Rész
1 1| komor gondok, nem adunk most~Helyt főnkben néktek, kipihenni
2 1| kimeríthetetlen ösvényén.~S most társim! miután végét már
3 1| istenátkozta.~„Hej, jobb volna most koholni vasszeget,~Vagy
4 1| belsejében?~Mert rózsámat ölelém.~Most, midőn a szép tavasznak~
5 1| hőskebelt.~Ó mi változás! most borzadályos~Éj takarja a
6 1| S jóra jöttem valahára!~Most szemem a lyány ajkára~Szinte
7 1| törjetek:~Akasztófára~Egyig most veletek!”~Mond nagy kevélyen~
8 2| megvetőit átkozánk.~Messze vagy most, messze tőlem, jóbarát!~
9 2| volna inkább a halált!~De most a bút, a hosszu kínokat,~
10 2| szép is a menyecske.~De most ez egyszer a szomszéd bátya~
11 3| tünődöm még sokat!~Élek most, és ölelem, mi élvet ad;~
12 3| állatnak nincs nyoma...~De most beszélj, hol volt a lakoma?’~
13 3| bolygák az életet.~Fa, mint most, akkor is virúlt.~Árnyában
14 3| majd a bért...~Eh, de mit most okoskodni!~Csapjatok kezet;~
15 3| Bástyaképen.~S ím, hogy fordult most a kocka,~S a szerencse~Kis
16 3| édesanyám,~Ne bizzatok most semmit rám,~Nézzétek el,
17 3| nem levék!~És a lyányka most is~Csak a régi még.~Nem,
18 3| igaz, de~Mégis lánc marad.~Most hát lelkem, repdess~Régi
19 4| meggyalázott~Ősének szelleme?~Most már őt húzni nem deresre:~
20 4| megfe-felelek kétannyinak:~S lábaim most már öttől is inganak.~Ing
21 4| Mért nem tesz az isten most csodát?~Változtatná borrá
22 4| de hagyjuk, hagyjuk ezt most!~Úgyis ritkán vígadok;~E
23 4| El tehát a hon bajával,~Most ez egyszer el vele!~A kitört
24 4| eszeveszetten~Az ostobáskodásokat.~Most szépen vagy, szépen... de
25 4| köpönyeg.~Amint van, úgy van; most a dolgon~Már változtatni
26 4| egy hű menyecském~Ha volna most, mi jól esnék!~Hozzám hajolna,
27 4| csikófogat~Elhullatta... s most mi élete?~Koplalásban tölt
28 4| Szemében „mesterségem”~Most is nagy szálka még;~Előitéletét
29 4| fosztogatók közé keveredtem;~Most is köztük élek magam szégyenére,~
30 4| Örömest itt hagynám, de most már nem lehet:~Édesanyám
31 4| volt, jól éltem vele;~De most ha mennék éhen őseimhez,~
32 4| Hányszor kivántam a halált!~És most midőn már közeleg,~Midőn
33 4| elhagyok~Örömeket, fájdalmakat.~Most gomblyukamban a virág,~S
34 4| barátság lánca köt,~Kikkel most annyi éjszakát~Fölségesen
35 4| ha megkövűl a kín,~Mely most elhat lelkemig:~Alacsony
36 4| elbujdosott,~S világát mással éli most.~Hej cigányok, itt az ablak:~
37 4| cigányok, itt az ablak:~Most a leges-legvigabbat!~Ne
38 4| termettem búzának!~Aratás van, most levágnának;~Nem kellene
39 4| óráinál:~Hát a mi Sándorunk most mit csinál?~És máskülönben
40 4| verítékinek~Gyümölcseit most más emészti meg.~Mért nem
41 4| nekem csak, nyúgodt éltemet~Most egyedűl ez keseríti meg.~
42 4| E néhány sorral érd be most, öcsém.~Én a vidámság hangját
43 4| se’ szép, se’ gazdag.~Van most urad, módos, takaros -~Módos,
44 4| kedves babám?~Te öleled most szép szeretőm valahol -~
45 4| Eddig Thalia papja voltam,~Most szerkesztő-segéd leszek.~
46 4| Ki egy országon átfuték, most~Egy kis szobában űlhetek -~
47 4| Csavargó vagyok én.~Igaz, most a cudar sors~Rútul bánik
48 4| Mert nem mindennapi,~Amit most hallotok.~E dolgon magam
49 4| rendesen~Kocsmából hozatom,~Most pénzem nincs - vizet,~S
50 4| Vizet soha nem innia.~Ő most békével alhatik~Sírjában
51 4| Megharagított a feleségem.~Haragom most borral szelidítem.~S azzal
52 4| hazakotródott,~S tudja isten, most miként pusztít ott.~Á, de
53 4| fordíték a háznak.~Reggelig most otthon nem is látnak.”~*~
54 4| És kérdi tőlem: hogy kel most a zab?...~A búza?... árpa?...
