Rész

 1  4|          veled, te elpártolt barát,~Veszett ebként ki szívem megmarád,~
 2  4|            kezembe’,~Táncolok, mint veszett fene.~Huzd rá, cigány, siralmasan,~
 3  4|        elvesztette,~Csakhogy el nem veszett a kinccsel élete.~Azután
 4  4|            van-e vagy szemem világa veszett ki?”~János vitéz ekkép kezdett
 5  4|       gondolkodni.~Nem volt éj, nem veszett ki szeme világa,~Hanem hogy
 6  5|            föld csillagnak nevez. -~Veszett szélvész, te még mindegyre
 7  6|           hogy szemem világa~El nem veszett e földöntúli fénytől,~Midőn
 8  8|            Oh de lelked, lelked nem veszett el,~Ilyen lélek el nem veszhetett;~
 9  8|    Kiáltottam vón a~Gyáva bámulókra~Veszett fájdalmamban:~„Föl, ha istened
10  8|          még azon szülő, kinek~Éhen veszett el gyermeke,~Szép ártatlan
11  8|      reszketett belé,~Ezt ordítá, s veszett dühében~Fejét a falhoz vágta
12  8| szétönthetném köztetek~Azt a szilaj veszett gyülöletet,~Mitől keblem,
13  8|       megvetéssel.~„Sujts!” ordít a veszett király,~„Sujts, bakó, sujts,
14  8|             CSATÁK, CSUFOS FUTÁSOK!~Veszett csaták, csufos futások!~
15  9|             őt,~Te ellened,~Ki ránk veszett fogad fened!~De mit az ítélet