1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
4027 7| szabad lesz!~Múljék itt bár éltének fele,~Hátralévő megmaradt
4028 4| mennydörögve: nem!~Te koszorúját eltépted honomnak~Ifjú reménye mit
4029 4| A szokatlan világ amint elterjedett,~Fölriasztotta a baglyot,
4030 8| föld lakói elfajultanak,~Eltértek tőled, rabszolgák levének...~
4031 4| ott~Tüzet rakott:~S mig elterűl~A tűz körűl,~S megszólal
4032 6| jövendőt biztosít erénytek!~Éltessük, ifjak, végszerelmemet.~
4033 8| lakozzék~Zöld fürteiteken,~Hogy éltetek, miként az~Enyém, oly szép
4034 2| kézre járt:~Ott is a hon éltetését zengte szánk,~Ott is a hon
4035 3| el a fiut;~Soká igérte őt éltetni~Az ég... vagy álmunk is
4036 1| kegybe vegyétek!~Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze,~
4037 8| a mennydörgős mennykő is~Eltévedett rajta.~A szabó jó szűkecskére~
4038 5| Eltiprom köztetek,~Kit eltiporhatok,~S akit nem: azt majd az
4039 8| Hátra sem fordulok, hogy eltiporjalak!~Csendesedjél, szívem, minek
4040 5| sok a kígyófészek~S hogy eltiporjam, én beléje lépek!)~Jó, hogy
4041 6| csúszunk-mászunk,~Mint a férget, eltipornak.~Jaj azoknak, jaj azoknak,~
4042 1| S vérnek patakja árad~Az eltiport mezőn,~Kietlen rém-halommá~
4043 7| ballagsz ott gyalog,~Mert eltiportat ezen úr, ki~Hintón melletted
4044 8| jó,~Asszonyok virága!~S eltiporva, beledobva~Fertőzet sarába!~„
4045 5| csak hát, ti kígyófajzatok!~Eltiprom köztetek,~Kit eltiporhatok,~
4046 8| az időt~Hogyan kell itt eltölteni,~Jertek föl hozzám, ti halottak...~
4047 8| még?~Hisz ami volt,~Mind eltörék...~Csörög... de nem~A kezeken...~
4048 5| kincstárában,~S őrzöm a felejtés~Eltörlő kezétől,~Mint a megfagyástól~
4049 8| azok is megsirassanak, kik~Eltörölnek a földnek szinérül!~Legyen
4050 4| feleségem volna: véle~Majd eltréfálnám a napot.~Pipára gyujtok,
4051 6| a többit látta volna...~Eltünének sűrü fák mögé,~S őket a
4052 8| tömlöcének őre jő,~S merengésének eltünik világa,~Mert vesszejével
4053 6| Olyan sebesen száll,~Hogy eltünő álomnak véled. -~A madárnál~
4054 6| Nem álltanak meg, mind eltüntenek.~Kerestem őket, és meg nem
4055 1| boldogságom,~Mily korán eltűne mennyországom,~Én, ah, nem
4056 7| Tégedet találnom.~Ha megint eltűnél,~Mint az éji álom,~S most
4057 7| Midőn távozának;~Miként most eltűnő ifjuságom után,~Ugy néztem
4058 7| hellenek és hol a celták?~Eltűntenek ők, valamint~Két város,
4059 7| De lesz annyi erőm, hogy eltűrjem érted,~S a jövendő tán majd
4060 7| Kigyófarkával szembeszállni,~Eltűrni oly bántalmakat,~Mit megtorolni
4061 4| gyászoljatok;~Természetünktől az elüt -~Mert tudjátok, velem együtt,~
4062 8| van, majd eszökbe jut.~Úgy elütjük-verjük őket,~Ha türelmünk megszakad,~
4063 4| meghivásom nem méltóztatik~Elútasítni: jó ebédje lesz.”~Igy ostromolt
4064 7| bizodalom, kit~Oly rútul elűzék,~Két karral ujonnan~Lelkemre
4065 5| csak siessen,~Még talán elűzheti a bajt.”~És az ész, ez a
4066 7| sohasem kaptam hazugságon,~Ki elűzi a lélek kigyóit,~Ki sohasem
4067 8| amint jön, megint megyen,~Elűzik kérlelhetetlenűl!~Hányszor
