1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
2507 6| őt az ifju~Egy kerevetre: csínnal bánt vele,~Miként a gyermek
2508 4| Éd’sapám s anyámnak.~Lesz csinos ház, amiben~Megvonúlnak
2509 4| fekete átila-dolmányon~A csínos ezüst gomb -~Mert megvagyon
2510 1| hiába lakozik:~A huszárok csínosak, de~Kissé hosszuk újjaik.~„
2511 7| honvágy miatt.~Nyelvem hiába csínosítám, és a~Müvészet fénye hasztalan
2512 6| urfiak,~S a szép lyánnyal csintalankodtanak.~Szólt egy úrfi, ki mellette
2513 4| nem alhatom,~Hát galléron csíp az unalom,~S összenyaggat
2514 7| Mielőtt elébe lépek,~Igy csipem ki magamat,~Legyen újra
2515 7| Keresém és nem lelém meg,~De csipését érzem én.~Készakarva vagy
2516 8| Bánja is ő! galléron csípeti~A szent embert és tömlöcbe
2517 4| Sétára hát... csak el ne csipjen~Valamelyik hitelezőm.~Pest,
2518 7| mert különben~Meg talállak csípni,~Igy ni!~Ugye fáj?~Hát ne
2519 4| Elverte tán a jég?~Vagy a dér csipte meg~S bor nem termett elég?~
2520 7| Asszonyképet,~A parazsat túrta~Csiptető vasával...~Szólt az ifju
2521 7| poéták, bikficek,~Ugyan ne csiripeljetek~A szerelemről! kérlek szépen~
2522 4| agyonütötte,~Mert ez mindig az ő csirkéi közé járt,~S elette előlök
2523 4| Utána az éj,~Elűlnek a csirkék~És ludak és verebek,~Mielőtt
2524 4| nadrág régi rongy,~És lábát csizma helytt cipő födé,~Alkalmasint
2525 7| itt járok ezüstsarkantyús csizmában,~Inkább színám lenn a csapszékek
2526 4| barátja~Bagarja uram sem,~A csizmacsinálás~Érdemkoszorúzta müvésze.~
2527 7| számára~Verette a csengőt csizmája sarkára.~Rátermett a táncra
2528 7| volt sarkantyú kordován csizmáján?~A szép szó is fogott sörény
2529 7| Telemenne vízzel, sárral~A csizmám e rosz uton.~Gúnykacaj gyanánt
2530 4| Arszlánnak is beilleném.~Ha a csizmámnak talpa, sarka~Nem kérdené,
2531 8| Megvágja nagyjábul;~S a csizmaszárábul~Pipát húz ki, rátölt, és
2532 6| Csalódol; mert az élet csizmatalp,~S ez nem lesz új, ha egyszer
2533 6| elkopott,~Azért kiméld a drága csizmatalpat,~Amelyet nem szab kétszer
2534 6| Megtömjéneztem Phydias csodáit,~Látám Ilissust, mint virágozott,~
2535 8| És a világ, a nagyvilág~Csodákat látni készül!~Ismét magyar
2536 8| Mi több: szerelmem vagy csodálatom?~Pest, 1848. augusztus~
2537 6| vagy, oh természet!~El is csodálkozál,~Midőn körödbe léptem,~Hogy
2538 4| várva,~A tizenkét zsivány csodálkozására.~A kapitány ilyen szókat
2539 8| nem mehetett el,~Ott állt csodálkozó szemekkel~E bű-növény előtt,~
2540 4| országba,~Mindent, amit látott, csodálkozva láta.~A rózsaszín fénytől
2541 4| Fenyvesekkel vadregényes tája!~Tán csodállak, ámde nem szeretlek,~S képzetem
2542 6| fényes arculatját.~Most is csodálom, hogy szemem világa~El nem
2543 8| csillagok között a hold.~Azok csodálták őt, de nem szerették,~Lelkének
2544 8| asszony és~A lelked férfi, te csodás, mesés~Teremtmény! s én
2545 4| híja semminek,~Mig végre csődöt nem kapunk~Mi boldog pestiek!~
2546 2| gyászvidék.~Hol szivemnek béke, csönde~Romhalomba dönteték:~Tűnjön
2547 3| a bor;~Permetegje enyhe csöpjén~Vérem ujra forr.~Tettetés-e,
2548 9| gyáva népek a magyart;~Lánc csörg minden kézen, csupán a~Magyar
2549 8| lánc helyett most kardok csörgenek.~S halvány narancs helyett
2550 6| Olyan bús a rabbilincs csörgése.~Dalaim, mik ilyenkor teremnek,~
2551 8| sírhalmára dobta,~Hogy a csörgésre fölriadjanak, s ott~A földben
2552 7| hányva-vetve, mintha~Láncot csörgetnének.~És ne mondja senki, hogy
2553 7| mint~Fenyegető rémek,~A csörgő patakot hányva-vetve, mintha~
2554 6| és zúg, zúg az őszi szél.~Csörögnek a fák száraz lombjai,~Mint
2555 8| Mint ősszel a száraz levél,~Csörögve hull a földre!~Ismét magyar
2556 6| hogy~Ne halljuk láncaink csörömpöléseit.~Rab a világ, igen, kezén-lábán
2557 6| a csalogányt dalolni~És csörömpölni a rabláncokat.~Tudom, hogy
2558 7| Rajtam napestig szomorún csörömpölt,~S még álmaimból is föl-fölriasztott.~
2559 8| emelte föl... hah,~Mily csörrenés!...~Megcsördült rajta a
2560 7| Lágy karoddal, szép leány!~Csók-e ez vagy bor? biz én már~
2561 6| Fog lenni, aki sebemet~Csókbalzsammal forrasztja össze.~Ha rabbá
2562 5| Oltárom, homlokod;~És e csókban hideg~Lelkem reáfagyott;~
2563 4| ESIK~Esik, esik, esik,~Csókeső esik;~Az én ajakamnak~Nagyon
2564 11| lágyulva szerelmed~.... csókjai közt Dalma tüzének...~Ostfiasszonyfa,
2565 7| is~Madár danolása,~Hanem csókjaidnak~El-elcsattanása.~Mint szelíd
2566 5| Tornyokon, ablakokon,~Mindenhol csókjaik égnek.~Oly jókedvü a nap~
