1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
19134 7| kert mögött ostor pattan,~(Tiszai rév felől jön el az út onnan,)~
19135 4| mosolyogva néz rám a Dunától~A Tiszáig nyúló róna képe.~Délibábos
19136 6| távol? a Tisza...~Mi van a Tiszán túl? Hortobágy...~Hortobágyon
19137 7| alkonyúlatánál~Megállék a kanyargó Tiszánál~Ott, hol a kis Túr siet
19138 7| legszilajabb betyár a mi Tiszánk,~Rakoncátlan legény, nincsen
19139 4| csodát?~Változtatná borrá a Tiszát,~Hadd lehetnék én meg a
19140 1| keble szinte,~Tiszta szíve, tiszták érzeményi.~A leánykát hévvel
19141 7| a kis furulyát.~Vasárnap tisztát venni hazajár,~Hol a szerelmes
19142 8| nyakon veré,~Amért olyan tisztátalan,~Szemébe önté a vizet, s
19143 4| Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,~Iluska az, Jancsi szivének
19144 4| anyát,~O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!~Mi ő nekünk? azt
19145 6| Kiket mindegyre jobban tisztelék,~Igen, még most is szépnek
19146 7| Tamás úr háza a más végen~A tiszteletes-lak s templom közelében,~Homlokára
19147 4| reám?~Valamint én várom a tiszteletestől~Kontójának megfizetését,~
19148 8| elbeszélem~Neked s ez uraknak.~Tiszteletet parancsolok!~Mert nemzet
19149 7| e hasnak miniatür-képe.~Tiszteletgerjesztő, méltóságteljes has!~Csak
19150 7| szép diadalív~A verőfény tiszteletire,~Hogy a vészen, a felhőkön~
19151 5| kettőre vagy te érdemes.~Mig tiszteletre indit öregséged,~Szeretnem
19152 9| jaj neki,~Ki a magyart nem tiszteli!~Nekünk most az isten kevés,~
19153 5| hogy ez nem elég,~Engem ne tisztelj, engemet szeress!~Mostan
19154 8| hamvaitokat~Hol találjuk meg, hogy tiszteljük azokat?~Olyan sokáig volt
19155 8| ha lát a közlegénység,~Tisztelkedve megyen el mellettem;~Én
19156 5| szeress!~Mostan szeretlek és tisztellek téged;~Mind a kettőre vagy
19157 7| szabad megátkoznod, sőt~Tisztelned s szeretned kell,~Mert hiszen
19158 7| durva zajt ne~Üssön~Ajkatok.~Tisztelni kell~A gyászt,~Mert az szent...~
19159 5| lehetnél.~Tiszteltelek, mint tisztelőd menék~Hozzád. Te szóltál,
19160 8| lény, ki a nép emberét ugy~Tisztelte, mint a nép maga,~Kinek,
19161 5| nézve nagyapám lehetnél.~Tiszteltelek, mint tisztelőd menék~Hozzád.
19162 8| És akiért inni nekem áll tisztemben,~Minden jó magyarnak részt
19163 8| apád,~Miért ne? fölnevellek tisztesen.~Lopok számodra, míg tőlem
19164 7| Tisztitottam más csizmáját,~S tisztitá az enyimet más.~Kujtorogtam
19165 7| jártam négylovas hintókon.~Tisztitottam más csizmáját,~S tisztitá
19166 8| háziasszony,~Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,~Hej mert
19167 7| öcsém katonának, hahaha!~Tisztogatás sem igen kell,~Minek is
19168 7| szolgáld a nemzetet.~Itt a tisztújítás, egy becses virágot~Terem
19169 4| Ólmos fütyköseinket, amikkel~Tisztújítási csatákban~Egymást simogatjuk.~
19170 4| következik:~„Oh te tudója szivem titkának!~Igaz egy betüig~Tartalma
19171 5| szív az első szerelemnek titkát,~Rejti a kis kunyhót bércek
19172 4| szőke gyerkemért.~Szegényke! titkolá, hogy értem ég.~Midőn bucsúzni
19173 8| Szívbeli szándoka,~És hogy ezt titkolják,~Van annak nagy oka...~Odajutottunk
19174 4| okom,~Nem hordani többé~A titkolt szerelemnek~Életölő fájdalmát:~
19175 8| épen ő ez egy?...~Mélyen titkolta szándokát,~Alunni sem ment
19176 4| kegyelmed. -~De szerelmemet én~Titkoltam volna örökké,~Elvittem volna
19177 5| Ajkamat lezárta,~Hogy ne jőjön titkom~Senkinek tudtára.~Oh minő
19178 1| s örökre távozom~Gyötrő titkommal tőled, oh leány!~Vezessen
19179 5| futottál;~De más szobából titkosan~Rám gyakran pillantottál.~
19180 4| lelkem~Mélységes mélyében e titkot.~Ha ez emberek itten~Észre
19181 8| Hangjaik suttogók,~Arcuk titokteljes...~Egy nagy szándékjok van,~
19182 8| villogott a kard.~Megosztottuk tivéletek hiven, ha~A jószerencse
19183 8| tömlöcbe zárja.~És a régi tivornyázó élet~Alvó zaját újra fölkeltette,~
19184 3| mi mindig,~Meg sem állunk tíz-husz pintig.~Van minékünk pincénk,
19185 4| ház, a zsiványok~Mind a tizenketten odabenn valának.~Éjszaka,
19186 8| halott,~Megillettük, és tizennégy~Milljom szív földobogott.~
19187 6| napjai.~*~Megvirradott a tizennegyedik~Század, s hazánkra éj következék.~
19188 4| hősleg iddogála,~Míg a bakter tízet nem kiálta.~Ekkor fölkelt
19189 8| mint először vala.~S így tizszer, százszor ujra s ujra írt,~