4068 7| egyebet hideg feleletnél.~Elűztek tőled, szép paradicsomkertem,~
4069 6| De ép azért jövék, hogy~Elűzzem a ködöt.~Amely már olyan
4070 7| fogjuk rázni róla a vasat,~S elűzzük tőle a saskeselyűt!~Mienk,
4071 4| melyben elsülyed~Sok hajó: elv, jellem, becsület.~Szikrát
4072 7| Mint a megőrült szép leány.~Elvadulának a gyümölcsfák,~S alattok
4073 8| mindég szivének állt.~És elvadúlt lassanként a világtól,~Mindegyre
4074 9| csak nézzem e szent munkát!~Elvágnám a két kezem két lábam,~Ha
4075 5| hintó hirtelen megálla.~Elvágták-e a négy hámistrángot?~Vagy
4076 9| Csak félig van még a csomó elvágva,~Mit szét kell vágnod kardod
4077 8| elvannak őkegyelmek,~Csak ugy elvagyok őkegyelmek nélkül,~Egyiknek
4078 5| legfölebb,~Ez a szem fényét elvakító semmi;~És még az is nagy
4079 6| pillanat hozá meg üdvemet~És elválási gyötrelmeimet;~Ugy jártam,
4080 6| is ki vannak irtva már~Az elválástól támadott sebek;~De e sebeknél
4081 8| könnyem árjai,~Ha bennem elválásunk kínja dúl;~Azért, hiszem,
4082 1| ösvényit: ez óra~Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy
4083 4| tagja volt. -~Egy ideig csak elvalék velök;~Faluzgatánk jó- s
4084 5| szabadság, ott van a haza,~S ti elválhattatok~E két szentségtől, és olyan
4085 7| Szinte az, sőt kettős vétek elvállalni,~Ha viselésére gyöngék a
4086 8| üdvezeltelek,~És már bucsúzni, már elválni kell.~Isten veled, szép
4087 8| gyermeke?~E drága kincstől kell elválnia,~Melyet szeménél jobban
4088 5| Hull a levél a virágról,~Elválok én a babámtól.~Isten hozzád,
4089 6| meg!~Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,~Amit mondtam,
4090 4| szeretőd jusson majd eszedbe.”~Elváltak egymástól, mint ágtól a
4091 6| hanem szivök dobogása.~Elváltanak egymástól végtére~Szép reménnyel
4092 1| ezen pár~Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!~S ti
4093 1| vagy az lakunkból~Vélek elvándorlana.”~2~Ébred a hajnal sugára,~
4094 8| figyelnek,~Amint nélkülem elvannak őkegyelmek,~Csak ugy elvagyok
4095 7| vagy, légy férfi,~Legyen elved, hited,~És ezt kimondd,
4096 4| IRTÓZTATÓ CSALÓDÁS~Elvégezém az én szivemben,~hogy magamat
4097 4| magasb hatalmak~Ott fönn elvégezik.~Fölöttem is határozott~
4098 4| jóistenre árva életedet!”~Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égő
4099 6| voltam, semhogy~Alamizsnád elvegyem.~Távozzál hát, ifjuságom,~
4100 9| jöttök egyébért,~Csak hogy elvegyétek, amit érdemeltek,~A véres
4101 8| a többi, nem különb,~És elvegyűlsz közötte, mintha~Növény vagy
4102 8| a másikhoz ment,~S midőn elvégzé, ujra kezdte,~De kedvesének
4103 4| csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;~Aztán a mostohád sincs
4104 7| szerteszét,~Hogy a jó lelkeknek elveheti eszét.~„Újítás” a jelszó
4105 7| minden:~Ha úgy kivánod, elveimrül is~Lemondok érted; hordom
4106 8| mibül élek?~Vagy megtagadjam elvemet?~Azt a szentséges elvet?~
4107 8| elhagyta,~S visszavette elvert feleségét.~De egyszerre
4108 7| gyanúnak.~Kancsal szeme rátok,~Elvertem az ördög~Ez atyjafiát...~
4109 8| oly sokan,~És hogyha kell, elvérzenem,~Mint elvérzettek oly sokan!~
