Rész

 1  3|        szememre halál örök álmai jőnek.~Isten neki! üssön, ha ütnie
 2  5|   tűkörébe.~S a viráglyánykákhoz jőnek az imádók,~Égő szenvedéllyel
 3  5|        imádók,~Égő szenvedéllyel jőnek a vadméhek,~S élveznek szerelmet.
 4  5|       villámlasz s mennydörögsz,~Jőnek ellened zudúló hangok;~Mert
 5  5|        senkinek.~Azt hazudom, ha jőnek hozzám:~„Nincsen szivem,
 6  5|        és testvérimet.~Koronként jőnek hozzám emberek,~Javokra
 7  5| Szolgálok hűvös sátorúl neki;~Ha jőnek erre tél-idő alatt,~Adok
 8  6|         meg.~Hova mennek? honnan jőnek?~Nem tudom, nem sejthető;~
 9  6|  Elfognak... hah nézd, nézd, már jőnek is!”~Ezzel rohanni kezde,
10  6|         s talán, majd mentésemre jőnek...~De nem! hisz félrevert
11  7|          az ingemért is!”~Megint jőnek, kopogtatnak:~„Csendesebben
12  7| elfogadom kegyelmesen itt~- Akik jőnek audienciára -~Országomnak
13  7|      hiszik: trombita... katonák jőnek tán.~De most megrázkodik,
14  8|         vihar támad,~Mindenfelől jőnek és megostromolják~A habok
15  8|        De aggodalmak néha rám is jőnek~Most a jövő rejtélyes távolábol,~
16  8|        jövő rejtélyes távolábol,~Jőnek, miként az éji denevérek~
17  9|        hagytak, elmentek,~Nem is jőnek vissza!~Omló könnyeimet~