1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
17628 5| vagyok, mert azt eltemeték.~Szempilláidnak fekete virágán~A részvét
17629 7| virág-háremét,~S a napnak rózsaszínű szempilláit:~Hasadt felhő mosolygó peremét;~
17630 4| sebesen.~Egy láng lett a födél szempillantás alatt,~A láng piros nyelve
17631 7| miben kevélykedel?~Egy szempillantásnál mi rövidebb?~Ember barátom,
17632 7| hátra,~S az örök éj borúl e szemre,~Mely boldogságunk hajnalfényét
17633 7| halálos beteget~Meggyógyítja szemsugára,~És az éhes jóllakik~Egy
17634 4| tündérgyerekek ott szivárványt fonnak~Szemsugarából a tündérleányoknak;~Mikor
17635 8| becsüljük kendteket,~Ha nem szemtelenkednek.~Csak magatokat teszitek~
17636 8| ilyen vakmerőt,~Az ilyen szemtelent,~Az ilyen háladatlant~Honárulónak
17637 5| rágják a koporsó~Behunyt szemű, hideg lakóit.~Igen, behunyvák
17638 6| faluban,~Hol egy fekete szemü lyányka van.~E lyányka,
17639 6| volna össze, nem törölnénk~Szemünkből annyi fájdalmas könyűt,~
17640 8| tétlenkedünk, mert~Nem szakad le szemünkről az álom.~Pillanatra fölriadt
17641 3| siralmasan~Jártam én.~…De’szen jól van! kiheverem~Én e
17642 8| rendben hagyjuk az ország szénáját.~43~Rendben van az ország,
17643 5| nem,~De hogy, ha nem lesz szénám, abrakom,~Csikóm legyen
17644 8| a tanyák, a jószág benn szénáz;~Mikor vályú elé~Hajtják
17645 6| természetnek,~Kit miljom év előtt szender lepett meg,~S ki álmodik~
17646 4| ugy tetszett, mintha még szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~
17647 6| akkor gyakran láttalak.~Ha szenderegtem a kis völgyi forrás~Virágos
17648 7| én őket, ha~Szép halkan szenderegtenek~A hajnal és az alkony keblén,~
17649 7| folyója.”~Pár nap mulva fél szendergésemből~Félrevert harang zugása
17650 8| üvölt vadúl,~Fölébred a sas szendergésiből,~És a viharnak karjaiba
17651 8| Föl ne keltsük álmából a~Szendergő természetet.~Erdőd, 1848.
17652 5| búsong sárga holdsugár:~A szendergőknek álma megszakad,~S elhagyják
17653 7| csendesen.~Egyik kezemben édes szendergőm~Szelídeden hullámzó kebele,~
17654 5| Hej, tüzes a kovácsnak a szene,~De tüzesebb rózsámnak a
17655 5| Hej, lágy a vas a kovács szenétől,~Lágyabb szivem a rózsám
17656 8| mazna fattyunak nevezte.~Sok szennvedése volt szegény fiúnak,~És
17657 8| Cselédségnek. Kitisztiták őt~A régi szennyből, mely reánőtt,~És régi rongyai
17658 6| Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?~Szalkszentmárton, 1846.
17659 6| Midőn fogyatkozás még nem szennyezte meg;~De amily hideg lesz
17660 6| megtisztuljon a világ a szennytől,~Amely fölötte meggyülekezék;~
17661 7| Felső-Kis-Kálnai és Szent-Demeteri~Fegyveres Tamás... hah,
17662 5| e szivközép, ez~Szentek szente,~Nem sok ember fordult meg
17663 7| született ő, s lelke lángolási~Szentebbek volnának boldogabb időkbe’.~
17664 7| Hentergenek,~S a szentek szentéből, nejének~Szobájából ím kamra
17665 4| legény vagy, azt a bátor szented!~Téged az isten is zsiványnak
17666 5| repkény huzódik~Fölfelé a szentegyház-falon.~Néha gazdag útas vagy s
17667 5| énekesmadár.~A természet néma szentegyháza~Fölzajlik még egyszer az
17668 8| megemlékeztek a győzelmesek~Ama szentekrül és nagyokrul, akik~A szolgaságban
17669 7| jő mind, aki a~Világnak szenteli magát,~S a nép mégis mindenfelől
17670 8| szentségtelen~Lábbal ne lépjen e szentelt küszöbre,~Mert hogyha egyszer
17671 7| közelíti meg.~A szentek szentének hódolva, a menny~Hangversenytekből
17672 7| bántsanak,~Ti az idők által szentesített falak!”~Szól táblabíró ur
17673 5| síma Dunavízen,~Semmi hó a Szentgellérthegyen...~Csak hogy testem és lelkem
17674 4| mélyebb mély szerelmem,~Szentgellértnél nagyobb nagy keservem.~Dunaparton
17675 8| Megcsókolá a három alvót,~Szentháromságát családéletének,~Áldásadólag
17676 5| fájdalomnak~Oceánján a Szentilona.~Szalkszentmárton, 1845.