4110 8| dicső~Kín és gyönyör között elvérzeni!~Pest, 1848. január 6.~
4111 8| vérmezőn Budán~Mind az öt elvérzett egy nap egymásután.~A szegény
4112 8| hogyha kell, elvérzenem,~Mint elvérzettek oly sokan!~Fogadjatok, ti
4113 5| csatában a sebzett vitéz,~Elvérzik a nap végre, s elesik;~S
4114 8| Ezüst harmatja mind, mind elvesze,~Letörlé őket kérlelhetlenűl
4115 6| mégis éhes,~Közel áll az elveszéshez.~S szellemének országában~
4116 8| pusztulás bujdosó népünkre?~Elveszhettünk volna hosszu bujdosásban,~
4117 3| Jót, roszat;~Mit ma ád, elvészi holnap;~Majd megadja, amit
4118 7| csúsz elé,~Ki mankóját elveszité.~Öledben ásitó~Fiaid, a
4119 8| kell az élet,~Mert célját elveszítém;~Te voltál célja életemnek,~
4120 8| Átadta a rab-embereknek~Rég elveszített szabadságukat?~Hogy ily
4121 6| Mélységemnek minden gyöngyeit;~S elveszíti ragyogásaiktól~Szeme fényét,
4122 8| légyen egy nap, egy perc elveszítve,~Nagy a föladat, az~Idő
4123 4| hitének áldozatja lett,~Elveszte mindent, amit keresett.~
4124 8| áldozattal,~Bár mind egy szálig elvesztek belé,~Hazát kell nektek
4125 7| ártatlanság kora.~Amit már elveszték, még minden megjöhet;~Ez
4126 8| istenasszonya!~És én örökre elvesztettelek!~Föltúrhatom, mint a vakandok,
4127 3| Eleséggel a tarisznyám;~Elvesztettem szerencsésen,~Lesz módom
4128 7| Megváltók? ők a hon eladói,~Elveszünk ez ordítók miatt...~Rólok
4129 9| az enyészet.~Egy szálig elveszünk-e mi?~Vagy fog maradni valaki,~
4130 5| fenyítve.~Mint a nép erénye~Elvetett magvából~Vagy konkolyt arat,
4131 5| Hős Barangó erre kardját elvetette,~És ily szókat ejtett nagy
4132 7| Holttestéhez a szegénylegények~Elvetődtek, néki gödröt ástak,~Felköték
4133 8| mostan is mily méltósága van!~Elvették szabadságát, mindenét,~De
4134 7| mozdulatlan,~Csak nagy néha, csak elvétve dobban.~Sári néni, hej,
4135 5| tőlem már oly sok fájdalmat elveve.~Ha ez nem volna, a kígyók
4136 6| nem birál...~Nyugalmat élvez.~Álmában az ifju elmegy
4137 5| búcsut mond~Remény- vagy élvezetnek.~Azért szeretném most, midőn
4138 5| jut senkinek talán,~Midőn élvezettel mereng a~Szegény költő mártirkoszoruján.~
4139 4| A képzelet.~A városi~Nem élvezi;~Falun keresd:~Mi szép az
4140 5| szenvedéllyel jőnek a vadméhek,~S élveznek szerelmet. Hej, de sok megjárja!~
4141 7| alatt,~Várj egy kissé, hagyd élvezni mostan~Fejedelmi nyugodalmamat.~
4142 8| akkor még csak gondolatban~Élveztem mennyországomat,~Mert akkor
4143 4| tehát, és e néhány forinton~Élvezzük a jót, mennyiben lehet;~
4144 9| majd az otthonvalókhoz,~Elvigyem hazáig.~Az lesz ám az öröm,
4145 8| nyájasan:~„Most már az ördög elvihet, fiam; menj~Isten hirével
4146 8| házban lakom,)~S a gyermeket elviheted,~De csak ha a keresztlevéllel
4147 4| meglátni fölötte kivánom.”~„Elvihetlek,” felelt az óriás neki,~„
4148 8| az ágyba~Alig-alig bírt elvinni lába,~Ellenséget űz mostan
4149 7| Mint a fa, mely virágzik~És elvirít,~Mint a hullám, amely dagad~
4150 6| utából ismét visszajő,~Rég elvirítnak ifju bájaid.~Azért feledd
4151 6| borús idő.~Hulldogál az~Elvirított~Őszi tájra az eső.~A szobában~
