1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
507 7| alhatom,~Mert gondomat el nem altathatom.~Mi fog történni vélem s
508 4| zeng - el szokják a dalok~Altatni őt.~Sok szenvedésem síró
509 1| szelíd halál,~A szenvedések altatója hogyha jő~S átszenderíti
510 8| Legyünk együtt.”~S mig így altatta a holt gyermeket,~Mellette
511 3| közül~Ébren csak egy marad:~Aludjam én ... minél~Elébb... a
512 8| nőm... oh gyermekem...”~17~Aludt-e s most fölébredett? vagy~
513 8| fáradalmaikhoz méltókép aludtak.~2~Kacagányaikat derékaljnak
514 8| magában: „Éj van csakugyan,~Aludtam s álmodám,~Álmam csak félig
515 7| zúgolódni~Teljesen méltóságán alul van.~Végre is a mérges felhő~
516 8| Habár fölűl a gálya,~S alúl a víznek árja,~Azért a víz
517 5| Akkor... akkor legjobb lesz alunnom~És álmodnom véghetetlenül.~
518 8| oldalára fordult,~S mostan ujra aluszik javában.~Ébredj, ébredj,
519 3| ráleheltem;~S kínja lángi el nem aluvának~Jéggyöngyétől szeme harmatának.~
520 8| is, kivált gyereknek, az~Alvás előtti vacsora,~Mert tőle
521 6| és a vár alatt.~Mindenki alvék; a toronynak őre~Virraszta
522 7| hogy hozzád mehessek,~Ha az alvilágon visz is az keresztül,~És
523 8| édes tekintetet,~Melytől az alvók álmaikban~Rózsák és angyalok
524 1| nyujt kezet~Sem ennek sem amannak.~Még a koromsötét halál~
525 4| vetének -~Hánykodik erre, amarra...~De bátorság! aki nem
526 1| mostan, egy erre,~Másik amárra megyen születése helyére,
527 6| Féligmeddig összeszedte magát,~Míg amazok elérték csónakát.~Hej, mikor
528 7| nem csorog a verítékünk.~Amazoknak a ládáik,~Minekünk szíveink
529 7| szoknyában a férfi.~Tehát amazonok csakugyan termenek,~Melyekről
530 5| hogy ne hagyjam magamat;~Ámbátor az most rám nem is figyel,~
531 7| s oly nagy rózsafákkal,~Amekkorák másutt a tölgyek.~Középütt
532 8| ekképen, a kupát emelve,~Amel szinültig volt sötét borral
533 7| És midőn elhallgatott az,~Ámélkodva kérdezé az agg:~„Hol tanultad
534 8| a kastély amaz ablakára,~Amelybül a leány szokott kinézni.~
535 5| gyűlölségnek szikrája lángolt,~S amelyekből oly undorítón~Nézett ki,
536 8| kertben,~Ti szépemlékü fák,~Amelyeken szivemnek~Oly drága minden
537 8| De van ott egy század,~Amelyik nem vigad.~Míg világát éli~
538 7| Kalapomba vetem, s aztán amelyiket~A szerencse ér, amely’ket
539 8| melyen egykor tündökölt,~Amelyrül olyan méltóságosan~Nézett
540 4| szerelem~Nem oly portéka, amelytől~Elzárni lehetne a szívet;~
541 5| a nagy és véres diadalt,~Amelzbe maga is majd hogy bele nem
542 4| tündérhona~A magasból lepottyana.~Amen hát! amint van, legyen;~
543 7| Genialis egy kis falu... amennyiben~Rajta a jó rendnek híre
544 8| Annyit mindenhol keresek,~Amennyiből megélek.~De innen én el
545 4| Kétannyira nem megy,~Mint amennyire megy:~Szintugy az emberi
546 8| annyit is az ég kegyéből,~Amennyitől egy hajszál meghajol?~Nem! -
547 4| belőle:~(Körülbelül annyit,~Amennyivel öt vagy hat ürgét~Lehetne
548 8| homlok egy egész könyv, amibe~A földnek minden gondja
549 6| Azért, Gedő ur, add elő, amid van...~Vagy szavaimban tán
550 8| reggelig,~S álmodj olyakat, amikben~Legnagyobb kedved telik.~
551 8| ajka,~Ugy járta a nemzet, amikép ő fujta,~Kénye szerint osztott
552 8| Ez tészi őket boldogokká,~Amikké én nem tehetem?~De hisz
553 4| emészti~Ólmos fütyköseinket, amikkel~Tisztújítási csatákban~Egymást
554 8| mértékben nő szerelmem,~Amilyben fogy életem!~Pest, 1848.
555 8| jőni fognak rettentő napok,~Amilyeket~Csak álmodik most holdas
556 8| úrfi~Oly gaz kölyök vala,~Amilyenek rendesen a~Nagyságos urfiak.~
557 8| meg oly kétségb’esetten,~Amilyenné engem tevél!...~Oh nőm...
