1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
1007 4| miatt,~Hallván a mennyei báju zenét.~S kóválygani kezdtek~
1008 7| aggastyán volt az úr,~Hófehér bajusszal és szakállal,~Homlokán kevés
1009 7| Magyar nadrágot nekem!~És el bajuszpödrőért a~Patikába hirtelen!~Mielőtt
1010 1| kellemgazdag ifjuságnak~Elhulla bájvirúlata;~S nincs már a lyányka karjaimban.~
1011 6| ordít:~„Megálljatok!” s a bajvivók megálltak.~„Apánk, te légy
1012 4| mulatnánk!~Messze vagy, de én baka koromban~Hetvenhétszer annyit
1013 7| borju-~Bőr alatt,~Bájos bakancs ékesíté~Lábamat,~Szájam
1014 4| közlegénységig~Fölvivém!~Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám;~Még
1015 4| fölmarkolta, katona -~Mégpedig bakancsos voltam valaha.~Zöldhajtókás,
1016 4| szürke a menny,~Mint a bakancsos-köpönyeg.~Arról szó sincs, hogy kiderűljön,~
1017 1| kevélyen~A győző fejdelem,~És a bakóknak~Vad serege ott terem.~„Vezér,
1018 7| hogy... majd beszerezzen~Bakternek vagy kondásnak falujába,
1019 4| szanaszét;~Verte tandem a bal combom~Kard... azaz hogy
1020 5| ránk.~Az este eljött. Épen bál vala,~Te bálba mentél, hozzám
1021 4| öltözetre?~Ez is igen eredeti:~Bál- és egyébre a ruhákat~Úgy
1022 5| eljött. Épen bál vala,~Te bálba mentél, hozzám nem jövél.~
1023 6| tetszik, hogy te minden balgaságért~Kész vagy kockára tenni
1024 4| tudja jól,~Bár ellene a balitélet~Vak órjásának nyelve szól.~
1025 4| vannak.~Szivem sokáig a sors balkezében~A fájdalom meggyúlt világa
1026 8| Jobbkezemben tartom kardomat,~Balkezembe veszek poharat.~Aki mostan
1027 4| A kengyelbe most teszem ballábam,~De lelkem már a galambomnál
1028 1| nyujta szép leány.~És az évek ballagának,~És fejemben ért az ész,~
1029 7| szólana,~S mintha virágok közt ballagnék,~S csupamerő csillag voln’
1030 4| ló meg-megbotlott.~Amint ballagtak a csillagok közepett,~Kukoricza
1031 7| fönn az egekben járt.~Így ballagtam, ábrándozva: egykor~A hazának
1032 7| Beteljesítvén kívánságtokat.~E szép bálokban, ahol királynék a~Hölgyek,
1033 4| látta,~Alig fért meg szíve a baloldalába’,~Mert így gondolkodott: „
1034 7| s vitte mélységes sebét baloldalán.~Betlenné pediglen titkos
1035 9| hogy ami most levágott,~Balsorsod volt és nem gyávaságod,~
1036 6| Viseld egyformán jó- s balsorsodat!”~Igy szól, kit a bolond
1037 4| Egyetlen ő, ki nem hagyott el~Balsorsom háborúiban.~Velem volt ő,
1038 5| sajka jár?~Megbirnád-e a balsorsot? melyet~Én megbírok, mert
1039 6| kis házban készült el a balsorsra~Elmém, s már itten volt
1040 4| Még jó, ha költőt ér e balszerencs,~Az ész holt fénye egykor
1041 7| Dolgoznék, ha dolgoznék,~Balta és járomszög a kezében.~
1042 4| szeme könnyének hullása.~Baltája nyelére támaszkodva mondja:~„
1043 5| Van-e, van-e, kinek az nem bálványa?~S méltán! a hír fönséges
1044 5| Itten oltárt minden ember~Ön bálványaért emel -~És az ilyen önző
1045 5| Akarja látni élte szép bálványát.~De a leánnyal nincs találkozása,~
1046 7| valamennyi~Magyar kebelében.~Ti bálványimádók, hiúság rabjai!~Jertek,
1047 7| házakat!~Térítsétek meg a bálványimádót;~Haldoklófélben istenéhez
1048 8| megy. -~Ti, kik szivébül bálványistenek~Ki nem szoríták az igaz
1049 5| fölemelned,~Ám emelj föl, mint bálványodat;~Ha fölültetsz fejed tetejére,~
1050 4| haza:~Elhordjátok idegen bálványtok,~A külföld oltárira.~E hazán,
1051 2| BARÁTOMHOZ~Katonának számüzött balvégzetem,~S kétszer élt a szép tavasz
1052 5| a szív, „ön a reménynek~Balzsamát használja?... hagyjon föl...~
1053 5| te,~Enyhítsd a barátság~Balzsamolajával~Veszteségem sebjét,~És ne
1054 1| körűlem,~S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál.~Enyhet adál!