4152 1| koszorúk, sietve~Ifjuságom elvirúl.~Ne kérdjetek, mért busongok~
4153 8| legény volt, ifjusága~Régen elvirúla.~Elhervadtak virágai,~Egy
4154 8| elhajítani a gyermeket, mint~Az elviselt bocskort, cudarság.~Ezt
4155 6| léphetek,~Mert a bú, melyet elviszek,~Nagyon reám nehezedik.~
4156 8| engemet,~Mert istenemre, amint elviszem,~Épen hozom meg hű szerelmemet.~
4157 8| neveiket koszorú gyanánt,~S elvitték volna őket a~Dicsőség templomába,~
4158 7| merek, ha már annyit mertem.~Elvittelek volna, mint nap a harmatot,~
4159 4| Titkoltam volna örökké,~Elvittem volna magammal~A más életbe,
4160 7| minden gát,~S az ifju végre elvivé~Magával a leányt,~Annyit
4161 7| Életemet,~Ha már belőle elvivéd~Az örömet?~Te nap valál,
4162 7| meg, hogy ez~Amint eddig elvolt nélküle, el is lesz.~„Hogyha
4163 4| elvonulának~A kocsmateremből,~Mint elvonul a napnak sugara,~Ha zivatar
4164 4| többi.~A lyányzók pedig elvonulának~A kocsmateremből,~Mint elvonul
4165 8| győzelemre buzdít,~Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,~S
4166 8| Hamvaidnak elhozása végett~Elzarándokolnánk szívesen,~De hol tettek
4167 4| örömednek~Volna kútforrása,~Elzárják előled,~Hogy szemed se lássa.~
4168 7| Ilyenkor minden jobb halandó~Elzárkozik, magába száll,~S nem hogy
4169 7| Isten ellen vétkezel vele...~Elzárkozni e dicső világtól,~Amely
4170 4| Madárajakról lelkes harczene. -~Elzárkoztában a kihalt kebelnek~Engem
4171 4| Nem oly portéka, amelytől~Elzárni lehetne a szívet;~Tündéri
4172 10| ohajtám~Emésztő lángodat,~S elzártam oh előled~Érzett világomat.~
4173 4| barát,~Ki ábrándim ködét elzavarád,~Isten veled!~Fogadd a múltakért
4174 5| csendesül, ha~Ezt az eszmét elzavarhatám.~Csendesűl a tenger és lesímul,~
4175 8| szólni nem mert, nehogy elzavarja~A kedves vendéget szava:~„
4176 6| gondtalanság,~E jó fiút messze elzavarták,~Elzavarta egy hatalmas
4177 4| Kiváncsi világ!~Lantom neked elzengendi: mi van meg.~S ha ekkorig
4178 8| földre a kicsiny szobába,~Hol elzsibbadva várta őt a test.~A férfiú
4179 4| Lecsillapúl lassanként,~Elzúg a fergeteg,~S én újolag
4180 6| Meglátogatni csak te fogsz, hogy elzúgd~Testvéri búdat, éji fergeteg,~
4181 5| Fájdalmam szélvésze~Kitombolt, elzúgott, megszűnt, elenyésze.~Alvó
4182 6| Mit a forgószél elsodor~Ember-nemjárta földekig;~De csak alighogy
4183 4| ember hortyog.~Ugy van! ez emberalak.~Egy zugban két öklére hajolva~
4184 8| reátok s maradékitokra,~Ti emberbőrbe öltözött,~Sátánokkal bélelt
4185 8| húzd meg magad,~Könnyen emberedre akadsz;~Ha el nem férsz
4186 7| haragra lobbant császár emberei;~Őket a pártütő várnak ostromára~
4187 4| atyánk! ha ő ugy nem bizik~Az emberekben: jégre nem viszik.~Mert
4188 11| Kik szent jogokat s szabad embereket~Gyilkolni jövének.~„Vernek
4189 7| tréfálsz,~Fordulnál más emberekhez.~Mert az ily kis tréfácskával~
4190 5| te, melyben kínnal a kín emberének,~Költőnek szűlt anyám!~Oh
4191 6| méhibül~A réginél szelídebb emberfaj kerül.~Szalkszentmárton,
4192 6| Miként a porban a levágott emberfő.~Szalkszentmárton, 1846.