19190 4| kies liget,~Hol csendes tóban hattyúk ringanak,~Fehér
19191 8| Földindulástul, mennydörgéstül~Tőből meg fognak ingani,~Ha összevesz,
19192 5| lantja zeng.~A szomszéd tóból a vadlúdakat~Látom csapatban
19193 1| ÖRÖK BÚ~Tódul a felleg; barna éjbe vonja~
19194 1| vehet!~3~Színházba seregesen tódúl a nép,~Csudálni a müvésznő
19195 7| ezért-e?”~„Ezért, sőt még többért,” szólt Szécsi Mária,~„Szeretlek
19196 7| Megszünik dobogni,~Mint a többiek;~Egykor ez a szív is~Megszünik
19197 8| Tízig vagy húszig vagy többig talán?~Jertek föl hozzám,
19198 11| csókomat.~Ráadásul még a többihez~Tedd el a negyediket!~Bizony
19199 6| fölháborult szive!~Hátha még a többit látta volna...~Eltünének
19200 7| teréről,~Hol úgyis a sors többnyire azért~Ád csak babért, hogy
19201 7| elszánt férfiak,~S ha ott a többség, itten az erő,~Mert a mi
19202 8| augusztus 21-én~a hadügyben a többséggel szavazott~Hallgassak-e,
19203 4| ilyen ő tetőtül talpig,~Tökéletes képmása ez;~Magának és kedves
19204 7| ezzel kész az arckép. Érzem, tökéletlen;~De van egy vigaszom ebb’
19205 7| s nincs s nem leszen~Oly tökfilkó, mint én vagyok!~Előre-hátra
19206 4| gondolatok születének~Nem tökkelütött koponyájában,~Mialatt orrát
19207 7| rózsafákkal,~Amekkorák másutt a tölgyek.~Középütt sétált egy folyó,~
19208 7| mint vesződik.~Láttuk a vén tölgyet, nézzük meg lombját is,~
19209 7| sors könnyen nem árt.~Légy tölgyfa, mit a fergeteg~Ki képes
19210 6| sátoros~Erdőben járok.~Kevély tölgyfák alatt~Szerény virágok.~A
19211 4| Hősi jutalmáról,~A dicsőség tölgykoszorújáról?~Ne kárhoztassuk a jámbort!~
19212 5| Villámot vett elé,~Az árva tölgyre sujtá~S azt porrá égeté.~
19213 5| beszélte a tölgy.~Fönn űlt a tölgytetőn~A felleg, s a beszédet~Hallgatta
19214 1| emlékezetben újra kelt,~Kedvvel tölté a zord hőskebelt.~Ó mi változás!
19215 2| Magas ég,~És mi a gömböcben~Töltelék!~Székesfejérvár, 1842. november
19216 5| életemet~Itt kinn a pusztákon töltenem nem lehet!~Itt szeretnék
19217 7| aminek szánt az ég?~Nem tölteném most kínos virrasztással~
19218 3| Úgy akarja, hagyjuk kedvét~Tölteni.~Hisz nekünk ez úgysem árthat,~
19219 5| a dal töltött fegyverem,~Töltés benne forró érzeményem,~
19220 5| várj.~Elvitte az árvíz~A töltést, a hidat;~Amott megy a hidból~
19221 8| ilyetén beszédit,~S csak újabb töltésül szolgáltanak~A gúnyolódás
19222 7| Melyek csengő poharakba~Töltik és isszák megölt~Örömidnek
19223 4| poharaitokba~Kinn ti a bort töltitek.~És csak akkor tértek vissza,
19224 1| Noha édes múzsai körben~Töltni időt, noha Pallas kertjében
19225 4| Környékez sok jóbarát,~Töltögetve poharamba~Egri bércek jó
19226 6| már én is meghalék.~Mérget töltöttek azok vizembe,~Akik megitták
19227 8| Az időt ünnepi lakomákkal töltvén,~Kettős ünnep volt ez: halotti
19228 8| végigtekinte a~Kárörvendő szilaj tömeg során, és~Sajnálkozó könny
19229 8| Lélekzetével ismét~A felhőket tömegbe fujta,~És a magasból lecsapott
19230 7| királya~Bennmaradt a sziklák tömegében,~Ki nem álla.~S mért nem
19231 4| elszántsággal törte magát át~A vívó tömegen,~Mígnem férjére talált,~
19232 8| győzné mind fölírni, akik~Tömegestül el-elvérezének? -~Tiszteljétek
19233 8| egy, oly hangon, mely a tömeget~Túlbőgi, mást kiált.~Ez
19234 8| kényesen,~A vízparton pedig töméntelen bíbic~Jajgat keservesen.~
19235 7| van,~Telhetetlen bendejét~Tömi asztagodban.~Meddig alszol
19236 7| rajtam takarómat~S tüskékkel tömik meg vánkosom;~Reggelenként
19237 6| nemzeteknek~A tisztelet tömjénét égetik.~Tartottunk volna
19238 8| hódolattal~Fejét a felhő tömjénfüst gyanánt.~A kelő nap, első
19239 3| gyanánt áll,~S csak midőn a tömkelegbe lépünk,~Venni észre gyászos
19240 7| tömlöc-sötétségbe.~Nedves tömlöc-falról sok víz csorga rája,~Kivitték
19241 7| jókedvébe’,~Elfogták, s bevitték tömlöc-sötétségbe.~Nedves tömlöc-falról sok
19242 8| ez volt a szép idő!...~De tömlöcének őre jő,~S merengésének eltünik
19243 8| Senki sem hallgat rád,~Tömlöcöd becsukták,~Halld fordulni
19244 8| szájamtól szakítom el,~S belé tömöm!~De mindez hagyján... még
19245 8| ma vagy holnap, de végre tönkre jut.~Számot vetett-e mindenik
19246 9| van régi fényed?~Hej be tönkretették a szegény honvédek,~E rongyos
19247 6| én~Rabnemzetek bilincsét tördelem!~Szalkszentmárton, 1846.
