1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
3007 5| erőtlen szalmafödelének,~Ha dühét a szélvész e vidékre fúja.~
3008 8| Föllázítsam-e ellenetek,~Hogy a dühnek Sámson-erejével~Milliónként
3009 8| árnyékát szét ne zilálja dühöd!~Szentegyház vagyok én,
3010 9| Öntsd szíveinkbe minden dühödet,~Hogy ne ismerjünk könyörületet,~
3011 4| időktől,~Most egymást marta dühödve~Egy nyomorú juhbőr-darabért,~
3012 4| Nagy lelkesedéssel~Költői dühömben. -~Annakutána a lágyszivü
3013 7| erőtettek...~Lelkem most is dühöng, lelkem most is retteg.~
3014 1| Dúl a régi fájdalom~Annál dühösebben.~Nyugszik a tánc, hallgat
3015 7| apja,~S kezéből a tollat dühösen eldobja,~„Nem tudott az
3016 4| helybeli lágyszivü kántornak~Dühteljes dögönyözője,~S engesztelve
3017 7| apámra nem dűlt, unokámra sem dül.”~Négyszögű épület, majd
3018 8| szivembe’!~Fájdalom, mert düledék hazámra~Uj viharnak közeledtét
3019 8| vetették nehéz vasra verve,~Dugába dőlt a nagy hazamentés terve.~
3020 4| Marci.~S ha sötét zsákjába dugand~A feledés:~Fölhasogatja
3021 4| pap,~Amint egy hordóból dugaszt kikap;~„Szaladj csapért!
3022 7| Rajta is kapott... most dugd el a poflevest.~Fegyveres
3023 7| ruhájába,~Mintha egy nagy bőgőt dugnának tokjába,~Meg is reggelizett,
3024 7| van a strucc, a homokba~Dugta ostoba fejit,~Ott a krokodíl
3025 4| csatavészek~Világrendítő dúlakodásit~Illendőn elkurjantani képes,~
3026 1| mosolygó hajnala.~Hű lyányka dűle karjaimba,~Hű lyányka csókja
3027 8| a sok adót,~Hogy a szeme dűledt,~Nem volt irgalom számára,~
3028 7| dalait!~Sötét kunyhóink, s dűlő templomunkat~Magam is kezdtem
3029 1| kiket nem ére a halál~Kardok duló csapásinál,~Rabláncon vesztegelnek.~„
3030 1| ELÉGIA~Meddig dúlsz, szerelem pusztító lángja,
3031 4| habjain piroslott az este.~Dúlt-fúlt Iluskának gonosz mostohája;~
3032 1| ismét messze hí;~Megyek - de dúlva van bucsúzó mellem,~Miként
3033 1| a földet gyász temette,~Dúlván fergeteg felette~Pusztaságnak
3034 1| Akkoron kérő keblemre dűlve,~S a szerelm’ tüzétől fölhevűlve,~
3035 7| jólesik nekem ez!~Lenn a Dunában a nap képe;~Reszket a folyó
3036 1| termei.~Utánam intesz még Dunád ködébül,~S arcomra keserű
3037 5| Aranyos kedvet magadnak!~Dunaföldvár, 1845. szeptember 25-26.~
3038 5| Sebe mélyebb s szélesb a Dunánál -~Mért is nem vigyáz magára,
3039 1| ölelkeznek Csepe mezőivel~Dunánk ezüst hullámai.~Áldás malasztja
3040 4| ETELKÉHEZ~Láttad-e, angyalom, a Dunát~S a szigetet közepén?~Ide
3041 4| S mosolyogva néz rám a Dunától~A Tiszáig nyúló róna képe.~
3042 5| az idők.~Semmi jég a síma Dunavízen,~Semmi hó a Szentgellérthegyen...~
3043 4| mélyebb a Duna vizénél?~Dunaviznél mélyebb mély szerelmem,~
3044 7| fejedelme...~Kinek koronája dúsabb az övénél?~S több csillaggal
3045 10| csókod, ölelésed~Arannyal dúsan fizetem.~Kincsért szerelmet,
3046 6| minden az enyém volt!~A dúsgazdagság bársony pamlagára~Hajtám
3047 6| ételek.~Mért a fiú ezen dúsgazdagságban~Csak féligmeddig és csak
3048 5| sugára.~A hegyek tetőin duzzadó emlőkkel~Jár az anyakecske
3049 7| még mostan is Timurlán,~Dzsengizkán s az egész Tatárország,~
3050 7| És pattogása fáj,~No de: ebcsont beforr.~S harag multán urunk~
3051 4| óriások jószivü királya~Az ebéddel őt ily szépen megkinálta:~„
3052 4| már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz kősziklát,
3053 6| pénzért,~Egy kis címért, egy ebédért -~Jó éjszakát ily nemzetnek!~
3054 4| méltóztatik~Elútasítni: jó ebédje lesz.”~Igy ostromolt a jó
3055 4| nadragulyával~Füszerezte ebédjét.~A lábak dobogása pedig~
3056 7| Piroska, Tamás úr leánya.~Az ebédlő terem egyszersmind képcsarnok,~
3057 4| Fogadd el, különben száraz ebédünket~Ízről porrá morzsolt testeddel
3058 4| elpártolt barát,~Veszett ebként ki szívem megmarád,~Isten
3059 1| TŰNŐDÉS~Ifjúkoromnak ébredése~Ah, oly tündéri, szép vala,~
3060 7| Gyógyulóban mámorából,~A bojtárok ébredeznek,~Nagy híja van a ménesnek.~
3061 4| Azután szólt, mintha álmából ébredne:~„Mondjatok igazat, ugye
3062 6| elájul;~S ki mondja meg:~Hol ébrednek föl majd e nemzetek,~Ezen-e
3063 7| minap...~Már nem tudom, hogy ébren-e vagy alva?~Csak azt tudom,
3064 5| véghetetlenül.~Kérem istent, hogy ne ébresszen föl~Az ítéletkor se engemet;~
3065 7| Kit gyermeked siralma sem~Ébreszthetett?!~2~Virasztánk kínosan~Anyám,
3066 5| S egyszerre indulunk, ha ébresztő szava~Zeng a föltámadásnak.~
3067 8| Ha meggebedsz is beléje,~Ebugatta himpellére!...~Ha pediglen
3068 7| sincsen gondja.~Mire van hát?~Ebugattát!~Már csak megmondom, mi
3069 8| ekkor,~Aki ivott, gégéjében~Ecetté vált a bor.~Kezdte pedig
3070 7| ebb’ a tekintetben:~Mit ecsetem roszul festett vagy felede,~
3071 8| kis darab kenyér, egyél,~Edd jóizűn, ez a végső darab,~
3072 1| özönnel kelyhe nem hint~Szerte éden-illatot.~S mondjad: ilyen a honáért~
3073 1| Angyalnak adnak csak az istenek.~Édenben éltem üdvözűlöttképen~Barátaimnak
3074 1| gondoltam volna azt!~Estem édenből nagy pusztaságra,~És juték
3075 1| Hogy szelíd ölednek enyhe édenében~Idvezűljek én.~Hervadok,
3076 1| gyönge karjaid között.~Édenek nyilának én előttem,~Nem
3077 5| Csókoltam homlokod~Letarlott édenét,~- Ez első csókom volt,~
3078 1| nyilik szivében,~Egy új édenvilág,~És benne lángoló szerelme~
3079 4| tudományokért.~Utóbb, midőn a bornak~Edénye kiürűlt,~Én írogatni kezdtem,~
3080 6| dolgozék,~A földben egy edényt talál,~Amely arannyal, drágakővel,~
3081 7| mennybolt,~Mint gyermekeikre~Az édesanyák -~Mily édes az élet,~Mily
3082 8| természetet, a szent közös édesanyát.~Zugliget, 1848. szeptember
3083 6| tagjai,~S rabolni kezdék édesanyjokat,~A gyámolától elesett hazát.~
3084 4| Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz.~Ott majd közelebbről vizsgáljuk
3085 6| rajta!~E csók, e csók! ez édesb volt a méznél~S az anyatejnél.