1055 5| boldogabb vagyok.~Egy óriáskigyó bámészkodásom,~Végighuzódik a népsokaságon.~
1056 5| Előbb tehát csak némán bámulám;~Elszántam végre magamat,
1057 8| városnak végét nem érte.~Sok bámulástul, sok menéstől~Elfáradott
1058 4| simogatjuk.~Ki vetemednék~Bámúlatra tehát,~Hogy ő egyikével~
1059 4| Figyeljetek reám,~És oh bámuljatok!~Mert nem mindennapi,~Amit
1060 4| ám teringettét is,~Hogy bámulnak bele!~Maholnap egész Magyarország~
1061 6| ahány csillag van ott,~Hadd bámulnálak valamennyivel!...~Ki vagy,
1062 4| sem rázhatta volna meg.~Bámulói lettek katonapajtási,~Nem
1063 8| Kiáltottam vón a~Gyáva bámulókra~Veszett fájdalmamban:~„Föl,
1064 9| nagyságát könnyes~Szemekkel bámulom.~Nincsen szóm elbeszélni~
1065 7| testestül-lelkestül.~Mit bámulsz ugy? ne szúrj szemeddel
1066 8| kimondani.~Féltem tőled s bámultalak,~Midőn beszéltél.~Az isten
1067 7| homályiban,~Mint lennél kinn, bár bámultatva, a~Nyilvánosság napfényes
1068 4| én egészen az övé vagyok;~Bánat- s örömkönny forr szememben,
1069 4| csak feled,~Míg a szíve bánatában megreped.~Pest, 1844. december~
1070 7| kimondani?~Ne legyenek életednek~Bánatai, bajai?~Eh, ez nem is jó
1071 2| Él az isten, aki annyi bánatért~Tán megadja akkor a várt
1072 1| élek;~Szünjenek könyűid, bánatid.”~Én ezáltal istenülve lettem,~
1073 6| hajnala,~Örömim hajnala,~Bánatim alkonya.~Megvallom: nem
1074 5| volt szerelmem,~Nagy szivem bánatja.~Bánatom s szerelmem,~Ez
1075 1| ének, tánc Kuruttyó~Nagy bánatját.~A garadra önt néhányszor,~
1076 6| vegyen.~Nekiadom ott magam a bánatnak,~Szememből a könnyek csak
1077 4| ne háborítsák~Legalább a bánatok.~S a sopánkodásnak ugysincs~
1078 3| vigasztalást mi sem ad?~Bánatomban le kell innom magamat.~Az
1079 5| volt, örömem meg be kevés!~Bánatomból egy nagy árvíz lehetne,~
1080 5| fényes homlokod.~Megkiméllek bánatomtól téged,~Mint a föld a napot,
1081 6| bezárva,~Üldögélek a szobába’.~Bánatosan nézek~Kandallom tüzére,~
1082 9| Osztrolenka véres csillaga!~Bánfihunyad, 1849. március 26-27.~
1083 6| törődnek aztán életökkel,~Nem bánják, ha mindjárt elenyésznek,~
1084 7| Tanuljátok meg, mi a költő,~És bánjatok szépen vele,~Tanuljátok
1085 9| hátra;~Hadd legyen, mit bánjuk? akárki, akárhány,~Karunk
1086 6| ketten!~Azt mondtad: nem bánnád;~Vajon miért mondtad?~Azért-e,
1087 4| Akár tündér lenne,~Mit bánnám én,~Csak belém szeretne!~
1088 8| érzenétek,~Ha véletek mások bánnának így?~Nekem nincs senkim
1089 6| szegény lyány, tán meg is bántad már,~Hű szeretőd tán már
1090 4| Keserű szerelem!~Miért bántál olyan~Kegyetlenül velem?~
1091 4| szépséged,~A világért sem bántalak téged!~Pest, 1844. június~
1092 7| szembeszállni,~Eltűrni oly bántalmakat,~Mit megtorolni nem szabad,~
1093 5| Egész világ engem ott nem bántana.~Szeretném, ha vadfa lennék
1094 7| Szegény Tisza, miért is bántjátok?~Annyi rosszat kiabáltok
1095 7| sorsának zászlaját!~Oly bántó e fehér hazugság. -~És ezt
1096 7| Készakarva vagy nem tudva~Bántod ekkép lelkemet?~Mely téged
1097 9| csakhogy nem reped meg!~Ha így bántok velem, ti kik szerettetek,~
1098 6| boldogságról álmodám.~Miért bántottad álmamat?...~Oh istenem,
1099 5| engem,~Pedig én meg nem bántottalak;~Vagy talán az megbántás
1100 7| Szentségtelen kezek sohase bántsanak,~Ti az idők által szentesített
1101 8| Hagyjátok őt, hagyjátok őt,~Ne bántsátok szent őrjöngésiben.~A férfi
1102 4| Kire ismert János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának mostohaanyjára.~„
1103 8| gyakran szinte kész volt~A vén banyához ismét visszamenni,~S koldulni,
1104 8| és koplalt a fiú;~A vén banyának gondja volt reá,~Hogy el
1105 8| feje,~S rá sem mert nézni a banyára,~El sem mert nézni róla.~
1106 4| Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~És a levegőbe magasra
1107 4| VÁNDORÉLET~Barabás rajzához~Szent Kleofás!~
1108 5| völgyben fává változtata.~Barangóból pedig sötét fergeteg lett,~
1109 4| színészetbe béavattatám.~Barangolék föl és le céltalan~A nagy
1110 7| csárdákba~Estenként nem barangolhatok.~Nem szabad már, csak egyet,
1111 6| zúgásával összekeveredett,~Ugy barangolta be a földet és eget.~Mint
1112 5| oroszlánbarlang,~S szívem benne bárány;~Szaggatják az éhes oroszlánok~
1113 4| Képzelem.~Bejárnák Tolnát, Baranyát velem.~Vezetném őket, mint
1114 5| velőjét szíják~E szegény báránynak az~Éhes oroszlánok. - -~
1115 5| Alszik már a becsűletorzás,~Barát- s honárulás, s egyéb szörny,~
1116 7| fátyol fedi;~Jó ismerősei, barátai előtt~Leteszi fátyolát,~
1117 1| Édenben éltem üdvözűlöttképen~Barátaimnak nyájas, hű körében.~A messze
1118 8| király,~S az istentagadó barátait~Halál után az ég be nem
1119 8| De a kutya~Hozzásimúlt barátilag,~Átcsillogott szeme~Az éj
1120 3| BARÁTIMHOZ~Nos, fiúk, nem szólt a szarka~
1121 4| belehal.~Míg nőtlen volt: barátinál~El-elkártyázgatott,~De mostan