19248 1| bíbor bimbókat~Enyelgve tördelém.~De látta a leányka~Könnyelmű
19249 8| kinő az, ha ma lenyesik.~Tördelheted le a fa lombjait,~Idő jártával
19250 8| szoriták,~S láncát harapva tördeli fogát,~Amellyel védni tudná
19251 2| háznak küszöbén~A búcsu tördelt hangját rebegém;~S a jó
19252 7| Alig birod magad.~El is töréd azon-~Fölül még lábadat.~
19253 6| RABSÁG~Töredék~Milyen vig a világ! folyvást
19254 8| nép a láncot,~S békójának töredéke~Fegyver mostan a kezébe’!~
19255 11| KISEBB TÖREDÉKEK~
19256 1| erdőkoszorús tetőkön,~Az enyészet töredékiben,~Hol reám a múltból borzalom
19257 7| a roszak~S amelyre a jók törekednek,~Az általános boldogság
19258 8| megszerezni,~A nagyvilágot~Törekszel boldogítani.~Az égbe van
19259 7| ostobák, s ép akkor, amidőn~Törekszenek, hogy fölemeljenek.~Azt
19260 3| téved.~De bármi magasra törekszik a dal,~Bármint csalogassam
19261 9| meghajoltunk, de el nem törénk!~Él a magyar még, áll a
19262 6| közül.~Oh de melyik?... törhetetlen~Lánc körűlem e titok;~Vonna
19263 4| ezt a szegény árvát.~Úgyis töri magát, dolgozik eleget,~
19264 4| napodat!~De fogadom, bele is törik a fogad!”~Kiáltott fel János
19265 8| véretek,~Ha a koronát el nem töritek,~Fejét a szörny ismét fölemeli,~
19266 7| mihez tartsam magam?~Én törjek hűséget, én szegjem-e szavam?”~
19267 7| elválasztani.~Mint törnek ők s hadd törjenek reánk az~Önérdek rozsdás
19268 8| ha meg nem tört a bú,~Ne törjön meg majd az öröm.~Valóban
19269 8| titeket, aki minket,~Együtt törjük szét a közös bilincset!~
19270 7| benn s mennyi van még,~S törlik le a verítéket,~Mellyel
19271 7| mellett is könnyen,~Mért törnénk tehát egymásra?~Egyik jobbra,
19272 6| Paizst elébb ketté kell törnie.~Most hát öcsém, Jób, ehhez
19273 4| kell fáradoznotok.~Örök törődés naptok, éjetek,~Csakhogy
19274 9| vissza a vár: „Én azzal törődjem,~Mi volt akkor s mi mostan
19275 8| mult időt hányja.~Mit is törődnének a multtal? az élet~Előttök
19276 6| változánk?~De bármiként van, mit törődünk véle,~Midőn e változás áldás
19277 4| Amily kegyetlenűl bántak a törökkel,~Csak ugy bántak ők most
19278 4| S keresni indult a rabló törököket;~Nem soká kereste, mindjárt
19279 7| nagy király elé~Vitték a törököt. ‘A zultán üdvezel.’~Megzavarodtában
19280 8| minden lökés egy darabot töröl le~A lélek zománcából~S
19281 8| föl, te gyáva zsarnok!~S töröld le képedről a port.~Ki a
19282 8| Kiverte arcát a veríték,~Törölgeté minduntalan,~Miközben a
19283 6| Tartottunk volna össze, nem törölnénk~Szemünkből annyi fájdalmas
19284 5| Mit a fáról a fergeteg törött le,~S mit ez most kerget
19285 8| meghajolt ez óriás,~S ti a törpéknek meghajoltok-e?” -~A te dicső
19286 4| Pusztitó szándékkal azért törtek oda.~Mikor a magyarság beért
19287 1| nem vesztegelt.~De bármint törtem fejemet,~S levék borral
19288 7| ha~Vadállatok nyájunkra törtenek.~Adjátok vissza, vissza
19289 8| bírna!~Vége van... de bár a történetben~Ottan áll a győző-név ragyogva,~
19290 4| események~Gazdagiták a világ történeteit~A kocsmaterem közepén:~Szélről
19291 7| történetkönyv ez a város,~A történetek nagy könyve,~Minden utca
19292 7| AZ ÍTÉLET~A történeteket lapozám s végére jutottam,~
19293 7| minden eltünt század.~S történetkönyv ez a város,~A történetek
19294 6| forgatjuk reszkető kezünkkel~Történetünknek sötét lapjait.~A porszemet,
19295 7| minden istenadta nap~Meg nem történnék újolag.~Van embervásár,
19296 8| mennybe járt!~De meg kellett történnie,~Hogy meztelen ne menjen~
19297 4| honfiszem felett,~Ha föl nem törtök most a telt kebelből,~Édes
19298 1| Pályáját végezé,~Jer, és törűld le izzadásom,~S teríts fel,
19299 8| pillanatra meg volt lelke törve,~Kétségbeejtő eszmék ültenek~
19300 4| meg fejét,~Ily szavakban törvén ki sóhaja:~„Biz e, fiam,
19301 8| királyi széket.~Te vagy a mi törvényes királyunk,~Trónusodnál ünnepelve
19302 8| Nagyon jó lesz. Most már törvényesebbek~Lesznek lopásim, kettőnkért
19303 8| Kereszteljük meg, hogy nevét~Törvényesen viselje,~S legyen keresztyén,
19304 7| gyermeked...~Él az isten s őrizi törvényét,~Őrködik az igazság felett.~
19305 8| Hisz nem vétettek ők~Sem a törvénynek, sem tinektek,~Ne öljétek
19306 7| fejemre a sors ily kemény törvényt.~Hogyha nem sajnálnám az
19307 6| másik nyugatra,~S éjszakra a törzs, az öreg szülők.~Lelkem
19308 3| Hogyha pusztán s szárazon a törzsök áll,~Hamar éri a sodró vész,
19309 3| lehet lángifjunak;~De száraz törzsön a galyok~Többé meg nem fogamszanak.~
19310 7| sírgödréből,~Az akasztófa tövéből.~Fejét veszi jobbkezébe,~
19311 4| virága a szamárkenyérnek;~Hűs tövéhez déli nap hevében~Megpihenni
19312 5| hervadás nem bántja,~Hiszen tövét a meggyilkolt boldogság~
19313 6| reája.~Szerelem rózsáiból~Tövis-e vagy illat,~Mely szívemig,
19314 7| alkotmány rózsája a tiétek,~Tövíseit a nép közé vetétek;~Ide
19315 5| kertben,~Míg összetépik őt a tövisek.~S a puszta kert s tépett
19316 7| élet határáig~Rózsákra, tövisekre,~S ha átörültük, átbusúltuk
19317 4| kapkodjatok felém:~A természetnek tövíses~Vadvirága vagyok én.~Pest,
19318 6| csillámot vét:~Egy sárga tövisfa, a reggeli dértül~S az ifju
19319 1| rózsás ösvényed~Pusztaság tövisivel határ,~S te, barátság aetheri
19320 7| a szebb idő felé,~Mely töviskoronádat leveszi,~S helyébe a dicskoszorút
19321 6| Virágbokrétája,~Fejemen honszeretet~Töviskoronája;~Igy lantomra majd megsebzett~
19322 3| világot,~Bolygó lábam száz tövisre hágott.~...Szép hazámba
19323 1| nyargaló fuvalmak, oh~Ezer tövissel hinteni~A bujdosónak útait!
