1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
20134 7| régit is leeszitek.~S oh mi vakság! fölemelte még a~Népszerűség
20135 8| gördítnek lábaim alá,~S lábam vakságát orrom bánja meg.~Csak az
20136 8| királyok,~E földi istenek,~Hogy vakságban tartsák a népet,~Mert ők
20137 4| Teremtő isten! szemeimre~A vakságot tán csak nem küldöd?~Mi
20138 7| Nem sötét a sír:~Szemünk vakul el,~Ha rátekintünk, fényességitől,~
20139 8| Mint fellegek közűl a nap,~Vakúljanak meg s megvakúlnak,~Akik
20140 4| kell mennem,~Itt hagyok valakit királynak helyettem.~Már
20141 7| falujába, ha e szép~Hívatalok valamelyike meg fog ürűlni idővel.~Hja,
20142 6| van ott,~Hadd bámulnálak valamennyivel!...~Ki vagy, ki vagy te?
20143 4| serege,~Hanem megakadt a keze valamiben,~Közelebb vizsgálta s látta,
20144 5| Szegény kritikusok?~Időnként valamicske~Ezeknek is csak kell,~S
20145 8| szopókája.~Zrínyijét még valamikor~Árpád idejében~Készítették,
20146 5| napja jött.~Tán mindörökre válandók valánk;~De gondolám, nyugtatva
20147 8| kedved van lázas indulatra,~Válassz érdemesebb tárgyat haragodra.~
20148 8| másvilági boldogságukat,~Ne válasszák a halált és a poklot~Az
20149 7| komolyságot~Már nagyon megunta,~S válaszát vidáman, pajkosan~Ilyeténkép
20150 6| Legyünk tehát a földön,” válaszoltam,~„Földön vagy égen, az mindegy
20151 4| rám?~Hogy egyenesen azt~Választhatnám!~Miskolc, 1844. február~
20152 7| jó annyiféle,~Hogy alig választhatok.~Hogy lehetne valamennyit~
20153 8| hogy~Szeretsz, hogy én választottad vagyok.~A föld lakói elfajultanak,~
20154 4| volnék én kétségbeesve.~Nem választottál meg uradnak,~Mert nem vagyok
20155 5| sors egymástul minket.”~S választottunk magunknak csillagot.~Az
20156 7| van,~Végre csak ezt írta válaszul hamarján:~„Éjfélkor légy
20157 7| mindenik betűje,~Minden vonási válhatatlanúl~Szivemhez nőnek csillagok
20158 7| Ő adta össze kezeinket,~Válhatlanúl, örökre,~Ő szállitá föl
20159 3| ezermesterré~Engeded, hogy válhatom:~- Van a hírnél, van a kincsnél~
20160 1| egy élet rajta függene,~Válj lángszavakká, titkos érezet,~
20161 5| sarkai bomolnak.~Kivánom: váljatok kővé mind a ketten,~Szivetek
20162 7| sírjon-ríjon,~Mást ne is tehessen.~Váljék pokolkővé~Mindenik könnycseppje,~
20163 5| csak harag ne légyen;~Ne váljunk el haragban egymástól,~Inkább
20164 8| földön: szabadság!~Aki mást vall, rettentőn lakol.~Régi szentek~
20165 3| te sem félhetsz,~Hogy két vállad valahogy~A szerencse áldásának~
20166 1| Mely tégedet lever,~Nem válladon... szivedben~Az óriás teher.~
20167 7| Ha viselésére gyöngék a vállai.~Érzem gyöngeségem, azért
20168 6| felett,~Mit kacagányul vetnek vállaikra,~Ha indulóra a kürt megriad.~
20169 1| úton~Fáradva lépdegel,~Mert vállaim tetézvék~Butyornak terhivel.~
20170 7| hiába,~Könnyelműség szárnyát~Vállaimra vettem,~És a csapodárság~
20171 8| egy vén koldús, valóban,~Vállain fejér, de foltos takaró
20172 8| helyett zászlót vett kezébe.~Vállait egy kínos élet gondja,~Betegség
20173 8| életet nem érzitek,~Levette vállaitokról az álom~E nagy súlyt, mit
20174 7| pengetésihez!~Nagy munkát vállal az magára,~Ki most kezébe
20175 8| neveltetési~Költségeit magamra vállalom,~Megalkuszunk, hiszen mi
20176 4| A generális megveregette vállam.~Pest, 1844. december~
20177 8| vadállat,~Ne nyomjad úgy a vállamat,~Alig bírja már a lábam,~
20178 8| Magyarország szép föld, meg kell vallanotok,~Rá a jóisten tízannyi áldást
20179 7| Senkinek is kedve.~Fejét egyik vállára bocsátá~A pufók kemence,~
20180 8| porba’ van,~Ugy esett le a válláról,~Mint a nap az ég boltjáról.~
20181 8| egy nyáj, egy akol.~Egy vallás van a földön: szabadság!~
20182 7| de~Mi haszna?~Ha hidegen vállat rántok~A roszra.~Ha már
20183 8| ámbár~Késő vénség görbitette vállát.~Te megérted kurta életedben~
20184 8| átvettük mindig a tehernek,~Mit vállatokra a balsors rakott.~S most
20185 7| lovagla~Kevély diadallal?~Hát vállatrántó~És fejbillentő~És hálósapkás~
20186 7| Mindörökre bírom őt,~Az enyémnek vallhatom már~Isten és világ előtt.~
20187 8| világ szeme,~A bennlakókat vallja boldogoknak~És istenítse,
20188 7| semmi érdeme?~S ti, kik valljátok olyan gőgösen:~Mienk a haza
20189 7| elbeszélgetek vele.~Szerelmet is vallok neki,~S megkérdem: engem
20190 5| Fölösleges volt minden vallomás,~Értők a kölcsönös tekintetet.~
20191 3| gyúladott;~Midőn ajkán a vallomásnak~Első, szent hangja reszkete,~
20192 7| alatt~Elmondám szerelmi~Vallomásomat.~Támaszkodjál hozzá,~S addsza
20193 4| ember,~Hogy oly pimaszúl rám vallott. -~Én bujtogatám őt,~Hogy
20194 7| a mérges felhő~Szégyent vallva távozék,~S szivárványos
20195 4| árja,~Uram bocsá’! borrá válna:~Akkor még -~Hej, akkor
20196 6| ejtettem:~Ha mi most itt kővé~Válnánk mind a ketten!~Azt mondtad:
20197 8| El kell most végre tőle válnia?~Hajszálai őszültenek meg~
20198 6| nem hagysz,~A soha el nem váló sötétség melletted,~Mit
20199 6| határon,~Tünődve: mi volt ez? való-e vagy álom?...~Pest, 1846.