1122 7| reám ismervén~Mint régi barátját üdvözölne, de én~Felelnék:
1123 7| Ott egy fejér kis kunyhó~Barátként üdvezel.~Előre, csak előre,~
1124 8| szédelgett... megállt esze...~Barátnéját ismerte meg.~„Utánad jöttem,”
1125 5| GYERMEKKORI BARÁTNÉMHOZ~Te vagy? valóban te vagy
1126 5| A HŰTELEN BARÁTOKHOZ~Derék fiúk, mint hagyogatnak
1127 7| benne kit látok meg?~Gólya barátomat.~Oda is elkísért. Együtt
1128 8| tyúkhusra,~Élj a tyúkkal barátságba’...~Anyám egyetlen jószága.~
1129 5| tenyeremben hordtam egykor~Szivem, barátsággal tele;~Nem volt szükség,
1130 6| Amidőn majd szerelmemnek~S barátságomnak felhői~Rózsaszínben tündökölnek;~
1131 5| így beszél~Kimondhatatlan barátságosan,~S lelkemnek oly széles
1132 6| füst árnyékát a falon,~És a barátságról gondolkodom.~Szalkszentmárton,
1133 7| itten.~Gondolá is fiatal barátunk,~Hogy elért e tanya közelébe:~„
1134 4| kukoricaföldre,~S ott egy barázdában lelt engem heverve.~Szörnyen
1135 4| Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak~Párizs piacán
1136 7| kicsépelt szalma,~Melyet a bárgyú világnak~Telt kalászokként
1137 7| hogy szőlőt is~Vett be a bárkába.~A kis szobán hosszu vékony
1138 9| legdrágább koszorúra,~Mint bárki más, méltóbb vagy igazán;~
1139 8| Megnyugoszunk mi azon:~Bárkié is a dicsőség,~A hazáé a
1140 4| kedves az élet, hát közétek,~Bárkik vagytok, egész bátorsággal
1141 8| kevély nagy tornyai,~Sötét barlangok, denevértanyák,~Egy új hazát,
1142 1| napjainak.~Ámde az a földnek bármely részére ragadhat,~Érted
1143 7| ugy tudja csak,~Mint apám bármelyik ökre.~Szó sincs, szó sincs
1144 5| előbb-utóbb~Minden sebet befog.~Bármennyit szenvedek: ez orvos által
1145 5| fulánku pók!~De szálaid bármilyetén kuszáltak,~Még elszaggathatók.~
1146 5| ottan;~S ha lelek közűlök~Bárminő kevést is:~A reménynek eldőlt~
1147 8| feleségem.~Eszemadta kis barnája,~Te vagy a világ rózsája.~
1148 1| szerelme~Az illatos virág.~2~A barnaleples éj~Nyugalmat osztogat,~De
1149 5| Okos volt, aki öltözetjöket~Barnának rendelé,~Fehér ruhát azért
1150 1| belekezdeni kell majd.~Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke
1151 8| Ahol meg kellett vón ló, barom számára,~Vala a mezőkön
1152 5| járnak!~Azt nevezem aztán baromvásárnak.~Pest, 1845. február-március~
1153 6| fényes, csilláros teremben~Bárson pólyában születél,~Én szalmazsákon
1154 8| szék áll előttem,~Belelövöm bársonyába,~Hogy csak ugy porzik kínjába’.~
1155 6| A harmat csillog a gyep bársonyán,~Bokor sátrában zeng a csalogány.~
1156 3| Jövel tehát! jövel, cserélj~Bársonyt e koldusrongy helyett;~Borostyán
1157 4| énhozzám csináltál~Valahol a bártfai forrásnál,~S mondhatom,
1158 4| hintaként remeg;~Egész török basák vagyunk~Mi boldog pestiek!~
1159 4| szóval megy neki a török basának:~„Atyafi! te úgyis sok vagy
1160 4| megfogadta,~Szegény török basát kettéhasította,~Jobbra-balra
1161 6| rohanni kezde, fölrohant~A bástyafalra. „Most röpülj!” kiálta,~„
1162 3| Rejtekében,~Bekeríte csontfalával~Bástyaképen.~S ím, hogy fordult most
1163 7| tör át alatta szilajon.~Bástyás az én szivem; nagy szenvedély
1164 7| mint én, szembeszállt,~Az bátoran néz a halál szemébe!~Az
1165 4| helyesnek~Intézni a késedezőhöz~Bátoritásnak okáért~Hangtalan hangon,~
1166 6| fogadjatok a révbe,~És bátorítsatok föl engemet.~Oly földet
1167 8| vágyakat,~Azért daloltad bátorságodat,~Hogy amidőn a harc előkerűl,~
1168 7| erősek.~Eldőlhet a sánc, de bátorságunk nem ing.~Meghalhatunk, de
1169 8| holttestet~Adni át megesküvém.~Bátraink előtt halálom~Majd mint
1170 7| eb a sors, csak csahol;~A bátraktól szalad,~Kik szembeszállanak
1171 4| BATTHYÁNYI ÉS KÁROLY GRÓFNÉK~Nekem
1172 7| hírt és kincset, kövesd két bátyádat,~Menj te is, menj, hagyd
1173 2| kutya van a kertbe’.”~‘Bátyámuram, mit nem kell hallanom?~
1174 4| jobbágyaid vagyunk!”~„Amit bátyánk mondott, közös akaratunk,~
1175 7| Bolond Istók~Fölvevé kis batyuját,~Odaállt a vén gazdához,~
1176 8| maradt meg épen,~Egy nagy bazsarózsa nyílott~Az orra hegyében.~
1177 7| lát.~Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam~Tüzes paripámon,~S midőn
1178 4| embör előtt mög se emelöm.~Be-benézök a bugaci csárdába,~Öszöm,
1179 7| Szép szemed kék csillagára?~Be-benéztem elmerengve~Gyönyörű kék
1180 4| miért ne?~Társaságotokba beállok ebédre,~Csupán egyre kérlek,
1181 5| vidékre fúja.~Szalmafödelét beárnyékozza hűsen~Susogó erdőség rezgő
1182 6| holnap sem lesz a végitélet:~Beások a föld közepéig,~Lőport
1183 4| délután, midőn~A színészetbe béavattatám.~Barangolék föl és le céltalan~
1184 4| Hogy őt meglátja felesége,~Bebaktat egy közeleső~Kocsmába,~S
1185 7| nap eszeveszetten.~De ha beballag kend, bátya,~Iszogatni a
1186 7| Egy kebeltépő sohajt,~S beballagott hajlokába.~Odabenn nagy
1187 8| rágalmakat.~Cudar gaz rágalom! bebizonyítom ezt,~Csak azt restelem,
