1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
19634 8| megmerevűlt,~S tajtékot turva ekkép ordított:~„Hah szolgafaj!
19635 4| helyett,~Szivében hatalmas tusa keletkezett;~De lecsillapítá
19636 4| lecsillapítá szíve nagy tusáját,~Emlékezetébe hozván Iluskáját.~
19637 7| kikapja,~S a fiúi érzés tusakodik benne:~Nem lenne-e jobb,
19638 4| bájaira.~Arcúlata lelki tusának~Volt tűkörözője.~Látszék,
19639 4| tetejéről~A völgy mélységébe.~A tusázókhoz több forróvérü legény~Csatlakozék,~
19640 5| A napszámos, napszámosné~Tuskót fürészel és hasít;~Daróc
19641 8| A muzsikusok rá hangos tust huzának,~A sok összeveszett
19642 7| Lehajtott fővel, mintha tűt keresne.~Kiváncsi lettem
19643 7| bennem egy elolvadt~Nap tűz-árja folyna szét.~Sőt a sírtól
19644 8| mire a nap lehanyatlik,~Tűzben állunk már tetőtül-talpig.~
19645 7| hegy,~És okádta ég felé a~Tűzesőt, tűzköveket,~És egy láng
19646 7| penget,~Mint a szélbe zúgó tűzharang.~Néha téved a harmóniátlan~
19647 6| szív mélységes mélyiben,~E tűzhegyben termettenek...~Mint ájtatos
19648 7| Leülök, barátom, meleg tűzhelyednél.~Üdvezlégy másodszor!...
19649 7| szeretőm~Bennem a tűz volna,~Tűzhelyemen lassacskán, de~Nyájasan
19650 7| ifjunak.~Fönn termett a tűzhelyen,~A láng mellé guggolt szépen,~
19651 7| Kutyám ott lenn vár engem a tűzhelynél,~S anyám bucsúnkra emlékezve,
19652 6| Sovár szivemre föl nem tűzhetéd~Az ölelésnek tündér gyűrüjét;~
19653 5| virágbokréta,~Mit keblemre bátran tűzhetek.~Félre, bú, te alvilági
19654 5| tilthatja meg:~Ha keblemre nem tűzhetlek is, hogy~Szemeimmel ne kisérjelek.~
19655 8| mint enni.~28~Egyik-másik tűzhöz odaűltek többen,~S némán
19656 8| fölemelkedett alattvalók,~Mint a tűzkardos angyal~Ádámot-Évát a paradicsombul.~
19657 8| Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,~A harmadik velök birkozni
19658 8| villant ki belőle,~Miként a tűzkőből a szikrák,~És gondolá az
19659 7| okádta ég felé a~Tűzesőt, tűzköveket,~És egy láng lett a világ,~
19660 5| szivemre tűzi:~S mért nem tűzné? s lehetetlenség-e?~Hogy
19661 7| de milyen arcom! a sok~Tűznél tavaszomat leégetém.~Adjátok
19662 8| Fegyvertárából, a napbul,~Tűznyilakkal rád lövöldöz.~Meg fogsz
19663 7| mind, aki költő,~A néppel tűzön-vízen át!~Átok reá, ki elhajítja~
19664 8| istenünk,~Ő fog vezetni tűzoszlop képében,~S az ellenség kiomló
19665 5| rothadjatok...~Minket levágnak s tűzre tesznek tán,~De lelkünk
19666 7| a tajték róla: ez a~Sok tűztől van, nem a fáradságtól.~
19667 5| erdőben,~Még inkább: ha tűzvész lenne belőlem;~Elégetném
19668 7| nem fekete?~Vegyétek el s tűzzétek föl helyébe~Sötét sorsának
19669 4| idővel degradáltak volna tán.~Tyhű, látjátok, ott az könnyen~
19670 8| Morzsa,~Kedvet ne kapj a tyúkhusra,~Élj a tyúkkal barátságba’...~
19671 8| ANYÁM TYÚKJA~Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend~
19672 4| roszlelkű szomszédné~Egy tyúkját agyonütötte,~Mert ez mindig
19673 8| kapj a tyúkhusra,~Élj a tyúkkal barátságba’...~Anyám egyetlen
19674 9| köpte a markát, mig aztán~Tyúkmadár lett a vitéz oroszlán.~Csúfolták
19675 4| Akkor én végkép odavagyok.~A tyukokkal el nem alhatom,~Hát galléron
19676 7| Pegazusom lába~Ráhágott a tyukszemére,~Helikonra-ballagtába’?~
19677 4| hinné az ember, hogy érett uborka.~A török csapatnak nagyhasu
19678 6| hivé.~*~Midőn fölére Salgó udvarába~Kompolti Dávid a szép martalékkal,~
19679 6| szólt~Holttetemekkel megtelt udvarában;~S alant a völgyben a népség
19680 8| Bánk bán,~Királynénak s udvarának~Jó estét kivánván:~„Jó estét,
19681 7| És söpörtem a kaszárnya~Udvarát.~Hősi pálya, hősi pálya,~
19682 7| Középütt egy almafa a nagy udvarba’.~Árva fa! ha egyszer gyümölcs
19683 8| volt könyörűlet.~A királyi udvarból ily~Nyájas szavak jöttek:~„
19684 7| szonetteket, kevély~Tercínákat s udvarias stancákat;~Elmésségem leszen
19685 7| szolgálod?~Szépecskén benőtt az udvarod; semmi a,~Még jó: nem vesz
19686 8| Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,~Lovait itatj’ a kocsis
19687 5| szobában nem lakom,~Ha szűk udvarra nyíló ablakom~Tábláin a
19688 7| tehéncsordát~Estenként kergeték:~Én udvarunkon a nádkúp oldalánál~Húztam
19689 4| Ketyegett hő szíve erősen~Üdv-kéjek gyönyörétől.~Amint benyitott
19690 3| honol;~És ha puszta nékem üdvben~E világ, mért a kebel,~Megteremtve,
19691 4| ottan várt csak~Az üdvek üdve ránk!~Csend volt; méláza
19692 4| kertben, ottan várt csak~Az üdvek üdve ránk!~Csend volt; méláza
19693 3| osztasz ott:~E túlvilági üdvességből~Végy el egy drága századot!~
19694 9| híven szeretek,~Ki lelkem üdvessége vagy,~Kit istentől azért
19695 8| idő,~S minden rejtélyes üdvességeit~Árasztja rám az örökkévalóság -~
19696 6| megfejthetetlenűl;~Kárhozatom? üdvességem?~Egyik a kettő közül.~Oh
19697 5| Nyájas feleletben?~Szólj, üdvességemnek~Megváltó keresztje!~Nem
19698 6| feledem~Ábrándjaidnak édes üdvességét,~Oh tündérálom, első szerelem!~
19699 4| nem volna életem,~Az örök üdvességnek~Magas helye sem tetszenék
19700 10| kebel.~Egyhez lekötni éltet, üdvet,~Ah balga ábránd, balga
19701 7| álmat, melyben lelkeik~Az ég üdvét előre érezik.~Látok mindent,
19702 4| köpenyben az igazgató~Jött üdvezelni engem nyájasan:~„Isten hozá
19703 8| el.~Még csak alig, hogy üdvezeltelek,~És már bucsúzni, már elválni
19704 3| farkassereg,~Kit érkezéskor üdvezeltenek.~A jóllakott nem késik szólani,~
19705 5| kezdetén~Egymagad által üdvezeltetém,~És mint szivednek dobbanása
19706 7| Reggelenként a nap ottan üdvezli őt.~Ime, nem megmondtam?
