Rész

 1  5|     ennek tetejébe.~Fönn űl és merően maga elé bámul,~Mintha gondolkodnék
 2  6|    rónaközépen,~Mint a szobor, merően.~A pusztát síri csend födé
 3  6|  ölelésivel.”~Perenna némán és merően állt,~Némán, merően, hidegen,
 4  6|   némán és merően állt,~Némán, merően, hidegen, fehéren,~Miként
 5  7| Leteszi fátyolát,~S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert~Tündérkisasszonyt
 6  7|       ifju?~Ott helyben megáll merően,~Mint Cézár, midőn meglátta~
 7  7|      méltósággal.~Úgy állt ott merően,~Mint egy sírkereszt,~Melyet
 8  8|    árnyékára legalább.~Ott áll merően, méltóságosan,~Még mostan
 9  8|       vehették hős tekintetét.~Merően áll, miként a piramíd, amely~
10  8|     sötétbe,~Nézett beléje oly merően, mintha~Azt föl akarta volna
11  8|    gyermektársai,~Nézett rájok merően,~S gondolta, milyen jó lehet~
12  8|     hosszan nézte őt,~Hosszan, merően, átfuró szemekkel.~A gyermek
13  8|        ifju mégis néz föl, néz merően,~Mint egy kővévált sírontúli
14  8|   kiszenvedett.~A kisfiú pedig merően~Nézé testvérét, és azon~