19324 6| nem tekintve,~Arcom, kezem tövistől vérezék...~Futottam árván,
19325 4| esett,~Megszomjazott rá, a tóhoz közeledett,~Kalapjának belemártá
19326 8| Iparkodjék, ne legyen ám~Tojás szűkében az anyám. -~Morzsa
19327 8| ház és nap gondjait, mint~Tojása héját a madár,~Kikelt s
19328 7| Tudod, soká szedi össze a tojást,~Addig akár agyoncsókoljuk
19329 5| vette fel,~Majd megkerűl még tőke és kamat.~S ha eszmetársulatnál
19330 4| árnyékú lugasba~A borgyümölcs tőkéihez.~Igyunk! pénzünk van, hátha
19331 5| is figyel,~Ki szerelmem tőkéjét vette fel,~Majd megkerűl
19332 7| egy nagy bőgőt dugnának tokjába,~Meg is reggelizett, két
19333 4| BUCSÚ 1844-TŐL~Egy esztendő a másik sírját
19334 8| a német sógornak,~Mint e tolakodó légy itt az orromnak;~Noha
19335 7| ARANY JÁNOSHOZ~TOLDI írójához elküldöm lelkemet~
19336 7| darab,~Egyik szárát úgy toldottam~A másikhoz a minap.~Volt
19337 5| közűl egy bajnokot?...~Ezt Toldy Miklós, azt Kont lelkesíti;~
19338 8| előbb?~És azt a levegőbe tolja, hogy~Ott fönn maradjon,
19339 5| tarka csákó,~Melyen pajkos tollak inganak.~Félre, bú, te lándzsa,
19340 5| hópillangóit,~Mint ama madár a tollakat.~Ezt szeretném, kedvem ebben
19341 9| űzi!~Nem fél-e ön, hogy tollamnak hegyére~Tüzöm fel önt? ez
19342 7| azt hitte, hogy már ott tollán van,~Végre csak ezt írta
19343 7| kezdeni kellene dalomat,~Tollnak rágásában gyakorlom magamat.~
19344 7| poéta megugat!~S ezek a tollrágó, versgyártó pimaszok,~Kiknek
19345 4| lenne. Képzelem.~Bejárnák Tolnát, Baranyát velem.~Vezetném
19346 8| úszik,~A népség ezrivel tolong,~Hömpölyg, mint a kiáradott
19347 11| lármás utcáiban,~(Mert csak tolongás, zaj között vagyok vigan.~
19348 8| utcák, melyeken nem régiben~Tolongva járt az embersokaság,~Üres-puszták
19349 7| pofádat~Erre a szép földre tolta!~Pest, 1847. április~
19350 7| mosolyg, s szemébe~Könny tolúl... ennek sincs vége,~S ajkán
19351 4| lehet annak másik fele:~Tolvaj-e vagy farkas, ami elment
19352 8| mint a Krisztus;~Dicsőséges tolvajjá nevelem!~Szó, ami szó, már
19353 8| bérkocsit pillantja meg,~Tolvajléptekkel hozzásompolyog,~A kocsis
19354 8| mindegy, így is, úgy is~Tolvajnál nem egyéb.~Két tolvaj a
19355 7| Keblem betyárok vánkosa.~Tolvajnéppel cimborálok,~Én vagyok az
19356 7| Tolvajoknak én danolok,~Tolvajokkal én táncolok.~Mulassatok,
19357 7| ára~Hever a ládám fiába’.~Tolvajoknak én danolok,~Tolvajokkal
19358 5| SZÉP HÖLGY EMLÉKE~Ládámat tolvajtól nem féltem én,~Mert oly
19359 8| e suttogás?~Dobogjatok, tomboljatok,~Lármázzatok... ne féljetek,~
19360 1| Holdsugárinak.~És ha zúg a szélvész tomboló csatája,~És ha nyögve sír
19361 6| énekszóval s zenével van tele!~E tombolók között a legzajosbikat~Kérdezzétek
19362 4| csillámlott;~Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek,~Kényesen rázták
19363 5| porba omlott~Európa homlokán tomboltatok.~Oh nagy volt hajdan a magyar,~
19364 8| nyergelve már,~S prüsszögve és tombolva ott benn~Fecsegő gazdájára
19365 5| amint a hant~Az ásók éliről~Tompán reád zuhant...~Mindent,
19366 5| Költői verseny Kerényi és Tompával~Mint a szív az első szerelemnek
19367 2| e két diszetlen kikelet~Tőn enyémmé mindörökre tégedet;~
19368 4| szaladt.~S a kis szobába toppanék...~Röpűlt felém anyám...~
19369 8| Álmosért, s a haza keresztelő tora.~Negyvenegyedik nap amidőn
19370 7| heveredtem.~Egy futó pillanat~A tóra mellettem, s benne kit látok
19371 2| fölé ha~A halál~Romboló torát meg-~Ülni száll:~Egy gömböc
19372 7| melyben~Hosszu és mély tőrdöfés az, ami~Kis redő csak homlokod
19373 6| voltam.~Most fekete szem tőrébe estem,~Ennél tán majd megsegít
19374 7| boszorkányhoz.~Tűzokádó hegy torkában~Jöttek össze éjfelenként.~
19375 4| halvány kisértetek~A sírok torkából kiemelkedtenek.~Táncot és
19376 5| haragszik:~A dorgáló felhők torkait bezárván,~Újolag mosolyg...
19377 8| előtt~Nem mert hazudni,~Torkán akadt a szó, azt gondolá,~
19378 4| helybeli lágyszivü kántor,~Torkának szárazságával~S szerelemvágyas
19379 8| cimboraságba’.~Az igaz, hogy torkára forrt az a~Kun barátság,
19380 7| beleönté~A veder vizet;~Torkig tele lett.~A szegény kis
19381 4| csata;~Acélok csengése, torkok kurjantása~Volt a magyaroknál
19382 4| zengem én a bort... csupán~Torkomba öntöm ezután.~Pest, 1844.