17677 4| Nézd, a bú mint fintoritja~Szentimentális pofámot...~Ugy de bánod
17678 4| beszédidnek,~Mint igaz a szentírás.~Bölcsen tudom azt.~De amint
17679 8| szeme,~Mint két szerelmes szentjánosbogár;~S midőn a végső falatot~
17680 8| RÁKÓCZI~Hazánk szentje, szabadság vezére,~Sötét
17681 8| a szegény kunyhó falán a szentkép,~Amely előtt estenként térdepel~
17682 8| Laczkovics és a szép ifju Szentmarjai,~Ezek és több mások összeszövetkeznek,~
17683 5| csikót szerez~Kecskeméten,~Szentmártonnál aznap át is~Megy a réven.~
17684 7| Csuklyában jár a barát,~Szentnek kell lennie,~Menyecskéknél,
17685 4| ugrándozik.~Hiába inti őt Szentpéteri:~„Kari,~Vigyázz!~Kedved
17686 6| Elfeledék a hazaszeretetnek~Örök szentségét a fejetlen ország~Önzés
17687 5| hogy nem kevés van,~Aki e szentséghez~Nem fél vakmerően~Nyúlni
17688 8| lakatot,~Mit sajtónkra, e szentségre,~Istentelen kéz rakott.~
17689 7| ördög a politikába is.~S hah szentségtörése a szentségtörésnek!~A táblabírák
17690 7| S hah szentségtörése a szentségtörésnek!~A táblabírák is oda esküvének,~
17691 5| S ti elválhattatok~E két szentségtől, és olyan korán!~Mert hisz
17692 2| szenvedtem, s te bajtárs, mit szenvedél;~Él az isten, aki annyi
17693 10| mult, s további életem~Vad szenvedélyek tengerének~Hullámzajába
17694 6| fergeteg módjára~A csendriasztó szenvedélyeket.~Elfáradtam már, messze
17695 5| Majd sziget vagy s vívó szenvedélyem~Mint szilaj folyam fut körüled.~
17696 7| És azonnal szíve minden szenvedélyt, mit~Táplált, s mindent,
17697 7| voltak~Még prózaibbak...~Oly szenvedélytelen, nyugodt pofák!~Siettem
17698 4| gyakran a keservek~Keservét szenvedem.~Mig olvassátok tőlem~A
17699 1| Kór valék, fájdalmaimnak~Szenvedém nagy kínjait;~Jött az éj
17700 7| bujt?~Nagy müvész a fogság szenvedése,~Minden órát századokra
17701 7| keveset,~Maj’ megszakasztom szenvedésedet.~Légy csak egyszer az én
17702 6| kincse elrablóin~Évezredeknek szenvedéseit. -~De hinni kezdem, hogy
17703 1| Élhetni, s a szelíd halál,~A szenvedések altatója hogyha jő~S átszenderíti
17704 8| mért halvány az orcád?~Szenvedésid emléke szállt hozzád?~Vagy
17705 8| szerelem!~Dalod fölkelti szenvedésimet,~De egyszersmind meg is
17706 7| boldogok, (érdemlik is~Sok szenvedésökért!)~Oly véghetetlen boldogok,~
17707 5| gyermekével,~A halványarcú szenvedéssel~Hozzád gyakorta kijövendek?~
17708 5| legyen halhatatlan,~Hogy szenvedhessetek örökös kinokban.~Éljetek,
17709 3| Részvéttel osztja meg a szenvedő könyét,~S bár megvetett,
17710 4| Eperjesen?~Hallom, hogy szenvedtél keservesen,~De csakhogy
17711 8| halottak,~Kik egykor e helyen szenvedtetek,~Beszélgessünk egy keveset,~
17712 7| Hogy ama nagy kínpadon szenvedtünk,~Amelynek neve világ!”~Itt
17713 3| ettél, véres a fogad;~S mi szenvedünk éhségi kínokat.~Mogorva
17714 8| csámpás lábam!~A legénység szépe java~Egytül-egyig elment
17715 4| majd megszakad.~S lássátok, szépeim! ha~A bú nekem rohan,~Mint
17716 8| ha hallod híremet,~Ha szépeket mond majd a hír felőlem,~
17717 8| Ti ákácfák e kertben,~Ti szépemlékü fák,~Amelyeken szivemnek~
17718 7| pusztába,~Összeszedi a sok szépen-nyíló~Vadvirágot, s köti bokrétába,~
17719 7| SZÉPHALMON~Te, a nemzet-hálátalanság~
17720 8| Legyen, mint volt, olyan szeplőtelen,~Jőjön, segítsen mosni mindenik,~
17721 6| gyermekid szivébe jellemet,~Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.~
17722 4| lélekkel birván,~Meg nem szeppentek a harci morajtól,~Halljátok
17723 7| szert ennyi jóra, ennyi~Szépre, mely könyvedben csillog
17724 6| közepette.~Jöttek cifra, szépruhás urfiak,~S a szép lyánnyal
17725 6| teremben nője térdepel,~A szépségében ragyogó Perenna,~S imát
17726 4| beszélem;~Gyere mellém, eszem a szépséged,~A világért sem bántalak
17727 6| szerelmem.~Megszerettem szépségedet,~De még inkább szép lelkedet,~
17728 7| a roppant világot,~Mely szépségekben olyan gazdag, és~Gazdagságában
17729 7| Mért adá neked az isten~E szépséget? vagyis inkább~Ezt a férjet
17730 7| szédült~A természet örök szépségétül.~Oh természet, oh dicső
17731 8| merengve, oh természet,~Örök szépségidre nézek,~S szemeimnek bámultában~
17732 8| Incselkednek veled,~Hogy szépszerén magokra~Vonják figyelmedet,~
17733 4| lantomat,~S kong belőle oly szeráfi dal,~Hogy, ki hallja, rögtön
17734 7| nyelvem; akarva nem sértek.~Se szere, se száma Kálnón az uraknak,~
17735 4| akkor azon a vidéken jára~Szerecsenországnak jószívű királya.~Ez a magyaroknak
17736 7| zápor engem!~Hanem hiszen szerecsent mos,~Mert biz én amilyen~
17737 4| SZERELEM- ÉS PIPADAL~Szeretlek én
17738 5| Érdemetlen nem vagyok reád:~Szerelemért csupán szerelem kell,~S
