Rész

 1  4|   kerékvágást.~Két kutya, melyek előbb~Őszinte barátságnak~Példái
 2  4|    búzaszemet!~Hogy mertél... de előbb~Téged vonlak kérdőre, o
 3  4|        Az isten adja, hogy minél előbb~Akképpen álljon szinmüvészetünk,~
 4  4|       azt megtehetitek,~Számomra előbb kis darabot törjetek.”~Letört
 5  5|       hangon:~„Megállj, megállj! előbb megkeresem~Elvesztett életem;~
 6  5|      körűl én szégyenlős vagyok,~Előbb tehát csak némán bámulám;~
 7  7|       sirom fölibe?~Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre~Könnyezve
 8  8|         haláltól~A sziveket, mik előbb dobogtak,~Ujra víni a szabadság
 9  8|        Ki a tornyot csinálja meg előbb?~És azt a levegőbe tolja,
10  8| fösvénykedik~Vérével!~Ellenséged előbb meg nem~Taposhat,~Míg vérünkkel
11  8|      legszebb.~Meg is érem minél előbb,~Megérem én azt az időt,~
12  8|          kezeit mozgatja,~S mely előbb mint bilincs őtet szorította,~
13  8|       megtanúlt,~El nem feledte.~Előbb tudá az írást-olvasást,~
14  8|         fénye látta elhaladni,~S előbb aludt el ez, mint ő,~És
15  9|      Melyik magyar nem szégyenlé előbb hogy~Sors átkából magyarnak