558 8| másnak látta e világot,~Mint amilyennek képzelé!~Naponta kisebbnek
559 6| elfeledted,~Feledhető-e, amiről beszéltünk~A lelkesűlés
560 8| kezeiteket,~Ti Poncius Pilátusok,~Ámíthatjátok a világot,~De lát az isten
561 8| a gazokhoz,~Az emberiség ámitóihoz?~Nem, istenemre, nem!~Inkább
562 4| irgalmatlanúl:~Csak a bor, amitől ez~Ismét lecsillapúl.~Lecsillapúl
563 7| én előttem?~Engem el nem ámitottál;~Jól tudom, hogy a mosoly~
564 1| éhes ölyü?~Meddig nyűgöz Amor kinos lánca? Endymionnal~
565 8| Nevében,~Álljuk meg a helyet amúgy~Keményen,~Mutassuk meg,
566 1| ekkép hever elszóródva, mit ámulsz?~Hogy birt volna a föld
567 2| hatalmad nevetem.~És mit ámultok? ha mondom,~Hogy csak a
568 4| Hogy a hir kakasüllején~Anakreon. Vitéz Mihály~S Béranger
569 7| Mondtad is te ezt!~Mily anakronizmus!~Mondd, hogy nem szeretsz,~
570 1| helyek!~Hol a Galga lassu andalgással~Hempelyeg.~Hol pályája éden
571 4| Billikomába:~A másikkal azonban~Andalgva mereng~A szemérmetes Erzsók~
572 4| Szívem nem állhat ellen.~Andornak, 1844. február~
573 7| AZ ÉN PEGAZUSOM~Nem angol ló az én Pegazusom,~Vékony
574 7| nyájasabb lett képe,~Béke angyalaként szállt e szó fülébe;~Hej
575 6| szerelem!~Mindenható vagy... angyallá az embert,~Az angyalt ördöggé,
576 1| órákat a nagy mennyországon~Angyalnak adnak csak az istenek.~Édenben
577 5| Végitélet van... az alkotó az~Angyalokkal trombitát fuvat.~Harsog
578 5| az utcán kóborolhatok:~Az angyaloknál boldogabb vagyok.~Egy óriáskigyó
579 6| ajkamat,~S beszéltem üdvről, angyalokrul, égről.~Nagyon homályosan
580 6| tekintetem az égen,~Lelkem pedig angyalomnak ölében.~A csillagos ég és
581 6| Im a mennyben vagyok szép angyalomnál,~S elébb egy perccel még
582 8| engem látogatni~Jőne egy angyalsereg.~Szerelemnek holdvilága~
583 1| lett;~Meglátni a szelíd~Angyalvonásokat,~Melyeknek bájain~Szív és
584 7| hogy~Elment az élők közűl;~Annyiban van csak, hogy ő már~Itt
585 3| el neked szánt lelkemet,~Annyibul ha megérdemli tán,~Hogy
586 7| természetes dolog,~Csakhogy a jó annyiféle,~Hogy alig választhatok.~
587 7| Apolló s Jehova?~S te, ki annyinak vagy megnyugtatására,~Száll-e
588 8| tetszett előtte~Az ember, annyival nagyobbnak~Látá a munkát,
589 6| LEVÉL VÁRADY ANTALHOZ~Hát megtörtént a párbaj?
590 4| adnának,~De hiába szólok anyádnak!~Megtagadja tőlem kezedet;~
591 8| is~Mosolyognál még~Reám, anyádra,~Lelkem szive,~Kis magzatom! -~
592 5| Szép szellemrésze a hitvány anyagnak. -~Légy büszke rá, hogy
593 9| csúfot rajtatok.~S ti apáink, anyáink, szent~Halottak,~Sírotokon
594 5| duzzadó emlőkkel~Jár az anyakecske gödölyéi mellett.~Kikerűlt
595 4| béke vett,~Hol a boldogság anyaként tanyáz,~S tündérleányt szűl:
596 3| költő és a sorsharag~Egy anyaméhből született;~Ikertestvérek
597 7| fölébredt ember mögött,~Apámhoz, anyámhoz még csak hírem se’ jött.~
598 7| vigasztalák,~Szegény jó anyámmal fölfordult a világ,~Ráborúlt
599 2| hangját rebegém;~S a jó anyának áldó végszavát~A szellők
600 4| anyánkat, ezt az édes jó anyát,~O Pistikám, szeresd, tiszteld,
601 7| beszédet,~Mint a gyermek az anyatejet.~És midőn elhallgatott az,~
602 2| enyhe bölcsőm lágy ölén~Az anyatejnek mézét ízlelém:~Vidám napod
603 6| édesb volt a méznél~S az anyatejnél. Csak ezóta élek;~Midőn
604 8| itélet...~Saját tulajdon anyját~Tagadja meg a gyermek,~Édes
605 7| Madárfiúk zokognak, várván~Anyjokra, mely meg nem jelen.~Fitogtasd
606 4| már elég, hallja-e kend, anyjuk?~Fogja be a száját, vagy
607 7| mondani;~No hiszen a vén anyónak~Volt mit hallani!~Három
608 6| pedig mi történt~A földön? apa- s testvérgyilkolás!~Kigyóként
609 7| hogy nem lett volna jó apáca,~Kár is, hogy nem az lett,
610 6| rózsaszálam?~Én ugyan szeretlek,~Apád-anyád nálam~Jobban nem szerethet.~
611 7| kölyök, s mióta feleded,~Hogy apádnak minden hangja parancs neked?~
612 8| szeretsz-e engemet,~Emlékszel-e apádra, gyermekem?”~De hallga,
613 7| halovány lettél!~Kértelek apádtól, kértelek hiába,~Nem kaptam
614 7| EGY APÁHOZ~Mindent tevél, amit szabad~
615 8| Uj nemzedék jött, mely apáit~Arcpirulással emlité s azoknál~
616 7| a jog csupán tinálatok?~Apáitok megszerzék a hazát,~De rája
617 1| hasonló,~Van rajt vész, ár, apály;~És mélyen fenekében~Nem
618 7| fölébredt ember mögött,~Apámhoz, anyámhoz még csak hírem
619 4| ESTÉM OTTHON~Borozgatánk apámmal;~Ivott a jó öreg,~S a kedvemért
620 7| kezével átölelne is,~Habár apámnak átka és anyámnak~Könyűi
621 7| hiszem én azt szentül,~Ha apámra nem dűlt, unokámra sem dül.”~
622 7| jer, hugom, menjünk most apánkhoz.”~4-ik §~Táblabíró úr az
623 3| sugár,~Könyűmnek árjait~Apasztanád ki bár!~3~Eljött az ősz;
624 8| gyalázatot.~Martinovics apát, Hajnóczi, Zsigrai,~Laczkovics
625 8| Szopós gyerek volt a huszadik apátok.~Száz esztendő szép szám,
