1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
1 7| közelében,~Homlokára írva: 1603...~Utána illenék: az ujítást
2 8| bele-belemerűl síró fájdalomba.~32~Nem egyéb volt ez, mint
3 8| perdült a vitézek képére.~33~Ilyen hatalmas volt Lehel
4 8| mellé, s álmodott felőle.~34~De amilyen nagyon ő szerette
5 8| szólna maga magyarok istene.~35~És azért ki fogna csodálkozni
6 8| Zoltán emberré nem nőtt fel.~36~Mikor az a három kormányozni
7 8| fuvalma ringatá zászlaját.~37~Hát a kürtös Lehel útját
8 8| kedvének világ látta mását.~38~El is látogatott hozzájok
9 8| kard, mégis nagyon éget.~39~S nem egyszer, se’ kétszer
10 8| Lehel szólt ilyeténképen:~40~„Nemzetes nagyurak, országunk
11 8| több, mint háromszor ötven.~41~De lám, míg az idő fosztogatott
12 8| hadd űljön a kormányra.~42~Mi pedig ezennel letesszük
13 8| hagyjuk az ország szénáját.~43~Rendben van az ország, nem
14 8| németet vedd pártfogásodba.”~44~Ennyit mondott Lehel. Utána
15 8| gyülését országos lakoma.~45~Egy sem gáncsoskodott, mind
16 8| is, de nem magyar ember.~46~S mikor már az ebéd felén
17 8| forgószélnek örvényében.~47~Fölállott Lehel is, nagy
18 8| csendet csak egy köhhentéssel.~48~Fölállott Lehel. Nagy, kopasz
19 8| szárnyát szellők játékából.~49~Fölállott Lehel szép lassan,
20 8| inkább hajlott a vigságra.~50~Szólt pedig ekképen, a kupát
21 8| részt kell venni ebben.~51~A mi szerelmetes szomszédunk,
22 8| Odatolakodom és reátukmálom.~52~Nem tehetek róla, hogy engem
23 8| meg, föl nem köszöntenem?~53~Jámbor szomszéd, német,
24 6| tenger nem gondolt vele;~A9 leányra nézett kék szemével,~
25 7| fordul,~Derék ember válik abbul a Sándorbul!”~Pest, 1847.
26 5| földön oly sokat gyilkolnak.~Ábelszivek fölfeccsent vére ez,~Mit
27 6| egyik a másiknak általa.~Ábelt megölte Kain.~Ha a világ
28 4| folyt a per,~S consilium abeundi~Lett a vége breviter.~Ergo
29 7| leányka,~Hogyha felkel,~Ablakában látja~Minden reggel.~Reggelenként
30 8| falának~Párkányzatára közel ablakához,~Ott űl a kis madár s dalolgat,~
31 8| Hogy mégegyszer meglátom ablakánál,~Egy néma búcsút küldök
32 1| Hol istennője van.~„Ti ablaki fölött~Irígy őrkárpitok!~
33 4| tehát,~Hogy ő egyikével~Feje ablakinak~Le-lenéz a folyó bor~Billikomába:~
34 8| kicsit.~Nézzük csak itt az ablaknál... hohó,~Hisz ez gyerek,
35 6| reggel, minden este~Cseveg ablakod körűl.~Le a kertbe, a mezőre~
36 8| hazafelé,~Lámpája megvillan az ablakok alatt,~S fényét a sötétség
37 7| Amidőn mellettök elszalad.~Ablakokból itt-ott oly hivólag~Kandikál
38 5| völgyén a vidéknek,~Tornyokon, ablakokon,~Mindenhol csókjaik égnek.~
39 7| ha a szél, e cudar szél~Ablakomnál megjelen:~Olyat kacagok
40 7| elveszt, azt nem pótolja sem abrak,~Sem pedig a ragyogó szerszám.
41 1| Múzsafi~Nem legbővebben abrakolt - hasa.~Vadas, 1841. május
42 5| hogy, ha nem lesz szénám, abrakom,~Csikóm legyen mivel jól
43 6| tisztán láttam belé...~Ábránd-alakjaim legszebbike~Ott volt az
44 8| vagy a haragos vihar jár:~Ábrándaimnak száraz erdejében~Csörög,
45 7| bántotta fölötte,~Mely ábrándjaiból őt felijesztette,~De a kiváncsiság
46 6| az, hogy már-már feledem~Ábrándjaidnak édes üdvességét,~Oh tündérálom,
47 6| S amint eszméltünk szép ábrándjainkból,~Láttuk, hogy a nap már
48 8| Igy ringatózott ama csónak~Ábrándosan a víz felett.~De akkor még
49 5| Beszélgetének s énekelgetének.~Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:~„Ne
50 7| Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk~A puszta legmélyén,~Ő a
51 7| telefirkálva.~Pózna végén abroncs a cégére,~Ha véle összevesz~
52 8| kenyér kerűl véletlenűl~Abrosz nélkűli asztalodra,~S mit
53 4| is ebbe~Estem inter alia;~Absurdum pedig, de nagy, hogy~Ennek
54 5| kezedben villogó kardod acélánál?~Vitéz Barangónak leszen
55 5| szaggatva már.~Lelkem gyűrü, egy acélgyürű; de~Láthatsz benne drágaköveket.~
56 6| zendül,~Hadd nyelje el azt az acéli zörej,~A trombita hangja,
57 4| zugással kezdődik a csata;~Acélok csengése, torkok kurjantása~
58 7| Pej csikó szájában fényes acélzabla,~Hányta a szikrát, ha a
59 4| Számomra koporsó.~Elmegyek az ácshoz,~Fejfát csináltatok,~Egyszerű
60 8| orr alatt egy~Nagy bajúsz ácsorga,~Egyik rúdja égbe készült,~
61 4| tenyerű Fejenagy~Példát ada a késő unokáknak,~Hogy kell
62 1| haza s a lányka s barátnak adám.~Ostfiasszonyfa, 1839. június
63 4| mi ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~
64 8| Mint a tűzkardos angyal~Ádámot-Évát a paradicsombul.~Kolduljatok,