3086 1| a mormogó habzaj között~Édesd nyugalmak ülnek sírkövemre
3087 7| boldogságunk,~Sőt azt még sokkal édesebbé tette...~Fonjunk áldásból
3088 5| felém az álom,~De reám nem édesgethetem:~A galamb félénk madár...
3089 4| sírjárol szakaszta,~Valami édesség volt érezésében,~Ha János
3090 7| A kerek világnak minden~Édessége itt van tán.~Csókolj, csókolj!...
3091 6| Többé nem érezem,~De a csók édességét~Még most is érezem.~Szalkszentmárton,
3092 6| S jőj meg késő est felé~Édességgel~Megterhelve,~Mint virágokról
3093 7| menyasszonyom~Testvérek vagytok ti, édestestvérek:~Együtt születtetek az égben,~
3094 5| leányka, jó leányka, téged~Édestestvéreműl fogadtalak.~Kössük meg ezt
3095 7| Haragudtam, buslakodtam,~Mint az effélékért szoktam.~Azt gondoltam,
3096 6| Vagy bőrt, vagy posztót s effélét, azért~Nagyon hiszem, hogy
3097 6| elfogadtad!~E nagy szavadra tán ég-föld reám szakad;~Mit bánom én?
3098 5| szivárványod~Vond keresztül a nagy ég-iven;~Jöszte, kezdd el szép szellemzenédet,~
3099 7| Te, a nemzet-hálátalanság~Égbekiáltó némasága,~A nemzet-szégyen
3100 8| Boldogságomnak édesanyja,~Egy égberontott képzelet~Tündérleánya,~Legvakmerőbb
3101 7| fejedre~Koronát fonok.~Az égboriték lobogó kék selymiből,~Amelyen
3102 7| Távol s szépen, mintha égbül jönne~Vagy egy édes álomból
3103 6| hevit.~Láng van szivemben, égbül-eredt láng,~Fölforraló minden
3104 1| fényed bájinál.~S száll egéből ideálom,~És az ott - mely
3105 8| sem pihenhetett,~Szerelme egébül~Mély pokolba szédül:~Tömlöcbe
3106 1| Képzetem varázsalakja!~Tünj egedbe, tünj tova;~Való kell a
3107 4| velem,~Mig valahára mégis egedett,~Mig a dicső percet megérhetém,~
3108 8| Hogy földre szállván az egekből,~Tüstént besározd magadat.~
3109 6| Salgóvár, mint egy óriás,~Ki az egekre nyujtja vakmerő~Kezét, hogy
3110 7| Szép szemedbe, hetedik egembe?~Pest, 1847. május~
3111 8| soha-soha többé?~Lehullsz egemről, fényes csillagom?~Mert
3112 8| világban érted.~Kerestünk mi égen-földön téged~Egyetlenegy igaz istenséget,~
3113 4| balsors! a combot elejték.~Egy egér fölkapta, s iramlott~Véle
3114 5| gyujtani egész mezőt,~S lesz égés által ez gyümölcsözőbb.~
3115 8| Szeme pillantása városok égése.~Ifju ember, Zoltán, nevünk
3116 7| hogyha~Meghalok, barátim,~S égessétek el.~Szatmár, 1847. augusztus~
3117 4| jobban őrzelek,~Hogy drága egészségednek ne~Ártson hideg, meleg.~
3118 6| ünnepelni?~Nemes bor ömlik egészségemért.~E fogadásra büszke szívem,
3119 6| koccantsatok~Gedő Simonnak egészségire!...~Ha élünk és az isten
3120 1| karjaimba,~Hű lyányka csókja égete,~S mennynek röpíté képzeményim~
3121 5| fogja.~De nem soká tart égetése...~Te, lelkem megmaradt
3122 4| tűz minden seprőt hamuvá égetett.~Az óriásoktól azután bucsút
3123 6| nemzeteknek~A tisztelet tömjénét égetik.~Tartottunk volna össze,
3124 4| volnék tűz: kiégetnélek,~Égetném rosz véretek.~Nem vagyok
3125 6| Nem fájna ugy, ha tűzzel égetnének,~Mint e sovárgó vágy fáj
3126 5| felsüt a nap akkor~Annál égetőbben.~Sőt hazudtam többször~Másokért
3127 6| szemeid;~Milyen szemek, mily égetőn-vakítók...~Hová jutottam? hol vagyok?
