Rész
1 1| mintsem~Hogy kis időre szivünk azt kész nem volna kerülni.~
2 1| ah, nem gondoltam volna azt!~Estem édenből nagy pusztaságra,~
3 1| utószor~Megharsogtatnom azt!’~S megriad a kürt~Lehelnek
4 1| Hagyd még egyszer megfúnom azt,~Hagyj elbucsúzni tőle!’~
5 2| Mint a földet a csoroszlya,~Azt keresztűlhasogatta.~De hiába
6 2| Öcsémuramnak igaza vala,~Mikoriban azt mondotta, hogy a...”~S felsikolt
7 3| két orcájok.~Így valaki azt gondolná,~Én is kakas vagyok
8 3| egy szivet bírt~E kebel -~Azt is a kend lyánya~Lopta el.”~
9 3| Istenem, be várva-várom~Azt az órát, amidőn,~Kit nekem
10 3| szomorkodik fája;~Ott metszettem azt egy sírhalomról,~Nem csoda,
11 3| nem él;~S hogy téphetném azt ki földéből,~Idevaló mátkám
12 4| Mérthogy olyan sárga képem?~És azt meg se’ mondom.~Még ma úgyis
13 4| jutott eszembe!~Zálogúl majd azt teszem be.~Előre,~Hitvesem
14 4| t’om kifejezni~Magamat -~Azt hiszitek, hogy talán a~Bor
15 4| senki engem nem cibál, -~Azt cselekszem, ami tetszik...
16 4| Hiába beszéltek -~Tudom azt az egyet,~Hogy nem soká
17 4| halál rám?~Hogy egyenesen azt~Választhatnám!~Miskolc,
18 4| isten is megverne.~Egyúttal azt is megtekintem,~Hol vítt
19 4| Fáradt.~Vessétek meg nekem azt az~Ágyat.~Vesd meg rózsám,
20 4| Hálójokban alighogy megakadt.~Ha azt tudnám, hogy az én hálómba~
21 4| Hogy látva őket lássam azt,~Kitől boldogságom nyerem.~
22 4| ZSUZSIKÁHOZ~Ne hozd, ne hozd azt a bort, kisleány!~Hisz már
23 4| borban szerelmet hozsz talán?~Azt, angyalom?... szerelmedet?...
24 4| nekem?...~Úgy addsza azt a poharat.~Iszom, míg egy
25 4| én, hogy eligyam s egyem.~Azt mondják e rend érdemes vitézi:~
26 4| Gyászoltok a halott fölött.~De én azt mondom, társaim,~Hogy engem
27 4| szerelmesen?~Avvagy talán azt gondolod,~Hogy képedet lesem?~
28 4| lakik~Az én kedves babám;~Azt várom én, ha valahogy~Még
29 4| fejkötőt veszek,~S csak azt mondom: kimondhatatlan~Hüséges
30 4| levetkezem,~Hozzád simúlok és azt mondom:~Menj beljebb, gyermekem!~
31 4| van benned, amit restelek;~Azt restelem csak benned, oh
32 4| Elmondhatom isten, ember előtt;~De azt is mondhatom,~Hogy ez a
33 4| leány a szerelmem violája;~Azt magamnak kinn a pusztán
34 4| nagyon;~Mert, oh barátom, azt elhiheted,~Hogy szörnyü
35 4| tudod;~Hogy is feledhetnéd azt a napot?~Én részemről csak
36 4| dolgában bizonyára nem;~Azt kérdezem magambam legfölebb:~
37 4| becsűletes lelkű, igaz;~Azt gondolá, hogy minden ember
38 4| tiszteld, imádd!~Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,~Mert nincs
39 4| Legelészett nyája.~Egyszercsak azt hallja, hogy~Haldoklik babája.~
40 4| iszom,~Vizet bizon.~Vagy tán azt vélitek:~Hogy szomjas nem
41 4| LUGUBRE~Meghalt... ki?... azt mit kérditek!~Hisz a név
42 4| jó régi világában.~Ember azt sem tudja, hol tanultak
43 4| AZ UTÁNZÓKHOZ~Azt gondoljátok: a költés szekér,~
44 4| élhetetlen nyomorú csoport~Azt lesi gyáván: merre nyílik
45 4| nagyot kivánnak;~Nem értik azt ők, mily kis száma van~A
46 4| Megvan!”~S a kiváncsi világ azt kérdi: mi van meg?~Hegyezd
47 4| megérik? -~Gondolja meg azt komolyan~És nemcsak ugy
48 4| szentírás.~Bölcsen tudom azt.~De amint van okom,~Nem
49 4| kutyabaja.~A kötél ugyan azt akará,~Hogy hála fejében~
50 4| Erzsók!~Mondd meg nekem azt:~A hűtlenségnek fekete posztaja~
51 4| Biz úgy ám!”~„Hát kend azt gondolja talán,~Hogy én
52 4| Csak talpra, de gyorsan,~Ha azt nem akarja,~Hogy vége legyen
53 4| Hallatlan kára miatt;~De azt már képzelni lehetlen,~Hogy
54 4| Mellette hevert egy seprőnyél,~Azt fölragadá,~S bőszülve kiálta: „
55 4| Bagarja~Nem füllentett, mikor azt mondá~A kevés szavu bírónak,~
56 4| hogy most sem szegte meg azt.~Azalatt a kevés szavu bíró,~
57 4| borotvája.~~~Mutató tábla, ~mely azt mutatja, hogy az~I. ÉNEKBEN~