65 8| végtelen birodalom helyett~Adának néki egy kis ketrecet!~Vasrostélyos
66 4| kérdésemre a válasz,~Amelyet adandasz!”~S őszintén szóla Harangláb,~
67 4| a magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút vágták lovak
68 4| által~Szomorú- és vígjátékok adatnak~S közbe bohózatok és operák~
69 1| LENKE SÍRJÁN~Ádáz koporsó zordon éjjele!~Mivé
70 6| az isten szebb halált nem adhat,~Mint sírba dőlni a gyönyör
71 4| találni benn,~Mit a mesterség adhata,~Hogy légyen kényelem.~Selyem,
72 8| Kezét (hogy e kéz mást nem adhatott~Nekik, mint puszta áldást!)~
73 5| Visszajöttem hozzád. Csókot nem adhattam~Nyájas idvezletül; mélyen
74 6| virágot~Szakítsak, s néki adjam át.~Ekkor hátam mögött termett
75 3| frigybe lép!~Isten, ilyet adjsza nékem,~S nem bánom - csak
76 4| kép a legszebb élet képe;~Adjunk érette bút cserébe.~Mint
77 6| mosolyáért~A legszebb részt od’adná életéből.~Ilyenkor tudja
78 5| százennyi lenne borravaló,~S id’adnák a világot rá’dásnak,~Szeretőmet
79 6| Melyen lelket adnak, vesznek,~Adnak-vesznek olcsó pénzért,~Egy kis címért,
80 4| birhatnálak,~A világért nem adnálak!~Te vagy a nap, én az éjjel,~
81 10| lakója fölé.~Életet és örömet adnánk a férj s az apának,~S e
82 8| alugyál, fiam.~Ehetnél tán? adnék is vacsorát,~De már késő
83 7| Ott túl a tengeren,~De az adó-vevő fehér,~S az áru szerecsen,~
84 9| napot,~Midőn áldásodat reánk adod,~S mi annyi átokteljes év
85 8| Mert aki isten legszebb adományát~Meg nem becsűli,~Magát az
86 8| ADORJÁN BOLDIZSÁRHOZ~Mélységes völgyben,
87 4| gazdálkodni tud;~Ilyennek aztán az adósság~Nem köt nyakába háborut;~
88 8| követeli a svábság:~Fizessük az adósságát.~Ha csináltad, fizesd is
89 5| Gazdaságom van, de nem sok,~S van adósságom, de sok.~Én magyar nemes
90 5| cserébe~Minden, de minden... adósságomat.~Pest, 1845. február-március~
91 5| vagyok!~Milyen jó, hogy nem adózok.~Gazdaságom van, de nem
92 1| türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon,~Hogy minket hallgatni nem
93 7| ostromnak gondolná,~Lakodalmat adtak hírül a vidéknek,~A hős
94 7| Rúgd agyon az ilyen-olyan adtát!~Szatmár, 1847. augusztus~
95 8| szentséges pápa,~S haragjában adtateremtettéz,~És meghagyja egyik püspökének:~„
96 7| ti hernyók új lombot nem adtok,~Sőt a régit is leeszitek.~
97 1| bércfokán~Omlik kéjes kedvet adva,~A lyány édes bájos ajka~
98 8| istenét, kit istene megáldott,~Adván néki meleg hajlékot s családot.~
99 4| Szerelemhistória,~Talán jobb lesz in aeternum~Sub rosa maradnia.~Csak
100 1| tövisivel határ,~S te, barátság aetheri világa,~Egy rögtön vihar
101 10| Égőn szeretlek én,~Egy Aetna lángol érted~Szivemnek fenekén.~
102 8| mit nézhet rajta? hisz affélét~Már eleget látott.~Ott van
103 1| Európa temette,~Őt pedig Afrika; hant ha bizonyára födi.~
104 6| Hahaha!~És hol temettek el? Afrikában.~Az volt szerencsém,~Mert
105 4| Hogy képedet lesem?~Eszem ágába’ sincs biz a,~Hogy téged
106 3| megromlott kebel~E fának ágain~Gyümölcsöt nem nevel.~Két
107 5| fény rezg amott előttem~Ágak-bogak gyér nyilásin át;~Te vagy
108 7| Bennem ütne fészket és ott~Ágamon dalolna.~Lennék váromladék~
109 7| fölakasztá magát fenyőfák ágára.~Ezalatt Murányon a nép
110 3| használt a költőnek is:~Ágáról tört koldúsbotot.~S ezek
111 8| rengetegben,~A fellegekbe~Ágaskodó bércek között,~Ahol mennydörgés
112 7| vénségében~Ezt a száraz görcsös ágat fogta,~Ifjusága teljes erejében~
113 8| dalosmadártól~Reszkessen ágatok.~Örök tavasz lakozzék~Zöld
114 5| reményeket;~De teljesűlés~Zöld ágával meg egy sem érkezett.~Végső
115 8| jótétemény!~Csak néha szállt az aggalomnak ölyve~Föléje: hátha a boszorkány~
116 4| Hiábavalóság, ami téged aggaszt.”~Igy biztatta őt a jó francia
117 7| cafrangokat,~Mit rá szolgája aggatott,~S nem ismersz isten munkájára,~
118 8| ég felé emelte,~A roskadt aggból izmos ifju lett,~És homlokán
119 11| édes hazánk, szép hazánk,~Aggodalmas tekintettel néz reánk;~Sohse
120 8| az asszony,~Követte őt az aggodalmasan~S reszketve, szinte eszméletlenűl,~
121 4| mi van meg.~S ha ekkorig aggodalommal~Néztél hősünk sorsának elébe,~
122 5| tettben és irásban~Engem aggódásnak férge rág,~És szorongva
123 7| elrugaszkodott gyerek~Az aggódást ingyen sem érdemli meg.~
124 8| Hóhérbárd sugára!~„Balga aggódástok~Nem ijeszt el engem;~Köszönöm
125 11| tekintettel néz reánk;~Sohse aggódj, szülőföldem, lesz elég,~
126 7| kedves barátim,~Hogy ne aggódjatok,~Mint eddig nem hallgattam,~
