1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
3517 8| mindig bő nadrágot,~Hogy elférjen benne egész bátorságod,~
3518 8| tanyázol itten.~Ott a pokróc, elfértek rajta ketten,~Olyan jó ágy,
3519 5| de~Annyi puszta tájt is elföde.~Tiszta szemmel nézek a
3520 6| lombozat s az~Éj sötét kárpitja elfödé.~Másnap reggel vitorlás
3521 6| síri csend födé el,~Mint elfödik a halottat szemfödéllel.~
3522 7| dolgozik,~Vagy az utat akarja~Elfödni, mely a sír mellé vezet,~
3523 4| nyujtok hálámnak fejében,~Elfogadását nem tagadod meg tőlem.”~
3524 8| kérnélek, hogy~Szineimet elfogadd,~És festess bennök szalagot,
3525 4| lelkesedve~A magasztos innepen:~„Elfogadjuk, bármi durva,~Amit a hon
3526 4| arany, látod?...~Nos hát elfogadod a cimboraságot?”~Furcsa
3527 5| FELSÜLÉS~Ebédre hítak. Elfogadtam~A meghivást nagy szívesen,~
3528 8| megtudta felesége,~Hogy férjét elfogák, s nem látja többé,~Szörnyethalt,
3529 4| Vad hiúz-szemek~Támadásra, elfogásra készen~Egyre lestenek.~Összeszedtem
3530 8| egy rosz, egy gaz cudar,~Elfogdosták őket egymásután hamar,~S
3531 4| tovaűzzük ellenséged,~S elfoglalhatd ujra a királyi széket.”~
3532 8| a magyarra,~Országunkat elfoglalja.~Foglalod a kurvanyádat,~
3533 5| Kikisérte... odakinn maradt,~S elfoglalni régi lakhelyét~Nincsen benne
3534 8| egy új, de szent Napóleon~Elfoglalod majd a kerek világot.~Kit
3535 8| Bevezettünk, s uralkodás végett~Elfoglaltad a királyi széket.~Te vagy
3536 4| mintha még szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~
3537 6| akkor el nem szökhetünk,~Elfognak... hah nézd, nézd, már jőnek
3538 7| S az indulásnak napján elfogott,~És rám csuká szobámnak
3539 8| szaporán ide a poharat!~Mire elfogy a bor, mire csattan a csók,~
3540 6| Amelyen titkos féreg foga rág;~Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,~
3541 4| vagy oly halovány,~Mint az elfogyó hold bús őszi éjszakán?”~„
3542 4| fejét,~Hogy visszanyerhesse elfogyott erejét.~Az álom őt odavitte,
3543 8| dalolgat, s ha dalolni kezd,~Elfojt az alkony mindennémü neszt,~
3544 4| fájdalmát:~Szintúgy van okom,~Elfojtani lelkem~Mélységes mélyében
3545 4| panaszlok, bár keblem teli,~S az elfojtás még inkább neveli~Búm tengerét;~
3546 4| Míg olyan lesz, sok víz elfoly~A Dunán.~Elvirúlt már a
3547 2| életiskola;~Verítékemből ott sok elfolya,~Mert oly göröngyös, oly
3548 8| szokása megvan,~Mihelyt elforditom szemem,~És hányszor vertem
3549 5| Szentül hiszem, ha a világ~Elfordul is szivemtül,~Ha a világnak
3550 8| szeretnél, fényes angyalom!~Ha elfordúlok enmagamtul és mint~Polgár
3551 4| Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult:~Ne lássa a leány, hogy
3552 7| Azt utjában olyan szépen elfütyölte,~Hogy a pacsírták is tanulhattak
3553 7| együtt, egy hó szellője is elfúj?~Megköszönöm, ha netán így
3554 8| a népek éktelen viharja~Elfujt volna minket, mint egy porszemet,~
3555 7| megrázkodik, torka muzsikája~Elfúl, mintha kötél hurkolódnék
3556 6| századoknak döntő lábai~Elgázolák rég e vár tornyait.~Belőlök
3557 5| ember nem néz láb alá, majd~Elgázolnak... vigyázz, mondom neked!~
3558 4| amidőn megindult szekerem,~S elgondolám, hogy végkép elhagyom:~Elkezde
3559 8| 7~Akkor más világ járt, elgondolhatjátok,~Nem volt még korona, nem
3560 8| hiába szíja.~Az asszony elgondolkodik,~S fájók lehetnek gondolatjai,~
3561 8| vezér kürtjét fújogatva,~Elgondolkodott a katonaság rajta.~Ilyenkor
3562 7| szárnyokat-próbáló~Kis gólyafiakat.~És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran~Fordult
3563 8| fehérségét.~Hát ezután ki lát?... elgondolom olykor:~Ki tudja, hátha
3564 7| zokogott előttem,~S ujra elgyöngülék, s karjaiba dőltem.~De nem
3565 7| hogy a szem~Egy élten át elgyönyörködhetik~Csak egy parányi részén
3566 7| ugy lett. Az árva ifjut elhagyák~Baráti, ismerősei.~Te nem
3567 5| Ezt mi álljuk körűl,~S ti elhagyátok a hon zászlaját?~Elhagyhatátok,
3568 5| e roppant nagy világtól~Elhagyatva, szeretetlenűl,~Máriusként,
3569 5| elhagyátok a hon zászlaját?~Elhagyhatátok, oh, ifjak, hitetlenűl?~(
3570 7| pillanatra gyermekét,~Örökre elhagyj’ azt az ég.~Pest, 1847.
3571 5| szendergőknek álma megszakad,~S elhagyják mély, sötét tanyájokat,~
3572 4| a vér.~S én már maholnap elhagyok~Örömeket, fájdalmakat.~Most
3573 7| jelével,~S te természet, elhagyottak gyáma,~Vadvirágok- s fűvekkel
3574 1| hervaszt.~Hő imádód s kedvelőd elhagytad,~Szívedet te ismét másnak
3575 3| magának;~De, galambom, hogy elhagytál,~Nem t’om, mi okot találtál.~
3576 7| paripádat,~Mert elérünk, elhagyunk!~Hegy, fa, ház, ember, patak~
3577 7| vérem, a vég-búcsuzásra tán,~Elhagyván arcomat, szivembe gyűl.~
3578 8| mégis csak cudarság~Igy elhajítani a gyermeket, mint~Az elviselt
3579 7| letettem cserkoszorúd~Fejemről,~Elhajíték puskát, seprőt~Kezemből.~
3580 8| magam,~Hogy visszamék, és elhajítom~Az ajtó mellől a követ.~
3581 4| a bor? tölts!~Igazmondás elhajított kő,~Hajító fejére visszajő.~
3582 8| visszaballagott a jó öreg,~Hogy elhajítsa a gonosz követ.~Utána nyúl...