3128 7| virasztám át,~Az elmélkedésnek égetvén lámpáját:~Mi lehet az oka,
3129 7| szebbnél szebb levelek!~Minap eggyel kedvesem majd~Szívem repesztette
3130 7| Ha a fecskék ledérek~S éghajlatot cserélnek,~Mi sasok nem
3131 6| Perenna,~S imát sohajt az égiek felé,~Hogy boldogítsák a
3132 5| mennydörögve adja;~Csak az égiháborúnak zeng koronként~Istentiszteletre
3133 7| Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,~És pillants keresztül
3134 1| rám?~Fent, elérhetetlen égmagas tetőkön~Istenszép alakkal
3135 7| fejére,~S olyan, mintha égne s folyna vére.~Másfelől,
3136 10| Szerettelek s szeretlek,~Égőn szeretlek én,~Egy Aetna
3137 8| tart,~Ugy eltűnik, mint az égrűl a csillag,~Ha a sötét felhők
3138 3| zajgva tombolsz~Őröd ellen.~Égsz, dagadsz... alighogy bírom~
3139 1| szűnő lángiban~Mindegyre égtem én;~Ragadtam végre a kobozt~
3140 2| áldozánk -~Néked éltünk, érted égtünk, jó hazánk!~Oh, midőn a
3141 3| csillag sugara~Derengje át egünk:~Hon és erény legyen~E két
3142 7| Mit egy pokoli bor hevétül égve~A sors viszályi kigondoltanak.~
3143 7| A véletlen fuvalma hajt?~Egy-e a lélek és a test?~Honnan
3144 4| Előttem úntató, kietlen,~Egyalakú, nagy pusztaság.~Ki egy
3145 8| magyarázom,~S ha szó után egyáltalában~Meg nem tanúlod ezt a tudományt,~
3146 4| Haszontalan világ ez a mai;~Egyáltaljában nem tetszik nékem.~Jőjünk
3147 7| Királyfi emez. Mi különbség!~De egybe’ hasonlatosak:~Mindketteje
3148 4| János vitéz odaért: valának~Egybegyülekezve mind a boszorkányok.~Halkan
3149 4| megszalasztották a házat.~Semmi tűz egyben sem, semmi lélek!~Mint fajankók,
3150 8| trónus körül járnak,~Nem egyebek ők, mint árnyak,~Tart az
3151 4| dolognak;~Jancsinak az esze más egyeben jára:~Visszaemlékezett szép
3152 6| kutyákon, kártyán s más egyében~Eltékozol, meggazdálkodja
3153 8| mondhatnálak,~Nem mondalak én egyébnek,~Csak az isten remekének!~
3154 7| Orcájok a kalap alatt,~Egyebökkel nem gondolnak,~Ha megpörköli
3155 4| is igen eredeti:~Bál- és egyébre a ruhákat~Úgy kölcsön elkéregeti;~
3156 4| úgyis kipiroslik,~Hogyha nem egyébtől:~A kardomról rája feccsent~
3157 8| ragyogó valóság,~Lelkemnek egyedűli~De egy világnál többet érő
3158 8| nesze~E kis darab kenyér, egyél,~Edd jóizűn, ez a végső
3159 7| Eleresztettenek.~Azon az egyen most is~Csodálkozom nagyon,~
3160 4| vala még több érdemteljes egyén~A vendégek koszorújában.~
3161 8| hajdanában,~És most e tetvek egyenek-e meg?~Föl, nemzetem, föl!
3162 4| pohár, hol a bor? tölts!~Egyenesség, nyilt őszinteség~Rókaságnak
3163 8| kevélységét,~Címerit,~S teljes egyenlőségünk el-~Ismeri.~Nemes urak,
3164 3| a fészkem, egy a párom,~Egyért élek a világon.~Kecskemét,
3165 7| A miljom érdek,~Ez mind egyes sugára csak~Egy új napnak,
3166 5| Életet nem érdemel.~Voltak egyesek közöttünk!~Tiszta, hű, nagy
3167 4| Mindig százfelé szakadt,~Egyesítve innepénél~A különvált ágakat.~
3168 5| emelkedhetem én oda...~De miért ne egyesülhetnénk mi?~Énhozzám le mért ne
3169 5| vagy...~Csak, hogy lényink egyesüljenek.~Ha, leányka, te vagy a
3170 5| te vagy a pokol: (hogy~Egyesüljünk) én elkárhozom.~Szalkszentmárton,
3171 7| Nincs erőd a vésszel,~Melyet egyesűlő~Szerelmünk idéz fel,~Mondd,
3172 6| franciából~Vidám fiúk, kik bornál egyesűltök,~Közétek bájol engem dalotok.~
3173 7| De e ború, ámbár eddig egyetérzék~A természettel, most nem
3174 7| küldöm~Haldokló lelkemet,~Az egyetlenegyhez,~Ki engemet szeret.~Széles
3175 3| szivem;~Légy te aratója,~Édes egyetlenem!~Pest, 1843. július-augusztus~
3176 2| lel,~Mely egyezzen, mint egyez e két kebel.~Minket egy
3177 2| oly két szívre lel,~Mely egyezzen, mint egyez e két kebel.~
3178 8| neveik különbözők,~Mind egyformák lélekben ők.~Meddig tart
3179 7| látogattalak meg,~Most bús egyformaság födi a világot,~Bús egyformasága
3180 7| egyformaság födi a világot,~Bús egyformasága a mogorva ősznek;~De e ború,
3181 7| S feledem falunknak bús egyformaságát,~S ahová magamnak elmenni
3182 6| rengő haboknak~Suttogó, egyhangú moraját.~És akközben kész
3183 4| keményen~A fondor lelkületű egyházfit -~S a helység kalapácsát,~
3184 10| vérével~Dőrén táplála e kebel.~Egyhez lekötni éltet, üdvet,~Ah
3185 7| a hajdannak ered ki,~És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.~
3186 1| benne két lap a mienk,~Az egyiken borongó gyász vonúl sötéten,~
3187 4| Bámúlatra tehát,~Hogy ő egyikével~Feje ablakinak~Le-lenéz
3188 8| Bejárta a sírhalmokat,~Egyiktől a másikhoz ment,~S midőn
3189 7| csillagra van írva.~Ha már egyikünknek meg kell szegni hitét,~Én
3190 8| miljomával~A szolgaság Egyiptomábol~A szabdsági Kánaánba,~Mint
3191 1| fenség, hatalmak!~A koporsók egyiránt takarnak~Éjbe büszke földuralkodót~
3192 3| A félhomályu köd,~Fásult egykedvüség~Mereng szivem fölött.~Ellenség,
3193 7| gazdag szegénység!~2~Még csak egymagam valék~Tavaly ilyentájban,~
3194 4| fájni a szivem nagyon.~Mi egymáséi soha nem leszünk,~Egymást
3195 10| érintetlen áll.~S vedd még ez egypár könnyet~Szelíd emlék gyanánt,~
3196 4| kaszál.~...Eh, de én itt egyre-másra,~Mint malom,~Csak darálok,
3197 4| a földön:~„Bűnös vagyok egyrészt,~Nem tagadom,~Mert megszeretém~
3198 4| furulyált,~Legelészett nyája.~Egyszercsak azt hallja, hogy~Haldoklik
3199 4| cikornya-beszéddel,~De az érzés egyszerü hangján: -~Keblem kápolnájában~
3200 8| be~Nem bizonyíthatom.~Igy egyszerűen a szavamra,~Ha tetszik,
3201 5| amely zengedez.~Igy a költő egyszerűségében~Képes-e lyányt meghódítani?~
3202 6| de lelki nincs,~Ettől az egytől megmentett az Isten...~- -
3203 5| hogy azt a sok gazembert~Egytől-egyig föl nem kötik?...~Tán csak
3204 8| Készülj hazám!~A bécsi német~Egytől-egyik mind megveszett,~Istentül
3205 4| járatlan út,~Rajta már csak az együgyü fut.~Szikrát sem törődve
3206 1| tündökölni fen.~Nos, gyermekeim, együnk vidáman,~S a mennyek áldjanak!~
3207 1| sok időig örűlni~Minket együttlétünk édeni napjainak.~Ámde az
3208 1| akartál~Bennünk’, vedd végső együttlétünkben ezen pár~Búcsúszót, mert
3209 5| szikrával sem jobb a többinél.~Együttlétünknek végső napja jött.~Tán mindörökre
3210 3| mely bennünket ily váratlan~Együvé hozott,~Áldomással ünnepeljük~
3211 5| e hősnek~Halála egy nagy égzengés vala;~Kilencszáz év mult,
3212 5| Kilencszáz év mult, és ez égzengésre~Most kél a viszhang: lantomnak
3213 7| s jogáért,~Kik őt később éhenhalni hagyták.~Csakhogy elhalt!