127 1| vigyázz leányom édes,”~Mond az aggódó anya,~Nehogy ez vagy az
128 5| FEKETE KENYÉR~Miért aggódol, lelkem jó anyám,~Hogy kenyeretek
129 7| gondolat?~S barátim miattam~Aggódtak rémesen,~Hogy vélem együtt
130 6| derekabb szív sem lehet.~Mint aggódtam, hogy már ezentul~Nem lesz
131 7| merem,~Még csak melléje is aggódva lépek én,~Félvén, hogy őt
132 6| boldogul,~Szedj bármi fának ágirul,~Csak szedj te zöld leveleket,~
133 3| Szerelem!~Koszorúba fűzöm ágit,~Koszorúm szerény virágit~
134 5| Tarka madár nem fütyörész az ágon,~Sárgapiros levél csörög
135 7| Gyaloguton a fák alatt.~Egy ágrólszakadt siheder,~Kit a balsors meghordoza,~
136 7| ismeretlen másvilágba át?~Mint ágrul ágra~A csalogánypár,~Csillagrul
137 8| Ki utána csalja párját ágrul-ágra.~27~Sokszor éjjelenként,
138 9| Rongyos vagyok, mint az ágrulszakadt, csak hogy~Mezítláb nem
139 4| Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök szive
140 4| föltalált,~Az volt ám még az agy. -~Kölyök, pipát ide...~
141 5| Eszeveszett harag fut égő agyába,~Kirántja szablyáját és
142 4| Mikor a nap leszállt pihenni ágyába,~Kukoricza Jancsit még vitte
143 4| ablakon,~S kit ott a pap ágyában látni fog,~A menyecskének
144 6| heversz?~Neked bezeg jó ágyad lehetett.~Bordáidnak becsűletére
145 5| Dacolni van kedvem vele.~Agyag voltam, hig, engedékeny,~
146 4| szépen s melegíted~Előre ágyamat.~S ha elkészűl egy-egy dicső
147 6| kisértetekkel van tele;~Agyamban egymást szűlik a gondolatok,~
148 5| Elvenni hamvát vagy eloltani.~Ágyamban fekszem mozdulatlanul.~Előttem
149 4| boszorkánytanya.~Erre egy gondolat agyán átvillana.~Tarsolyához nyúlt,
150 6| olyan korán ledől megint ágyára.~Majd végesvégül~Azt is
151 8| Kivette és kürtnek csinálta agyarát,~A cifrát tulajdon keze
152 4| Vessétek meg nekem azt az~Ágyat.~Vesd meg rózsám, hadd feküdjem~
153 3| engemet?~Mért a vágy e lázas agyban,~Szállni csillagok fölé?~
154 8| férfi fölkelt asztalától,~Az ágyhoz lépdegélt lábujjhegyen,~
155 9| Tán fölemelkedtek halotti ágyokból,~Fiokat még egyszer ölelni
156 7| össze a tojást,~Addig akár agyoncsókoljuk egymást!~Pest, 1847. január~
157 8| Király-fene rágja tested,~Agyonrág, ha ki nem metszed!~Debrecen,
158 4| hozzád, s akkor jaj neked:~Agyonszorítlak egy öleléssel!~Pest, 1844.
159 4| roszlelkű szomszédné~Egy tyúkját agyonütötte,~Mert ez mindig az ő csirkéi
160 5| hóhéraim, ha halva fekszem,~Agyonveretve, egykoron:~Koporsómhoz majd
161 8| tájig~Ha itt látják, tüstént agyonverik.~Beszélt az ifju, amint
162 8| Kapott a kisfiú utána,~Az ágyra visszaguggolt,~S oly jóizűen
163 4| alant mi van.”~Felkelt az ágyról, gyertyát gyujtatott,~Felöltözék
164 7| földében.~Nézd, ott állanak az ágyu-oroszlánok,~Melyek tüzet hánynak s
165 7| Várván, hogy megszólal a sok ágyú-torok,~Melyek, kitéve a szomszéd
166 6| zörej,~A trombita hangja, az ágyudörej,~S holttestemen át~Fújó
167 7| hajnal, mert elijed,~Olyan ágyudörgés miatt fog ébredni,~S mire
168 7| komondorok.~De ím, a várba az ágyúdörgés helyett~Az ellenségtől egy
169 6| hogy~Hallám az ellenségnek ágyuit;~S az ünnepzaj közé vegyülve,
170 3| egykoron.~S a mennydörgésnek ágyuja~Elszenderűlt e hangokon.~
171 7| fejkötő ellen szögezzem ágyumat;~Rá találok lépni, jó asszony,
172 4| homlokához koppant,~Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant.~„Igy
173 4| Hasitotta keresztűl~S fölgyujtá agyvelejét~A haragnak cintmasinája
174 7| az eszeveszett harag,~Még agyvelőmet is széjjelloccsantja tán.~
175 4| Megvendégelni akarja.~„Megvan... ahá, megvan!” rikkanta,~S komoly
176 8| készülünk-e?~Mit csinál a kormány?~Ahelytt, hogy őrködnék, mélyen,
177 3| ajakkal~Rád köszönte:~Mostan - ahha, háladatlan! -~Örömödben~
178 4| szavamat!~*~„Ámen!” szólt az áhítat~Szent hangján~A menny szolgája;
179 3| ásnak.~Gyászhangja kiséri áhítatosan~A holtat honához a hamvadozásnak.~
180 5| késő világnak~Zarándokolni áhítattal járnak.~Oh szép, oh szép
181 1| Gyermekéveim után:~Mert az ajak édesebb volt,~Mert az ajkon
182 4| Oltsd el, haldokló, hervadt ajakadnak~Lélekzetével életmécsedet,~
183 4| Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”~„Tudod, Jancsi szivem,
184 7| Csók lett érte díjok piros ajakadról.~Szép legény volt Marci,
185 4| esik,~Csókeső esik;~Az én ajakamnak~Nagyon jólesik.~Az eső,
186 6| vala;~Ugy fájt leszakadnom ajakáról,~Mely csókola. -~Rég volt
187 5| Hideg tetemidet,~A szótlan ajakat,~A becsukott szemet;~Csókoltam
188 6| által az egész tavaszt,~Ajk ajakon, kéz kézben, szív sziven.~
