Rész

 1  4|        Ambrus gazda, mi jutott eszébe?~„Hát lármázni kezde feleségem;~
 2  4|      nap elért az ég tetejére,~Eszébe jutott, hogy falatozni kéne,~
 3  4|      Jánosnak valami jutott az eszébe.~Odalopózkodott a fészekhez
 4  4|   szállt szivének tájára,~Mert eszébe jutott kedves Iluskája.~„
 5  5|  puszta kert s tépett pillangó~Eszébe sem jut senkinek talán,~
 6  7|      Felső-Kis-Kálnótul,~De ha eszébe jut, neki-nekilódul,~És
 7  7|        ma, írnod kell valóban.~Eszébe is jutott nem igen sokára,~
 8  7|     gégéje, viszketett a feje.~Eszébe jutott, hogy van egy édes
 9  8|   lábbad a két szeme olyankor,~Eszébe jut a siralmas hajdankor,~
10  8|      Még a ládára is fölszáll,~Eszébe jut, kotkodácsol,~S nem
11  8| közöttünk olyan vakmerő,~Kinek eszébe jut,~Hogy három század óta
12  8|        De egyszerre más jutott eszébe...~Gyűléseztek a papok Budában...~
13  8|       a bú galambja~Föléje, ha eszébe~Jutott a hű kutya,~A hálótárs
14  8|       el nem követett,~Mihelyt eszébe jut vala.~Lábára lépett
15  8|      magától nyílt meg kebele?~Eszébe nem jutott) az ifju~Elmondta
16  8|        semmi sem volt!~Mi jött eszébe, hogy e gondolatra~Elsápadt
17  8|   átkozódék többé isten ellen,~Eszébe sem jutott sem isten,~Sem