20200 9| az orosz,~Itt is van már valóba’.~Eljött tehát az utósó~
20201 4| kisvárosbéliek!~Mi élünk csak valódilag,~Mi boldog pestiek!~Lakásunk
20202 8| Mint a galambot etetik,~Válogat a kendermagban,~A kiskirály
20203 7| mert nem jogunk a sok válogatás -~Ahonnan jut, onnan issza
20204 8| boroztak, pedig hatalmasan,~Válogatva Tokaj s Ménes boraiban...~
20205 8| világokat~Pillantatával,~Kinek valója fény,~S kinek szeméből minden
20206 6| meg nem halok?~Vagy tán valólag a világ nem ilyen?~Ily szomorúnak
20207 7| Hamar felejthetett?~Az még valószinűbb, hogy~Sohasem szeretett.~
20208 7| csilagomtól, rózsámtól hogy váltam,~S oltár előtt áldást reánk
20209 6| vége, határa.~Még sokáig váltogatták a szót.~Közelökben a fülemile
20210 8| elindultunk onnan...~Benne váltogatva öröm s fájdalom van.~29~
20211 6| Feleltem én, „vagy csak mi változánk?~De bármiként van, mit törődünk
20212 7| körűlfogák.~Láttam már minden változásban,~Melyen csak általmentenek;~
20213 3| amit elkap;~Jellemképe: változat.~Mint a róna, hol születtem,~
20214 3| Mint csillagfüggés az égen~Változatlan, végtelen,~Úgy függ rajta
20215 5| megesküszöm:~Ha mind esőcseppé változnék,~Negyven nap, negyven éjjel
20216 5| panaszkodom,~Büvös szigetté fog változni keblem,~Honnan ki nem fog
20217 5| Kit isten a völgyben fává változtata.~Barangóból pedig sötét
20218 4| tesz az isten most csodát?~Változtatná borrá a Tiszát,~Hadd lehetnék
20219 4| úgy van; most a dolgon~Már változtatni nem lehet,~És legjobb, amit
20220 4| hosszu gémü kútnál~Széles vályu kettős ága várja.~Méneseknek
20221 8| jószág benn szénáz;~Mikor vályú elé~Hajtják estefelé,~Egy-egy
20222 8| Lovagolok szilaj nádparipán,~Vályuhoz mék, lovam inni kiván,~Megitattam,
20223 6| fiút messze ragadhatta.~Vándo’lt Pista, hátra sem tekintvén,~
20224 7| Túljutottam már a felhők~Tarka vándor-táborán;~Csillagok között röpűlök,~
20225 4| SZERELEM VÁNDORAI~Kél a hold, az éj lovagja,~
20226 7| földerítni fog.~Jókedvemmel és vándorbotommal~Megyek én megint a magam
20227 7| fölszedte holmijét,~S a vándorbottal kezében~Az öreg elébe lép.~
20228 1| VÁNDORDALOK~1~Távol szeretteimtől,~S
20229 4| virágszál,~Légy hűséges társam vándorlásaimnál;~Vándorlok, vándorlok, a
20230 6| magában,~„Sok szerencsét vándorlásodon;~De halálod lesz az óra,
20231 7| VÁNDORLEGÉNY~Hogyha üres az embernek~
20232 5| Itt görcsös botjával egy vándorlólegény,~Ott zsíros subában egy
20233 1| S tőled, te drága hon!~Vándorlom a világot~Végetlen útakon.~
20234 7| olyan jó barátim~E tarka égi vándorok.~Ugy ismernek már, hogy
20235 4| jobbra és ők balra mentek.~22~Vándorolgatott az én János vitézem,~Meggyógyult
20236 6| fellegekhez:~„Napkeletre vándoroljatok, mert~Napkelet a szép hajnal
20237 4| Bizonytalan úton ezekkel vándorolt.~Már sokszor telt s fogyott
20238 8| vándorolni kezdett.~Meddig vándoroltak? a jóisten tudja;~Mint a
20239 8| magyaroknak?~Letérdelünk előttök,~Vándorsarúikról a port~Lenyalják csókjaink~
20240 7| kell~Még zarándoklanom,~Vándorsarúimat le~Csak ottan oldhatom.~
20241 6| énekét,~S nézném a felhők vándorseregét,~Nézném a nap jöttét s lementét...~
20242 5| szemeim világa,~Fog kisérni vándorútamon.~A távolból ha nem melegítesz:~
20243 7| lakosa,~Keblem betyárok vánkosa.~Tolvajnéppel cimborálok,~
20244 8| lágyabb a selyemnél~S a bölcső vánkosánál -~Minek nevezzelek?~Minek
20245 7| takarómat~S tüskékkel tömik meg vánkosom;~Reggelenként aztán kinevetnek,~
20246 7| SZILVESZTER ÉJE 1847-BEN~1~Hej, vannnak ma számadások!~Háziasszony,
20247 5| keresi:~Mely’k milyen épület? vár-e avvagy csárda?~Ennek is,
20248 5| hogy költőnek születtél.~Vár-Gedő, 1845. június 1-13. között~
20249 4| legénység,~A francia királyt várába kisérték;~A csatamezőtől
20250 4| Magát a királyt is kiűzték várából,~S megfosztották kedves
20251 6| porkolábot,~S ő megnyitotta várad kapuját,~S bejöttünk százan...