189 7| gyümölcsöt hozott:~Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,~A gólyát
190 8| Saját kéményébül,~Ez volt ajándékom, s ő még~Meg is hítt vendégül.~
191 5| Arcképemmel, lelkem arcképével~Ajándékozlak meg tégedet.~Nem bánom,
192 8| szórd el ott e kincseket,~Ajándékozz meg ifjat, öreget,~Hadd
193 4| nevezék.~Lantom, kegyes égnek ajándoka! zengd el:~Honnan ez elnevezés.~
194 8| léget,~Az isten legdrágább ajándokát,~Melytől a láb erőt kap
195 7| ki téged ugy~Szeret, s ajándokúl hagyá ott kebleden.~Gyönyörrel
196 4| S magát frígyestársának ajánlá.~Őt kedves kötelek csatolák~
197 4| Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát.~Én itt nem maradok, mert
198 9| önt megörökíteni.~Csak azt ajánlom, hogyha még leszen~Szerencsétlenségünk
199 5| hallok suttogást, nem kedves ajkadét,~Hallom suttogni csak a
200 8| nevezzelek,~Ha ajkaimhoz ér~Ajkadnak lángoló rubintköve,~S a
201 5| kész ajkam, hogy csókját ajkadra hintse,~Jer, elröpűlt kedves
202 5| átkok átka zendül:~A te ajkadról akkor is még~Reám csak áldás
203 8| Szaporán ide, kedvesem, ajkaidat,~S te fiú, szaporán ide
204 8| Édes volt a csók, amely ott~Ajkaidról rám esett,~De ki hinné,
205 4| Miért nem voltam a lég ajkaiknál?~Hogy vittem volna szét
206 8| a morzsalékokat~S lesve ajkaikról a kegyes mosolygást:~Őket
207 8| nevezzelek?~Minek nevezzelek,~Ha ajkaimhoz ér~Ajkadnak lángoló rubintköve,~
208 5| mindig olyan néma, holt.~Ajkaimról hallhatják gyakorta~A beszéd
209 4| kéz,~Mely a teli~Pohárt ajkamhoz emeli;~Ezt befolyásod eszközölte,~
210 8| szakít le egyebet,~Mint ajkamról egy-egy hangos szót,~A fákról
211 1| véletek;~Akár a lyányka hű ajkáról~Szedvén új édes csókokat,~
212 8| Piros orcáidat,~Azt az édes ajkat,~Azt a lágy kis kezet,~Melynek
213 7| Járjatok,~S durva zajt ne~Üssön~Ajkatok.~Tisztelni kell~A gyászt,~
214 8| amit szíve érzett,~Szózatos ajkával mindent elbeszélett.~Hol
215 2| beszédre~Emelem.~Halljátok, mit ajkim~Zengenek;~Egyszersmind az
216 10| A legszebb lánynak édes ajkiról,~S gyakran, midőn megtelt
217 6| és Jób állt merőn, s ha ajkok~Le nem pecsétli a csodálkozás,~
218 7| cimboráim,~Gúnymosoly, mely ajkról-ajkra jár,~S szánakozva mennek
219 1| midön ekkép~Szólhat már ajkunk: ti komor gondok, nem adunk
220 8| is~Kinyitja e sírhalmok ajtait,~S első örömkönyűi~Azoknak
221 8| Szent Péter bátya a menny ajtajától.~Van víz ebb’ a fazékba’?...
222 6| tűzhegyben termettenek...~Mint ájtatos zarándokok~Jövének fel,
223 7| világa!~Már kezemben tartom ajtód kulcsát,~Még egy perc s
224 4| sejtése pogány.~Megy az ajtóhoz; megrázza kilincsét.~És
225 7| Leány? ah, úgy bocsánatot,~Ajtómat meg nem nyithatom:~Mit szólna
226 4| megfogta kilincsét~A kocsmai ajtónak:~Ketyegett hő szíve erősen~
227 4| Erzsóknak,~S a szegényke~Ájulat örvényébe bukott.~Bagarja,
228 3| temető morajatlan ölében;~Ákácai lombja rezegve inog,~Hintázza
229 6| Zöldleveles, fehér~Virágos ákácfa,~Kék ruhában szőke~Kislyány
230 8| könyűm. -~Hallgassatok, ti~Ákácfa-lombok~A temetőben,~Kis gyermekemmel~
231 6| ősznek,~S merengve nézik ákáclombjainkat,~Miket fejfánknál a lég
232 9| Megértük ezeket mi mind:~Akad-e majd,~Ki ennyi bajt~Higgyen,
233 4| Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott:~Hát a csillagokban
234 4| gondolatja,~Utjában semmi sem akadályoztatta.~János gondolatja ilyenforma
235 1| a Helikonra~Törni utat s akadályt meggyőzni karunk panaszid
236 6| lelém,~Még csak nyomukra sem akadhaték;~Nyom nélkül jártak, oly
237 4| Hogy a boszorkányok ne akadjanak rá.~Ekkor visszatért és
238 4| bánik veled. -~S kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál,~
239 4| hálómba~Valami nagyon nagy hal akadna,~Akkora, hogy berántana
240 8| szünet telt el bele,~Mig akadozva ekkép szólhatott:~„Isten
241 6| isten megteremtett,~S nem akadtok bizonyára~A magyar nemzet
242 4| kutyabaja.~A kötél ugyan azt akará,~Hogy hála fejében~Hagyná
243 5| kell: íme vedd!...~S átadni akarám~Tulajdon éltem,~De már a
244 4| vidámság hangját keresém,~És akaratlan ilyen fekete~Lett gondolatjaimnak
245 8| nincsen vágyam,~Nincsen akaratom,~Mert amit te akarsz,~Én
246 9| hon,~Mert sohasem volt egy akaraton;~Most egy a lélek, egy a
247 4| Amit bátyánk mondott, közös akaratunk,~Csak ne bánts minket is,
248 5| kellek egynek,~Akad helyette akarhány.~A hazaszeretet napom volt,~
249 8| jobban, mint sok más,~Mikre akárhányszor volt időfogyasztás;~Megérdemli