19383 7| Hanem a méregtől, amely torkomon dul,~Hogy ekkép komáznak
19384 6| csontkezével~Szorítja össze torkotok?~Nem, ő a sírt el nem hagyandja;~
19385 4| haraptok~Engemet, hitvány ebek!~Torkotokba, hogy megfúltok,~Oly kemény
19386 7| Aztán nyakunkra tekerőzik,~S torkunkba fojtja a lélekzetet - - -~
19387 8| hullámok,~Emelkednek rémes torlaszok.~Reng a gálya...~Vitorlája~
19388 7| délutáni álom borul rája.~A tornác teteje torony, s óra rajta,~
19389 7| Van elől középütt holmi tornác-féle;~Itt szuszog a háznak érdemes
19390 9| toll, istenemre,~Hegyesb a tőrnél s lelkiismeretnél,~S akit
19391 8| Kiváltságok kevély nagy tornyai,~Sötét barlangok, denevértanyák,~
19392 7| tengerek árja benyel,~Csak tornyaik orma maradt ki a vízből...~
19393 9| Melyek Konstantinápoly tornyain~A büszke félholdat megingaták.~
19394 6| lábai~Elgázolák rég e vár tornyait.~Belőlök egy-két csonka
19395 4| Rásütött egyenest faluja tornyára.~Szent isten! hogy örült
19396 8| Közepén a templom, nagy komoly tornyával,~Szanaszét a város végén
19397 8| Szent tisztelettel nézi tornyodat?~Erdőd, 1848. november 30.~
19398 5| Bércén, völgyén a vidéknek,~Tornyokon, ablakokon,~Mindenhol csókjaik
19399 1| e porló maradványok:~Egy tornyos vár állt felségesen~A hegyeknek
19400 8| olyan templomépitőt,~Ki a tornyot csinálja meg előbb?~És azt
19401 1| nem mondhatnám szűk - torok,~S a csap nem vesztegelt.~
19402 8| viharban a nád erdeje,~S torok-szakadtáig kiáltja~A szolgacsorda: „
19403 8| mint~A kötelességünk!”~Tőről vágott magyar~Ember a kapitány,~
19404 6| boldogságaért, hogy~Meg nem torolja kincse elrablóin~Évezredeknek
19405 8| Húzzák a cigányok valami víg toron,~Távolról hangzik a bőgő
19406 4| toronyba megyek fel,~És a toronyablakon által~Leereszkedem~A harang
19407 6| Az őr keresztet hány és a toronyból~Fél bátorsággal néz a völgybe
19408 6| kisértetként~A zsarnok őszapa~Áll a toronytetőn...~Hangjához képest a~Vihar
19409 4| véghezviszünk~Nagy epikuri tort,~Hol étket és italt nekünk~
19410 8| sugára,~S lenn a képe alján torzonborz bajúsza~S rengeteg szakálla
19411 7| ez, hogy Ausztr(ál)iának~Tőszomszédja, vajmi jó!~Nem lopózhatik
19412 7| faluvégen Latócziék laknak,~Tőszomszédságokban az öreg Gödördi,~Tovább
19413 7| szól~Az új világ krónikája;~Tótágast áll az esze,~Ki csak egyszer
19414 5| Amint nyerek: elnyargalok~Tóth Gáspárhoz nagy hirtelen,~
19415 8| mindegyre oszlik,~Mint a tovább-tovább adott titok,~S a hajnal,
19416 4| föl nem~Világosíthatám.~Továbbá elszavaltam~Egy bordalom
19417 10| lészen mindenestől~A mult, s további életem~Vad szenvedélyek
19418 3| betyár;~Őkegyelme már jó~Tovajár.~Mégis a gazdának~Vígaszul,~
19419 1| hervadván enyhre találok,~Ha tovaszállt lelkem Lethe özönébe merűl.~
19420 4| nap lemegy:~Országodból tovaűzzük ellenséged,~S elfoglalhatd
19421 7| kisasszony, gazdaság tengelye,~Tővel-heggyel állna minden ő nélküle.~
19422 4| érdekes hallgatni, hogyha szól~Trágyárul, béresekről, gyapjuról.~
19423 7| kéz~Fenyegeti éltemet.”~Tréfa-e ez vagy valóság?~Egyik s
19424 7| emberekhez.~Mert az ily kis tréfácskával~Engemet meg nem ijesztesz.~
19425 6| dolgot mire vélje?~Tán csak tréfál a haramja véle?~Nem tréfált
19426 7| lehet.~Jóbarátom, hogyha tréfálsz,~Fordulnál más emberekhez.~
19427 6| tréfál a haramja véle?~Nem tréfált ő, a pénzt visszaadta,~A
19428 4| rúd végét megkapta,~S csak tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt
19429 4| ugy mondotta,~Hogy János tréfára gondolhatta volna;~Hát egész
19430 4| Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd,~Jancsi gazdájának
19431 5| mulatságomnak vége van;~A tréfaságok, az elmés beszédek,~Az ének,
19432 7| négyecskén.~3~De félre, félre a tréfával,~Hisz beteg mellett állunk;~
19433 1| TRIOLETT~Rejts ölednek éjjelébe~Szent
19434 5| a harcok~Csalogányai, a trombiták,~Ott legyek, s az én szivemből
19435 4| Majd csak az itéletnapi trombitálás!~Élete gyertyáját soknak
19436 1| Szép halálunk,~Ha riadtán trombitának~Harcra szállunk.~Itt a markunk,
19437 5| az alkotó az~Angyalokkal trombitát fuvat.~Harsog az arkangyal
19438 6| Minden szóra kapott egy jó tromfot,~Mégsem tudott bosszankodni
19439 6| párna~A trónon. De hisz trón volt ez; mi rajta~A boldogság
19440 8| Hol elásnak, a domb neki trónja legyen~S gyakoroljon erőt
19441 1| Mosolygva fürdő csillagok!~Trónjához a szent végezetnek~Olyan
19442 7| látná őt a király,~Elfeledné trónját érte;~Árnya lenne a nap,