55 4| föltámadást várja,~De még most is kedves nekem a munkája.~
56 4| szorítsanak szivemhez e kezek!~És most... és most... jer a zsebembe,
57 4| szivemhez e kezek!~És most... és most... jer a zsebembe, pénz,~
58 4| a búnak könnye füröszté:~Most már szemeid pilláin~Az öröm
59 4| Rajta azért,~Oh kántor uram!~Most vagy sohasem. -~Mért engedni
60 4| Valamint üresek zsebeim~Most, mikor ezt éneklem~Nagy
61 4| valának hosszu időktől,~Most egymást marta dühödve~Egy
62 4| Hála a mennyek urának!~Most egyenest a szemérmetes Erzsókhoz.~
63 4| Itt várom itéletemet;~Most, rögtön, ezennel~Mondja
64 4| láncának~Állhatatosságában. -~Most pedig, oh kántor!~Téged
65 4| vadlúd~A tó közepén. -~De most jön a haddelhadd!~Amidőn
66 4| tenyerű Fejenagy,~S neki most is „mester uram” volt.~„
67 4| szögletbe vonultan,~Kínjában most is nyögve, kucorgott.~Oh
68 4| Márta:~Hinni lehet, hogy most sem szegte meg azt.~Azalatt
69 4| Kalodába csukatta.~Ott nyögi most fájdalmát hősünk~A kalodában,~
70 4| baj sírba tenni.~Az igaz, most jobb az állapotom,~Bár a
71 4| Csak még egy pillanat...~S most pókháló födözné~Versíró
72 4| Hanem mi haszna? hogyha most~A száraz kortyokat nyelem.~
73 4| felett,~Ha föl nem törtök most a telt kebelből,~Édes terhétől
74 4| Szerelmem zúgó tenger,~De most zugása nem ver~Órjási hánykódás
75 4| kereszteléd.~Mért járulok hiába most eléd?~Varázserődet mért
76 4| bajomnak orvossága,~Légy most is az, bár utójára:~Feledtesd
77 4| tüstént vigyen el -”~„Hanem most már elég, hallja-e kend,
78 4| száraz kenyérnél egyebet.~Most eredj, Iluskám. Megvan még
79 4| nyáját,~Nagy megszeppenéssel most vette csak észre,~Hogy imitt-amott
80 4| keresés, minden haszontalan.~Most hát mihez fogjon? nekiszánva
81 4| elmegyek, örökre itt hagylak!”~Most a boldogtalan mindent elbeszéle,~
82 4| hogy könnye kicsordult.~„Most hát, szép Iluskám! Most
83 4| Most hát, szép Iluskám! Most hát, édes rózsám!~Az isten
84 4| szeretőd jusson majd eszedbe.”~„Most hát, Jancsi lelkem, eredj,
85 4| örökös éjszakát reátok.~Most a kincses kádhoz! Megtöltöm
86 4| vetélkedett Dárius kincsével,~S most küszködnöm kell a legnagyobb
87 4| Melyet a királylyány épen most nyita ki,~Mialatt ily szókat
88 4| foglaló.~De piros volt az most, mert a magyar sereg~Török
89 4| ajkán tőle sok csók égett:~„Most már örömemnek nincsen semmi
90 4| törökkel,~Csak ugy bántak ők most a jó ételekkel;~Nem is csoda
91 4| Derék János vitéz, halld most beszédemet:~Minthogy megmentetted
92 4| égett,~Szíve és orcája - s most a hideg földben~Hervadtan,
93 4| bánatát,~Ez szivéhez vissza most már csak néha szállt,~Hanem
94 4| idejében idelovaglanak.~Most is gyülekeznek ország gyülésére~
95 4| rugaszkodj utána!”~Kiáltott most János egyik óriásra.~Szót
96 4| vállamon helyet.~Így ni, most kapaszkodj meg jól a hajamba.”~
97 4| győzödelem,~Azért, mint tennap, most még csak meg sem pihen,~
98 4| Csakhogy nem csapta~Ő félre most a kalapot:~„Hej, aki adta!~
99 4| gazdaságom egyre nőtt,~S most elpusztúl... az lesz belőle.”~
100 4| kalapot:~„Hej, aki adta!~Most már minden, de minden odavan;~
101 4| ma teremnem.~A kengyelbe most teszem ballábam,~De lelkem
102 4| Vagyonomat egy fillérig elittam;~Most napszámra dolgozom,~Ha napszámom
103 4| Nyugodtan, híven végezé;~De most majd belehal.~Míg nőtlen
104 4| között~Folyának éjei;~De most az öregúr szemét~Behúnyni
105 5| hagyjam magamat;~Ámbátor az most rám nem is figyel,~Ki szerelmem
106 5| nagyobb kinom lett. -~S most tudsz mindent, amit~Éreztem,
107 5| Koporsód födelére.~Ott vagy te most, szent angyalom!~Eljősz-e
108 5| akkor volt, - ha megtekinted~Most arcomat,~Azt vélheted: tükörben
109 5| Kisleánykám elment... elvivék...~Most alant a mély házban lakik,~
110 5| egykor, hogyha jöttenek,~Most, hogyha mennek, szívesebben
111 5| meggyógyulok.~A bú, mely most sötét felhők villámtüze,~
112 5| élvezetnek.~Azért szeretném most, midőn hűlt kebelem~Vágy-,
113 5| kívánságtalan,~Azért szeretném most, ha elmennék oda,~Ahol Etelke
114 5| látköröm volt egykor,~Hanem most már nem látom ezeket:~Az
115 5| MULATSÁG KÖZBEN~Most már mulassatok, kedves barátim.~