4193 5| pofozkodása,~A bérkocsiknak embergázolása,~A zsebmetszők, a pörölő
4194 6| világfaló~Minden bokorban embergyűlölet.~Gyűlölnek ők, és átkaik
4195 4| vélünk?~Tudjátok-e, hogy mi emberhússal élünk?”~Nagy volt ijedsége
4196 8| kértünk~Titeket,~Hogy irántunk emberiek~Legyetek,~Vegyetek be az
4197 8| nem küzdesz hasztalan,~Az emberiségen segítve lesz.”~Másikhoz
4198 6| nekem tért, hadd tehessek~Az emberiségért valamit!~Ne hamvadjon ki
4199 7| akinek~Gondja volna az emberiségre.~S méltó rá bizonnyal,~Aki
4200 4| egy ur;~Volt bennem annyi emberismeret,~Ráfoghatnom, hogy nem más,
4201 7| legyen joga.~Jogot tehát, emberjogot a népnek!~Mert jogtalanság
4202 7| azt hittem, hogy én~Okos emberként ragyogok,~Pedig nem volt
4203 8| de úgy~Magasztosabb, ha emberkéz emelte.~Az ég s a föld közös
4204 4| virágot,~Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat.~De ki tudná sorra mind
4205 8| midőn ő szót emelt;~Az emberméltóság naponta törpül,~És a zsarnokság
4206 6| alacsony úti-pornak,~Nincsen emberméltóságunk,~Mint a féreg, csúszunk-mászunk,~
4207 7| EMBER~Nincs nevetségesebb az embernél,~Oly kevélységben, olyan
4208 8| élnie~S kínlódnia,~Mig oly emberre akadott,~Ki nem taszítá
4209 6| hiába, csak így jár,~Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?~Mondják:
4210 8| tudja, hogy mi volt több,~Emberség-e vagy kutyaság benne?~A koronát
4211 8| nélkül,~Egyiknek sem élek az emberségébül.~Akik ő előttök görnyesztik
4212 5| Német vagy, nem t’om: lesz-e emberséged?~Meghallgatod-e végkivánatom?~
4213 4| meg már régen~Kikopott az emberségem;~„Addsza - ne!”~Ilyen szépen
4214 4| azért, hogy eligyam s egyem.~Emberségemre! nincs szánandóbb pára,~
4215 9| egymáshoz, akkor~Beszéljen vélem emberségesen,~Mert én ugyan nem tartom
4216 4| kaján elem~Mértéken túl emberségtelen.~Néha rájok amidőn akad:~
4217 6| istenben bízzunk, mint bizánk;~Emberségünkből álljon fönn hazánk!~Szalkszentmárton,
4218 8| régiben~Tolongva járt az embersokaság,~Üres-puszták voltak, mint
4219 5| verseket?~De szívem főerénye~Az emberszeretet.~Valóban!... már pedig ha~
4220 7| nagy a világ,~Benne miljom embertárs van,~S ő e nagy világban,
4221 8| lesz~Azt látni majd, hogy embertársaim~Rabokból ujra emberek levének,~
4222 8| hajol meg emberek előtt!~Ki embertársának fejet hajt,~Az, isten, tégedet
4223 8| nem kivánom, hogy előttem~Embertársim hajlongjanak,~De ne kívánja
4224 8| nekem,~Hogy munkálhassak embertársimért!”~Igy szólt a lélek,~És
4225 7| van,~Benn a lyukban.~A mi emberünk se’ rest,~Odanyargal egyenest~
4226 8| cseléd vagy a háznál,~Mindig emberűl szolgáltál,~Ezután is jó
4227 7| nem történnék újolag.~Van embervásár, szinte van~Ott túl a tengeren,~
4228 4| böcsületöm nem sértöm.~A vármögye emböreit pej lovam~Csak ojan jól
4229 6| zászlókkal~És a zászlókon eme szent jelszóval:~„Világszabadság!”~
4230 5| minden ember~Ön bálványaért emel -~És az ilyen önző nemzet~
4231 1| szörnyu képed.~Olyan magasra emel-e~A magyarok nagy istene,~
4232 7| És akinek tetszik, annak~Emelek csak kalapot.~Minél többet
4233 5| nagyon sok telt palackot~Emelgettem.~De ha fáj is a karom, tán~
4234 8| csattan a csók,~Jeladásra emelhetik a lobogót.~Haloványul a
4235 4| Mely a teli~Pohárt ajkamhoz emeli;~Ezt befolyásod eszközölte,~
4236 7| hősöm... Kérem az urakat,~Emeljék meg, amint illik, kalapjokat.~
4237 1| AZ ŐRÁGYHOZ~Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,~
4238 6| Salgó s Gedővár közt emelkedék~Hajnácskő, szinte sziklaormi
4239 4| egy nap volt ez,~Heggyé emelkedett már a török holttest.~De
4240 5| jaj énnekem, leányka,~Nem emelkedhetem én oda...~De miért ne egyesülhetnénk
4241 7| volna célja a világnak,~Bár emelkednék a világ~Folyvást, folyvást
4242 6| minden féreg gázol,~A naphoz emelkedtek,~Ti szárnyas, óriás lelkek!~
4243 1| magyarok nagy istene,~Mint én emellek téged?”~S a porba tipratott
4244 8| amidőn hites felesége~Szót emelne e miatt előtte,~Egy szikrát
4245 1| végszavát:~Szerencse kényei akár emelnek,~Akár nyomor s inségbe döntnek