17739 4| plane... no de minthogy~Szerelemhistória,~Talán jobb lesz in aeternum~
17740 7| téged illet, téged egyedűl~E szerelemmé vált nagy gyűlölet,~E felhőktől-megvált
17741 5| szivem, eredjetek!”~Egykor ha szerelemre gyúltam:~Plátói szerelem
17742 7| Ugyan ne csiripeljetek~A szerelemről! kérlek szépen~Az emberiség
17743 5| egyetlen kincs, amelyet~A szerelemtől örököltem;~S e kincset híven
17744 5| SZERELEMVÁGY~Szeretnék már szeretni újolag...~
17745 4| Torkának szárazságával~S szerelemvágyas kebelének~Tengerkínjaival.~
17746 4| helybeli lágyszivü kántornak~Szerelemvallásától~S a tánc kellő közepéből~
17747 1| kérő keblemre dűlve,~S a szerelm’ tüzétől fölhevűlve,~Ezt
17748 8| amit tettél,~Az isten szent szerelmeért! -~Nem én tépem le homlokodról,~
17749 6| Mérföldekre belátom a világot,~Szerelmemben egy lépésre sem látok.~Örökös
17750 6| nagyon forró lehet,~Mert szerelmemmel egy helyen,~A szív mélységes
17751 6| Tekintetén, mely ezt magyarázta:~Szerelmének nincs vége, határa.~Még
17752 5| Nagyságos úr! az isten szent~Szerelmére, mit gondol ön?~Azt hiszi:
17753 7| Állt ez s gondolkodék szíve szerelmérül,~Rég gondolkodék már, midőn
17754 3| és minő lesz~Majd az én szerelmesem?~Ugy sovárgok tudni, mint
17755 5| neked;~Elsírta könnyeit~Szerelmesének sírján gyermeked.~Pest,
17756 6| dalán.~Miként ti most, és is szerelmeskedtem;~Szólhatnak erről nagyanyáitok.~
17757 7| Messzeröpűlt lélek hívemhez vitte szerelmét?~És a csonka torony, mely
17758 4| leszünk,~Nem a művészet szent szerelmiből,~S haladni nincsen semmi
17759 5| belőle:~Nekem csak egy leány szerelmit add,~S érette én átengedem
17760 7| vésszel,~Melyet egyesűlő~Szerelmünk idéz fel,~Mondd, hogy a
17761 7| Ez volt a siralmas óra!~Szerencs, 1847. július 9.~
17762 4| nagy diadalmára,~És számos szerencse-kivánások között~Az óriásoktól aztán
17763 4| élete megszakad.~Ezer a szerencséd, te gonosz mostoha,~Hogy
17764 7| dolgokat kellett hallanom.~Szerencséje, hogy az bánt ugy velem,~
17765 4| S igazság szerint ő oka szerencsémnek;~Meg is jutalmazom, mihelyt
17766 4| tisztelt honfitárs!~Lesz hát szerencsénk önhöz, édes ur?~Imádja úgye
17767 6| gondolá magában,~„Sok szerencsét vándorlásodon;~De halálod
17768 5| óhajt,~S őreá, szegényre, a szerencsétlenség,~Őreá mostan mért legtöbb
17769 4| s szólt a kapitányok:~„Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te?~Hogy
17770 9| ajánlom, hogyha még leszen~Szerencsétlenségünk egymáshoz, akkor~Beszéljen
17771 3| szegényt~Mások kivánsága szerént.~Hej, ha mostan hó lehetnék:~
17772 4| Vendégszobája egyik oldalán~Helyet szerényen színpad foglala.~Mire való
17773 7| palota~Szomszédságában, mért szerénykedel?~Miért bújtál a lombos fák
17774 7| letette,~S szólt illendő szerénységgel~S tisztelettel közeledve:~„
17775 7| kis harmatcsepp ragyogsz~A szerénységnek rózsalevelén.~Szatmár, 1847.
17776 4| födé,~Alkalmasint amelyben szerepelt.~„Thalia papja?” kérdém. - „
17777 2| ELSŐ SZEREPEM~Szinésszé lettem. Megkapám~
17778 7| Hogy elfelejtette végét szerepének.~Mert csak szerep s nem
17779 5| Nem lehet, hogy én még nem szeressek,~És hogy engem ne szeressenek!~
17780 6| szeretsz engem,~Az isten se szeressen!~Szatmár, 1846. szeptember
17781 5| szeressek,~És hogy engem ne szeressenek!~Bármily hideg a világ:
17782 4| Illatja gyógyulást szerez.~Szeressünk! mert erőnk szeretni,~Idő
17783 4| de haragos.~Nem tudom, szereted-e őtet?~De tudom, nem szeret
17784 7| egyenlőn,~Mind egy hévvel szeretém,~De hiába, a szerelmet~Még
17785 8| teljes szeretettel...~Bár szeretetemnek olyan súlya volna,~Hogy
17786 5| nagy világtól~Elhagyatva, szeretetlenűl,~Máriusként, aki számüzötten~
17787 9| nap~Lángoló sugári, szent szeretetökkel!~Oh atyám, oh anyám,~Miért
17788 5| állok a nagy mindenséggel -~Szeretetre csak képed marad.~Képed
17789 4| még soká így folytatod.~Szeretetreméltó barátom,~Nézd meg csak a
17790 8| Én a lelkén függök teljes szeretettel...~Bár szeretetemnek olyan
17791 5| szeretsz is,~Engedd meg, hogy szerethesselek,~Mert különben köztem s
17792 8| Föl, föl, te jobban nem szeretheted~A szép halálnál a csuf életet,~
17793 7| te érdemed csupán;~Hogy szerethetne mást többé, akit te~Megszeretél,
17794 7| nem képes elválasztani.~Szeretjük egymást égő szerelemmel,~
17795 8| Ragaszkodnátok hozzám, jó fiúk,~Ugy szeretnétek, mint most nem szerettek,~
17796 8| tégedet,~Amint embernek csak~Szeretnie lehet.~Kivűled rám nézve~
17797 7| nem is oly szép ez, mint szeretnők,~Nem is oly rút, mint az
17798 5| hirével,~Porladozzál porló szeretőddel!~Pest, 1845. február-március~
17799 5| szemem, lelkem sovár.~Egymás szeretői vagyunk mi a nappal:~Mi