58 4| MIHÁLYHOZ~Hát, fiú, olvastam azt a verset,~Amelyet te énhozzám
59 4| A kancsó zsarnokszív” - azt gondolom -~„Ki kell belőle
60 4| gyerek.~Hol a szállása? azt nem tudjuk;~De ő fennen
61 4| cselekedetünk.~Ha meg nem tesszük azt,~Ami föladatunk:~Akkor gyalázat
62 4| Tehát~Jövőben? fölség...” - „Azt sem mondhatom.”~Vágtam szavába;
63 4| társaság.~Mit ottan, itt is azt tapasztalám,~S tapasztalásom
64 4| nézzen kelmed néha be.~Hiszen azt, hogy versirás a~Mesterségem,
65 4| Mesterségem, tudja tán,~Azt is tudja, ily esetben~Nem
66 4| isten ekkép szólitá meg azt,~S megszólitása hangzott
67 4| mi kín van bennem,~S hogy azt mind érte hordozom.~S ha
68 4| akarta.~„Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram!~Mi tagadás
69 4| ha ütlegre kerül a dolog, azt verje,~Ki félig apja volt,
70 4| belőle;~Te derék legény vagy, azt a bátor szented!~Téged az
71 4| Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem,~Nincs elromolva
72 4| közlegénynek.~Cifra beszéd kéne azt elősorolni,~A vörös nadrágban
73 4| Jancsi ekkép elmélkedett:~„Azt mondják, ahányszor egy csillag
74 4| Kivel szemközt jöttek, azt kardjokra hányták,~Magát
75 4| legnagyobb ínséggel.”~A vezér azt mondá vigasztalására:~„Ne
76 4| boritaltól piroslik az orra,~Azt hinné az ember, hogy érett
77 4| érdemlett jóság;~Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,~
78 4| fiam, meghallgatjuk biz azt;~Hiábavalóság, ami téged
79 4| mostohája...~Isten neki soha azt meg ne bocsássa!~És ki tudja,
80 4| fazekas, szegény,~A szekér azt mondta: nem mozdulok biz
81 4| különben.~Óriások lakják ott azt a vidéket,~Nem jött ki még
82 4| János vitéz: „Bizza kend azt csak rám.~Mostan a szekérhez
83 4| vagy inség?~Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~
84 4| Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek,~Számomra előbb
85 4| óriás és nevet,~„Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet.~
86 4| hűséges jobbágyom,~Mert én azt meglátni fölötte kivánom.”~„
87 4| menjek?~Amerre tekintek, azt mutassa minden,~Hogy boldogság
88 4| bánatom?~Ugy sincs sokam; azt is tovább adom,~Tovább adom...
89 4| SZERELEM ÉS BOR~Azt mondom, amit mindig mondok:~
90 4| ülnek, ahol fejök szédül,~Azt gondolják a kábító magasban,~
91 4| koronával!~Ha nem teszitek azt le fejetekrül,~Leütjük,
92 4| De szinte kívánnám, hogy azt ne tedd,~Ne olyan nagy mértékben
93 5| fölírva~Századok bötűivel?~Azt találtam, hogy e nemzet~
94 5| hogy ez nem férfias dolog;~Azt mondja, hogy csak várjak
95 5| szól: ne legyek gyerek.~Azt mondja, hogy ne hagyjam
96 5| Számomra is megnyitja markait;~Azt mondja, hogy még megjön
97 5| tudtára.~Oh minő teher volt~Azt eddig viselnem!~Hányszor
98 5| ZÁRJÁTOK BE MÁR AZT A KOPORSÓT~Zárjátok be már
99 5| KOPORSÓT~Zárjátok be már azt a koporsót,~És vigyétek
100 5| csókomat teszem fejfádra,~- Azt is lemossa könnyem árja, -~
101 5| megtekinted~Most arcomat,~Azt vélheted: tükörben látod~
102 5| céltalan,~Bolyongok, míg - azt sem tudom, hogyan? -~A drága
103 5| talpad mással nyalatod.~S azt hiszed tán, te nyomoru pára!~
104 5| én is olyan rab vagyok?~Azt hiszed, hogy én dicséretedre~
105 5| gyalázatodra hallgatok?~Azt hiszed, hogy tettben és
106 5| életem;~E hangszer ép még, s azt, mint elromlottat,~A szögre
107 5| mind igen mulattatják.~S azt kell még látni, hogyha szép
108 5| dicső arszlánok járnak!~Azt nevezem aztán baromvásárnak.~
109 5| kincse,~Koldús vagyok, mert azt eltemeték.~Szempilláidnak
110 5| már a magyart a teremtő,~Azt sem tudja: milyen lesz a
111 5| isten bút adott e nemzetnek,~Azt is adott, mivel a bút ölje
112 5| eltiporhatok,~S akit nem: azt majd az idő gyilkolja meg;~
113 5| szépséges leánya!~Eszem azt a gyönyörű szemed -~Gyönyörű?