3214 8| Ruháinkat, hajlékunkat:~Éhenkórász volt elég.~Aki hozzánk jőne
3215 7| holnap ujra nap lesz, akkor~Ehetem majd... ha lesz mit.~Addig
3216 8| hang, így susog:~„Apám, ehetném!~Erőködöm, hogy elaludjam,~
3217 6| egy szegény fiú,~Ki mindig éhezék;~Nem volt egy megevő falatja,~
3218 7| Veled sirok, hogy fázol, éhezel,~S nincs részvevőd sem távol,
3219 3| foga fájt~Az úrfinak, s én éhezém a nyájt.~Ott sompolygott
3220 7| fizetted őt!~Mig élt: fázott és éhezett,~S most sírja olyan elhagyott,~
3221 8| olyan boldogok,~Mert nem éheznek ők!”~Ki mondja ártatlannak~
3222 5| gyakorta megrohan,~Mint éhező vad, mérgesszilajan,~S éles
3223 1| hát,~Ki költő lenni vágy,~Éheztem én is... s folyt a dal~S
3224 8| apám,~Ha sírba tesznek, éhezünk-e ottan?”~„Nem, gyermekem,~
3225 7| két font húst bevága...~Éhgyomorra csak nem kaphat ily munkába.~
3226 6| bajtól~Megszabadítalak.”~Az éhhalál volt, akinek~Szavai ekkép
3227 5| miatt:~Hát másfelől meg éhhalállal~Megy sírba sok szegény fiad.~
3228 3| a fogad;~S mi szenvedünk éhségi kínokat.~Mogorva a tél,
3229 5| hajnal-ölelésre,~Ha megy a nap éj-fölébresztésre,~És a hold, a zultán, ha
3230 4| volt: álom között~Folyának éjei;~De most az öregúr szemét~
3231 4| markosabb. -~Máskép mulnak éjeim bezeg,~Majd ha feleségre
3232 5| mert minden arc az éhség~Éjének egy-egy holdvilága volt.~
3233 3| Mondád, anyám, hogy álmainkat~Éjente festi égi kéz;~Az álom ablak,
3234 4| fáradoznotok.~Örök törődés naptok, éjetek,~Csakhogy szükecskén megélhessetek.~
3235 10| Ida -~Ellágyult érzete,~Éjfél-sötét szemébe~Könyűket szöktete.~
3236 4| ismernélek.~Volnék bár hallgató éjféleken~Átokvert kósza lélek,~Ki
3237 1| búcsúzó pillanatával~Holdtalan éjfélként bánat homálya takar.~Dunavecse,
3238 7| írta válaszul hamarján:~„Éjfélkor légy a vár délnyugati sarkán.”~
3239 4| a rontó idővel.~Mikor az éjfélnek jött rémes órája,~A száját
3240 8| mindnyájan,~Feljövünk a sírbul éjféltájban,~S győztes ellenségednek
3241 5| hanem az már~A sírhalom éjibe tért.~És nem vagyok én már
3242 6| hányszor verte el~Magányos éjim csendét, amidőn~Besüvöltötte
3243 4| Emésztőszilajan;~Ha a világ előttem~Éjjé sötétedik,~S a sötétséges
3244 4| eszedre, te Sándor?~Tivornya éjjeled és napod;~Az istenért! hisz
3245 4| Sok átvirasztott, puszta éjjelednek.~De nem, jutalmad nem fog
3246 8| immár a lélek~A felejtés éjjelének.~Kinn vagyok a természetben,~
3247 4| bakter dárdájába ütődött~Éjjeli holdsúgár,~És ennek okáért~
3248 10| zordonában~Lappangva élj, mint éjmadár!~Nem úgy leány, rád kincs
3249 7| időt három oldalra mutatja:~Éjszak-, kelet- s délre; csak nyugat
3250 4| hold, csak eredj a~Barna éjszakához;~Megyek én is, megyek én
3251 4| ÉJSZAKÁIM~Még ugy csak megjárja, ha
3252 8| s este végezé~S gyakorta éjszakáit is~A lámpa fénye látta elhaladni,~
3253 5| borít el, majd az~Alvilágnak éjszakája föd...~Szállok és egy pillanatban
3254 8| Szent hazaszeretet!~Éjnek éjszakáján~Kiállott a század~Od’ a
3255 8| Kegyetlen téli éj vala,~A téli éjszakák két zsarnoka~Uralkodott:~
3256 6| itten, oh ez oly öreg.~Az éjszakákat keresztűlvirasztom.~Az álmot
3257 4| El-elkártyázgatott,~De mostan éjszakázni fél...~Keserves állapot!~
3258 8| eddig, s most~Utamra piros éjszakfény ragyog.~Isten veled, szép
3259 8| föl akarta volna gyujtani~Éjszakfényével lángoló szemének.~3~Hol
3260 7| látjátok amott Osziánt?~Az éjszaki tenger örök-ködü földén~
3261 7| lovagkor! kiégett~Piros éjszaki-fény! ujra meggyujtalak,~Képzetem
3262 1| értem, szinte árva,~Eljösz, éjszaknak havát bejárva,~Megleled
3263 6| keletre, a másik nyugatra,~S éjszakra a törzs, az öreg szülők.~
3264 10| lángmeleg,~S mi csillagtűz az éjszemekben!~Idám, én megszerettelek.~
3265 6| oh nem, oly vidáman!~Az éjt úgy néztük, mint a haldokló~
3266 10| Nemesb érzelmek zátonya.~Az éjtakarta bűntanyának~Maszlagvirági,
3267 4| S tán eddig is azért ejték csak~Nő elleni beszédeket,~
3268 5| eljövendesz,~És koszorúmra könnyet ejtesz,~S eloltod lángjait vele.~
3269 5| ölel~A jó fiú, ha szerit ejtheti.~Tudjátok tán, s fölösleges
3270 7| megáll ijedve~És földre ejti a telt poharat.~E szellem
3271 1| fák lombi fölé könnyeket ejtve futott.~Ostfiasszonyfa,
3272 4| villám visz el.~Igy múlik éjünk és napunk,~Nincs híja semminek,~
3273 7| béres?~Mit henyélnek az ekék?~Közbevágott Pató Pál úr:~„