17800 7| szeret,~Nem úgy, mint az ő jó szeretőik,~Kik szeretnek százat, ezeret.~
17801 7| kér, hogy tekintsek be a szeretőjéhez.~Jól van, betekintek. Hát,
17802 5| vitéz Barangónak,~Híják szeretőjét a szép Ildikónak.~Ildikónak
17803 5| ágyon: más szobában a nő~Uj szeretőjével bujálkodik.~S midőn sírban
17804 6| testnek a lélek?~S mint szeretőkhöz illik, együtt enyésznek?~
17805 7| SÍKON~Mióta elváltam édes szeretőmtül,~Velem volt emléke, szűntelenűl
17806 5| és megindul lába.~A két szeretőnek borsózott a háta,~Mikor
17807 7| Tégy tanuságot róla, hogy~Szeretted lyányodat,~Beszélj!... egy
17808 1| VÁNDORDALOK~1~Távol szeretteimtől,~S tőled, te drága hon!~
17809 9| így bántok velem, ti kik szerettetek,~Mit várjak azoktul, akik
17810 6| szag a sirok nyilásibul.~Szerettetek-e, fickók, valaha,~Hogy most
17811 4| a reménytelenségbe’~Ugy szerettük egymást, mint annakelőtte.~
17812 4| s más egyebet,~Mit szép szerével a kamrából~Kihozni lehetett.~
17813 8| dicsőség, melyet mindegyik~Szerezhet itten, de tudjátok-e,~Csak
17814 6| És aztán vissza többé nem szerezheted?~Hisz meglehet, hogy tán
17815 7| te hozád vala...~Hogyan szereznél bánatot nekem te,~A földnek
17816 7| Melyet gazdádnak oly fényesen szereztél?~Ritka szép látvány, ha
17817 4| Árnyékos fa voltál,~Új erőt szereztem~Enyhe sátorodnál.~Kedvezett
17818 8| bajt s tinektek~Koszorúkat szerezünk.~Viseljétek a lopott hírt,~
17819 4| eztán is csak ád.~Azért szerezzem a pénzt, hogy legyen?~Azért
17820 8| kezditek...~Sajtószabadságot szerezzetek.~Sajtószabadságot, csak
17821 5| vigasztal és ölel~A jó fiú, ha szerit ejtheti.~Tudjátok tán, s
17822 4| Szét az újságokba;~Minden szerkesztő, tudom,~Szívesen fogadja.~
17823 4| Thalia papja voltam,~Most szerkesztő-segéd leszek.~Isten veled, regényes
17824 8| Hozzája méltón, szabadon.~Egy szerkesztőhöz vitte művét,~Átolvasá az,
17825 7| abrak,~Sem pedig a ragyogó szerszám. Mit néki az étel~S a hiu
17826 5| kiszáradott fa,~Melynek lombja szertehulla rég.~Most örűlök rajta,
17827 8| magát,~Mint a pillangó, s szerteröpködött~A természetnek uj virányin~
17828 4| Eggyé büvölni e kebelben~A szertezúzott láncszemet...~Nem láncszem
17829 4| nem hogy meglegyen,~De szerzek pénzt, hogy eligyam s egyem.~
17830 7| kevélykedel?~S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?~Veled hal meg
17831 8| örömet~Ezen madarak nékem szerzenek!~Az első madár egy kis cinege,~
17832 7| nevezéd,~Ki kincset kíván szerzeni~S eltékozolja életét.~Elég,
17833 7| tevéd, kis feleségem,~Kedvet szerzesz evvel nékem~S tán velök
17834 8| szent és sérthetetlen!”~S szerzője rémesen lakolt.~Az utca
17835 5| Mint ivója, kiben sok a szesz!~Födele is félre van csapva,~
17836 7| Bölcsességből-e vagy csak szeszélyből talán?~Nézd meg, lelkem,
17837 3| kocka,~S a szerencse~Kis szeszélye víg ajakkal~Rád köszönte:~
17838 7| Mert nagyon unom.~Eddigi szeszélyedet csak~Megbocsátom még;~Más
17839 7| szeszélyes,~Magunkat szabni szeszélyéhez,~Hogy már ha kell örömtelennek~
17840 7| a rokon szíveket,~S hogy szétégesd az ellenség hadát!~Dörögd
17841 6| Koszorúja összetépve fekvék~Széteresztett fürtei között.~Ottan állt,
17842 8| kor férgei,~S az uj vihar szétfújta födelét,~S lakói most az
17843 2| végszavát~A szellők már régen széthordozák.~Azóta hosszu évsor született,~
17844 5| Hogy haszna ne vesszen széthullott kövének,~Belőle e helyen
17845 7| madarat, mely~A bús csendet szétkergeté.~Keres, keres szemeivel,~
17846 5| kebelén;~Letépe minket és szétkergetett~A bosszujában rémes fergeteg.~
17847 7| Mert az első sziklakőnél~Szétloccsantom fejemet!~Szatmár, 1847.
17848 8| hogy részt nem vehetnek.~24~Szétment a magyarság nyugatra, keletre,~
17849 8| méltóképen a királyt?~Oh, hogyha szétönthetném köztetek~Azt a szilaj veszett
17850 6| porcelán,~De, mint a jégcsap, szétolvadni nem!...~Megállj, ha Pestre
17851 4| Hogy az álom sűrü ködét~Szétoszlassa szeméről.~De korántsem volt
17852 1| ez óra~Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy erre,~Másik
17853 4| csábitásokat.~A társaság is végre szétoszolt~Egymást érő bel- s külviszály
17854 8| mikor élsz magadnak,~Te szétosztod mások közt lelkedet,~Lesz-e,
17855 5| a virágokat;~Míg ezeket szétosztogatja,~Önnön magának csak tövis
17856 5| Kifúja reggel keleten,~S szétpattan este nyúgaton. -~És ez minden
17857 6| hogy kettészakadjunk,~Hogy szétrepesszük a szent levelet,~Mit diadalmas
17858 8| hegy vón a fejemben;~Majd szétröpűl az agyvelőm!”~S hogy megtörölje
17859 7| mégis minden ember bánt.~Szétszaggatják rajtam takarómat~S tüskékkel
17860 7| széjjelloccsantja tán.~Bárcsak szétszakadna boldogtalan fejem,~Ugyis
17861 7| héja a kis madarat,~Mit szétszakít, melynek vérén hizik.~A