2567 7| Homlokod, szemeidet,~Elborítom csókjaimmal,~Mint a hajnal az eget.~
2568 5| Hogy szellemed majd égő csókjaimtól~S keblem tüzétől melegűljön
2569 8| Vándorsarúikról a port~Lenyalják csókjaink~S a hála és öröm könyűi,~
2570 4| ital,~Élnek a szerelem édes csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de
2571 3| tudnám, hogy másnak vár csókjára~Tündér orcád tejben úszó
2572 4| ének szóljon ajakán~A nap csókjától rózsás föld felett.~Az én
2573 3| DAL~Kit a dal istene~Szent csókjával füröszt,~Első vagyok, hazám,~
2574 10| Gyúlaszd még egyszer e szűt~Csókodnak lángival,~Mely nemsokára
2575 8| székely fegyvereket,~Azok csókodtul tündököljenek,~S azoktól
2576 8| beszéd,~A másik fele már~Csókokba olvad szét.~Nagy a mi örömünk,~
2577 8| Mért meg ne csókolnám?~Csókokban nem szegény,~Nem is fösvény
2578 6| leszakadnom ajakáról,~Mely csókola. -~Rég volt ez; azóta már~
2579 7| Csókolni... s oh szülém,~Te csókolád belém~A tiedet!~3~Virágot
2580 8| vénasszonyok,~S kik egykor lábad csókolák,~Azoknak csókold majd te
2581 4| pásztor, és~Van ölelés,~Van csókolás -~Ki volna más,~Ki eljöve?~
2582 5| Nem börtön-e a hivatal? -~Csókolgat a drága szabadság~Édes,
2583 5| űl Keve ölében,~Egymást csókolgatják, ölelgetik épen.~Amint ezt
2584 8| mennyországomat,~Mert akkor még nem csókolhattam,~Mint mostan, édes ajkadat.~
2585 7| meglátogassák,~S hogy ajkaikra csókolják talán~Az édes álmat, melyben
2586 4| Utószor ölellek, utószor csókollak,~Örökre elmegyek, örökre
2587 7| Ajkad, kezed, térded csókolója,~Álmaid hiven-virasztó őre,~
2588 7| ajkaid helyett~Fejfádat csókolok?~Itt hagynál engem? engem!
2589 8| feleségül vészem.”~S iddogálnak, csókolóznak nagyba’,~Minden, ami gond,
2590 8| Ma egy éve, hogy először~Csókoltál meg, kedvesem.~Édes volt
2591 5| Alig mult egy nap, már csókoltalak.~S te visszacsókolál és
2592 1| Hazája, boldog róna, hol~Csókolva ölelkeznek Csepe mezőivel~
2593 5| Hadd szíjam ki édes lelkét csókommal.~Vessek számot sok keserű
2594 6| ajkad szép bokrárul~Egy csókvirágot édes útitársul.~Távol tetőled
2595 7| cseppjéből~Egy-egy virág terem...~Csókzáporos tavasz!...~Virágos szerelem!...~
2596 1| halászleányka,~Hajtsd partra csolnakod;~Jőj, s űlj le oldalamhoz,~
2597 9| kell.~Csak félig van még a csomó elvágva,~Mit szét kell vágnod
2598 6| Összeszedem őket,~Kötöm egy csomóba,~Úgy vetem bele az~Égő kandallóba.~
2599 8| eget,~Igy ringatózott ama csónak~Ábrándosan a víz felett.~
2600 4| Szelíd merengésnek hintázó csónakán;~Partjáról a jövőnek~Csattog
2601 7| rónaságán~Szeliden reng csónakom,~Mint tavasszal esti szellő~
2602 5| úszik árján,~Mint enyelgő csónakos-család.~De midőn tevéled összejöttem,~
2603 6| felelt: „Evezz,~Taszítsd a csónakot!”~S jégzápor és golyók~Borítják
2604 6| Ki merne szállani~Most csónakunk után?”~Az ifju szólt.~A
2605 8| hadvezérek.~Ha megtérnek csonkán a csatákból,~Koldusbotot
2606 8| Rendben van az ország, nem csonkult határa.~Oroszlán-szemmel
2607 8| kürtjét! meg is érdemelte;~Nem csont-darab volt az, de tulajdon lelke.~
2608 3| voltál~Rejtekében,~Bekeríte csontfalával~Bástyaképen.~S ím, hogy
2609 4| nagyok.~Jó, hogy az embernek csontfoga van,~Ezt bölcsen rendelék
2610 8| haramja tán?~Itt hamvadott el csontja e helyen~Vagy látta még
2611 4| Fejenagy.~„Én morzsolom össze~Csontjaidat,~Mint a malomkő~A búzaszemet!~
2612 6| S - hogy hallgassatok - csontkezével~Szorítja össze torkotok?~
2613 1| Elhamvadtak a hatalmas csontok~Immár a borongó föld alatt;~
2614 6| dobtál irgalomból~Száraz csontokat nekem;~S akkor büszkébb
2615 6| Ott szedjék össze elszórt csontomat,~Ha jön majd a nagy temetési
2616 6| összeporlott csontom,~S szórd el csontommal hírem-nevemet...~Ne tudja
2617 8| az urakat,~Hogy oly sok csontot s oly kevés húst hagytanak.~
2618 4| száműzitek:~Vesse úgy ki csontotokat a sír~S a mennyország lelketek!~
2619 4| házba,~Ott a haramjáknak csontvázait látta.~7~Jancsi már hetedhét
2620 4| S az élhetetlen nyomorú csoport~Azt lesi gyáván: merre nyílik
2621 7| oszladozott számos apró csoportokra,~És elbujt a völgyek legtitkosabb
2622 4| a mezőség,~Hol a tehenek csordája legel,~Megnépesedik~Kétszárnyú
2623 7| világ ezeké volt,~Ha nem csordult, cseppent,~De ezek híjával
2624 7| Nedves tömlöc-falról sok víz csorga rája,~Kivitték száradni
2625 6| könnye, vére~Összefolyva csorgott le képére.~4~Szép Lidihez
2626 4| szablyáját,~Végigmetszette a csősz nyaka csigáját.~Nem kelt
2627 4| Gyakran ugortam alá,~Ha csősz-szagot érzék.~De az régen volt.