3274 8| ördög nem hatalmasabb,~De ékesebb szólásu, mint az isten,~
3275 4| Mindent el tudnék én beszélni ékesen,~Csak János vitéznek akkori
3276 8| volt a hajnal! ilyen~Nem ékesíte még~Téged, te véghetetlen,~
3277 7| Bőr alatt,~Bájos bakancs ékesíté~Lábamat,~Szájam szörnyü
3278 4| szivárványt jó hosszúra fonták,~Ékesítik vele a felhős ég boltját.~
3279 5| kertébül~Koszorúnak főmre nászi ékességül;~Végső kivánságom a göncölszekere,~
3280 4| A bölcs aggastyán,~Nem ékesszólásánál,~De tekintélyénél fogva~
3281 4| abrakolója,~Így adta bizonyságát~Ékesszólási tehetségének:~„Bort!”~Fölfogta
3282 6| A NÉP~Egyik kezében ekeszarva,~Másik kezében kard,~Igy
3283 4| haladt;~Ha nincs: ragadj ekét vagy kaptafát,~S vágd a
3284 6| amely~Fölötte száll át.~Ekként kergettelek,~Ifjúi vágyak!~
3285 5| majd hogy bele nem halt.~Ekkoron Barangó nem is tett egyebet,~
3286 5| Mért is volna rajtad ékszer? úgyis~Elhomályosítja azt
3287 5| azzal,~Ha otthagyod minden ékszered...~Mért is volna rajtad
3288 4| csak ugy töredezve mondta,~El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja:~„
3289 8| Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,~Jobb szeretne inni kinn
3290 7| danolása,~Hanem csókjaidnak~El-elcsattanása.~Mint szelíd tavaszi~Eső
3291 6| 4~Szép Lidihez a vadász el-eljár,~S bátorsággal ölelkezhetnek
3292 7| Akkor a dicsőség hozzád el-eljövén~Egyszer itt találna s tán
3293 4| Míg nőtlen volt: barátinál~El-elkártyázgatott,~De mostan éjszakázni fél...~
3294 8| fölírni, akik~Tömegestül el-elvérezének? -~Tiszteljétek a közkatonákat,~
3295 8| miként az éji denevérek~S el-elvisítják itten magokat,~Hogy rá szivemben
3296 6| mielőtt~Eggyé olvadnánk, el-szétszór örökre~A nagy világnak minden
3297 7| mióta~Századik édesapám eladá vagy meg se’ szerezte.~S
3298 7| újat...~Hogy ne kopjék, eladám.~S hogy kijátsszam a haramját,~
3299 4| verset is csinálok - Pesten~Eladhatom jó pénzen.~Áll a határzat,
3300 7| meg, kik egy jobb falatért~Eladják magokat.~„Koldusbot és függetlenség!”~
3301 8| jegygyürűjét...~Ezt kell tehát eladnia,~Hogy meztelen ne menjen~
3302 7| zárja.~Megváltók? ők a hon eladói,~Elveszünk ez ordítók miatt...~
3303 4| Volt a szőlőben határom,~De eladtam tavaly nyáron,~S az ára~
3304 7| Hű tanyája ez.~Elhagyott, elaggott~Szüleim egyetlen~Lágy párnája
3305 6| esék~Áldozatául,~És több elájul;~S ki mondja meg:~Hol ébrednek
3306 7| én szép keblökön a kéjtől elájulok.~Holnap süvöltő hang, vad
3307 6| hallgatag virágok~Föléleszték elájult lelkemet;~Nem gyűlölöm,
3308 8| ledőlt hosszában a kövekre...~Elájult-e vagy elaludt?~Soká feküdt
3309 4| Nem tudott magáról semmit, elájulván.~Soká nyargalt Jancsi, amíg
3310 8| akik elébb kurjogattak,~Elalélt a víg zaj, s a mult emlékére~
3311 7| iróeszközömhöz,~Aki a sátánnak elalkudta magát.~Tudom, a feledés,
3312 6| Gyere a szobánkba!~Míg eláll az eső,~Űlj föl a ládánkra;~
3313 3| kell,~Mely pályafutásom elállja, az óra;~Létem fonalai,
3314 7| lebegtek~Fürtök gyanánt.~Elálmélkodva néztem e vidéket,~Feledve
3315 8| álmodott?...~Ébren volt, mert elálmosodni kezdett.~Nehéz pilláin űlt
3316 8| didergek egyedűl,~Várom, hogy elálmosodom,~Mint várja mélaszomorún~
3317 7| Honnan jövénk, hová megyünk?~Elalszik-e a sírba’, vagy~Uj lángra
3318 6| majd oly szelídeden,~Hogy elalszol; és mire fölébredsz.~Ott
3319 3| a zene.~S mely a vihart elaltatá,~És földeríté az eget,~Elandalító
3320 6| hogy én voltam, ki téged~Elaltatálak, mert megfojtalak!”~Elindult
3321 8| ehetném!~Erőködöm, hogy elaludjam,~Erőködöm, de el nem alhatom;~
3322 7| zengedelminél~Tavaszonként elaluszom,~S következendő tavaszig~
3323 8| szelíd nap sugara,~Mint elalvó gyermekére~Néz a szerető
3324 7| Népszerűség őket paizsára,~Az elámult sokaság, miképen~Megváltóit,
3325 4| Vígan fölzengenek,~Lelkünk elandalítani. -~Mi boldog pestiek!~Hát
3326 3| elaltatá,~És földeríté az eget,~Elandalító húrjain~Az ének újra zenegett.~
3327 4| népe~Oly szorgalmatosan;~Elannyira, hogy~Be se’ nézett más
3328 8| meg, bár máskép mindenek~Eláradó bőségben termenek,~S bár
3329 8| istentelen kéz azt leszakította.~Elárulta őket egy rosz, egy gaz cudar,~
3330 7| És a latrok, kik a hazát elárulták,~Urak lőnek... oh, szív,
3331 5| Nem háborítom-e nyugalmad,~Elásott kincse életemnek!~Ha szívem
3332 5| fog út vezetni, melyben~Elátkozottan él a fájdalom.~Pest, 1845.
