Rész

 1  1|    lombi fölé könnyeket ejtve futott.~Ostfiasszonyfa, 1839. május
 2  4|   husszor a telet.~Csak azért futott, mert világosan látta,~Hogy
 3  4|       volt, ki őt fölnevelte?~Futott, míg a szuszból gazdája
 4  4|      fordít és futásnak ered,~Futott, futott s talán mostanság
 5  4|     és futásnak ered,~Futott, futott s talán mostanság is futna,~
 6  6| kardot messze dobta Dávid, és~Futott; futott ki, mintha lépteit~
 7  6|       dobta Dávid, és~Futott; futott ki, mintha lépteit~Követte
 8  6|   Irtóztató a képzeletben él.~Futott, futott és nem tudá: hová
 9  6|       képzeletben él.~Futott, futott és nem tudá: hová fut?~Sötét
10  6|     alant a völgyben a népség futott~A szél elől, mely Salgóról
11  7|      hős lábnak, mely ott úgy futott?~Jogot a népnek, az emberiség~
12  7| vészes~Volt a pálya, melyen ő futott át.~Oh ez a kéz, amely vénségében~
13  7|   tépni,~Űzi egy ördögcsapat;~Futott, futott, s hasztalan!~Elmaradt...
14  7|      egy ördögcsapat;~Futott, futott, s hasztalan!~Elmaradt...
15  8|      férfiú fölrezzene,~Hideg futott át tagjain,~Veríték folyt
16  8|  lélekzett a jó férfiú.~Sokat futott, hogy utolérje,~Kiverte