2628 8| most a halászkunyhó és a csőszház;~Csendesek a tanyák, a jószág
2629 7| hátát nyereggel,~Egy kis csótár van csak ráterítve,~Úgy
2630 4| leereszkedék,~Igen furcsán csóválá meg fejét,~Ily szavakban
2631 8| óriása;~S e lángokban milyen csudálatos~Mesés képek keletkezének!~
2632 1| Színházba seregesen tódúl a nép,~Csudálni a müvésznő érdemét;~S míg
2633 7| is kialudt,~Még akkor sem csüggedék.~Csüggedetlené a díj! -~
2634 4| S mindekkorig te el nem csüggedél,~A zsibbadásnak terhe nem
2635 3| életre~Kelti langy eső.~Csüggedésben, tikkadásban~Langy esőm
2636 9| gyávaságod,~S ha a balsors csüggedést nem hoz rád,~Elszegődik
2637 7| Még akkor sem csüggedék.~Csüggedetlené a díj! -~Díjam oly szép,
2638 7| végitéletet.~Föl, föl, barátom, csüggedetlenűl~S nem tántorogva egy pillantatig
2639 8| Hivatva érezé magát.~De el nem csüggedett.~Tán oly parányit végzett,
2640 6| puszta, vadon,~Vándorlok csüggedetten~Az örökkétartó jelenben.~
2641 8| lerázod.~Ki ismer engem csüggedőnek?~Kislelküséggel engemet
2642 3| Végtelenbe fú.~De azért nem csüggedünk ám,~Aki lelke van!~Szembeszállok
2643 1| vállamon;~És mégis vajh mi csüggeszt?~És mégis vajh mi nyom?~
2644 7| szélére.~A köd pedig, az éj csüggeteg tábora,~Mert fő nélkül maradt,
2645 4| Röpűlt felém anyám...~S én csüggtem ajkán... szótlanúl...~Mint
2646 7| Mintha együtt vernénk a csürhére disznót.~Néha-néha jön egy
2647 8| szeretheted~A szép halálnál a csuf életet,~Te inkább sírba
2648 4| mersz te tenni világnak csúfjára?~Lopod a napot és istentelenkedel...~
2649 8| hajt,~Az, isten, tégedet csufol!~Meg vagy csufolva, isten,
2650 8| nyakunkat,~S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!~Szolgák vagyunk,
2651 8| magyar nemzetet~Veszettül csufolták.~Megálltak ám a magyarok~
2652 9| Tyúkmadár lett a vitéz oroszlán.~Csúfolták az öreget keményen,~Hogy
2653 8| tégedet csufol!~Meg vagy csufolva, isten, ott a földön,~De
2654 8| hosszan kiölté,~Mintegy csúfolva a világot,~Ki ilyen csúffá
2655 8| ígét,~S díjok halál lett,~Csúfos halál!...~Megemlékeztek
2656 9| Idegenek ölelése~Nem tesz csúfot rajtatok.~S ti apáink, anyáink,
2657 4| Szomorú dolog ez s valóságos csúfság;~Gyötri lelkeiket gyalázatos
2658 9| járja,~En kinunkra, világ csufságára?~Kár azoknak a szabadság
2659 7| napján elfogott,~És rám csuká szobámnak ajtaját,~S rab
2660 4| Pontos kisbíró által~Kalodába csukatta.~Ott nyögi most fájdalmát
2661 7| amit mondtam, hazugság,~Csúnya hazugság volt. Le akartam
2662 4| Adta finnyás közönsége!~Csúnyaság, amit mivel:~Minden este
2663 7| virágok közt ballagnék,~S csupamerő csillag voln’ az ég!~Körösladány,
2664 4| TAKARÉKOSSÁG~Akármikép csűrjük, csavarjuk,~Szép, aki gazdálkodni
2665 7| Hogy az maradjon szárazon.~Csuron víz vagyok. Még megérem,~
2666 7| lábadat.~Mint béna koldús, csúsz elé,~Ki mankóját elveszité.~
2667 8| férgeket keresne,~Hogy tőlök a csuszást tanulja.~És mentül kisebbnek
2668 7| Ott a fák alatt a kígyó~Csúszik-mászik és sziszeg,~Ott van a strucc,
2669 3| őt a sors haragja~Földön csúszni rendelé.~Vagy ha száll e
2670 8| Marjátok, marjátok, ti csúszók, sarkamat,~Hátra sem fordulok,
2671 6| testvérgyilkolás!~Kigyóként csúszott Dávid a terembe,~Hol apja
2672 6| emberméltóságunk,~Mint a féreg, csúszunk-mászunk,~Mint a férget, eltipornak.~
2673 5| légynél:~Az még röpül, te csuszva, mászva mégy.~De minden
2674 7| CZAKÓ TEMETÉSÉN~† öngyilkosság
2675 9| hiába volt a vásár,~Elhihet’d:~Kit az isten elhagyott,
2676 6| s szemében~Ellenszegűlő dacnak lángja gyúlt,~„Nem ugy,
2677 5| mert bánt, élni vágyok,~Dacolni van kedvem vele.~Agyag voltam,
2678 5| egykor vakmerő kebellel~Dacoltam sorssal és világgal.~Bátran
2679 4| rája nehezűl,~Nemcsak a jó dáde egyedűl:~Oldalain egy-egy
2680 9| nemzetünk~Egy szálig,~S dagadjon föl kifolyt vérünk~Árja
2681 7| cigány,~Az erek is csakugy dagadnak a nyakán.~S mit össze nem
2682 3| tombolsz~Őröd ellen.~Égsz, dagadsz... alighogy bírom~E keresztet!...~
2683 2| Melyektől szívem oly gyakran dagadt,~És minden szenvedés emlékzetét~
2684 1| érzemény, mely lelkesítve~Dagasztá e meleg kebelt,~Rózsás berek
2685 7| érzeményben,~Mely kebled dagasztja föl,~Szemed egy pillantásában,~
2686 8| melyet~Először tanuljon dajkától a gyermek,~És ha a csatában
2687 7| Kit én választottam, a dal-mesterséghez~Nem ért az a madár.~S egyszerű,
2688 7| Neved, drága Erin, élni fog dalába’,~Még az órában, melyben
2689 7| nagy. -~Halljátok Homért?~Dalában a mennyei bolt~Egy csendes
2690 5| Szelíd a forrás habja, s dalai~Beillenének csengetyű szavának.~
2691 4| fájdalom:~Dalt dalra költök - dalaimmal őt~Elaltatom.~Debrecen,
2692 1| DALFORRÁS~Költőnek lenni isteni,~Én
2693 1| harcba~Akkoron röpűlt a dalia,~S mint erdőnek a viharban
2694 4| előtt?~Midőn születtek Árpád daliái,~S ragadva kardot, a vérkedvelőt,~
2695 7| seregestül~A harc mezején elesett daliák~Bús szellemei.~Minden mi