1188 8| ezt,~Csak azt restelem, ha bebizonyítva lesz,~Azok is, kik most
1189 6| földmives felszántja,~Aztán beboronálja.~Képünket az idő felszántja,~
1190 7| Kergeti lélekszakadva,~Mig bebotlik egy árokba.~Mi volt nekem~
1191 8| eszét vesztve áll magában~Beburkolva rongyos bíborában.~Csatatér
1192 7| Legszebb lesz az, ha majdan Béccsel~Hazám bosszúja szembeszáll,~
1193 8| mint az ország.~Nekilódul, becsap a kunokhoz,~S haza gondját
1194 7| tőlem a világ,~Ki egykor azt becsavarogtam,~Mint a garaboncás diák.~
1195 8| világitásban is~Megismeré a kép becsét,~S felőle helyesen itélt,~
1196 8| kalendáriom.~Készülj hazám!~A bécsi német~Egytől-egyik mind
1197 5| Holnapután már valahol~Becskereken~Lovagol egy karcsu fakón:~
1198 5| mostan~Oly irgalmatlanúl becsméreled;~Hisz aranyával fizetéd,
1199 6| megtörténteket.~Magadat csak ezután becsüld meg:~Megbocsátok, mert nagyon
1200 5| világ, mint régen:~Az érdem becsüléséhez nem ért.~Lám annyi útál
1201 8| rongy élete,~Mint a haza becsülete.~A magyarok istenére~Esküszünk,~
1202 7| vagy te, mint életem,~De becsületemet nem adom érted sem.~Amely
1203 8| Nem bánik könnyen a ház becsületével,~Nem is foghatják rá, hogy
1204 8| nagyon sok mindenféle kell:~A becsülettől soha el ne térj~Sem indulatból,
1205 8| megfeszíteni~Kész tégedet, azt becsülik legjobban.~Most hódolok,
1206 8| hallják kendtek!~Jobban becsüljük kendteket,~Ha nem szemtelenkednek.~
1207 9| szívvel, egy szájjal,~Hogyne becsülné azt tulajdon nemzete,~Tulajdon
1208 4| hiszem, hogy a szinészetet~Becsülni fogják, míg ez befogad~Minden
1209 8| Míg tartott a küzdelem,~De becsünknek, de hirünknek~Vége lett
1210 8| ellenkezőleg,~Belétesz valamit, becsukj’ az ajtót,~S elillan, mint
1211 8| gondolt ő, midőn e könyvet~Becsukta reszkető keze?...~Ezt gondolá:~„
1212 5| Mindennek vége. Minden alszik.~Becsukva a szem. Hűlve a szív.~Csak
1213 8| nem lesznek jó napjaid,~Becsűletemre mondhatom.~Én nagyon jó
1214 4| és kedves honának~Roppant becsűletet szerez.~Kiáltson föl hát
1215 5| mindeneknek vége.~Alszik már a becsűletorzás,~Barát- s honárulás, s egyéb
1216 7| így van?... annál jobban~Becsűllek.~Szatmár, 1847. augusztus~
1217 5| de te vagy a zsivány!”~Bedobja azt a bíró ablakán.~Ott
1218 7| az ifju éjfelenként,~És bedobta véres fejét.~Pest, 1847.
1219 8| legyűrték, megkötözték.~S bedobták őt a szekér mélyibe.~Ott
1220 8| Számkiűzve volt még neved is,~S bedőlt sírod a század terhétül,~
1221 4| a sípot általadta.~János bedugta a sípot tarsolyába,~Kevélyen
1222 4| rágta,~Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe,~Ezt a török vértől
1223 5| Mint Arábiában a szabad beduin.~Puszta, puszta, te vagy
1224 7| hogy benn legyen,~És midőn beére, páncélát ledobta,~Hogy
1225 5| ő mégis boldog, és azzal beéri,~Hogy a leánykát messziről
1226 4| törtek oda.~Mikor a magyarság beért az országba,~A törökök ott
1227 8| hozzátok, gondolatjaim, ti~Befalazott rabok,~Legyen fejem börtön
1228 9| még a munka,~Amelyet néked béfejezni kell.~Csak félig van még
1229 9| fejedre illőt, szent hazám?~De béfejezve nincsen még a munka,~Amelyet
1230 5| hordanak,~Mert azt sötét lelkök befeketítené.~Mint öltözetjök, lelkök
1231 8| a nagy ősök vére,~Fiaik befesték ujra feketére~A földet,
1232 6| Festegette a bokrok levelét,~Befestette pirosra, sárgára,~Piros
1233 4| Veres lett hulláma vértől befestetvén. -~Hát Jánost mi érte, szerencse
1234 5| előbb-utóbb~Minden sebet befog.~Bármennyit szenvedek: ez
1235 6| messze még a part?~Mely béfogad révébe;... vagy az örvény?~
1236 4| Mert így gondolkodott: „Ha befogadnának,~Be örömest mennék én is
1237 7| biz itt minden sehonnait~Befogadni, hát hogy is ne!~Kivált
1238 10| Sülyedj fenékig a sárba!~Befogadtad a rosz legényt,~Megölte
1239 8| hivatlan~S hálátlan vendégek!~Befogadtunk titeket s ti~Kivertetek
1240 5| A férj és nő szemét majd befogák:~Tegyék egy sírba a két
1241 4| tartja, fest...~És a szinészt befogják az igába,~Habár halállal
1242 5| tátost vezette ki onnan,~S befogta őket a szekérbe legottan.~
1243 8| Eső, mely a padláson át befoly...~Aláhuzódik az~Eső vastag
1244 4| Pohárt ajkamhoz emeli;~Ezt befolyásod eszközölte,~De nem hatál
1245 6| kaptam itt... a restség~Nagy befolyással volt mindig reám;~S hittem,
1246 8| melyben a győztes nép~Ide befolyatta a mi szép hazánkba~Az egész
1247 7| pattogása fáj,~No de: ebcsont beforr.~S harag multán urunk~Ismét
1248 8| sebet...~Elmúlt a harc,~Beforrt a seb.~Aludj, aludj,~Szép
1249 3| terűl az ól,~Honnan juhoknak bégetése szól.~E lakhoz éjszakának
1250 2| elmegy fergeteg s hajó:~A seb begyógyul, s minden újra jó.~S az
1251 4| Bilincseit lerontja,~Akkor sebem begyógyuland,~S hüvösben nyugszom ott
1252 6| Azóta arcom és kezem begyógyult,~Arcom s kezem, mit tüske
1253 6| hasitékon át~A földgolyót behajítaná!~Szalkszentmárton, 1846.