17862 8| szivéhez?...~Azt most már szétszakíthatod,~Mert hieroglif lett belőle,~
17863 8| lemégyen,~Pazarolva földön égen~Szétszór minden sugarat.~S szólj
17864 8| üvöltés, egy vad zivatar!~Szétszórt hajával, véres homlokával~
17865 6| pusztúl... körűle fekszenek~Szétszórva: eltört koronák,~Hervadt
17866 5| életem!~Csak szomorúság széttekintenem;~Bármerre nézek: látnom
17867 6| csalogánynál szebben üdvezelte.~Te széttekintesz, s kérdeni fogod:~Hol van
17868 6| kebletekből a szivet~S aztán széttépték azt az emberek?~Nem, a világnak
17869 8| mások összeszövetkeznek,~Széttörni rabláncát a magyar nemzetnek;~
17870 6| szunnyadt. Ágya függönyét~Széttolta halkan... reszketett keze,~
17871 6| állt, s nem meré~A kárpitot szétvonni újolag,~Nem mert benézni
17872 8| a locsogást-fecsegést,~S szétzavarta őket hamarjában.~Fenyegeti
17873 5| kegyetlen szélvész,~Mely szétzilál bennünket, szerteszét;~S
17874 5| mely szép Perzsiából~Vad Szibériává vetkezett. -~Oh de hátha
17875 7| beszél; s ha szól, száját~Szidalomra nyitja,~Hogy a vármegye
17876 7| alássan,~Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha~Még ezután
17877 8| ütött.~Csunyául károgtak, szidták az urakat,~Hogy oly sok
17878 4| Volnék bár sivatag bús szigete~A tenger közepének,~Hová
17879 7| habokra~És bennök a zöld szigetekre,~Hol istenek űzik az emberi
17880 6| légy hitvesem;~Napkeletre szigetembe viszlek,~Ott élünk örök-szerelmesen.~
17881 6| fölébredsz.~Ott leendesz a szép szigeten.”~Esdekelve így beszélt
17882 6| sziget virágos kertképen.~A szigetnek legszebb virágszála~Egy
17883 4| képedet~Akként foglalom én.~A szigetről zöld falomb~Mártja a vízbe
17884 6| ladikba lépe,~Hogy átevezzen a szigetségbe,~S hogy Lidinek szóval azt
17885 6| virágszál?”~Felelt Lidi: „Lenn a szigetségben~Termettem a Duna közepében.”~
17886 5| többé nem panaszkodom,~Büvös szigetté fog változni keblem,~Honnan
17887 8| dologhoz!”~És szólt hozzá még szigorúbban is~Egy hang, a házi gond:~„
17888 4| ablakán.~A könyvtár dísze Szigvárt, Kártigám.~És a kisasszony,
17889 5| kezemmel szivemre,~Hadd szíjam ki édes lelkét csókommal.~
17890 6| leugrott...~Alant a mélység sziklacsúcsai~A vértül és a hajnaltól
17891 3| a~Part virágiban.~Voltam sziklahomlok,~Zordon és magas,~Hol lakott
17892 7| vérfolyam, amely~Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,~És
17893 7| karja~Az elhatározás erős sziklájához...~Azonban jer, hugom, menjünk
17894 6| szaggatott,~A hegyek tetején sziklákat ingatott.~Hol most e vad
17895 2| megy~Csüggedt lépésivel,~Sziklákon a patak~Gyorsan sikamlik
17896 7| meg engemet,~Mert az első sziklakőnél~Szétloccsantom fejemet!~
17897 8| Vadon erdőkbe járt magános sziklákra,~Ott szoktatta magát kürtje
17898 5| húsdarab~Ugrálni kezdett, mint sziklán a kecske.~Azóta mellem folyton
17899 6| emelkedék~Hajnácskő, szinte sziklaormi vár.~Csend volt a várban
17900 6| lyányka boldogan tünődve~Sziklaparton a tenger fölött,~És akit
17901 6| tenger szavát;~Leugrott a szikláról, s a tenger~Eltemette őt
17902 7| jelen.~De ott a jövendő~Sziklás vadona,~Mélységeivel...~
17903 6| remetéskedik.~Fölmentem a hegy sziklatetejére~S letelepedtem a romok fölött.~
17904 7| S kapta magát, ráűlt egy sziklatetőre.~Magas volt a szikla, szemközt
17905 7| fülembe,~Lelkem lelketlen sziklává kövül.~Ne szólíts ekkor,
17906 6| Haramjabarlang lett sok sziklavár,~Honnan le a kipusztitott
17907 1| partu ér szelíden~Szállt meg sziklavára teremében,~Az örömkönyűt
17908 8| szikrák,~És gondolá az öregúr:~Szikrából támad a láng.~Alig négy
17909 8| belőle,~Miként a tűzkőből a szikrák,~És gondolá az öregúr:~Szikrából
17910 5| villám,~Mely szem fényét ölő szikrákat hány;~Nem ismerem még párod~
17911 7| csillagok,~E messze csillámló szikráknál~Százszor nagyobbak lángitok;~
17912 8| nyargal~Szikrázó haraggal,~Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,~
17913 1| után.~Vérszomjazó örömben~Szikráznak a szemek,~Telt a kebel dicsétől~
17914 4| okoskodott,~És félrecsapta~Szilajhetykén a kalapot:~„Eh, aki adta!~
17915 7| Földindulás tör át alatta szilajon.~Bástyás az én szivem; nagy
17916 11| Harcolni vitézül!~Zeng a riadó szilajúl, komoran,~Szörnyű csata
17917 4| harcolt~Életre, halálra~Egy szilvamagon-hízott légy combja felett;~De,
17918 7| volt elég, nézned az aszalt szilvára,~Bele is markoltál, de Borbála
17919 4| rajta!... még sincs,~Nincs szimpátiád irántam?~Mégsem nézesz rám?...
17920 6| ha a léget szívom,~Mit ők színak: tán majd e szomj nem éget...~
17921 7| ezüstsarkantyús csizmában,~Inkább színám lenn a csapszékek borszagát,~
17922 7| lelked kincstára,~Mely hét színbe játszik~Szivárvány módjára,~