2696 3| ruházom~A bübájat, a varázst,~Daljaid, mivé kivánod,~Azzá testesülni
2697 5| gyönyöreért sem,~Minden darabja dallá olvad~Lelkemnek titkos műhelyében.~
2698 7| Lelkem fölött az álom víg dallással~Madár módjára ringatná magát.~
2699 1| ugrándozva, vagy édes örömben~Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli
2700 11| álmak ölén.~Ő megyen, és Dalmát pusztító lángok emésztik,~
2701 7| teremtés.~Vége, vége már e dalnak,~Elváltunk, és nem tudom,
2702 8| Bár adhatnék nekik~E dalnál nagyobb bért!~Dicső fiak
2703 7| csakhogy amig jön egy ilyen dalnok,~Addig hány keserves nyávogást
2704 6| gyermekét,~Sirassa benned dalnokát a hon...~Legkeserűbb az
2705 6| Hint a tavasz fürteidre,~Dalnokod meglátogat.~Én leszek az
2706 6| jövendő!~*~És ti elkésett dalnokok,~Hallgassatok!~Hallgassatok,~
2707 6| kérdeni fogod:~Hol van legelső dalnokom? hol ő?...~Egy sírhalom
2708 6| sugárival! - -~És míg ti benne dalnokot sirattok:~Az én könyűim
2709 7| mi sötét,~Minden mi sivár~Dalodba’, királyi utód, Oszián! -~
2710 7| világos,~Minden mi virágzó~Dalodban, oh koldusok őse, Homér!~
2711 1| fizetnék~Bőven én néked dalodért; de sorsom~Nem kegyel. Csak
2712 5| költő s ember,~Hogy dalod s dalodnak~Kútforrása, szíved,~Tiszta
2713 9| Két rózsafa ismét virít~Dalodra, és lehajtja mámoros~Lelkem
2714 8| madaram, dalolj,~Eszembe jut dalodról,~Hogy egykor éltem, hogy
2715 8| mesteremet,~Aki szép szabad dalokra~Tanít engemet.~S ne feledd
2716 6| szólt;~Vagy tán nem is madár dalolása~Volt ez, hanem szivök dobogása.~
2717 8| Sohajtja, akkor a legboldogabb.~Dalold el mind, mivel szived teli,~
2718 9| füröszt~Égő sebet hullámival.~Daloldj, dalolj, kedves madár,~Eszembe
2719 1| hevítenek.~Kit tekintsek, kit daloljak?~Mondjátok meg istenek!~
2720 7| utód, Oszián! -~Csak rajta, daloljatok egyre,~Verjétek a lantot,
2721 7| más,~Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,~Legyen minden dalunk
2722 7| ütne fészket és ott~Ágamon dalolna.~Lennék váromladék~A hegy
2723 7| kedvese van.~Virítsz, virág, dalolsz, madár,~És te ragyogsz,
2724 8| daloltál harci vágyakat,~Azért daloltad bátorságodat,~Hogy amidőn
2725 8| te itthon vagy még!~Azért daloltál harci vágyakat,~Azért daloltad
2726 8| vágyat annyiszor~Éreztem és daloltam!~S e vágy, e láng még most
2727 3| kútfeje~A dagadó kebel;~Dalomnak hangjai~Onnan szakadtak
2728 7| épen jól jöve ki!~Ő méltó dalomra! testi-lelki képe~Bátran
2729 8| napsugárnak~Áldása rajtatok,~Vidám dalosmadártól~Reszkessen ágatok.~Örök
2730 6| egyesűltök,~Közétek bájol engem dalotok.~Öreg vagyok, de bárha reszket
2731 3| Lantjának adta érzetét,~S dalszárnyon a lángérzemények~Madárként
2732 1| Végihez ér nagy fáradozása a Danaidáknak,~Föltészi a sziklát hegy
2733 7| s a vén meséket s durva~Danáinkat méltán lenézitek.~Büvészeinken
2734 3| a barna, haragos,~Midőn danáját hallaná:~Feledni kezdé a
2735 2| illanó vizár~Vig hangokat danol.~A hegysor elmarad;~Az ifju
2736 7| De hiszen ez nem is~Madár danolása,~Hanem csókjaidnak~El-elcsattanása.~
2737 4| Jókedvemben nincs határ;~Danolhatnék, fütyölhetnék,~Egyikhez
2738 4| átkozott pénzit?~Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak,~S én
2739 8| lelkét~Vagy lelkének csak egy darabját~Vagy egy tekintetét csak,
2740 7| ezen kívűl~Még maradna egy darabka hátra,~Azt csak arra használnám,
2741 7| folyóvíz,~Hegyi folyam árja,~Ki darabos utját~Sziklák között járja...~
2742 4| otthon;~Mert ha még soká darál előttem,~Nem hiszem, hogy
2743 7| Rágalom malmára, pletyka darálóra;~Üssön le a mennykő a feje
2744 8| Édes szülőjét!”~Ennyit darált a vén malom~Egy lélekzés
2745 7| tágan lankad, tudna~Harci dárda ellen íjt feszíteni,~És
2746 4| koszorú,~Vagy mint a bakter dárdájába ütődött~Éjjeli holdsúgár,~
2747 9| Féljetek,~Nem szúr által dárdájával~A vad kozák titeket;~Feleségink,
2748 4| DÁRIDÓ UTÁN~Ez volt aztán az éjszaka!~
2749 4| állapot?~Kincsem vetélkedett Dárius kincsével,~S most küszködnöm
2750 8| Ő, a világnak jótevője,~Darócon hentereg.~De íme végsőt
2751 2| míg őszi légen át~Vándor darúid V betűje szállt;~Midőn az
2752 4| sóhajtani;~A levegőeget daruk hasították,~Magasan röpűltek,
2753 7| amott kikelet.~Vándorló darvak úsznak át az égen~Az őszbül
2754 5| S id’adnák a világot rá’dásnak,~Szeretőmet mégsem adnám
2755 5| szegénységet tőled,~De rá’dásul add a szeretődet.~„Ha ez
2756 6| és a hajnaltól pirultak~*~Dávidnak már nem kelle temetés,~Elnyelte
2757 4| nem kutatva: mi~Valék, deák-e vagy csizmadia?~Másnap fölléptem
2758 5| Mostan ölelkezik egy hamis deákkal,~Kinek a bor kissé megzavarta
2759 4| DEÁKPÁLYÁM~Diligenter frequentáltam~
2760 1| fogunk mi ezennel!~S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel~
2761 4| Csavargó vagyok én.~Betérek Debrecenbe~Bolond Istók gyanánt,~S
2762 4| EGY TELEM DEBRECENBEN~Hej, Debrecen,~Ha rád emlékezem!...~