114 5| meglepetés! -~Általadtad azt nekem, leányka...~E gyönyörre
115 5| felett,~S én, lyánykám, azt gondolom: jövőben~E galambpár
116 5| hogy~Szentegyház vagy, én azt gondolom,~És szerelmem mint
117 5| tudni akarok,~Nem tanulják azt az iskolában,~Nem tudják
118 5| az iskolában,~Nem tudják azt a professzorok.~Nos, leányka,
119 5| Kell-e tőlem a professzorság?~Azt szeretném én csak megtanulni:~
120 5| ékszer? úgyis~Elhomályosítja azt szived.~Szalkszentmárton,
121 5| rabbilincset,~Szárnyat ád ő... azt adott nekem.~S a madárnak
122 5| szívedet!~Néha mégis csaknem azt ohajtom:~Vajha ne szeretnél
123 5| Vajha ne szeretnél engemet.~Azt hiszem, hogy sorsom a tiéddel~
124 5| AZT HIVÉM, HOGY...~Azt hivém,
125 5| AZT HIVÉM, HOGY...~Azt hivém, hogy csak az emberek
126 5| az álom?... semmit,~Csak azt, hogy ilyen a szerelem;~
127 5| Nagyságos úr! ismer engem,~Tudja azt a rosz szokásom,~Hogy az
128 5| Nagyságos úr! kimondom azt,~Mert ön énnekem nem árthat;~
129 5| Szerelmére, mit gondol ön?~Azt hiszi: a költészet a~Nagyságos
130 5| távol országában.~És gondolá azt is, hogy őt halála,~Ha egy
131 5| meguntam én álarcomat,~És azt most ünnepélyesen letépem!~
132 5| Olvastátok vidám dalaimat?~Azt gondoljátok, hogy lelkembül
133 5| leűzni fog a sors,~Csak azt az egyet fájlalom,~Hogy
134 5| kezét.~Keve bírja mostan azt a boldogságot,~Melyért kezed
135 5| férfi, amint most kebled ég:~Azt olyan mértékben örök lángok
136 5| Csárdának romjai.~Hanem hiszen azt az idő nem keresi:~Mely’
137 5| Adom, nem adom senkinek.~Azt hazudom, ha jőnek hozzám:~„
138 5| mennyországnak angyala.~Azt hittem!... most tudom, hogy
139 5| lát, mit lát ott szemem?~Azt, hogy nincs már semmi szépet
140 5| bajnokot?...~Ezt Toldy Miklós, azt Kont lelkesíti;~Ki a vitéz,
141 5| E gyűrüt én csináltam;~Azt is tudom, kinek~Számára
142 5| Fegyverbe töltöm azt,~S szivem, beléd bocsátom.”~
143 5| Az árva tölgyre sujtá~S azt porrá égeté.~Pest, 1845.
144 5| HOGY VAN, HOGY AZT A SOK GAZEMBERT...~Hogy
145 5| GAZEMBERT...~Hogy van, hogy azt a sok gazembert~Egytől-egyig
146 5| azért nem hordanak,~Mert azt sötét lelkök befeketítené.~
147 5| vagy a zsivány!”~Bedobja azt a bíró ablakán.~Ott akasztófa,
148 5| haramja gyönge sikoltást hall,~Azt gondolja, hogy talán madárdal,~
149 6| szeméten a silány ebek,~Azt vettük észre csak, hogy
150 6| Jajgatunk s kacagunk.~De a halál azt mondja: csitt!~Egyszer már
151 6| emberi nyelven,~Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?~Az
152 6| mondja: pitypalatty?~Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!~
153 6| reméltem,~S amit reméltem, azt el is nyerém;~Talán azért,
154 6| tán a világ~Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém,~Hogy
155 6| megálmodád-e már,~Megálmodád-e azt a bánatot,~Mely ébredésed
156 6| gyermeklyány orcája?~Ki azt álmodja, hogy ifját öleli,~
157 6| S ez hol lelhető?”~Azt kérditek, úgyebár? -~A bú
158 6| nem hallatszik át,~Csak azt látom: mint mozog a kéz.~
159 6| VAGYTOK...~Barátim vagytok, azt mondjátok.~Talán nem mondtok
160 6| ágyára.~Majd végesvégül~Azt is megérjük, hogy megőszül,~
161 6| tudám meg: mért öleltenek? -~Azt tapogatták, míg öleltek:~
162 6| le tőlem árván, egyedűl,~Azt veszem észre csak, hogy
163 6| És a tenger meghallotta azt,~És egyszerre nagy birodalmában~
164 6| Elhagytam én a várost,~Azt a holt életet,~Hol a halál
165 6| Szilaj Pista, tőled én azt kérdem,~Hogy miért vagy
166 6| ébren?~„E kérdésre én csak azt felelem,~Hogy ébren tart
167 6| is odavaló vagyok.~Csak azt mondd meg, van-e már szeretőd?~
168 6| Lidi: „Hogy van-e szeretőm?~Azt én senki orrára nem kötöm.~
169 6| virágom?”~Felelt Lidi: „Azt én megengedem,~Hogy úrfi
170 6| sem vadász, sem leány.~Azt gondolja: csak álmodott
171 6| álmodott talán.~Hogy nem álom, azt onnan tudta meg,~Mert vére
172 6| tudja;~Mig egyszerre csak azt veszi észre,~Hogy a Duna
173 6| szigetségbe,~S hogy Lidinek szóval azt elmondja,~Ami mostan volt
174 6| elkezdett evezni.~Nem lehet azt a kínt megnevezni,~Amit
175 6| meguntam éltemet,~És azt timiattatok untam meg;~Elmegyek