19707 7| fakadt,~Hallván ez édesen üdvezlő szavakat;~Bátor volt kérdeni,
19708 6| Jőj s fürödjél bennem... üdvezűlök,~Hogyha kebled megcsókolhatom.~
19709 7| hogy ő már~Itt a földön üdvezűlt.~Itt van e meleg szobában,~
19710 8| vevék,~Egy elpazarlott örök üdvösség.~Hah, mennyi tündér együtt:
19711 7| Kedvesemnél, drága nap!~Üdvösségben egy öröklét~S futtában egy
19712 8| gyöngysora,~Kiért az örök üdvösséget~Ezerszer adnám én oda.~Maradjunk
19713 8| a mennyország~Szakadt le üdvösségivel,~Leomlott a leány előtt~
19714 3| Mert pártfogója az, mi neki üdvöt ád,~Szeretni lángolón ohajtott
19715 7| megérkezésén ekkép üdvezelte:~„Üdvözlégy, fejdelem, Erdélynek hős
19716 7| szavak hangozának~Nyájas üdvözletűl ajkán az apának.~Dezső pedig
19717 7| ismervén~Mint régi barátját üdvözölne, de én~Felelnék: nem tudom,
19718 1| az istenek.~Édenben éltem üdvözűlöttképen~Barátaimnak nyájas, hű körében.~
19719 10| Idám, én megszerettelek.~Az üdvre! melynek édenéből~A hűtelenség
19720 6| nyitni ajkamat,~S beszéltem üdvről, angyalokrul, égről.~Nagyon
19721 4| Bízd az isten után mireánk ügyedet;~Fogadást teszünk, hogy
19722 8| BÁNK BÁN~Ügyefogyott király volt az~A második
19723 8| korhelykedést, de~A nemzetnek ügyeit is érti.~A gonoszak meghunyászkodának,~
19724 7| egyre,~S a boszút, ha kezök ügyére eshetik,~Egymás ellen teljes
19725 8| odahagyja,~Ki küzd aztán a jó ügyért? -~Nem én tépem le homlokodról,~
19726 7| így bízni kell a kormányt~Ügyes ember kezire.~Én világlátott
19727 8| benne kedve telt,~Mert ész s ügyesség villant ki belőle,~Miként
19728 7| Véle szólok; vigyük az ügyet~Ő elé.”~„Itt az úr, mi a
19729 4| halásznak körme közől,~Ha ügyetlen kézzel~Kap utána az ostoba
19730 7| fölfegyverze minket,~Mert a jó ügynek végre győzni kell.~Az ellenségé
19731 9| ama haramjákkal;~Szent az ügyünk, velünk van az isten,~Vagy
19732 8| most szegény,~Oly halványan üldögél ott~A föld küszöbén;~Áldást
19733 6| Ajtóm, ablakom bezárva,~Üldögélek a szobába’.~Bánatosan nézek~
19734 7| Nagy szomoruságban.~Hadd üldögéljenek!~Ugysem űlnek hónap,~Hónap
19735 8| betették fogságba.~Nem sokáig üldögélt a hűsön,~Kinyitották tömlöcét
19736 6| futottam, mint kit rémek serge üldöz,~Az életzajtól messzi-messzire.~
19737 8| megszégyeníté.~Naponta új és durvább üldözések~Jutottak a szegény fiúnak,~
19738 6| Védjétek lantom, melyet üldöznek; s ha~Dalom sziveitek meglágyítaná,~
19739 8| császárjaid,~Földönfutók és üldözöttek!~Készüljetek,~Ti fölfuvalkodott
19740 2| igazság védpalástja, mely az~Üldözöttnek menedéket ád;~Éljen a sziv
19741 4| látnak ők,~Szívtelen, rémarcu üldözőim~... A hitelezők.~Dunavecse,
19742 7| éhség ott belül,~E kettős üldözőnk~Kinoz kegyetlenül;~S amott
19743 4| gyalázatos hívság,~Hívságtól üldözve a kalamust fogják,~S édes
19744 1| dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt~Tájitokat, már-már
19745 1| életemben.”~Dörg Kuruttyó s üllőt, kalapácsot~És szöget, mit
19746 8| hosszu évekig,~Nyugodtan ülnék most e kőpadon~S büszkén,
19747 2| halál~Romboló torát meg-~Ülni száll:~Egy gömböc legyen
19748 8| hullatá le kezeit,~Leroskadott ülő helyére,~Fejét keblére hajtá,~
19749 5| társaságnak úri tagjai~Szekérre ültek és azon menének.~Szekéren
19750 8| törve,~Kétségbeejtő eszmék ültenek~Megnehezűlt fejére,~Mint
19751 8| Az élet földébe kit Árpád ültete.~Itt áll az ifju tölgy,
19752 6| gyötrelmeket,~Kivágom és a földbe ültetem...~Talán kikél babérfa képiben,~
19753 7| Ezen virágokat~Csak azért ültetém.~Kedvelője volt a~Virágoknak
19754 8| még azt is, aki~Titeket ültetett.~Harmatnak s napsugárnak~
19755 4| Bevezette Jánost, karszékre ültette,~S így folytatta ismét beszédét
19756 2| tanácsával elő nem álla;~Hanem, ülvén a kemence mellett,~Nagy
19757 5| hang?~Völgyben csendült meg ünnep-est harangja?~Mely a buzgó falut~
19758 3| Együvé hozott,~Áldomással ünnepeljük~A pompás napot!~Pápa, 1843.