2763 4| jóbarátai.~Kilódul egyszer Debrecenből~S a jóbarát előtt megáll,~
2764 4| hamar lerúghatám;~Még idővel degradáltak volna tán.~Tyhű, látjátok,
2765 4| fekete~Emlékezete~- Mint Dejaníraköntös - rajta van~Letéphetetlenűl,
2766 8| háladatlant~Honárulónak deklaráljuk~És nyársra húzzuk!~Készülj
2767 4| Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;~Deleléskor hosszu gémü kútnál~Széles
2768 8| megülték e napot apáink.~Délelőtt komolyan ahol tanácskoztak,~
2769 7| Vándorlok kis sajkámon, mint~A delfínen Árion...~Néha száll csak
2770 5| Nap sugári megaranyozák;~Délibábak távol tengerében~Mint hajók
2771 5| Csak képzetemnek tündér délibábja,~Amelyben lelkem ujra látja~
2772 8| szép róna földére,~Mely a délibábnak szülő tartománya,~És amelynek
2773 4| Tiszáig nyúló róna képe.~Délibábos ég alatt kolompol~Kis-Kunságnak
2774 4| falu népe, kivált~Vasárnapi délnek utána,~És nagy mértékben
2775 7| hamarján:~„Éjfélkor légy a vár délnyugati sarkán.”~Hogy ért Veselényi,
2776 7| mutatja:~Éjszak-, kelet- s délre; csak nyugat felé nem...~
2777 5| Mostanáig itt vígadtunk~Tennap déltül,~Nem csoda hát, ha kissé
2778 7| háznak érdemes gazdája,~Ha a délutáni álom borul rája.~A tornác
2779 7| szád hirdesse ezt,~Minden Demosthenesnél~Szebben beszél a tett.~Építs
2780 8| tornyai,~Sötét barlangok, denevértanyák,~Egy új hazát, hol minden
2781 4| Sub rosa maradnia.~Csak denique mi közöttünk~Sine fine folyt
2782 7| ingyen nem adják,~A gyertya~Derága,~Minek ég itt~Hiába?~Házasodjunk,
2783 7| őszbe vegyűl már,~A tél dere már megüté fejemet.~Elhull
2784 4| legközepében~A szélvészhányta dereglye,~Vagy mint a dióhéj,~Mit
2785 4| sárkány torkába.~Sárkány derekában kereste a szívet,~Ráakadt
2786 6| szívnél a világon~Jobb, derekabb szív sem lehet.~Mint aggódtam,
2787 8| aludtak.~2~Kacagányaikat derékaljnak vették,~Fejöket domború
2788 5| fejem,~Semhogy meghajtsam derekam!~Borjád, 1845. szeptember
2789 7| orcáján;~Csak úgy líg-lóg derekán ruhája,~Mintha rá villával
2790 3| nevel.~Két csillag sugara~Derengje át egünk:~Hon és erény legyen~
2791 4| mosolygani fog ez,~Ha majd derengő ifjuságunk~Idő jártával
2792 1| Melyek majd borongva, majd derengve kelnek,~Indulatcsatáit a
2793 5| Homályos a nap, a mező deres;~Pásztor, betyár meleg tanyát
2794 5| tégedet, ki a hont~Ha nem deríted is, de dőrited.~Szegény!
2795 6| börtönömbe jő el,~S föl fogja azt deríteni~Fényes hajnalcsillag-szemével.~
2796 6| sárga tövisfa, a reggeli dértül~S az ifju halvány arca szeme
2797 5| felett?~Felhős ég is mutat derüt...~Csakhogy, midőn a nap
2798 7| iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök~És örülök szilajan. A háború
2799 6| könnyen átváltoztatod... - -~*~Derűlt kék éj volt, tiszta csendes
2800 8| szállanak,~Mint ősszel a derűltebb ég alá~Hosszú sorban a vándormadarak;~
2801 1| HONVÁGY~Borúnak éjjelén, derűnek hajnalán~Feléd siet remegve
2802 5| nyíló ablakom~Tábláin a tél dérvirága nő. -~Az én kedves pajtásom
2803 7| S erszényem mint lapúl!~Dés, 1847. október 20.~
2804 6| Helvéciában Tell Vilmos,~Párizsban Desmoulins Kamill...~Itt is leszek
2805 6| öleli,~Csak a koporsónak deszkája,~S halvány ajakad~Más nem
2806 6| Te összetört hajónk egy deszkaszála,~Mit a hullám s a szél viszálya~
2807 9| dörgött az ágyu~Vizakna s Déva közt,~Ott minden talpalatnyi~
2808 7| vármegye főtáblabirája!”~Dezsőben nem nyargal szilaj vér patakja,~
2809 8| villog.~Te lész a győző, a diadal-ív~Ha elkészűl, a te számodra
2810 7| farka;~Szép szivárvány, szép diadalív~A verőfény tiszteletire,~
2811 9| föld fedi,~Megéneklem majd diadalmadat,~Szabadság, és a szent halottakat,~
2812 7| hős, ennek~Valának legtöbb diadalmai...~Isten kötötte össze lelkeinket,~
2813 6| bukását~S a rosznak örök diadalmait.~Hallottam már az éhezők
2814 4| Kevélyen gondolva nagy diadalmára,~És számos szerencse-kivánások
2815 6| szétrepesszük a szent levelet,~Mit diadalmas őseink írának,~Szivök vérébe
2816 4| Mondá a szentegyházi fogoly diadalmasan.~„A toronyba megyek fel,~
2817 8| aki kész a hős-halálra,~Az diadalmaskodni fog.~Induljatok~Százezerével,
2818 8| katonája voltál,~Nemsokára diadalmat űl,~De te nem lész itt a
2819 8| kebledre,~És szivárványt diadalmi~Koszorúnak a fejedre!~Nézd,
2820 9| Dobogjatok szíveink kevélyen,~Diadalmunk előérzetében!~Pirulj, arcunk,
2821 8| Megemlékeztek a győzők ezekről,~S a diadalnak örömébe szőtték~Szent neveiket
2822 6| Száguldjanak a kivivott diadalra,~S ott hagyjanak engemet
2823 7| mente;~Igy jött elé fényes diadalszekerén...~Megölte az éjet, fejét
2824 7| becsavarogtam,~Mint a garaboncás diák.~Itt űlök feleségem mellett~
2825 4| nem tudjuk;~De ő fennen dicsekszi el:~Milyen pompás szobái
2826 8| maradéktokat!~S ez a faj dicsekszik őse érdemével,~Híres hajdanával
2827 1| tett, amelyet érc, márvány dicsér:~Minden, ami bájol, s vággyal
2828 7| lelt engem, hogy szembe dicsérek?~Most veszem észre, hohó!