116 5| kettétört,~Ez a durva kőszirt most már olyan szépen~Áll a látkör
117 5| kántor szobájába~Sugárait most beveti;~A kántor, a lyány
118 5| aranyával fizetéd, s fizetnéd~Most is (ha adnám) költeményimet.~
119 5| Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?~Engem édes álmak környekeznek,~
120 5| angyalom!~Be szeretném most, ha lopni tudnék,~A lopás
121 5| mi lett belőlem?~Címerem most rózsa s nem borág.~Szerelemnek
122 5| Általadtad nekem a bokrétát,~Most is itt van az szivem felett;~
123 5| szükséges nekem a paizs!~Most merészen állok ki, ha mindjárt~
124 5| lombja szertehulla rég.~Most örűlök rajta, hogy az voltam,~
125 5| nekem is szőlőhegyem?...~Most beérném egyetlen gerezddel,~
126 5| ÉLETEM MOST...~Életem most egyetlen
127 5| ÉLETEM MOST...~Életem most egyetlen kivánság:~Megnyerhetni,
128 5| és hegytelen.~Szívem is most ily végetlen róna...~Nincsen
129 5| enyém volt a pihentető éj;~Most sem éjem többé, sem napom!~
130 5| reszkettem~Az időtől, mely most jőni fog,~De kihamvadt bátorságom
131 5| kihamvadt bátorságom lángja~Most, hogy épen kell, megint
132 5| FALUN~Király vagyok most minden alkonyon:~A nap pirosló
133 5| alföldön,~Itten élek én most megelégedéssel,~Mert időm
134 5| Örömében sírva fakadott.~Most is látni ez örömkönnyeknek~
135 5| fergeteg törött le,~S mit ez most kerget a széles világba.~
136 5| meguntam én álarcomat,~És azt most ünnepélyesen letépem!~Olvastátok
137 5| szépen lekvittelem;~Aztán (most már készpénzemért!)~Jó téli
138 5| terólad jósolék,~S jóslatom most teljesedni látom.~Láttam
139 5| kicsiny felhőcske te valál,~És most villámterhesen közelgesz.~
140 5| sorompók közt ketten állunk.~Most, barátom, küzdjünk, hadd
141 5| Gyakran látogat meg engem,~Most is amott jön a lelkem;~Ugy
142 5| vitézségének nem állt gátul semmi.~Most megyen harmadszor a göncölszekerért.~
143 5| szived sovárgott.~Ildikó most is ott űl Keve ölében,~Egymást
144 5| Te csábító férfi, amint most kebled ég:~Azt olyan mértékben
145 5| nyugodtan...~Kazal végén akkor, most már lenn a sírban,~És a
146 5| angyala.~Azt hittem!... most tudom, hogy inkább~Ördög,
147 5| Kivánkozám a sírba le;~Most, épen mert bánt, élni vágyok,~
148 5| lyány, sötét éj,~Kedvem most bennetek telik!~Szalkszentmárton,
149 5| év mult, és ez égzengésre~Most kél a viszhang: lantomnak
150 5| fris hala.~De a kis forrás most már nagy folyam,~Csengő
151 5| menny, hasztalan!~Magad most benne ugysem láthatod meg,~
152 5| nézz ősidre, oh magyar,~Ki most sötétségben vagy itt,~Ne
153 5| Már rég nem sírtam, s íme most~Pillámon egy könny rengedez.~
154 5| rendületlen állt,~E hőst mi fogja most eldönteni?~Önnön keblének
155 5| Mellette a nagy százakós veder;~Most leereszti a roppant vedert...~
156 5| jó út s jó lovak dacára~Most a hintó hirtelen megálla.~
157 5| már életedben,~Szemed még most is tisztán s messze lát:~
158 5| fejemre, tedd e koszorút!~Ha most nem érdemelném is, talán~
159 6| rettentő zabola,~Melytől még most is ég és vérzik szánk!...~
160 6| halovány;~Ki merne szállani~Most csónakunk után?”~Az ifju
161 6| ez való, nem álom...~De most egyszerre szívem, melyet
162 6| szemléltem fényes arculatját.~Most is csodálom, hogy szemem
163 6| Öledben ím e csókkal meghalok.~Most csókolj vissza, lyányka,
164 6| ért; s ki bú-sohaj valék,~Most a gyönyörnek mosolya vagyok.”~
165 6| sebeknél jobban fáj nekem most,~Jobban fáj az, hogy már-már
166 6| De a csók édességét~Még most is érezem.~Szalkszentmárton,
167 6| fürtjét levágom,~Melynek most minden szála szög;~S ha
168 6| látom: mint mozog a kéz.~És most idenéz,~Engem bámul, de
169 6| Nagyon megváltozott már,~Most a szamarak~Lovaglanak,~A
170 6| világrendszer fölbomlana,~S mint most az eső és hó esik,~Esnének
171 6| nektek hitemet,~Nem adhatom: most jó dolgom van,~Jertek hozzám,
172 6| megy szeretője után...~S most megy gyilkolni a zsivány.~
173 6| gőgösködjél, jóbarát,~Azért, hogy most oly jó dolgod van;~Majd
174 6| ami nem az.~Ott áll a sír most emléktelenűl,~Az eltörött
175 6| ismét visszavon.~Kedvezek most, sebesen röpítlek,~Mert