19759 8| vizet,~S egész pompával s ünnepéllyel~Keresztelé meg a fiút,~És
19760 8| az öreg hely~Mátyás alatt ünnepelt! -~Magyar történet múzsája,~
19761 5| aminő közöttünk~Még soha nem ünnepeltetett.~Jöszte, jókedv! fényes
19762 8| törvényes királyunk,~Trónusodnál ünnepelve állunk,~Körülötted miljom
19763 8| leszek-e én~A győzedelmi fényes ünnepélyen?~Vagy akkorára már tán elvisz
19764 8| húzzuk!~Készülj hazám, ez ünnepélyre,~Készülj, és örvend, oh
19765 5| Lesz emléke e barátság~Ünnepének?~Ünnep volt ez, a barátság~
19766 8| neved hiréhez,~Tedd még ünnepibbekké ez~Ünnepélyes perceket.~
19767 8| harsogása,~Arcok s ruhák ünnepiek!~Mely alkalom, mely ünnep
19768 5| volt ez, a barátság~Szép ünnepje,~Nem is hiszem, hogy valaki -~
19769 6| sietve,~Hiszen családok ünnepnapja vagy te,~S én magam, egyes-egyedűl
19770 6| ellenségnek ágyuit;~S az ünnepzaj közé vegyülve, hangom~A
19771 5| még élő~A sírbolt roppant üregében,~S tünődöm, egy vendégre
19772 6| Szivemnek nem rég támadt üregébül,~Tündéri lények, milyenekre
19773 1| repkény,~És a puszta ablak üregén át~Csillog szomorún az esti
19774 8| szipákol,~S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?~De még a csárdák
19775 8| Tolongva járt az embersokaság,~Üres-puszták voltak, mint a meder,~Melyből
19776 4| Üres vala az,~Valamint üresek zsebeim~Most, mikor ezt
19777 3| jár.~A búbánat szívet rágó ürgefi:~Borral lehet, borral kell
19778 6| kertének.~Barátom hű volt; ürítgettem véle~A boldog órák édes
19779 3| majd a sor:~Igyál tehát, ürítsd ki, mert szomjazom;~De csókodat,
19780 2| mikép nem tudja más -~Kit ürömével a tapasztalás~Sötét pohárból
19781 7| Hívatalok valamelyike meg fog ürűlni idővel.~Hja, nekem is hozzá
19782 4| hogy vér fog ömleni...~Vagy üsd meg magadat tehát,~Jőjön
19783 7| kegyedet kérem meg alássan,~Üsse agyon férjét és szidja meg
19784 8| legkisebbikére~Hamis pecsétet üssek! -~Isten hozzátok, gondolatjaim,
19785 4| megpihennem;~Ha nem akarjátok ezt: üssetek agyon,~Hitvány életemet
19786 5| kiürült poharakkal~Kegyetlenül üssük agyon,~Hogy, majd ha jön
19787 4| őket,~A barlang közepén üst alatt tűz égett.~Ajtó nyilásakor
19788 4| hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát, patkány-fejet,~Akasztófa
19789 6| vére forr,~Mint boszorkány üstjében a bűvös viz.~Gyúlt képzeletem
19790 8| hosszu bujdosásban,~Mint üstökös-csillag az ég távolában.~30~Figyelmezzetek!...
19791 5| kinokban.~Éljetek, mig eljön az üstököscsillag,~Melytől a rengő föld sarkai
19792 7| története!~Minden betűje üstököscsillagként~Nyargal keresztül magas
19793 5| Szilaj kezével egy nagy üstököst,~S rádobta... épen szívemen
19794 4| vad láng kiholt.~Elhamvadt üszke van csak bánatomnak~A rombadőlt
19795 4| Zajatlan léptekkel~S szeme égő üszkével~Sompolygott a lágyszivü
19796 7| homály van,~De az alkony üszköt vet fejére,~S olyan, mintha
19797 8| megégeté,~Kis szolgáját üté pofon;~Ha nem köszönt más
19798 6| vajon nem árul-e el~A szív ütése, mely~Majd mindig halkabban
19799 8| Aztán elillan a nyúl,~S üthetjük bottal a nyomát.~Kövér koldusnak~
19800 8| nyujtogatja,~Közbe hosszu orrát üti víz alá a~Gólyafiak anyja,~
19801 5| Akármikép ütik, verik...~Minek üti-veri tehát?~Nagyságos úr! valahányszor~
19802 8| Nem hátul, de elől ment az ütközetben,~Hej pedig ugyancsak járta
19803 4| párducbőrre dőlve,~Midőn az ütközetmoraj kihalt~S az áldomás csengése
19804 4| amugy istenesen.~Munka s ütleg között ekkép nevelkedtem,~
19805 4| oly nagyon gazdája;~S ha ütlegre kerül a dolog, azt verje,~
19806 3| Kialuszom mámoromat,~S rajtam ütnek a hadnagyok:~Majd megmondom,
19807 5| kijövendek?~Nem fog zajt ütni érkezésem,~Sírhalmod mellé
19808 3| jőnek.~Isten neki! üssön, ha ütnie kell,~Mely pályafutásom
19809 4| mint a bakter dárdájába ütődött~Éjjeli holdsúgár,~És ennek
19810 4| helybeli lágyszivü kántort~Úgy ütögette a földhöz,~Mint a gyertyát
19811 5| ütsz,~Tollammal én embert ütök - -~Egyébiránt ez egyre
19812 8| nem kapott egyebet,~Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt~
19813 4| Helységünk kalapácsa,~S csapra ütője szivem hordójának!~Még kétkedel?...~
19814 5| lett.~Te a taglóval ökröt ütsz,~Tollammal én embert ütök - -~
19815 7| több szó közted s közöttem.~Üttesd le fejemet, és ahol elásnak,~
19816 5| bor, ki veled, bor,~Az üvegből!~Telesírom könnyeimmel~Két
19817 5| Itt hosszu szakállal egy üveges zsidó,~Amott egy drótostót
19818 4| hogy majd legyen.~A tintás üveget pedig hová~Dugá?~Bele~Kabátja
19819 4| koncot vetek.~Nyirbáljatok üvegházak~Satnya sarjadékain;~A korláttalan
19820 4| egy cseppig borát~A telt üvegnek,~Bár keserű... mert könnyeim~
19821 8| minden erejével~Fog dúlni és üvölteni,~S szivem mélyét forgatja
19822 8| le az Al-Dunáig~Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!~Szétszórt
19823 7| lakhelyét,~Ott a tigris, üvöltözve~Vérszemmel néz szerteszét...~
19824 1| Mely keblemnek~Éjjelét üzé szét.~Vert az óra!~A szörnyű
19825 4| fogadtad szavamat;~Tovább üzéd eszeveszetten~Az ostobáskodásokat.~
19826 7| zugjatok olyan nagyon,~Azt üzeni az uraság,~Mert lefeküdt,
19827 7| megadást hozna vagy harcot üzenne.~Elindult a követ, be is
19828 9| röpülnek, mint a szél, s üzik~Az ellenséget, mint a szél
19829 5| Éjszak vésze, te prédát üző sas,~Szárnyaid mért nem
19830 2| haszna, hogy a csoroszlya~Az ugart fölhasogatja?~Hogyha magot
19831 4| TERMÉSZET VADVIRÁGA~Mit ugattok, mit haraptok~Engemet, hitvány
19832 7| követ vagy árkot lelsz, ugord át,~S lábad alá ha ellenség
19833 4| Menjünk ki a Duna partjára,~Ugorjunk együtt a Dunába!~Pest, 1844.