250 7| számadásom~Az élettel,~Mit akarhat még velem, hogy~Nem ereszt
251 7| Nem tagadja senki.~S már akárhogyan húzzuk-halasztjuk,~Végre
252 7| Honnan jöttél, fülemile?~Akárhonnan, semmi gondom rája,~Csak
253 4| Neki úgyis mindegy volt, akárhova jut.~Fütyörésztek pásztorgyermekek
254 7| ördög háborítja csended?~Akárkit gondoltál, tudom, csak nem
255 4| jobbra-balra,~Találkozzék akárkivel;~Nem mondja, amidőn javában~
256 8| állapodtanak meg,~Fölkeresik, akármeddig tévelyegnek,~És ha ráakadnak,
257 4| felé visz,~Az nyugatnak.~Akármerre megyek,~Mindegy nekem,~Mindenütt
258 4| szüleid? van-e feleséged?~Akármid van, nem fog többé látni
259 7| szíved egyet dobban.~Mondj akármily utat, hogy hozzád mehessek,~
260 7| másodmagával van,~Akármit huhognak, akármint itélnek~A magányos baglyok,
261 7| Kevésbbé jösz be, bármiként akarnál.~Aztán nekem nincs régi
262 8| virág terem.~Ha dicsérni akarnálak,~Sokfélének mondhatnálak,~
263 8| és az is lett,~Mert csak akarni kell!...~Fölkelt az új hős
264 5| ott terem.~Hej, leányka, akarod-e tudni:~Álmaimnak foglalatja
265 4| Édesanyám, mindig javamat akartad;~Édesanyám, mért nem fogadtam
266 1| tudományokban jártassá tenni akartál~Bennünk’, vedd végső együttlétünkben
267 8| Legyen tehát ugy, mint ti akartátok,~Élet-halálra ki a síkra
268 7| kérek,~Megbotlott a nyelvem; akarva nem sértek.~Se szere, se
269 7| Fejfámra sötét lobogóul akaszd,~Én feljövök érte a síri
270 5| Nincs a világnak, hogy reája~Akasztathatnék mindenik.~Oh mennyi, mennyi
271 8| fölfogadtalak,~Nyakad közé akasztatom,~Aztán mehetsz a nagyvilágba~
272 7| foltja vagyon!~Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!”~Híre
273 7| szegény,~Ott függ most az akasztófán,~Ördög négyágú villáján.~
274 7| amely be sincs fedve,~Mely akasztófának vagyon keresztelve,~Akasztófa
275 7| köpenyként~Királyi vállaidra akasztom.~Kiséretűl adok neked~Fölcifrázott
276 4| Ott állott a rózsa mellére akasztva,~Melyet Iluskája sírjárol
277 6| bir egy csillaggal,~S az, akié lehull az égrül, meghal.~
278 8| hogy mik vagyunk?~Olyanok,~Akiken a veszedelem~Ki nem fog!~
279 4| annyira szeretek én,~Hanem akiktől~Nem nyerek egy makulányi
280 3| kit a búbánat terhe nyom?~Akinél van, igazítsa el a bút,~
281 8| Zoltán markos ifju nem lett,~Akire magát rábízhatta a nemzet.~
282 4| isten adja, hogy minél előbb~Akképpen álljon szinmüvészetünk,~
283 8| szinében.~Gombok voltak akkorák rajt,~Mint egy-egy pogány
284 4| Itten állok közeledben,~S akkorákat sóhajtok, hogy~Még a kárpit
285 4| fele.~A szunyogok itten akkorákra nőttek,~Hogy ökrök gyanánt
286 8| megérkezik~A nagy szüret,~Akkorra én már rég lementem,~S parányi
287 8| Takaros legény volt Lehel akkortájban,~Ott benn született még
288 4| csak, hányszor.~2~Az idő aközben haladott sietve,~A patak
289 8| Jósolatja: egy nyáj, egy akol.~Egy vallás van a földön:
290 8| HALÁL!~A Kárpátoktul le az Al-Dunáig~Egy bősz üvöltés, egy vad
291 5| Kebled fehérlő, mint az alabastrom,~De búm sötét, mint holmi
292 4| kék ég, a fényes nap... alább~Ragyogó szemével a tündér
293 8| Ennek hallatára szépen alábbhagytak~A kedvökkel, akik elébb
294 4| nemsokára lejtősen haladtak,~Alacsonyodtak már a hegyek alattok,~A
295 5| épület már a világ,~Le, alacsonyra sűlyedett.~Ha egyenest jársz:
296 8| a padláson át befoly...~Aláhuzódik az~Eső vastag nyoma,~Mint
297 6| öccse véres, megvagdalt alakja.~Intett kezével, hogy távozzanak;~
298 7| Virágok teremnek!~Felhő alakjába lelkem átöltözik,~Ugy száll
299 8| Az ő lelkébe néző~Jövő alakjai.~Ott a magányban buzgón
300 8| félig mutatják~A betyár alakját,~Kit éji szállásra prüsszögve
301 1| égmagas tetőkön~Istenszép alakkal rózsafényben áll,~Mely után
302 7| együtt~Harsogja dalát az alaktalan éjben,~És feljön a hold,~
303 6| ha~A porszemekből szikla alakúl:~A fergeteg sem ingathatja
304 8| rajta más,~Nekem nem kell ez alamizsna-élet,~Elédbe vágom azt, hogy
305 6| büszkébb voltam, semhogy~Alamizsnád elvegyem.~Távozzál hát,
306 5| megrohan,~Néha meg mint jámbor alamizsnás~Lép elédbe alázatosan.~Majd
307 8| S legeslegvégül jőne az alap.~Ti vagytok ilyen mesteremberek,~
308 8| Mert jaj a háznak, mely alapba’ gyönge,~Mert fáradástok
309 8| mely lerombolá,~Megingatá alapján őt e vész,~A magasból a
310 8| meg minden darabot, mit~Alapnak vesztek, s amely porhatag
311 5| anyám,~S talán féltése nem alaptalan.~Tart tőle - s ebben igazsága
312 7| Hanem ez ne légyen más, mint~Álarcban az ifjuság.~Pest, 1847.