626 6| temetve. S aki eltemesse~Apját s öcsét: nem volt ember
627 7| kincse, de lett boldogsága,~S apjával fogadta őt be egy sírverem,~
628 4| verseimnek?~Túlélik-e majd apjokat?~Ragyognak-e holdként fölöttem,~
629 6| és Kompolti Jób,~Zsivány apjoknak méltó fiai.~Kipusztíták
630 7| rongyos, éhes emberek,~Ők ápolák s menték meg... és ti~Őket
631 4| mivelhogy elhervadni fog,~Ne is ápolgassam én e fát?~Más hasznot ha
632 8| a költő, akinek kezében~Apollónak lantja zenge olyan szépen,~
633 7| rugjatok!~Költők valának ápolói,~E rongyos, éhes emberek,~
634 5| fuvalmiban;~S mert a földön ápolója nincs,~Feltörekszik, fel
635 4| barátja,~Fölemelte szelíden,~S ápolva tevé őt~Az ágy párnái közé.~
636 4| vagyunk~Az erkölcs mezején.~Apostoli szavunk~Téged kiált: erény!~
637 8| embereknek~Egy része szent apostolnak nevez,~A másik rész pedig~
638 4| kegyelmed csendes békességgel!~Appetitusomat ha korcs magyarok el-~Rontják:
639 8| világra.~Föl, nemzetemnek apraja, nagya,~Szégyen reá, ki
640 4| elkelnének.~Volt is mit aprítni János szablyájának;~Minthogy
641 8| pedig a kemence körűl~Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva űl,~Egy
642 1| este,~S legtágasabb a hely.~Aprócska vendéginket is hídd,~Mert
643 4| kiséretében,~Mint hüséges apród, a kis~Esti csillag mégyen.~
644 7| az egy hét,~Lemorzsolom apródonként~Valahogy.~Szegény ember
645 4| tartott,~Kinálgatták, de ő aprókat kortyantott.~Álmot hozott
646 5| a puszták közepin,~Mint Arábiában a szabad beduin.~Puszta,
647 8| a férj,~Hogy jegygyürűje árából csak egy~Garast is tartson
648 6| és szerelmem,~E végtelen áradat,~Mint a földet az özönvíz,~
649 8| részén,~Kaszpi-tengeren túl Aral-tó környékén.~Irtóztató távol
650 7| hajnali bíbor~S a déli sugár aranya~Oly nyájasan ömlik alá~A
651 1| Vért, pajzs csillog estnek aranyában,~A paripa nyargal, hive
652 7| egyszer néz is rája.~Odahagyja aranyát~A fukar s boltját a kalmár~
653 8| Bakony s gazdag Erdély földe~Aranyát-ezüstjét magyarnak termette.~25~Lehel
654 5| tőled, oh, te szép lyány.~Te aranyba foglalt drágakő!~De a nap,
655 8| Fiúnak mesterfölfogásán.~„Aranybányát találtam~Benned, fiacskám,
656 7| Látom, már megjön az eszed.~Aranyélet, bizony isten!~Megpróbáltam,
657 6| a teljes hold világa~Aranyfátyolként leng a vár körül,~S a vár
658 8| nap képe,~Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.~Igy keresztüléltünk
659 6| Mindenfelé keresztet osztogatnak.~Aranykeresztet tűznek a fejedelmek~Jobbágyaik
660 8| magasztos és bölcs, véres aranykönyvben,~Amelyet minden év uj fénnyel
661 8| sugáriból,~Tesz homlokára aranykoronát,~S a lemenő palástul adja~
662 5| JEGYGYÜRŰ~„Isméred e gyürűt?~Aranymives barátom!”~- ‘Ismerém jól,
663 4| alatt;~E szálakból válik az aranynak érce,~Kincsleső emberek
664 7| hadd számítgassa,~A gyülő aranyokat,~Mást számítok én... a kedves~
665 6| És így szóla: „Tudod-e aranyom,~Hogy az útat én innen nem
666 7| a zöld asztal.~Különben arányos testalkata vagyon,~Mert
667 7| nem jő:~Tedd szelíddé, aranyozd meg, kérlek,~Mosolyodnak
668 8| Szerelemnek holdvilága~Rám aranypalástot vet,~Eltakarja, felejteti~
669 6| andalító,~És oly gazdag!... aranysárgán~Ringatózik rónaságán~A kalászok
670 6| teleírta,~Teleírta fényes aranytollal,~Pávatollnál tarkább gondolattal. -~
671 7| az ablak.~„Kocsmárosné, aranyvirág,~Ide a legjobbik borát,~
672 7| útazás, valóban!~Alig van egy arasznyira~Fölöttem a felhő, oly terhes,~
673 4| Miért nem termettem búzának!~Aratás van, most levágnának;~Nem
674 3| napok,~Hétfőn virradóra~Aratásba kapok.~Érik szerelmem is,~
675 8| életünk!~Lássunk mindjárt az aratáshoz...~Ehetnél? majd ha megjövünk,
676 3| forró a szivem;~Légy te aratója,~Édes egyetlenem!~Pest,
677 7| sem!~A díj, amelyet egykor aratunk,~Küzdelmeinkhez méltó díj
678 8| Sűlyednek a pokolra,~Az árboc és vitorla~Megtörve, tépve
679 7| lobogó vitorlát kitépem,~S árbocával írom a habokba sorsát,~Hogy
680 7| Árion...~Néha száll csak árbocomra~Egy-egy síró vészmadár:~
681 8| hirtelen kicsordult,~S ő arcához kapott~S azt megtörölte
682 4| andalító édes hangokat,~És arcaidnak látom líljomát,~És itt pihensz,
683 8| el magadat,~Haragod tüze arcaidon kigyuladt,~Kezed ott van
684 6| bajom?~De nézzetek szinetlen arcaimra,~Ott föl van írva;~És nézzetek
685 7| mit tanúl?~E szellemeknek arcain~Csak egy vonást sem fejte
686 6| szelét~Elválás képiben, s ez arcainknak~Leszaggatá szép rózsalevelét.~
687 8| majd, ha jő,~Hogy légyen arcainkon~Szép arany szemfedő.~S a
688 7| Csókomat rálehelém!~Mint égett arcátul ajkam!~Most is érzem melegét,~
689 8| bajúszán, szakállán,~Vesződött arcával, hogy mogorva legyen,~Mert
690 7| bajúsza.~S ezzel kész az arckép. Érzem, tökéletlen;~De van
691 5| ARCKÉPEMMEL...~Arcképemmel, lelkem arcképével~Ajándékozlak meg tégedet.~