4246 8| hogy szülőm ellen kell~Kart emelnem, hogy megostorozzam őt,~
4247 7| embere,~És az ifju szót emelni~Csak hosszú szünet multán
4248 4| néze,~Oly magasra kellett emelnie fejét,~Mintha nézné holmi
4249 8| fáradalma vár ránk.~Föl kell emelnünk a szobrot megint~A hegyre,
4250 4| Mindön embör előtt mög se emelöm.~Be-benézök a bugaci csárdába,~
4251 1| Olyan magasra,~Miként én, emelt-e~A magyaroknak~Hatalmas istene?”~‘
4252 8| nem bizony,~Hisz mekkorát emeltem lábamon!~S mégis hogy jártam,
4253 8| volt minden vágyatok,~Ezért emeltetek Munkácsokat,~Hogy a szellem
4254 8| Tenni mertünk a honért!~Mi emeltük föl először~A cselekvés
4255 7| Fehér hullámait magasan emelvén.~És e hullámok közt egy
4256 8| azt~Tartja a föld felett.~Emerre meg gyérül~A legelő, végre
4257 5| vérivel.~Nem bánom: tépj, eméssz,~Másoktól meghallgattatást
4258 7| Mely titkon, de folyvást emészt téged belül:~Hidd el, szép
4259 4| Erzsókért~Öröműző lángok emészték,~Mint a vér rozsdája emészti~
4260 4| Ezt a török vértől rozsda emésztette.~Bizonytalan úton ezekkel
4261 11| és Dalmát pusztító lángok emésztik,~Hőn lobogó szerelem féktelen
4262 6| voltak, és szivem~Annál emésztőbb sovárgásban égett.~Szivem
4263 4| Mint felbőszült oroszlán,~Emésztőszilajan;~Ha a világ előttem~Éjjé
4264 7| Koldús vala az,~Királyfi emez. Mi különbség!~De egybe’
4265 6| büszkeséget,~Csak ezt ne emlegessétek!~Ezer éve, hogy e nemzet~
4266 7| napokban~Kenyeret és ruhát emleget,~Hordd el magad! bár rövid
4267 8| Mivelünk? vajon nem fogja emlegetni~Orcapirulással e kor gyermekit?~
4268 4| Aztán meg magát is szörnyen emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végső
4269 7| reménység-anyámnak~Szívom édes emleit.~Hasam üres, de helyette~
4270 8| szívogatja~Anyjának száraz emlejét,~S hiába szíja.~Az asszony
4271 5| majd~A mult időknek boldog emlékéhez,~Ha elszakaszt a sors egymástul
4272 1| a szeleknek,~Sírjaikkal emlékeik is vesztek;~A vitéz kor
4273 8| virányin~S szivének régi szép emlékein.~Megifjitá a tiszta levegő,~
4274 7| tornyát.~Boldog órák szép emlékeképen~Rózsafelhők usztak át az
4275 8| gondolatom,~Szedegeti a sok szép emléket,~Mint a méh a virágról a
4276 6| haza~Szivében hordja annak emlékét,~Ki a hazát szivében hordozá?...~
4277 4| cimborátok dalait~A múlt idők emlékeűl!~Dunavecse, 1844. április-május~
4278 6| lények, milyenekre félig~Emlékezém a szép gyermekregékbül.~„
4279 4| semmifélekép.~A multnak fekete~Emlékezete~- Mint Dejaníraköntös -
4280 4| lecsillapítá szíve nagy tusáját,~Emlékezetébe hozván Iluskáját.~Nyájasdadon
4281 4| szivemben igazolják~Két évi emlékezetek.~Isten veled, regényes élet!~
4282 5| tündökölni száll szelíd emlékezetem~Morajtalan tavára.~És fon
4283 4| visszaidézi~Tündérhatalommal~Emlékezetembe~Éltem legszebb idejét,~A
4284 6| Elszáradt régi koszorút,~Az én emlékezetemet!~Szatmár, 1846. október
4285 6| kis helye~Maradni-méltó emlékezetének.~Vagy nem méltó-e rá, hogy
4286 7| boldogabb napoknak,~A tavasznak emlékezetét.~Cseppenj bé keserű életem~
4287 1| szüle!~Hamvveder, szánt az emlékezetnek,~Halhatatlanság-igérő ének,~
4288 5| édesebb vala,~Mire szivem csak emlékezhetik.~Oh istenem, ha gyötrelmében
4289 8| elfeledte őket.~Kérdezte: emlékeznek-e~Ama szegény családra, mely~
4290 7| nem-zavart magányban,~Míg nem emlékezném már saját magam sem~Arra,
4291 7| órában, melyben legvidámabb,~Emlékezni fog rád s sorsod viszályára.~
4292 1| vettetődve,~E lap által légy rám emlékeztetődve.~Pozsony, 1841. március
4293 8| barátomnak szabad nevezni.~Emlékim nincsenek nekem,~Magad fogsz
4294 5| Szent ereklyeképen~Tartom emlékimnek~Drága kincstárában,~S őrzöm
4295 6| Együtt valék a múlt ezer emlékivel.~És minden emlék oly gyászdolgokat
4296 1| betűkkel írva fel~E szív emlékkönyvében. A napok sorát,~Melyet lefutnom
4297 6| Voltak fejedelmek,~Akiknek emlékoszlopot emeltek,~Magast és fényeset,~
4298 7| is~Alig ismerik; csak~Egy emlékszik rája,~Egyedűl csak egy...
