Rész

 1  1|         fölhevűlve,~Ezt rebegték csalfa ajkaid:~„Hő szivem tiéd
 2  1|          adtad,~Engem elfeledve, csalfa lény!~Jól van! én lemondok
 3  1|         hő szivemnek, ah negédes~Csalfa Emma! isten véled hát!~Majd
 4  1|   pusztaságot hozzon~Isten átka, csalfa, bűnös asszony!~Aki által
 5  1|      föld határán~Jár a szerető,~Csalfa volt szerelme,~Vissza nem
 6  2|           Bor tanítja elfeledni,~Csalfa lyányok, titeket.~Egykor
 7  2|         nagyvilágon,~Nincs hely, csalfa szép alak!~Hol sebemre ír
 8  3|         Oh, te szív, te szív, te csalfa,~Háladatlan!~Szólj: ki véde
 9  4| leges-legvigabbat!~Ne lássa az a csalfa lyány,~Hogy búsulok csalfaságán.~
10  4|        egyebet,~Csak hogy téged, csalfa legény, elfeled;~Addig feled,
11  5|  költészet, te a~Gyanútalan szív csalfa pókhálója,~És azután foglyodnak~
12  6|         három a Dunába bukott.~A csalfa lyányt Pista megölelte,~
13  7|       hagyál?~A könyvet szép, de csalfa tündér lakja;~Ha fölnyitod,
14  7|   hevenyésszem,~S hogy ne legyek csalfa, hazug farizéus,~De igazat