692 7| te is megjelentél?~Dúlt arcoddal, sötét Fájdalom!~Nem remeg
693 7| mosolygásodat.~Már ha rajta arcodon a felhő,~S fúvalom, mely
694 1| A függöny felrepűl,~S az arcokon kiváncsiságnak~Csendes figyelme
695 4| És könnyet érzék, forrót, arcomon. -~Én nem tudám, hogy őtet
696 5| milyen rémek, milyen alakok!~Arcomról hideg izzadás csorog.~Ott
697 6| reátok,~Lángrózsákat sötét arcotokra.”~Senki sem szól így a fellegekhez,~
698 8| nemzedék jött, mely apáit~Arcpirulással emlité s azoknál~Jobb akart
699 8| beszélnek?~Hangjaik suttogók,~Arcuk titokteljes...~Egy nagy
700 8| egykor térdepelve,~Most arcul csapkodnak... szégyen rád,
701 4| asszonyom ékes,~Holdkerek arculatán, - hol még csak~Ötvenöt
702 6| merőn szemléltem fényes arculatját.~Most is csodálom, hogy
703 6| haldokolnak:~Fölgyulad még egyszer arculatjok,~S e pirúlás, végső órájokban,~
704 8| Itten állok csillagom előtt,~Arcvonásit hosszasan szemlélem,~S találgatom
705 4| Szívem mühelyének~Örök árendása te! nemde~Vársz epekedve
706 7| sajkámon, mint~A delfínen Árion...~Néha száll csak árbocomra~
707 8| Hogy folynak olykor könnyem árjai,~Ha bennem elválásunk kínja
708 11| lobogó szerelem féktelen árjaiban.~Napjai így mulnak. Jő a
709 3| lángoló sugár,~Könyűmnek árjait~Apasztanád ki bár!~3~Eljött
710 6| a száraz fűveket,~Miket~Árjára sodort az ősz szele.~Szalkszentmárton,
711 8| ölelkezve,~Aztán lecsókolnók árját könnyeinknek,~És elkiáltanánk: „
712 5| Piroslik a kecskerágó~Szőlő árka mellett.~Az árokban tehéncsordás~
713 5| trombitát fuvat.~Harsog az arkangyal trombitája...~Agyvelőm reng...
714 7| Tán mert az alkotmány árkát annyit túrta;~Hát ne is
715 7| édes lovam,~Ha követ vagy árkot lelsz, ugord át,~S lábad
716 7| Tekintélyednek falai,~S úgy volt ármányaid között,~Mint hálóban a hal,~
717 4| Megpaprikázták bosszusággal~Ármánykodó gazemberek.~Ez egy barátom
718 7| Melymegcáfolna engemet.~Midőn ármányod szétszakadt,~S leomlott
719 7| Nincs pihenése~A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger
720 6| mélyiben~Láttam fehérlő árny-alakodat,~S futék utánad, mint az
721 3| mint most, akkor is virúlt.~Árnyában sok megnyúgodott;~De használt
722 1| Szökdele berkének kedvesem árnyai alatt.~Jött és látta Eos
723 5| sirodból,~Mindennél drágább árnyalak!~Csak hogy még egyszer lássalak;~
724 7| kevésbé kedves én előttem~Árnyas magányodnak homályiban,~
725 6| mintha kergetné~A felleg árnyát,~A fellegét, amely~Fölötte
726 2| igaz, midőn e jegenyék~Árnyékain utószor pihenék,~Fejem fölött
727 8| fa sudarát,~Hadd lépjen árnyékára legalább.~Ott áll merően,
728 7| fa,~Hadd űljek rózsámmal árnyékodba.~Minek mégy a boltba, kislyány,~
729 6| sötétség melletted,~Mit árnyékodnak vélsz, az én bús lelkem
730 5| sírom,~Mint amilyen rövid az árnyékom.~Kihozta az ebédet a gyerek;~
731 4| nap ége.~Te a pusztaságban~Árnyékos fa voltál,~Új erőt szereztem~
732 4| süt az égen:~Térjünk hüs árnyékú lugasba~A borgyümölcs tőkéihez.~
733 8| nagy ősapák,~El fogja lepni árnyékunk a sárba~És vérbe fúlt ellenség
734 4| valami rág...~Belőled én, árnyékvilág,~Aligha el nem patkolok.~
735 4| leszek.~Ezek után kimult az árnyékvilágból;~A temetőhelye nincsen innen
736 6| hideg kövén,~Hosszú, sötét árnyként vonult utánam~A csüggedés,
737 1| messze tőlem az.~A kedvelt árnykép elébe~Vágyva nyujtom karomat,~
738 6| Nyakamat szegheti valamelyik árok.~De mégis indulok... állj
739 4| most a zab?...~A búza?... árpa?... széna?... krumpli?...
740 6| áldozott le~Az ő napjának, az Árpád-családnak,~Végső sugára. Harmadik
741 8| atyafiak,~Ki volt a vitéz, kit Árpádnak hítanak?~Barátaim, mikor
742 8| csodálkozni rajta,~Hogy, midőn Árpádot a sír eltakarta,~S kisfiára,
743 4| járt,~S elette előlök az árpát.~Képzelni lehet,~Hogy mekkora
744 7| kend? isten hírivel~Menjen arrébb, ez nem csárda.~Majd biz
745 5| kitömve.~Hát ahol a dicső arszlánok járnak!~Azt nevezem aztán
746 1| bíbor hajnal hinte fényt.~És arszlánszivű Richardként harcba~Akkoron
747 4| Nekem a bor hogymikép is~Ártana?~Hát hiába voltam volna~
748 4| Legkisebbet sem fog ez ártani neked,~Igen jól ismerem
749 8| nem éheznek ők!”~Ki mondja ártatlannak~A gyermeket?~Hol a tőr,
750 8| szánakozzatok,~De őrajtok, hisz ők ártatlanok,~Hisz nem vétettek ők~Sem
751 7| bé,~Birájának háza felé.~„Ártatlanul ölettél meg!”~A bíró ily
752 4| Hogy drága egészségednek ne~Ártson hideg, meleg.~Ott fenn lakunk
753 7| Függetlenségedet~A nagyvilág kincséért~Árúba ne ereszd.~Vesd meg, kik
754 6| fiatal vagyok...~De vajon nem árul-e el~A szív ütése, mely~Majd
755 8| istent, s mindenekfelett~Áruld erősen költeményimet.~Pest,
756 6| időt,~Hogy őt~Babérokért árulhassátok.~Én nem irígylem koszorútokat;~
757 7| minálunk az apák~Magzatjaikat árulják.~Igy cselekvél te is...
