Rész

 1  4|         ég, hullt az istennyila;~Végtére megnyílt a felhők csatornája,~
 2  4|      felhőből facsartak.~Elérték végtére tetejét a hegynek;~Itt már
 3  4|     Mígnem katonának csaptam föl végtére.~Nem mondtam én neki, az
 4  4|        állt lélekzete;~Benyitott végtére - de Iluska helyett~Látott
 5  4|      fúrhatott sárkány oldalába.~Végtére kifurta, belőle kimászott,~
 6  4|     vitéz mindent megszemléle,~S végtére álmából mintegy föleszméle:~
 7  5|    szégyen reám!~S volt a panasz végtére is miért?~Hisz keservét
 8  5| Századról szólana.~Megszólamlott végtére.~Kóbor felhő jöve;~Elfáradott,
 9  6|   dobogása.~Elváltanak egymástól végtére~Szép reménnyel a jövő estére.~
10  6|          befagyott patak.~Kitört végtére a kétségesés,~Kitört belőle,
11  7|        kell!~Csakhogy itt vagyok végtére,~El sem hagylak már ezentul,~
12  8|      ártatlan vagyok,~S a király végtére~Esküvel igérte,~Hogy bántani
13  8|        voltunk fajankók,~Legyünk végtére katonák!~Elég volt már a
14  8|        voltunk fajankók,~Legyünk végtére katonák!~Elég volt már a
15  8|      karokkal~És elgondolkodék:~„Végtére boldogok~Vagytok, szeretteim!~
16  8|         lelkem végvonaglása ez.”~Végtére megszűnt gondolkodni is,~
17  8|          a közös bilincset!~Mert végtére szabadokká kell lennünk;~