2829 4| a komédia!”~Fülemnek ily dicsérést~Kellett hallgatnia.~„Tudom,
2830 8| mindezért jár~Díj avvagy dicséret,~Nem engem illet az,~Egyedül
2831 5| vagy két itce bort.~Hanem dicséretére mondhatom:~Nem is látszott
2832 8| az,~Egyedül csak téged,~A dicséretet és~Díjat te érdemled...~
2833 8| maga,~Kinek, midőn az ő dicséretét~Hallotta, jólesett,~Midőn
2834 8| őket zajra, rivalomra:~De dicséretökre legyen mégis mondva,~Egyetlen
2835 7| tarka víg beszéd...~Hej dicséri az öreg az ifju~Elméjét,
2836 4| BOLDOG PESTIEK~Hiába is dicséritek~A szép természetet!~Az tart
2837 8| papja a kis csalogány.~Hadd dícsérje, ne bántsd, éneklésével
2838 7| előtted elpirúlok,~Hogyha dícsérsz engemet,~Oh mert érzem,
2839 4| csapszék asztala mellett~Dícsérte az istent.~A becsukott templomban
2840 1| Szikráznak a szemek,~Telt a kebel dicsétől~Harc nagy reményinek.~Jaj
2841 7| töviskoronádat leveszi,~S helyébe a dicskoszorút teszi,~Veled sirok, ha fájnak
2842 6| homályosabban láttam őket:~Annál dicsőbbek voltak, és szivem~Annál
2843 8| neki... nem küzdénk mi~Sem dicsőség-, sem dijért.~És ha újra
2844 8| magyar nép szívesen lát,~Dicsőségének tartja, ha~Hizlalhat bennetek,~
2845 8| uralkodol még te~A magad s néped dicsőségére!~Pest, 1848. február~
2846 6| főmet, melyet övezett~A dicsőségnek csillagkoronája.~Ily nagyszerűnek
2847 7| Lelkök lobogó tüze, önnön~Dicsőségök ragyogása vevé el?~Nagy
2848 8| verésében,~Lemondanék minden~Dicsőségrül érted~S megszereznék érted~
2849 8| nevünk nagy és hires,~Te dicsőségünkhöz még több sugárt keress,~
2850 8| Inkább kofa, mint hős legyen.~Dicsőségünknek kardja! csak most~Készültél
2851 7| fel;~Mit én nem egészen dicstelenül kezdék,~Folytasd te, barátom,
2852 8| szerzett társakat magához,~Nem dicsvágyból, hogy egymaga~Végezze bé
2853 8| teste,~Ugy áll a hidegben s didereg... az inség~Vastagon van
2854 8| mellettem nem űlsz.~Itten didergek egyedűl,~Várom, hogy elálmosodom,~
2855 8| utca szögletében egyszer,~S didergett... késő őszi este volt.~
2856 5| kincsével van tele.~Ah, mon dieu, ha végiggondolom~Egy gőzhajói
2857 6| zsarnokát,~Hadd kapjon érdeme dijába’~Kezére bilincset, nyakába~
2858 8| kemény mostohájok,~Izzadásuk díjában nekik csak~Kenyeret vet
2859 1| tőle.~Hát legyen versem dijad és jutalmad,~S majd ha a
2860 7| pap híznék meg~Az esketés diján.~Igaz, hogy ily leány nem~
2861 8| Nem várok én dicsőséges s dijat~Munkáimért...~Kötelességet
2862 8| csak téged,~A dicséretet és~Díjat te érdemled...~Mert tőled
2863 8| Egy ilyen nap vezérsége,~S díjazva van az élet...~Napoleon
2864 8| ön,~Sőt érte még meg is dijazzák.”~Bódultan tért az ifju
2865 8| hogyha megfizetnek érte.~Én díjkivánat, díj reménye nélkül~Fáradtam
2866 7| csak~Egy fillére is akad,~Díjul annak én azonnal~Fizetek
2867 7| AUGUSZTUS 5-DIKÉN~Itt a gyűrü, itt a gyűrü,~
2868 4| DEÁKPÁLYÁM~Diligenter frequentáltam~Iskoláim egykoron,~
2869 3| DÍNOMDÁNOM~Hegedűszó, furulyaszó, cimbalom...~
2870 4| szélvészhányta dereglye,~Vagy mint a dióhéj,~Mit a gyerekek~Pocsolyába
2871 7| isten, hol jár az eszem.~Diósgyőr, 1847. július 8.~
2872 3| is a másvilágba reppen.~Diószeg, 1843. október 15-31. között~
2873 4| törte.~Látszik a hajónak diribje-darabja,~A holttesteket a tenger
2874 1| peregve~Áztatják arcom hervadt díszeit.~Színekkel tarkaékesen szivárvány~
2875 5| Hogy a vidéknek vált bámult diszére.~De ő a lyányka szépségét
2876 4| mit jelent?~Ott huzódik a diszes csapat~Hosszu sorban zöld
2877 8| S a fecskefészeknél nem díszesebb.~Kietlen, puszta mind a
2878 5| terem?~Ha szerelemmel nem diszeskedik,~Mit ér az élet, ifjuság
2879 4| hol a bor? tölts!~Korpafőt diszít selyem kalap,~S az okos
2880 6| mint menyasszonyát még~Nem diszíté egy királyfi sem.~Fürteidre
2881 8| Mellyel bizalmatok bennünket diszített,~Fényes polcunkról lelépünk
2882 4| ablakot,~A nap szemembe süt.~Disznó forró idő!...~No semmi;
2883 8| bocskort, cudarság.~Ezt a disznók, de még~A rablók sem teszik.~
2884 7| együtt vernénk a csürhére disznót.~Néha-néha jön egy az igazijából,~
2885 2| DISZNÓTORBAN~Nyelvek és fülek... csend,~
2886 8| Tán megirigylé a földtől e díszt~Az ég, s magához fölragadta?...