758 7| világnak~Telt kalászokként árulnak,~Kik magodból jóllakának;~
759 7| s halál védnie.~Csak az árulónak van becse, csak annak.~Aki
760 7| Rút önzésed takarta el.~Árúnak tartád gyermeked,~S rá alkuvál
761 5| alattam.~Lehajtom fejemet árvafűz módjára,~Nem lágy kebledre,
762 4| hítak minket, hogy: a falu árvái.~Már gyerekkoromban hogyha
763 8| mi lett belőled,~Szegény árvám, szegény fiam?...~Ki tudj’,
764 1| pusztaságra,~És juték keserves árvaságra,~Marja a bú szívem, és hervaszt.~
765 4| illesse kend ezt a szegény árvát.~Úgyis töri magát, dolgozik
766 8| szerez koporsót?~Miként ásatja meg a sírt?~Egy árva fillér
767 5| jutott eszembe?~Az, hogy: asinus ad lyram.~Drága, tisztelt
768 4| Miután elhortyantotta magát.~Ásít... szemeit dörzsölve körülnéz...~
769 7| tart, hogy legyen~Mivel ásítani.~Ilyen a csaplár, a vén
770 7| Öledben ásitó~Fiaid, a napok;~Ásítni általuk~Én is kedvet kapok,~
771 7| mankóját elveszité.~Öledben ásitó~Fiaid, a napok;~Ásítni általuk~
772 7| általuk~Én is kedvet kapok,~Ásítok olyan nagyokat,~Hogy majd
773 4| a legnagyobb mértékben.~Ásitottam, hányat és minőket!~S oly
774 2| szivelhetem, ha~Puszta szájjal ásitoz reám;~Bort belé! hogy felköszöntsön
775 5| Eddig szivemnek közepében ásna.~Mardossatok csak hát, ti
776 3| gödröt amott komor emberek ásnak.~Gyászhangja kiséri áhítatosan~
777 6| hamarabb~Pihenjen, ment sírt ásni önmagának.~S amint így sírján
778 7| száll falu határán túl;~Ásó-kapa választ el minket egymástul.”~
779 5| Hallám, amint a hant~Az ásók éliről~Tompán reád zuhant...~
780 6| Gondomat még mélyebb sírba ásom,~S mélyen nézek a szép lyány
781 8| Sírba esett, ki neked sírt ásott,~Bevezettünk, s uralkodás
782 8| bizalommal~László Budán termett,~Ássák a zsiványok,~Ássátok, ássátok~
783 7| föld dacára meglett~Az asszony-elhozás:~Eltört ugyan az útban~Kocsinknak
784 7| belépett,~S láta egy vénséges~Asszonyképet,~A parazsat túrta~Csiptető
785 8| néked,~Ha férfi vagy, ne űzz~Asszonymesterséget.~De meg nincs is okod~Engemet
786 7| E levélbe írtam, add át asszonyodnak.”~Ezt cselekedni a porkoláb
787 7| csak szerep s nem más az asszonyvitézség,~Elhagyom a csata térét,
788 4| egy esett vadnak szemét ásta.~Sem erdő, sem holló őt
789 7| Elvetődtek, néki gödröt ástak,~Felköték botjára tarisznyáját,~
790 7| Nem volt elég, nézned az aszalt szilvára,~Bele is markoltál,
791 1| szüleink kebelébe siessünk!~Aszód, 1838. június~
792 8| Ha pediglen nem fizetünk,~Aszondja, hogy jaj minekünk,~Háborút
793 8| kicsiny fiú, aludj,~S álmodj aszott kezedbe kenyeret,~S álmad
794 7| Telhetetlen bendejét~Tömi asztagodban.~Meddig alszol még, hazám?~
795 7| vehet,~Ha majd a jognak asztalánál~Mind egyaránt foglal helyet,~
796 5| mindig,~Mi a kunyhó kicsiny asztalára kellett.~S búgó vadgalamb
797 6| EMLÉKKÖNYVÉBE~A szerelemnek asztaláról~Nem ittunk mi közös pohárból;~
798 8| úgy aludt.~A férfi fölkelt asztalától,~Az ágyhoz lépdegélt lábujjhegyen,~
799 4| tatárjárásnak utána.~Tört asztalnak s tört poharaknak~Romjai
800 1| rendelve,~Más dolga nincs neki,~Asztalneműjét rendezi csak,~S szolgálatát
801 8| véletlenűl~Abrosz nélkűli asztalodra,~S mit a tiéidnek s magadnak~
802 4| Körülülték a megterhelt asztalokat.~Amily kegyetlenűl bántak
803 3| hálaszózatom;~Mert pénzre vár az asztalos...~Koporsómat csináltatom.”~
804 7| ajkaival, sötétkék szemével.~Az asztalra téve reszketett a lámpa;~
805 6| Letörölte a szép arany írást~Az asztalról, és helyébe írt mást;~S
806 8| bajtársúl állt,~S kit eddig az asztaltól az ágyba~Alig-alig bírt
807 8| görnyesztik hátokat,~Lesve asztalukról a morzsalékokat~S lesve
808 8| Akivel mi megosztottuk~Asztalunknak ételét,~Ruháinkat, hajlékunkat:~
809 4| komolyan~És nemcsak ugy átabotába,~Hogy századok adnak~Tervkivitelre~
810 5| enyém kell: íme vedd!...~S átadni akarám~Tulajdon éltem,~De
811 6| léssz,~S kérés nélkűl is átadod nekik,~Amit kivánnak...