176 6| szegény teremtés,~Mit teszesz most, mondd, hogy mit teszesz?~
177 6| egykor nem értett a lyányka,~Most megérté a tenger szavát;~
178 6| jobban tisztelék,~Igen, még most is szépnek tetszik bölcsőm,~
179 6| Hogy miért vagy te még most is ébren?~„E kérdésre én
180 6| beszéded csalány.~Látom, te még most is a régi vagy,~Szemed s
181 6| nagy bujában;~Hol bujdosik most, melyik világban?~Erős szélvész
182 6| csónakát.~„Hova?” szólott most az úrfi, „vissza?”~„Nem
183 6| aggastyán dalán.~Miként ti most, és is szerelmeskedtem;~
184 6| Szerettetek-e, fickók, valaha,~Hogy most gyülöltök? s imádkoztatok~
185 6| emberiség boldogságaért,~Hogy most lehessen átkozódnotok?~Elkérték
186 6| jött a távolabb Fülek,~S most a fölött van a tanácskozás:~
187 6| százan... százan! érted-e?~És most legényid egyig megkötözvék.~
188 6| madárral,~Melyet fészkébül épen most lopott ki;~S megállt előtte
189 6| Találkozám már véled?... oh igen, most~Emlékezem, hogy egykor láttalak,~
190 6| Elég már, bátya, most énrajtam a sor,’~Ily hang
191 6| meg,~‘Elég volt, bátya, most énrajtam a sor;~E drágakincsen
192 6| vére... én megöltem őt.~Most hát szabad vagy, szép asszony,
193 6| szabadságodat.~Két kar helyett most négy kar vár reád,~Hogy
194 6| elébb ketté kell törnie.~Most hát öcsém, Jób, ehhez tartsd
195 6| levelet~A másvilágra, e kard most is éles,~S karomnak sincsen
196 6| hallgatott,~Nyelvök helyett most kardjaik beszéltek.~Kompolti
197 6| talála semmi, semmi módot!~S most jött reá a legnagyobb csapás;~
198 6| megölte férjemet, s apád most~Engem magának hitvesűl kiván.~
199 6| szemét,~„De mily szelíd most arca, melynek ébren~Minden
200 6| pompás alkalom!~Szép kedvesem most megszöktethetem...”~S ment
201 6| fölrohant~A bástyafalra. „Most röpülj!” kiálta,~„Mindjárt
202 6| legyen!...~Már vizözön volt, most egy vérözön kell,~Hogy megtisztuljon
203 6| MOST KEZDEM ÉN CSAK MÉG ISMERNI...~
204 6| KEZDEM ÉN CSAK MÉG ISMERNI...~Most kezdem én csak még ismerni~
205 6| éjszaka,~A hajnal közeleg;~Most a világnak~Nem csalogányok,~
206 6| vélem vítt a szabadságért,~Most azt szorítom... szörnyüség!~
207 6| Ily szókat ejtettem:~Ha mi most itt kővé~Válnánk mind a
208 6| s végre belehalni kell.~Most értem én csak e szilaj folyóra.~
209 6| folyt könnyétől.~Egy könny most is pillámon áll...~Barna
210 6| sziklákat ingatott.~Hol most e vad fiú?... egy kis virág
211 6| szellem,~A szerelem. Ez lakik most bennem,~Ez lakik most keblem
212 6| lakik most bennem,~Ez lakik most keblem szobájában~Halvány
213 6| Kergetőznek, játszanak. -~Tudni most csak az szeretném:~Mi volt
214 6| Tartottunk volna össze: a világ most~Tudná hirünket, nem volnánk
215 6| megszoktad,~Szívem, a fájdalmat,~Most, mikor jósorsom~Rólad azt
216 6| szerencsés ezekkel nem voltam.~Most fekete szem tőrébe estem,~
217 6| szépet,~Mint amily szép most előttem az élet.~Koltó,
218 6| sokáig félretéve~Hallgatott, most ujra zendül.~Melyik a leglélekrázóbb,~
219 6| Akkor meleg nyár volt,~Most tél van, hideg tél.~Hogyha
220 6| hazát szerzett,~És ha jőne most halála,~A jövendő mit találna,~
221 7| szánt az ég?~Nem tölteném most kínos virrasztással~A végtelenbe
222 7| munkát vállal az magára,~Ki most kezébe lantot vesz.~Ha nem
223 7| zajos élet~Lejártával itt most~Század óta hallgat.~Végső
224 7| azt a piros kis szádat,~Most láttam az ólba menni anyádat,~
225 7| meg kell halnom, hogyha most halok meg,~Jőj el sietve,
226 7| hozz virágokat,~- A föld most olyan rideg puszta rom -~
227 7| NÉP NEVÉBEN~Még kér a nép, most adjatok neki!~Vagy nem tudjátok,
228 7| tövis felét!~Még kér a nép, most adjatok neki;~Vagy nem tudjátok:
229 7| te~Könnyenhivő gyerek!~Most már egyéb nincs hátra,~Mint
230 7| Szép intését mintha~Még most is hallanám:~„Szeresd a
231 7| Vesztőhelyre vittek engem.~Mi most nekem~A szerelem?~Rózsafán
232 7| eltűnél,~Mint az éji álom,~S most reményem is, e~Vakmerő kalandor,~
233 7| bánatomnak,~Mely gyötör most jobban,~Mint a börtönőr
234 7| világ-fölgyujtó szenvedéllyel,~Mint most szeretlek, drága szent szabadság! -~
235 7| ellen küzdeni.~S ez eskü most is olyan szent előttem,~
