Rész

 1  1|       aranyat fizetnék~Bőven én néked dalodért; de sorsom~Nem
 2  1|   borzalom száll,~Bánat! e dalt néked szentelem.~Búval gondolom,
 3  2|       is egy lénynek áldozánk -~Néked éltünk, érted égtünk, jó
 4  4|         majd egyszer elbeszélem néked.~Hidd el, csodálkozni fogsz
 5  6|         Mert ott, kislyány, jaj néked, jaj nékem!~Egy óriás alszik
 6  6|      Adja meg mindazt a jövendő néked!~Debrecen, 1846. november
 7  7|      lesz,~Ki arra készül,~Hogy néked éljen:~Ide fogom majd őt
 8  7|      gyűlölség és a harag,~Hogy néked megbocsátanak;~S kivánják:
 9  7|    emberek. -~Jót kivánok én is néked,~Ez természetes dolog,~Csakhogy
10  8|     Kárpát sorának.~És itt hála néked, magyarok istene,~Hogy ezt
11  8|        te, bajtárs,~Nem való ez néked,~Ha férfi vagy, ne űzz~Asszonymesterséget.~
12  8|          a világnak.~Azt mondom néked, hogy tanúlj,~Amit különben~
13  8|       közt lelkedet,~Lesz-e, ki néked adja lelkét~Vagy lelkének
14  8|       hozzám tégedet?~Ki mondta néked, hogy e falra szállj,~Amelyre
15  8| megcsókoljam azt a földet,~Mely néked nyúgodalmat ád!...~Oh, mily
16  9|        Nékem is ugy fiaim, mint néked,~Azért mégsem siratom ám
17  9|    nincsen még a munka,~Amelyet néked béfejezni kell.~Csak félig