Rész

 1  2|      balzsam, mely hegessze a sebet.~Komárom, 1842. augusztus
 2  3|    Mert kellemes az, noha sok sebet ejt,~És rengetegekbe nem
 3  5|       idő; előbb-utóbb~Minden sebet befog.~Bármennyit szenvedek:
 4  5| szomorít el,~Ez ver kebelembe sebet...~De nem! mi vigadtunk
 5  5|      segíthetek.”~Szóla, és a sebet megvizsgálván,~Abba balzsamot
 6  6|    Igy hordozunk sok százados sebet,~Keblünk soha be nem gyógyúlhatott;~
 7  6|     Szemed s szavad a szívben sebet hagy.~De ismersz-e, jut-e
 8  7|    megérnem,~Hogy az üssön új sebet,~Akinek megorvosolni~Kén’
 9  7|      a szép lyánytól virágot,~Sebet, halált oly jókedvvel veszen...~
10  8| Lobogtatám.~Hoztam haza~Vérző sebet...~Elmúlt a harc,~Beforrt
11  8|       változékony sors magát,~Sebet kapunk talán, de nem halált.~
12  8|    Irtóztatóbb, gyötrelmesebb~Sebet vón képes ejteni,~Mint apja
13  9|   bérci hűs patak füröszt~Égő sebet hullámival.~Daloldj, dalolj,