4299 7| vitézségtek.~Mikor emeltek már emlékszobort~A sok hős lábnak, mely ott
4300 7| csekélyleni.~Itt megragadnak a sok emlékszobrok.~Kivált e Louvre s díszes
4301 6| nem az.~Ott áll a sír most emléktelenűl,~Az eltörött helyett mást
4302 2| dagadt,~És minden szenvedés emlékzetét~Egy szent öröm könyűje mossa
4303 3| EMLÉNY~A szinész utain virág s
4304 7| De mit beszélek? mért említem ezt?~Nem fáradunk mi jutalom-reménnyel,~
4305 7| hires nevem,~Pirulva kén említenem,~De lekopott rólam régen~
4306 5| A hegyek tetőin duzzadó emlőkkel~Jár az anyakecske gödölyéi
4307 8| félfagyott kisded fölmelegűlt~Az emlőn, mit szájába vett,~Amelyből
4308 4| Nem jó csillag lett volna énbelőlem;~Tudja isten, nem maradnék
4309 6| szived?~Költ-e benned, mint énbennem, oly~Édes érzeményeket?~
4310 7| szívből elkövetik.~Latóczi Endrének nyugatra a háza,~S hogy
4311 1| nyűgöz Amor kinos lánca? Endymionnal~Meddig jajgat hurom búskeseregve
4312 5| Ő beszél a rezgő~Húrok énekében,~Majd vigasztalólag,~Majd
4313 7| magyarok hazája,~S mégis énekelek, mert énekelnem kell.~El
4314 5| többi tagjai~Beszélgetének s énekelgetének.~Én ábrándoztam s szóltam
4315 6| lassan szállj és hosszan énekelj,~Haldokló hattyúm, szép
4316 8| A letépett rózsalevelek.~Énekeljünk, társak, sőt legyen most~
4317 1| legények~Cifra serge,~S énekelnek sarkantyújok~Összeverve:~„
4318 7| S mégis énekelek, mert énekelnem kell.~El fogják feledni
4319 4| Csattog felém lágy ének...~Te énekelsz, remény, te kedves csalogány!~
4320 8| el e fájdalom-helyet.~Itt énekelt ő, itt imádkozott és~Halt
4321 5| jártunk -~Táncot jártunk, énekeltünk.~Ilyen a magyar mulatság,~
4322 5| orgonája,~Hallgat a sok énekesmadár.~A természet néma szentegyháza~
4323 5| a kis fülmile;~Ki volna, énekesnők! köztetek~Merész: versenyre
4324 4| zsebeim~Most, mikor ezt éneklem~Nagy lelkesedéssel~Költői
4325 8| Hadd dícsérje, ne bántsd, éneklésével az istent,~A természetet,
4326 4| vitéz álmai közepett~Sem énekszóra, sem táncra nem ébredett.~
4327 6| folyvást miként vigad!~Örök énekszóval s zenével van tele!~E tombolók
4328 3| S mit sorsom elérni nem engede, nem!~Bár vágyaimon koszorúba
4329 3| De ha már ezermesterré~Engeded, hogy válhatom:~- Van a
4330 7| Ma ő enged, holnap meg én~Engedek,~Igy elejét álljuk szépen~
4331 4| kerekét.~Én nem rosz kedvvel engedék neki.~Menék ebédre, és ebéd
4332 5| vele.~Agyag voltam, hig, engedékeny,~Egy ujjal is átszúrható;~
4333 7| találtam ázni egy kicsit,~Engedelmeddel fölmelegenném~S megszárítnám
4334 8| a dolgot nem érté,~Némán engedelmeskedett.~Midőn becsukták az ajtót
4335 7| pihenjek.~Én e benső szónak engedelmeskedtem,~S az apai ház úgy elmaradt
4336 8| vissza:~„Kapitány uram, mi~Engedelmeskedünk~Ugy, ha előre megy,~És nem