176 6| mégis jobb~Szeretném,~Ha azt a kis barna lyányt én~Ölelném!~
177 6| szép egét nem hagytam el.~Azt a kevés bort, melyet megmentettem,~
178 6| szivet~S aztán széttépték azt az emberek?~Nem, a világnak
179 6| hogy isten kegyelméből~Azt a rozsda rágja le kezéről?~
180 6| tégedet,~S akit sajnálunk, azt gyülölnünk nem lehet.~Dömsöd,
181 6| Dávid bátya tartani;~De én azt mondom: ehhez nincs joga,~
182 6| századokra nyúlt,~Azokra nyujtá azt a szenvedés.~Az árva lélek
183 6| vagy kockára tenni éltedet.~Azt gondolod: lelked-tested
184 6| vargája, a kőszívü sors. -~S azt gondolod tán: annyi a barátom~
185 6| barátom, élted mily becses,~Azt a világhoz mennyi lánc köti,~
186 6| Épen kezembe hulla, és én~Azt adtam át virág helyett.~
187 6| eledelbül és ruhábul:~Hisz azt az anyaföld magátul~Megtermené
188 6| vítt a szabadságért,~Most azt szorítom... szörnyüség!~
189 6| még nem bánt.~Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már.~
190 6| tudom, mi voltam eddig,~Ámde azt sem, mi leszek;~Tőled függ,
191 6| tudja,~Mi történt körűlünk?~Azt sem tudtam, mi van,~Ősz-e
192 6| kővé~Válnánk mind a ketten!~Azt mondtad: nem bánnád;~Vajon
193 6| ellenkezni mersz?~Vagy tán azt gondolod, hogy nincsen olyan
194 6| házat,~Mert hátha egykor azt a tűz emészti fel?~S ezért
195 6| Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán -~Nem,
196 6| álmodozzál rajta;~Álmodd meg azt a nagy szót,~Amely nincsen
197 6| itt volnál,~Letörlenéd-e azt~Egy selyemkendővel,~Édes
198 6| megfontolom,~Szeretsz engem, azt gondolom.~Mért nem mondod
199 6| tavaszt,~Hogy véled átmulassam azt,~Sem egy tavaszt, sem egy
200 6| csak egy a kívánságom.~Azt várom én, azt az órát,~Mikor
201 6| kívánságom.~Azt várom én, azt az órát,~Mikor így szólhatok
202 6| kérem már szerelmedet,~Csak azt a kis vigasztalást,~Hogy
203 6| hordani.~Én hordom őket és azt gondolom, hogy~Egy század
204 6| lélek bennem,~Kétségeim azt messze zavarák.~Ugy hull
205 6| szegény, fél a fölébredéstől,~Azt véli, hogy csak álmodik. -~
206 6| hosszú öröm lesz életem,~Azt én, leányka, csak neked
207 6| a világon többé örömem,~Azt is, leányka, csak neked
208 6| nyakába tenni.~Méltó reá, hogy azt hurcolja is,~Míg össze nem
209 6| szent kézfogást,~Tartsuk meg azt, oh édes nemzetem!~Ki legelőször
210 6| dicsőség;~S ki elfogadni azt vonakodik?~Annak porára
211 6| Most, mikor jósorsom~Rólad azt lerázta,~Nem tudsz még örülni~
212 6| börtönömbe jő el,~S föl fogja azt deríteni~Fényes hajnalcsillag-szemével.~
213 6| Végigtekintesz névsorán,~Én jóformán azt sem tudom, hogy~Ki és mi
214 6| legfájóbb húr e lanton?~Azt verem, hogy ujjaimtól~A
215 6| Sokat? oh nem! mindig egyet.~Azt, hogy a hon ereje fogy,~
216 6| messze estem el!...~Csak azt tudhatnám, hogy legalább~
217 6| Vész jött e fára, mely azt szétszaggatta;~Egy ág keletre,
218 6| édes jó testvérem,~Ha én azt a kort újolag megérem,~Hol
219 6| végszava zendül,~Hadd nyelje el azt az acéli zörej,~A trombita
220 7| Vannak hamis próféták, akik~Azt hirdetik nagy gonoszan,~
221 7| boldog vagy te, nő,~Kik azt mondjátok e lyánykának:
222 7| neven veszed: egy csókra,~Azt sem bánom, ha kettő lesz
223 7| akaratos, galambom!~Eszem azt a képmutató szivedet,~Ugyis
224 7| estem utánok.~Add ide hát azt a piros kis szádat,~Most
225 7| ismernek már, hogy talán még~Azt is tudják, mit gondolok.~
226 7| míg jön az önérdek,~És azt javasolja, hogy lesöpörjétek,~
227 7| hogy~Sohasem szeretett.~Azt tartják: nem a nyelv, de~
228 7| Hittem szemének, amely~Azt mondá, hogy szeret...~Szégyeld
229 7| szóm, te, anyám,~Nem hallod azt.~Itt állok, ahol rajtad
230 7| én, hogy mi leszek?~Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok~
231 7| korában sem tud még,~Tudtam azt, hogy a világra~Csak egy
232 7| már eddig kaptam,~Ha kell, azt is vissz’adom.~Székesfejérvár,
233 7| szakadatlan foly le korunkig.~Azt ne higyétek, hogy megszűnt
234 7| Lerázni vágytam minden áron azt.~Már akkor, akkor úgy szerettelek,~
235 7| vajon minek~Merítette meg~Azt a vedret?~Tán a kertet~Kéne