236 7| tejfölt kiette,~S a szakácsné most szájtátva,~Fejcsóválva áll
237 7| a kard s az ágyú~Helyett most eszmék küzdenek.~Ott állok
238 7| szellő a rózsalevelet,~De most, mint a nyílvesszővel, a
239 7| meg, jöszte, bányaszellem,~Most ez egyszer volt lejőni kedvem,~
240 7| vagyok hát az az ember,~Ki most a legboldogabb?~Ki, mig
241 7| lehullanának~A virágok s levelek!~Most az ősz lesz tavaszom, mert~
242 7| Mint égett arcátul ajkam!~Most is érzem melegét,~Mintha
243 7| engem a szerelem.~Hagyj el most, szerelem, hagyj el, szép
244 7| volt ruháján,~Odafönn van most a ránc orcáján;~Csak úgy
245 7| Midőn távozának;~Miként most eltűnő ifjuságom után,~Ugy
246 7| PUSZTA FÖLD EZ, AHOL MOST JÁROK...~Puszta föld ez,
247 7| Puszta föld ez, ahol most járok,~Istenért sem látni
248 7| Eszembe jutottál, édesem,~És most már úgy tetszik énnekem,~
249 7| kebele,~S bezeg, nem mondja most, mint egykoron tevé,~Bezeg
250 7| Hát a jó szomszédok? ők most ezt beszélik:~„Mondtam,
251 7| múzsád vagyok,~Vagy még most is hiába kopogok,~Midőn
252 7| függött szegény,~Ott függ most az akasztófán,~Ördög négyágú
253 7| múzsák egykori tanyája,~Hol most haszonbérlő zsidó lakik?~
254 7| kilehelte tiszta lelkét,~Most piszkos nyávogó porontyok~
255 7| nemzetiségnek ügyét.~Magyar nemzet, most nem volnál magyar,~Ő akkor
256 7| élt: fázott és éhezett,~S most sírja olyan elhagyott,~Mint
257 7| hősinek tanyája~Íme, íme most rabok hona.~Semmi más, mint
258 7| petrence.~Legjobb dolga van most a királynak,~Vagy ott annak
259 7| azt szeretném tudni,~Vajon most sejti-e,~Hogy holnap ilyentájban~
260 7| tartó mindenség szivem!...~Most is kezemben e levél, s remegve~
261 7| utánad?~Azt nem tudom, de most benned lakik,~Hogy érdemeltem
262 7| Borítá el gyülölség képiben;~Most téged illet, téged egyedűl~
263 7| bármint meg van rontva,~Még most is látszik csonka~Szárnyán
264 7| mely a harcoknak utána~Most szomorún hallgat gyér fű-koszorúzta
265 7| engem, hogy szembe dicsérek?~Most veszem észre, hohó! mind,
266 7| kocsmárosnak~Általadtam pénzemet.~Most amely’k zsivány nálam csak~
267 7| minden földi szennyet,~S most ujjászületve a magasba röppen,~
268 7| CSAK UGY OMLANAK MOST HOZZÁM...~Csak ugy omlanak
269 7| HOZZÁM...~Csak ugy omlanak most hozzám~A szebbnél szebb
270 7| Szívem repesztette meg,~Most meg arra figyelmeztet~Egy
271 7| fogod.~Igy, Rákóczi bátya: most szent a frígy velem,~Barátod
272 7| kotyvasztanod,~Hogy főzőkanál helytt most a kardot fogod.~Sohasem
273 7| messze félreveté...~Elég súly most szíve, mért terhelje fejét?~
274 7| eddig, van-e madárének?~S most elhallgatta, s oly jólesett
275 7| kinek van megrakva melle?~De most koronáját letevé, a holdat,~
276 7| egykori holt, rideg magánya~Most a szerelemnek hangzatos
277 7| ekkép gondolkodott,~„Oh de most mit tegyek? mihez tartsam
278 7| ki oly hived volt,~Rajtad most ily hirtelen kiad.~Megosztottam
279 7| vágott szép hat tinajának,~S most még kevélyebben tartott
280 7| tartozol.~Az ország, melyben most él nemzeted,~Tenger volt
281 7| hasítál szivembe,~Melyek néha most is vérzenek!~Mit csináljak
282 7| vérzenek!~Mit csináljak most veled?... ne búsulj,~Kegyelmesen
283 7| hitvesem, űlj az ölembe ide!~Ki most fejedet kebelemre tevéd
284 7| reszketett parancsod hanginál,~Most rája nézve nem is létezel...~
285 7| EGYKOR ÉS MOST!~Egykor és most! egykor
286 7| EGYKOR ÉS MOST!~Egykor és most! egykor és most!...~Ép ilyen
287 7| Egykor és most! egykor és most!...~Ép ilyen volt az idő,~
288 7| ilyen volt az idő,~Mint most, ily hideg, zimankós,~Így
289 7| milyen szép álom vala!~Most amidőn leírom,~Kezem még
290 7| amidőn leírom,~Kezem még most is reszket... a gyönyörtől!~
291 7| ott hagyám a színpadot.~S most itt vagyok... oly messze,
292 7| szük volt a föld, s imé most~Elég tág e kicsiny szoba.~
293 7| Eleresztettenek.~Azon az egyen most is~Csodálkozom nagyon,~Hogy
294 7| Hát, öcsém, a Jutka~Épen most buvik be a kemencelyukba,~
295 7| aminek nem-tudása gyötrött,~Most menj a pokolba, vigyen el
296 7| hagyták.~Csakhogy elhalt! most feledve minden,~Nyomorúság
297 7| minden kezdet”,~De én csak most kezdem tapasztalni eztet;~