1254 8| szitál a~Szolgáló s dalolgat, behallik nótája.~Csikorog a kútgém
1255 7| akkorára~A nyomor s bú régen behavaz.~És te vén rab, tőled már
1256 7| kisbéres a vendégoldalon,~Behordta a szénát gazda padlására,~
1257 8| bilincseket!~S kardunk mindig behullt a vérfolyóba,~Mely meghasított
1258 6| de látta~Még akkor is, ha behunyá szemét.~S majd apja halvány
1259 8| vitézségen,~Szemeit félig behúnyja,~És így kezdi cudar gúnnyal:~„
1260 4| De most az öregúr szemét~Behúnyni sem meri.~Pedig, pedig,
1261 5| férgek rágják a koporsó~Behunyt szemű, hideg lakóit.~Igen,
1262 6| sarokban megvoná magát,~Szemét behunyta, hogy ne lássa a~Számíthatatlan
1263 8| kalandoz a hold,~S a csillagok behunyták~Arany szemeiket.~Olyan fekete
1264 4| példát~A többi legénység,~Béhurcolva szelíden~Egy pár fürge leányzót,~
1265 8| vastag sötétség egészen behúzta.~Járó-kelő ember nem is
1266 4| Menék ebédre, és ebéd után~Beiktatának ünnepélyesen~A társaságba -
1267 5| a forrás habja, s dalai~Beillenének csengetyű szavának.~Ilyen
1268 8| Szájában pipája,~Lapátnak is beillet vón~Köpcös szopókája.~Zrínyijét
1269 8| földnek minden gondja van beírva:~E homlok egy kép, melyre
1270 8| Minden régi kedves helyet bejár...~„Cserebogár, sárga cserebogár!”~
1271 4| igaz, hogy noha sok földet bejára,~Sehol sem akadt ő Iluska
1272 8| tündöklik a világ előtt!~S ha bejárád a völgyeket,~Röpűlj föl
1273 4| fenyegeti.~Nem olyan könnyű ám a bejárás oda,~Őrizi kapuját sok iszonyú
1274 8| boldogítani.~Az égbe van szabad bejáratod,~S ha úri ház előtt kopognál,~
1275 3| öröklő hirnevet,~Szellem bejárja a földet és eget.~Bú- s
1276 8| Ezek kijőnek börtönükből,~S bejárják a világot.~És úgy történt.
1277 8| kinyíl e börtön ajtaja,~S ti bejárjátok a kerek világot.~S fényt
1278 4| mulatság lenne. Képzelem.~Bejárnák Tolnát, Baranyát velem.~
1279 7| fénymázas cipőkben~Lehet bejárni illedelmesen.~Hallgassatok,
1280 5| így ha mennyet és poklot bejárok:~A pokolban ami gyötrelem~
1281 1| Eljösz, éjszaknak havát bejárva,~Megleled hű Múzsafid porát.~
1282 6| megnyitotta várad kapuját,~S bejöttünk százan... százan! érted-e?~
1283 7| Vajjon ki lehet?~„Nem szabad bejőni senkinek!”~Igy kiálta ki
1284 8| előtt bezárva ajtaja,~Ha bejut is, csak lopva jut belé
1285 1| halvány képe;~Ott öröklő bék’ vagyon.~Rejts hát kebled
1286 7| Jöttek össze éjfelenként.~Békafejű, kígyófarkú,~Lángsörényű,
1287 7| kell nékem; víz maradjon~A békának és a halnak~És a rosz poétáknak,
1288 4| hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát, patkány-fejet,~Akasztófa
1289 3| bizton voltál~Rejtekében,~Bekeríte csontfalával~Bástyaképen.~
1290 7| ellened~Szegűlt leányodat;~Bekeriték őt apai~Tekintélyednek falai,~
1291 8| Amelynek minden tolla~A békeség egy olajága,~S amelynek
1292 7| tudom,~Hogy egymás mellett békeségben éltek,~Mert hisz te és menyasszonyom~
1293 9| A kivívott diadal utáni~Békeségnek a jelképe ez.~Ott megy ő,
1294 1| szelíden végre,~S könyörűlve békeségre~Álmaim karába vitt.~És láttam
1295 7| tombolt, prüsszögöt alatta,~Békétlenül rágván szájában a vasat;~
1296 7| hivedet,~S e szív sebeit bekötözni, ki téged~Még akkor is,
1297 6| mellemet,~Fog lenni, aki bekötözze,~Fog lenni, aki sebemet~
1298 8| Eltépte a nép a láncot,~S békójának töredéke~Fegyver mostan
1299 7| Kitáncolom a lelkemet!”~Bekopognak az ablakon:~„Ne zugjatok
1300 1| nyomák a kínos életet, ledől~Békülten a halom fölé,~S lágyult
1301 8| szomszédasszonyhoz kiváncsian~Bekukkantott, és szólt vala:~„Nos, hogy
1302 4| enni kell, a vendéglőkbe~Bekullog ismerősihez,~S egy-egy falatka
1303 4| végre szétoszolt~Egymást érő bel- s külviszály miatt;~S én
1304 8| szögletkőhöz, hogy~Majd belapult feje,~S rá sem mert nézni
1305 7| fejünk fölött,~Messze földet belát,~De ameddig szeme elhat,~
1306 7| Ha előttem e két fáklya,~Belátok a mennyországba. -~Tudod-e
1307 6| tenni énvelem!~Mérföldekre belátom a világot,~Szerelmemben
1308 8| ujra írt,~Aztán eltépte, belátván, hogy a~Kerékvágásba csak
1309 8| kürt, hangja méla tompa,~S bele-belemerűl síró fájdalomba.~32~Nem
1310 8| markolt üstökébe,~Ha a fésű beléakadt hajába.~S nem volt olyan
1311 8| nem magyarok, de németek.~Belebújtok majd a német ruhába,~Német
1312 8| Asszonyok virága!~S eltiporva, beledobva~Fertőzet sarába!~„Föl, barátim!”