3333 4| tudnád... ah, ha tudnád...~Elbájoltál véghetetlen!~Itten állok
3334 7| ragyogó hely, Párizs,~Hol elbájolva áll a jövevény.~Ah ujra
3335 4| sugarával~Bánni olyan fukaran?~Elballag kelmed fölöttem~Minden istenadta
3336 8| Mig az övére akadok.”~S elballagott a temetőbe,~Bejárta a sírhalmokat,~
3337 7| ruhába,~S gólya-várni néha elballagtam egész~A szomszéd határba. -~
3338 7| hölgy, én vagyok kapitánya.’~Elbámult a követ, hogyne bámult volna?~
3339 8| égre.~Áll a tenger nagy elbámultában,~Áll a tenger és a föld
3340 8| a tyúk vagy a lúd,~Mely elbarangol, s ha megéhezik,~Jóllakni
3341 4| Most a boldogtalan mindent elbeszéle,~Ráborúlt zokogó kedvese
3342 7| beszédben~Ha kedved telik,~Elbeszélek én, ne félj, akár~Száz esztendeig...”~
3343 5| előtted szívemet kitárám~És elbeszélém e történetet.~Ekkor, leányka,
3344 8| Szózatos ajkával mindent elbeszélett.~Hol vidám hangja volt,
3345 7| Leűlök a virág mellé,~És elbeszélgetek vele.~Szerelmet is vallok
3346 6| de nem szükség,~Hogy elbeszéljem érdemed:~Már az elég dicséretedre,~
3347 5| Ha összejön két szerető;~Elbeszélnek végtelenül,~Magok sem tudják,
3348 7| hasznom benne?~Hogyha mindent elbeszélnék,~Szívem megrepedne.~Hosszu
3349 9| Szemekkel bámulom.~Nincsen szóm elbeszélni~Nagy hősiségedet,~Csak néma
3350 8| tanultak, elvivék haza,~És elbeszélték fiaiknak,~S a jegyző tiszteletben
3351 5| isten mind a két kezével!~Elbeszélünk néha a letűnt időkről.~Hej,
3352 8| Hozz belőle, amennyit csak~Elbír két kezed.~Nagyobbodtak
3353 9| vérzik a kezünk.~De azért még elbírja fegyverünk,~S amerre vág,~
3354 8| szabadság istene!~Nos, elbizot hatalmas zsarnokok,~Orcáitokrul
3355 5| ablakából,~A gőg, irígység, elbizottság,~A megvetés, alázatosság.~
3356 7| sötét felhő~Támadott, mely elborítá~A holdfényes éjszakát...~
3357 7| orcád,~Homlokod, szemeidet,~Elborítom csókjaimmal,~Mint a hajnal
3358 6| suhintás és Jób homlokát~Elboritotta vére, s összedőlt.~A kardot
3359 4| Sötét felhő is jön; a világ elborúl,~Egyszerre megdördül az
3360 9| magyar haza:~A vészes égen elborult,~De nem esett le csillaga.~
3361 9| Tartsunk oly véritéletet,~Hogy elborzadjon a világ;~Majd addig szórjuk
3362 6| boldogság ifjú királyi párja.~Elbúcsuzánk; nem szóval; szemeinkkel;~
3363 8| Szabadságunk, aki hozzád nyúl,~Elbucsúzhatik a világtul,~Szivében vér
3364 1| egyszer megfúnom azt,~Hagyj elbucsúzni tőle!’~És zúg dörögve rémitőn~
3365 8| alatta megszakadnék,~Csak elbucsúztam volna tőle, csak~Egy szót
3366 6| fiadtól,~Őtőle?... és ha elbucsúztatok:~Gondoltad-e, hogy végbucsútok
3367 4| bujdosó csillagom,~Aki tőlem elbujdosott,~S világát mással éli most.~
3368 8| hogyha útnak indult,~Hogy elbujdossék a széles világba;~Nem volt
3369 7| számos apró csoportokra,~És elbujt a völgyek legtitkosabb táján,~
3370 6| rombadől,~Ember, állat, madár~Elbújt a vész elől -~El, el!~2~„
3371 8| Ha én hegy volnék! itt elbújva kell~Áttengenem homályos
3372 6| ütötte főbe,~Hogy hosszában elbukott a fűbe.~Mikor Pista magához
3373 4| foltja megmaradt.~Megyeri elbusúl - kedvét szegi~Neki~A folt,~
3374 8| téged nem feszítenek meg.~Elbuvék a békesség galambja,~Fészke
3375 8| tettel győzni nem tud,~Tud elcsábítani. -~Káromkodó fenyegetéssel~
3376 7| magát e gonosztól nem~Hagyja elcsábítnia.~Ő, noha már Kína is kezd~
3377 7| kedves madaram,~A gólyát elcsalod.~Szomorodott szívvel láttam
3378 8| az ijesztést illeti,~Az elcsapástól meg nem ijedek;~Annyit mindenhol
3379 8| érzem magamat,~S ön, hogy elcsapjon engemet,~Nem fogja megkisérteni~
3380 7| nagy tiszteletben...~Ott elcsaptak, itt elszöktem.~Gyalogoltam
3381 6| Csak ezóta élek;~Midőn elcsattant e csók ajkamon,~Érzém, hogy
3382 3| nincsen is szükség reá,~Hogy elcseréljem rongymezem.~És a borostyán...