19834 7| kérlek! - Hah, máris látlak ugorni,~Mint ragadod nyakon a tollat,
19835 4| cseresznyefa legtetejéről~Gyakran ugortam alá,~Ha csősz-szagot érzék.~
19836 5| alatt ez a kis húsdarab~Ugrálni kezdett, mint sziklán a
19837 7| mint a megriasztott békák,~Ugráltanak be ifjak és leányok.~Átértem
19838 6| mélység nyilt alattam.~Már-már ugrám... hátúl egy kéz ragadt
19839 4| gyász.”~Úgy lett. A sok ugrándozás alatt~Kifolyt a tinta; foltja
19840 5| fennhangon kiáltja ezt~Vadúl ugrándozó szivem,~Hogy semmi kétség
19841 1| veregetve~És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben~Víg dallokra
19842 6| feneketlen tengerébe~Fog ugrani.~Szalkszentmárton, 1846.
19843 7| ifjuhoz közel megy.~Egy ugrással vitte mellé paripája.~Nagy
19844 7| tart,~Egyszer a méneshez ugrat,~Kiszakít egy jó nagy falkát...~
19845 7| Bokrok közé búvik, onnan ugrik elő,~Ugy ragadja torkon,
19846 8| Jó ilyenkor a csámpás is,~Ugy-e lyányok, mikor más nincs?~
19847 7| Lelkemet mint vonta a vágy!~S ugyanez az érzelem most~Von tovább,
19848 4| kebelének~Tengerkínjaival.~Őt ugyanis~A szemérmetes Erzsókért~
19849 7| kalapom,~Nem kérek babért ujabban.~Sőt amit már eddig kaptam,~
19850 6| danolok.~A múlt időkről újakat beszélek;~A vén Panarddal
19851 4| szolgált,~Az öregebbik,~Mert az ujat kímélnie kellett. -~Bagarja
19852 7| kócsagtoll fején,~S vállán újdonat-új piros bársony mente;~Igy
19853 9| ÚJÉV NAPJÁN, 1849~Megérte ezt
19854 7| lelkeknek elveheti eszét.~„Újítás” a jelszó e sátán zászlaján,~
19855 7| 1603...~Utána illenék: az ujítást várom.~Csakhogy persze szörnyen
19856 7| nélkül való néphez,~Amely újítást, mely haladást visz véghez.~
19857 7| rettentő barátja,~Semhogy újítólag kezeit tenné rá,~Inkább
19858 7| Melyet az istenség titkos ujja szövött...~Bölcsességből-e
19859 5| évet lát,~Teremtsd egészen ujjá e hazát.~Hallgass meg engem,
19860 6| hasztalan~Nyujtod felém fenyitő ujjadat,~Hiába intesz oly parancsolólag,~
19861 8| arcodat,~Vagy csak mutasd meg ujjadnak hegyét...~Ugy ég a homlokom,
19862 5| keze.~S ha a késő halálnak ujjai~A férj és nő szemét majd
19863 1| csínosak, de~Kissé hosszuk újjaik.~„Jól vigyázz leányom édes,”~
19864 5| kemény fejfádra.~Játszanak ujjaim, nem szőke hajaddal,~Tán
19865 7| kigondolt~Mesterkélt dalt... ujjaimra~Bízom, hogy mit verjenek,~
19866 6| lanton?~Azt verem, hogy ujjaimtól~A húr, s ennek hangjaitól~
19867 7| itt a gyűrü,~Itt van végre ujjamon!~Itt van ajka, itt van ajka,~
19868 4| koponyájában,~Mialatt orrát mutató ujjára tevé:~„Hogy szabadúljak?~
19869 8| szeménél jobban őrizett,~Mit ujjáról le nem szakíthatott~Olyan
19870 8| volt más menedék!~Midőn ujjárul a gyürűt levonta,~Olyan
19871 6| csüggedés, az életunalom. -~Ujjászülettem!... a falusi lég, a~Sötét
19872 7| minden földi szennyet,~S most ujjászületve a magasba röppen,~S keresi
19873 4| Jancsi letörölte inge bő ujjával.~Indult; nem nézte egy szemmel
19874 7| sereghez,~Mely kiséri őket ujjongatva,~És ha egykor közibök vetődöm,~
19875 9| kiszáll a lelke,~Néz utána az ujonc-seregnek,~S íme, íme könnyei peregnek.~
19876 1| Jókat kacag rajt a víg ujoncsereg.~Pápa, 1841. március 10.~
19877 8| szivemhez őt!~Mintha volnék újonnan teremtve,~Hogy éltemnek
19878 1| ÚJSÁG~Figyeljetek, derék história!~„
19879 4| Ingyen osztom azokat~Szét az újságokba;~Minden szerkesztő, tudom,~
19880 7| megmelegedett.~Csak ugy űldögélnek~Hallgatag kedvökben;~Nagyot
19881 4| mosollyal.~Bagarja uram pedig űle,~S olyformán néze szemével,~
19882 4| átfuték, most~Egy kis szobában űlhetek -~Isten veled, regényes
19883 8| haza, szent fejedet?~Piszok űlje a hír koszorúja helyett?~
19884 8| istápjára,~Annak okáért hadd űljön a kormányra.~42~Mi pedig
19885 4| hazaszeretet;~Nagyszerűen űljük e föl-~Támadási innepet!~
