Rész

 1  4|       éves lábainál.~E látványra szivét,~A tiszta szerelmü szivet,~
 2  4|    magyar seregnek;~Minden ember szivét reménység szállta meg.~Ez
 3  4|         Iluskámnak,~Hogy ne adja szivét soha senki másnak,~Ő sem
 4  4|       hagyta hidegen a hallgatók szivét;~A királylyány arcát mosta
 5  5|         A jött-ment Kevének adta szivét, kezét.~Keve bírja mostan
 6  5|      szép menyecske még jobban a szivét.~S hol a vén csaplár, hogy
 7  6|          Mik a keservek?~És kéri szivét: repedj meg, oh szivem!~
 8  6|         a férj, kinek Jób átdöfé szivét.~*~Salgó s Gedővár közt
 9  6|        mozdulatlan némaság alatt~Szivét, lelkét mily harcok szaggaták!~
10  7|         Mindenik könnycseppje,~S szivét elevenen~Hamúvá égesse!”~
11  7|      ifju~Elméjét, a lyány pedig szivét!~És igy telnek, igy röpűlnek~
12  8|         a magyar, mikor a~Fülét, szivét megtölti a muzsika,~Könnybe
13  8| lelkesitve~Erősítsd meg seregünk szivét.~S rohanunk az ellenség
14  8|       reszketéssel néztek,~A jók szivét pedig seregestül~Szállták
15  8|   csodálatos~Érzés szállotta meg szivét,~Mely hozzá igy beszélt:~„
16  8|           Mely a szegény asszony szivét~Ezer körömmel szaggatá?~