17923 4| SZÍNBIRÁLAT~Hogy játszottak? ne is kérdezzétek!~
17924 8| zománcából~S az orcának szinéből.~Be másnak látta e világot,~
17925 4| sokat koplaltál,~Mutatja is szined.~Szeretném látni egyszer,~
17926 8| szivárvány: kérnélek, hogy~Szineimet elfogadd,~És festess bennök
17927 5| át.~Szereted te a hazának színeit,~Lyányka, mert szereted
17928 1| Áztatják arcom hervadt díszeit.~Színekkel tarkaékesen szivárvány~Ragyog
17929 7| ereszkedik le ez~A sík tengernek szinére,~Engem úgy kerít be, mint
17930 4| Összedőltem!~Elnyúltam a föld színére,~Megeredt az orrom vére.~
17931 9| elsöpörjön minket~A föld szinéről, jött a döghalál,~Reánk
17932 8| kik~Eltörölnek a földnek szinérül!~Legyen olyan minden ember,
17933 2| ELSŐ SZEREPEM~Szinésszé lettem. Megkapám~Az első
17934 4| SZÍNÉSZDAL~Minden müvészetek~Fején
17935 4| Előttem áll a délután, midőn~A színészetbe béavattatám.~Barangolék
17936 4| elmbarad.~Nem is hiszem, hogy a szinészetet~Becsülni fogják, míg ez
17937 4| Amint nyelvünkre jött;~Még a szinészetről is~Sok más egyéb között.~
17938 4| BUCSÚ A SZINÉSZETTŐL~Adom tudtára mindazoknak,~
17939 4| szeméből olvasom ki, hogy~Szinészetünknek egykor hőse lesz,~És kürtölendik
17940 4| nem éppen olyan ritkaság~Szinészre nézve, mint boldogtalan~
17941 4| kedve tartja, fest...~És a szinészt befogják az igába,~Habár
17942 7| ajtaját,~S rab voltam, míg a színésztársaság~Határunkon túl messze, messze
17943 4| fickó vagyok,~Mihelyst a bor szinét meglátom;~Nem én! csak úgy
17944 6| másnak: mi bajom?~De nézzetek szinetlen arcaimra,~Ott föl van írva;~
17945 4| búza,~S a smaragdnak eleven szinével~A környéket vígan koszorúzza.~
17946 5| közönségnek,~És odabenn a színfalak között~Arcán kínszenvedés
17947 3| füröszt,~Első vagyok, hazám,~Színházad népe közt.~Zengjen tehát
17948 1| Szerelmet.. pénz vehet!~3~Színházba seregesen tódúl a nép,~Csudálni
17949 8| annyi gazdagságod,~Hogy szinig megtöltsön minden magyar
17950 4| Körmölgeté, mint más, a színlapot.~Kapott~Ezért~Egyszer vagy
17951 4| minél előbb~Akképpen álljon szinmüvészetünk,~Amint valóban kéne állnia.~
17952 5| három szint cserébe:~A zöld színnek vedd reményimet,~A fehérnek
17953 5| operát.~A természetnek pompás szinpadán~A primadonna a kis fülmile;~
17954 7| bajnok nemzetem.~Európa színpadán mi is játszottunk,~S mienk
17955 5| tavaszt,~Meglátni a természet szinpadát!~Az operákban ki gyönyörködik?~
17956 4| sugólyuk~Lakói beszélnek a színpadokon,~Holott nők s férfiak által~
17957 4| szól.~Hogy én lelépek a színpadról,~Szívem nagyon, nagyon beteg -~
17958 7| virágokat.~Szép virágok színre és illatra,~Milyeket csak
17959 5| hazát.~Adok én is három szint cserébe:~A zöld színnek
17960 7| szivet,~Hogy ez, szegény, szinte-szinte~Megreped.~És ez a nép egyre
17961 4| felhők hamuszín ponyváját;~Szintén így kiderűl~A sötétlő konyha
17962 8| Megrágta a prémet,~Mely szinű volt? nem lehetett~Tudni,
17963 6| meggyújtanák,~Ki mondja meg:~Hány színű lenne majd e láng?~Szalkszentmárton,
17964 8| ekképen, a kupát emelve,~Amel szinültig volt sötét borral telve:~„
17965 8| húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,~S oda-odanéz: nem üres-e
17966 4| szobám kelmedtől mégis~Egy sziporka fényt se kap.~Oly sötét
17967 7| mi nem hallgatunk minden szíre-szóra,~Rágalom malmára, pletyka
17968 5| érkezésivel~Egy-egy megszáradt szirmot hullat el,~S mely csüggedt
17969 1| állt felségesen~A hegyeknek szirttetőiben.~Ott, hol oszlopok setét
17970 7| kígyó~Csúszik-mászik és sziszeg,~Ott van a strucc, a homokba~
17971 7| lemetélem.~A virágoknak ezt sziszegem fülébe:~„Balga, könnyenhivő
17972 5| Bár fájdalmas dolog,~Ha sziszegő kigyók mérges fulánkja bánt.~(
17973 8| kenyérsütés napja lesz, szitál a~Szolgáló s dalolgat, behallik
17974 5| elmélkedém.~Ebéd alatt erősen szítam~A szíverősítő italt,~Hogy
17975 3| Fogadom, nem nézek által~A szitán.~Megugratni vagy anyánkat~
17976 1| minden szögletébe,~S nagy szitokkal ajakán kilépe.~Útnak indul,
17977 8| férgekkel egy tanyán.~Nem szítta a menny tisztább levegőjét,~
17978 1| tudd, leányka, e levert~Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál!~Ostfiasszonyfa,
17979 6| minden csepp vért;~Minden szív-ütésem egy imádság~A világ boldogságaért.~
17980 5| Véremből már te oly sokat szivál,~Mérges fulánku pók!~De
17981 5| hagyján! de mikor szájamba~A szivar tüzes végét teszem...~Erre
17982 9| folyj, te forró patak,~Szivárogj le hideg orcáikra halkan,~
17983 7| kapujára~Ez volt fölírva szivárvány-betűkkel:~„A szerelem országa.”~Vágy-szomjasan~
17984 6| bánatom és örömem~Százszínű szivárványa.~Szalkszentmárton, 1846.