236 7| nem sokat lát...~Vagy tán azt az embert,~Ki amott a kendert~
237 7| madár, s egyik ezt, másik azt~Leginkább kedveli,~Ezt ékes
238 7| mennyire szeretlek?~Mert én azt magam sem tudom!~Azt tudni
239 7| én azt magam sem tudom!~Azt tudni csak, hogy mély a
240 7| mennybe szállt vala,~Nem látja azt a föld többé soha!~Pest,
241 7| közt a határ.~Adja isten azt az áldást rátok,~Hogy egyenként
242 7| sejtés nem mondta: mit?~Még azt sem mondta, hogy mely táj
243 7| mely táj felé menjek?~Csak azt mondta: menjek, menjek,
244 7| hazudtam, amidőn~Leánynak azt mondám, hogy szeretem...~
245 7| tudom, csak nem engem,~De azt is tudom, hogy jött volna
246 7| Vesd ki jóbarátom, vesd ki azt a férget,~Mely titkon, de
247 7| Lelke repesni fog;~Csak azt szeretném tudni,~Vajon most
248 7| Szentségtelenség megcsókolnom azt.~Előttem olyan szentek e
249 7| előtted és hol lesz utánad?~Azt nem tudom, de most benned
250 7| leírtad,~Mit tettél, tudod azt? gránitsziklába acéllal~
251 7| barátom.~Házasodom, tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet~
252 7| Házasodom, tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet~Dús
253 7| futását.~És amit így elveszt, azt nem pótolja sem abrak,~Sem
254 7| Törekszenek, hogy fölemeljenek.~Azt hirdetik föl nem kent papjaid,~
255 7| hirdetik föl nem kent papjaid,~Azt hirdetik fennszóval, hogy
256 7| ISMÉT KÖNNY!~Azt hittem, hogy szemembül a
257 7| Ne zugjatok olyan nagyon,~Azt üzeni az uraság,~Mert lefeküdt,
258 7| Mint az effélékért szoktam.~Azt gondoltam, hogy sebemet~
259 7| Vagy mi magunk nyissuk meg, azt akarjátok?”~Kurta megtagadás
260 7| megtagadás volt a válasz érte,~Azt is gúnyos, büszke mosolygás
261 7| figyelmeztet,~De mondd meg, hogy azt itt fölöslegnek tartják.~
262 7| gyöngék falaink,~Megmutatjuk azt, hogy karjaink erősek.~Eldőlhet
263 7| helyett más lengedez,~Mi már azt nem látjuk, mert szemünk
264 7| Vagy tán nem is hallá, csak azt asszonyt látta,~S szemeitől
265 7| felett!~Egy eszem volt, azt is látásod elvette,~De ez
266 7| levélben,~De ki írná le azt, leírni ki tudná:~Mi volt
267 7| is sok szépet,~De mikor azt hitte, hogy már ott tollán
268 7| táborába?~Mint tudhatnám én azt, hisz maga sem tudta.~Bement,
269 7| patak és kis madár zenge.~Azt sem tudta eddig, van-e madárének?~
270 7| dobogott kebele,~Mintha azt belülről buzogány döngetné,~
271 7| elfogadni,~Kivált, ha neki azt szép leány kinálja,~S legkivált
272 7| mondhata ott hirtelenében:~Azt utjában olyan szépen elfütyölte,~
273 7| szégyelném magam;~Mindeddig azt hittem, hogy én~Okos emberként
274 7| kísér ki sírodig,~S ott őrzi azt egy pár kis századig,~S
275 7| nevedről ismerhettelek,~Azt tudám csak, hogy Örömnek
276 7| közepén, s oda leviszem azt,~Letörleni véle könyűimet
277 7| mennyei életet.~Hanem ebből azt ne hidd, hogy~Elment az
278 7| ébren-e vagy alva?~Csak azt tudom, hogy álmodám.~Ah,
279 7| tőlem a világ,~Ki egykor azt becsavarogtam,~Mint a garaboncás
280 7| vonni vétek,~Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.~Tudjátok:
281 7| szerelmet ismerjétek~És azt megénekelhessétek. -~Viselni
282 7| ölelj, angyalom,~Ha ölelsz, azt gondolom,~Hogy én még~Igy
283 7| el már a gyertyát,~Mert azt ingyen nem adják,~A gyertya~
284 7| szíve, csak a füle mozog,~Azt hiszik, hogy velök én egy
285 7| százszor jaj annak, mert csak azt láthatja,~Hogy küszöbön
286 7| méltóságteljes has!~Csak azt ne adja az ég, hogy megapadhass,~
287 7| semmit sem teszen ez!~Hiszem azt az egyet, hiszem én azt
288 7| azt az egyet, hiszem én azt szentül,~Ha apámra nem dűlt,
289 7| föltolta.~Istentelen nyelvek azt regélik ugyan:~A pálinkás-üveg
290 7| a hortyogást az utcán,~S azt hiszik: trombita... katonák
291 7| városába’,~Nem írtam legyen azt ily szörnyen hiába.~Azt
292 7| azt ily szörnyen hiába.~Azt írtam: jőj haza; henyéltél
293 7| egyebet erre Dezső, csak azt,~Hogy ő ezen kertből virágot
294 7| szakaszt,~S a nemzetre nézve azt jegyzi meg, hogy ez~Amint
295 7| vonakodol szót fogadni vakon;~Azt teszed, mit mondok én, a
296 7| prózai kezével.~S szemeimrül azt a fényes~Rózsafátyolt le
