Rész
1 4| Míg a bakter tízet nem kiálta.~Ekkor fölkelt és hazakotródott,~
2 4| Azt fölragadá,~S bőszülve kiálta: „Utánam!”~Amidőn a kevés
3 5| Meglátván a vérző beteget;~S így kiálta föl: „Fiatalember,~Mit cselekszik
4 5| királya,~A haramja; egy nagyot kiálta,~S pisztolyt vett ki a nyeregkápábul.~
5 6| Emeljétek föl a kupát, fiúk”,~Kiálta Péter, és „koccantsatok~
6 6| előtt.~„Utamba állasz?” így kiálta Jób,~„Utamba mersz még állani?
7 6| oldalamtól! vissza, szemtelen!”~Kiálta a nő, „vissza... és ne szólj,~
8 6| Földönfölűli tündérgyermeke!”~Kiálta Dávid fölemelve őt,~„Meg
9 6| apa,~S parancsolólag így kiálta föl:~„Ki mer moccanni és
10 6| bástyafalra. „Most röpülj!” kiálta,~„Mindjárt ott fönn, ott
11 7| érdemelte?~„Hogyan érdemelted!” kiálta föl apja,~S kezéből a tollat
12 7| szabad bejőni senkinek!”~Igy kiálta ki az agg...~„Énnekem sem,
13 8| úrfi rá kezét emelte,~Ekkép kiálta föl:~„Megálljon ön!~Ne bántson
14 8| magát.~„Szabad vagyok!” kiálta föl,~„Szabad vagyok!”~Többet
15 8| hollósereg.~„Ez hát a nép!” kiálta föl,~„Ez hát a nép, amelyet
16 8| napvilágra.~„Irtóztató!” kiálta föl~„Nincs mód tehát, hogy
17 8| Utána jajdulának,~Ekkép kiálta föl: „Megállj... megállj!”~
|