20252 1| van bucsúzó mellem,~Miként váradnak puszta termei.~Utánam intesz
20253 6| LEVÉL VÁRADY ANTALHOZ~Hát megtörtént
20254 4| alá a kövek~A romladozó várak tetejéről~A völgy mélységébe.~
20255 4| mellyel~A kémény tetején~Várakozásba merűlt fiait~Megvendégelni
20256 8| a~Hazának.~Nem érünk rá várakozni,~Szaporán,~Ma jókor van,
20257 6| nagy országút szélére,~S várakozott jómódú vendégre,~Kinek oly
20258 7| immár elhallgatott,~Menj, ne várakoztasd jámbor híveidet,~S vigyázz:
20259 4| Nem egyszer mondta, hogy: „várakozzatok csak!~Én még benneteket
20260 9| kegyelmet adna nékik ő...~Ne várakozzunk; e vérengező~Kutyák felett~
20261 8| keblében szív helyett~Undok varangyos béka van!~Borítsa el pofátokat~
20262 6| egy örökkévalóság~Lesz várásomnak minden napja majd.~Nézem
20263 8| azonnal tudni fogod,~Nem soká váratlak”,~Felelt Bánk bán, „elbeszélem~
20264 3| élvezet.~S mely bennünket ily váratlan~Együvé hozott,~Áldomással
20265 7| most is olyan nagy?~Ilyen váratlanul haza mi vezetett?~Szarka
20266 1| Mondjátok meg istenek!~Képzetem varázsalakja!~Tünj egedbe, tünj tova;~
20267 11| nélkűl ott függ tündéri varázsán~Dalma, szivében öröm, bú,
20268 2| a sziv biztató vezére,~A varázsdalt pengető remény;~Éljen a
20269 5| az égbe hat.~És ha vége a varázséneknek:~Ajkaimat egy csók zárja
20270 4| járulok hiába most eléd?~Varázserődet mért nem mutatod?~Fejem
20271 1| szállnak,~Merre szűntelen?~Mely varázserőnek bűvös ihletése,~Ah, mi készti
20272 5| ég orvosságot ad.~Keblem varázsfüve~A büszke öntudat,~Mely tőlem
20273 7| egy-egy csengetyű lett,~Mely varázshangon csilingelt,~S e még nem
20274 7| sasok nem cserélünk.~Mily varázshatalmú e~Diszetlen csonka jel!~
20275 7| el?~Nagy szellemek ők! ha varázskezeik~Érintik a lant idegét,~Mint
20276 1| szerelem;~S a néptömeg, varázslatánál~Kéjtengerré leszen.~Hódolva
20277 7| fényességitől,~Mely oly szokatlan~Varázsözönnel~A másvilágból arcainkra
20278 7| könnyen a csapást a~Szerelem varázsvesszejével.~A szerelem a legnagyobb
20279 6| eltemet;~E gondolat, miként varázsvessző, elő-~Idézi ama mély rejtekből
20280 5| örömében csak ugy repes.~A vargainasok pofozkodása,~A bérkocsiknak
20281 6| szab kétszer senkinek~Az ég vargája, a kőszívü sors. -~S azt
20282 5| ami megtörtént: mind, mind várhattam ezt.~Az én pályám nem mindennapi
20283 6| az éjszakát,~És a kert a vári domb alatt,~És a kertben
20284 1| helyére, holottan~Hány örömek várják édes szüleinknek ölében!~
20285 6| mást,~Mint egy sohajt és varju-károgást.~Szatmár, 1846. október
20286 4| szálltak.~Hát még meg a varjúk!... hú, azok voltak ám!~
20287 9| kezünkön rajt van a lánc ismét;~Várjuk-e, hogy amazt is lekössék?~
20288 4| böcsületöm nem sértöm.~A vármögye emböreit pej lovam~Csak
20289 8| van hagyva,~Mintha nem is várnának csatára,~Mintha még vagy
20290 6| Ekkép felelt Jób, „kár lesz várnod őt,~Mert míg utából ismét
20291 6| oly~Édes érzeményeket?~Várod-e ugy, mint én a napot,~Mely
20292 7| Olvasnád levelem ott Pest városába’,~Nem írtam legyen azt ily
20293 4| meleg.~Ott fenn lakunk Pest városában,~Az élet ott vig ám!~De
20294 8| azonnal s így végetlenűl~A városnak végét nem érte.~Sok bámulástul,
20295 8| Rongyosan is jó az nékem,~Varrj inkább egy zászlót, feleségem!~
20296 7| nyergelve pápaszemmel orra,~Varrogat... tán szemfedőjét varrja.~
20297 1| ELÉGIA EGY VÁRROM FÖLÖTT~Németből Mathisson
20298 6| rontjátok le a fészket,~Mit várromokban raktatok,~Hogy ott versenyt
20299 5| Ugy, mint a kő, mely várromokról dől le,~Vagy mint a koporsónak
20300 4| ingem.~Nem vettem, a rózsám varrta ingyen.~Hej, maholnap az
20301 7| ingedet?~Szép menyecskék varrták fehér patyolatból,~Csók
20302 7| tevék~A sírba őt:~Lelkemből varrtam én reá~A szemfedőt.~Anyám,
20303 7| sipka ördögkezektől van varrva,~Ez a piros sipka a bőségnek
20304 8| Botond, Bulcsú, Lehel nem várták a hüsön,~Hogy a fölkelő
20305 9| Csalatkozol: nem az jött, akit vártál,~Az én nevem Bem, és nem
20306 6| egymásután~Köröskörül.~4~A várudvarban, a~Kapusnéhoz közel,~Áll,
20307 6| találsz!”~Szólt megvetőleg a várúr; „Perennám,~Eredj szobádba,
20308 3| AZ ÉN MÁTKÁM~Istenem, be várva-várom~Azt az órát, amidőn,~Kit
20309 8| gránitbércek,~Ezen vasnál vasabb falak,~Még ők is, amint
20310 4| hát~A falu népe, kivált~Vasárnapi délnek utána,~És nagy mértékben
20311 5| bajt.~Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen,~Mindig későn fekszik,
20312 7| vissza falumat~És vidám vasárnapjait!~Estéinket s a vén meséket
20313 8| éhes, éhes vagy magad,~S vasárnapod van,~Ha lágy kenyér kerűl
20314 8| magát s ment.~Következő vasárnapon~Őróla szólt a prédikáció,~
20315 4| paripákat,~Rajtok jó Istók öcsém~Vásárokra járhat.~Végesvégül lesz
20316 6| nemzet.~Alkotmányunk egy vásártér,~Melyen lelket adnak, vesznek,~
20317 7| minden láncot,~Majd lesz elég vasatok.~Pest, 1847. december~
20318 8| Szolgált a hazának nemcsak vaskezével,~De szolgált egyszersmind