313 5| képem.~De már meguntam én álarcomat,~És azt most ünnepélyesen
314 7| komámasszony, kegyedet kérem meg alássan,~Üsse agyon férjét és szidja
315 6| Nincs a boldogság... ott alattatok van~A sírhalomban.~Szalkszentmárton,
316 8| Király őfelsége,~Egyik-másik alattvaló~Hítta meg ebédre.~De nem
317 8| minden zsarnok,~Míg magok alattvalói~Szabadságot nem akarnak;~
318 8| Lázadjanak föl, mint az óceán,~Alattvalóid, és ha zsoldosidnak~Százezrivel
319 8| titeket~A fölemelkedett alattvalók,~Mint a tűzkardos angyal~
320 5| piacán a légy;~Egyébiránt alávalóbb a légynél:~Az még röpül,
321 4| pedig e szíves beszédet~Alázatos hangon ekkép köszöné meg:~„
322 5| elbizottság,~A megvetés, alázatosság.~Behunyvák a szemek, s hideg
323 5| beszélne, az idővel,~S kérné alázattal, hogy kissé kimélje;~Hanem
324 7| költészet, mint le vagy alázva,~Miként tiporják méltóságodat~
325 9| Hogy a zsarnok a porig alázza,~S száradjon rá vér helyett
326 3| egy az érzet,~Célra jutni álbeszédet~Tétovázva nem keres.~És
327 6| nevében:~Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,~Olts
328 7| nem hiszem, hogy a nagy~Áldás-súly törte le.~Azon áldásnak
329 8| Szentháromságát családéletének,~Áldásadólag terjeszté föléjök~Kezét (
330 3| vállad valahogy~A szerencse áldásának~Nagy terhétől összerogy.~
331 2| sors~Szája ránk;~S pályánk áldásával~Öntse le,~Mint e kását a
332 7| Áldás-súly törte le.~Azon áldásnak súlya,~Amellyel engemet~
333 9| Vagy kell-e még több, hogy áldásod~Nem érdemetlen szálljon
334 9| azt a szép napot,~Midőn áldásodat reánk adod,~S mi annyi átokteljes
335 6| látsz álmaidban.~S ilyen áldások dacára~Ez a nemzet mégis
336 7| áldástokat, s én~Rátok adom áldásomat!~Pest, 1847. január~
337 5| savanyúbb az életem.~Élet, élet, áldástalan élet!~Számadásod velem mikor
338 7| födél alatt:~Adjátok rám áldástokat, s én~Rátok adom áldásomat!~
339 3| idő, sem bölcseség,~Mivel áldasz, mivel versz a sír után?~
340 1| együnk vidáman,~S a mennyek áldjanak!~O én irígylendő, szegény
341 8| Annak itta ám még meg az áldomását!~Akkori kedvének világ látta
342 4| életemben párja volt~Ennek az áldomásnak.~Egész mohácsi ütközet~Ment
343 4| szép órája üt:~Hol ismét áldomásozunk együtt!~Pest, 1844. június
344 3| váratlan~Együvé hozott,~Áldomással ünnepeljük~A pompás napot!~
345 8| német csaplár adta neked ez áldomást.~Vendégül fogadtuk hozzánk
346 7| a jó öreget rászedje...~Áldoz a gonosznak... könyvet olvas
347 9| áldozat gyanánt~Tenéked áldozám.~Ami még megmaradt:~Te szűz
348 7| kik más egyébért~Éltet áldozának.~Békét, békét a világnak,~
349 2| szerelmet is egy lénynek áldozánk -~Néked éltünk, érted égtünk,
350 6| már egy egész ország esék~Áldozatául,~És több elájul;~S ki mondja
351 7| tüzében,~Ott adá véréből áldozatját~Az uraknak birtoka- s jogáért,~
352 7| jutalma!~De mindegy; aki áldozatnak~Od’adja életét,~Ezt nem
353 8| Szabadságért elhullt dicső áldozatok,~Hol vannak, hol vannak
354 5| De nője~Siratja tán a bús áldozatot?~Mit? nője? nője nem siratja
355 4| e kivül!”~És ne szóljon áldozatról,~Lemondásról senki sem;~
356 8| vége... megadhatjuk a bért.~Áldozhatunk könnyet a kiontott vérért!~
357 6| Borús éj jött rá... ekkor áldozott le~Az ő napjának, az Árpád-családnak,~
358 6| életének nem adá jelét,~Aléltan fekvék annak karjain;~Szivében
359 8| Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,~Mert a pince kulcsát~Akár
360 8| De már késő van, látom, alhatnál,~Aztán rosz is, kivált gyereknek,
361 4| poesisból is ebbe~Estem inter alia;~Absurdum pedig, de nagy,
362 8| eddig az asztaltól az ágyba~Alig-alig bírt elvinni lába,~Ellenséget
363 7| menjünk tovább, csak a kert aljáig,~A kertnek legalsó sötét
364 5| érhetett:~Anyámra - oh mi aljaslelküség! -~Szegény anyámra bosszut
365 6| boldog. -~Ha már kutyákká aljasodtok:~Miért nem jártok négykézláb?~
366 6| omlanának~Éretted, te az aljasságnak~Sarába sűlyedt nemzetem!~
367 4| csizma helytt cipő födé,~Alkalmasint amelyben szerepelt.~„Thalia
368 4| midőn ma~Az isteni tisztelet alkalmával~Kegyelmed az álomnak karjába
369 4| új vendég érkezék,~S ily alkalomkor lakmát tart az ég,~Mivel
370 8| nem!”~Ugy is lett. Első alkalommal~(És várni erre nem kellett
371 8| nevezzelek,~Ha a merengés alkonyában~Szép szemeidnek esti-csillagát~
372 4| Csatahelyre értek a nap alkonyatán.~A leáldozó nap utósó sugára~
373 8| az erdő lombjai~Az őszi alkonyatban:~„Alszol, kicsiny~Kis magzatom:~
374 4| Hagyva maga után piros alkonyatot;~A piros alkony is eltünt
375 7| tüzes nap, enyhe szelíd alkonyattá.~És a szem, mely elébb villámot
376 5| eltart~Kora regtől késő alkonyig.~Egyik szellem, hófehér
377 6| a nap már a földre lép.~Alkonyodék. Arany felhőkön szállott~
378 5| vajjon hajnalodnak~Vagy alkonyodnak harmatcseppje ez?~Magyar
379 7| Itt nézem a hajnalt s az alkonyt~És feleségem mosolyát,~S
380 7| A TISZA~Nyári napnak alkonyúlatánál~Megállék a kanyargó Tiszánál~
381 5| isten mind a két kezével!~Alkonyúló félben van már élte napja,~
382 5| isten világa,~Uj világot alkot~Mindenhatósága - -~Pest,
383 1| a fáradatlan~Idő uj évet alkota,~A kellemgazdag ifjuságnak~
384 7| SZIVEM~Isten, alkotál-e~Több ily szívet is már~Mint
385 6| Elfajult a magyar nemzet.~Alkotmányunk egy vásártér,~Melyen lelket
386 7| Mint isten igéje, világot~Alkotnak az ember elé,~Mely bámulatos
387 8| réginél~És tartósabb is, kell alkotnotok,~Egy új hazát, ahol ne légyenek~
388 7| fölött.~Mosolyogj hát, üdvem alkotója!...~Ajkad, kezed, térded
389 3| L........NÉ~Én alkotóm! mindenható vagy:~Hozd vissza
390 5| ALKU~Juhászlegény, szegény juhászlegény!~
391 10| nem,~Mi arra jól tudod nem alkudánk~- Mond a leány pajkos negédesen -~
392 7| szívemet tenéked~Eligérem?~Alkudjunk meg, jöszte, bányaszellem,~
393 6| Nem ugy, jó bátya! igy nem alkuszunk.~Minálunk minden martalék
394 7| Árúnak tartád gyermeked,~S rá alkuvál is már...~Szeretném tudni:
395 7| ily bús, mint a földi?~Áll-e az a kemény, szigorú itélet,~
396 8| Akkor még ifjú volt, állán a gyönge szőr~Nem téli bunda
397 9| nemzetem, ne állj meg,~Hogy állanál meg pályád közepén?~Félútadon
398 8| ölelhetlek.~A respublika nagy és állandó marad,~Betelvék vágyaink...