19886 7| gyermeked!~Gyűljünk össze s űljünk itt körbe mindnyájan,~S
19887 7| Jobban sem kell,~Egyszer űlőhelyéből a~Gazda fölkel,~És hátáról
19888 4| kis darabot,~Aztán leűlt, űltében megfagyott.~Esett ez a betyárnak
19889 7| szaladtam a folyó felé.~Csónakba űltem, s gyorsan evezék,~De húnyt
19890 4| fondor lelkületű egyházfi,~Űltenek, ittanak egyre. -~A helybeli
19891 1| Berkemnek kebelébe~Rózsákat űltete.~Mosolygtak a tavasznak~
19892 7| Egykor a hírvágyat hátamra űltettem,~S most le nem hányhatom
19893 6| voltunk,~Egymás mellett űltünk,~Az úristen tudja,~Mi történt
19894 6| az eső.~A szobában~Ketten űlünk~Együtt: én s az unalom.~
19895 6| Dunaparton vadvirágok között~Űlve a kisleány hálót kötött.~
19896 5| jött és távozott.~Ah, mily unalmas hosszu életem!~Csak szomorúság
19897 6| árnyat vetnek a fák,~A házak,~Unalmokban egyebet sem~Csinálnak.~Amott
19898 4| dalom,~Míg az álom és az únalom~Egymással fölöttem hajbakap,~
19899 5| lángolt,~S amelyekből oly undorítón~Nézett ki, mint a kéjleányok~
19900 8| köp, elrúg bennetek,~És undorodva fordul el!~S ha ekkép éhen
19901 7| Majd meglátom, melyikünk~Unja meg elébb.~Istenemre, én
19902 9| De az öreg, bár nagyon is únja,~Egy sziporkát sem felel
19903 4| meg szíve bánatát:~„Mikor unod már meg örökös munkádat,~
19904 7| Maradj itt, míg meg nem únod~E tanyát,~És ha tetszik,
19905 8| én vagyok, s ő ily rosz unoka!~De már nincs messze az
19906 7| Hátra van még valami:~Unokádnak gyermekit idővel,~Őket is
19907 4| áldja meg isten~Életedet s unokáidat is,~Amily őszinte leszen~
19908 1| ősid fölisteni lelke~Sír unokáinak elkorcsosodása fölött!~Rákos,
19909 8| Hol sírjaink domborulnak,~Unokáink leborulnak,~És áldó imádság
19910 7| szentül,~Ha apámra nem dűlt, unokámra sem dül.”~Négyszögű épület,
19911 7| a tréfának,~Mert nagyon unom.~Eddigi szeszélyedet csak~
19912 6| éltemet,~És azt timiattatok untam meg;~Elmegyek a másvilágra...
19913 4| is rosz, silány végképen,~Untató a legnagyobb mértékben.~
19914 4| e nélkül a világ~Előttem úntató, kietlen,~Egyalakú, nagy
19915 1| Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegőket?~Gonditokért
19916 1| kell-e több nekünk?~Elég ez úntig póri népnek;~Vedd hálánk
19917 8| hagytál el? hiszen mi rád nem untunk,~Pedig veled ötven évet
19918 4| megkapod a magadét!”~S miután ura volt mindenha szavának~Az
19919 7| is, hogy jövedelmet~Dús uradalmam nem hullat zsebeimbe, mióta~
19920 7| vágy.”~„Ördög bújjék az uradba,~Te pedig menj a pokolba!...~
19921 8| gúnnyal:~„Nos hát, nagy jó uraimék,~Elég már a tréfa, elég?~
19922 8| őtet.~S melege lett pap uraiméknak,~Kegyetlenűl szorult a kapcájok,~
19923 4| éltek, jó királyok,~Nem uraink, csak bábjaink valátok.~
19924 4| Elmondanám, hogy: „Szívem tenger,~Uralkodjál e tengeren!~Jól jársz vele,
19925 4| Ezek voltak szavai~Bagarja uramnak,~A béke barátjának,~De a
19926 7| ÉLET~Szolgáltam én Mars uramnál~És Thalia kisasszonynál,~
19927 4| volnék...~Hála a mennyek urának!~Most egyenest a szemérmetes
19928 8| évig ótalmazá!~Nincs itt urasága csak az egy magyarnak,~S
19929 2| a jó szomszéd bátya~Öccs’urától elmarad sokára.~Megtudni,
19930 5| áll hajadon fővel,~Mintha urával beszélne, az idővel,~S kérné
19931 11| százfélekép.~Előttem itt pompás úrhintó roboga,~Amott nyikorgott
19932 4| mint annakelőtte.~De az úristennek más volt akaratja,~Szívünknek
19933 5| itten rabság, nincsen itten urkény,~Mely parancsolatját mennydörögve
19934 5| Gáspárhoz nagy hirtelen,~És e jó úrnál eddigi~Kontóm szépen lekvittelem;~
19935 8| szólt a gyermek, a mogorva úrra~Fölnéze, s esdeklő szeméből~
19936 4| ami több: roszak.~Az ispán urtól őzcombot kapánk,~A káposztából
19937 8| rengeteg szakálla széleshosszan úsza;~Olyan volt, mint mikor
19938 7| Az égen kis fejér felhők uszdogálnak;~Hattyusereg tán e felhőcsoport?
