva~Ragad, mert ő a villám testvére.~A pusztákra
316 7| pusztákra visz legörömestebb,~Mert a puszta születési helye,~
317 7| fárad,~Biz ezt ne is tegye, mert még messze~Vagyon útam,
318 7| nagyon,~Azt üzeni az uraság,~Mert lefeküdt, alunni vágy.”~„
319 7| Egyik fakó, másik szürke,~Mert nadrágom két darab,~Egyik
320 7| s nyugtass meg engemet,~Mert az első sziklakőnél~Szétloccsantom
321 7| Hogyha dícsérsz engemet,~Oh mert érzem, hozzád képes~Érzem
322 7| vigyázzak s fussak innen,~Mert közel van a halálom.~Fussak
323 7| Fordulnál más emberekhez.~Mert az ily kis tréfácskával~
324 7| tudja ellenünk, hogy félünk,~Mert a félénk eb mindég ugat.~
325 7| Holnap halvány lesz a hajnal, mert elijed,~Olyan ágyudörgés
326 7| az éj csüggeteg tábora,~Mert fő nélkül maradt, futni
327 7| pacsirta éneke, ugy hangzik,~Mert Szécsi Mária volt a vezér
328 7| Mi már azt nem látjuk, mert szemünk hunyva lesz.”~Végighallgatá
329 7| irj vagy izenj, ha izensz,~Mert, ki előtted volt, Veselényi
330 7| összeroskadt térde, hogy belépett,~Mert ott Máriának levelét találta.~
331 7| felhőpalástban jött,~Tán mert ő is titkos kalandokra készül,~
332 7| belülről buzogány döngetné,~Mert ím kötélhágcsó indul meg
333 7| asszonyom, hol van a vérszolga?~Mert nem igen van több szó közted
334 7| gyalázat! kit a harc istene~Nem mert bántani, ím asszonyi csel
335 7| elfelejtette végét szerepének.~Mert csak szerep s nem más az
336 7| hiszem, hogy vidáman élünk,~Mert ott csak a természet lesz
337 7| arcát oly gyönyörrel nézed,~Mert tudod, hogy leghivebb barátom,~
338 7| nem ölték, nem ölhették,~Mert magát ő nem hagyá.~De csatája
339 7| lyányka rózsaszín ruhában...~Mert lyány vagy s még szép is
340 7| esküvék;~Nagylelkű leszek, mert a győzőnek~Dicsősége a nagylelküség - -~
341 7| tán azért nyugtalankodik, mert~Engem olyan rég nem láta
342 7| mienk lesz majd a győzelem,~Mert jó az ügy, mely fölfegyverze
343 7| mely fölfegyverze minket,~Mert a jó ügynek végre győzni
344 7| a többség, itten az erő,~Mert a mi fegyverünk az élesebb,~
345 7| mi fegyverünk az élesebb,~Mert az igazság a mi fegyverünk.~
346 7| ballagva,~Sőt inkább sebesen,~Mert puszta volt a táj, amerre
347 7| De nem pihenheték sehol,~Mert mindenik fán~Függött egy
348 7| evezék,~De húnyt szemekkel,~Mert a habokban egy-egy holt
349 7| Mit megtorolni nem szabad,~Mert kedvesünk azé, ki bánt,~
350 7| Oltsuk el már a gyertyát,~Mert azt ingyen nem adják,~A
351 7| akarná messze hajítani,~Talán mert markába nincs mit szorítani,~
352 7| befelé,~Megégette száját, mert hirtelen nyelé.~Jaj be gyönyörűen
353 7| Haj százszor jaj annak, mert csak azt láthatja,~Hogy
354 7| elrestül,~Bizony pedig csoda, mert nem nő a hája,~Sőt oly sovány
355 7| arányos testalkata vagyon,~Mert hasához feje hozzáillik
356 7| bár az orra kurta...~Tán mert az alkotmány árkát annyit
357 7| Kálnó; azért jövünk rája,~Mert Fegyveres Tamás rezidenciája.~
358 7| szörnyen hasztalanul várja,~Mert Tamás úr ennek rettentő
359 7| miért?... aztán borzadjatok,~Mert iszonyúságos az, amit hallotok!~
360 7| hazája,~S mégis énekelek, mert énekelnem kell.~El fogják
361 7| csak titokban sóhajt népe, mert őt~Árulás szeretni s halál
