1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
18129 8| már az iskolából,~De ahhoz szokva még ottan se’ voltam.~Ha
18130 4| nyultak utána, de a kakas szólal,~S a kisértet mind eltünt
18131 7| Eljöttem, asszonyom!” szólalt meg a lovag,~„Nagyságos
18132 6| áll a Fiastyúk az égen,~Szólanak a kakasok a vidéken,~Hajnalodik,
18133 8| helyem?~Vajha egykor ekkép szólanának,~Nem busulva sírom szélinél:~
18134 1| pokla, szívem édene.~S ha szólanék is, mit remélhetek?~A sors
18135 8| hatalmasabb,~De ékesebb szólásu, mint az isten,~S ha tettel
18136 8| tekintsed,~Leszakítjuk rólad a szolga-bilincset,~S a szégyenfoltot, mely
18137 8| Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak~Megvetésére a kerek világnak!~
18138 7| előttem hajtogatták~Magokat a szolgabírák.~Szobalyány is szégyelt
18139 7| patyolat-párnákon.~Megemeltem a sipkámat~Szolgabíró hajdujának,~S én előttem
18140 7| virágot~Terem neked e kert; szolgabíróságot.”~Nem felelt egyebet erre
18141 8| torok-szakadtáig kiáltja~A szolgacsorda: „éljen a király!”~Ki merne
18142 4| vagy~Ilyen szolgarabja?~Szolgádnak, királyom,~Ki sajátod lopja! -~
18143 8| Kik szabadon éltek-haltak,~Szolgaföldben nem nyughatnak.~A magyarok
18144 5| fejed tetejére,~Majd kirúgom szolgafogadat!~Pest, 1845. január~
18145 8| válaszolt:~„Azért, hogy énnekem~Szolgáim legyenek,~Én más szolgája
18146 8| száját a leves megégeté,~Kis szolgáját üté pofon;~Ha nem köszönt
18147 7| költő tengődik éhen,~Az ő szolgájok is hizik?~Vagy, ami még
18148 6| a vén katonát,~A hosszu szolgálat jutalma~Egy érdempénz és
18149 1| Asztalneműjét rendezi csak,~S szolgálatát teszi.~Adj isten ő egészségére!~
18150 8| énnekem, atyám,~S én azt szolgálatodra szentelem.~Mi lesz a díj?
18151 7| végezze illendőn a szent szolgálatot;~Én majd addig itt a kis
18152 7| eleget,~Illő, hogy ezentúl szolgáld a nemzetet.~Itt a tisztújítás,
18153 7| hát?~Csak a zsarnok s a szolgalélek,~E kettő az én ellenem,~
18154 8| nemzetem?~Tovább is csak szolgálj? nem, istenemre, nem!~Nem
18155 7| Hogyan vagy, mióta az istent szolgálod?~Szépecskén benőtt az udvarod;
18156 6| engemet!~Szeretni foglak, szolgálód lesz,~Csak ments meg engem
18157 4| Hah, rosz asszony roszabb szolgálója!~Ambrus gazdáról e pletykát
18158 8| szállást kapok,~De én ezért szolgálom őket,~S ezzel leróva a jótétemény.~
18159 8| nem, istenemre, nem!~Nem szolgálsz te többé idegen nemzetet,~
18160 8| hegy, hogy neki~A fellegek szolgáltak öv gyanánt,~S vállán pihent
18161 8| a háznál,~Mindig emberűl szolgáltál,~Ezután is jó légy, Morzsa,~
18162 7| TARKA ÉLET~Szolgáltam én Mars uramnál~És Thalia
18163 8| beszédit,~S csak újabb töltésül szolgáltanak~A gúnyolódás fegyverébe,~
18164 6| jó;~Igazságot hát én szolgáltatok.~Halljátok: e hölgy nem
18165 8| mellett.~20~Vénült, kihalt a szolganemzedék,~Uj nemzedék jött, mely
18166 7| tégedet~A zsarnokért megvíni, szolganép,~És a szabadság? egyet mosolyog,~
18167 4| kinek, kinek vagy~Ilyen szolgarabja?~Szolgádnak, királyom,~Ki
18168 8| szentekrül és nagyokrul, akik~A szolgaságban szabadok valának,~És hirdették
18169 6| lelkemnek.~De mit tűr a szolgaságnak népe?~Mért nem kél föl,
18170 8| Miért hagytak fiaiknak~Szolgaságot örökségül!~Pest, 1848. szeptember
18171 8| Azzal piríta rá,~Hogy a szolgával mondatá el,~Ki azt hallás
18172 5| megvetést s utálatot...~Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát,~
18173 6| és is szerelmeskedtem;~Szólhatnak erről nagyanyáitok.~Házam,
18174 8| bele,~Mig akadozva ekkép szólhatott:~„Isten veled... menj...
18175 4| panaszt;~S az isten ekkép szólitá meg azt,~S megszólitása
18176 8| társalkodol,~S ha nagyurat szólítanál meg,~Nem állna szóba véled.~
18177 4| gondolkodám:~Miként fogom szólítani~Rég nem látott anyám?~Mit
18178 7| az,~Ki ekkép fogja majd szólítni: kedvesem!~Őt bírni, mily
18179 5| őt véghetetlenűl,~Föl is szólította: menjen hozzá nejűl.~Ildikó
18180 8| józan ember, Álmos,~Ezt szólították föl: „Vezess minket már
18181 7| lelketlen sziklává kövül.~Ne szólíts ekkor, úgysem értenélek,~
18182 3| anyámnak tőlök mit izenjek?~Szóljatok be, földiek, ha lészen~Útazástok
18183 7| természet...~Hanem akkor szóljunk, ha dolgodat végzed,~Akkor
18184 5| egy kis percig vársz...~Szólnod sem kell... minek?... egy
18185 4| Volna! itt a bökkenő.~Volt a szőlőben határom,~De eladtam tavaly
18186 7| vincelléred~Műveli, nem szőlődet,~Hanem a pincédet.~Meddig
18187 5| egyetlen gerezddel,~Egy egész szőlőhegy nem epeszt;~Hej, beérném
18188 5| szüretelni,~Mért nincs nekem is szőlőhegyem?...~Most beérném egyetlen
18189 4| vizet iszom,~Vizet bizon.~A szőlőket tavaly~Elverte tán a jég?~
18190 5| hangoztassa senki nevemet,~Csak szőlőm és szántóföldem legyen,~
18191 5| fehér kenyeret.~S midőn szőlőmbül s szántóföldemről~Házamba
18192 4| Örömcsillagsugár.~Ily jótevő orvosság~A szőlőnedv nekem;~Nem egyszer menté
18193 8| keze?...~Ezt gondolá:~„A szőlőszem kicsiny gyümölcs,~Egy nyár
18194 8| nagy gyümölcs,~S ha a kis szőlőszemnek egy nyár~Kell, hány nem
18195 7| borára,~Megátkozza Nóét, hogy szőlőt is~Vett be a bárkába.~A
18196 5| Magyarország szép leányi,~Szőlővessző-koszorúval~Koszorúzzatok meg engem,~
18197 4| Kukoricza Jancsi e szavakat szólta.~Gazdája meg ezt a feleletet
18198 8| Kinyitották tömlöcét és szóltak:~„Lángban, vérben áll a
18199 6| sokat,~S aztán ha szívből szólunk sem hiszik.~Pest, 1846.