298 7| táblabíró urat~Ismernők, most már csak a belseje marad,~
299 7| lesett,~Rajta is kapott... most dugd el a poflevest.~Fegyveres
300 7| katonák jőnek tán.~De most megrázkodik, torka muzsikája~
301 7| írni erőtettek...~Lelkem most is dühöng, lelkem most is
302 7| Lelkem most is dühöng, lelkem most is retteg.~Hah, ki föltaláltad
303 7| Annakokáért is borral föleresztik.~Most már teljességgel nincsen
304 7| pokol főztével;~Keze, zsebe most is könyvekkel van teli...~
305 7| Egyre vig? szívedet a bú most se’ bántja?~Arcod most is
306 7| bú most se’ bántja?~Arcod most is piros, szemed most is
307 7| Arcod most is piros, szemed most is élénk,~Mint midőn búcsúszót
308 7| Szerelmed s bánatod még most is olyan nagy?~Ilyen váratlanul
309 7| Azonban jer, hugom, menjünk most apánkhoz.”~4-ik §~Táblabíró
310 7| vágy!~S ugyanez az érzelem most~Von tovább, maradni nem
311 7| először látogattalak meg,~Most bús egyformaság födi a világot,~
312 7| egyetérzék~A természettel, most nem sérti kedvemet,~Hisz
313 7| hírvágyat hátamra űltettem,~S most le nem hányhatom a már megúnt
314 7| boldogabb időkbe’.~A húr, mely most lantján tágan lankad, tudna~
315 7| feszíteni,~És ajkán, amely most vágyakat lehel csak,~Honfiszívek
316 7| közelén.~Oh de vannak, kik most kinn bolyongnak~A viharban
317 7| Hahh! - vagy úgy... ni most meg~Én feledtem el,~Hogy
318 7| fáradt vagyok.~Elfáradtam. Most már~Csak pihenhetek.~Űlj
319 7| Egykoron valék, olyan vagyok most.~Leáztathat rólam~Az eső
320 7| Hogy tanultam logikát,~Most ezt föl sem érném ésszel...~
321 7| űlne egy királyi széken.~„Most nekem áll a világ!”~Ekképen
322 7| nevemet,~Azt tudom csak, hogy most a világ~Bolond Istóknak
323 7| egykoron apádat,~Megtagad most téged gyermeked...~Él az
324 7| vándor~Az öreg gazdának:~„Most, uram, már ugy hiszem, hogy~
325 7| csinálok~E házból, mely most beillenék~Medve- és farkastanyának.”~
326 7| másiknál,~Őnekik több örömet.~Most pedig... elmondjam-e, ne
327 7| a fűre~Könnye~Szomorún.~Most egyszerre~-Vajjon~Mi dolog? -~
328 7| Mendegélni csendesen,~Ő még most is, mint a szikla,~Áll erősen
329 7| feleségem~Nevenapja vagyon most!~Adjatok rám ócska mentét,~
330 7| Rókaprémest, zsinorost.~És le most a bugyogóval,~Magyar nadrágot
331 7| melyen jövék~Ide, ahol most vagyok,~Hosszu és vészes
332 7| madár röpűlt csak eddig,~Most az ember is röpűl!~Nyílsebes
333 7| kiapadni.~Csak csendesedett~Most némileg árja,~Mert róna
334 7| nagy falkát...~Kis-Kunság, most isten hozzád!~Fárad a nap,
335 8| családot.~Milyen boldogság most a jó meleg szoba,~S meleg
336 8| szobában a barátságos család!~Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,~
337 8| csak a légbe~Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.~
338 8| lyánykorodban,~Szeretlek most százszor jobban,~Nem százszor,
339 8| virág a kalap mellett;~S most a szerelem énnékem~Lélekzetem,
340 8| oroszlánok,~Ha ti a halálból most föltámadnátok,~És látnátok
341 8| könyvében a legelső szám.~S most leghátul állunk semmit nem
342 8| ölelték egykor térdepelve,~Most arcul csapkodnak... szégyen
343 8| nézik szemeim,~Mikéntha most látnák először...~E csillagot,~
344 8| Mintha vén kopasz fejével~Most is itten járna.~Kopasz volt
345 8| lát a pusztaságon.~Üres most a halászkunyhó és a csőszház;~
346 8| söpörték be a szelek az utat.~Most uralkodnak a szelek, a viharok,~
347 8| meleg.~Egykor... de mi közöm most~A múlthoz énnekem?~Nem,
348 8| tett a jelen.~Nem fogtok most ki rajtam,~Zsebmetsző cimborák,~
349 8| égiháború~Lett, s lánc helyett most kardok csörgenek.~S halvány
350 8| ki eddig csupa jég volt,~Most hogy olvad, mily gyáván
351 8| a török világban;~Vajon most, ha eljön a nagy munka,~
352 8| ezernyolcszázharmincban~S most valami két hete)~Fölberzenkedett
353 8| tudják magok,~Mint én, amiket most mondani akarok,~Az uraknak
354 8| föl: „Vezess minket már most,~Józan okosságod vezéreljen
355 8| szivökbe nyári napmeleget.~Most is, hogy megharsant Munkács
356 8| Le e szép országra, mely most már a miénk.~Mily rivalgó
357 8| megilletődés szállott be szivébe,~Most is úgy járt, most is meg