362 7| hol szalad;~Javítsuk ki, mert maholnap~Pallásról néz be
363 7| Vásárra vitted, tehetéd,~Mert hisz te adtad életét.~Te
364 7| Neked minden jót, hasztalan;~Mert ki elhagyja csak~Egy pillanatra
365 7| el a multnak~Jelenéseit,~Mert illik dologhoz~Fogni végre
366 7| henyéltünk,~Ennek vége lesz,~Mert ez a léleknek~Fásulást szerez.~
367 7| világon a legjobb keresztyén,~Mert biz annyiszor még senki
368 7| Hanem hiszen szerecsent mos,~Mert biz én amilyen~Egykoron
369 7| nem esteledem.~Ép azért, mert este van...”~De szavát el
370 7| Mely ha nagy, azért az, mert~Bűnöd is nagy: a kétségb’
371 7| kezét a~Jóisten levonja;~Mert van a világnak atyja,~Van
372 7| fázom,~Annál több az örömem,~Mert annál szebb lesz jövendőm,~
373 7| Ifju ember, addsza kezedet,~Mert hiszen te mondtad:~Míg az
374 7| lássalak.”~És a fiú nem mert közeledni,~Összezúzva távozék,~
375 7| kevés virág van a pusztában,~Mert az őszi szelek fújnak,~De
376 7| Tisztelni kell~A gyászt,~Mert az szent...~Éj, a gyászos~
377 7| is volna~Ezt jó~Tudnotok,~Mert e beszéd~Örök~Nagy titok.~
378 7| Ausztr(ál)ia;~Boldog ország! mert bár érzi~A szükség sok nemeit:~
379 7| Kopottan ballagsz ott gyalog,~Mert eltiportat ezen úr, ki~Hintón
380 7| gyermek-fuvalom;~Mindegy az, mert mindenütt az~Ég vesz engemet
381 7| Játszanának. És a dal~Mégis szép, mert hallatára~A mennyből leszállnak
382 7| De sarkantyúzd paripádat,~Mert elérünk, elhagyunk!~Hegy,
383 7| csendesedett~Most némileg árja,~Mert róna mezőkön~Megy útja keresztül,~
384 8| tisztjéből valamit mulasszon,~Hej mert ő nagyon jól tudja, mit
385 8| gyémánt a vérző seb felett.~Mert a virág piros volt... nem
386 8| rátetted gyilkos kezedet?~Mert gyikos vagy, megölted~Nem
387 8| szánakozó könnyeket lelek,~Mert a dicsőség és lángész illatja~
388 8| amelynek érintése oly jó!~Mert lágyabb a selyemnél~S a
389 8| régen várt megváltójok,~Mert énekel a csalogány -~Minek
390 8| merengésének eltünik világa,~Mert vesszejével őt ez főbe vágta.~
391 8| Kivirult az orra,~De nem csoda, mert gondosan~Táplálgatta, borral.~
392 8| tán vele,~De megérdemelte,~Mert szörnyen jó ember volt az~
393 8| puszta ám igazán a puszta!~Mert az az ősz olyan gondatlan
394 8| csaplárné nagyokat alhatnak,~Mert a pince kulcsát~Akár elhajítsák,~
395 8| ebbül a hon még nem él meg,~Mert nincs rendében eljárásotok,~
396 8| nemzet gazdag végtelenűl,~Mert a jövendőt bírja örökűl.~
397 8| hogy megértsük egymást?~Mert hát tudnivaló, hogy én itt
398 8| mint a köles, fizették,~Mert hisz nagyon bölcsen látták
399 8| Emeljétek meg a kalapjaitokat,~Mert köszönhetitek néki hazátokat.~
400 8| nagy Árpád szerezte.~11~Mert nem Ádám-Éva óta mienk e
401 8| mint az égi,~De sötétpiros, mert vérrel festették ki.~16~
402 8| sejtett, nem sejtette rosszul,~Mert azon a helyen istenben boldogult;~
403 8| volt, hazánkat elhagyni,~Mert az ember mégis csak sajnálta
404 8| öröm-lárma nem tartott sokáig,~Mert a vidám nóta kesergővé válik,~
405 8| mulna el;~De nem csoda, hej mert az meleg tavasz lett,~Olyan
406 8| lelkiismeret,~Megjutalmaz, mert oly barátságos szót ád,~
407 8| esék,~Hogy elhallgassanak, mert a bor hatalma~Ösztönözte
408 8| arcával, hogy mogorva legyen,~Mert az volt őneki a természetiben,~