18200 5| fejét, markolva üstökét,~S szólván: „nem én, de te vagy a zsivány!”~
18201 6| Mit ők színak: tán majd e szomj nem éget...~S ha ott is
18202 1| Nem forog Ixion, Tantalnak szomja csillapszik:~De hidegen
18203 4| nem vagyok?~Dehogy nem! szomjaim~Krisztustalan nagyok.~S
18204 7| enyimet más.~Kujtorogtam szomjan-éhen,~Egy helyen száraz kenyéren~
18205 7| karom...~Világosság, téged szomjazálak,~S mint vakandok, föld alatt
18206 7| élet hányt-vetett,~Epedve szomjazám már~A nyúgodt életet;~S
18207 7| természetünk.~Gyermek-dolog, inkább szomjazni, mintsem más~Pohárból inni,
18208 1| feszítő érzet keblemen?~S szomjazó hevökben e zajongó vágyak~
18209 6| ettél, föld, hogy egyre szomjazol?~Hogy annyi könnyet s annyi
18210 4| is furcsán jutottak:~Ha szomjaztak, vizet felhőből facsartak.~
18211 2| Debrecentől Hortobágyig szomjaztam.~Szilaj nótát fütyörésznek
18212 4| karimáját,~Ekkép enyhitette égő szomjuságát.~A tónak partjáról nem távozott
18213 8| épen olyan ételt,~Mitől szomjúságom csak jobban éget.~Ha ez
18214 8| A völgyben ott, egy nagy szomorfűzfának~Tövén, nyílt egy kicsiny
18215 5| csak vigasztalással~Ne szomorítanátok engem!~A bú egyetlen kincs,
18216 8| neked,~Hogy mindig csak szomorítasz engemet?~Keseregtem, mikor
18217 6| tetején~Bámulva álltam és szomorkodám; már~Oly messze voltál tőlem,
18218 6| csonka fal maradt, mely~Szomorkodással tölti idejét,~Mint aki lármás
18219 3| szomorúfűz ága,~Temetőben szomorkodik fája;~Ott metszettem azt
18220 8| aki voltam,~Aki annyit szomorkodtam;~Csillagos ég az életem,~
18221 7| madaram,~A gólyát elcsalod.~Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,~
18222 4| Holott nők s férfiak által~Szomorú- és vígjátékok adatnak~S
18223 9| háború~Csak a kisebb baj; szomorúbb,~Mi hátul áll,~A döghalál.~
18224 6| illet.~Nézem lecsüggő ágait~Szomorúfűzfának,~Mintha azok csüggedt lelkem~
18225 8| Viharodnak előjele, forradalom!~Szomorúk az idők, a napok feketék,~
18226 6| valólag a világ nem ilyen?~Ily szomorúnak én látom csupán?~Én látom
18227 7| Két ifjú legény űl~Nagy szomoruságban.~Hadd üldögéljenek!~Ugysem
18228 4| végkép elenyészett,~S nagy szomorúsággal lehet nézni eztet.~Szomorú
18229 5| derék, becsűletes fiú;~Midőn szomoruságnak szele fú,~Vidámság köpenyét
18230 4| halálán a szegény királynak,~S szomorúságokban elfakadtak sírva...~Minden
18231 8| Másnap korán az öregúr~A szomszédasszonyhoz kiváncsian~Bekukkantott,
18232 8| földalatti pincelyuk vala.~A szomszédasszonyt fölveré~Álmábul ökle döngetésivel,~
18233 4| Csokonai Vitéz Mihály.~A szomszédban valami lakzi volt,~Elébe
18234 8| szomszédig sem láthatok, s a~Szomszédból sem láthatnak engemet. -~
18235 8| koszorú gyanánt~Öveztek fönn a szomszédcsillagok,~Az ingoványnak undok férgei~
18236 8| asztalnál~Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,~Szájokban a pipa,
18237 7| alszol még, hazám?~Szántanak szomszédid,~S a magokéhoz oda-~Szántják
18238 4| Tudja, én vagyok az a kis szomszédleány,~Itt Iluskáéknál gyakran
18239 4| eredt,~Hogy a roszlelkű szomszédné~Egy tyúkját agyonütötte,~
18240 4| Az amazontermészetü Márta~Szomszédnéjával~Akkor végzette pörét,~Mely
18241 7| Kínán is túl vagy még, hogy~Szomszédod Ausztr(ál)ia;~Boldog ország!
18242 7| énnekem,~Mintha itten a szomszédomba’~Fülemile-madár szólana,~
18243 6| való hely; engem ily~Bús szomszédság illet.~Nézem lecsüggő ágait~
18244 8| milyen isteni~A csillagok szomszédságábul~A nagyvilágra letekinteni.~
18245 8| ebben.~51~A mi szerelmetes szomszédunk, a német,~Akiért ezennel
18246 7| adok neked~Fölcifrázott szonetteket, kevély~Tercínákat s udvarias
18247 4| azonnal~A szemérmetes Erzsók~E szónoklat magas értelmét,~S eszközlé
18248 7| megyeházánál~Fegyveres Tamás úr szónokolni föláll,~Első tempója, hogy
18249 7| minden~Szőnyegénél szebb szőnyeg takarja.~De az mindegy;
18250 7| sírját napkeletnek minden~Szőnyegénél szebb szőnyeg takarja.~De
18251 8| Lapátnak is beillet vón~Köpcös szopókája.~Zrínyijét még valamikor~
18252 8| elmondok; akkor még, látjátok,~Szopós gyerek volt a huszadik apátok.~
18253 6| Csecsemőkorában sárkánytejet szopott,~Ifjú korában oroszlánvért
18254 8| Igy... most egymásután~Szoptassa meg e gyermeket.~Hol vettem?