3583 8| Mert a pince kulcsát~Akár elhajítsák,~Senki sem fordítja feléjök
3584 7| Mi vezetett haza? az ami elhajtott,”~Válaszola Dezső s kínosan
3585 6| megy nap után,~S ha napjaid elhaladnak,~Maradsz magadnak.~Száraz
3586 8| éjszakáit is~A lámpa fénye látta elhaladni,~S előbb aludt el ez, mint
3587 7| Hősök szellemei, kik itt elhalának?~Csend van körülöttem, tünődöm,
3588 8| már nehezökre esék,~Hogy elhallgassanak, mert a bor hatalma~Ösztönözte
3589 8| Hogy mit cselekesznek.~Én elhallgatok, az~Ő tettök beszéljen...~
3590 7| van-e madárének?~S most elhallgatta, s oly jólesett szivének.~
3591 9| ön engemet gorombaságival~Elhalmozott, hogy két orcám pirúlt.~
3592 1| alak!~Ott lebegsz az alkony elhaló tüzénél,~S szende fényhomályán
3593 4| vált a tisztakék égi bolt,~Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan
3594 10| Kihal s miattad Ida~Fog elhamvadni majd,~Az üldözött nem bírja
3595 4| szózatodra a vad láng kiholt.~Elhamvadt üszke van csak bánatomnak~
3596 8| Most is hallom e dalt, elhangzott bár:~„Cserebogár, sárga
3597 5| paripája,~A négy körmét majd elhányja.~Öregbiró lyánya, szivem,~
3598 7| hogy szóval~Az időt így elharácsoljátok;~Várva néz rég s oly hiába
3599 4| födelét mind a négy szögleten,~Elharapózott a mérges láng sebesen.~Egy
3600 4| Választott embere ő,~Ki elhárítani termett~A végpusztúlást
3601 7| Önérdek rozsdás fegyverével;~Elhárítjuk mi könnyen a csapást a~Szerelem
3602 7| Szinészek jöttek, s elhatározám~Közéjök állni és elmenni
3603 4| szele rásohajt.~És mivelhogy elhervadni fog,~Ne is ápolgassam én
3604 8| foglak föltalálni téged~Habár elhervadottan is,~Hogy életemnek maradékát~
3605 8| ifjusága~Régen elvirúla.~Elhervadtak virágai,~Egy maradt meg
3606 6| olympi asztala.~De e virágok elhervadtanak már;~Mit ér, szemlélnem
3607 5| Borban, dalban a világnak:~Elhervadunk, elenyészünk.~És midőn már
3608 10| nyujtsatok hát pályabért,~Hogy élhessek a hon- s a művészetért.~
3609 8| vész birni vélünk,~És ha élhetetlenek, nem~Érdemeljük, hogy megéljünk.~
3610 1| ohajtom én kunyhód homályiban~Élhetni, s a szelíd halál,~A szenvedések
3611 7| hogy nem az lett, nagyon elhibázta.~Szerelem, szerelem, te
3612 5| Biztat, hogy a szerencse, elhigyem,~Számomra is megnyitja markait;~
3613 5| gyógyítsa fel,~Mert e nemzet, elhigyétek,~Életet nem érdemel.~Figyelemmel
3614 9| De hiába volt a vásár,~Elhihet’d:~Kit az isten elhagyott,
3615 6| nagy úrnak~Jut a szerencse, elhihetd.~Hogy megöleljem s barátomnak~
3616 4| nagyon;~Mert, oh barátom, azt elhiheted,~Hogy szörnyü mód szeretlek
3617 8| sokat~Enned, mert mint én elhizol,~Aztán elillan a nyúl,~S
3618 8| munkát már restelem,~Mert elhíztam nagyon,~S elűznek, hogyha
3619 5| volna rajtad ékszer? úgyis~Elhomályosítja azt szived.~Szalkszentmárton,
3620 6| mint rendesen a barát:~Elhordja magát,~Midőn amazt pusztulni
3621 4| orvosságra~Izzad kínnal e haza:~Elhordjátok idegen bálványtok,~A külföld
3622 4| hanem íme fölébredt,~Miután elhortyantotta magát.~Ásít... szemeit dörzsölve
3623 8| sír mélyibűl.~Hamvaidnak elhozása végett~Elzarándokolnánk
3624 6| Meleg szobám e gondolattól elhül.~Miként a jégcsap függ a
3625 7| dere már megüté fejemet.~Elhull a virág, eliramlik az élet...~
3626 1| kellemgazdag ifjuságnak~Elhulla bájvirúlata;~S nincs már
3627 9| harcban?~Társaim arcáról, akik elhullanak,~Én arról azt látom:~A hazáért
3628 4| Hogy gabancuk a csikófogat~Elhullatta... s most mi élete?~Koplalásban
3629 8| egykor s amit szívem nyert;~Elhúnyt vitézek sírja az a vár,~
3630 4| Ahol legjobban fáj,~És elhurcolta magával,~Mint a zsidó a
3631 7| minket tegyen~Mindeneknek elibe.~Itt a törvény: »várj sorodra,«~
3632 7| adsz, ha szívemet tenéked~Eligérem?~Alkudjunk meg, jöszte,
3633 7| halvány lesz a hajnal, mert elijed,~Olyan ágyudörgés miatt
3634 7| kimondja: „halál rája!”~Elindulnak az ifjúér’,~Pallost köszörűl
3635 7| munkálódtak bennem,~Hogy, ha elindulok, találok valamit,~Találok,
3636 8| hazánkban;~Eztet fújta, mikor elindultunk onnan...~Benne váltogatva
3637 7| fejemet.~Elhull a virág, eliramlik az élet...~Űlj, hitvesem,
3638 5| Hallám, amint a hant~Az ásók éliről~Tompán reád zuhant...~Mindent,
3639 8| Összegörnyed Zsigmond király,~Az elítélt egyenest áll,~Olyan az ő
3640 8| gőgösen kacagtak.~Ők, az elitéltek, bátran léptek oda~A hóhér
3641 8| sem hallgatva még,~És már elitélve.~Hunyadi Jánosnak~Vagyok
3642 4| Vagyonomat egy fillérig elittam;~Most napszámra dolgozom,~