20319 8| mozdulatlan gránitbércek,~Ezen vasnál vasabb falak,~Még ők is,
20320 8| Adának néki egy kis ketrecet!~Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll~Az
20321 1| jobb volna most koholni vasszeget,~Vagy heverve nyujtózkodni
20322 8| kisfiú, mint~Álmában a tüzes vastól... oda-~Húzá magát a szögletkőhöz,
20323 7| Másvilágba megy velünk! -~Száz vasútat, ezeret!~Csináljatok, csináljatok!~
20324 7| VASÚTON~Tenger kéj veszen körűl,~
20325 8| Miljomok!~Kaszát, ásót, vasvillákat~Fogjatok!~Az alkalom maga
20326 8| a mi kutyáink~Hízzanak!~Vasvillára velök, aztán~Szemétre,~Ott
20327 4| kend sem volt jobb a deákné vásznánál.”~Kukoricza Jancsi fölkapta
20328 7| Fejér, mint a fejérített vászon,~S borzasan űl feje tetejében,~
20329 3| gerendát~Feledi.~A deákné vászonánál~Ő se’ jobb:~Engem dönget
20330 7| Idétlen rom, mogorva, puszta váz,~Falai között senki sem
20331 3| csalfa,~Háladatlan!~Szólj: ki véde annyi baj közt~Szakadatlan?~
20332 4| VÉDEGYLETI DAL~Van-e szebb lánc a világon,~
20333 8| Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze.~Az idők, a népek éktelen
20334 4| hatalmasan, kardját villogtatva;~Védelmezték azok csunyául magokat,~De
20335 8| magyar zászló,~Dicső jel!~Védelmezünk megfeszített~Erővel,~Kiemeltük
20336 7| kúthoz.~De nem volt viz a vederbe’,~Kapta magát, telemerte.~
20337 7| ihatnék?... nem biz a.~Telt vederrel a kezében~A mezőre ballag
20338 5| Most leereszti a roppant vedert...~Nem víz, de vér, mit
20339 8| s tatártól mely titeket védett,~Magyar kezekben villogott
20340 7| erőtlen lábai~Már csak alig védik.~Amily hosszu az asztal,
20341 6| Kardot miért foga?~Hogy védje a hazát?... valóban!...~
20342 6| Rabszolgává teszik a szellemet.~Védjétek lantom, melyet üldöznek;
20343 8| lelkem, életem!~Ha senki nem védné is a hazát,~Magamnak őtet
20344 4| S te nem hagytad el őt.~Védő szárnyadnak alatta~Ily gondolatok
20345 7| amely~Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.~Az alkotmány rózsája a
20346 2| szép világ...~S az igazság védpalástja, mely az~Üldözöttnek menedéket
20347 7| minek~Merítette meg~Azt a vedret?~Tán a kertet~Kéne meglocsolnia?~
20348 8| a fegyverével!~A világot védtük hajdanában~A tatár és a
20349 7| gyöngén, egyedűl,~És vérem, a vég-búcsuzásra tán,~Elhagyván arcomat,
20350 7| Melytől e világra jön a vég-itélet.~Nem síri kisértet fejér
20351 4| Egész mohácsi ütközet~Ment végbe ott közöttünk;~Igaz, hogy
20352 5| Sok bajába kerűlt mindezt végbevinni,~De vitézségének nem állt
20353 4| ki buzdítja merényének végbevitelére? sat. - A~III. ÉNEKBEN~megszabadúl
20354 5| vette lelkem,~Amit e hon végbevitt.~S mit találtam ott fölírva~
20355 6| elbucsúztatok:~Gondoltad-e, hogy végbucsútok ez? -~Alszod, természet,
20356 7| Ott vár reám, ott vár a~Végcél, a jutalom,~Az én szerelmes
20357 5| Sárga lomb közt zengje végdalát egy~A tavasztól elmaradt
20358 8| ajtaját.~Reszkess, gonoszság! végdalom megpendül,~S ha meghalok,
20359 5| madárka,~Zengjem én is el végdalomat~Bűvös hangon, mely le a
20360 8| eljárásotok,~Ti a dolog végébe kaptatok,~És így tevétek
20361 5| derék szép zsiványság!~A te véged hatalmas mulatság;~Lesz
20362 8| csepegtetett;~Hagyd a világnak végeiglen~Ottan ragyogni szemeinkben,~
20363 7| Fegyveres Tamás úr háza a más végen~A tiszteletes-lak s templom
20364 4| jégsziklája bár~A messze föld végének,~Mit nem melenget lanyha
20365 7| Egyéb egy kuvasznál;~A ház végénél szundikál naphosszat,~Nem
20366 4| vígadozott,~S a vígadozásnak~Végéről szó sem volt,~Mig a kisbírói
20367 4| oh pohár!~Innál belőlem véges-végtelen.~Dunavecse, 1844. április-május~
20368 7| minél beljebb jutok~A tenger végetlenébe,~Annál ritkábban jön ilyen~
20369 8| másik~Ott volt azonnal s így végetlenűl~A városnak végét nem érte.~
20370 8| eleget éltél,~Bármi hamar végezéd be pályád;~Hány nem érte
20371 1| Pozsony,~Nem lágyul a vad végezet, hiába~Nyögel panasz kesergő
20372 1| csillagok!~Trónjához a szent végezetnek~Olyan közel kik állotok.~
20373 7| van...”~De szavát el nem végezheté,~Nagy csetepatával küldte~
20374 7| lélekzettel~Ugy kutyafuttában nem végezhetni el.~Lelkiismeretem fölvigyázó
20375 7| miben kevélykedel?~S mit végezhetsz egy pillantás alatt?~Hódítál
20376 7| is... és mégis eljöttem.~Végeztesd, asszonyom, hol van a vérszolga?~
20377 8| Hogyan kezdjem? hogy végezzem?...~No jaj neked, német!~
20378 5| lesz alunnom~És álmodnom véghetetlenül.~Kérem istent, hogy ne ébresszen
20379 4| boldog pestiek!~És mindennap véghezviszünk~Nagy epikuri tort,~Hol étket
20380 8| nézni róla.~A vénasszony végigcirógatá~Arcát, s szólt hozzá oly
20381 7| jégcsap gyanánt~Vérfagylalón végigcsuszik,~Aztán nyakunkra tekerőzik,~
20382 8| mindenre jól emlékezett,~S végigfutott rajt a hideg,~Mint a romok
20383 5| van tele.~Ah, mon dieu, ha végiggondolom~Egy gőzhajói útazásomat:~
20384 7| mert szemünk hunyva lesz.”~Végighallgatá a követ e beszédet.~Vagy
20385 7| még majd nem is győzitek~Végighallgatni lantomat...~Házasság s nyugalom!