18255 8| gyermekét.~Majd fölvállalja ő a szoptatást,~Bizony föl ám, jó fizetésért~
18256 8| soványabb,~De hiába, ha már ott szoptuk anyánkat.~Aztán meg ki tudta,
18257 8| ifjú volt, állán a gyönge szőr~Nem téli bunda volt, csak
18258 11| lejt virágos kocsiján~A víg szórakozás, a szép könnyelmü lyány.)~
18259 4| vagyok az alföldi rónán.~Szőrén szoktam megűlni a lovat,~
18260 8| közelebb huzódtak.~Az eb szőrét simítgatá a gyermek,~S az
18261 4| kegyiből~És egykori férjének szorgalmából~A szemérmetes Erzsók asszony...~
18262 4| mindent, amit keresett.~Szorgalmas élte verítékinek~Gyümölcseit
18263 8| Beállt az iskolába,~S tanúlt szorgalmasan,~S olyan volt társai körében,~
18264 4| SZERELMEM~Virány a mult, szorgalmatos méh~A hű emlékezet;~Meghozza
18265 4| őt~Az egész falu népe~Oly szorgalmatosan;~Elannyira, hogy~Be se’
18266 5| gúny, ármány, balszerencse~Szórhatnak rám millió nyilat:~Szánakozva
18267 8| Melyet ott ránk a zsarnok szoríta:~Nincsen ember, nincsen
18268 8| tartotta a leány~És görcsösen szorítá...~Beszélni vágyott s elhagyá
18269 8| kutyát,~A ház végére láncba szoriták,~S láncát harapva tördeli
18270 8| szivébül bálványistenek~Ki nem szoríták az igaz nagy istent,~Kiknek
18271 7| Talán mert markába nincs mit szorítani,~S ugy megsohajtoz, mint
18272 5| Bizalommal adtam~Kezemet baráti~Szorításra, és te~Vissza nem taszítád;~
18273 4| tehettem egyebet?~Égő pipám~Szorítgatám,~Míg a fagy végre engedett.~
18274 9| többé, nem is lesz,~Kiket szoríthatnék~Dobogó keblemhez,~Akiknek
18275 7| add ide jobbodat,~Bátran szoríthatod, bátran megrázhatod:~Apám
18276 6| a szabadságért,~Most azt szorítom... szörnyüség!~Szégyennek
18277 8| előbb mint bilincs őtet szorította,~A vasat mint kardot ő szorítja
18278 4| még egyszer nézzek reád.~S szorítsanak szivemhez e kezek!~És most...
18279 7| páncélját s kardját markába szorítván~Lóra ül és végigszáguld
18280 9| elborzadjon a világ;~Majd addig szórjuk rájok a~Szörnyű halálos
18281 1| Marburgnál~Zúgó habjaidba szórom~E virágfüzért,~Dráva! Hajtsd
18282 1| menyasszonyát.~Ah gyakorta a szorongó kedves~Erkélyéről néz a
18283 5| aggódásnak férge rág,~És szorongva kérdezem magamban:~Mit fog
18284 6| mellém, s engedd, hogy karom~Szorosabban fűzhessen át, o engedd!~
18285 7| Világospej síma selyem szőrrel,~A napsugár hanyatt esik
18286 6| lángoszlopok,~És átkokat szórt, rémes átkokat~Zsivány fejére
18287 4| bizony csehül vagyunk!~Mellem szorúl, majd megfulok,~S szivem
18288 8| még nem láttam tenálad.~Én szórul-szóra érzem azt, amit te,~De sohasem
18289 4| Elakad -~Torkom a therpomyléi~Szorulat,~Ledionas a bor, mely lecsepege,~
18290 7| kivánd, hogy két koporsó közé~Szoruljak, ne kivánd!~Hagyd meg nekem,
18291 7| szegény haza~Bajában reátok szorúljon valaha...~Ti meg nem ónátok.~
18292 4| Senki fiára is többé nem szorulok.~Gazduram ugyan nem legszebben
18293 8| uraiméknak,~Kegyetlenűl szorult a kapcájok,~László király
18294 5| Ahonnan jő~E hidegségem, szótlanságom, -~A temető.~Pest, 1845.
18295 7| proféták,~Hallgassatok, egy szótok sem igaz.~A költészet nem
18296 8| ezekről,~S a diadalnak örömébe szőtték~Szent neveiket koszorú gyanánt,~
18297 8| Milljom szív földobogott.~Egy szóvá s egy érzelemmé~Olvadt össze
18298 7| szemfedője,~Sötét búbánatból szőve,~Vagy piros szekér, amelyen~
18299 4| Minden legény talpon termett szózatára;~Jól kiköszörülték acél
18300 5| Istentiszteletre buzdító szózatja.~És az isten jó, ő nem soká
18301 4| szóltál, hogy ne égjen,~És szózatodra a vad láng kiholt.~Elhamvadt
18302 8| még,~Hallgassátok ki intő szózatom...~Egy ember szól, de milliók
18303 8| gondolt, amit szíve érzett,~Szózatos ajkával mindent elbeszélett.~
18304 8| költője?~Te írtad azt a Szózatot,~Mely szólt egy országnak
18305 1| óh barátom~Petrics, és e szű öröm-érzeteknek~Tengerében
18306 7| káromkodott,~Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát,~S kegyetlen
18307 4| naptok, éjetek,~Csakhogy szükecskén megélhessetek.~Szegény atyánk!
18308 4| jövendőben következnek~Borban szükölködő napok:~Miként e sírba dőlt
18309 8| volna a félvilágért sem...~Szükség-e mondanom, hogy a kürtöt
18310 6| nem bánt tégedet;~Minden szükséged van, de lelki nincs,~Ettől
18311 8| vagyok, de koldulásra~Nincsen szükségem, mert elélek~Becsületes
18312 4| másodikát is,~E kérdést látá szükségesnek:~„Hát menjünk?”~„Pedig tüstént!”