3643 4| kalapja nagybecsű vala,~Mert Elizéus prófétával az~Rokonságban
3644 5| a leány a sírból szinte eljár,~Hogy a lovagnak szellemét
3645 8| meg,~Mert nincs rendében eljárásotok,~Ti a dolog végébe kaptatok,~
3646 8| elméjökben,~Hogy alattomban kell~Eljárniok ebben?~Nem istentelenség,~
3647 10| fölhevít!~Szegény fiú! eljártak az idők,~De szép reménye
3648 4| Találj te is mást magadnak;~Éljed világodat vele,~Áldjon meg
3649 4| Melyben hátralevő napjaimat éljem.”~A király szavai ím ezek
3650 8| ember is;~Mindig másoknak éljen-e~És sohase’ magáért?~Szegény
3651 6| teremnek hangos boltozatja~Az éljenekre, mint a nyughelyéről~Fölvert
3652 8| most ugy ócsárolnak engem,~Éljenezni fognak győző-ünnepemben.~
3653 1| müvészet~Magasb hatalminak,~Éljenzaj és örömkiáltás~És tapsok
3654 8| elszántan~Mondja ki e szavakat:~„Éljétek túl hát a szégyent,~A gyalázatot,
3655 7| megszereztelek, míg~Veled eljöheték.~Ha ilyen drága volna~Minden
3656 7| aki érte~Föláldozá magát?~Eljön-e a kor,~Melyet gátolnak a
3657 4| lennél~Énnékem feleség!~Eljössz-e hozzám? el?... szépséges~
3658 1| egykor értem, szinte árva,~Eljösz, éjszaknak havát bejárva,~
3659 5| sírban volt már a férfiú,~Eljöttek éjjel az atyafiak,~Feltörték
3660 7| egyetlenegy~Örömsugára vagy,~Eljöttöd kebliben~Rideg, vad éjet
3661 4| csókolás -~Ki volna más,~Ki eljöve?~Mint szép hive.~Mulassatok,~
3662 5| megmaradt fele,~Hozzám te szinte eljövendesz,~És koszorúmra könnyet ejtesz,~
3663 6| rettegnünk ne kelljen~Az eljövendő óriásokat.~Tartsuk meg a
3664 6| eljövünk,~De mind a ketten eljövénk hiven,~S így éltük által
3665 6| Nem ígértük, hogy holnap eljövünk,~De mind a ketten eljövénk
3666 5| te most, szent angyalom!~Eljősz-e hozzám vajjon?~Mindenkor
3667 7| Melynek neve emberiség?~Éljünk-e önnön öröminknek,~Vagy sírjunk
3668 8| hazát, hol minden szögletig~Eljusson a nap s tiszta levegő,~Hogy
3669 3| holnap;~Majd megadja, amit elkap;~Jellemképe: változat.~Mint
3670 4| fogadott ez, és a banyát elkapta,~És a levegőbe magasra hajtotta.~
3671 5| IMÁDSÁGOM~Elkárhozástól félt szegény anyám,~S talán
3672 5| pokol: (hogy~Egyesüljünk) én elkárhozom.~Szalkszentmárton, 1845.
3673 7| se’ föld,~Ég és föld közt elkárhozva bujdos...~Hallod, hallod,
3674 4| ökrök gyanánt is máshol elkelnének.~Volt is mit aprítni János
3675 8| úrfi e szokatlan szókra~Elképedett, megmerevűlt,~S tajtékot
3676 4| egyébre a ruhákat~Úgy kölcsön elkéregeti;~Csakhogy többé ezen ruhákat~
3677 4| Nélkűle szabadabb lesz életem;~Elkergetem... az lesz belőle.”~És úgy
3678 5| csúfosan,~S tőlem kegyetlenűl elkergeti.~Levert kedéllyel ballag
3679 4| adta!~Mégis csak kár volt elkergetnem őt;~Kezében gazdaságom egyre
3680 5| szörnyeket lát lázas képzetem.~Elkergetném s el nem kergethetem.~Mindenki
3681 6| most lehessen átkozódnotok?~Elkérték kebletekből a szivet~S aztán
3682 5| világom,~Mit szerelemnek napja elkerül.~Költőkebelnek nem szolgál
3683 4| Egerbe?~Ha ezt a várost elkerülném,~Az isten is megverne.~Egyúttal
3684 6| Keresem az álmot, de az~Elkerűl.~Fönn van a hold, fönn vannak
3685 7| Vándorol jósága,~S nincsen akit elkerűlne,~Ha ma nem jött, eljön holnap...~
3686 4| Csak holttestet láthat.~Elkeseredésében~Mi telhetett tőle?~Nagyot
3687 11| erősen,~Vad lelkesedéssel,~Az elkeserűlt szív~Órijás erejével.~Debrecen,
3688 6| orvosa, jövendő!~*~És ti elkésett dalnokok,~Hallgassatok!~
3689 6| meg,~Ily szentül!... s én elkészítem~Saját kezemmel azon keresztfát,~
3690 4| egy hang ekkép rikácsolt,~„Elkészítettem már mindent hamarjában,~
3691 5| mosolyga ránk.~És midőn elkészült a bokréta,~Általadtad -
3692 6| néztenek... talán~Tudták, hogy elkészűlök a világbul.~A legnagyobb
3693 7| a kötele,~Irgalmatlanul elkezd pattogni vele.~Kati ott
3694 4| elgondolám, hogy végkép elhagyom:~Elkezde fájni a szivem nagyon.~Mi
3695 7| sohasem volt dolga.~Azután elkezdé s mondta mondókáját,~Mely
3696 7| hiszem, hogy ideje ne lenne~Elkezdeni végre, mi történik benne?~
3697 8| tovább, Verdunön a sor,~Elkezdődik ostroma.~Verdun gyáva népe
3698 8| favágásnál keservesebb.~Elkezdte reggel s este végezé~S gyakorta
3699 7| kisleány.~És egyszerre csak elkezdtek~Sírni mind a ketten,~S rákezdte
3700 8| ugy végzem éltemet,~Amint elkezdtem azt,~Lopok, szolgálok, koldulok,~
3701 5| feledés örök királya,~Mig így elkezdve féligmeddig készen~Csak
3702 8| lecsókolnók árját könnyeinknek,~És elkiáltanánk: „Vive la République!”...~
3703 7| bátyja,~Kitörő örömmel nevét elkiáltja:~„Dezső, Dezső lelkem!”