812 8| olvaszthatja.~A méltóságot átadom, mit adtatok,~Az uj csatákra
813 6| beszédet:~„Hej atyafi, mi is átakarunk,~Várjon kend, jó borravalót
814 4| született vakon inkább?~És átaljában mért született?...~Ott látá
815 8| kardja a királynét~Át meg átaljárta,~S magyarság a németséget~
816 7| egyetlen valót, mely egy átálmodott~Szebb korból fönnmaradt.~
817 8| néha rajta.~A lakmázó urak átalták zavarni,~Vagy hogy elfáradtak
818 7| kimászott,~Még az inge is átázott.~A lyuk száján nyakon csipték,~
819 8| többi is,~Ha majd kijő, rajt átbukik.~Kedvem vón ottan lesbe
820 7| tövisekre,~S ha átörültük, átbusúltuk éltünk,~Együtt fogunk a
821 8| kutya~Hozzásimúlt barátilag,~Átcsillogott szeme~Az éj sötétségén,
822 6| vitt,~S a férj, kinek Jób átdöfé szivét.~*~Salgó s Gedővár
823 8| szögletkőhöz támasztá fejét,~Átellenében tarka játékszerrel~Vigadt
824 8| gyerek. Már hatéves volt,~S átélte hat századnak nyomorát~És
825 6| én még a világon, ha már~Átéltem minden szenvedéseket?~Végeztem
826 5| szerelmit add,~S érette én átengedem cserébe~Minden, de minden...
827 5| van,~Egy percben mindazt átérezem.~Szalkszentmárton, 1845.
828 6| vár Szilaj Pistára.~Mikor átért a szép révészlegény,~Jó
829 7| Ugráltanak be ifjak és leányok.~Átértem a vizen,~S hah, itt is mindenütt~
830 3| Átugortam a palánkon -~Átesém!~Hogy megingott bele májam~
831 7| Még szebb élet partjára átevez.~Csak azt az egyet~Szeretném
832 6| s a ladikba lépe,~Hogy átevezzen a szigetségbe,~S hogy Lidinek
833 5| nem érdemel.~Figyelemmel átforgattam~A történet lapjait,~S fontolóra
834 8| nézte őt,~Hosszan, merően, átfuró szemekkel.~A gyermek elszaladni
835 4| pusztaság.~Ki egy országon átfuték, most~Egy kis szobában űlhetek -~
836 1| én búban~A széles világot~Átfutom, nem~Lelve boldogságot.~
837 8| folyóvízen által a nap képe,~Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt.~
838 4| Gyöngye ragyoghat,~Mint fekete átila-dolmányon~A csínos ezüst gomb -~Mert
839 8| ezredév néz ránk itélő szemmel~Atillától egész Rákócziig.~Hah, milyen
840 4| Testét a hidegtől borzadás átjárta;~Csipős szél lengette a
841 4| vitéz a túlpartra jutott,~Átjutott és nekisuhintva szablyáját,~
842 9| szégyenlé előbb hogy~Sors átkából magyarnak született?~S melyik
843 1| jégszív is talán, kinek~Átkai nyomák a kínos életet, ledől~
844 6| embergyűlölet.~Gyűlölnek ők, és átkaik kövét~Dobálják szerte irgalmatlanul,~
845 3| kedves babám~Még egyszer átkarolhatnám -~Átkarolnám, ajakára~Csókot
846 5| lesz karom,~Ha jősz, hogy átkaroljon.~Csak érintsen lehellete~
847 3| egyszer átkarolhatnám -~Átkarolnám, ajakára~Csókot nyomnék
848 8| gyüjtöd fejedre~Az isten átkát? nem elég,~Amely már rajta
849 8| Mely dögvészes már önnön átkitúl.~A szellem rab; mint a hitvány
850 6| én hallgatom,~Ha minden átkod megfogamszik is.”~Perenna
851 5| Ha a világnak ajakán~Rám átkok átka zendül:~A te ajkadról
852 6| Vihar szelíd;~S hallatlan átkokban~Kívánja a halált~Lyányának,
853 2| Ott is a hon megvetőit átkozánk.~Messze vagy most, messze
854 7| vagy végre, itt: de nem átkozlak-e meg,~Hogy álmaiból e lelket
855 4| pokol!~De mi haszna van az átkozódásoknak...~Imádkozzál, Bandi, hogy
856 8| szenvedély szivéből,~Nem átkozódék többé isten ellen,~Eszébe
857 6| boldogságaért,~Hogy most lehessen átkozódnotok?~Elkérték kebletekből a
858 6| Hah, istenemre, hogyha átkozódva~Ily szép vagy, asszony,
859 7| átkozlak téged, magamat átkozom.”~„Nem, nem a vérpadra!”
860 7| hagyott,~Szépen odább állott.~Átkozom-rosz lelkét~Verje meg az isten,~
861 6| férjedet naponként megölöm!...~Átkozz tovább, szép hölgy, én hallgatom,~
862 6| hozzá:~„Csörgess, de oh ne átkozzál!~Csörgess, ifjú, csörgésem
863 8| nagy átok, egy vad átok!~Átkozzuk ki őseinket~A nyugtató föld
864 8| gyilkos király,~Vérünk, átkunk fejedre száll!”~A hóhérbárd
865 7| századig~Tartá vállán, mint Atlasz az eget,~A nemzetiségnek
866 5| kedvesem takarja,~Rám nézve kél átláthatlan magasra,~S elrejt előlem
867 7| tündéri tüzét, e~Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta,~
868 4| rázta hiába.~Éles eszével~Átlátta azonnal~A dolog állását,~
869 8| küszöbre,~Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd,~Átok s gyalázat
870 5| vet:~A temetőnek küszöbét átlépem,~S fejem lehajtom sírhalmod
871 7| csepeg.~Fázunk és éhezünk~S átlőve oldalunk,~Részünk minden
872 4| kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová jutok.~Van még
873 8| lészen~A vörös tenger, melyen átmegyünk!~Debrecen, 1848. december~
874 8| azt az országutra,~S ott átment rajt a szekérkerék,~Amely
875 4| kezdett,~S az óriás felett átmente a vizet.~Az óriás még föl
876 6| egy tavaszt,~Hogy véled átmulassam azt,~Sem egy tavaszt, sem
