Rész

 1  6|    Kompolti Dávid és Kompolti Jób,~Zsivány apjoknak méltó
 2  6|       cinkosok;~Csak Dávid és Jób állt merőn, s ha ajkok~Le
 3  6|    Utamba állasz?” így kiálta Jób,~„Utamba mersz még állani?
 4  6|   csengő fegyverökkel~Gedő és Jób, mint két kőszikla, melyet~
 5  6|       s vitt,~S a férj, kinek Jób átdöfé szivét.~*~Salgó s
 6  6|      szakasztá félbe Dávidot,~Jób hangja, aki mostan érkezett
 7  6| messze útazott,”~Ekkép felelt Jób, „kár lesz várnod őt,~Mert
 8  6|   férjed eljön, akkor?” szóla Jób.~„Hisz mondtam már, hogy
 9  6|  kedvtelve állt a hölgy előtt Jób,~S midőn az végzé, így kezdette
10  6|       törnie.~Most hát öcsém, Jób, ehhez tartsd magad!”~„Nem
11  6|     Nem ugy, jó bátya,” monda Jób s szemében~Ellenszegűlő
12  6|    köztünk a biró,”~Igy szóla Jób, „ez asszonyt itt magának~
13  6|      ahol öccse volt.~A zajra Jób fölébredett s fölült,~S
14  6|   kezét...~Egy új suhintás és Jób homlokát~Elboritotta vére,
15  6|    Megrugva, „mit? te volnál, Jób öcsém?~Mi a manó, hát a