3704 5| amidőn~Mennydörgő jelszódat elkiáltod.~Hogyha majd villámlasz
3705 6| hazáig el nem kisérhetem,~Elkisérem csak az erdőszélig...~Mert
3706 8| anyád,~S hol laknak? majd elkísérlek haza,~Jer, addsza kezedet.”~„
3707 4| Tudod, ki az, ki Pestre elkisért?~A bú - egy szép kis szőke
3708 7| Gólya barátomat.~Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk~A puszta
3709 4| űlt.~A király s a sereg elkisérte oda.~Tőlök sok „szerencsés
3710 4| Valamint rémséges a bűn,~Mit elkövetél.~Példádon okúljanak a késő
3711 7| Egymás ellen teljes szívből elkövetik.~Latóczi Endrének nyugatra
3712 5| Kész vagyok, kész mindent elkövetni,~Mindent, hogy megérdemeljelek.~
3713 3| MEGÚNT RABSÁG~Mindent elkövettem,~Amit lehetett,~Jó remény
3714 8| jelit,~Ha a kenyértörés elközelit,~Hogy az égben uralkodol
3715 11| rejtekén~Magamba szállok, és elkomorodom én.~De utcákon, holott,
3716 6| mint lesz az ég idővel,~Ha elkopik majd csillagfátyola.~Nem
3717 6| nem lesz új, ha egyszer elkopott,~Azért kiméld a drága csizmatalpat,~
3718 1| fölisteni lelke~Sír unokáinak elkorcsosodása fölött!~Rákos, 1839. április
3719 5| vagy szégyenel -~És az ily elkorcsult nemzet~Életet nem érdemel...~
3720 4| sugara,~Ha zivatar támad.~S elkotródott a lyányok után~A béke barátja
3721 7| őszbül a tavaszba, és utánok~Elküldi a szív minden vágyait,~S
3722 4| nap fölkelt, s a holdat elküldte,~A puszta, mint tenger,
3723 8| meghallották, hosszan döbörögtek,~Elküldték keletre, nyugatra szerteszét~
3724 4| Világrendítő dúlakodásit~Illendőn elkurjantani képes,~S melyet tőlem minden
3725 10| tovább nem szólhat Ida -~Ellágyult érzete,~Éjfél-sötét szemébe~
3726 7| Szép panorámaképen~Előttem ellebeg.~Ott városok harangja,~Itt
3727 7| pusztákon tanyáz,~S mig ellegelget kolompolva nyája,~Ő hűs
3728 4| ember~Korhelység nélkül is ellehet.~Naponként egy messzely
3729 9| drágagyöngyöt ér.~Ki merne nékik ellenállani?~Ily bátorságot szívében
3730 6| minden, ami kincs vala,~S hol ellenállás szálla szembe véle,~A kincs
3731 8| szokott, de most~Kitört belőle ellenállhatatlanúl:~„Oh ég, isten! mivégre
3732 7| Szivárvány módjára,~Melynek ellenállni~Hasztalan törekvés,~Mert
3733 5| meg, ha a fejtörő~Gerenda ellenedre van...~Én inkább betöröm
3734 7| folyammá~Ugy fog lezuhanni~Elleneidre, hazám,~Mint a feneketlen~
3735 4| vígasztalja magát,~Hogy elleneit megverte vitézül,~S ha innen
3736 1| erdőnek a viharban kellett~Ellenének meghajolnia!~S mint virágos
3737 8| kerek világot,~Föllázítsam-e ellenetek,~Hogy a dühnek Sámson-erejével~
3738 4| eddig is azért ejték csak~Nő elleni beszédeket,~Mivelhogy senki,
3739 8| elég lesz,~Ha a magasból ellenidre majd~A véres porba diadallal
3740 9| nekem kell lenni, ki~Ha elleninket mind a föld fedi,~Megéneklem
3741 8| vér!~Könnyü bánni külső elleninkkel,~Ha kivesznek e belső bitangok...~
3742 7| Egy szívben egymással~Nem ellenkezhetnek.~Tudod, mi a virág?~A földnek
3743 6| istenséget,~Hogy szent céljával ellenkezni mersz?~Vagy tán azt gondolod,
3744 1| Vándorlok én is, ámde pályám~Ellenkező:~A szerelem forró honából~
3745 9| magyar,~Habár ég s föld ellenkezőt akar!~Azért nem győzött
3746 8| A gyalázatot, de én~Az ellennek csak holttestet~Adni át
3747 8| zsoldosidnak~Százezrivel kiállasz ellenök,~Ne adja isten, hogy meghalj
3748 7| ügynek végre győzni kell.~Az ellenségé még a hatalom,~Kicsiny,
3749 8| sírbul éjféltájban,~S győztes ellenségednek megint kell~Küzdeni... kisértő
3750 8| váratlanúl és~Oly erővel törj ellenségedre.~Hol az ellen, kérdezed?
3751 7| fúlnak bé~A szabadságnak ellenségei!...~Egy kis mennydörgés
3752 7| táblabíróm és Latóczi Endre~Régi ellenségek, pörlekednek egyre,~S a
3753 7| Fájdalom!~Nem remeg kend, örök ellenségem,~Hogy ezennel fölakasztatom?~
3754 7| Gyümölccsel terhelé.~Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,~
3755 5| nyilat:~Szánakozva nézem ellenségim~E tündér virágpaizs alatt.~
3756 7| Leszakítom fegyveremnek,~S ellenségimet, mint Sámson,~E szamárcsonttal
3757 8| a haragunk.~Tudhatják az ellenségink,~Mint viselünk háborut,~
3758 6| bátya,” monda Jób s szemében~Ellenszegűlő dacnak lángja gyúlt,~„Nem
3759 4| mit nem mívele.~De ő kiált ellenszegűlve:~„Hozzám ne nyúljatok!~Nemes
3760 6| De a vadász puskával állt ellent.~Puskaággyal úgy ütötte
3761 5| szemében~Mentül sértőbb ellentét legyen.~Mért nem keltek
3762 6| gyilkosaim,~Hogy gaztettöket elleplezzék?~Midőn kiterítve feküdtem:~
3763 4| Az álom szemének pilláját ellepte;~Vakondokturásra bocsátotta
3764 6| világot gyujtod ránk,~Aztán ellobansz... tán egy perc alatt,~S
3765 7| szalmaláng vala,~Mely született s ellobbana.~Ez bennem a legelső szerelem,~
3766 8| lépett készakarva,~Aztán ellökte, hogy mért áll az utban?~
3767 8| míg jobbra-balra nézesz,~Ellopják hirtelen~A szép virágot,
3768 8| Elrablottátok a népek jogát,~És elloptátok kincseit,~Ti bíboros haramják,~
3769 4| De nem, jutalmad nem fog elmaradni!~Megtisztuland az érzet
3770 8| hogy van kenyerünk,~Messze elmaradtunk a világ sorától,~Kitöröltek
3771 4| És végre mind a kettő elmbarad.~Nem is hiszem, hogy a szinészetet~
3772 3| legyen~Főben, kebelben ép;~Az elme éjjele~S a megromlott kebel~
3773 7| Életemnek élete!~Benne elméd minden fénye~S szíved minden
3774 8| alkonyúl,~Alig jövék, s megint elmégyek, el.~Még csak alig, hogy
3775 8| Rendcsinálni magyarokhoz elmégysz!”~És el is jött azonnal
3776 6| éjszakát ily nemzetnek!~Elmegyünk a másvilágra,~S nem a magasról
3777 3| majd a tavasz, menjen el,~Elmehet a nap, a csillagok...~De
3778 6| árát sem hagyott benne.~„Elmehettek!” szóla mostan Pista;~„Hó,
3779 8| Akkép csavarognak szanaszét elméik,~És ami már régen elmult,
3780 4| Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében,~S tettetett jókedvvel szólt
3781 4| ballagott sötét árnyékával~S elméjének sötét gondolkozásával;~Az
3782 8| szolgált egyszersmind arany elméjével,~Szent volt minden szó,
3783 8| Mily istentelenség~Forog elméjökben,~Hogy alattomban kell~Eljárniok
3784 5| után azonnal~Kirontok!” így elmélkedém.~Ebéd alatt erősen szítam~
3785 7| drága éjét virasztám át,~Az elmélkedésnek égetvén lámpáját:~Mi lehet
3786 4| Kukoricza Jancsi ekkép elmélkedett:~„Azt mondják, ahányszor
3787 8| az ördögöt magát is.”~Igy elmélkedve ballagott haza~A jó öreg.
