Rész

501  9|               vár: „Én azzal törődjem,~Mi volt akkor s mi mostan a
502  9|              törődjem,~Mi volt akkor s mi mostan a neved?~A név mulandó,
503  9|               a~Sír nyugalma rátok,~De mi nektek áldás, az átok énnékem,~
504  9|          végitélet végórájaként,~És ím mi élünk még és nem halánk
505  9|         ellenséged!~Sokat lesujtottunk mi már, de meglehet,~Hogy még
506  9|                már egymást, ti futtok,~Mi űzünk titeket,~Űzünk, mint
507  9|               mikor nevemet kimondom~- Mi tagadás benne? -~Egy kis
508  9|                az orosz, nagy a száma,~Mi haszna?~Több lesz ott a
509  9|               a kisebb baj; szomorúbb,~Mi hátul áll,~A döghalál.~Be
510  9|                 Egy szálig elveszünk-e mi?~Vagy fog maradni valaki,~
511  9|             úgy, amint~Megértük ezeket mi mind:~Akad-e majd,~Ki ennyi
512 10|               részegítő s lángmeleg,~S mi csillagtűz az éjszemekben!~
513 10|           lányka?” ‘Nem úgy úrfi, nem,~Mi arra jól tudod nem alkudánk~-
514 10|              Szabad legyen kimondanom,~Mi szűmben rejtve van:~Szerettelek
515 10|        Nyúgodalom, mely elszállottál a mi szivünkből,~Szállj ide e
516 11|              ni, látod ennyi az egész,~Mi van ebben?... Nemde megy?~
517 11|              De mit pazaroljuk a szót? mi teszünk~Hallgatva... előre...