19939 8| vétkes vakmerénnyel~Reánk uszít a hűtelen király,~S mohó
19940 8| pogány kunokat~Fosztogatni uszította rájok.~Meghallja ezt a szentséges
19941 6| én kutyád;~Korbácsoltál, uszítottál~Egyre tüskén-bokron át.~
19942 5| környékezik~Házad a legények;~Uszítsd rájok a kutyákat.~Majd mikor
19943 7| halacska volna,~Habjaimban úszna föl s le~Vígan lubickolva.~
19944 7| kikelet.~Vándorló darvak úsznak át az égen~Az őszbül a tavaszba,
19945 6| az urfit meglátta,~Hogy úszni tud, hogy úszik javába’:~
19946 3| csókjára~Tündér orcád tejben úszó rózsája:~Bujdosója lennék
19947 4| karimáját,~A sugarakban uszót,~Ha felleges ég~Vagy éjszaka
19948 8| házat,~Hol gyermeksége úgy uszott el,~Mint a virág az iszapos
19949 7| könny patakja,~Gyönge sajka úszott rajta,~Benne lelkem volt
19950 11| bolygó tűz az)~Éj ködében a p(usztában.)~Szatmár, 1846. október~
19951 7| emlékeképen~Rózsafelhők usztak át az égen.~Legmesszebbről
19952 6| szivárvány,~S vállán ugy úsztak barna fürtei,~Miként az
19953 3| És rengetegekbe nem egy uta téved.~De bármi magasra
19954 6| lesz várnod őt,~Mert míg utából ismét visszajő,~Rég elvirítnak
19955 6| szállj~Messze, messze...~Útad napnyugatra vedd.~Napnyugatra~
19956 8| arra lefelé,~Amerre tetted útadat,~Jól látszik, hosszu sivatag...~
19957 4| a víg könnyelmüség,~Mely útaimban hű társam vala.~Ekkép juték
19958 3| EMLÉNY~A szinész utain virág s tövis terem,~A szinész
19959 6| hagyott.~Követte őt a rablás útain~Kompolti Dávid és Kompolti
19960 1| tövissel hinteni~A bujdosónak útait! Mégis te vagy~Örök betűkkel
19961 3| Odább iramló csermelyek!~Utaitokon a szép tavasznak~Himes virági
19962 5| becsüléséhez nem ért.~Lám annyi útál tégedet, ki a hont~Ha nem
19963 8| lesz és ne légyen ember az~Utálat miatt, aki eltemessen;~A
19964 5| szövetséget köte,~Megvetésem és utálatom lett~E szövetség kettős
19965 5| VILÁG ÉS ÉN~Megvetésem és utálatomnak~Hitvány tárgya, ember a
19966 5| mást,~Nem, mint megvetést s utálatot...~Szolgazsarnok! vagy nyalod
19967 7| mi?~Mint gyülöllek, mint utállak!~Mert ahol van kezdeted,
19968 4| minthogy minden ember gyülölte, utálta,~Mégcsak a varju sem károgott
19969 4| végre megszakadt,~Mert én utáltam a nyegléskedést,~A sok „
19970 5| mérges fulánkja bánt.~(Az én utamban sok a kígyófészek~S hogy
19971 7| süvegelem,~Csak térjen ki az utamból,~Csak hagyjon békét nekem.”~
19972 8| csillag vezérelt eddig, s most~Utamra piros éjszakfény ragyog.~
19973 6| tud, hogy úszik javába’:~Utánament, és őt ölelte meg,~S küzdöttek,
19974 8| szerint.”~És a megrémült nép utánamondá:~„Valóban, e könyv lázitó,~
19975 7| szívem ajtaját,~S lelkem utánaszáll.~Szatmár, 1847. július 14-
19976 9| lengedez;~A kivívott diadal utáni~Békeségnek a jelképe ez.~
19977 7| térdeljek le, hadd imádjalak!”~S utánküldém elmémet; bejárta~Minden
19978 4| AZ UTÁNZÓKHOZ~Azt gondoljátok: a költés
19979 8| vagyok, atyám!~Kemény pályára útasítál,~De én nem zúgolódom,~Sőt
19980 8| pogány,~Hogy egykor el ne útasítsa~Szent Péter bátya a menny
19981 7| mely ha felnő,~Sok fáradt útasnak hüs árnyat ad.~S eddig csak
19982 4| magam szégyenére,~Ártatlan útasok nagy veszedelmére.~Elmennék
19983 4| is, hiszöm istenöm,~Míg utast lát a pusztába két szömöm.~
19984 7| UTAZÁS AZ ALFÖLDÖN~Pompás kis útazás, valóban!~Alig van egy arasznyira~
19985 4| oláhcigány;~Avvagy e szép útazási rend~S pőre purdék serge
19986 7| Minden este félve kezdem útazásom:~Hol akad meg fülem olyan
19987 5| végiggondolom~Egy gőzhajói útazásomat:~Minő boldogság!... útitársamúl~
19988 3| Szóljatok be, földiek, ha lészen~Útazástok háza közelében.~Mondjátok,
19989 7| szerencsém,~Hogy mezítláb útazom,~Telemenne vízzel, sárral~
19990 4| híven;~Nem, mint az árny az útazót,~Csak jó időben.~De mint
19991 8| ellökte, hogy mért áll az utban?~Sarat kent rá, s aztán
19992 7| szerepet játszanak.~Pusztulj az útból, jó fiú, ki~Kopottan ballagsz
19993 8| Esik a hó, mégis fekete az útca,~Nagy vastag sötétség egészen
19994 8| alamizsna.”~Egy népesebb utcába mentenek,~Ott a banya~Kiállitá
19995 8| ballagott.~Ment, mendegélt,~Egy utcából ki, a másikba be,~Ily hosszu
19996 11| Bolygék a főváros lármás utcáiban,~(Mert csak tolongás, zaj
19997 4| keresd:~Mi szép az est.~Utcára mén~Leány, legény,~S dalolni
19998 8| házak ablakán foly is be~Az utcáról a kiáradó vér!~Könnyü bánni
19999 8| Elfáradott a kisfiú,~Egy utcasarkon lekuporodott,~A szögletkőhöz
20000 8| ment tovább.~S amint egy utcát elhagyott, a másik~Ott volt
20001 4| boldogtalan,~Szüret van úton, útfelen,~És én isten kegyelmiből~
20002 7| szegénységnek,~Kik kunyóban és útfélen élnek,~Köztök ingyen osztom
20003 6| vagyunk lakói,~Az alacsony úti-pornak,~Nincsen emberméltóságunk,~