19443 6| végsugártól, miként bíbor párna~A trónon. De hisz trón volt ez; mi
19444 8| villám és fölfordította a trónt,~S kerestem ezt, de nincs
19445 8| futást,~Fuss és bújjál el trónusod alá,~Mint ágy alá a megszeppent
19446 8| mi törvényes királyunk,~Trónusodnál ünnepelve állunk,~Körülötted
19447 7| Valóságos fejdelem vagyok,~Trónusom a karszék, és pipámnak~Hosszú
19448 8| tégedet!~Ott űlsz az égi trónuson hideg~Méltóságodban érzéketlenűl,~
19449 6| büszkén~Tanítá, amit maga sem tuda.~Több mesterségbe kaptam
19450 7| Baráti, ismerősei.~Te nem tudád csak őt felejteni,~Te voltál
19451 6| gondolám, de szólni nem tudék,~Avvagy talán nem mertem
19452 8| és~Rettentő a haragunk.~Tudhatják az ellenségink,~Mint viselünk
19453 8| zenétek hasznot nem hozó,~Tudhatnátok azt, hogy elenyészik~Mennydörgésben
19454 7| rejtélyes van vonásaiban,~Nem tudhatni: mihez hasonlít legjobban?~
19455 5| hollófeketén.~Egyre vínak, és nem tudhatom még:~Győzedelmes melyikök
19456 11| tetőled)~Még meghalni sem (tudhattam.)~Visszajöttem, itten (élek,)~
19457 2| ír csepegjen,~Hol feledni tudjalak?~Dunavecse, 1842. október~
19458 4| a dolgot,~Hogy szólni ne tudjon:~A kötél jó hosszu.”~Mig
19459 7| most lantján tágan lankad, tudna~Harci dárda ellen íjt feszíteni,~
19460 8| szóltál... megpróbálom,~Tudnál-e még valamit?~Ha valaha szépen
19461 8| nélkül már tán élni sem tudnának,~Ha már igy van, ébredj
19462 8| gyakran volt eszében?~Ha tudnátok, miért maradt!~Nem a jó
19463 4| Fejenagyhoz:~Nála tanúlá tudniillik~A kovács-mesterséget~Valami
19464 4| prófétával az~Rokonságban volt... tudnillik: kopasz.~Kabátja új, a nadrág
19465 7| gyanit.~Nem is volna~Ezt jó~Tudnotok,~Mert e beszéd~Örök~Nagy
19466 4| gázolj által velem.”~„Át tudok-e?” szól az óriás és nevet,~„
19467 1| erővel~Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra~Tőletek
19468 8| Lelkének fényivel.~Erkölcse, tudománya néki~Nevet szerzett még
19469 5| magyar nemes vagyok!~Tán a tudománynak éljek?~A tudósok mind szegények.~
19470 1| fáradhatatlan iparral~A tudományokban jártassá tenni akartál~Bennünk’,
19471 4| sok hajszála hullt ki~A tudományokért.~Utóbb, midőn a bornak~Edénye
19472 1| fáradtunk s izzadozánk itt,~A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén.~
19473 5| nemes vagyok!~Van, igaz, egy tudományom,~Ebben párom ritkán látom:~
19474 8| egyáltalában~Meg nem tanúlod ezt a tudományt,~Bottal verem beléd.”~A
19475 4| mi okért nem?~Arról nincs tudomásom.~Ő volt, ki, midőn ma~Az
19476 5| Mert oly üres, mint sok tudós feje.~Szivemben hordom kincseim...
19477 6| élsz-e még?~Ha főbelőttek, - tudósíts felőle,~Írd meg tüstént,
19478 5| Tán a tudománynak éljek?~A tudósok mind szegények.~Nem irok,
19479 4| mindjárt előtte is álla.~„Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?”~
19480 8| hajtásra olyan sok vért inni tudtál,~A sok jó igazi magyar vért
19481 7| bolondja!”~Ezt gondolja s tudtán kívül el is mondja.~„Oh
19482 8| Halljátok e zenét?~Akik még nem tudtátok,~Most megtanulhatjátok,~
19483 8| mostan is még~Kételkedni tudtok a jövő felett,~Kik nem hiszitek,
19484 4| Mig a kisbírói tekintély~Tudtokra nem adta~Szívreható mogyorófa-beszéddel,~
19485 5| tán engem, oh leány!~Add tudtomra, kérlek, hogy ne légyen~
19486 4| nekem, hogy hűséges legyek -~Tudtuk, hogy hűségünk ugysem szegjük
19487 8| nemzetek sorából,~Élni nem tudunk és halni nem merünk.~Szégyen,
19488 1| az agg falak körében~Egy tücsök borongva zengedez.~Csend
19489 4| boszorkány;~Nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul,~S ily módon riaszt
19490 8| keze faragta rá.~22~Gyönge tüdejének erős volt még e kürt,~De
19491 8| Szóval belőled a lép és tüdő~S a májad és a zúzád?~A
19492 4| hogy férfi legyen,~Méltó e tüdőhöz,~Lön az égi hatalmak irántami
19493 4| Mely szemet rág, s fojtja a tüdőt.~Tán dohányuk paprikában
19494 4| Megajándékoztanak ők~Oly ritka tüdővel,~Mely a csatavészek~Világrendítő
19495 5| Most arcomat,~Azt vélheted: tükörben látod~Tenmagadat.~Hideg
19496 4| 4~Mikorra a patak vize tükörré lett,~Melybe ezer csillag
19497 3| szelíden~Szemeidnek bűvösbájos tükrében.~Titkos kérdés keletkezik
19498 7| Megbotoljék habjai fodrába’.~Síma tükrén a piros sugárok~(Mint megannyi
19499 4| akit ott látsz? mennykő!~Tükröd kisértetet mutat.~Fiú, légy
19500 6| nyugoszol,~Meglátja széles tükrödben magát a~Határtalan menny
19501 7| felhőnek~Árnya a folyón, mint tükrön a lehellet.~Pest, 1847.