20386 4| mutatva,~Mely az erdőt jobbra végighasította.~„Ezen az úton itt? dejsz
20387 5| óriáskigyó bámészkodásom,~Végighuzódik a népsokaságon.~S aztán
20388 7| a harcot csak~Könnyebben végigküzdenéd.~Elmondanád, mi bántja lelked,~
20389 4| suttogják majd, ha az utcán~Végigmegyek veled:~Petőfi felesége!...
20390 6| porába gázolt fejöket,~S végigmennydörgik a föld kerekén:~„Legyünk
20391 4| nekisuhintva szablyáját,~Végigmetszette a csősz nyaka csigáját.~
20392 8| Zsigmond király nagy kevélyen~Végignéz a vitézségen,~Szemeit félig
20393 4| Költő vagyok, költőileg kell~Végigrohannom az életuton!~Pest, 1844.
20394 8| koronként a leánykát,~Midőn az végigsétált a falun~Vagy ablakából nézett
20395 7| markába szorítván~Lóra ül és végigszáguld a messze világon,~És a népeket,
20396 4| susogását hallgatom,~És végigszállok gondolatban~A messze fekvő
20397 8| pallosával,~Az ősz ember végigtekinte a~Kárörvendő szilaj tömeg
20398 8| fejem, jég a szivem, ha~Végigtekintek rajtatok!...~Föl, föl, hazám,
20399 8| enmagamtul és mint~Polgár végigtekintem a hazát,~Szemem megromlott
20400 6| elfáradsz, mig őseidnek~Végigtekintesz névsorán,~Én jóformán azt
20401 6| a szív s ész tengelyét.~Végigtekintettem tulajdon sorsomon~És a világ
20402 8| mindig;~Látják, kik a multat végigtekintik.~Ki képzel olyan templomépitőt,~
20403 1| lant, szomoru, árva jajod:~Végihez ér nagy fáradozása a Danaidáknak,~
20404 9| cselédim;~Ha megjöttök a háború végin,~Nagy kedvem lesz... és
20405 7| butaságnak~A rá jövendő végitéletet.~Föl, föl, barátom, csüggedetlenűl~
20406 6| mentél,~Alunni a múlt ősznek végivel:~Elbúcsuzál-e kedves gyermekedtől,~
20407 5| emberséged?~Meghallgatod-e végkivánatom?~Szeretnék egyszer még kürtömbe
20408 7| addig ne bántsa senki sem,~Véglehelletemig nem hagyom a helyet,~Ott
20409 8| mindenhonnan számkivetve van,~Végmenedéket ott talál.~Dicső, dicső
20410 1| alig mutatja,~Hol találták végnyugalmokat.~Mennyi lett játéka a szeleknek,~
20411 6| helyett:~„Kompolti Péter, végórád ütött!” -~Magához híta Dávidot
20412 9| irtóztató erővel~A végitélet végórájaként,~És ím mi élünk még és nem
20413 10| megyek el.~És most a búcsuóra~Végpillantásiban,~Szabad legyen kimondanom,~
20414 1| ész~Egy kukkot sem szüle.~Végpontra szállt a türelem!~Még egyszer
20415 4| Ki elhárítani termett~A végpusztúlást falujáról.~Avvagy ha nem
20416 8| Darócon hentereg.~De íme végsőt lobban a mécs,~Kialszik
20417 8| akkor a hazába’~A szabadság végsugára.~Hogy föllépett a vérpadra,~
20418 8| lemenő palástul adja~Rá végsugárainak bíborát,~Ha én hegy volnék!
20419 6| melyen állottunk, piroslott~A végsugártól, miként bíbor párna~A trónon.
20420 6| szivembül,~S ha ajkam örömteli végszava zendül,~Hadd nyelje el azt
20421 8| Én betöltöm esküvésem...~Végszavam: szabad halál!”~Nekiszegzé
20422 6| ifjuságom,~S halld hozzád végszavamat:~Vidd magaddal emléked,
20423 6| erénytek!~Éltessük, ifjak, végszerelmemet.~Szabadságában a világ megújul,~
20424 4| VÉGSZÓ ***HOZ~Isten veled, te elpártolt
20425 6| legjobb~És legszebb s a család~Végtagja volt.~Szalkszentmárton,
20426 3| szárnyadon,~Merre a szabadság~Végtelenje von!~Debrecen, 1843. december~
20427 4| szabadúlt sas lelkem,~Ha a rónák végtelenjét látom.~Felröpűlök ekkor
20428 6| határa, vége;~Hát a tied ily végtelenség-e?~Csak szerelmed határát
20429 4| szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de
20430 5| két szerető;~Elbeszélnek végtelenül,~Magok sem tudják, hogy
20431 8| mindenfélekép:~Azon nemzet gazdag végtelenűl,~Mert a jövendőt bírja örökűl.~
20432 8| keblemben érzek,~Beteg lelkem végvonaglása ez.”~Végtére megszűnt gondolkodni
20433 6| hazájok pusztulását,~Nemzetök végvonaglását~Nem nézhetik egykedvűleg!~
20434 8| franciából~E durva ágyon végvonaglásomban~Még szánakozó könnyeket
20435 5| így jőjön... csak akkor~Vegyem észre, ha mellettem ül.~
20436 7| is,~Hogy különvált s nem vegyes~A bagarja s a kutyabőr,~
20437 8| irántunk emberiek~Legyetek,~Vegyetek be az emberek~Sorába...~
20438 7| az emberi nemmel~Boldog vegyülésben~Játékidat, oh gyönyörű szerelem.~
20439 5| Megtelése~Fájdalomnak és örömnek~Vegyülése.~Az örömem onnan ered,~Mert
20440 6| ágyuit;~S az ünnepzaj közé vegyülve, hangom~A haza nevét itt
20441 8| eddig volt, a lant,~Hadd vegyűljön e zavaros földi~Zajba egy-két