399 9| rettentő gondolatra fel kell~Állandod, habár a sírban fekszel.~
400 8| ősapjának.~Fölkeresik, abban állapodtanak meg,~Fölkeresik, akármeddig
401 4| eddig hozzád folyamodtam~Bús állapotban,~Keresztelő lett... a búbánatot~
402 4| tenni.~Az igaz, most jobb az állapotom,~Bár a legjobbnak ezt sem
403 4| mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’?~Hirtelen beugrik a sárkány
404 4| Átlátta azonnal~A dolog állását,~És ezt mondotta: „Bezártak.”~
405 7| akkor még állat vala;~De az állatból végre ember lett,~S emberhez
406 5| EGY ASSZONYI ÁLLATHOZ~Megláttuk egymás és a szerelem~
407 3| légparipája jár;~Csak ember és állatnak nincs nyoma...~De most beszélj,
408 6| tárgyak,~Vagy legfölebb is állatok vagyunk.~Oh hölgy! könyörgök
409 8| a szegény nép,~S hiába.~Állatoknak tartottátok~A népet;~Hát
410 8| elkergette végre~A háztul a jó állatot,~Több ízben elkergette,
411 6| sem ezen~Sem a másvilágon!~Álldogálok a tó partján~Szomorúfűz
412 3| Csábjait ki már sehogysem~Állhatám.~Átugortam a palánkon -~
413 4| merék~Hűséged acél láncának~Állhatatosságában. -~Most pedig, oh kántor!~
414 8| részét köszönhetem,~Hogyan állhatnám meg, föl nem köszöntenem?~
415 8| verem beléd.”~A gyermek állitá, hogy~Mindent tud s nem
416 4| imígyen?~Ha a hagyomány állításának~Hinni szabad:~Nem más, mint
417 5| megcsókolni a költőt szabad;~Szép állításod, lyányka, teljesítsd hát:~
418 4| elnevezés.~Vannak ugyan, kik~Állítni merészek,~Hogy Erzsók asszonyom
419 8| egész magyar nemzet.~Pajzsra állították, úgy emelték fel őt,~Ekkép
420 7| hazugság. -~És ezt is özvegye~Állíttatá, ez oszlopot;~De könnyen
421 6| felrohanjak,~És bosszut állja éretted, barátom...~Szó
422 8| iparkodott nagy~Sebesen utánok:~„Álljatok, legények,~Forduljatok vissza,~
423 9| erővel és új bátorsággal~Álljunk szembe ama haramjákkal;~
424 7| csináljak, istenem!~A poéta állkapcáját~Leszakítom fegyveremnek,~
425 8| közelgeni,~Ottan maradt állóhelyében,~Csak öklével fenyegetőzött,~
426 9| a nap alatt!~S én bátran állom a csaták tüzét,~Tudom, hogy
427 6| De mégis a lyány meg nem állotta,~Egyet pillantott utána
428 8| A faluház előtt karéjba~Állottak, és az ifju jegyzőt~Hallgatták
429 8| beszéltek;~Egy időben szemközt állottam veletek,~És pillantásomtól
430 6| s egy ölelés tart!”~Nem álltanak meg, mind eltüntenek.~Kerestem
431 8| A NEMZETGYŰLÉSHEZ~Ott álltok a teremnek küszöbén,~Melyből
432 8| nagyapák.~És mi becsben, hírben álltunk,~Míg tartott a küzdelem,~
433 8| Mely leroskad, egy ideig állván.~S mégis, mégis számkivetve
434 8| aszott kezedbe kenyeret,~S álmad királyi lesz!~Egy ifju férfi,
435 6| Alszod, természet, téli álmadat...~Alszol... vajon megálmodád-e
436 8| domború paizsra fektették,~S álmadoztak vala nagy véres csatákról,~
437 6| Mint ifju már Hellasról álmadoztam,~Ottan szeretnék én meghalni,
438 4| ma a tivornya, ágyba hát!~Álmadozzuk folytatását... jó ‘jszakát!~
439 7| istállók balra,~Középütt egy almafa a nagy udvarba’.~Árva fa!