297 7| volnának a borostyán helyett.~Azt kivánnám, hogy itt éljek
298 7| Megmagyarázta,~S mi könnyedén, azt~Édes szerelmed, kedves hitvesem!~
299 7| élet partjára átevez.~Csak azt az egyet~Szeretném tudni:~
300 7| láta, mit gondolt felőlem?~Azt hivé, tán, hogy tolvaj vagyok.~
301 7| gyermekét,~Örökre elhagyj’ azt az ég.~Pest, 1847. november~
302 7| maradna egy darabka hátra,~Azt csak arra használnám, hogy~
303 7| gondolkodék,~„Tudtam, így lesz, és azt is tudom,~Hogy vacsorám
304 7| dőlni készül élted fája,~S azt sem mondhatod,~Hogy ágán
305 7| Elfeledtem igaz nevemet,~Azt tudom csak, hogy most a
306 7| el nekem,~Olyan jólesik azt hallanom,~S végre majd el
307 7| ótalmat keresni,~Hol találnám azt, ha nálad nem?~Jaj, hogy
308 7| Szemrehányás szemeidben,~Úgye azt, hogy az utósó~Szükségből
309 7| szentségtelen...~Vagy jer, azt megteheted: taszíts el,~
310 7| Hagyjátok csak őt magára,~Tudja azt is, hogy a szép lyány~Nem
311 7| Hogy mult el, hogyan nem,~Azt nem tudja senki,~De hogy
312 7| Mosolyodnak hajnalával azt. -~Puszta télben a kert
313 7| hizik?~Vagy, ami még szebb, azt gondolják~Talán, hogy fontosabbak
314 7| le a verítéket,~Mellyel azt a pénzt szerezték.~Feleségem,
315 7| keseríté boldogságunk,~Sőt azt még sokkal édesebbé tette...~
316 8| szól sejtésem,~Varrd meg azt a zászlót, feleségem!~Nem
317 8| a csatatéren,~Varrd meg azt a zászlót, feleségem!~Drága
318 8| piros véren;~Varrd meg azt a zászlót, feleségem!~Ha
319 8| lesz közelében;~Varrd meg azt a zászlót, feleségem!~Pest,
320 8| Zöld lombokat bocsátanának~Azt gondolván,~Hogy itt már
321 8| Mikéntha látnátok kisértetet:~Azt láttatok, valóban, megjelent~
322 8| mulattunk,~Gyere vissza, áldom azt az istened,~Kezdd el újra,
323 8| Kezdd el újra, kezdd el azt az ötvenet,~Kezdd el azt
324 8| azt az ötvenet,~Kezdd el azt az ötvenet! -~Addig híttam,
325 8| tornyot csinálja meg előbb?~És azt a levegőbe tolja, hogy~Ott
326 8| már azóta~Az idő a földre azt kilencszer rótta;~Kilencszáz
327 8| nagyon bölcsen látták ők azt által,~Hogy haláluk egy
328 8| rátanult az engedelmességre,~S azt a hangot adta, mely Lehelnek
329 8| mindnyá’n úgy itéltek -~Ki azt tanácsolta, hogy fejezze
330 8| boraiban...~Jól tették, azt mondom: aki inni nem mer,~
331 8| soká nyúgodott.~Vedd föl azt s örök tábládra~Vésd föl
332 8| tart énvelem,~Verje meg azt az én istenem,~Vigyék el
333 8| homloka,~Szabadságból fontuk azt oda,~Ott is marad örök-mindétig,~
334 8| is marad örök-mindétig,~Azt ugyan le róla nem tépik.~
335 8| A KIRÁLYOKHOZ~Azt adok, mit vajmi ritkán kaptok,~
336 8| kitéptétek ti rég,~S kidobtátok azt az országutra,~S ott átment
337 8| Mért ráznám meg erőszakosan~Azt a fát, amelynek a gyümölcse~
338 8| nyelv mozog s a kéz pihen;~Azt akarják, hogy Magyarország~
339 8| minél előbb,~Megérem én azt az időt,~Hogy ahová lépsz,
340 8| szegény hazám!~Minek nevezzem azt az érzeményt,~Mely mint
341 8| kéz és egy kard;~Fogadom azt, hogy megbánja,~Aki bántja
342 8| rettenetes~Összeesküvésre,~Azt mondották: „Söpörjük ki~
343 8| akartok,~Hivatlan vendégek?”~„Azt azonnal tudni fogod,~Nem
344 8| Az istennyila ütné meg!~Azt követeli a svábság:~Fizessük
345 8| Majd elválik, ki bánja meg.~Azt a jó tanácsot adom,~Jőjetek
346 8| FEKETE-PIROS DAL~Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,~
347 8| gondtalanság~Röpködött előttünk,~Azt űztük, pedig már a török
348 8| Hiven kiséri szellemed.~Csak azt tudhatnám, édesem,~Minő
349 8| ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt~Tartja a föld felett.~Emerre
350 8| egy ezredév előtt~Tevének, azt kell tenni most tinektek:~
351 8| amely porhatag már,~Vessétek azt el kérlelhetlenül,~Bármily
352 8| Amit mondtam, ujra csak azt mondom:~Fene gyerek volt
353 8| lebiggyedt a szája,~Mert azt vette észre, hogy istentől~
354 8| megfeszíteni~Kész tégedet, azt becsülik legjobban.~Most
355 8| csillog,~Majd megtéríti azt szilaj kezed,~Melyben halálos
356 8| respublikára,~Meghallom én azt, s akkor béke száll~Ez üldözött,
357 8| a toronyba,~Megkondítom azt a vészharangot!~Pest, 1848.