18313 8| követ.~Tolvaj vagyok, s szükségnek esetén~Rabló is, és ha rákerűl
18314 8| ölelő karjába.~Van is rá szükségünk, fáradtunk eleget,~De jutalmaz
18315 4| bármi durva,~Amit a hon méhe szül;~Bármi lágy és bármi pompás,~
18316 4| tenni e küszöbre.~Vannak-e szüleid? van-e feleséged?~Akármid
18317 8| jutottál ide?~Megszöktél úgye szüleidtől,~Te kis gonosztevő!~De mit
18318 1| örömmel~És szaporán édes szüleink kebelébe siessünk!~Aszód,
18319 1| Hány örömek várják édes szüleinknek ölében!~Majd amidőn a sors
18320 7| az ő hibája;~Ő magyarnak születék,~S hazájában ősi jelszó:~„
18321 4| szárnyadnak alatta~Ily gondolatok születének~Nem tökkelütött koponyájában,~
18322 8| FIAM SZÜLETÉSÉRE~Ide, ide fiamat kezembe,~
18323 7| legörömestebb,~Mert a puszta születési helye,~Hej, ha arra fordítom
18324 8| Hm, szolgafaj? ha már a születést~Vesszük, talán az én apám~
18325 6| Iparkodjunk. A század viselős,~Születni fognak nagyszerű napok,~
18326 8| hol jár az esze? Ázsiában,~Születő földünkön, hajdani hazánkban;~
18327 7| utját szeme,~Ráúnt régi születőhelyire,~Ott benn pislog szomorún,
18328 4| születtem ezer év előtt?~Midőn születtek Árpád daliái,~S ragadva
18329 7| ti, édestestvérek:~Együtt születtetek az égben,~A csillagok legszebbikében,~
18330 8| gyermekem,~Még meg sem vagy születve,~S szivemre máris kínt hozál~
18331 8| poronty, anyádat megtagadni,~Szülőanyádat? hogy ki nem szakadt e~Szóval
18332 4| SZÜLÖIMHEZ~Hej édes szülőimék,~Gazdagodjam
18333 8| boldogságot~A szép tavasz kedves szülöttivel!~Pest, 1848. január~
18334 7| indulj holnap, ha virad.~Szülőfölded letörli könnyedet s majd~
18335 8| SZÜLŐFÖLDEMEN~Itt születtem én ezen a
18336 7| világon~El nem hagynám én szülőföldemet,~Mert szeretem, hőn szeretem,
18337 8| kósza gondolatjai,~Magát szülőföldére képzeli,~Amelynek sivatagjait
18338 4| SZÜLÖIMHEZ~Hej édes szülőimék,~Gazdagodjam meg csak!~Akkor,
18339 7| láttam gonoszságban.”~Öreg szülőimet ekkép vigasztalák,~Szegény
18340 8| Rabszolgaság, ez a bűnök szülője,~A többi ennek apró gyermeke.~
18341 3| s anyámat.~Kínok égtek a szülőkebelben,~Hogy bucsúmnak csókját
18342 1| legyen~A kor, mely a kedves szülőkre jő.~S örvend előre a jövő
18343 8| nekem, százszor jaj, hogy szülőm ellen kell~Kart emelnem,
18344 1| pindusi ösvény,~Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonink köre,
18345 1| szerelem pusztító lángja, szümön, mint~A mennyverte Prometh
18346 5| asszony, bűnbánó könnyeid~Szünetlen folyjanak a világ végeig,~
18347 7| nekünk e zaj, mely soha~Nem szünik,~Oly nagyon fáj és oly nagyon~
18348 1| hogy csak tenéked élek;~Szünjenek könyűid, bánatid.”~Én ezáltal
18349 1| lohadj el,~Hullj le bilincs, szünjön, lant, szomoru, árva jajod:~
18350 4| Előitéletét az~Évek nem szünteték.~„No csak hitvány egy élet~
18351 10| van,~A lány mint éjszak szüntlen oly hideg~S az ifju birtok-
18352 6| fel,~Sőt énekeltem az új szüretekben~Egykor tulajdon hegyem oldalán.~
18353 5| szivem:~Be szeretnék én is szüretelni,~Mért nincs nekem is szőlőhegyem?...~
18354 4| leszen fekvőhelyem,~Ha a jövő szüretkor is~A száraz kortyokat nyelem.~
18355 5| mintegy viszhangjául -~A szüretnek megjövetelén.~A szüret víg,
18356 4| zörgése, hordóknak kongása;~Szüretre készűlt a falu lakossága.~
18357 4| lakossága.~Nem figyelmezett ő szüretremenőkre,~Azok sem ismertek a megérkezőre;~
18358 4| Fülig a takaró alatt.~És a szüretről álmodom~S a borról minden
18359 1| Mathisson után~Nyugszik esti szürkület fátylában~A halk táj, s
18360 4| nádasokból~A vadlúdak esti szürkületben,~És ijedve kelnek légi útra,~
18361 4| Sétált föl s alá az est szürkületében.~A kormányos ekkép szólt
18362 8| szalmaszék~S az ágy fejénél egy szuette láda,~Ez a szobának minden
18363 8| Iparkodjék, ne legyen ám~Tojás szűkében az anyám. -~Morzsa kutyánk,
18364 8| Eltévedett rajta.~A szabó jó szűkecskére~Szabta a nadrágot,~De azért
18365 4| Nem vagyok én verseknek szűkiben,~Bár pénzem jőne olyan könnyeden.~
18366 7| dik §~Betyárok nélkül nem szűkölködik hazánk,~De a legszilajabb
18367 8| kapaszkodtatok~És rángattatok hátra,~Szűköltetek kegyetlenűl,~És óbégattatok
18368 8| is,~Hogy az oroszlán nem szűlhet nyúlfiat;~Ti dicső apák,
18369 6| van tele;~Agyamban egymást szűlik a gondolatok,~S egymást
18370 1| isten után;~S bár csak azért szűljön két India kincset özönnel,~
18371 1| örömökbe förödve~Lészünk szűlőink hajlékában, midön ekkép~
18372 5| függtem én~Testvéreimmel szűlőnk kebelén;~Letépe minket és
18373 6| azoknak,~Kiket magyar anyák szűltek,~S kik hazájok pusztulását,~
18374 1| emléked nem leszen irtva~Szűmből s akkoron is hajlik öledbe
18375 11| komor éjjele lát.~Oh de ha szűmnek csalna reménye,~Róza! ha
18376 1| a munka,~Amely tíz hóig szűnetlen foly vala köztünk,~Jóisten
18377 1| Zápor zápor után, a szüret szűnetlenül ázik.~Bár akarod nem jő
18378 5| változik, de~Soha meg nem szűnik, mindig él,~S nem gyöngül,
18379 5| bár szivem: a víg dalok~Ne szűnjenek meg... hátha általok~Kissé
18380 4| szörnyű forróság szinte szűnni kezdett,~Mentül beljebb
18381 6| legszebb csillaga.~Mindenki szunnyad, csak Gedő Simontól~Riasztja
18382 6| Dávid a terembe,~Hol apja szunnyadt. Ágya függönyét~Széttolta
18383 1| szállotta meg.~S e vágy nem szűnő lángiban~Mindegyre égtem
18384 7| Keze megérinté,~S verése szűnt belé~S hidegedett.~Midőn
18385 1| karján merre szállnak,~Merre szűntelen?~Mely varázserőnek bűvös
18386 7| szeretőmtül,~Velem volt emléke, szűntelenűl velem;~Valamint a három
18387 7| keblemben még annyi dal szunyad,~Egész egy erdő magva, mely
18388 7| zugása~Csak olyan volt, mint szunyog dongása.~Túlnan, vélem átellenben
18389 7| megritkult, olyan ó,~Hogy szunyoghálónak is már~Csak szükségből volna
18390 4| untig elég volna fele.~A szunyogok itten akkorákra nőttek,~
18391 8| volt, csak nyári könnyü szűr.~21~Takaros legény volt
18392 9| gyermekink, ne~Féljetek,~Nem szúr által dárdájával~A vad kozák
18393 6| De nem halálos volt Dávid szurása,~Feléje lépett tántorogva
18394 7| testestül-lelkestül.~Mit bámulsz ugy? ne szúrj szemeddel keresztül.~Húnyd
18395 4| Vasvillát, vasvillát!... hadd szúrjam keresztül!~Jaj, a zsivány!