20442 4| S a föld hideg porával~Vegyűlne tetemem - -~Ne haragudjatok
20443 7| a föld porában~Össze fog vegyűlni~Majd a többivel,~S tán olyannal
20444 1| seregek:~Aggalom s öröm vegyűlve~A lakókat szállta meg.~Aggalom
20445 7| mért odább nem megyek?~Végzém, amit kelle: elmondtam legszörnyűbb~
20446 4| Fölöttem is határozott~Az égi végzemény:~Csavargónak születtem,~
20447 8| semmi köze hozzánk.~Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,~
20448 4| századok.~Egészen más a színész végzete.~Lekötve csügg ő egy rövid
20449 5| szerelmem bemutatni~Megtiltotta végzetem.~Az egész, mit életemben~
20450 8| csüggedett.~Tán oly parányit végzett, mint a hangya,~De mint
20451 4| Márta~Szomszédnéjával~Akkor végzette pörét,~Mely onnan eredt,~
20452 5| elmém~Minden este véled végzi be.~Te vagy elmém végső
20453 7| még csak rosz neven sem veheted. -~Tisza mellett Kálnó;
20454 8| leteszlek,~Többé majd föl sem vehetlek,~Hangod, életed kihal.~A
20455 8| haza-szerzésben hogy részt nem vehetnek.~24~Szétment a magyarság
20456 8| temetésre...~Lelkére nem vehette a férj,~Hogy jegygyürűje
20457 7| megteszi!... Marci, hol vehetted~Lobogó gatyádat, lobogó
20458 8| szabadságát, mindenét,~De nem vehették hős tekintetét.~Merően áll,
20459 4| elmondtál e levélben,~(Ne véld, hogy hizelgéskép beszélem,)~
20460 1| Nehogy ez vagy az lakunkból~Vélek elvándorlana.”~2~Ébred a
20461 8| van,~Ha lágy kenyér kerűl véletlenűl~Abrosz nélkűli asztalodra,~
20462 8| fogva többször jöttek össze,~Véletlenűl-e vagy tán készakarva?~Sem
20463 5| megtekinted~Most arcomat,~Azt vélheted: tükörben látod~Tenmagadat.~
20464 6| Nem tudta: a dolgot mire vélje?~Tán csak tréfál a haramja
20465 6| sokszor megcsaltatok. -~Véljük, hogy a lyányok szíve az
20466 7| szívökből a vér~S fejökből a velő.~Kétségbeesve nyargalék~
20467 7| Közéjök állni és elmenni vélök,~El, habár a földhözragadt
20468 2| megtanúl.~Kedvben ég e csont velője máris,~És eremben a kéj
20469 5| isszák,~Csontját rágják~És velőjét szíják~E szegény báránynak
20470 5| Ez a babér, ez a babér~Velőm égetni fogja.~De nem soká
20471 3| csak vért bir a szív~És velőt a csont.~No de kissé meglepett
20472 6| melletted,~Mit árnyékodnak vélsz, az én bús lelkem az!~Szatmár,
20473 5| ablakból~Tekintettél utánam;~Vélted, hogy észre nem veszem?~
20474 8| szemeidbe~A gyermekek s vénasszonyok,~S kik egykor lábad csókolák,~
20475 8| hozzánk a németet,~Hanem a vendégből csakhamar gazda lett,~S
20476 1| nem jön ő.~Tán te léssz vendégem,~Óhajtott halál;~Úgy siess,
20477 9| oda pedig,~Ahol a halál vendégeskedik.~Amint mondom, volt sok
20478 8| nehogy elzavarja~A kedves vendéget szava:~„Oh istenem, mi jól,
20479 6| kivánok.”~Szólt a haramja, „vendégid jövének;~Remélem, szíves
20480 5| tégedet újra képzeletem,~S vendégidet színről-színre szemlélhetem:~
20481 1| legtágasabb a hely.~Aprócska vendéginket is hídd,~Mert úgy kiéhezém;~
20482 4| mégse’ vesz;~Ha enni kell, a vendéglőkbe~Bekullog ismerősihez,~S
20483 1| Házam tetején:~Vendég jön. Vendégnek~Vajh, kit várjak én?~Messze
20484 7| Volt mit hallani!~Három vendégoldalas szekér~Sem bírná el, annyit
20485 7| lovon,~Mint az a kisbéres a vendégoldalon,~Behordta a szénát gazda
20486 4| fogadóban megpihentenek. -~Vendégszobája egyik oldalán~Helyet szerényen
20487 3| Vagy ki álmodá meg, hogy ma~Vendégtek leszen?~De mi a kő! mért
20488 8| egyszer, se’ kétszer ment oda vendégűl:~Minden esztendőben, míg
20489 9| közepében,~Körülöttök fiatalok, vének~Gyülekeznek búcsuvétel végett.~
20490 8| gyertyát, világot,”~Szólt a vénember, „gyertyát hirtelen,~A házat
20491 8| Nincsen, aki bajainkban részt venne.~Dehogy testvér a magyarhoz
20492 7| habár más nemzet föl se’ venné~A költőket, ti magyarok,~
20493 7| élet!~Ha vehetünk, mért ne vennénk örömibül?~S vehetünk. Rajtunk
20494 7| futott át.~Oh ez a kéz, amely vénségében~Ezt a száraz görcsös ágat
20495 7| És belépett,~S láta egy vénséges~Asszonyképet,~A parazsat
20496 6| emberek...~Mi volna, ami nem vénülne meg?~Nézzétek a napot, ha
20497 7| hüvelyében volt.~Marsból Venus termett. Igy változik által~
20498 6| Melyről leszáradt a zöld venyige;~Madár nem száll rám, csak
20499 4| Hogy venyigét teremtett,~Venyigére gerezdet... gerezdet!~Apám
20500 4| Avval vert meg engemet,~Hogy venyigét teremtett,~Venyigére gerezdet...