2887 7| föltámasztva~A hajdankori divat,~Az a régi idő, melyben~
2888 7| saját magam sem~Arra, hogy divatban voltam hajdanában.~Akkor
2889 8| egy kicsit a~Nyakatok?~Uj divatu nyakravaló~Készül most~Számotokra...
2890 8| Mutasd mélységes medred,~S dobáld a fellegekre~Bőszült tajtékodat;~
2891 6| Gyűlölnek ők, és átkaik kövét~Dobálják szerte irgalmatlanul,~Ugy
2892 5| Ha úton-útfelen~Sárral dobáltatom...~Ha senki nem lesz is,
2893 8| S ahányszor a fiú kezébe~Dobának valamit,~Fölvette a pálinkás
2894 9| engemet!~Szivemnek hangos dobbanásai,~Beszéljetek ti ajkaim helyett.~
2895 4| lába,~Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölő
2896 7| vagyok én a csatatérre.~Dobják le testemmel együtt majd
2897 4| Mikor e szók érinték füle dobját.~„Mit szól kend erre, Harangláb?”~
2898 8| mondom én: a régi épületnek~Dobjátok félre mindenik kövét,~De
2899 8| Hozzánk illik, merészséghez,~Dobjuk el már azt a kockát,~Ha
2900 8| visszajösz, a csatornába doblak.”~A kisfiú ezt a dolgot
2901 6| illatos virág,~Miket feléje dobnak, hogy szagolja,~Olyan kedvtelve
2902 8| Bizonyságtételért~Egy-egy gyémántkövet dobnék el~Minden kis szavadért.~
2903 6| visszagondolod~E dicső kort: dobog-e szived?~Költ-e benned, mint
2904 4| futása~Zúg a szélben, körmeik dobognak,~S a csikósok kurjantása
2905 8| haláltól~A sziveket, mik előbb dobogtak,~Ujra víni a szabadság harcát~
2906 8| holnap?~Mire virad, tán már dobolnak,~Akkor aztán ki a csatára~
2907 3| nem fogamszanak.~Hanem ha dobsz egy-két garast:~Fogaddsza
2908 7| az ablakon.~Miért is nem dobtak itt ki?~Tűrném a többivel;~
2909 8| Tömlöcbe vettetett.~„Miért dobtok engem~Fekete tömlöcbe?”~- „
2910 8| oda!~Most a kocka el van dobva.~Zsivány voltál, vagy és
2911 11| ellen,~Mint sáska-sereg!~Nem döbben-e meg,~Bármilyen erős, nagy
2912 9| nemzetem, magyar nép,~Nem döbbent meg, nem riaszt föl e kép?~
2913 8| Mikor meghallották, hosszan döbörögtek,~Elküldték keletre, nyugatra
2914 4| kétségb’esés vagyon,~Minden döfése százszoros halál.~Pest,
2915 8| könnyek zápora.~Oh gaz dög, oh te istentagadó,~Te ördögfának
2916 7| Valami vén cigány lök be~Dögkutyával egy gödörbe.~Jaj nekem,
2917 4| lágyszivü kántornak~Dühteljes dögönyözője,~S engesztelve sohajtott:~„
2918 8| ha ekkép éhen vesztetek,~Dögtestetekre hollók szállanak,~Mert nem
2919 5| lesz,~Mely eltaszít, miként dögvészest:~Kezed még akkor is ölel.~
2920 7| sátán zászlaján,~S még a dögvésznél is harapósabb talán;~Annyira
2921 7| Ilyen a csaplár, a vén Dömötör;~Hát a felesége?~Ez takaros
2922 3| vászonánál~Ő se’ jobb:~Engem dönget a lopásért~S szinte lop;~
2923 4| kiáltott János, ezt magam döngetem.”~S óriás kezéből kivette
2924 8| szomszédasszonyt fölveré~Álmábul ökle döngetésivel,~Mit a nyikorgó ajtón gyakorolt.~„
2925 5| részeg apja,~Benn feleségét döngeti.~Hatvan, 1845. július 10-
2926 7| Mintha azt belülről buzogány döngetné,~Mert ím kötélhágcsó indul
2927 4| az asztal alól,~És addig döngette, amíg csak~A seprőnyélben
2928 6| fönn csattognak, itt~Lenn döngicsélnek.~Nem rengedez sem a~Virág
2929 7| mit a fergeteg~Ki képes dönteni,~De méltóságos derekát~Meg
2930 2| béke, csönde~Romhalomba dönteték:~Tűnjön is nagy messze tőlem,~
2931 7| rabok hona.~Semmi más, mint dönthetetlen kőfal,~Semmi más, mint lánccsörömpölések -~
2932 5| Csókoltam szemfedőd,~E dönthetlen határt,~Min túl nem léphetek,~
2933 5| magadban...~Téged le nem dönthettenek.~Szentül hiszem, ha a világ~
2934 6| álmodom,~Mik a virágot romba döntik,~S az ó világnak romjain~
2935 1| emelnek,~Akár nyomor s inségbe döntnek át,~Míg a koporsó nyugtomat
2936 6| tanyázott.~A századoknak döntő lábai~Elgázolák rég e vár
2937 5| Amennyi bor öt más embert~Döntött volna meg:~Annyi még jóformán
2938 1| Hahahaha!”~S ugyan mi dörge? „A boszús Olymp.”~Nem. „
2939 6| műhely, hol a komor kovács,~A dörgedelmes égiháború~Készítni szokta
2940 7| az orkán zúg, s a felhők dörgenek, én a~Lant idegébe kapok,
2941 7| rövid nap mulva az ágyúk dörgének,~De csalatkoznék, ki ostromnak
2942 6| ifjut~Nem rettenték meg a dörgő szavak,~Sem a szemeknek
2943 1| tanyán.~S hogy harsogtatta~Dörgőleg mindenszerte,~Konrádnak
2944 8| S indult és folytatá a dörmögést:~„Hiába is beszéltek, mert
2945 6| amelybe a villám csapott,~S dörmögni kezdtek bosszus dolgokat.~
2946 8| Mindennap egyformán iszom.”~Igy dörmögött, és föltápászkodék,~S indult
2947 7| szétégesd az ellenség hadát!~Dörögd a gőgnek és a butaságnak~
2948 1| elbucsúzni tőle!’~És zúg dörögve rémitőn~A kürt ismét Lehel
2949 7| nyargal,~Nem nyugosznak, dörömböznek~Éjjel-nappal.~És nekünk
2950 4| elhortyantotta magát.~Ásít... szemeit dörzsölve körülnéz...~Lát és sejt...
