Rész

501  8|                Fiam még él bizonnyal, mert ide~Élő nem jön, csak a
502  8|                vagy csak gondolkodék,~Mert szólni nem mert, nehogy
503  8|          gondolkodék,~Mert szólni nem mert, nehogy elzavarja~A kedves
504  8|               De a rab ezt nem hallá, mert esze~Már messze, messze
505  8|           feleletre ő nem is figyelt,~Mert szentül hitte, hogy szabad.~
506  8|            akart lenni és az is lett,~Mert csak akarni kell!...~Fölkelt
507  8|               szét a közös bilincset!~Mert végtére szabadokká kell
508  8|             Élveztem mennyországomat,~Mert akkor még nem csókolhattam,~
509  8|            azalatt,~De nem panaszlok, mert amennyit~Elvitt, sokkal
510  8|            néphez állanék ezennel én,~Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb~
511  8|           ezennel én,~Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb~Minden
512  8|            hazát óják.~Ép azért ment, mert semmivel sem bír;~Küzd a
513  8|               is szeretsz te engemet,~Mert istenemre, amint elviszem,~
514  8|          Nekünk kéne köszönteni őket,~Mert minálunk sokkal többet érnek. -~
515  8|         tudjuk, hogy miért csatázunk,~Mert van, ami győzelemre buzdít,~
516  8|               hasztalan, nem melegít,~Mert, kedvesem, te mellettem
517  8|          Lelkemnek szárnya összefagy,~Mert te, virágos tavaszom,~Te
518  8|             busúlva, szívszakadva rá,~Mert harmat reszket mindenik
519  8|             vágyam,~Nincsen akaratom,~Mert amit te akarsz,~Én is azt
520  8|               és~Díjat te érdemled...~Mert tőled tanultam~Én e nagy
521  8|          nincs kára a hazának,~Nincs, mert lelke a fiában él.~Debrecen,
522  9|           Nekünk most az isten kevés,~Mert ő nem eléggé kemény;~Hozzád
523  9|            legfő hősben a nyakravaló,~Mert hisz az ő hada, mely hősleg
524  9|               győzött eddig is e hon,~Mert sohasem volt egy akaraton;~
525  9|            engemet megölni nem lehet,~Mert én leszek, nekem kell lenni,
526  9|         Beszéljen vélem emberségesen,~Mert én ugyan nem tartom magamat~
527  9|        csókolnám még lábok nyomát is,~Mert engemet szivök vérén neveltek
528  9|            szivök vérén neveltek fel,~Mert körűlöveztek, mint a földet
529 11|            velem!~Mulattató lesz tán; mert tárgya szerelem.~Hétköznap-életem
530 11|             főváros lármás utcáiban,~(Mert csak tolongás, zaj között