877 8| hosszabb, mint valának~Itt átnyomorgott hosszu éveim!”~19~Mint anyjának
878 7| hódolva, pirosbársony párnán~Átnyujtom a kis darab észt,~Amelyet
879 7| földhözragadt nyomor~Mindkét kezével átölelne is,~Habár apámnak átka és
880 6| megcsókolni magad,~Hagyd átölelnem derekad.~Nap megy nap után,~
881 8| Karjával mind a kettőt átölelte~S a nyoszolyának szélén
882 8| magyarok istene, hazánkat~Átölelve tartja atyai keze;~Midőn
883 7| teremnek!~Felhő alakjába lelkem átöltözik,~Ugy száll a hon fölött
884 7| Rózsákra, tövisekre,~S ha átörültük, átbusúltuk éltünk,~Együtt
885 1| szólt az őszűlt bajnok,~Átövezve hősi karddal őt,~Soha többé,
886 7| VILÁG!~Én hittem-e egykor~Átoknak az éltet?~Én bolygtam a
887 8| szállj,~Amelyre nem száll átoknál egyéb?...~Szentséges ég,
888 9| áldásodat reánk adod,~S mi annyi átokteljes év után~Sirunk, mosolygunk,
889 4| Volnék bár hallgató éjféleken~Átokvert kósza lélek,~Ki még koporsajában
890 8| szerkesztőhöz vitte művét,~Átolvasá az, és így válaszolt:~„Nagy
891 5| parányisággal,~Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.~Szállok én az angyalok
892 6| hogy mi gondolatom van,~Átröpűlök hosszában hazámon,~Át a
893 4| megkérem kendet, öreg bátya,~Átszállít-e engem tenger más partjára?~
894 1| szenvedések altatója hogyha jő~S átszenderíti lelkemet~Egy boldogabb világba:
895 6| pokolból,~Hol büntetését már átszenvedé?...~Egy hattyu száll fölöttem
896 8| vétke,~S büntetéseit már átszenvedte ő;~De erénye is volt, és
897 5| repkény a fákat, a remény~Átszövé e tündérteremet.~Kisleánykám
898 4| vitéz nem engedte magát,~Jól átszorította derekát és nyakát.~Ment,
899 6| fönn leszünk az égben,”~És átszorítva a hölgyet, leugrott...~Alant
900 5| engedékeny,~Egy ujjal is átszúrható;~Márvány vagyok... ki rám
901 6| szavak,~Sem a szemeknek átszuró világa,~Mely villámlásként
902 5| hajók lebegnek a tanyák.~Áttekintek a nagy láthatáron,~Rónaság
903 8| volnék! itt elbújva kell~Áttengenem homályos éltemet,~A szomszédig
904 3| már sehogysem~Állhatám.~Átugortam a palánkon -~Átesém!~Hogy
905 7| még.~Hogy a bú nálam csak~Átútazó vendég.~Elmentél, messze
906 6| ördögöt~Emberré könnyen átváltoztatod... - -~*~Derűlt kék éj volt,
907 8| nékünk jót adott,~S felét átvettük mindig a tehernek,~Mit vállatokra
908 7| lépésnyire!~Nem kérlek én, hogy átvilágíts~A másvilágnak fátyolán,~
909 4| Erre egy gondolat agyán átvillana.~Tarsolyához nyúlt, hogy
910 4| ily kétes bére van~Sok átvirasztott, puszta éjjelednek.~De nem,
911 7| A virág s az erény~Két atyafi-gyermek,~Egy szívben egymással~Nem
912 8| hazánkat~Átölelve tartja atyai keze;~Midőn minket annyi
913 8| napok feketék,~Odahagytak atyáid, o nemzet, o nép!~Csak azért
914 1| figyelők, ti nagytudományu atyáink!~Volt türedelmetökért szívünk
915 1| közt!~Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes~S nem
916 4| issza.~Ember a lelked is, atyámfia!~Imádkozzunk a bor istenéhez,~
917 4| miatt?~Ne higgyétek, édes atyámfiai,~Nekem a bor nem szokott
918 1| teremében,~Az örömkönyűt siró atyát~És ölelve szép menyasszonyát.~
919 7| rátok,~Elvertem az ördög~Ez atyjafiát...~Mily édes az élet,~Mily
920 8| zokogott.~13~Még ez nap a leány atyjával~Egy egészen más jelenése
921 4| Az élet ott vig ám!~De az atyushoz is lejárunk~Kivált pénzfogyatán.~
922 7| kegyelmesen itt~- Akik jőnek audienciára -~Országomnak jobbágy népeit.~
923 7| szomszédja Kína,~Az első Ausztrália.~És ez, hogy Ausztr(ál)iának~
924 4| értsen? nemzetem müvésze!~Avagy - kivéve egy-kettő talán -~
925 4| földöntúli izék~Földöntúli izékbe avattak.~Ez vésznek előjele,~Amely
926 6| Ismerni szeretném őket~Avégett,~Hogy tudja, amit nem tudok:~
927 7| egész,~Sőt kétszerezve lesz azáltal,~Ha más is nyer belőle részt.~
928 7| öreg elébe lép.~S szólt, azazhogy szólott volna,~S nem tudott,
929 5| Kecskeméten,~Szentmártonnál aznap át is~Megy a réven.~Holnap
930 7| utolért a zápor,~Át találtam ázni egy kicsit,~Engedelmeddel
931 7| az bántja, hogy mi lesz azokból,~Kik ott maradtak a hajóba’
932 5| AZOKHOZ AZ ÉN JÓ PESTI PAJTÁSAIMHOZ~
933 8| amint szaporodtak évei,~Azokkal szaporodtak~Isméreti,~Mint
934 8| apáit~Arcpirulással emlité s azoknál~Jobb akart lenni és az is
935 4| királyi gondok,~Annakokáért én azokról lemondok.~Homlokodra teszem
936 8| csókodtul tündököljenek,~S azoktól nyerj te hős-erőt,~Mely
937 9| szerettetek,~Mit várjak azoktul, akik nem szeretnek?~Itt
938 7| birod magad.~El is töréd azon-~Fölül még lábadat.~Mint
939 8| volt kezemben,~Olyan puha s azonfölül sikít is!~Sikító kő, ez
940 1| Martial után~Pompej magzatjait Ázsia és Európa temette,~Őt pedig
941 7| eső minden ruhát.~De nem áztathat le egyet, a~Filozófiát.~