1313 8| játszó!~Vermed lesz Budavár,~Beleesel, ha mégysz,~Maradj lenn
1314 3| A szerelem sötét verem;~Beleestem, benne vagyok,~Nem láthatok,
1315 6| S morgott hosszan, mig belefáradott.~*~Gedővár csendes, mintha
1316 4| tenyerű Fejenagy,~Ki már belefáradt~A példaadásnak kedvéérti~
1317 4| ugyan kutyául lett dolga,~Belefektettük a jó asszonyt a sírba,~Aki
1318 5| vágtatva,~Mintha villám volna belefogva.~Van beléje fogva négy paripa.~
1319 7| nem fagysz,~Ott a körmöd, belefujhatsz.~Muzsika szól, verbuválnak,~
1320 7| Képzeletem százrétü vitorlájába beléfújt,~Szétszakad a horgony, fut
1321 6| ássa,~Sodor magával s végre belehalni kell.~Most értem én csak
1322 8| nagyon szeretlek,~Hogy majd belehalok,~Egy személyben minden,~
1323 7| ringy-rongy eszméket vetve beléjök...~Mert ne is írj inkább,
1324 4| felhőt mind a két kezével.~Belekapaszkodott, el sem szalasztotta,~S
1325 8| gyümölcsnek,~Amíg megérik? ez belékerűl~Évezredek vagy tán évmiljomokba,~
1326 1| Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd.~Nagyságos báró,
1327 5| mennyországnak,~Nap, csillagok s hold beleláthatának.~Szivem volt a forrás vig,
1328 6| kék volt a felhőtlen ég...~Beléláttam... tisztán láttam belé...~
1329 4| Ott szekeret látott, amint belelépe.~Fazekasé volt a szekér,
1330 4| fölött kardját föltartotta,~Belelépett a nagy kamasz és elbődült,~
1331 8| Királyi szék áll előttem,~Belelövöm bársonyába,~Hogy csak ugy
1332 8| emberbőrbe öltözött,~Sátánokkal bélelt fenevadak,~Kiknek keblében
1333 4| tóhoz közeledett,~Kalapjának belemártá karimáját,~Ekkép enyhitette
1334 8| aztán jó éjszakát, erkölcs!~Belemászott nyakig a mocsárba,~És valódi
1335 4| minek néznék? az égre;~Belenézek kedvesem kék szemébe.~Kedvesemnek
1336 7| talán az~Elpirult lyány belenézett -~Elpirúla szinte, s tőle~
1337 7| De nem nézek a jövőbe,~Belenéznem nem lehet,~Mert az olyan
1338 6| Veled vagyok, veled!~Mélyen belenéztem~Fekete szemedbe,~S fehér
1339 8| hiába!~Ha ez így tart, belénk üt a mennykő.”~S László
1340 7| egyenest~A lyuk mellé,~S beleönté~A veder vizet;~Torkig tele
1341 8| Sírásodnak bánatos zajába~Beleolvad örvendő dalom.~Kis parányom,
1342 6| közelgő fegyvercsörgetést,~S belép férjéhez és rémülve áll
1343 4| keserű... mert könnyeim~Beléperegnek!~Debrecen, 1844. január-február~
1344 7| esztendő megbánja. -~Ha belépsz a házba, szent borzalom
1345 5| hogy rókafészek az,~Hová beléptetek,~Ha rá más bizonyság nem
1346 5| Amely ha készen volna, beleszállna~A hír, a feledés örök királya,~
1347 8| kéz varrja meg,~A győzelem belészeret,~S mindig ott lesz közelében;~
1348 5| csemeték~És a férgek máris belétek hulltanak.~A férges fát
1349 4| királylyányhoz lépe,~És beletekintett gyönyörű szemébe,~Melyet
1350 8| lop talán? ellenkezőleg,~Belétesz valamit, becsukj’ az ajtót,~
1351 8| esküt~Elmondották vóna,~Beléugrattak a~Dniester folyóba,~S jó
1352 8| ha mégysz,~Maradj lenn Belgrádban,~Vagy bujdoss hazátlan,~
1353 7| végre szinte öntudatlanúl~Beljebb-beljebb vont a vidék varázsa.~Először
1354 3| ujra forr.~Tettetés-e, vagy belösztön,~Vagy akármi más?~Csakhogy
1355 5| nem fáradva, folyvást rág belől.~Pest, 1845. január~
1356 1| fejtörő~Titok kulcsot lele.~Bélőlem - végre rájövék -~Költő
1357 6| szerte irgalmatlanul,~Ugy dől belőlük az átok, miként~Rothadt
1358 6| még áll hazánk.~Mi lesz belőlünk?... ezt én kérdezem,~De
1359 8| adta lelkét,~És mostan e bélpoklosok~Ezt kurjogatják:~„Minékünk
1360 1| virúla bájos éden~Kebelemnek belsejében?~Mert rózsámat ölelém.~Most,
1361 4| emlékül,~Mely fölszivárog belsejébül,~Lelkemnek vérét, könnyemet.~
1362 4| Mely ekkor égett keblem belsején!~Ott álltak ők, mint égi
1363 4| külsejét látom, megnézem belsejét;”~S nem törődve azon, hogy
1364 8| elleninkkel,~Ha kivesznek e belső bitangok...~Félre most,
1365 7| dobogott kebele,~Mintha azt belülről buzogány döngetné,~Mert
1366 7| síromon~A megvetés s gyalázat bélyegét! -...~De ezt kivánni tőlem
1367 4| S nagy mértékben aztat bélyegzi elmésség,~Azért is olvasni
1368 5| alatt;~Kopogtat a szél és bemegy,~Bár a cigány nem szól:
1369 4| módot keresett hát, hogy bemehessen.~A sárkánykígyó nagy száját
1370 4| csak vigy el odáig;~Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik.”~
1371 7| azt, hisz maga sem tudta.~Bement, de nem soká maradt sátorába’,~
1372 4| ártatlanságnak~Tiszta vizét is~Bémocskolja iszappal,~A hóra sarat hány,~
1373 5| gyermekem!~De szerelmem bemutatni~Megtiltotta végzetem.~Az
1374 7| SZILVESZTER ÉJE 1847-BEN~1~Hej, vannnak ma számadások!~
1375 7| Fölül még lábadat.~Mint béna koldús, csúsz elé,~Ki mankóját
1376 7| is fenn van,~Telhetetlen bendejét~Tömi asztagodban.~Meddig
1377 4| ÉJJEL~Kinézek én, benéz a hold~Szobámnak ablakán:~
1378 6| szétvonni újolag,~Nem mert benézni rettentő müvére,~S lélekszakadva