18396 9| fellegeket.~Jőjetek, hadd szúrjuk szíveiteket a~Szuronyunk
18397 4| köt nyakába háborut;~Nem szurkol, ha bizonyos utcán~Világos
18398 4| volt a fák levele,~Hogy szűrnek is untig elég volna fele.~
18399 4| lépten;~Ha meg talál tüskéje szúrni:~Illatja gyógyulást szerez.~
18400 8| úri rendnek,~De beszélek szűrös-gubás embereknek;~Hisz az írástudók
18401 8| bevárjuk, mit teszen;~Inkább szurony a szivekben,~Mint bilincs
18402 9| Bámul reánk a nap,~Rettentő szuronyok~Füstben csillámlanak,~A
18403 9| Még azok előtt is, kit szuronyom leszúrt,~Kit fegyverem lelőtt;~
18404 9| hadd szúrjuk szíveiteket a~Szuronyunk hegyére,~Emlékezzetek a
18405 8| három ember úgy oldalba szúrta~Őfelségét, hogy még meg
18406 8| keservesen.~A külvárosban egy szurtos lebujban~Mulatnak még, a
18407 4| fölnevelte?~Futott, míg a szuszból gazdája kifogyott;~Azután
18408 7| középütt holmi tornác-féle;~Itt szuszog a háznak érdemes gazdája,~
18409 4| kedvéérti~Földhözütésbe,~Ezeket szuszogá:~„Beszéljen, kántor uram!~
18410 7| szemeibül:~„Borzadalmas álom!” szuszogja, lihegi,~„Arcomat a hideg
18411 8| második Endre,~Papucs alatt szuszogott az~Isten-teremtette;~Felesége
18412 6| én meghalni, ott!~Athén szűzei, fogadjatok a révbe,~És
18413 3| beléje~Lángokat.~És a lángok szűzen égnek~Szent oltárúl az erénynek~
18414 1| szálát földre nem csavarja.~Szűzeséged a manó elhordta,~Nem köllesz
18415 5| kicsirázott,~És amíg ő e virágot szűzi~Pirulással én szivemre tűzi:~
18416 4| fényes borotvája.~~~Mutató tábla, ~mely azt mutatja, hogy
18417 7| szentségtörése a szentségtörésnek!~A táblabírák is oda esküvének,~Od’ ahhoz
18418 8| címek~Kárpótlása végett~Majd táblabírákká teszünk!~Pest, 1848. április~
18419 7| tehát elbeszélem.~Az én táblabíróm és Latóczi Endre~Régi ellenségek,
18420 8| nyúgodott.~Vedd föl azt s örök tábládra~Vésd föl ezt a nagy napot!~
18421 5| szűk udvarra nyíló ablakom~Tábláin a tél dérvirága nő. -~Az
18422 8| a rablómadár,~Egy ablak tábláját ragadta meg,~Megrázta és
18423 7| ért Veselényi, hogy sem táborába?~Mint tudhatnám én azt,
18424 7| hajdanában~A zultán követe Mátyás táborában.~Tudod, hogyan történt?
18425 8| sárba~És vérbe fúlt ellenség táborát!~Erdőd, 1848. szeptember
18426 9| EGY GOROMBA TÁBORNOKHOZ~Tábornok úr, én nem tartom
18427 9| miatt,~Hogy annak egy ily tábornokja van.~Tábornok úr, van ellenség
18428 8| Brutus, de már fölébrede,~S a táborokban lelkesítve jár,~Mondván: „
18429 4| ad!~A réteken majd méhek táboroznak,~Megostromolni a virágokat.~
18430 8| fölött~Éhes hollósereg zajos tábort ütött.~Csunyául károgtak,
18431 7| a föld, s imé most~Elég tág e kicsiny szoba.~Itt nézem
18432 8| mindez hagyján... még meg is tagad.~Nem fáj a szived, te puruttya
18433 7| Százszorta inkább éltedet~Tagadd meg, mint magad;~Hadd vesszen
18434 4| kifogytanak.~És engem, nem tagadhatom,~Kinos sejtésnek terhe nyom.~
18435 8| te megtagadtál engem,~Ugy tagadlak meg tégedet.~Egy rabszolgáddal
18436 4| fejében,~Elfogadását nem tagadod meg tőlem.”~Erre kinyitotta
18437 7| tőle,~És a lyány meg nem tagadta.~Milyen csók volt ez!...
18438 7| A húr, mely most lantján tágan lankad, tudna~Harci dárda
18439 7| az asszony kifelé.~Ő nem tágitott. „Ki itt az úr?”~Kérdezé,~„
18440 8| kivánsz?~Csupán meg van tágítva rajtad,~De nincs eltörve
18441 8| fölrezzene,~Hideg futott át tagjain,~Veríték folyt le homlokán...~
18442 4| világra,~Miként a mészáros taglója lesujt~Az ökörnek szarva
18443 8| Botond keletre,~S szörnyű taglójával kapuját betörte,~Szép Itáliába
18444 5| Fiad azonban író lett.~Te a taglóval ökröt ütsz,~Tollammal én
18445 5| Reszketnek a gyöngéd tagok.~A vándor arra ballag és
18446 8| csak bús enyészet,~Minden tagom zsibban és fáj,~Átkozott
18447 5| Barangónak összeszorult szive tágul,~Eszeveszett harag fut égő
18448 6| meg, tágulni látom:~Szivem tágúla, vagy tán a világ~Kisebbedett?