17985 7| lész.~Túl az éjnek fejér szivárványán,~A tejúton túl röpűltem
17986 7| onnan le együtt szálltatok~Szivárványból szőtt szárnyakon~Egy szép
17987 6| mik ilyenkor teremnek,~Szivárványi mámoros lelkemnek.~Oh de
17988 1| lánykám nem mosolyg rám~Szivárványként, hogy földerítene.~Dunavecse,
17989 5| Jöszte, jókedv! fényes szivárványod~Vond keresztül a nagy ég-iven;~
17990 7| Szégyent vallva távozék,~S szivárványos lett - talán az~Ifju kedvétől -
17991 8| Gazda-nemzet vére.~Ez a jó huszárok~Szívbeli szándoka,~És hogy ezt titkolják,~
17992 6| nem szakíthatod~Az emberi szivbül a bánatot - -~Szalkszentmárton,
17993 4| hogy amilyen gyönge,~Oly szívbül-ömlő tiszta hangot ad.~Gyakran
17994 7| ő, már csak néhány halk~Szívdobbanás van hátra,~S az örök éj
17995 7| Kettősen szent az öreg szivé...~Nem akarlak bántani;
17996 5| VILMA KISASSZONYHOZ~Ifju szivecskéd legelőször játsza~A szerelemnek
17997 5| virága.~Öreg barátom fiatal sziveddel!~Fa vagy te, melynek elhullt
17998 7| galambom!~Eszem azt a képmutató szivedet,~Ugyis tudom, hogy a csókot
17999 5| térdemet,~Emelj föl engem szívedig;~Ennél följebb nem vágyok
18000 5| mint barátod, úgy állok szivednél,~Bár korra nézve nagyapám
18001 8| És vígy magaddal, tégy szivedre!...~Mondd meg nekem, súgd
18002 4| Nem tudott mást tenni, a szívéhez kapott,~Mintha ki akarná
18003 7| lefelé mélyen, meg sem áll szivéig.~Ott áll haloványan a vezérhölgy
18004 11| Gyilkolni jövének.~„Vernek sziveink, de lekesedéstül~S nem félelem
18005 9| esztendő reggelén:~„Öntsd szíveinkbe minden dühödet,~Hogy ne
18006 8| Alattomban~Megcsapolták szíveinket,~Hogy kioltsák életünket,~
18007 8| dicsőség, amely~A szabadok szíveit tapodja.~Sokkal drágább
18008 6| melyet üldöznek; s ha~Dalom sziveitek meglágyítaná,~Tegyétek hamvam
18009 9| fellegeket.~Jőjetek, hadd szúrjuk szíveiteket a~Szuronyunk hegyére,~Emlékezzetek
18010 8| teszen;~Inkább szurony a szivekben,~Mint bilincs a kezeken!~
18011 8| visszanyernők a haláltól~A sziveket, mik előbb dobogtak,~Ujra
18012 8| Különös plánta volt,~Hogy nem szivelt egyebet, mint~Pincei harmatot.~
18013 7| ifju leányt,~Ki mátul egész szivemet~Birandja mint királyné.~
18014 8| Szeretőm, hitvesem!~Szeretlek szivemmel,~Szeretlek lelkemmel,~Szeretlek
18015 6| a házereszrül,~Ugy függ szivemről ez a gondolat.~Hej, be nem
18016 5| én melegűlök-e tőle?~Vagy szívemtől melegszik ő?~És hogyha siromba
18017 5| ha a világ~Elfordul is szivemtül,~Ha a világnak ajakán~Rám
18018 6| ajakon, kéz kézben, szív sziven.~S így éltük által az egész
18019 2| és a seb mi mély!~Minőt a szíven nem vág szenvedély.~Mégis,
18020 8| képes ejteni,~Mint apja szívén ejtett~E gyermek ajaka?~
18021 5| Láttam halotti ágyon férfiút,~Szívének táján mély seb tátogott.~
18022 8| sírt.~11~Eszében tartá, mit szivére~Kötött a jámbor nevelő,~
18023 8| jó móddal a dolgot,~Ugy szívére beszélt a királynak,~Hogy
18024 7| Jóbarátja a fegyver lett,~Mely szivéről lesegíté~Az életet, e nagy
18025 6| mondott,~Oly nyájasan, oly szivesmelegen,~S ő mindezért háladatlan
18026 8| mint a libát.~Jer, azt a szívességet megteszem,~Hogy kikisérlek
18027 7| ottan~Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan.~Édesapám csak egy-két könnyet
18028 7| érez?~Mijét bántja e hír: szivét-e vagy eszét?~Lelkére sötéten,
18029 8| Ne légyen béke, míg rossz szívetekből~A vér utósó cseppje nem
18030 7| örömtelen~Honfiérzeménynek.~Sziveteknek alig marad egy szöglete,~
18031 7| is mosolyg, mosolyg,~De szívetszaggatólag,~Mint a megőrült szép leány.~
18032 6| szívszaggató~S egyszersmind oly szívgyógyitó,~Mint csalogányé, szavatok.~
18033 10| halandó a földkereken.~Ott szívja ő az élet gyönyörét~A legszebb
18034 5| szivemnek~Közepébe;~Hej, pedig e szivközép, ez~Szentek szente,~Nem
18035 1| nekem karod.~Fejecskéd tedd szivmre,~S ne félj, ne oly igen,~
18036 6| derék jó szívemet!~Ennél a szívnél a világon~Jobb, derekabb
18037 8| népet,~S pióca módjára nem szívod a vérét,~Megfizette isten
18038 8| mintha hangok helyett~Öntene szivökbe nyári napmeleget.~Most is,
18039 1| szállta meg.~Aggalom s öröm szivökben~Nem hiába lakozik:~A huszárok
18040 7| völgynek éles kövein~Kifeccsent szívökből a vér~S fejökből a velő.~
18041 6| Barátaim megölelének...~Szivökhöz nyomták szívemet;~Bennem
18042 8| Akasszátok föl a királyokat!~Szivöknek minden porcikája rosz,~Már
18043 8| Rekedt nyögéssel szíja, szívogatja~Anyjának száraz emlejét,~
18044 7| Melyben ujra szabad léget szívok~S újra rám sütsz, fényes
18045 8| igy ölte őt az, amit láta,~Szivott bódítón-édes illatot...~
18046 1| ér;~Egy boldog szerelmü szívpár~Kis kunyhóban is megfér.~
18047 2| Nincs is ember, aki oly két szívre lel,~Mely egyezzen, mint
18048 4| tekintély~Tudtokra nem adta~Szívreható mogyorófa-beszéddel,~Hogy
18049 6| Hogy dalolhat az jelenleg~Szívrepesztő bánatot,~Ki elébb egy pillanattal~
18050 1| szobát~Hiven, o kárpitok!~Szivszaggató, miket~Az ijfu látni fog.~
18051 4| tetőin~Át nem látnak ők,~Szívtelen, rémarcu üldözőim~... A
18052 7| futok, védj meg ellenében;~Szívtelenül férjhez menni készt,~Van-e
18053 4| óriásoktól azután bucsút vett,~Szivükre kötvén a jobbágyi hűséget.~
18054 1| atyáink!~Volt türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon,~Hogy
18055 5| akár megfagyhatnánk,~De szivünkben fölmelegít a láng.~És ne
18056 4| úristennek más volt akaratja,~Szívünknek ezt a bús örömet sem hagyta.~