358 8| szivébe,~Most is úgy járt, most is meg volt illetődve,~S
359 8| divatu nyakravaló~Készül most~Számotokra... nem cifra,
360 8| tartottátok~A népet;~Hát ha most mint állat fizet~Tinéktek?~
361 8| híztak rajtunk~Az urak,~Most rajtok a mi kutyáink~Hízzanak!~
362 8| ezer éves~Kínokat,~Ha az úr most testvérének~Befogad;~Ha
363 8| hí a haza!~Itt az idő, most vagy soha!~Rabok legyünk,
364 8| Sehonnai bitang ember,~Ki most, ha kell, halni nem mer,~
365 8| lepattantotta.~Nem elég... most föl Budára,~Ott egy író
366 8| lenni nem fog, nem akar,~Most már meg van vetve a lába,~
367 8| Akik még nem tudtátok,~Most megtanulhatjátok,~Hogyan
368 8| Dicsőségünknek kardja! csak most~Készültél s már a rozsda
369 8| meg a beteg hajnalt,~Beteg most szegény,~Oly halványan üldögél
370 8| tartott volna meg,~Hogy most, amidőn már elértük a révet,~
371 8| drágalátos madarak,~Kibujtok most hátunk mögűl,~És orditoztok
372 8| dolgozik...~Válasszatok most: szégyen vagy dicsőség!~
373 8| ez az~Utósó falattok.~Ami most van szájatokban,~Ettül megfuladtok!~
374 8| az ideje!~Más szín illeti most a magyar nemzetet:~Piros
375 8| kebelére,~Amelyben a szív most oly édesen ver...~Légy üdvözölve
376 8| bántsd e könnyeket,~Melyek most pilláinkon rengenek,~Amelyeket~
377 8| de nem halált.~Jöhetsz, most már jöhetsz, vihar,~Nem
378 8| dajkám dalával vón tele,~Most is hallom e dalt, elhangzott
379 8| zajában,~Oh de képzeletem most is odalenn az~Alföld rónáján
380 8| hőség, azért nem fogyaszt most~A kövér mezőböl.~Cserény
381 8| szétfújta födelét,~S lakói most az ég alatt tanyáznak,~Mint
382 8| Tevének, azt kell tenni most tinektek:~Bármily erővel,
383 8| Amilyeket~Csak álmodik most holdas éjeken~Az őrülésig
384 8| szerelmetes öcsénk,~Már most aztán fogj erősen hozzá...~
385 8| hinné, de ki hinné?~Csókod most még édesebb.~Száll az idő,
386 8| Köszöntelek a távolból előre!~Most hódolok, midőn még messze
387 8| azt becsülik legjobban.~Most hódolok, most üdvözöllek
388 8| legjobban.~Most hódolok, most üdvözöllek én,~Hisz akkor
389 8| Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,~Soha többé
390 8| belső bitangok...~Félre most, lant... futok a toronyba,~
391 8| országnak szivéhez?...~Azt most már szétszakíthatod,~Mert
392 8| olykor:~Ki tudja, hátha most énrajtam van a sor?~Talán
393 8| igazság! de ez igazságot~Még most is egészen ki nem mondhatjátok,~
394 8| panaszhoz nem szokott, de most~Kitört belőle ellenállhatatlanúl:~„
395 8| darab,~Holnapra szántam s ha most megeszed,~A jó ég tudja,
396 8| Ki a családé volt elébb,~Most a világé;~Ki három embert
397 8| három embert ölelt az imént,~Most milliókat ölel át.~Ott fönn
398 8| járt imént,~Ottan hever most durva szalmazsákon!~Mig
399 8| másikat.~Nagyon jó lesz. Most már törvényesebbek~Lesznek
400 8| mondom, szaporán!~Igy... most egymásután~Szoptassa meg
401 8| kisfiúhoz így szólt nyájasan:~„Most már az ördög elvihet, fiam;
402 8| majd, hogy árva vagy,~Apád most halt meg, és anyád~Honn
403 8| anyja, aki éhezik s beteg,~S most halt meg apja,~De e mogorva
404 8| rajtam, aki lát.~Oh istenem, most is hogy éhezem!”~Igy szólt
405 8| keresztlevéllel jősz.~És most hordd el magad... s te~Kövess,
406 8| is élt,~Azt vélte, hogy most született.~Ekkor magához
407 8| szenvedett méltatlanságokat,~S most már, ha megüté az úrfi őt,~
408 8| úgy szeretsz tanúlni.~És most az isten áldjon meg, fiam,~
409 8| imádkozék:~„Imádlak, isten; most tudom, ki vagy?~Sokszor
410 8| örökre!~Imádlak, isten; most tudom, ki vagy?”~Amerre
411 8| fiúk,~Ugy szeretnétek, mint most nem szerettek,~Mint én szeretlek
412 8| Majd nem lesz ilyen; még most gyermek ő, kit~El lehet
413 8| szokott kinézni.~De puszta most ez ablak,~Nincs ott virága,
414 8| mindenütt,~Egész idáig, és most itt vagyok.~Szólj, mit teszesz
415 8| kicifrázta a penész,~Hol most egy ágyban hárman alszanak,~
416 8| oly sok nyomora;~El kell most végre tőle válnia?~Hajszálai
417 8| időkben egykor kedvesének,~Most a poroszlók térdeit ölelte,~
418 8| gyermekem...”~17~Aludt-e s most fölébredett? vagy~Eszét
419 8| vagy~Eszét veszíté s ez most visszajött?~Egy óra vagy