2951 8| kinn a tó vizébül.~Leveles dohányát a béres leveszi~A gerendáról,
2952 7| erre neked túróstésztára, dohányra~És mindenfélére, mi csak
2953 4| rág, s fojtja a tüdőt.~Tán dohányuk paprikában főtt.~Leghátul
2954 7| nyakamba zápora.~Bundám dohányzacskómra adtam,~Hogy az maradjon
2955 7| Nem lesz párod boldogság dolgába’,~Még csak nem is vágysz
2956 7| Hanem akkor szóljunk, ha dolgodat végzed,~Akkor mondom el
2957 4| akiknek szíve~Keményebb dolgoknál~A test alsó részébe hanyatlik,~
2958 4| kulcslyukhoz mene,~Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.~A
2959 4| vetettem fejem tilalmas dolgokra!~Édesanyám, mindig javamat
2960 7| Minden utca és minden kő~Nagy dolgokról beszél benne.~S a magyar
2961 4| És máskülönben hogy van dolgotok?~Tudom, sokat kell fáradoznotok.~
2962 6| önmagának.~S amint így sírján dolgozék,~A földben egy edényt talál,~
2963 4| elittam;~Most napszámra dolgozom,~Ha napszámom kikapom,~Kocsmába
2964 8| ezzel leróva a jótétemény.~Dolgoztathatnak, erre van jogok,~De a verésre
2965 9| mi erőt adott,~Hogy el ne dőljek, hogy viselni bírjam~A négyszáz
2966 7| virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát~Ölté föl helyette:~Akkor
2967 4| izzadott,~Le is hányt magáról dolmányt, nyakravalót...~Hogyne az
2968 8| bírja már a lábam,~El kell dőlnöm itt hosszában.~Azért tettelek
2969 7| elgyöngülék, s karjaiba dőltem.~De nem küzdök többé. Merre
2970 8| Fejfáját a vihar kitépte,~S dombját a zápor elmosá.~Isten neki!...~
2971 4| borúljon rám a szemfödél, itt~Domborodjék a sír is fölöttem.~Pest,
2972 3| fuvalomja szelíden.~A szobrok a domboru hant elején~Mindannyi betűi
2973 8| Nem leszünk!~Hol sírjaink domborulnak,~Unokáink leborulnak,~És
2974 8| földbe,~Zöld mohos sírhalom domborult fölötte.~Körülállta sírját
2975 5| Mozdúlatlan szoborként...~A dombra szögzött szemmel.~Áll a
2976 6| melynek tündére vagy,~Mely a dombról a rónára lát,~Hol a kék
2977 7| vagy száz lépésnyire,~Kopár dombtetőn fent,~Senki által meg nem
2978 4| Kutyáliter infestáltam~E jó dominusokat.~Egynek plane... no de minthogy~
2979 7| csendes álma,~Egyetlen halk dongás érinti fülemet,~Tán mellém
2980 7| olyan volt, mint szunyog dongása.~Túlnan, vélem átellenben
2981 6| már az éhezők nyögését~S dorbézolási kurjantásokat,~Hallottam
2982 10| Melyet szívem meleg vérével~Dőrén táplála e kebel.~Egyhez
2983 7| balgatag világ, te az~Ily dőrét bölcsnek nevezéd,~Ki kincset
2984 8| vétkes nem vagyok, mi joggal~Dorgál ön engemet?~És ami az ijesztést
2985 4| amit csak~Kér,~Mégis mindig dorgálás a~Bér.~Már ilyesmit is gondoltam~
2986 5| ő nem soká haragszik:~A dorgáló felhők torkait bezárván,~
2987 5| hont~Ha nem deríted is, de dőrited.~Szegény! Sajnállak... mert
2988 4| S vágd a földhöz silány dorombodat!~Pest, 1844. július-augusztus~
2989 8| lakba,~Ott a német urak épen~Dőzsöltek kacagva,~Akkor is, míg a
2990 8| pedig itt alant~Vígadunk, dőzsölünk,~Mintha mind a három isten
2991 5| gyermek, kékszemű kökényfa,~Drágagyöngyöm! mit csinálsz te most?~Engem
2992 4| ön? itt az ételek~Fölötte drágák, s ami több: roszak.~Az
2993 6| most énrajtam a sor;~E drágakincsen ketten osztozunk!’~*~Eszmélt
2994 5| lyány.~Te aranyba foglalt drágakő!~De a nap, hol majd elédbe
2995 5| acélgyürű; de~Láthatsz benne drágaköveket.~Legnagyobb, legszebb ezen
2996 6| edényt talál,~Amely arannyal, drágakővel,~Csordultig áll.~A koldusból
2997 8| megütköztünk s győztünk,~S ti drágalátos madarak,~Kibujtok most hátunk
2998 8| nagy követ tevének,~Mert drágán kelt el a gyürű,~S árát
2999 7| Itt mezei kolomp,~Amaz drámákat és ez~Tündérregéket mond.~
3000 1| habjaidba szórom~E virágfüzért,~Dráva! Hajtsd alá, s a partra~
3001 1| A DRÁVÁN~Marburgnál~Zúgó habjaidba
3002 6| Légy büszke rá, jó gróf druszám, hogy~Itten nyugodtál keblemen.~
3003 4| akárki,~Megtanítom kesztyűbe’ dudálni.~De te, kislyány, mit huzódol
3004 8| Ilyen vitézi csatadalt~Dudáltatok mögöttünk,~De isten segedelmivel~
3005 7| Sötét gondolatok tövise, dudvája.~Szeretem rózsámat, mint
3006 1| tipratott kebel~Fojtott dühérzeményivel~A hős előre lépett,~És szóla: ‘
|