3788 6| a föld az éghez?”~Zavart elmémmel ekkép gondolkodtam,~„Im
3789 8| Egytül-egyig elment tova,~Mind elmene katonának,~Én billegek,
3790 4| ég.~Midőn bucsúzni hozzá elmenék,~Oly szomorúan pillantott
3791 6| hagynám már ablakom, hogy elmenjek~Lefekünni és álmodni; de
3792 6| az én nevem:~Maradjak-e, elmenjek-e?...~marasztasz... és miért?...
3793 8| maradni kell,~És nem lehet elmennem.~A szégyen és a fájdalom~
3794 9| Fiaiknak hogy elmenni kellett,~Elmenniök és még oda pedig,~Ahol a
3795 8| szedett homlokára a düh,~És elmennydörgé haragos szavával:~„Ez lázitó
3796 8| hajadonfővel állt,~S az elmenőkhöz nyöszörögve~Nyujtotta sárga
3797 7| nálam csak~Átútazó vendég.~Elmentél, messze is~Jársz immár,
3798 7| hogy független legyek.~S elmentem volna, ámde megtudá~E lázadó
3799 6| mellett~Pusztult hazája sorsán elmereng,~Szomszéd teremben nője
3800 8| ablakom fölé~Talán egy kissé elmerengenék.~Ha már szemed nem láthatom,~
3801 8| S ha látta őtet, hosszan elmerengett.~Ilyenkor egy csodálatos~
3802 8| egykoron,~Hagyj engem itt most elmerengnem~Végetlen boldogságomon!~
3803 4| mellett,~S olvassa nagy elmerüléssel;~És amely zajra imígyen~
3804 4| volt érezésében,~Ha János elmerült annak nézésében.~Igy ballagott
3805 8| mindinkább figyel,~Ugy elmerűl a hallgatásba,~Hogy lélekzeni
3806 4| Amint ő nekem ezt sokszor elmesélte -~Egyszer kinézett a kukoricaföldre,~
3807 5| Nem ismerem még párod~Az elmésségben, szép varróleány!~S azonkivűl
3808 7| Tercínákat s udvarias stancákat;~Elmésségem leszen kengyelfutód,~Bohócod
3809 7| Odaállt a vén gazdához,~És elmondá búcsuját:~„Isten hozzád,
3810 7| lesz a~Nagy fa, mely alatt~Elmondám szerelmi~Vallomásomat.~Támaszkodjál
3811 7| Könnyebben végigküzdenéd.~Elmondanád, mi bántja lelked,~Mi mérte
3812 6| volt velem.~Letérdepeltem s elmondék egy~Égő szerelmi vallomást,~
3813 5| végét teszem...~Erre aztán elmondhatni ám, hogy~Valóságos szerelem
3814 4| vagyok én, hű szeretőd,~Elmondhatom isten, ember előtt;~De azt
3815 5| egyik, mint másik sért.~Vagy elmondhattam szóval sorsomat?~Elmondhatám?
3816 8| S majd ha vénül a világ,~Elmondják az unokáknak~Ezt a kort
3817 7| több örömet.~Most pedig... elmondjam-e, ne mondjam?~Űzik a felhőket
3818 5| álmaink, majd minden éjfelen~Elmondjuk ott egymásnak,~S egyszerre
3819 8| régesrégen volt a,~Amit én elmondok; akkor még, látjátok,~Szopós
3820 4| csak~Meg nem hallója az elmondott dolognak;~Jancsinak az esze
3821 8| fogják!~És midőn az esküt~Elmondották vóna,~Beléugrattak a~Dniester
3822 4| haragos szemmel fenyegetve~Az elmondottakhoz e szavakat tette:~„Ha nem
3823 4| örömet szerzett.~Sok szépet elmondtál e levélben,~(Ne véld, hogy
3824 7| megyek?~Végzém, amit kelle: elmondtam legszörnyűbb~Átkomat, s
3825 8| többé nincs meg, falait~Elmorzsolák a mult kor férgei,~S az
3826 8| kitépte,~S dombját a zápor elmosá.~Isten neki!...~Fájt, fájt,
3827 8| mosolygó remények.~De alig hogy elmosolyodott a~Nemzet, ujra lebiggyedt
3828 4| Dicső álom volt. Volt! Már elmula.~Borúljon rá felejtés fátyola.~
3829 4| szeme világára,~Melynek elmulását hasztalanúl várta.~Keresztülfutott
3830 5| lyányka,~Ezt ne bántsa elmulási vész.~S én hiszem, hogy
3831 6| keze,~Hogy megtegye, ha elmulasztanád.~Oh e hazában olyan sok
3832 4| van!~...Ah, szép idők! ti elmulátok~És mindörökre tán,~Már nem
3833 5| mely titeket lefú,~Majd elmulik, nem lesz örökkorú;~S ha
3834 6| minden szála szög;~S ha majd elmúlik ifjuságom,~Ha majd megőszülök:~
3835 5| hazának száz bajával?~Majd elmulnak a bajok.~Én magyar nemes
3836 8| Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsőség~És boldogság
3837 8| fergeteg.~Ha én völgy volnék! élnék ott alant~A nagyvilágtól
3838 8| nem tudta a világ, hogy~Ők élnek-e? s ők nem tudták,~Van-e
3839 5| fele a boldogságnak.~És elnémuljak mindörökre hát?~Egy hangszer
3840 8| S a dalos madarak~Mind elnémultanak,~Nem szól a harsogó haris
3841 4| képzeletű nép~Költőileg elnevezé:~A helység kalapácsa. -~
3842 8| állni~A szélmalmok előtt! elnézem ezeket,~Amint vitorlájok
3843 3| merlek nézni, hej pedig~Elnéznélek világ végeig!~Emelj föl