3383 4| Hozzám hajolna, édes ajka~Elcsókolná fájdalmamat,~És ölelése
3384 8| elpróbáltatá vele~A jelenést és elcsudálkozott a~Fiúnak mesterfölfogásán.~„
3385 7| Ifjuság! ez a minden jó,~Éld le ifjuságodat...~Ez rövid,
3386 7| Ha nem tudsz mást, mint eldalolni~Saját fájdalmad s örömed:~
3387 4| beljebb, gyermekem!~Igy éldegélnénk... hát csak ennyit~Akartam
3388 4| menyecskének odavezetlek én;~Ottan éldegélünk mi ketten boldogan,~Mint
3389 7| kezéből a tollat dühösen eldobja,~„Nem tudott az ördög elébb
3390 4| jobban látszott a folt.~„Eldobnám - szólt - de mással nem
3391 7| Aztán elvenni a leányt,~Eldobni érte szabadságunk,~Mely
3392 7| elhagyod érte az én nevemet?~Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,~
3393 8| Lantom s kardom kezembül eldobom,~A hóhérságot majd én folytatom,~
3394 1| tetézvék~Butyornak terhivel.~Eldobtam én a terhet,~Nincs többé
3395 8| néhány perc,~És kockánk eldobva lészen,~S vagy olajág vagy
3396 8| jobb tanyához szoktanak,~Eldöglenének e helyen.~Fenyőfaágy, fenyőfaasztal,~
3397 5| állt,~E hőst mi fogja most eldönteni?~Önnön keblének hitvány
3398 6| volt tele.~Az idő igaz,~S eldönti, ami nem az.~Ott áll a sír
3399 6| fergeteg,~Ki a tornyokat~Eldöntögeted,~Kinek kezében kiszakad~
3400 4| s ha kell: a templomot~Eldöntöm érted;~S az összeroskadó
3401 7| nevében egyszersmind, amely~Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.~
3402 7| azt, hogy karjaink erősek.~Eldőlhet a sánc, de bátorságunk nem
3403 8| kiáltja: „haljon a király!”~És eldurrantja fegyverét, s a~Gőgös király
3404 6| Hogy itt hajdan magyar éle?~S a világtörténet könyve?~
3405 4| két hétig. -~Hanem ekkor eleblábolt,~Mert nem volt hajlama a
3406 6| verítékét?~Amennyit ő kiván~Az eledelbül és ruhábul:~Hisz azt az
3407 6| ott!~Oh ég, csak egyszer éledhetne szívem~E szemderítő nap
3408 7| letörli könnyedet s majd~Éledni fogsz hazád ege alatt.”~
3409 8| felejtett,~Mikor nyilával egy elefántot ejtett,~Kivette és kürtnek
3410 6| lesz a föld?... megfagy-e, elég-e?~És ugy hiszem, hogy meg
3411 5| részét nyersen hagynád,~S elégetnéd más oldalán.~Mig egyfelől
3412 5| ha tűzvész lenne belőlem;~Elégetném ezt az egész világot,~Mely
3413 3| ily tűzzel sütne ránk,~Rég elégett volna a világ.~Debrecen,
3414 7| A HOLD ELÉGIÁJA~Mért vagyok én a hold? isten,
3415 8| ki nem fogyna.~12~Vitézlő eleink ott tanyáztak hajdan,~De
3416 4| Iluska már aludt. A pitvar eleje~Volt nyár idejében rendes
3417 7| Visszakullogott a követ a vezérhez,~S eléje terjeszté, kivel és mit
3418 3| voltam én hozzád mindig,~Elejétől utójáig,~Nem volt szivemben
3419 4| De, oh balsors! a combot elejték.~Egy egér fölkapta, s iramlott~
3420 7| Órahosszat elmerengek,~És ha egy elejtett tárgy~Vagy harang, amely
3421 4| megnadrágol.~Azalatt a kutyát mi elejtők,~S ráhágtunk farka hegyére.~
3422 8| Nincsen szükségem, mert elélek~Becsületes munkám után.~
3423 7| meg se’ szerezte.~S így az eléléshez nincsen mód, nincs! hivatal
3424 7| nagy baj,~Azért mi csak elélünk maj’~Valahogy.~Menyasszonyom
3425 5| háborúra?~Mit alusztok? lusta elemek!~Éjszak vésze, te prédát
3426 7| kuruttyolnak.~Te vagy az én elemem, tűz!...~Sokat fáztam életemben,~
3427 4| holnap ottan,~Csak ez az élemény...~Csavargónak születtem,~
3428 5| megérintetlenűl,~Mellyel keservemet elénekeltem,~Keservem, érted, a sír
3429 4| Hanem én őneki mindazt elengedem.~S igazság szerint ő oka
3430 9| megcsufolt hazánk!~Küldd elénk, te koronás haramja,~Légiónként
3431 7| is piros, szemed most is élénk,~Mint midőn búcsúszót és
3432 6| Nem bánják, ha mindjárt elenyésznek,~Vagy ha hosszu pálya vár
3433 5| elenyészünk.~És midőn már elenyésztünk:~Lelkeink, a bor s dal mellett~
3434 5| a világnak:~Elhervadunk, elenyészünk.~És midőn már elenyésztünk:~
3435 8| Mérges tekintettel,~S mire elér a szeme a tulsó határra,~
3436 8| Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,~Ugy ingyen ahhoz senki
3437 7| ment e szónak, hozzám is elére,~Nem is tettem lábam apám
3438 9| Világdöntő haragodat~Fegyvereink élére!~Pest, 1849. június 20-30.~
3439 5| nevezzen a haza fiának! -~Elérem-e e nagy célt? féluton~Nem
3440 4| Amidőn a szentegyházi fogoly~Elereszté a mentő kötelet,~S ekképen
3441 7| engemet~Ipam s napam magoktól~Eleresztettenek.~Azon az egyen most is~Csodálkozom
3442 1| Mi mosolygna rám?~Fent, elérhetetlen égmagas tetőkön~Istenszép
3443 8| közöttünk az isten,~Ha már elérhetjük a megígért földet,~Mit vétettél,
3444 4| mikor a két ország határát elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak
3445 7| nekigyürközött, hogy~Lovamat elérje.~Szeretem a pusztát! ott
3446 7| cél felé,~Amíg elébb-utóbb elérné!~De hátha ugy vagyunk,~Mint
3447 4| az amazontermészetü Márta~Elértenek a csatahelyre:~Iszonyú vala
3448 7| sarkantyúzd paripádat,~Mert elérünk, elhagyunk!~Hegy, fa, ház,
3449 7| Mert a mi fegyverünk az élesebb,~Mert az igazság a mi fegyverünk.~
3450 3| észre.~Telerakta édesanyám~Eleséggel a tarisznyám;~Elvesztettem