420 8| Megcsördült rajta a nehéz bilincs.~Most már mindenre jól emlékezett,~
421 8| boldogsága s gazdagsága voltak!~S most itt van a börtönfalak között,~
422 8| évekig,~Nyugodtan ülnék most e kőpadon~S büszkén, mint
423 8| másnak ismét,~Hadd tengődjék most rajta más,~Nekem nem kell
424 8| apja nyomdokát követte,~És most, mint apja, föld alatt lakik,~
425 8| Hogy egykor éltem, hogy még most is élek,~Eszembe jut dalodrul
426 8| fölkerestél,~Ugy fölkereslek én most tégedet,~Hogy megcsókoljam
427 8| S ha meg nem halt, még most is ott van.~Midőn megtudta
428 8| S akik gyönyörrel nézik most halálát...~Suhant a pallos,
429 8| gyönge emberek,~Nem győznek most gyalázni engemet,~S nem
430 8| bebizonyítva lesz,~Azok is, kik most ugy ócsárolnak engem,~Éljenezni
431 8| Énekeljünk, társak, sőt legyen most~Hangosabb, mint eddig volt,
432 8| egykoron,~Hagyj engem itt most elmerengnem~Végetlen boldogságomon!~
433 8| vállatokra a balsors rakott.~S most a hála!... vétkes vakmerénnyel~
434 8| kellettünk nektek mint barátok,~Most mint birókat, akként lássatok.~
435 8| Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,~És most e tetvek egyenek-e meg?~
436 8| csillag vezérelt eddig, s most~Utamra piros éjszakfény
437 8| módjára.~Aludj, néma költő... most észrevétlenül~Jár vihar
438 8| annyiszor csókoltam én.~Most víz van ott, hol egykor
439 8| Eddig én jártam utánok,~Most ők járnak én utánam:~Látod,
440 8| Aki eddig rám se’ nézett,~Most én arra rá se’ nézek.~Ha
441 8| daloltam!~S e vágy, e láng még most is ég,~Még most sem halt
442 8| láng még most is ég,~Még most sem halt ki bennem,~Rohannék,
443 8| Zsiványoknak volt a fészke,~De most benne űzött vadak~Laknak,
444 8| Gyermek ide, gyermek oda!~Most a kocka el van dobva.~Zsivány
445 8| vére~Száradt a piac kövére.~Most Kont István következik,~
446 8| aggodalmak néha rám is jőnek~Most a jövő rejtélyes távolábol,~
447 8| tombolt a zsarnok fölöttünk.~Most talpon állunk újolag...~
448 8| földhöz sujtsanak?~Nem, nem, most győzni vagy meghalni kell!~
449 8| Ha valaha szépen szóltál,~Most legyen szép éneked;~Légy
450 8| lesz e dal;~Tán ha téged most leteszlek,~Többé majd föl
451 9| magyart nem tiszteli!~Nekünk most az isten kevés,~Mert ő nem
452 9| fekszel.~Azt hiszem, hogy ami most levágott,~Balsorsod volt
453 9| bele;~Te ég, te föld, talán~Most összeomlotok!~Előre, katonák,~
454 9| BIZONY MONDOM, HOGY GYŐZ MOST A MAGYAR...~Bizony mondom,
455 9| Bizony mondom, hogy győz most a magyar,~Habár ég s föld
456 9| sohasem volt egy akaraton;~Most egy a lélek, egy a szív,
457 9| kar...~Mikor győznél, ha most sem, oh magyar?~Egy ember
458 9| el eddig inkább,~Minthogy most csak nézzem e szent munkát!~
459 9| férfigond,~Mogorva volt az ég,~Most, mint a kis gyermek szeme,~
460 9| Golyók röpűltek el,~A légben most fejem fölött~Pacsírta énekel.~
461 9| hol a holtak feküdtenek,~Most ott virág fakad.~Ki gondolná,
462 9| tekintett a jövőbe ő,~Ahonnan most a multba nézek én.~Itt pihené
463 9| hős, oh apám!~Csak az fáj most, hogy nem tud sírni a kő...~
464 9| voltál, négyszáz év előtt s most~Te mentetted meg a magyar
465 9| hosszu csend,~Minő zajt üt most ott a harcoló kard!~Minden
466 9| tudtad,~Hogy létezel, s most tudja a világ:~Utósó voltál,
467 9| voltál, s íme a legelsők,~Most még ők is bámulva néznek
468 9| született?~S melyik nem büszke most reá, hogy isten~Kegyelméből
469 9| utánad jő.~Te vagy, hazám, most a világ vezére...~Mily nagy
470 9| termékennyé:~Véreteket issza most, mint eddig itta~Saját népe
471 9| rátörtek az ártatlan~Magyarra,~Most veri meg az úristen~Mindenható
472 9| házból, ki a síkra,~Emberek,~Most az egész Magyarország~Legyen
473 9| veszni,~Vesszen el!~Ki fogna most fukarkodni~Életével, vérivel?~
474 10| még, egy hosszut, édest~És most ha tetszik, ám jövel!”~2~
475 10| Te drága érzéketlen,~Te most is szeretett,~Isten veled
476 10| én... én megyek el.~És most a búcsuóra~Végpillantásiban,~
477 11| bú, kin özönje csatáz;~Most mosolygva bibor bimbót tör,
478 11| békesség mutatta~Eddig: ott most mindent [vér takar].~Ostfiasszonyfa,
|