3844 7| bimbó az ifjuság~Rózsafáján!~Elnézném én szemed s ajkad~Untalan;~
3845 8| Az életből s nem egyebet.~Elnézte sokszor,~Midőn játszottak
3846 1| Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke s atyja!~S ti tisztelt figyelők,
3847 8| Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,~Haljunk meg oly szépen,
3848 5| hiszem istenem.~Amint nyerek: elnyargalok~Tóth Gáspárhoz nagy hirtelen,~
3849 8| virág,~Fehér sugár,~Kit elnyel a~Fekete föld. -~Pirúl az
3850 7| olyan nagyokat,~Hogy majd elnyelem magamat.~Förtelmes vén idő,~
3851 7| jövő,~És e tenger őt örök~Elnyeléssel fenyegette,~Vagy ha életét
3852 6| folyókat a tenger;~Miért? hogy elnyelhesse.~Szép állat az asszonyi
3853 6| Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.~Szalkszentmárton,
3854 4| sárkánykígyó áll itt a kapuban;~Elnyelne hat ökröt, akkora szája
3855 7| szeretőm~Ott a repkény volna,~Elnyuló zöld karjaival~Homlokomra
3856 4| összedőltem -~Összedőltem!~Elnyúltam a föld színére,~Megeredt
3857 6| gondolat, miként varázsvessző, elő-~Idézi ama mély rejtekből
3858 4| Parancsolatjára egy legény előáll,~S arannyal tölti meg a
3859 4| kalapácsa~Bírói parancsra előállt,~S mindkettő fölterjesztette
3860 7| kis darab észt,~Amelyet elődöd~Még irgalomból meghagyott.~
3861 5| elandalodva csügg a~Holdon s elömlő sugarán.~Megy, megy tovább
3862 9| szíveink kevélyen,~Diadalmunk előérzetében!~Pirulj, arcunk, pirulj
3863 8| melyet~Hiressé tégyen a világ elött.~Mit gondol, angyalom,~Minek
3864 8| érted szenvedek,”~Szólt elözönlő fájdalommal a rab,~„S ha
3865 3| napfény, mennyei,~Mely az élőfán a lombot neveli.~Lombon
3866 8| ott hátul kullogtatok~Az előhad nyomában,~Árnyékával takarta
3867 4| Most is nagy szálka még;~Előitéletét az~Évek nem szünteték.~„
3868 7| Hadd mulassak veletek.~És előjött valamennyi,~S istenemre,
3869 7| pedig~A toll s kalamáris előkeríttetik,~Kiszáradt belőle a tenta
3870 8| bátorságodat,~Hogy amidőn a harc előkerűl,~Te honn a sutban gyáva
3871 6| Pista~Csónakát a partról eloldozta,~Az evezőt is kezébe vette,~
3872 8| sem vagyok,”~Szólt a hóhér előlépve,~„Királyoknak nincsen híve.~
3873 4| Jőjetek.~Hanem meg is szököm előletek.~Pompás mulatság lenne.
3874 8| mennünk;~Mint a darusereg az előljáróját~Ugy követünk téged ország-világon
3875 4| csirkéi közé járt,~S elette előlök az árpát.~Képzelni lehet,~
3876 4| Élete gyertyáját soknak eloltátok,~Küldök én örökös éjszakát
3877 1| Keblem Vesta-tüzét nincsen eloltni erőm.~Égj, szivem, hát,
3878 5| koszorúmra könnyet ejtesz,~S eloltod lángjait vele.~Pest, 1845.
3879 3| S melegétől hű szivének~Elolvadnék... úgy halnék meg!~Debrecen,
3880 7| melegét,~Mintha bennem egy elolvadt~Nap tűz-árja folyna szét.~
3881 7| a kapott levelet,~S ujra elolvassa... reszket keze s lelke...~„
3882 5| szemedbe szállt, s onnan reám~Elolvasztó sugárokat vetett.~Minő boldogság
3883 7| tökfilkó, mint én vagyok!~Előre-hátra engem~Az élet hányt-vetett,~
3884 8| Összehíja cimboráit,~Csendesen előrelépett,~És így kezdte a beszédet:~„
3885 8| bírta, megszökéssel~Életét elorzá;~Meghalt, aki nem szökhetett...~
3886 6| hogy föl nem kiált~Elzárt, elorzott boldogságaért, hogy~Meg
3887 5| Rágódjanak szegények,~Csak élősködjenek!~Hiszen, ha nem csalódom,~
3888 4| közlegénynek.~Cifra beszéd kéne azt elősorolni,~A vörös nadrágban mit érezett
3889 5| nem érdemel...~Oh de mért elősorolnom~E szegény hon vétkeit?~Lesz-e
3890 4| De ki tudná sorra mind előszámlálni?~Csakhogy János mindjárt
3891 8| szó,~Düh szállta meg, s előszedé~Testének minden erejét,
3892 5| nap fényes arculatja~És eloszlik a szomoru köd...~Fényes
3893 7| Előljáróbeszéd” mostan csak „előszó”.~De mit nekünk a nyelv,
3894 6| Kipusztulván mind a Kompoltiak,~Elosztották a rablott kincseket~Legényeik;
3895 4| szivedben,~Ha lelkem tartalmát~Előtálalni merészlem?...~De nekem már
3896 8| Lehel. Utána még többen~Előterjesztették, ami volt fejökben,~Ki a
3897 8| kivált gyereknek, az~Alvás előtti vacsora,~Mert tőle ördögökkel
3898 4| Tarsolyához nyúlt, hogy sípját elővegye,~Az óriásoknak hogy jőjön
3899 4| legjobb, amit tehetek, ha~Előveszem türelmemet.~Ah, türelem!