18057 8| szerelem énnékem~Lélekzetem, szivverésem.~De boldogok is vagyunk
18058 8| kicsiny szobában.~Kicsiny szobácska, mint a fecskefészek,~S
18059 7| alszik,~Te virasztasz, mert szobád~És a város bármi csendes:~
18060 6| várúr; „Perennám,~Eredj szobádba, és az aggalom~Ne bántsa
18061 4| dicsekszi el:~Milyen pompás szobái vannak!~És amit ő mond,
18062 5| könyűivel.~A hold a kántor szobájába~Sugárait most beveti;~A
18063 6| bennem,~Ez lakik most keblem szobájában~Halvány arccal és sötét
18064 6| ruhába öltözik,~S jár szép szobák lágy szőnyegén.~Álmában
18065 7| De szép szív... s a sötét szobákban~Találni fényes szíveket.~
18066 7| hajtogatták~Magokat a szolgabírák.~Szobalyány is szégyelt volna~Velem
18067 4| nődet nem szereti...~Hanem a szobalyányt.~Pest, 1844. december~
18068 7| lehetne valamennyit~Egy szóban kimondani?~Ne legyenek életednek~
18069 6| Gyere be, galambom,~Gyere a szobánkba!~Míg eláll az eső,~Űlj föl
18070 5| kezekkel...~Mozdúlatlan szoborként...~A dombra szögzött szemmel.~
18071 8| gondolat.~Ott űlt merőbben a szobornál,~S farkasszemet nézett az
18072 8| szentek~Mind elestek,~Földúlt szobraik kövébül~Uj dicső szentegyház
18073 4| testvércsillagok!~Sugáritokra, Memnon szobraképen,~A nemzetáldás zengedezni
18074 3| est fuvalomja szelíden.~A szobrok a domboru hant elején~Mindannyi
18075 8| ránk.~Föl kell emelnünk a szobrot megint~A hegyre, melyen
18076 6| Melynek most minden szála szög;~S ha majd elmúlik ifjuságom,~
18077 4| nyergös lovam, nem vöttem,~Szögénylegény szép szörivee szöröztem.~
18078 7| Legvéginél.~Midőn koporsód szögezék,~Ezt rebegém:~„Ébredj föl,
18079 5| koporsónak födele,~Ha a halottat szögezik bele.~Koporsó vagy, koporsó
18080 8| bujdokoltál,~Szent nevedet bitora szögezték,~Érkezésedet hóhérok lesték.~
18081 5| Félre, bú, te lándzsa, mely szögezve~Vagy tulajdon gazdád keblinek...~
18082 7| hátra,~Hogy fejkötő ellen szögezzem ágyumat;~Rá találok lépni,
18083 4| Mígnem férjére talált,~Ki egy szögletbe vonultan,~Kínjában most
18084 1| kovácsolt,~Hány a sátor minden szögletébe,~S nagy szitokkal ajakán
18085 8| örömét.~Ott állt egy utca szögletében egyszer,~S didergett...
18086 4| Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,~Elharapózott a mérges láng
18087 8| Egy új hazát, hol minden szögletig~Eljusson a nap s tiszta
18088 5| azt, mint elromlottat,~A szögre föltegyem?~Hallgasson örömem?~
18089 5| Mozdúlatlan szoborként...~A dombra szögzött szemmel.~Áll a hajós a parton~
18090 1| völgyén füzögetve bokrétát,~Szökdele berkének kedvesem árnyai
18091 2| ballagva lejtenek,~Míg gyors szökés között~Az ifju dalt zeneg.~
18092 6| A SZÖKEVÉNYEK~Shelley után angolból~1~
18093 8| elorzá;~Meghalt, aki nem szökhetett...~Kitisztult az ország!~
18094 6| Zajodra, s akkor el nem szökhetünk,~Elfognak... hah nézd, nézd,
18095 9| büszkeségnek ragyogó szikrája~Szökken a szemembe,~Egy vagyok a
18096 4| szebb. Jőjetek.~Hanem meg is szököm előletek.~Pompás mulatság
18097 7| fut...~Milyen szép piros szökőkut!~Holdvilágos sárga éjfél,~
18098 10| Éjfél-sötét szemébe~Könyűket szöktete.~4~És mindkettő maradott~
18099 4| utast lát a pusztába két szömöm.~Ómáspej a nyergös lovam,
18100 4| szélösen,~Süvegöm a jobb szömömön viselöm,~Mindön embör előtt
18101 4| csárdába,~Öszöm, iszom, kedvem szörént rovásra;~Ölégségös hitelöm
18102 4| vöttem,~Szögénylegény szép szörivee szöröztem.~Csillagos a feje,
18103 6| csatáznak~Az alvilágnak minden szörnyei.~Mindenható erő vagy, szerelem!~
18104 5| amint nő: szaporodik benne~A szörnyeknek rémes tábora.~És ha benne
18105 6| vágyik,~S ha jóllakott: szörnyeteggé válik.~Mit tett Pista? már
18106 8| elfogák, s nem látja többé,~Szörnyethalt, szíve megrepedt.~Én föl
18107 7| Nyilnék meg ajakam,~Ha olyan szörnyüképen~Nem szégyelném magam;~Mindeddig
18108 5| koronként álmaim.~Az éjjel is szörnyűket álmodám.~Alighogy eltűnt
18109 4| Szögénylegény szép szörivee szöröztem.~Csillagos a feje, kese
18110 4| alatta.~Oldala mellett~A bort szörpölte Harangláb,~A fondor lelkületű
18111 6| és ne szólj,~Mert minden szóért s minden léptedért,~Ha férjem
18112 1| honja,~Reá a bú gyászfátyla szöveték.~Nem bírva terhét, a felhő
18113 8| efféléket~Megsokalták végre,~Szövetkeztek rettenetes~Összeesküvésre,~
18114 4| őket~Szent vágyaimnak a szövétnekfény;~Hanem mi volt e fény a
18115 5| szolgál a szív nemcsak vezér-~Szövétnekül.~Balsors telében életünk~
18116 7| titkon magát pók gyanánt szövi be~A hazaszeretet,~S ez
18117 3| Bár vágyaimon koszorúba szövődék:~Isten veled, égi virág...
18118 8| Nincs élet, nincs világ,~Te szövődöl minden~Gondolatomon át,~
18119 7| az istenség titkos ujja szövött...~Bölcsességből-e vagy
18120 7| mosolyogni tanúlok,~Nyájas szófogadás, kígyó-csúszásu hizelgés~
18121 4| vagy nem, majd elválik.”~Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki
18122 5| engem,~Tudja azt a rosz szokásom,~Hogy az igazságot isten-~
18123 4| előtt~A dajka zeng - el szokják a dalok~Altatni őt.~Sok
18124 7| lehet,~Olyanforma tán, mint szoknyában a férfi.~Tehát amazonok
18125 4| gömbölyű keblére.~Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,~Mivelhogy
18126 5| fiatal~Tüz a határt;~Föl szoktak gyujtani egész mezőt,~S
18127 8| tán,~Amelyek jobb tanyához szoktanak,~Eldöglenének e helyen.~
18128 8| járt magános sziklákra,~Ott szoktatta magát kürtje fuvására,~Makrancoskodott
|