18449 6| melyet a~Világgal tölték meg, tágulni látom:~Szivem tágúla, vagy
18450 9| magyart kiirtja.~Minden tagunkból vérezünk,~Hogy is ne? villog
18451 4| Fenyvesekkel vadregényes tája!~Tán csodállak, ámde nem
18452 4| céltalan~A nagy hazának minden tájain.~Tarisznyámban, mit hátamon
18453 6| oroszlán,~Nézvén sötéten messze tájakig.~E hegytetői kősziklára
18454 1| Darusereg;~Azért hagyjátok-e a tájat,~Mert nem meleg?~Vándorlok
18455 8| Fejedelmi ember Taksony volt a’ tájba’,~Taksony: Zoltán fia, Árpád
18456 4| KECSKEMÉT...~Tisza-Duna közti tájbeszéd szerint~Hírös város az aafődön
18457 4| Annakutána~Fölnéze az ég tájéka felé -~A kemencetetőre,~
18458 4| figyelmeteket~A templom tájékára csigázom?~Hol a leleményes
18459 8| reáparancsolt: holnap ilyen tájig~Ha itt látják, tüstént agyonverik.~
18460 1| ezentúl csend üli kedvelt~Tájitokat, már-már elhagyni fogunk
18461 4| Óriásországban.~Volt ennek a tájnak sok akkora fája,~Hogy a
18462 7| puszta, olyan prózai,~E tájnál csak lakói voltak~Még prózaibbak...~
18463 8| dobáld a fellegekre~Bőszült tajtékodat;~Jegyezd vele az égre~Örök
18464 6| lovam, kifáradt,~Szájában tajtékos a zabola,~Sarkantyúmtól
18465 8| Elképedett, megmerevűlt,~S tajtékot turva ekkép ordított:~„Hah
18466 5| Virító fáin a zöld levelek?~Tajtékzik még a Duna, mint szilaj
18467 7| amottan a téli világot?~Már hó takará el a bérci tetőt.~Még ifju
18468 4| szóval, mátul fogva~Takarékos fiú leszek,~Minden garast
18469 4| TAKARÉKOSSÁG~Akármikép csűrjük, csavarjuk,~
18470 4| ártatlanságnak~Patyolatlepedője takarja-e lelked?~Oh, szólj nekem
18471 3| az álmok nem hazudnak;~Takarjon bár a szemfödél:~Dicső neve
18472 1| hatalmak!~A koporsók egyiránt takarnak~Éjbe büszke földuralkodót~
18473 8| mennykő jár is ott a~Fejénél?~Takarodjék el közülünk~A gyáva,~Bújjék
18474 5| innen-onnan~Viradóra.~Kivígadtunk, takarodjunk~Nyugovóra.~Hej, ennek a
18475 7| bánt.~Szétszaggatják rajtam takarómat~S tüskékkel tömik meg vánkosom;~
18476 1| jelen,~És áldást hintve tálainkba~Fog tündökölni fen.~Nos,
18477 2| Ragyognak égő csillagok,~De vajh talál-e célra pályám,~Ha lángjaiknak
18478 6| férje gyilkosán?~És nem talála semmi, semmi módot!~S most
18479 8| a bennlevők pedig~Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?~Pest,
18480 8| Arcvonásit hosszasan szemlélem,~S találgatom a távol jövőt.~A reménynek
18481 4| Találtam már mást magamnak,~Találj te is mást magadnak;~Éljed
18482 8| ezennel csavarom elmémet,~Hogy találjak hozzá nem-méltatlan szókat,~
18483 4| Hanem mit ebédelt, ki nem találjátok;~Gondolnátok-e, mit? csupa
18484 6| szerencsétlen~Kardoddal hol találkozál!~Csörgess, ifjú, csörgésem
18485 5| bálványát.~De a leánnyal nincs találkozása,~Mert a leány a sírból szinte
18486 8| levének~S bizalmasabbak a találkozások,~De önmagokról sohasem beszéltek.~
18487 5| ÍTÉLJ...~Meg ne ítélj a találkozásról,~Mely közöttünk a legelső
18488 5| szerteszét;~S lesz-e azontúl még találkozásunk?~Vagy halljuk-e csak egymásnak
18489 7| hintó nyargal~S szemben találkozik vele.~A fényes hintóban
18490 4| csak állok, hogy ha véled~Találkoznám, megvendégelnélek.~De miért
18491 8| ne járjatok éjjel,~Mert találkoztok a megöltek lelkével,~Hónok
18492 5| barátom,~S többé tán nem is találkozunk.~Megvallom, hogy eddig én
18493 4| tekinthet jobbra-balra,~Találkozzék akárkivel;~Nem mondja, amidőn
18494 7| moccanj, mert különben~Meg talállak csípni,~Igy ni!~Ugye fáj?~
18495 4| Ha ez emberek itten~Észre találnák venni?...~Avvagy ha pofon
18496 1| álom nincs szemén.~Sokat tálalnak a királynak,~Ő, amint hírelik,~
18497 4| szeretett ő! az ebédnél~Tálalni ő szokott,~S mindenkor én
18498 7| használt, mit használt,~Tégedet találnom.~Ha megint eltűnél,~Mint
18499 4| hánykolódjál oly igen;~Ugy meg találod sérteni~Magad, hogy vér
18500 4| föl a király, „őtet hol találom?~Elrabolta tőlem törökök
18501 3| elhagytál,~Nem t’om, mi okot találtál.~Hív voltam én hozzád mindig,~
18502 4| mindent hamarjában,~Föl is van tálalva a szomszéd szobában.”~A
18503 7| valóban -~S nem tudja mely tálhoz kapjon. Nem szólhatok,~Hej
18504 5| költő a királyi kép a~Világ tallérján... nem, királyi kép sem!~
18505 5| nem, királyi kép sem!~Ő a tallérnak csengő, tiszta hangja,~Szép
18506 5| nyalod más talpát,~Avvagy talpad mással nyalatod.~S azt hiszed
18507 9| s Déva közt,~Ott minden talpalatnyi~Földet vér öntözött.~Fehér
18508 5| Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát,~Avvagy talpad mással nyalatod.~
18509 4| szemekkel,~S kiknek már viszkete talpok~A táncnak vágya miatt,~Hallván
18510 7| kengyelbe akadt egyik lába...~Talppal az ég felé, iszonyú állapot,~
18511 4| Oh felhevülésnek~Gyors talyigája!~Vissza tehát~A szemérmetes
18512 6| maradt-e élet~Ama testben? nem támadand-e föl?~Az ágy előtt megállt...