20004 7| Hogyha nem sajnálnám az útiköltséget,~Ebb’ a nyomba’ visszakergetnélek
20005 7| anyámnak~Könyűi lesznek útitársaim,~Csak hogy szabad, hogy
20006 5| útazásomat:~Minő boldogság!... útitársamúl~Egy gyönyörűséges szép hölgy
20007 6| bokrárul~Egy csókvirágot édes útitársul.~Távol tetőled oly bús életem!~
20008 4| Kukoricza Jancsi ment a maga utján;~Erdő közepében sötét ösvényére~
20009 7| Megyek én megint a magam útján...~isten hozzád, öreg ember,~
20010 9| gyerekeknek;~Ugy mentenek a halál utjára,~Mintha mentek volna lakomára.~
20011 6| jégzápor és golyók~Borítják útjokat~A tengeren.~A kék őrtűz
20012 4| lépéseddel.~Ha látsz tört virágot útközépre vetve,~Hervadó szeretőd
20013 4| kissé akaratos feje van.~Útmutatást nekem ne is~Adjatok,~Szent
20014 4| vizet,~Miután lerázta, ujra utnak eredt.~Mikor a nap leszállt
20015 7| sivár~Dalodba’, királyi utód, Oszián! -~Csak rajta, daloljatok
20016 7| magam.~A név, amelyet örököl utódom,~Ha nem nagy is, de szép
20017 3| hozzád mindig,~Elejétől utójáig,~Nem volt szivemben ősz,
20018 7| ez nem fordul el, hanem~Utoléri, s dől rá vad haraggal.~
20019 8| férfiú.~Sokat futott, hogy utolérje,~Kiverte arcát a veríték,~
20020 7| el kell mennem,~Minden úton-módon kincseket szereznem!”~S
20021 5| benned megbízhatom,~Ha úton-útfelen~Sárral dobáltatom...~Ha
20022 6| Zsivány leszek, zsivány, utonálló,~Végesvégül bitófa-cifrázó!~
20023 5| vagy s szerelmem~Mint az útonálló megrohan,~Néha meg mint
20024 7| diadal~Majd a csatáknak utósóiban,~S halottaidért bosszut
20025 8| Vésd ezeket kövedre,~Az utóvilág tudtára~Ottan álljon örökre.~
20026 7| Lelkemre füződék,~Mint távoli utról~Jött régi barát...~Mily
20027 4| sors parancsolatja~Közös útunk kettéágaztatta.~Évek érkezének,~
20028 5| álmodám:~A földet a nap űzé, kergeté,~Kétségbeesve vágtatott
20029 8| hosszan, boldogan.~„Nem űzesz el hát?” szólott a leány,~„
20030 8| isten, de még ember sem űzhet~Ily gunyos játékot gyermekeivel!~
20031 3| régi még.~Nem, tovább nem űzöm!~Mert ez drága bér;~Tán
20032 4| tette~A legjobb falatot.~És uzsonnára kaptam tőle~Sonkát s más
20033 8| Röpködött előttünk,~Azt űztük, pedig már a török oroszlán~
20034 1| miként egy égnek angyala~Bút űzve rájok felmosolygani?~Nyugodjatok
20035 8| néked,~Ha férfi vagy, ne űzz~Asszonymesterséget.~De meg
20036 6| kemény itélet,~Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.~Nem nap
20037 8| kérdé: „vannak szülőid?”~„Va...” azt akarta mondani,~
20038 8| Anyám egyetlen jószága.~Vác, 1848. február~
20039 7| Ergo megmelegszem, sőt még~Vacsorálok is talán.~Mily szerencse,
20040 7| lesz, és azt is tudom,~Hogy vacsorám is lesz még.”~Ezt gondolta,
20041 8| fiam.~Ehetnél tán? adnék is vacsorát,~De már késő van, látom,
20042 8| alföld, a Balaton halát,~Vadait a Bakony s gazdag Erdély
20043 8| isten és a béke házát)~S vadállatként rohant az ifjuhoz,~Kit tennap
20044 6| egy vadállatot.~Talán e vadállatnak méhibül~A réginél szelídebb
20045 6| ott,~Nőül fog venni egy vadállatot.~Talán e vadállatnak méhibül~
20046 2| Savanyú, mint az éretlen vadalma.~Csókolja meg az ajkamat
20047 6| ha vérezett az őz~Szilaj vadászok gyilkoló nyilától:~Oh akkor,
20048 8| gyermekjátékból párducra vadászott,~S gyermekjátékot még alighogy
20049 6| ezt mondta~Fennszóval, a vadászra pillantva:~„Jőjön hát az
20050 7| járt, de el nem tévedt,~És vadásztak bár reá,~Meg nem ölték,
20051 7| zöld~Tenger sárga partján;~Vadbokor fölötte,~Rá sötét fátyolként~
20052 7| fátyolként~Árnyékot boritván.~E vadbokron kívül~Nem gyászolja senki~
20053 8| hallod e beszédet?~Gyávaság vádjával kit illetnek? téged!~Tereád
20054 4| ott,~Mint a lepuskázott vadlúd~A tó közepén. -~De most
20055 4| Idejárnak szomszéd nádasokból~A vadlúdak esti szürkületben,~És ijedve
20056 5| zeng.~A szomszéd tóból a vadlúdakat~Látom csapatban messzeszállani;~
20057 5| Égő szenvedéllyel jőnek a vadméhek,~S élveznek szerelmet. Hej,
20058 5| mellett.~Kikerűlt ettől s a vadméhektől mindig,~Mi a kunyhó kicsiny
20059 4| károgása,~Mely épen egy esett vadnak szemét ásta.~Sem erdő, sem
20060 8| Kislelküséggel engemet ki vádol?~De aggodalmak néha rám
20061 7| te...~Ah, hogy őt mindig vádolnom kell!~Csakhogy itt vagyok
20062 7| De ott a jövendő~Sziklás vadona,~Mélységeivel...~Ha majd
20063 8| volna?~Kont István is a vadonba’,~Feje fölött sötét ágak,~
20064 2| VADONBAN~Éj leng alá a mély vadonra,~
20065 6| sivatag pusztákra,~Zöld vadonerdőkbe, kék hegyek ormára;~A vadonerdőkben
20066 6| vadonerdőkbe, kék hegyek ormára;~A vadonerdőkben tölgyeket szaggatott,~A
20067 2| VADONBAN~Éj leng alá a mély vadonra,~S az út majd jobb-, majd
20068 7| felhődarab,~Összetépett zászló,~A vadontáj fölött~Fáradtan megálló...~