3900 7| megyen és jön velem.~Néha elővettem férfiuságomat,~Hogy kiszabadítsam
3901 7| földrendítő mennydörgést szokta előzni.~Látom fátyolodat, te sötét
3902 5| HÁT?...~Panaszkodám hát? elpanaszolám~Szivem baját, búját az embereknek?~
3903 4| Megvan még a nyelved,~Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik veled. -~
3904 9| Szerencse és az isten~Tőlünk elpártola,~Egy pártfogó maradt csak~
3905 5| joggal, ősi házban~Éltemet ha elpipáztam:~Mennybe visznek angyalok.~
3906 7| Elpirult lyány belenézett -~Elpirúla szinte, s tőle~Rózsaszínű
3907 7| Verseimet, kedvesem.~Te előtted elpirúlok,~Hogyha dícsérsz engemet,~
3908 7| a hold - mivel talán az~Elpirult lyány belenézett -~Elpirúla
3909 1| áll majd halványan, majd elpirúlva;~De mi szende szemeiből
3910 10| soká fog e kő; hamarabb elporlik azonban,~Mint lelkünkben
3911 8| nem felejti el.~Az asszony elpróbáltatá vele~A jelenést és elcsudálkozott
3912 7| melyet én magam teremték,~Elpusztitója nem leszek magam.~A név,
3913 4| majd e ha, ha ha, ha meg ha~Elpusztul tőlem a pokolba:~Én leszek
3914 4| gazdaságom egyre nőtt,~S most elpusztúl... az lesz belőle.”~És úgy
3915 8| a~Jegyző gazdálkodása,~S elpusztulását tervezék, mert~Látták, ha
3916 4| kerüld ki a hóhérkötelet.~Elpusztulj előlem, többé ne lássalak!”~
3917 8| Szentségtelenség háborítani.~Ha elrablák a szabadságot tőle,~Hadd
3918 6| hogy~Meg nem torolja kincse elrablóin~Évezredeknek szenvedéseit. -~
3919 8| német járom, német ármány~Elrablott és eltemetett.~Jőjjön ki
3920 8| lélekzsibbasztó butaság...~Elrablottátok a népek jogát,~És elloptátok
3921 4| király, „őtet hol találom?~Elrabolta tőlem törökök vezére...~
3922 1| pusztaság,~Mint, melynek elraboltam~Diszét, a rózsaág.~Sopron,
3923 7| veletek, kedves hiveim, de az elragadó szél~Képzeletem százrétü
3924 1| karjain;~Kegyetlenűl mind elragadtad ezt,~Csak romja áll még:
3925 1| s aztán!” A minap~Szent elragadtatás tüzével egy~Költő merészen
3926 7| vasával...~Szólt az ifju hozzá~Elragadtatással:~„Jó estét magának,~Szerelem
3927 6| rejtett önérdek,~E mindent elrágó hernyója a~Baráti hűség
3928 8| Összeszedegetik, sorra elregélik.~Akitől nincs messze az
3929 5| kél átláthatlan magasra,~S elrejt előlem földet és eget.~Pest,
3930 8| Keskeny sikátorok~Vezettek elrejtett lakához,~Mely földalatti
3931 8| rabbilincsek e fölolvasztóját~Elrejtsétek mélységes föld alá,~S fölötte
3932 4| ballag,~Néha feje fölött elreppent valami,~Szárnysuhogás-formát
3933 7| Lábra kap a gonosz és a jó elrestül,~Bizony pedig csoda, mert
3934 5| madár... tovább száll...~Elriasztja dobogó szivem.~Kérlek, lyányka,
3935 7| úr, ki~Hintón melletted elrobog.~Azért vannak tán olyan
3936 5| Paripáján termett s gyorsan elrobogott,~S hozott először is szivárványdarabot.~
3937 7| a felhő,~S fúvalom, mely elröpítse, nem jő:~Tedd szelíddé,
3938 7| megpihenvén, róla~Ismét elröppenjen.~Szép de nem jó csillag~
3939 8| örömmel,~„Megvan! nem hagytam elröpülni,~Nem tébolyodtam meg...
3940 5| csókját ajkadra hintse,~Jer, elröpűlt kedves galambom!...~De szólt
3941 8| megromlik a föld, melyben elrohad -~Akasszátok föl a királyokat!~
3942 7| ifju lógott fölakasztva.~Elrohanék a másik fához~S a harmadikhoz
3943 5| hangszer ép még, s azt, mint elromlottat,~A szögre föltegyem?~Hallgasson
3944 4| azt én nem tehetem,~Nincs elromolva a lelkiisméretem. -~Édes
3945 8| áldozatja volt,~Rátok köp, elrúg bennetek,~És undorodva fordul
3946 3| vízözön.~A víz által a bűn éje~Elseperve lön.~Búnak éje ül szivemben;~
3947 1| teremthetett!”~S az ifju elsiet~Szerelme vágyiban~A kedves
3948 11| egy.~Jaj! Te kis csík, már elsiklanál?~A világért sem szabad!~
3949 5| vigasztalás sem jut neked;~Elsírta könnyeit~Szerelmesének sírján
3950 7| legszörnyűbb~Átkomat, s elsírtam legszentebb könnyemet.~Majtény,
3951 6| miként a por,~Mit a forgószél elsodor~Ember-nemjárta földekig;~
3952 4| milyetén sors jutott?~Őt is elsodorták a lelketlen habok?~Hej biz
3953 6| Hogy rólam a sírhalmot elsöpörd!~Söpörd el s szórd ki összeporlott
3954 9| HALÁL~Jött a halál, hogy elsöpörjön minket~A föld szinéről,
3955 7| napvilágom,~Ha arcom néha elsötétedik;~Nem lehetek én, bármiként
3956 6| madár az én szerelmem,~Az én elsohajtott lelkem!~Cseke, 1846. október
3957 8| istenverte nemzet,~Aki ott az elsők közt lehetnél,~S kárhozatos
3958 4| Kimenj!”~A háboru közkatonái~Elsompolyodának.~A fondor lelkületű egyházfi~
3959 5| újolag. - Mivelhogy~A vezér elsőséget érdemel:~Előre hát, te kürtharsogtatással~
3960 4| Tenger a pénz, melyben elsülyed~Sok hajó: elv, jellem, becsület.~
3961 8| Nekiszegzé kebelének~S elsütötte fegyverét,~S ez szivébül
3962 4| ragyogása~Egy félvilágra elsugárzanék.~Eljőnek ők, és néznek hidegen,~
3963 6| lobog;~Némán villámlanak~Az elsűlt fegyverek;~Elnyelte hangjokat~