440 5| szentegyházba vonja;~Vagy lelkem álmaiban~Cseng édesbús emléke a lyánykának?~
441 7| nem átkozlak-e meg,~Hogy álmaiból e lelket fölserkentéd,~Hogy
442 6| kincs van,~Mennyit nem látsz álmaidban.~S ilyen áldások dacára~
443 7| szomorún csörömpölt,~S még álmaimból is föl-fölriasztott.~Lerázni
444 7| megkondul,~Fölriasztott álmaimbul:~Elmém, nem tudom, hol járt?~
445 3| Itt élek a szív komoly álmainak~A halk temető morajatlan
446 5| Mellé temessetek.~Mik voltak álmaink, majd minden éjfelen~Elmondjuk
447 6| hoz a kétes jövendő,~Mely álmainknak legkedvesbike,~S akkor hazánknak
448 11| kihal,~Boldog idők szelid álmaival.~Ostfiasszonyfa, 1839. nyarán~
449 1| édesek!~S oly lángolók!!~Ily álmakat adjatok, isteneim,~És marhat
450 7| álmainkat,~Sőt még költőibb álmakba ringat.~Odaviszlek, egyetlen
451 7| következendő tavaszig~Lelkem szép álmakkal mulat. -~Siromra, hogyha
452 6| álmodám.~Miért bántottad álmamat?...~Oh istenem, oh istenem!~
453 6| ott olvad égő kebelén. -~Álmamban én~Rabnemzetek bilincsét
454 7| nem kaphat ily munkába.~Az almáriomnak tetejéről pedig~A toll s
455 7| Réki karosszékek, régi almárjomok,~Az egyik roskadoz, a másik
456 7| csókolják talán~Az édes álmat, melyben lelkeik~Az ég üdvét
457 4| a paradicsomnak küszöbén~Almátevett ősünk érezhetett,~Midőn
458 4| De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~Amire föleszmélt, hogy
459 6| tovább futasz.~Mi búsan álmélkodva állunk,~S kérdezzük: igaz-e,
460 1| tőle!~Hagyjatok, ha néha álmim őtet~Elragadtan a dicsőet
461 1| örömtelen ifja~Leggyönyörűbb álmit kebleden álmodozá.~?, 1840.~
462 10| szív valaha?~Ne álmodozzál, álmod hasztalan,~Szeretni, hidd,
463 5| Kérdezni jöttem, hogy mit álmodál~A föld alatt az első éjszaka?~
464 6| lelkem,~S álmodozzál rajta;~Álmodd meg azt a nagy szót,~Amely
465 7| Milyenről lelkem annyit álmodék,~Midőn virágaid közt, képzelet,~
466 6| gyermeklyány orcája?~Ki azt álmodja, hogy ifját öleli,~Az ifjút,
467 3| Hosszúra nyujtja élted isten,~Álmodnak boldog titka ez.’ -~És nőtt
468 1| Leggyönyörűbb álmit kebleden álmodozá.~?, 1840.~
469 6| megkötözvék.~A jó fiúk javában álmodoztak,~Midőn kezökre a hurok került.~
470 7| tündérvilág.~Ott töltöttem ébren álmodozva~A csapongó ifjuság időit,~
471 8| Gyakorta álmodott felőle,~Álmodta, hogy ölelte a kutyát,~S
472 8| többé ellensége.~Ilyennek álmodtuk, ilyennek mi őtet!~Ez az
473 3| is hazud?...’~„Anyám, az álmok nem hazudnak;~Takarjon bár
474 8| álmodol?~Mondd meg nekem.~Szép álmokat~Látsz, úgyebár?~Hisz még
475 8| kifeszíté,~S midőn mély álmokból a bennlakók~Sikoltva fölriadtak,~
476 5| a sor,~Ugy tennék, mint álmomban tevék.~Szalkszentmárton,
477 4| nyelem.~Nagy bosszusan, nagy álmosan~Az ágyba vágom magamat,~
478 8| volt ez: halotti lakoma~Álmosért, s a haza keresztelő tora.~
479 3| őt éltetni~Az ég... vagy álmunk is hazud?...’~„Anyám, az
480 5| mégsem hihetem;~Mindez nem álom-e?~Kétkedve kérdezem.~És hozzátok
481 7| égbül jönne~Vagy egy édes álomból e hang.~Hallgatom mély figyelemmel.
482 5| hogy ne légyen~Boldogságom álomkép csupán.~De ha nincs igy,
483 8| és fény... az alakok~Mint álomképek el vannak mosódva~S a félsötétben
484 5| álmodám.~Alighogy eltűnt egyik álomképem,~Másik mereszte vad szemet
485 1| dicsősége,~S hatalomnak álomképzete!~Igy merűl a gyors idő röptével~
486 6| látomány ez?~Melyik tündére az álomvilágnak~Szállott a földre, e falak
487 7| a mosoly~Gyakran könnyek álorcája.~Jól tudom, hogy éjjelenként,~
488 4| Keményebb dolgoknál~A test alsó részébe hanyatlik,~Oh ti
489 8| hazám, régi magyar nemzet,~Alszik-e csak a vitézség benned,~
490 6| hogy végbucsútok ez? -~Alszod, természet, téli álmadat...~
491 6| későre jár.~Barna kislyány, alszol-e már?~Hallod-e a fülemilét,~
492 5| álmak környekeznek,~De nem alszom, ébren álmodom.~Minden álmam
493 7| térdén, s már~Maholnap ott alszunk nagyapáink mellett...~Csak
494 4| S János vitéznek a sípot általadta.~János bedugta a sípot tarsolyába,~
495 7| A legelső kocsmárosnak~Általadtam pénzemet.~Most amely’k zsivány
496 5| lelke a dal.~Lelkünket ha általadtuk~Borban, dalban a világnak:~
497 4| alattam áll,~Alattam áll általatok~Szép bordalok, jó bordalok!~
498 4| Mit gondolok veled!~Ott általellenben lakik~Az én kedves babám;~
499 8| belátnátok lelkem mélyibe,~Általlátnátok gyarlóságtokat,~S nem vagdalnátok
500 7| De az öreg szó nélkűl is~Általlátott szándokán,~Nem különben,
501 7| változásban,~Melyen csak általmentenek;~S akármikor s akárhogy
502 5| Ne szűnjenek meg... hátha általok~Kissé vidítom szomorú hazámat.~
503 5| levél,~Amelyet egyszerre általolvashatok;~S vannak beléd írva szép,
504 1| kedveződ a végzet,~ Hogy általolvasnod ne kelljen a sötétet!~Pápa,
505 7| ásitó~Fiaid, a napok;~Ásítni általuk~Én is kedvet kapok,~Ásítok
506 8| paripáik az~Éji sötétségben~Általusztak velök~Szépen szerencsésen.~
|