19502 8| sárga lombokat a fán.~Igy tükrözé vissza a tónak~Vize a tiszta
19503 8| Őgyelgett is ám a szekér~Majd tüled, majd hozzád.~Gyönge kéz
19504 4| látok igazán?~S akit látok,~Tündér-e vagy leány?~Akár leány,~
19505 1| boldog útakon,~Öröm-tavasznak tündér-korszakán.~Legyen pályád mosolygó
19506 7| birtokomba estél,~Meghódítám tündér-szárnyadat,~Kertészem vagy, te növelsz
19507 7| már nem látnálak, dicső tündéralak.~Mutasd meg magad egy rövid
19508 5| kevést is:~A reménynek eldőlt~Tündércsarnokából~Szent ereklyeképen~Tartom
19509 5| gondolatom.~Minden eszmém tündércsengetyű volt,~Mely bűbájosan csilingele,~
19510 4| felhős ég boltját.~Van a tündéreknek virágnyoszolyája,~Örömtől
19511 6| mig esnek,~Zengedeznek tündéréneket.~Jőj keblemre, szépségek
19512 1| leányka nefelejcs-szemében~Tündérfénnyel szebb csillagzat égett.~
19513 3| tavaszát,~A szép remények tündérföldét,~Mit lelkem a jövőben lát;~
19514 4| emberek nem kis örömére.~A tündérgyerekek ott szivárványt fonnak~Szemsugarából
19515 6| gyermekálmaim~Földönfölűli tündérgyermeke!”~Kiálta Dávid fölemelve
19516 4| Ezeknek hallata visszaidézi~Tündérhatalommal~Emlékezetembe~Éltem legszebb
19517 4| bordalok!~S ím szép hitem tündérhona~A magasból lepottyana.~Amen
19518 7| túltesz Operátok,~Mely a tündérhont közelíti meg.~A szentek
19519 11| TÜNDÉRKALAND~Halljátok csak, mik nem
19520 7| várost nézem,~Elmerűlve tündérkéjbe.~Igy maradj meg, szép Kolozsvár,~
19521 7| és illatra,~Milyeket csak tündérkéz növel,~És közöttök a tövis
19522 5| bevennem: akkor~Én leendek a tündérkirály!~Pest, 1845. augusztus~
19523 7| merően a megbűvölt szem, mert~Tündérkisasszonyt lát.~Szeretem a pusztát!
19524 4| szivárványt fonnak~Szemsugarából a tündérleányoknak;~Mikor a szivárványt jó
19525 4| boldogság anyaként tanyáz,~S tündérleányt szűl: a szép örömet.~Az
19526 4| gyémánt lesz belőle.~Szőke tündérlyányok sárga hajaikat~Szálanként
19527 4| meg Jánost királyokká.~A tündérnemzetség gyönyörű körében~S kedves
19528 6| mennybe! ahová~Fájó szivemnek tündérnépe lebben;~Föl a mennyekbe!
19529 4| Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.~26~Tündérországban csak
19530 8| Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,~Ha van honnan rakni a kandallóra
19531 8| megy el fölöttünk,~Mint egy tündérrege.~Végre ott a város,~Közepén
19532 7| kolomp,~Amaz drámákat és ez~Tündérregéket mond.~Itt egy sötét nagy
19533 4| csaholnak,~Fenn az égen~Tündérszépen~Ragyog a hold, a csillag.~
19534 5| fákat, a remény~Átszövé e tündérteremet.~Kisleánykám elment... elvivék...~
19535 1| Szív és ész elakad;~S a tündértermetet,~S a hullámzó kebelt,~Hol
19536 6| fölöttem,~Mint megannyi tündérvár!~Oh ez idő el fog jőni,~
19537 7| magasokban járván~Épitélek, szép tündérvilág.~Ott töltöttem ébren álmodozva~
19538 8| Királyhágón által~Érzelmeimnek tündérvilágával,~És szórd el ott e kincseket,~
19539 3| Hátha így találna szólni~Egy tündérvilági hang:~„Nos, fiam, mi kell?
19540 4| megreped.~- Láttátok-e a két tündérvirágot,~Borús hazánknak két sarkcsillagát?~
19541 5| szerteszét:~Nem látom-e szemed~Tündökletes egét?~Nem látom, mindenütt~
19542 2| fények ezredénél~A lyányszem tündöklőbb vala,~S mégis, ki hittem
19543 8| fegyvereket,~Azok csókodtul tündököljenek,~S azoktól nyerj te hős-erőt,~
19544 6| barátságomnak felhői~Rózsaszínben tündökölnek;~Hanem akkor már indulhat~
19545 5| varróleány!~S azonkivűl hogy tündökölsz~Az elmésség sugáriban:~Ki
19546 6| ÉJ!~Fönséges éj!~Az égen tündökölve ballag~A nagy hold s a kis
19547 8| Nagy sokára egy-egy~Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok,~
19548 8| meg-meglátogatta őt~Ama szép tünemény, örökké~Imádott kedvesének
19549 8| hegytetőkön,~Mint egy álom tüneménye,~Mint e rengeteg tündére.~
19550 7| s minden vajmi szebben~Tünik föl, hogyha távol nézheted.~
19551 4| ilyen boldog kornak~Mondom, tünő év, a bucsút neked.~S én
19552 6| e találkozás?~Csak azon tünődik elmém:~Véletlen vagy számitás?~
19553 4| vérnek közepette~Búsongva tünődött~Egy leharapott fül.~Az amazontermészetü
19554 4| már a fényüzés?...~Azon tünődtem épen: kérjek-e~Ebédet vagy
19555 5| szegény, az árva, árva szolga,~Tüntén egyetlen gyönyörűségének,~
19556 4| sorsnak fejem,~És tűrök türedelmesen -~Nem zengem többé sohasem,~
19557 1| nagytudományu atyáink!~Volt türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon,~
19558 6| Hazudtam én, hogy várok türelemben,~Türelmem máris messze,
19559 7| A TÜRELEMRŐL~Türelem, te a birkák s a~
19560 6| hogy várok türelemben,~Türelmem máris messze, messze hagy;~
19561 4| amit tehetek, ha~Előveszem türelmemet.~Ah, türelem! reád lelkemnek~
19562 7| Két madár szállott rá, türelmét ostromló;~Tarka kiváncsiság
19563 7| fordul tőle.~Csak ne légyünk türelmetlenek!~Néki sok a gyermeke,~Ne
19564 6| tűz emészti fel?~S ezért türöd, midőn a nyár esője áztat,~
19565 7| szegény kis ürge~Egy darabig türte,~Hanem aztán csak kimászott,~