3451 2| várja, míg itt hosszában elesem.~Ej galambom, milyen puha
3452 8| ének~Azok temetésén, akik elesének~A Latorca mellett a legelső
3453 7| az ütközet előtt,~Melyben eleshetem. Kell, hogy meglássalak.~
3454 8| Koldusbotot ád a haza nékik,~S ha elesnek, a felejtés árja~Foly sírjukon
3455 8| vagy diadalt nyerni!~S ha elesnénk egy szálig mindnyájan,~Feljövünk
3456 9| majd a harc végén vagy itt~Elesni a harcban?~Társaim arcáról,
3457 7| bajnokok,~Kik szabadon inkább elestetek,~Semhogy rabszolgaságban
3458 3| borral kell kiönteni.~A bor éleszt, a bor éget, mint a csók -~
3459 6| fognak nagyszerű napok,~Élet-halálnak vészes napjai.~Fogjunk kezet,
3460 6| gyakran~Támasz-botunk az életalkonyon.~Vidék, hol egykor ringatott
3461 9| eszem föléri.~Menjetek hát életbe-halálba,~Fegyveritek legyenek megáldva,~
3462 8| KÖNYVÁRUS EMLÉKKÖNYVÉBE~Az életcél boldogság, de elébb~Fáradni
3463 6| A legszebb részt od’adná életéből.~Ilyenkor tudja csak: mi
3464 8| fel, ne menj fel,~Ne légy életeddel~Könnyelműen játszó!~Vermed
3465 8| Fájáról lehullatok.~Ami elhal életembül,~Föltámad mint szerelem...~
3466 4| Az egyetlen rózsa tüskés életemen.~Be tudtam is őtet szeretni,
3467 7| Hisz ő a díj egy olyan életért,~Amely beillik kárhozatnak
3468 9| Ki fogna most fukarkodni~Életével, vérivel?~És te isten, magyarok
3469 3| martalék;~A földön őt az életfának~Csak egy kis ága tartja
3470 3| Bármint csalogassam az életi mézzel:~Mélázva örömtelen
3471 2| összejártam én.~A nagyvilág az életiskola;~Verítékemből ott sok elfolya,~
3472 4| tapasztalás,~Melyből sok ember életkincset ás -~Nem én, nem én!~Gyönyörszomjas
3473 1| titkos könyv kezében,~Az életkönyv ez; benne két lap a mienk,~
3474 4| hervadt ajakadnak~Lélekzetével életmécsedet,~Nem foglak odaírni tégedet,~
3475 5| számára,~És ha fennűl már ez életmentő sajkán,~Megszárítja szárnyát
3476 6| megfürödhetének,~Nem törődnek aztán életökkel,~Nem bánják, ha mindjárt
3477 4| többé~A titkolt szerelemnek~Életölő fájdalmát:~Szintúgy van
3478 8| megértünk a halálnak?~Ha életrevalók vagyunk,~Nem fog a vész
3479 8| csillag, vérpiros sugára~Életszínt vet a betegségében~Meghalványult
3480 4| az ő csirkéi közé járt,~S elette előlök az árpát.~Képzelni
3481 4| tevé őt~Az ágy párnái közé.~Élettelenűl feküvék ott,~Mint a lepuskázott
3482 5| fölibe.~Ez kérte, mondaná el~Élettörténetét,~És a felhőnek a tölgy~Következőt
3483 1| mászta Helikon~Bércét, örök életű hírkoszorút~Füzendő fürtibe
3484 1| gyermek-~Ifjunak.~Hol az életüdv örömvirági~Nyíltanak.~Lángszerelem
3485 7| az szép, legszebb idője~Életünknek,~Amidőn a szív először~Népesül
3486 6| vonult utánam~A csüggedés, az életunalom. -~Ujjászülettem!... a falusi
3487 7| szél.~Az ajtó előtt egy~Életúnt komondor,~Ellenséget s jóbarátot~
3488 4| költőileg kell~Végigrohannom az életuton!~Pest, 1844. március-április~
3489 5| Mely összefűzi majd az életvágyat és~Fölépült szívemet.~Ekkor,
3490 6| kit rémek serge üldöz,~Az életzajtól messzi-messzire.~Csöndes
3491 4| kalászos búza,~S a smaragdnak eleven szinével~A környéket vígan
3492 6| veszem észre csak, hogy elfagy vérem~A halál hideg ölelésitül.~
3493 8| választottad vagyok.~A föld lakói elfajultanak,~Eltértek tőled, rabszolgák
3494 4| királynak,~S szomorúságokban elfakadtak sírva...~Minden csepp könnyök
3495 6| GRÓF TELEKY SÁNDORHOZ~Te elfáradsz, mig őseidnek~Végigtekintesz
3496 8| átalták zavarni,~Vagy hogy elfáradtak már tovább mulatni,~Elég
3497 4| hosszu volt az út, kissé elfáradtunk;~De holnap azután, mihelyt
3498 7| Hosszu harcot, hosszu harcot,~Elfáradva, nem pihenve.~Tompa, csorba
3499 5| fáradt életemnek képe ez.~Elfárasztott engemet a szenvedés.~Be
3500 8| Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,~A sok kincsnek a tél csak
3501 6| tartasz, hogy kincsét szíved elfecsérli,~És aztán vissza többé nem
3502 7| könyűimet érted,~Ki könnyeden elfeledéd hivedet,~S e szív sebeit
3503 6| folyóban könnyü a halászat.~Elfeledék a hazaszeretetnek~Örök szentségét
3504 5| hogy valaki -~Hogy valaki elfeledje.~Mostanáig itt vígadtunk~
3505 5| ott a lovad nyerit.~Hogy elfeledkeztünk róla!~Isten bűnünkűl ne
3506 7| Pokolba mártott körmivel,~Ha elfeledlek téged, kedvesem,~Sőt ha
3507 7| jár.~Ha látná őt a király,~Elfeledné trónját érte;~Árnya lenne
3508 6| még egy... a hon! vagy már elfeledted,~Feledhető-e, amiről beszéltünk~
3509 8| viselünk háborut,~Ha pedig már elfeledték,~Jól van, majd eszökbe jut.~
3510 8| Saját baja,~Mig végre végkép elfelejté,~S nem látta és nem érezé
3511 7| gyógyíthat,~Kéjek közt akarja elfelejteni;~Oh csak egy reményt adj,
3512 7| tudott, csak szája mozgott,~Elfelejtett~Minden hangot.~De az öreg
3513 7| honfi-érdemök vagyon...~Szégyen, ha elfelejtettétek!~Még nincsen túl fél századon.~
3514 7| szólhat~Róla,~Ne kérdezd...~Elfelejti,~Mire~Fölébred.~Pest, 1847.
3515 4| bírni senkit e világon,~Ha elfelejtkezik is rólam halálom.”~15~János
3516 5| jelesebbek, mint én,~Hírök mégis elfelejtve már.~Hát tirátok, dalaim,
|