1379 6| földöntúli fénytől,~Midőn benéztem szeme csillagába.~Sötétkék
1380 4| szépen,~János vitéz már jól bennjárt az erdőben.~János vitéz
1381 8| S midőn mély álmokból a bennlakók~Sikoltva fölriadtak,~Elvágtatott
1382 8| Megálljon rajta a világ szeme,~A bennlakókat vallja boldogoknak~És istenítse,
1383 8| elnyelé,~Eltűnik a lámpa, a bennlevők pedig~Buzgón találgatják:
1384 7| hiába, mert a~Kincs királya~Bennmaradt a sziklák tömegében,~Ki
1385 4| sovány~Zsebem bicskája szépen benntörik?~Az ajtót ekkor megnyitá
1386 8| forrt az a~Kun barátság, benntörött bicskája...~De ez már a
1387 7| istent szolgálod?~Szépecskén benőtt az udvarod; semmi a,~Még
1388 7| menjek, ne pihenjek.~Én e benső szónak engedelmeskedtem,~
1389 7| amelyet~A tengerek árja benyel,~Csak tornyaik orma maradt
1390 7| Kaptam meg a kilincset~És bényiték,~S mit láttam! égi látomány!~
1391 5| Szentmiklósnak~Ifju népe!~Benyitottál a szivemnek~Közepébe;~Hej,
1392 7| hazám?~A nap is föllépett,~Beözönlő sugara~Nem boszantja képed?~
1393 4| hal akadna,~Akkora, hogy berántana engem:~Nekem is volna halászni
1394 8| völgyeket,~Röpűlj föl s állj meg bérceik felett,~S hogy megismerjék
1395 6| Természetes! hiszen a tölgy a bérceken~Kisebbnek tetszik, mint
1396 5| adnak.~A Duna hullámin,~Bércén, völgyén a vidéknek,~Tornyokon,
1397 1| merészen mászta Helikon~Bércét, örök életű hírkoszorút~
1398 1| rózsanedvhez képest,~Mely Ménesnek bércfokán~Omlik kéjes kedvet adva,~
1399 1| GALGAPARTIHOZ~Üdvözöllek messze bérctetőkről,~Szent helyek!~Hol a Galga
1400 7| Gulyásbojtár kedvese ölében.~Beregszász, 1847. július 12.~
1401 5| tiéd oly boldog, oly vidám!~Berekesszem a szelíd galambot~Vérszomjas
1402 8| ott~Egy kis padlásszobát~Bérelt ki, s nem tudá még,~Mihez
1403 6| ég a szivem, miként te.~Berence, 1846. szeptember végén~
1404 4| hogyha szól~Trágyárul, béresekről, gyapjuról.~És kérdi tőlem:
1405 4| Legényekre nem haragos,~Kivált béresére...~Hát ezért nincs pénze.~
1406 7| ráismére~Ostora hangjáról a béreslegényre.~Ugy megörűlt rajta, hogy
1407 4| istenadta,~Nem kell kednek bérest, juhászt fogadnia.”~Valahogy,
1408 8| Megfizette isten gonoszságod bérét.~E földön legyen úr a tót
1409 1| arca ége~Rózsáknak virító berkeként,~Melyre bíbor hajnal hinte
1410 1| virúla;~Vidám tekintete~Berkemnek kebelébe~Rózsákat űltete.~
1411 1| füzögetve bokrétát,~Szökdele berkének kedvesem árnyai alatt.~Jött
1412 6| Könyűivel lemossa vérem!~Berkesz, 1846. november 6.~
1413 5| vargainasok pofozkodása,~A bérkocsiknak embergázolása,~A zsebmetszők,
1414 8| milyen sorsra jutsz!~A bérkocsis fülét, fejét vakarta,~S
1415 8| az iszákos ember orra.~A bérkocsisnak sem kellett egyéb,~Az istenáldást
1416 8| Körültekint leselkedőleg,~Amott a bérkocsit pillantja meg,~Tolvajléptekkel
1417 8| se’ leszek rosszabb nála,~Berohanok a halálba,~Előre!~Ha lehull
1418 3| hó lehetnék:~A szán alatt beroskadnék;~Fölfordulna, s kedves babám~
1419 7| nem vígan,~Mint lámpa a beroskadt sírban.~Sári néni, hej,
1420 9| koronás haramja,~Légiónként bérszolgáidat,~Hogy számodra innen a pokolba~
1421 8| szállván az egekből,~Tüstént besározd magadat.~Sarat, sarat kell
1422 8| háztetőkre ugrott föl dühében.~És besüvített a kéményeken.~Tovább rohant
1423 6| Magányos éjim csendét, amidőn~Besüvöltötte puszta lelkemet! -~Mely
1424 6| Akközben Dávid rést lelt s besuhant,~Ahol Perenna elszorult
1425 8| a légbe~Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.~Legkivált
1426 4| csodálni,~És amerre mentek, s beszállásozának,~Induláskor gyakran sírtak
1427 6| Mert ő nem értett semmit e beszédből.~„Én lyány vagyok,” szólt, „
1428 7| illat vajon~Nem a virág beszéde-e?~Csakhogy nem értjük, nem
1429 5| megszólít egy-két jóbarátom;~Beszédeikre ritkán felelek.~Örültem
1430 4| Valamint fukaran bánik~Beszédeivel~Bíró uram,~A bölcs aggastyán. -~
1431 8| magában,~S mosolyga a badar beszédeken.~S a nevelő előtt~Nem tűnt
1432 4| Fölfogni értelmét király beszédének,~Aki egyet ivott, azután
1433 5| Messze estem, oh lyánykám, beszédes~Szemeidnek szép sugáritól...~(
1434 4| Kicsalta a leányt édes beszédével,~Átfogta derekát mind a
1435 8| a fiúval így beszélt,~S beszédiben~Nem volt nagyon sok összefüggés:~„
1436 4| Igaz egy betüig~Tartalma beszédidnek,~Mint igaz a szentírás.~
1437 7| meg;~Vajon mit mond nekik? beszédire~A fák merengve rázzák fejöket.~
1438 5| Hanem sikeretlen esdeklő beszédje.~Dűledez, dűledez; félig
1439 4| tudja, hol tanultak nyelvet?~Beszédjek, nem tudni, magyar-e vagy
1440 4| könyvével,~Könyvének igaz magyar beszédjével.~Pest, 1844. július-augusztus~
1441 5| gyorsan illanó~Tekintet volt beszédünk.~Tudod, ha hozzátok menék,~
1442 8| egykor e helyen szenvedtetek,~Beszélgessünk egy keveset,~Tanítsatok