358 8| tépted le a babért.~Megunta azt a szennyes pályát~A nemzet,
359 8| nemzet költője?~Te írtad azt a Szózatot,~Mely szólt egy
360 8| egy országnak szivéhez?...~Azt most már szétszakíthatod,~
361 8| ide, legények,~Elbeszélem azt az új hírt tinéktek,~Nem
362 8| lélekkel,~Alig várjuk, hogy azt mondják: ide hát~Védelmezni
363 8| Olaszországra!”~Huh még azt is aki áldja, teremti!~De
364 8| volna,~Egy istentelen kéz azt leszakította.~Elárulta őket
365 8| az a holnap.~Mióta mondod azt a holnapot,~S mindig ma
366 8| kicsordult,~S ő arcához kapott~S azt megtörölte reszkető kezével,~
367 8| megtörölte reszkető kezével,~Azt gondolá, hogy meghasadt
368 8| mért adál családot,~Ha már azt nem táplálhatom~Saját véremmel,
369 8| beléje oly merően, mintha~Azt föl akarta volna gyujtani~
370 8| zúgolódom,~Sőt áldalak, mert azt mutatja ez, hogy~Szeretsz,
371 8| adtál énnekem, atyám,~S én azt szolgálatodra szentelem.~
372 8| jutalmam, s nagy jutalmam lesz~Azt látni majd, hogy embertársaim~
373 8| E férfi életét?~Elmondom azt... ha festeném,~Ugy festeném
374 8| embert főbe kollintom, de azt,~Hogy orrát így beverje,~
375 8| Hogy orrát így beverje,~Azt el nem birná lelk’isméretem.”~
376 8| kell...~Ahol van egy zsák, azt kötöm nyakamba.”~Az öregúr
377 8| hizlaljalak, mint a libát.~Jer, azt a szívességet megteszem,~
378 8| elaludt.~Aludt sokáig; egyszer~Azt álmodá, hogy két hegyes
379 8| szabad;~A szomszédasszony azt igérte:~Ha visszamék, a
380 8| S megajándékoznak, fiam.~Azt mondod majd, hogy árva vagy,~
381 8| vannak szülőid?”~„Va...” azt akarta mondani,~Van anyja,
382 8| hazudni,~Torkán akadt a szó, azt gondolá,~Hogy ez mindent
383 8| Koronként vissza-visszanézett,~Azt képzelé, hogy a banya~Már
384 8| ruhát.~Mily jólesett neki!~Azt vélte, eddig nem is élt,~
385 8| vélte, eddig nem is élt,~Azt vélte, hogy most született.~
386 8| szolgával mondatá el,~Ki azt hallás után tanulta meg.~
387 8| istent,~Ha igazságos, úgy azt nem tehette,~Úgy minden
388 8| egy kéz reám,~De más kéz azt bottal veré le rólam,~És
389 8| lesz belőled,~Én mondom azt neked.~Dicsőbb fiút még
390 8| tenálad.~Én szórul-szóra érzem azt, amit te,~De sohasem mertem
391 8| De a hazának, a világnak.~Azt mondom néked, hogy tanúlj,~
392 8| kiért a szűk falak közűl,~Azt gondolá: börtönből szabadúlt,~
393 8| gazság gyötörte mindenütt.~Azt kezdte észrevenni,~Hogy
394 8| S nem látta és nem érezé azt,~Csak a mások baját,~És
395 8| egy pártütő csepp,~Kiontom azt, kifeccsentem belőlem,~Habár
396 8| Midőn megfordult, oldalánál~Azt látta, akit ott fönn keresett.~„
397 8| ifju,~„Kegyedre vártam, azt reméltem,~Hogy mégegyszer
398 8| emlékek kincsivel,~Kiszórnám azt e pillanatban mind,~S téged
399 8| ajkaikra,~Ott benn hagyák azt~Szivök mélyében érintetlenűl,~
400 8| És nagy bolond ön, mert azt képzeli,~Hogy ezt a munkát
401 8| ón golyót nyelek le.~Ha azt akarja ön, hogy e~Cséplő
402 8| bársonyon.~Midőn müvét bevégezé,~Azt vette észre, hogy még szabadabb,~
403 8| Vagy megtagadjam elvemet?~Azt a szentséges elvet?~Odaszegődjem
404 8| éltemet,~Amint elkezdtem azt,~Lopok, szolgálok, koldulok,~
405 8| isten,~Leírhatnám-e úgy is azt a kínt,~Mely a szegény asszony
406 8| egy kis becse van,~Hogy azt eladja... semmi, semmi sem