409 8| forró barátságom nógat;~Mert barátja vagyok a német sógornak,~
410 8| Ott egy író fogva van,~Mert nemzetének javára~Célozott
411 8| szeretett király!~Nem lázítok, mert nincs erre szükség;~Mért
412 8| Itt maradtam én teveled,~Mert nekem te adsz kenyeret,~
413 8| ezt, ne káromoljuk őtet,~Mert káromlás, róla ilyet tenni
414 8| jövő.~Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség~És
415 8| Tiszteletet parancsolok!~Mert nemzet áll itten,~Egy megbántott
416 8| vérünket.~De csak ettétek... mert ez az~Utósó falattok.~Ami
417 8| Hogy hosszúkat léphessetek,~Mert megkergetünk bennetek.~Fegyverre
418 8| zászlainkat fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar
419 8| zászlainkat fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar
420 8| zászlainkat fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar
421 8| zászlainkat fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar
422 8| zászlainkat fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar
423 8| zászlainkat fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar
424 8| zászlainkat fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar
425 8| zászlainkat fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar
426 8| engem~Fekete tömlöcbe?”~- „Mert királyod ellen~Van szándék
427 8| Nem nyertek alamizsnát,~Mert akihez fordultok, az mind~
428 8| Dögtestetekre hollók szállanak,~Mert nem lesz és ne légyen ember
429 8| S elszedék a koszorúkat,~Mert a szóhoz értenek.~E sereg,
430 8| egerek~Semmi kárt sem tettek,~Mert biz ott a legjobb szándék~
431 8| emlék van csatolva hozzá,~Mert jaj a háznak, mely alapba’
432 8| háznak, mely alapba’ gyönge,~Mert fáradástok akkor hasztalan
433 8| lépjen e szentelt küszöbre,~Mert hogyha egyszer átlép és
434 8| Ismét magyar lett a magyar,~Mert ekkorig nem volt a,~Hogy
435 8| Lászlónak azért híták őt, mert~A kunokkal volt cimboraságba’.~
436 8| ujra lebiggyedt a szája,~Mert azt vette észre, hogy istentől~
437 8| porba diadallal nézesz.~Mert győzni fogsz, dicső respublika,~
438 8| bánatot és szűl egy örömet,~Mert mindenik hang egy szent
439 8| habzik szivembe’!~Fájdalom, mert düledék hazámra~Uj viharnak
440 8| közeledtét látom,~És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert~Nem szakad
441 8| düh, mert tétlenkedünk, mert~Nem szakad le szemünkről
442 8| hevertél!~Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,~Soha
443 8| szeretem?~Hallgassak-e, mert teneked sem~Fáj majd ugy
444 8| most már szétszakíthatod,~Mert hieroglif lett belőle,~Amelyet
445 8| járjatok, ne járjatok éjjel,~Mert találkoztok a megöltek lelkével,~
446 8| fájók lehetnek gondolatjai,~Mert mint megolvadt hó a házereszrül~
447 8| lágy fehér cipót, apám,~Mert holnapig meghalhatok,~Meg
448 8| A holtak olyan boldogok,~Mert nem éheznek ők!”~Ki mondja
449 8| zúgolódom,~Sőt áldalak, mert azt mutatja ez, hogy~Szeretsz,
450 8| Rabokból ujra emberek levének,~Mert én őket, bár vétkesek,~Vétkökben
451 8| álmodott?...~Ébren volt, mert elálmosodni kezdett.~Nehéz
452 8| asszonyság sikolta föl,~Mert lábánál egy kisgyermek nyögött.~
453 8| gyermekecske,~Viseld gondját, mert isten adománya.”~Igy szólt