18513 4| Nagyszerűen űljük e föl-~Támadási innepet!~Nemzetünk, e nagy
18514 4| sem éjem;~Vad hiúz-szemek~Támadásra, elfogásra készen~Egyre
18515 7| BUCSÚPOHÁR~Hadd támadjon föl mégegyszer a mult,~Hol
18516 5| Bátran jöhetsz. Meg nem támadlak.~Hagyom magam. Erőtelen
18517 5| nap, negyven éjjel esnék,~Támadna egy új vízözön.~Pest, 1845.
18518 7| egyedűl: mint várja epedőn a~Támadó nap első sugarát!~S a halottak,
18519 8| hozzá, mint senki más.~A vak Tamást is én neveltem,~Kit a minap
18520 6| nő, amelynek ága gyakran~Támasz-botunk az életalkonyon.~Vidék,
18521 7| Elmondám szerelmi~Vallomásomat.~Támaszkodjál hozzá,~S addsza kezedet,~
18522 4| szabályoknak~Lelkem sosem engedett.~Támaszkodjék szabályokra,~Ki szabadban
18523 8| ember, mintha~Egyedül rá támaszkodnék honja!~Oh de akkor, akkor
18524 4| Jó hosszú botjára Jancsi támaszkodott,~Lekonyította a karimás
18525 4| hullása.~Baltája nyelére támaszkodva mondja:~„Mért vetettem fejem
18526 8| lekuporodott,~A szögletkőhöz támasztá fejét,~Átellenében tarka
18527 4| napja,~S már semmi föl nem támaszthatja~Ledúlt világom romjait.~
18528 8| halkan fölűl az ágyon,~Falhoz támasztva bágyadt tagjait,~S rimánkodólag,
18529 8| is, nem~Hallgatott rá a tanács,~Tollat nyujtanak neki,
18530 5| teszem.~S a szív nem rosz tanácsadó,~Higyétek el.~Az észnél
18531 2| egyszer a szomszéd bátya~Jó tanácsával elő nem álla;~Hanem, ülvén
18532 6| Fülek,~S most a fölött van a tanácskozás:~Hová fordítsák léptöket
18533 8| Délelőtt komolyan ahol tanácskoztak,~Délután ott vígan ettek
18534 8| áldjon minden szavadért.~Tanácsolom, parancsolom,~Igen, parancsolom,
18535 8| mindnyá’n úgy itéltek -~Ki azt tanácsolta, hogy fejezze be ma~Az ország
18536 5| Megédesíted téli napjaid.~Ha e tanácsom nem lesz sikeretlen:~Engedd,
18537 8| rólam is koronként,~De ha tanácsomat nem fogadod,~Akkor felejts
18538 4| mogyorófa-beszéddel,~Hogy már hazamenni tanácsos.~Ma is így megy~A szemérmetes
18539 5| bolond?~Az is lehet.~Az észt tanácsra nem hivom,~Csak a szivet.~
18540 8| ijeszt el engem;~Köszönöm tanácstok,~De reá nem állok,~Megyek,
18541 4| kiknek már viszkete talpok~A táncnak vágya miatt,~Hallván a mennyei
18542 5| szép szellemzenédet,~Hadd táncoljon lelkem és szivem!~Kérdezed,
18543 8| Nincs otthon, az egerek táncolnak...~A nagyurak kapták magokat
18544 8| lejárt napod, német!~Nem táncoltatod te többé ezt a népet,~S
18545 4| pestiek!~Hát a színház? a táncterem~És több efféle hely?~Kapunk
18546 4| hazában szanaszét;~Verte tandem a bal combom~Kard... azaz
18547 8| Aki szép szabad dalokra~Tanít engemet.~S ne feledd el
18548 6| Uralkodott a vén tanító s büszkén~Tanítá, amit maga sem tuda.~Több
18549 1| kerülni.~Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra~Törni utat s
18550 4| vagyok én.~Nem verték belém tanítók~Bottal a költészetet,~Iskolai
18551 7| kell neked, hazám! mért nem tanítottad,~Iskolába mért nem járattad
18552 4| nem járattak,~Olvasni nem tanítottak,~De szemedből kiolvasom,~
18553 8| Beszélgessünk egy keveset,~Tanítsatok meg, az időt~Hogyan kell
18554 7| még?~Apám, apám, mért is taníttatál,~Miért az eke mellett nem
18555 8| S ha nem tudá~Leckéit a tanítvány,~Azzal piríta rá,~Hogy a
18556 1| panaszid már~Nem veszi a tanodába, se Nepos hősei éltét,~Ki
18557 1| köztünk,~Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel~És szaporán
18558 1| Munkáinknak utána, pihenni, nem tanodával~Gondolkodni! Elég volt tíz
18559 1| Sysiph,~Nem forog Ixion, Tantalnak szomja csillapszik:~De hidegen
18560 8| Ottan leszek majd, s nem tántorgok én!~És jőni fognak rettentő
18561 7| hozzá~A civilizáció.~Oh a tántoríthatatlan,~A dicső Ausztr(ál)ia!~Ő
18562 5| Vagy konkolyt arat, vagy~Tántorodva lép a~Nemesebb törekvés~
18563 6| Rokon- s barátok, hajnalom tanúi!~Kiket mindegyre jobban
18564 4| Leleményes eszének~Fényes tanuját,~Teljesülés koronázza:~Pihennénk
18565 7| S mi haszna benne? mit tanúl?~E szellemeknek arcain~Csak
18566 6| görnyedő időkben~Meg nem tanúla térdet hajtani,~Ki sokkal
18567 4| tenyerű Fejenagyhoz:~Nála tanúlá tudniillik~A kovács-mesterséget~
18568 9| Mészáros Lázár, akitől én ezt tanulám, s ő~Tudja, hogy a legfő
18569 1| válni megenged~Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd.~
18570 8| istenadta?~Mégcsak akkor tanulgatja.~Nőtelen ember szerelme~
18571 8| keresne,~Hogy tőlök a csuszást tanulja.~És mentül kisebbnek tetszett
18572 5| mostan tudni akarok,~Nem tanulják azt az iskolában,~Nem tudják