942 1| szív is, könyeim peregve~Áztatják arcom hervadt díszeit.~Színekkel
943 7| embert,~Ki amott a kendert~Áztatóba hordja?~Arra sincsen gondja.~
944 8| Amelyet magyar vér meg nem áztatott?~Haj, de már nem látszik
945 6| Szép Olaszország ege, de azurját~Rabszolgaság homályosítja
946 4| széna?... krumpli?... bab?...~Költői dolgok mindenekfelett,~
947 7| férfi,~S ne hitvány gyönge báb,~Mit kény és kedv szerint
948 5| érzeményimet.~Érzéketlen bábak a leányok,~Szívet és dalt
949 5| a virágról,~Elválok én a babámtól.~Isten hozzád, édes,~Isten
950 4| Eljő az irígység~Letépni babéraimat... de hiába!~Nem fogja elérni;~
951 4| e munkát.~Én is pihenek~Babéraimon,~Miket a hírnek mezején~
952 7| virasztás ösvényén megy:~Egész babérerdőnél egy~Rózsabimbó többet ér.~
953 6| földbe ültetem...~Talán kikél babérfa képiben,~S koszorúja lesz
954 4| harci dicsőség~Vérfestette babérját~Oly nagyszerüen kanyarítá~
955 8| a lopott hírt,~A lopott babérokat,~Nem fogjuk mi fejetekről~
956 6| fölássátok~A holt időt,~Hogy őt~Babérokért árulhassátok.~Én nem irígylem
957 4| paripára,~Keresni a sírt vagy babéromat~Hazát teremtő harcok viharába’.~
958 5| melyet elébb megkövezének,~Babérral födik homlokom.~Oh e babér,
959 4| királyok,~Nem uraink, csak bábjaink valátok.~De nagykorú lett
960 3| is rak a tüzre rosz fát,~Bácsikám.~Ablakunkhoz estenként mért~
961 4| ritkaság.~Ilyenkor aztán Péter bácsinak~Kezében a kancsók jól forganak.~„
962 7| az öreg Gödördi,~Tovább Badallóék s a többi, s a többi.~Fegyveres
963 8| Kijobbitá magában,~S mosolyga a badar beszédeken.~S a nevelő előtt~
964 5| az emlékezet.~A faluknak bádogtornyait a~Nap sugári megaranyozák;~
965 4| elterjedett,~Fölriasztotta a baglyot, bőregeret;~Kiterjesztett
966 7| Hol tanultam ezeket?~Egy bagoly beszélte,~Amidőn egy vészes
967 1| s Sappho sem dalol.~Hol bagolyfészkek fölött terűlnek~Durván összebonyolúlt
968 6| huhogjatok~Vércsékkel és bagolyfiakkal?~Milyen kisértetes ez a
969 4| mellett és egymás után.~Ki bagóz, ki füstöt ereget,~Képezőleg
970 7| süt itt úgy, mint máshol;~Bágyadtabb sugára,~Mintha szánakozva
971 7| legyenek életednek~Bánatai, bajai?~Eh, ez nem is jó kivánság!~
972 6| visszajő,~Rég elvirítnak ifju bájaid.~Azért feledd őt s add nekünk
973 1| ideálom~Tiszta kebele.~Jőj le bájaidnak szép gazdagságában,~Jőj
974 4| szemérmetes Erzsók~Ötvenöt éves bájaihoz.~Bájos vala ő!~Mint a pipacsból~
975 3| borban halálom,~Hogy lehetne bajaimtól megválnom!~Pest, 1843. július-augusztus~
976 1| Angyalvonásokat,~Melyeknek bájain~Szív és ész elakad;~S a
977 8| Aki hozzánk jőne mostan~Bajainkat osztani,~Aki velünk kezet
978 8| nincs benne,~Nincsen, aki bajainkban részt venne.~Dehogy testvér
979 4| szemérmetes Erzsók~Ötvenöt éves bájaira.~Arcúlata lelki tusának~
980 8| szenvedett,~De tűrte békén bajait,~Tűrt elszántan, miként
981 1| alatt.~Jött és látta Eos bájait; irigyelve pirúla,~S a fák
982 6| talán~Mulatni vágysz lelkem baján,~Melyet te hoztál rája,
983 3| Viszontagság az életem,~Ezer bajba keveredem,~Hogyha leányszemem
984 7| országútra kitaszítva~Halálos bajban feküvék.~Kevély urak, e
985 4| tengervízszínű szemének~Bájdús kifejezéséből~Ezt silabizálta
986 1| Mosolygtak a tavasznak~Bájgyermeki felém,~S én bíbor bimbókat~
987 1| hevűlni képzeményim~Égi fényed bájinál.~S száll egéből ideálom,~
988 1| múzsa~Kegyelt papnéja áll,~Bájlóbb a kikelet kertjének~Minden
989 4| Gondolja az ember.~Soká bajlódék véle Bagarja,~Míg fölnyílt
990 7| sem igen kell,~Minek is bajlódnál ezzel?~Ne félj: ha poros
991 8| Pőtyögősen állott. -~Hosszan bajlódtam tán vele,~De megérdemelte,~
992 6| képiben,~S koszorúja lesz a bajnokoknak,~Kik a szabadságért harcolnak!~
993 5| magának~A számtalan közűl egy bajnokot?...~Ezt Toldy Miklós, azt
994 5| holdsugár te,~Segíthetek-e bajodon?~Hűségtelen kedvest siratsz
995 5| bajával?~Majd elmulnak a bajok.~Én magyar nemes vagyok!~
996 5| Vessek számot sok keserű bajommal.~Hát az a bor? hej, a borral
997 4| bor!~Ki annyiszor~Voltál bajomnak orvossága,~Légy most is
998 4| huszonkét éves ember ennyi~Bajon magát keresztültörhette,~
999 5| Mely bűbájosan csilingele,~Bájosan,... de némely’k olyan búsan,~
1000 7| karatját,~Hogy a fenyegető bajra figyelmeztet,~De mondd meg,
1001 4| feleletet adta,~S megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta:~„
1002 5| kucsmám félrecsapva,~Nincs a bajszom kipödörve.~Így is jó ily
1003 7| válok el;~Majd huszonöt évi bajtársam vagy,~Búcsu nélkül nem hagyhatlak
1004 5| még kürtömbe fujni,~Vén bajtársamtól hadd bucsúzzak el!”~Ekkép
1005 8| baját, búját~Ifjak közé hadi bajtársúl állt,~S kit eddig az asztaltól
1006 6| Én téged minden földi bajtól~Megszabadítalak.”~Az éhhalál
|