Rész

 1  4| merészek,~Hogy Erzsók asszonyom arcát~Nem a szende szemérem,~Hanem
 2  4| hallgatók szivét;~A királylyány arcát mosta könnyhullatás,~Melynek
 3  5|         nyakába,~S megfürösztöm arcát szemeim könnyével,~Mert
 4  7|          mint a szemérmes lyány arcát,~Sürű fátyol fedi;~Jó ismerősei,
 5  7|       örökszép természet,~Kinek arcát oly gyönyörrel nézed,~Mert
 6  7|         gyönyörűen rántja félre arcát!~Ez a bájos orca épen méltó
 7  7|        Könnye, csókja égeté két arcát,~S így önté ki~Lelke harcát:~„
 8  8|      évig vagy talán soha többé~Arcát nem mutatja!~Fessük zászlainkat
 9  8|        vénasszony végigcirógatá~Arcát, s szólt hozzá oly szelíden,~
10  8| simítgatá a gyermek,~S az ennek arcát nyalogatta,~Beszélt is véle
11  8|          hogy utolérje,~Kiverte arcát a veríték,~Törölgeté minduntalan,~
12  8|   engedé, sőt a fiút~Megölelé s arcát csókolta meg,~S úgy távozott
13  8|         fölkiáltani,~S az isten arcát káromlással, a~Lélek sarával
14  8|    veled!”~S megcsókolá a férfi arcát,~S ez erre ugrott föl...