454 8| volna gyöngédgondosan;~De mert ember lettél és nem kutya,~
455 8| ittam kevesebbet, mint ma,~Mert én rendes pontos vagyok,~
456 8| dörmögést:~„Hiába is beszéltek, mert az a~Küszöb nagyobb, mint
457 8| oda valaki?~Az meglehet, mert hej rosz a világ,~A gáncsolódást
458 8| mostanában~Szüken terem, mert tudja ördög,~Az emberek
459 8| véle, mint szemfényivel,~Mert e gyermek vén napjaim reménye.”~
460 8| öregúrnak benne kedve telt,~Mert ész s ügyesség villant ki
461 8| belapult feje,~S rá sem mert nézni a banyára,~El sem
462 8| nézni a banyára,~El sem mert nézni róla.~A vénasszony
463 8| az~Alvás előtti vacsora,~Mert tőle ördögökkel álmodik.~
464 8| szélén meghuzá magát,~Nem mert társához közeledni.~De a
465 8| hogy ingyen~Nem tartalak,~Mert ingyen a Krisztus koporsaját~
466 8| őrizék.~Dolgozni fogsz, mert írva van:~Aki nem dolgozik,
467 8| Én a munkát már restelem,~Mert elhíztam nagyon,~S elűznek,
468 8| nem szabad sokat~Enned, mert mint én elhizol,~Aztán elillan
469 8| gyermek állt s moccanni sem mert,~S az úr kérdé: „vannak
470 8| De e mogorva úr előtt~Nem mert hazudni,~Torkán akadt a
471 8| nem tudom, hogy vannak-e?~Mert én talált gyermek vagyok.”~„
472 8| koldulásra~Nincsen szükségem, mert elélek~Becsületes munkám
473 8| galléron ragadja;~De az nem mert közelgeni,~Ottan maradt
474 8| mennyit nem szenvedett!~Mert a nagyságos úrfi~Oly gaz
475 8| vált örömére, erre nem,~Mert a kevély nagyságos úrfi~
476 8| mivelhogy fájt neki,~Hanem mert szégyenlé magát.~Tizenhat
477 8| Megálljon ön!~Ne bántson többet, mert úgy visszavágom,~Hogy megsiratja
478 8| lehetett,~Eztán ember leszek,~Mert ember ám a szolga is!~Megvallom,
479 8| is tevé, hogy eldobott,~Mert úgy ennek köszönhetem, ha~
480 8| ami csak szemébe tünt,~Mert minden oly új volt előtte,~
481 8| hallgaták, mint papjokat, mert~Papjoknál jobbakat beszélt.~
482 8| elpusztulását tervezék, mert~Látták, ha a jegyző marad,~
483 8| innen én el nem megyek,~Mert itt hasznosnak érzem magamat,~
484 8| Saját javának érdekében,~Mert vagy velem jön az egész
485 8| veszve mind a két világon,~Mert amért lázitóval cimborálnak,~
486 8| férfi lesz belőle,~S éppen mert gyermek, gyámolítni kell.~
487 8| vakságban tartsák a népet,~Mert ők uralkodni akarnak,~S
488 8| egemről, fényes csillagom?~Mert én szeretlek tégedet,~Ki
489 8| százszor nézte meg~A gyűrűt, mert csak amikor~Ezt látta, akkor
490 8| házi gond:~„Föl a dologra, mert különben~Koplalni fogtok
491 8| nagy bolond!~Nagy ember ön, mert ez dicső remekmű,~Ennél
492 8| írt;~És nagy bolond ön, mert azt képzeli,~Hogy ezt a
493 8| halhattok ott el;~Eljő a nap, mert el kell jőnie,~Midőn kinyíl
494 8| A kisded föl nem ébred,~Mert nem hallják a lármát a halottak...~
495 8| sírhalmához nagy követ tevének,~Mert drágán kelt el a gyürű,~
496 8| Kötelessége is~Szabadnak lennie,~Mert aki isten legszebb adományát~
497 8| kedvesem?...~Alszik bizonnyal, mert nem válaszol.~Aludjatok,
498 8| jutott e kárhozat helyére?~Mert amit isten meghagyott neki,~
499 8| többé nem kell az élet,~Mert célját elveszítém;~Te voltál
500 8| midőn~Álmából ébredett, mert~Álmában meg-meglátogatta
1-500 | 501-530 |