407 8| kevéssé várjatok.~Nézzétek azt az ablakot,~Az én szobámnak
408 8| meghagyott neki,~Tudtára adta azt az embereknek,~Hogy egy
409 8| halálos vétket követ el,~S azt ki szabad, azt ki kell irtani!~„
410 8| követ el,~S azt ki szabad, azt ki kell irtani!~„Oh szent
411 8| alamizsna-élet,~Elédbe vágom azt, hogy összetörjék~Mint a
412 8| nézte, nem fejér-e már?~De azt mindig csak feketének látta,~
413 8| meg engemet!~Egy sejtelem azt súgja nékem,~Hogy én szabad
414 8| ajtó és a börtönőr~A rabnak azt mondá: „Szabad vagy.”~Följajdult
415 8| bejárta~A félvilágot, azt a sírt kereste,~Amelyben
416 8| tégedet,~Hogy megcsókoljam azt a földet,~Mely néked nyúgodalmat
417 8| vón, akiről beszélnek,~S azt kérdezé: „Hová temették~
418 8| Hová temették a menyecskét,~Azt sem tudom... szerettem volna~
419 8| Midőn a börtönből kilépett,~Azt kérdezé: „Szabad tehát~A
420 8| Túlbőgi, mást kiált.~Ez azt kiáltja: „haljon a király!”~
421 8| a magamét hozzágondolom.~Azt gondolom: csak gyönge emberek,~
422 8| merészséghez,~Dobjuk el már azt a kockát,~Ha fekete, ha
423 8| illetnek? téged!~Tereád merik azt mondani, hogy „gyáva”,~Tereád,
424 8| bebizonyítom ezt,~Csak azt restelem, ha bebizonyítva
425 8| hasznot nem hozó,~Tudhatnátok azt, hogy elenyészik~Mennydörgésben
426 8| harmatja,~S híred a nap, mely azt fölszárítja!~Erdőd, 1848.
427 8| áldva legyetek.~Áldom még azt is, aki~Titeket ültetett.~
428 8| majd piros vér...~„Eszem azt a szádat, be csókra áll!”~
429 8| busúlva, szívszakadva rá,~Azt gondolván: a harmatos virág~
430 8| Szeretlek tégedet,~Szeretem azt a kis~Könnyű termetedet,~
431 8| szemeidet,~Piros orcáidat,~Azt az édes ajkat,~Azt a lágy
432 8| orcáidat,~Azt az édes ajkat,~Azt a lágy kis kezet,~Melynek
433 8| Mert amit te akarsz,~Én is azt akarom,~Nincs az az áldozat,~
434 8| Melyik a legszebbik leány?~Azt veszem el, azt is talán,~
435 8| legszebbik leány?~Azt veszem el, azt is talán,~Az is ugy lesz
436 8| nevünkről elvész e szenny,~Mely azt miattad éri?~De az soká
437 8| hogyha szétönthetném köztetek~Azt a szilaj veszett gyülöletet,~
438 9| helyett gyalázat.~Tedd le azt a fegyvert, magyar nemzet,~
439 9| habár a sírban fekszel.~Azt hiszem, hogy ami most levágott,~
440 9| lobogna~A véghetetlen éjen át,~Azt gondolhatnák fönn az égben,~
441 9| bölcsőéneked;~Meg kell, hogy érjem azt a szép napot,~Midőn áldásodat
442 9| lesz!~Meg kell, hogy érjem azt a nagy napot,~Amelyért lantom
443 9| szabadságért halni,~Ahogy én azt el tudom gondolni,~Legszebb
444 9| halál az a csatatéri,~Ahogy azt az én eszem föléri.~Menjetek
445 9| a gúnyra.~Amit szólott, azt csak úgy magában~Mormogta
446 9| hosszu századig.~Én hittem azt, hogy vissza fogsz te jőni,~
447 9| változékony; ami~Örök, azt nézem én, a szellemet.~Nem
448 9| jó honfiakkal,~Különben azt hisszük, hogy őket el~Szándékszik
449 9| fogom önt megörökíteni.~Csak azt ajánlom, hogyha még leszen~
450 9| lehelte rothadó lelkéből~Azt sátándühhel a gonosz király.~
451 9| szájjal,~Hogyne becsülné azt tulajdon nemzete,~Tulajdon
452 9| akik elhullanak,~Én arról azt látom:~A hazáért halni legnagyobb
453 9| Kit az isten elhagyott, azt~Az ördög nem menti meg.~
454 11| Édesörömest neked!~Végre - azt mondják, úgy jó a pénz,~
|