Rész

 1  4|    lakott.~A pitvarajtónál be reszketett keze,~S mellében csakhogy
 2  4| Tündöklő gyémántnak fényeként reszketett.~A tengerparton kis halászkunyhó
 3  5|       A részvét könnyharmatja reszketett,~Midőn előtted szívemet
 4  6| függönyét~Széttolta halkan... reszketett keze,~Mintha kősziklát hengerítene.~„
 5  6|     hideg.~Mondád - és nem is reszketett beszéded -~Mondád, hogy
 6  7|   Anyám, te s én;~Kis mécsünk reszketett,~Haldokló éltedet~Jelképezvén.~
 7  7|      érintém csak,~És dalától reszketett~Örömében a teremtés.~Vége,
 8  7|    szemével.~Az asztalra téve reszketett a lámpa;~Tán szerelemféltés
 9  7|     rajta egykor úr valál,~És reszketett parancsod hanginál,~Most
10  8|       egy fagyott nagy harmat reszketett~- Egy örökkévaló könny -
11  8|        Mint Spartacustól Róma reszketett,~Midőn eltépett láncaikkal~
12  8|      a sötétség~Megijedett és reszketett belé,~Ezt ordítá, s veszett
13  8|    során, és~Sajnálkozó könny reszketett szemében,~Sajnálta, akik