20501 4| poharaknak~Romjai lepték~A véráztatta szobát,~S a vérnek közepette~
20502 5| kifolyt; de~Minden csepp vérből egy rózsa lett.~Mit jelenthet
20503 4| homokban;~Odafészkel a visító vércse,~Gyermekektől nem háborgatottan.~
20504 6| ott versenyt huhogjatok~Vércsékkel és bagolyfiakkal?~Milyen
20505 5| sötétpiroslók fényeik,~Mikéntha vércsepp volna mindegyik.~S ki mondja
20506 5| mindegyik.~S ki mondja meg: nem vércsepp-e a csillag?~Hisz itt a földön
20507 6| majd megsebzett~Homlokom vércseppje hull,~Majd egy illatos levelke~
20508 8| sor,~Elkezdődik ostroma.~Verdun gyáva népe reszket,~S reszkető
20509 8| meghódola,~Megy tovább, Verdunön a sor,~Elkezdődik ostroma.~
20510 7| Meddig alszol még, hazám?~A veréb is fenn van,~Telhetetlen
20511 4| Elűlnek a csirkék~És ludak és verebek,~Mielőtt ügyesen szőtt~Tervünknek
20512 7| csaták tüzében,~Ott adá véréből áldozatját~Az uraknak birtoka-
20513 8| Csendesedjél, szívem, parancsolj vérednek,~Melyet fölzaklatott viharok
20514 1| körbe’ leülve, vagy a labdát veregetve~És kapkodva, vagy ugrándozva,
20515 3| a kezemben,~Hogyha kéne verekednem;~Nyerges lovam messze legel,~
20516 8| hűséget esküszöm,~S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp,~
20517 8| azt nem táplálhatom~Saját véremmel, mint a pelikán?...~De állj
20518 10| gyötrő emlékezet!~Mely véremnek minden cseppjét~Kígyófulánkkal
20519 8| adják,~Drága pénzen, piros véren;~Varrd meg azt a zászlót,
20520 8| Indítsanak meg... e könyűk~Szivem vérének cseppjei,~Halálveríték lelkem
20521 9| nékik ő...~Ne várakozzunk; e vérengező~Kutyák felett~Tartsunk magunk
20522 7| szívedet~Keze megérinté,~S verése szűnt belé~S hidegedett.~
20523 8| hangzol szivemnek~Minden verésében,~Lemondanék minden~Dicsőségrül
20524 7| esem el bármily sárosan, véresen!~Szalonta, 1847. október
20525 8| Dolgoztathatnak, erre van jogok,~De a verésre nincs.~Még egyszer fognak
20526 9| teszitek~Ujra termékennyé:~Véreteket issza most, mint eddig itta~
20527 4| kardomról rája feccsent~Ellenség vérétől.’~Debrecen, 1844. január-február~
20528 7| hanem hát a tánc számára~Verette a csengőt csizmája sarkára.~
20529 6| tekintve,~Arcom, kezem tövistől vérezék...~Futottam árván, mint
20530 6| akinek~Vérzett szive, ha vérezett az őz~Szilaj vadászok gyilkoló
20531 9| kiirtja.~Minden tagunkból vérezünk,~Hogy is ne? villog ellenünk~
20532 7| keblünkön jégcsap gyanánt~Vérfagylalón végigcsuszik,~Aztán nyakunkra
20533 4| Nagy-Idánál~A harci dicsőség~Vérfestette babérját~Oly nagyszerüen
20534 4| pénzit?~Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak,~S én ilyen kincsekkel
20535 6| szembe véle,~A kincs helyén vérfoltokat hagyott.~Követte őt a rablás
20536 7| az emberiség története? vérfolyam, amely~Ködbevesző szikláibul
20537 8| kardunk mindig behullt a vérfolyóba,~Mely meghasított keblünkből
20538 7| záporesők szabad égnek alatta~Verhetik oldalait s a bozót hadd
20539 2| nagyvilág az életiskola;~Verítékemből ott sok elfolya,~Mert oly
20540 6| élte tart.~Miért hullatja verítékét?~Amennyit ő kiván~Az eledelbül
20541 4| keresett.~Szorgalmas élte verítékinek~Gyümölcseit most más emészti
20542 8| melyet őseink szereztek~Verítékökkel s szívök vérivel,~Az a hon
20543 7| kezünket,~S nem csorog a verítékünk.~Amazoknak a ládáik,~Minekünk
20544 8| csendes suttogás.~Hogy el ne verjék a kisdednek álmát.~Jó testvér,
20545 7| ujjaimra~Bízom, hogy mit verjenek,~S futnak ezek a húrok közt~
20546 7| rajta, daloljatok egyre,~Verjétek a lantot, az isteni lantot,~
20547 8| Tettre, ifjak, tettre végre,~Verjük le a lakatot,~Mit sajtónkra,
20548 4| daliái,~S ragadva kardot, a vérkedvelőt,~A nagy világgal mentek
20549 8| életeddel~Könnyelműen játszó!~Vermed lesz Budavár,~Beleesel,
20550 8| Ássátok, ássátok~Alája a vermet!~Menyasszonya keblén~Meg
20551 8| hátán,~És lángsarkantyút verne oldalába.~A háztetőkre ugrott
20552 7| e fickók,~Mintha együtt vernénk a csürhére disznót.~Néha-néha
20553 6| mint vadállatok.~Lázzal verő szivemnek vére forr,~Mint
20554 6| borával~Sürítik úgyis sűrü véröket,~Mely ereikben rémesen kereng,~
20555 4| gyönyörrel sütögetjük rájok,~S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,~
20556 4| Leáldozott a nap piros verőfénye,~Halovány hold lépett a
20557 4| rúgás, harapás,~Fej-betörés, vérontás és a többi.~A lyányzók pedig
20558 4| a harcnak fergetegét.~A vérontásnak idője lejárt.~Meghunnyászkodtak
20559 8| boldogtalan nép!~Néhány nap mulva vérpad állt a téren,~És egy ősz
20560 8| fej hever már~Garmadában a vérpadnál,~Huszonkilenc ember vére~
20561 7| feleségem mélyen, csendesen.~Vérpanoráma leng előttem el,~A jövendő
20562 8| az égen~Egy új csillag, vérpiros sugára~Életszínt vet a betegségében~
20563 8| helyett a déli fák~Piros vérrózsákkal lesznek tele -~A te dicső
20564 7| De azért te ne magasztald~Verseimet, kedvesem.~Te előtted elpirúlok,~
20565 7| közt, századom!~Csatázok verseimmel... egy-egy~Harcos legény
20566 4| őrhelyen.~Leend-e haszna verseimnek?~Túlélik-e majd apjokat?~
20567 5| ROSZ VERSEIMRŐL~Tán én nem tudnék írni~Mindig
20568 5| Nagyságos úr! valahányszor~Az ön verseit olvasám,~Tudja: mi jutott
20569 4| termett elég,~Nem vagyok én verseknek szűkiben,~Bár pénzem jőne
20570 4| odaki’!”~S az volt derék,~Ha verselék!~Ujjam megdermedt a hidegben,~
20571 4| boldogúl a vers velem,~Hogy is verselhetnék? midőn~A száraz kortyokat
20572 7| mérlegén, mint~E haszontalan verselők?~Ti, kik úgy fölfuvalkodátok.~
20573 4| volt mindenkor énvelem,~Verseltem én minden bajom közt~A színpadon
20574 7| öltöztetni~Szép rím- s mértékbe versemet,~Amint illő meglátogatni~
20575 5| AZ ERDEI LAK~Költői verseny Kerényi és Tompával~Mint
20576 7| természet!~Mely nyelv merne versenyezni véled?~Mily nagy vagy te!
