Rész

 1  2|        két tavaszt megsiratni nem fogom.~Hű bajtárs, e két diszetlen
 2  4|          Azon gondolkodám:~Miként fogom szólítani~Rég nem látott
 3  4|          szókra fakadt:~„Igazolni fogom magamat,~Nem, mintha remegnék~
 4  4|       emlékezem,~És elfeledni nem fogom soha~A jót s roszat, mely
 5  4|       Hitvány életemet védeni nem fogom.”~Ezt mondta, nyugodtan
 6  5|       ahol csak kell, hát pártját fogom.~Volt itt nekem sok kellemes
 7  5|       érted onthatom véremet,~Meg fogom áldani átkos életemet.~De
 8  5| érdemelném is, talán~Megérdemelni fogom ezután.~Előttem még olyan
 9  6|          leánykák szemei!~S én el fogom felejteni,~Hogy már olyan
10  6|          igen,~E hölgyet bírni én fogom, magam!”~Kihullt a kard
11  6|       neked köszönhetem.~S ha meg fogom siratni a napot,~Amelyben
12  7|     készül,~Hogy néked éljen:~Ide fogom majd őt vezetni~E sírhalomhoz...
13  8|         nem látnálak téged?~Látni fogom fényes dicsőséged;~Könnyem
14  9|           mind halálig~Követni is fogom,~Oh Bem, vitéz vezérem,~
15  9|          tenni én nem akarom,~Nem fogom önt megörökíteni.~Csak azt