18573 7| Szamarak dicső erénye,~Tégedet tanuljalak meg?~Menj a pokol fenekére!~
18574 8| két szó, melyet~Először tanuljon dajkától a gyermek,~És ha
18575 8| Hiszen te úgy szeretsz tanúlni.~És most az isten áldjon
18576 5| S okvetetlen tőled kell tanulnom,~Amit mostan tudni akarok,~
18577 5| hogy én az iskolában~Rest tanúló voltam, szörnyü rest.~Légy
18578 8| után egyáltalában~Meg nem tanúlod ezt a tudományt,~Bottal
18579 8| teljesítlenül.~Beállt az iskolába,~S tanúlt szorgalmasan,~S olyan volt
18580 7| Ámélkodva kérdezé az agg:~„Hol tanultad ezeket?~Ki vagy, ifju, hogy
18581 8| föl a királyokat!~Vagy nem tanúltad még meg, oh világ,~Gyülölni
18582 8| Zoltánt buzdította;~Nemt tanulták, mégis sok szépet beszéltek,~
18583 7| Hazugnak szavamat,~Tégy tanuságot róla, hogy~Szeretted lyányodat,~
18584 8| Jegyezd vele az égre~Örök tanúságúl:~Habár fölűl a gálya,~S
18585 7| tetszik, hogy örömében rezg.~A tanyában, jó meleg szobában,~Pattogó
18586 8| kutyái tán,~Amelyek jobb tanyához szoktanak,~Eldöglenének
18587 5| S elhagyják mély, sötét tanyájokat,~S fehér ruhában járnak
18588 4| pattogása hangos ostoroknak.~A tanyáknál szellők lágy ölében~Ringatózik
18589 4| nád a széltől meglebben.~A tanyákon túl a puszta mélyén~Áll
18590 4| mostan, akkor hűlt rideg tanyámon~Kopott ruhámban fázni nem
18591 7| ölében,~Hol az ősi örök éj tanyázik~Vadsötéten.~A kis lámpa
18592 8| úgye szép kutya?~Ezzel tanyázol itten.~Ott a pokróc, elfértek
18593 6| És benne mégis a pokol tanyázott.~A századoknak döntő lábai~
18594 7| Másodízben rakva meg a tányért,~„Ez a Matuzsálemína~Hogy
18595 4| vizet.~Az óriás még föl nem tápászkodhatott,~Amint János vitéz a túlpartra
18596 4| Leng a szomorú csatatéren.~Tápászkodjék föl, bíró uram,~És menjünk
18597 7| Azért is fölfelé kezdett tápászkodni.~Fölkelt, felöltözött, bebujt
18598 4| társaság.~Mit ottan, itt is azt tapasztalám,~S tapasztalásom nem volt
18599 4| itt is azt tapasztalám,~S tapasztalásom nem volt olyatén,~Mely kedvre
18600 7| De én csak most kezdem tapasztalni eztet;~Amidőn kezdeni kellene
18601 8| hitte, hogy szabad.~És mit tapasztalt nemsokára?~Hogy nemzete,
18602 8| Dicsőséges föld, mely egy világot táplál!...~Szegény barátom, hogy
18603 10| szívem meleg vérével~Dőrén táplála e kebel.~Egyhez lekötni
18604 8| fogok,~Akármi lesz belőlem.~Táplálatot, ruhát, szállást kapok,~
18605 6| holttesteik~Az éhes hollók tápláléki lettek.~Igy állt sokáig
18606 8| nem csoda, mert gondosan~Táplálgatta, borral.~Már hiába, ha ez
18607 8| családot,~Ha már azt nem táplálhatom~Saját véremmel, mint a pelikán?...~
18608 7| S áldozatra zsebeiteket,~Tápláljátok végre a hazát, ki~Oly sokáig
18609 7| a napnak kezdetével,~Itt táplálkozik ő a pokol főztével;~Keze,
18610 5| Mert nem hagyhatlak el!~Táplálni foglak a gyötört kebelnek~
18611 4| kovával, acéllal~Meggyujtja a taplót,~Taplóval a kéngyertyát,~
18612 4| acéllal~Meggyujtja a taplót,~Taplóval a kéngyertyát,~Kéngyertyával
18613 9| ellenség ne~Tapodjon, nem tapodhat;~Inkább vesszen ki nemzetünk~
18614 8| amely~A szabadok szíveit tapodja.~Sokkal drágább a sír és
18615 9| Halottak,~Sírotokon ellenség ne~Tapodjon, nem tapodhat;~Inkább vesszen
18616 6| meg: mért öleltenek? -~Azt tapogatták, míg öleltek:~Hol van legfájóbb
18617 4| csillag;~János vitéz csak ugy tapogatva ballag,~Néha feje fölött
18618 4| tétova,~És harmatos~Füvet tapos.~Akközben a~Kert ajtaja~
18619 8| Ellenséged előbb meg nem~Taposhat,~Míg vérünkkel be nem festett~
18620 6| ott a kóró, mert meg nem tapossa,~Nem jő megnézni senki síromat.~
18621 1| Éljenzaj és örömkiáltás~És tapsok hangzanak.~De a zajongó
18622 7| elmerengek,~És ha egy elejtett tárgy~Vagy harang, amely megkondul,~
18623 6| nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,~Vagy legfölebb is állatok
18624 4| gyermeke,~Hol megdalolni méltó tárgyam nincsen;~S ha volna is,
18625 8| indulatra,~Válassz érdemesebb tárgyat haragodra.~Csendesedjél,
18626 4| nagy hazának minden tájain.~Tarisznyámban, mit hátamon vivék,~Nem
18627 5| szép időben~Sétára kél a tarkabarka nőnem;~Mi szépek ők, mi
18628 7| be nézésével.~Összevissza tarkabarkán~Állnak új és régi házak,~
18629 7| összevissza~Gondolt minden tarkabarkát,~És miért ne gondolt volna?~
18630 6| aranytollal,~Pávatollnál tarkább gondolattal. -~Nem lakik
18631 1| hervadt díszeit.~Színekkel tarkaékesen szivárvány~Ragyog keletről,
18632 7| Üdvezlégy másodszor!... a tavasz tarkállott,~Amidőn először látogattalak
18633 7| eget.~Abból olvasom a világ tarkaságát,~S feledem falunknak bús
|