3964 6| Hát megtörtént a párbaj? s élsz-e még?~Ha főbelőttek, - tudósíts
3965 5| bármilyetén kuszáltak,~Még elszaggathatók.~Letépem azokat,~Bármint
3966 5| lantnak húrja, mely, ha~Elszakad, még aztán is zeneg.~Nem
3967 7| Még szeretsz: mi gátol,~Elszakadnod értem~Az egész világtól?~
3968 7| Nincs hatalom, ami tőlem elszakasszon,~Sorsom és sorsod egy csillagra
3969 8| átfuró szemekkel.~A gyermek elszaladni készült.~„Megállj!” morgott
3970 4| Egyszer én valahogy nyájam elszalasztám,~Annak következtén elcsapott
3971 5| messzeszállani;~Szivemből is föl- és elszállanak~A nagyravágyás, hír vad
3972 5| valátok!~... Hej ha volna ősz; elszállna~Már a gólya;~Mennék én is
3973 6| Láttál-e a róna felett~Elszállni madársereget,~Ha rája lövének?~
3974 6| lelkem~Szárnyai volnának.~Elszállott már a madár a~Hervadt őszi
3975 10| SÍRVERS~Nyúgodalom, mely elszállottál a mi szivünkből,~Szállj
3976 5| tehát csak némán bámulám;~Elszántam végre magamat, mivel~Oly
3977 6| leng rájok:~Sírhalmukon elszáradnak a virágok.~Szalkszentmárton,
3978 6| vesd el, mint elvirúlt,~Elszáradt régi koszorút,~Az én emlékezetemet!~
3979 4| Világosíthatám.~Továbbá elszavaltam~Egy bordalom neki;~S nagyon,
3980 8| a~Diadalhoz jöttenek,~S elszedék a koszorúkat,~Mert a szóhoz
3981 8| Tengerszem, úgy állt kínja özöne:~Elszédült lelke, és szeméből~A könnyek
3982 9| csüggedést nem hoz rád,~Elszegődik a szerencse hozzád.~Új erővel
3983 3| érti meg...~És ím a lant elszégyenűl,~S fájdalmában kettéreped. -~
3984 6| Elandalodva.~Vagy alszanak talán?~Elszenderedtek?...~Megálltam én is és~Mélán
3985 7| szeretik!~Visszaviszik, ha elszökik,~És azalatt, míg vesszőzik,~
3986 7| börtönőr a~Foglyot, aki tőle~Elszökött és aki~Ujra megkerűle.~Csörög
3987 7| tiszteletben...~Ott elcsaptak, itt elszöktem.~Gyalogoltam kutyamódon,~
3988 4| megmutatná a nagy veszteség:~Ha elszólítná tőlünk őt az ég...~E néhány
3989 4| gégédre!”~És az óriások elszomorodának~Keserves halálán a szegény
3990 5| a sír szélén vannak.”~Én elszomorodva borulok nyakába,~S megfürösztöm
3991 8| Bizony föl ám, jó fizetésért~Elszoptatná az ördögöt magát is.”~Igy
3992 1| Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva, mit ámulsz?~Hogy birt volna
3993 6| s besuhant,~Ahol Perenna elszorult kebellel~Az aggodalmak árján
3994 5| a temetőbe,~Mint keblén elszunyadt magzatját a szülő~Letészi
3995 8| holdvilága~Rám aranypalástot vet,~Eltakarja, felejteti~Vélem szegénységemet.~
3996 8| Hogy, midőn Árpádot a sír eltakarta,~S kisfiára, Zoltánra, jutott
3997 7| Táncolni való kedvem van,~Eltáncolom a pénzemet,~Kitáncolom a
3998 4| az őszi homályból,~János eltántorgott kedvese hantjától.~Még egyszer
3999 8| tanulás.~Az úrfi mellett eltanulgatott.~Ott állt mögötte észrevétlenűl,~
4000 8| belőlök nélkülem?~Ki fogja eltáplálni őket~Kenyérrel s szerelemmel?~
4001 8| neveltetésed~Ez asszonyság ölében,~Eltáplált volna gyöngédgondosan;~De
4002 5| világ egy kéz lesz,~Mely eltaszít, miként dögvészest:~Kezed
4003 7| Vagy ki odalépe hozzá,~Eltaszítá őt magától?~Nagy a világ,
4004 9| De nem, de nem, inkább~Eltávozom innen,~Hogysem könnyem árja~
4005 4| elszántsággal,~Mint aki hidegfürdőt~Éltében először használ,~Odarontott~
4006 3| Szivének mindenik virága,~Éltéből egy-egy drága nap.~Pokollá
4007 5| jövendőben vajjon mi vár?~Éltek-e ti még akkor, midőn már~
4008 8| Kárhozottak ősapáink,~Kik szabadon éltek-haltak,~Szolgaföldben nem nyughatnak.~
4009 6| kutyákon, kártyán s más egyében~Eltékozol, meggazdálkodja könyvön.~
4010 7| kincset kíván szerzeni~S eltékozolja életét.~Elég, hogy élsz!
4011 8| semmit sem mivel.~Időt, erőt eltékozoltok, és ha~Sükert mutattok is
4012 8| Balga kérdés! te eleget éltél,~Bármi hamar végezéd be
4013 7| jelenésnek~Irtóztató órája eltelik.~Körűlem ilyen álom fon
4014 7| összeomlasz~S romjaidnak eltemess alája?...~Jobb, leszállnom
4015 6| El volt temetve. S aki eltemesse~Apját s öcsét: nem volt
4016 8| ember az~Utálat miatt, aki eltemessen;~A hollók gyomra lesz majd
4017 8| a révet,~Az utósó habok eltemessenek?~Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk
4018 4| fenekére néztek,~S lett eltemetése fejökben az észnek;~Maga
4019 8| német ármány~Elrablott és eltemetett.~Jőjjön ki kardod a hüvelyből,~
4020 8| kunokhoz,~S haza gondját eltemeti szépen~Kun legények telt
4021 6| Hadd legyek koporsód... eltemetlek,~Tégedet és gyalázatodat.”~
4022 5| fátyolában,~Képedet szivemben~Eltemetni vágytam.~Könnyü szél pusztítást~
4023 5| gúnyolódol?...~Amióta őt eltemetők:~Tél havának kellő közepette~
4024 5| keblem,~Amelybe szívem élve eltemettem.~Oh szív, te élő eltemettetett!~
4025 5| eltemettem.~Oh szív, te élő eltemettetett!~Ki írhatná le gyötrelmeidet?~
4026 7| az öröm van~Legrégebben eltemetve ott.~És az ifju lelke a
|