1443 7| a bús őszi szél,~Halkan beszélget, nem hallhatni meg;~Vajon
1444 8| temetőben,~Kis gyermekemmel~Beszélgetek,~Szépet beszélünk,~Hallgassatok. -~
1445 5| társaságnak többi tagjai~Beszélgetének s énekelgetének.~Én ábrándoztam
1446 6| Leültünk ott a szikla tetején~S beszélgeténk. Kérdezte: ki vagyok?~„Egy
1447 5| pillantgatott reám.~Kitudtam a beszélgetés között,~Hogy ő német szinésznő
1448 7| S tartsunk olyan vidám beszélgetéseket,~Hogy hallgatni még az idő
1449 4| Mondjátok-e, ha estebéd után~Beszélgetéstek meghitt és vidám,~Mondjátok-e
1450 6| ölébe így fontuk tovább~Beszélgetésünk rózsakötelét,~S amint eszméltünk
1451 7| magad! bár rövid az élet,~Beszélgethetünk még eleget. -~S te is itt
1452 4| VIZEN~Beszélgetnek sajkámmal~A fecsegő habok;~
1453 8| éjjelenként,~Csillagokkal beszélgetnék.~Lenn a völgyben, lenn a
1454 7| vacsorára.~Társaimmal hosszan beszélgettünk.~Lobogott a rőzseláng mellettünk.~
1455 8| Nem is fösvény a szám.~Beszélgetünk is, de~Az csak félig beszéd,~
1456 8| Reményemen túl jó a sors,~Ajkam beszélhet szemeim helyett,~S kezem
1457 6| égről.~Nagyon homályosan beszélheték,~Mert ő nem értett semmit
1458 8| védelmére~Tündöklő kardomat!”~Beszélhetsz, jó vitéz,~Senki sem hallgat
1459 9| Szivemnek hangos dobbanásai,~Beszéljetek ti ajkaim helyett.~Itten
1460 7| gondolta: „Kár volt, tovább nem beszélnem,~Maradt volna még itt, s
1461 8| tőled s bámultalak,~Midőn beszéltél.~Az isten áldjon minden
1462 7| azonban vizet hordok a Dunába~Beszélvén ilyetén dolgokat tenéked;~
1463 7| Bezeg nem mondja, hogy beszennyeztem nevét.~Hát a jó szomszédok?
1464 7| urat, hogy... hogy... majd beszerezzen~Bakternek vagy kondásnak
1465 7| mint légtűnemények,~Miket beszínez a napalkonyat.~Adjátok vissza,
1466 7| lerója.~Kedvem kerekedett beszólni sok ízben~Öregeimhez, de
1467 4| hívatalában pontos kisbíró.~Beszóltanak ehhez az ablakon által,~
1468 7| szemeimre~Vont az egész földet betakaró fátyolt.~Nincs ezen fátyolnak
1469 4| Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.~Ugy merje kend Ilust egy
1470 7| Hát ne kiabálj.~Szájadat betedd,~S nyisd ki füledet,~Nyisd
1471 6| emberiség,~A föld egy nagy betegház,~Mindegyre pusztít a láz,~
1472 7| feküvék.~Kevély urak, e szent betegnek~Milyen segélyt nyujtottatok?~
1473 8| Vállait egy kínos élet gondja,~Betegség és ötvennyolc év nyomja,~
1474 8| vérpiros sugára~Életszínt vet a betegségében~Meghalványult szabadság
1475 4| BETEGSÉGEMBEN~Megmondtam úgye?: térj eszedre!~
1476 7| a szeretőjéhez.~Jól van, betekintek. Hát, öcsém, a Jutka~Épen
1477 5| én tudok,~Legkülönösebb a Betekints -~Ennek széles földön párja
1478 8| gyermekjáték...~Hátha mindazok beteljesednek,~Amiket én álmaimban láték!~
1479 5| végezte,~Meghallgatta isten s beteljesítette.~Kősziklákká váltak Ildikó
1480 7| láz fut rajtam keresztül,~Beteljesítvén kívánságtokat.~E szép bálokban,
1481 8| mik lehettek.~Nagy idők. Beteljesült az Írás~Jósolatja: egy nyáj,
1482 5| ráhull a halál fehér virága,~Beteljesűlve minden kívánsága.~Ezt várta
1483 8| respublika nagy és állandó marad,~Betelvék vágyaink... de én szeretélek,~
1484 7| Feledve még az ajtót is betenni,~Midőn beléptem.~Sokáig
1485 7| sokan tanulhattak volna.~Betért a csárdába, ha szólt a muzsika,~
1486 8| mennykő.”~S László komát betették fogságba.~Nem sokáig üldögélt
1487 5| Egykor ha pillantásod hozzám~Betévedett:~Látád a szívben meg nem
1488 7| mélységes sebét baloldalán.~Betlenné pediglen titkos kedvtelésben~
1489 8| madarak~Dala eget-földet betölt,~Arany felhők, e nyájas
1490 8| köre,~De e kört teljesen betölté~Lelkének fényivel.~Erkölcse,
1491 8| árad a ború,~Mely a szobát betölti?~E homlok egy egész könyv,
1492 8| fogsz túltenni rajtam,~Vagy betöltöd legalább helyem?~Vajha egykor
1493 8| mint vonzó példa áll...~Én betöltöm esküvésem...~Végszavam:
1494 4| Parancsolá János, s azok betörének.~No hisz keletkezett cifra
1495 5| ellenedre van...~Én inkább betöröm fejem,~Semhogy meghajtsam
1496 6| reggeledni kezdett,~A hajnalfény betört az ablakon;~Körűltekinte,
1497 8| szörnyű taglójával kapuját betörte,~Szép Itáliába zászlós Bulcsú
1498 8| És ilyen írat lett a sok betűből:~„Mi jognál fogva vernek
1499 8| Fejfámra ne legyen nevem~Sötét betükkel írva!~Jőjön csak a tavasz!
1500 3| domboru hant elején~Mindannyi betűi egy isteni lapnak;~Nagy
1501 4| könyvibe~Nagy neve örök betűit~Török vérrel irta be.~Hej,
1502 7| életen át múlás nélkűli betűket;~Hát én? én nevemet karcoltam
1503 4| űltében megfagyott.~Esett ez a betyárnak tudtára,~S csaplárnénak
1504 7| nyitja,~Hogy a vármegye a betyárokat~Már mind kipusztítja;~Még
1505 7| nem ment el az eszem,~Hogy beüssem orrom ilyen helyre,~Ha el
1506 5| sűlyedett.~Ha egyenest jársz: beütöd~A gerendában fejedet.~Hajolj
|