20069 1| Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak~Puszta helyén, fárasztóbb
20070 4| Kárpátoknak~Fenyvesekkel vadregényes tája!~Tán csodállak, ámde
20071 7| elpusztult Murányvárban~Vadrózsa-bokrok közt halk szellők susogtak.~
20072 6| mik ilyenkor teremnek,~Vadrózsái szerelmes lelkemnek.~Szeret
20073 7| az ősi örök éj tanyázik~Vadsötéten.~A kis lámpa reszkető sugára~
20074 6| Duna szélére.~Dunaparton vadvirágok között~Űlve a kisleány hálót
20075 7| természet, elhagyottak gyáma,~Vadvirágok- s fűvekkel födéd el.~Ilyen
20076 7| Összeszedi a sok szépen-nyíló~Vadvirágot, s köti bokrétába,~És ezt
20077 4| breviter.~Ergo mentem, és vagáltam~A hazában szanaszét;~Verte
20078 4| ragadj ekét vagy kaptafát,~S vágd a földhöz silány dorombodat!~
20079 7| semmi, fogd meg jól.”~Azzal vagdalkoznak némely~Nem t’om milyen emberek,~
20080 8| Általlátnátok gyarlóságtokat,~S nem vagdalnátok a fa ágait,~Mely egykor
20081 9| esett le csillaga.~Meg van vagdalva, vérzik a kezünk.~De azért
20082 7| S haragomnak ostorával vágjam~Arcaikra a bitó jelét!~Szatmár,
20083 8| állunk feje tetejére,~S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe!~
20084 6| bitangokat~Láttam, mint vágnak Byronképeket,~Azóta gyűlölségem
20085 9| csomó elvágva,~Mit szét kell vágnod kardod élivel.~Majd akkor
20086 8| éget~A seb, melyet rajta vágok; és nagy vétek,~Jól tudom,
20087 8| nem fájt, midőn a földhöz vágtad,~S mintegy zokogva húrja
20088 7| gránitsziklába acéllal~Vágtál életen át múlás nélkűli
20089 7| megeresztett kantárszárral vágtaték ki~A puszták terére...~Még
20090 5| sarkantyúját lova,~Egyet ugrott és vágtatni kezdett,~Meg sem állott,
20091 8| szent hazát!~„A szavamba vágtatok, jó legények,~Nem ottan
20092 8| gyökerestül...~Ketté lett vágva multja és jelenje,~Fölbontatott
20093 5| most, midőn hűlt kebelem~Vágy-, s kívánságtalan,~Azért
20094 4| reszkető kezem,~S enyém vagy-e? valóban az enyém?~Nem álmodom-e?
20095 7| szivárvány-betűkkel:~„A szerelem országa.”~Vágy-szomjasan~Kaptam meg a kilincset~És
20096 3| benne végig!~De az embert vágyai vezérlik;~Vágyaimnak sólyomszárnya
20097 7| szabad,~Legalább elküldöm oda vágyaimat.~Igy élek, de te, jó bátya,
20098 3| elérni nem engede, nem!~Bár vágyaimon koszorúba szövődék:~Isten
20099 7| vele.~Lemondok érted minden vágyaimról,~Reményeimről... ez még
20100 8| állandó marad,~Betelvék vágyaink... de én szeretélek,~Emlékszem
20101 10| De én a kéjleány,~Mint vágyakodhatnám a~Legtisztább szív után?~
20102 5| tanyája lészen.~De ha erőm vágyamnál nem kisebb,~Ha ezt a hosszu
20103 1| EPIGRAMM~Hasztalanúl vágyasz, vad sors, kínozni. Nem
20104 8| kálváriája,~Uralkodás volt minden vágyatok,~Ezért emeltetek Munkácsokat,~
20105 3| függ rajta és csak rajta~Vágyban égő kebelem! -~Hadd legyen
20106 1| az ifju elsiet~Szerelme vágyiban~A kedves hely felé,~Hol
20107 6| Mindjárt éhes, mindjárt enni vágyik,~S ha jóllakott: szörnyeteggé
20108 6| adománya.~Megnyílik ekkor vágyink tartománya.~Mit nem lelünk
20109 4| gerezdet!~Apám után szép vagyonhoz jutottam,~Vagyonomat egy
20110 6| Amit kivánnak... minden vagyonod.~Csodálkozol, hogy ily váratlanúl~
20111 9| legény vagyok,~Nincs semmi vagyonom;~Szívem sem az enyém,~Rég
20112 4| szép vagyonhoz jutottam,~Vagyonomat egy fillérig elittam;~Most
20113 8| koronázott tolvajok!~De a lopott vagyont~El nem viszitek magatokkal;~
20114 10| hideg~S az ifju birtok- és vagyontalan.~3~„Bucsúzni jöttem, Ida!~
20115 8| görcsösen szorítá...~Beszélni vágyott s elhagyá a hang,~Hoszú
20116 6| aggastyán dalán.~Mi ez? mind vágytok engem ünnepelni?~Nemes bor
20117 8| jövendőt bírja örökűl.~Haladni vágyunk; de haladhatunk?~Én istenem,
20118 8| a világnak,~Hogy méltók vagyunk-e élni~Vagy megértünk a halálnak?~
20119 1| Kuruttyó~Űl sötéten,~Űzni vágyván szíve kínját,~Bor kezében.~
20120 5| VAHOT SÁNDORHOZ~Szent a költő
20121 1| tiszta, szép és fris tej és vaj;~S hát kell-e több nekünk?~
20122 6| VAJDA PÉTER HALÁLÁRA~Oh természet,
20123 9| mentetted meg a magyar hazát!”~Vajdahunyad, 1849. április 14.~
20124 9| VAJDAHUNYADON~1~Fogadjatok be, ti dicső
20125 8| keserves polturáért~Könyökig vájt benne.~Ruháján a moly s
20126 6| Csak várta, hogy mit hoz a vakeset.~Nem soká várt, hogy egy
20127 7| Müvészet fénye hasztalan vakít.~Adjátok vissza, vissza
20128 8| S most a hála!... vétkes vakmerénnyel~Reánk uszít a hűtelen király,~
20129 5| Aki e szentséghez~Nem fél vakmerően~Nyúlni szennyes ujjal,~S
20130 4| italával.~Megénekellek... ámbár vakmerőség~Igy fölhangolni kis nádsípomat.~
20131 8| a kárhozatnál,~Az ilyen vakmerőt,~Az ilyen szemtelent,~Az
20132 8| akarnak,~S uralkodni csak vakokon lehet.~Szegény, szegény
20133 4| szemének pilláját ellepte;~Vakondokturásra bocsátotta fejét,~Hogy visszanyerhesse
|