Rész

 1  4|          és italt nekünk~Sok cifra szolga hord;~Míg a zenének hangjai~
 2  4|        eget...~Vagy, mint őrültet, szolga által~Szobájából majd kilöket.~
 3  5|       Szegény fiú, a legszegényebb szolga,~Tengődve éli nyomorú világát,~
 4  5|           a szegény, az árva, árva szolga,~Tüntén egyetlen gyönyörűségének,~
 5  5|          sírnyitó felében~Fölkél a szolga, és a helyre mégyen,~Hová
 6  8|           termenek,~S bár az utósó szolga és a pór~Zsebébül aranyat
 7  8|        volt a,~Hogy is lett volna? szolga volt,~S nem magyar, aki
 8  8|            volt,~S nem magyar, aki szolga!~Ismét magyar lett a magyar,~
 9  8|            Ő lesz az úr, te lész a szolga.~Egyéb dolgod nem lesz,
10  8|          Nem tűnt el észrevétlen~A szolga fensősége~Az ifjú úr fölött,~
11  8|            leszek,~Mert ember ám a szolga is!~Megvallom, itt jótéteményt~
12  8|            És hogyha egyszer már~A szolga emberré emelkedik,~Éhen
13  8|           vagy a bitófán,~De többé szolga nem lesz!”~Ezzel megfordult
14  8| kecsegtetéssel:~„Szegődjél hozzám; szolga lész, igaz,~De ily urat
15  8|          fogadta föl,~S aztán mint szolga, ugy nevelkedett;~Lopott,