Rész

 1  3|       ölembe jön.~És ugyan ki és minő lesz~Majd az én szerelmesem?~
 2  5|      titkom~Senkinek tudtára.~Oh minő teher volt~Azt eddig viselnem!~
 3  5|     Elolvasztó sugárokat vetett.~Minő boldogság volt, ha háborgó,~
 4  5|          szerelem:~Hát akkor még minő lehet, ha a~Szívben szelíd
 5  5|         Egy gőzhajói útazásomat:~Minő boldogság!... útitársamúl~
 6  5|    mindörökké oly boldog lehess,~Minő ekkor lész az oltár előtt.~
 7  6|         a világ, más, nem olyan, minő volt,”~Feleltem én, „vagy
 8  7|       Hogy végre hallá változom.~Minő az út!... de vajjon út ez?~
 9  7| boszorkány,~Szűlt oly förtelmet, minő csak~Akkoron születhetik,
10  8|      Csak azt tudhatnám, édesem,~Minő alakban jársz velem?~Tán
11  8|       vetett-e mindenik magával,~Minő dologra szánta el magát?~
12  8|          e virasztó férfi lelke?~Minő utat választott s kit keres?~
13  8|          őt, s ha este hazament,~Minő örömmel volt vele!~A vén
14  9|        hazádat?~Oh te szamár te, minő ostoba képzelet ez!~Honszeretet,
15  9|     halotti volt a hosszu csend,~Minő zajt üt most ott a harcoló