20577 5| énekesnők! köztetek~Merész: versenyre kelni ővele?~Megannyi páholy
20578 7| megugat!~S ezek a tollrágó, versgyártó pimaszok,~Kiknek nem a szíve,
20579 4| néha be.~Hiszen azt, hogy versirás a~Mesterségem, tudja tán,~
20580 4| S most pókháló födözné~Versíró tollamat,~Míg én magam fekünném~
20581 3| bölcseség,~Mivel áldasz, mivel versz a sír után?~Van-e ott is
20582 9| Foly bennem, mint tüzár,~A vérszag és a füst~Megrészegíte már,~
20583 7| Ott a tigris, üvöltözve~Vérszemmel néz szerteszét...~Egy hiányzik:
20584 6| hol egy tigris lakik:~A vérszemű, a lángszemű harag.~Oh e
20585 4| szó elakadt gégéjén.~Szeme vérszinü lett~S arcúlata kék,~És
20586 7| Végeztesd, asszonyom, hol van a vérszolga?~Mert nem igen van több
20587 5| Berekesszem a szelíd galambot~Vérszomjas vadállatok közé?~Tengerekre,
20588 1| ezer kar~Kifent acél után.~Vérszomjazó örömben~Szikráznak a szemek,~
20589 8| elforditom szemem,~És hányszor vertem már meg érte,~Hogy ilyen
20590 6| fejére száll.~Bilincset vertenek belőlem,~Belőlem, aki kard
20591 6| mélység sziklacsúcsai~A vértül és a hajnaltól pirultak~*~
20592 7| nyilát,~Teremteni legmelegebb~Vérünkből szép reményeket,~Csak azért,
20593 8| előbb meg nem~Taposhat,~Míg vérünkkel be nem festett~Pirosra!~
20594 8| börtönbe vetették nehéz vasra verve,~Dugába dőlt a nagy hazamentés
20595 5| szinte~Nőjön egy halálos vérvirág.~S ha ledőlök ekkor paripámról:~
20596 7| Mint a lemenő nap,~Oly vérvörösen,~S zord fénybe borítja a
20597 6| meggyógyult e szív, amely úgy vérzék,~És nem maradt a sebnek
20598 5| vad világ beléd ütötte,~Te vérzel, árva hal, szegény szivem!~
20599 7| szivembe,~Melyek néha most is vérzenek!~Mit csináljak most veled?...
20600 7| Sírunkat megásni méltó,~Melyért vérzenünk kell;~Ez a szentség a szabadság!~
20601 7| rágja máját a saskeselyű,~És vérzi lábát és kezét a lánc.~Le
20602 8| Míg nevedet sírkövedre vésed!~Föl, hazám, föl! százados
20603 4| élete~Szánandó gyötrelem,~Veséig gyötri a szegényt~Féltékeny
20604 7| a halált is kezedbül. -~Veselényinek irj vagy izenj, ha izensz,~
20605 3| megingott bele májam~És vesém.~S nem elég ez; szomszéd
20606 8| Magyar történet múzsája,~Vésőd soká nyúgodott.~Vedd föl
20607 5| ki édes lelkét csókommal.~Vessek számot sok keserű bajommal.~
20608 1| Arra, amidőn: „Ah meg ne vessél”,~Igy imádva téged kértelek;~„
20609 8| fogsz, dicső respublika,~Bár vessen ég és föld elédbe gátot,~
20610 7| világon~Általános béke,~Vessük akkor fegyverünket~Tenger
20611 7| feledve?~Dejsz ugy, öcsém, vessz meg, kívánom tiszta szivembül.~
20612 8| merengésének eltünik világa,~Mert vesszejével őt ez főbe vágta.~Vessző
20613 2| Minden éljen... oh csak vesszek én!~Pápa, 1842. november
20614 7| szembeszállni~Nincs erőd a vésszel,~Melyet egyesűlő~Szerelmünk
20615 8| vesszejével őt ez főbe vágta.~Vessző s egy ily fickó parancsol
20616 7| elszökik,~És azalatt, míg vesszőzik,~Sétál vagy fut, ahogy tetszik.~
20617 8| el kell veszni, nosza,~Mi vesszünk el, ne a haza,~Előre!~Debrecen,
20618 1| mindegyre hevülök,~Keblem Vesta-tüzét nincsen eloltni erőm.~Égj,
20619 10| Lerontom a hűség oltárát,~A vestaláng hamvadjon el,~Melyet szívem
20620 4| szégyenére,~Ártatlan útasok nagy veszedelmére.~Elmennék én haza, itt hagynám
20621 6| az aggastyán dalán.~Volt vészeinkben több hajótörésem,~De Frankhon
20622 5| s nyugalmát elvesztette,~Vészek kergetnek vészeket fölötte,~
20623 5| elvesztette,~Vészek kergetnek vészeket fölötte,~S belé a mennynek
20624 9| melletted lovaglék~A harc veszélyiben,~Ahol az élet pusztul~És
20625 4| illik~Megfutamodni a harci veszélytől?~Lemondani a csatabajnak~
20626 6| leány felé jősz,~Minden vészemmel találkozol.”~A leányka ott
20627 7| verőfény tiszteletire,~Hogy a vészen, a felhőkön~Győzelmet nyere;~
20628 5| kincsén megosztoztanak.~Láttam veszendő, dúlt országokat,~Hol kész
20629 7| esküdt idő,~Nyelvünk is veszendőben volt már,~Hozzája közel
20630 8| de mennyire! naponként~Veszettebbül sűlyedt a piszokba...~De
20631 8| NEMZETHEZ~Konduljanak meg a vészharangok!~Nekem is egy kötelet kezembe!~
20632 8| toronyba,~Megkondítom azt a vészharangot!~Pest, 1848. augusztus~
20633 8| veszett el,~Ilyen lélek el nem veszhetett;~Szállj le hozzánk hősi
|