Rész

 1  4|          ember előtt;~De azt is mondhatom,~Hogy ez a világ nagy,~S
 2  4|         Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,~Mert nincs rá szó, nincsen
 3  4|  Valahol a bártfai forrásnál,~S mondhatom, hogy nagy örömet szerzett.~
 4  4|        Bár a legjobbnak ezt sem mondhatom;~Hanem ugy csak állok, hogy
 5  4|          mit hátamon vivék,~Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher,~
 6  4|  Jövőben? fölség...” - „Azt sem mondhatom.”~Vágtam szavába; ámde ő
 7  4|   megesett.~Hanem vigasztalásul mondhatom,~Hogy e papot pokolba juttatom,~
 8  4|       Aki engem talált, és aki, mondhatom,~Mint tulajdon anyám, úgy
 9  5|         bort.~Hanem dicséretére mondhatom:~Nem is látszott meg rajta,
10  6| Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom.~Én legalább a világot bejártam,~
11  7|        hogy~Szeretlek, mert ezt mondhatom;~De oh ne kérdezd: mennyire
12  7|    tudom, de víg és zajos volt, mondhatom. -~Kétszáz esztendővel utóbb,
13  7|         érdemetlen,~Jó lélekkel mondhatom.~A folyó, melyen jövék~Ide,
14  8|        jó napjaid,~Becsűletemre mondhatom.~Én nagyon jó vagyok, ha