Rész

 1  2|        szánk:~Mosolyogjon a sors~Szája ránk;~S pályánk áldásával~
 2  4| Kegyelmednek régen megyilt a sír szája,~Hol békességgel a föltámadást
 3  4|     ajakkal~Elmondotta: kiprémzé~Szája vidékét~Sátáni mosollyal.~
 4  4|        széles az ő nyílása,~Mint szája a helybeli kántornak,~Mikor
 5  4|         a dühös boszorkány;~Nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul,~
 6  4|        fazekasnak jó nagy szeme, szája,~De mégis kicsiny volt az
 7  4|       Elnyelne hat ökröt, akkora szája van.~Bátorság dolgában helyén
 8  5|       ilyen nyájas szókra nyílik szája:~„Ne rettegjen, tekintetes
 9  7|      nehezen megnyílt a követnek szája:~„Asszonyom, mégegyszer
10  7|           Hallga, hallga, nyílik szája...~Szól... kimondja: „halál
11  7|         Szinte csikorgott belé a szája,~Mint a megrozsdásodott
12  7|        volna,~S nem tudott, csak szája mozgott,~Elfelejtett~Minden
13  8|          a porba.~A bajúsz alatt szája volt,~Szájában pipája,~Lapátnak
14  8|    napnyugatra - így szólt a hír szája -~Fekszik Attilának egykori
15  8|        Nemzet, ujra lebiggyedt a szája,~Mert azt vette észre, hogy
16  8|          rája,~Habot túr dühében szája.~Int kezével, s a vitézek~