19566 6| vándor fuvalom~A feledésnek tüskebokrait! -~Vagy modd, hazám, hogy
19567 6| bokrában megakadt,~A bokor tüskéi közt szétszakadt.~Kökényszemeket
19568 4| minden lépten;~Ha meg talál tüskéje szúrni:~Illatja gyógyulást
19569 7| Szétszaggatják rajtam takarómat~S tüskékkel tömik meg vánkosom;~Reggelenként
19570 6| Korbácsoltál, uszítottál~Egyre tüskén-bokron át.~Néha dobtál irgalomból~
19571 8| Imitt-amott sötét-vörös tüskerózsa,~Mint egy vérző csillag.~
19572 4| örömem,~Az egyetlen rózsa tüskés életemen.~Be tudtam is őtet
19573 7| kezeit tenné rá,~Inkább tüstön-tőbül azokat kivágná.~„Szentségtelen
19574 5| Ha túllobogja is a fiatal~Tüz a határt;~Föl szoktak gyujtani
19575 9| lelkesedés~Foly bennem, mint tüzár,~A vérszag és a füst~Megrészegíte
19576 7| A MUNKÁCSI VÁRBAN~Itt tüzé föl piros zászlaját a~Szabadságnak
19577 4| De látom,~Hogy már kihalt tüzed, mely értem ége,~S frigyünknek
19578 7| botjára tarisznyáját,~S így tüzék le a botot fejfának.~Ott
19579 5| erre tél-idő alatt,~Adok tüzelni száraz ágakat,~S akit kétségbeejte
19580 4| Ő észrevevé,~S bujtotta tüzem,~Mi okért, mi okért nem?~
19581 4| JÁNOS VITÉZ~1~Tüzesen süt le a nyári nap sugára~
19582 9| hogy tollamnak hegyére~Tüzöm fel önt? ez a toll, istenemre,~
19583 8| magát belőle,~S uj célt tüzött ki odafent,~S ti visszahurcoljátok
19584 3| Tudjuk ám!~Ön is rak a tüzre rosz fát,~Bácsikám.~Ablakunkhoz
19585 7| babája.~Elfogadta, föl is tüzte kalapjára,~S fölugrott megint
19586 4| barátom,~Nézd meg csak a tűkörben magadat;~Hát ember az, akit
19587 5| Kandikálnak a víz fényes tűkörébe.~S a viráglyánykákhoz jőnek
19588 4| Arcúlata lelki tusának~Volt tűkörözője.~Látszék, hogy valamit~Akar
19589 5| a forrás vala,~Mosolygó tűkre a szép mennyországnak,~Nap,
19590 5| az a nap?~Nem is nap az tulajdonkép.~Ugyan mi hát?... hát semmi
19591 6| engedd!~Úgyis sajátom vagy, tulajdonom,~Mert téged az én képzetem
19592 5| aztán a jutalmad~E sok jeles tulajdonságidért?~Hiába, olyan a világ, mint
19593 8| oly hangon, mely a tömeget~Túlbőgi, mást kiált.~Ez azt kiáltja: „
19594 4| Leend-e haszna verseimnek?~Túlélik-e majd apjokat?~Ragyognak-e
19595 7| kérdem én, hogy költeményim~Túlélnek-e majd engemet?~Ha el kell
19596 7| felednék~Hamar! ugy szeretném túlélni híremet:~Akkor aztán ismét
19597 8| amelynek a gyümölcse~Már túlérve, rothadásba’ van?~Ha megérik
19598 8| mikor már az ebéd felén túlesének,~Jöttek, amint illik, a
19599 4| a világ előttem~Egy szép tulipánbokor...~Kár, hogy addig lesz
19600 4| Kedvezett a jószerencse nékem:~Túljövék e szomorú vidéken.~De itt
19601 7| Végtelen mélységbe vesz.~Túljutottam már a felhők~Tarka vándor-táborán;~
19602 6| én!~Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,~Mint nősirást az égiháború.~
19603 2| égre?~Az én öregem ezt már túllépte...”~‘Hja, a sót vén kecske
19604 5| öregek,~Hogy tán megárt,~Ha túllobogja is a fiatal~Tüz a határt;~
19605 4| De boszant, ha a mértéken túlmén.~S ki megboszant, legyen
19606 7| volt, mint szunyog dongása.~Túlnan, vélem átellenben épen,~
19607 4| paripája hegyen-völgyön túlszállt.~Hányta volna le a madár
19608 8| kiöregedem,~Iparkodni fogsz túltenni rajtam,~Vagy betöltöd legalább
19609 7| lenézitek.~Büvészeinken túltesz Operátok,~Mely a tündérhont
19610 1| gazdagságában,~Jőj egy pillanatra, túlviági lény!~Jőj, ez árva lét hogy
19611 6| halhatok.~De mily hang ez, mily tulvilági hang,~Mely bévegyűl a habzúgás
19612 2| tűnnek már a partok.~Messze tűn a gyászvidék.~Hol szivemnek
19613 7| ki tudja, még mi minden?~Tűnedez föl szemeimben~S oszlik
19614 4| vége,~A tenger azon túl tűnik semmiségbe.”~„Vigy oda hát
19615 6| angyalom kezét,~Hogy el ne tűnjék tőlem újolag,~És derekát
19616 2| csönde~Romhalomba dönteték:~Tűnjön is nagy messze tőlem,~Hogy
19617 2| mégis megcsalál.~Messze tűnnek már a partok.~Messze tűn
19618 1| S látta őket elragadtan~Tűnni a habtánc között.~Éltem
19619 1| TŰNŐDÉS~Ifjúkoromnak ébredése~Ah,
19620 4| SZOMJAS EMBER TŰNŐDÉSE~Ejnye, mi az istennyila!~
19621 6| bánatos lelkemnek.~De mit tűr a szolgaságnak népe?~Mért
19622 8| galambja,~Fészke mélyén turbékolni sem mer;~Háborúnak ölyve
19623 7| sértené.~Jó uram, te vétkezél,~Tűrd tehát a büntetést,~Mely
19624 3| csikómat onnan~Loptam el.~Túri vásár nincsen~Messze már;~
19625 8| lázitó!~S ha még tovább is tűrik őt magoknál,~El vannak veszve
19626 7| Megbocsátom még;~Más ennyit sem tűrne, régen~Mondta voln’: elég.~
19627 8| feje,~Ilyen gyalázatot kell tűrnie!~S a bámuló, otromba néptömeg~
19628 8| nagyságodat,~Hogy békén tűröd a cudar rágalmakat.~Cudar
19629 5| föllázadt fergeteg...~De tűröm; tán egykor, mint szivárványt,~
19630 4| hogyha őt láthattam,~Egy turós lepényért látását nem adtam;~
19631 7| van,~Esküszöm erre neked túróstésztára, dohányra~És mindenfélére,
19632 8| rúgnak,~Hazám, tovább is tűrsz-e még?~Nem lobbansz föl, míg
19633 8| napról-napra többet szenvedett,~De tűrte békén bajait,~Tűrt elszántan,
|