Rész

 1  1|        elhagytad,~Szívedet te ismét másnak adtad,~Engem elfeledve,
 2  2|            ha úgy vagyon;~No de míg másnak fúja kásáját,~Meg ne égesse
 3  3|     napsugarat.~Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára~Tündér orcád
 4  4|      váltott vele:~„Én a te nevedet másnak keresztelem,~Mától fogva
 5  4|             megunnák kelmetek;~S én másnak terhére lenni nem szeretek.”~„
 6  4|           ne adja szivét soha senki másnak,~Ő sem mondta nekem, hogy
 7  4| honfisebedet.~Hideg van a siréjben;~Másnak lehet...~Meleg,~Forró lesz
 8  5|       Virágoskert a költő szíve,~De másnak termi a virágokat;~Míg ezeket
 9  5|             Szeretőmet mégsem adnám másnak!”~Szalkszentmárton, 1845.
10  6|       panaszkodom;~Nem mondom én el másnak: mi bajom?~De nézzetek szinetlen
11  6|       önmagát legjobban szereti;~De másnak ismét vannak kedvesi,~Kiket
12  7|          KESERŰ ÉLET, ÉDES SZERELEM~Másnak szívem mindig jót kivánt,~
13  7|           az alatt halok meg.~És ha másnak adott eskümet megszegném,~
14  8|           adnám én ezt,~Kinek adnám másnak,~Mint vitéz Lenkei~Huszárszázadának?~
15  8|             az orcának szinéből.~Be másnak látta e világot,~Mint amilyennek
16  8|           nekem,~Vedd vissza és add másnak ismét,~Hadd tengődjék most
17  8|      mulatságának,~Hisz eleget élek másnak!...~Minden lenn maradt,