4337 8| végre~Szépen rátanult az engedelmességre,~S azt a hangot adta, mely
4338 5| meg még egyet a kedvemért:~Engedje megfognom szép kacsóját...~
4339 3| gyermeki~A szívbe vágynak ők;~Engedjétek nekik~Honokba menniök. - -~
4340 5| legdicsőbbike! -~De ha ezt nem engedné az isten,~Kérném akkor,
4341 4| Most vagy sohasem. -~Mért engedni helyet kebelében~A félelem
4342 6| menyecske is;~És ha nem engedsz, tudd: e kard, amellyel~
4343 4| Csakhogy János vitéz nem engedte magát,~Jól átszorította
4344 4| élnem,~Fiuk, nem láthatna éngem~Soha senki józanan.~Pest,
4345 6| van. S e gondolat, ez oly engesztelő,~Nagy úr ez, mely minden
4346 4| járták a cifra káromlások.~Engesztelte a jó asszony ily szavakkal:~„
4347 4| Dühteljes dögönyözője,~S engesztelve sohajtott:~„Lelkem lelke,
4348 6| vissza, lyány, adj vissza enmagamnak,~Adj a világnak vissza engemet...~
4349 8| angyalom!~Ha elfordúlok enmagamtul és mint~Polgár végigtekintem
4350 4| mönyecske sütötte.~Nincs énnéköm mestörségöm, nem is kő,~
4351 7| üres a has is.~Zsebem üres, ennélfogva~Üres az én hasam is.~Tennap
4352 5| kezével!~Van szállásom itten s ennem-innom ingyen,~Sohasem volt ennél
4353 7| nékiek:~Vajon lesz-e mit ennetek?~Levontad rólok kezedet,~
4354 7| Mely röviden hangzék, csak ennyibül állott~„Megnyitjátok-e ti
4355 9| ha majd visszatérek~Az én enyéimhez,~És ideszorítom rendre valamennyit~
4356 7| azért, mert tudta, hogy enyelgek,~Hogy szívem nem eladó.~
4357 6| apró gyermekek~Mosolyganak, enyelgenek!...~S ha majd fölénk a szemfedő
4358 5| sugarával a napnak;~Pajkos enyelgés közt~Egymásnak csókokat
4359 2| két diszetlen kikelet~Tőn enyémmé mindörökre tégedet;~S nem
4360 7| Mindörökre bírom őt,~Az enyémnek vallhatom már~Isten és világ
4361 7| minden búbánata mellett,~S enyésszem el, ha a sírba fognak tenni!...~
4362 6| boldogságunkat is;~Reánk küldé enyészetes szelét~Elválás képiben,
4363 8| ha végzés, hogy el kell enyésznünk,~Irtsanak ki hát ezen világból!...~
4364 4| A nap fölkeltétől a nap enyésztéig~Egyenes rónaság nyujtózkodott
4365 3| ifjukor,~S a dal malasztos enyh a szívnek,~Midőn hullámzó
4366 5| léleknek: testnek szolgált itt enyhére.~És nem ugy részünk-e a
4367 11| De a forróságon koronként enyhite~Szelid, lágy fúvalom nyájas
4368 6| s vizet hiába ittam,~Nem enyhité viz a tikkadt kebelt.~S
4369 4| ölni hát?~Vagy mért nem enyhíted~Szeretőd fájdalmát?~Szeretőd
4370 4| Hogy volna mód, sorsán enyhítenem.~Agg napjait a fáradástul
4371 4| belemártá karimáját,~Ekkép enyhitette égő szomjuságát.~A tónak
4372 8| a szomjas világ~E tiszta enyhitő italt,~És lelke tőle megfrisült,~
4373 7| fáradalmait ha nem enyhíti más,~Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,~
4374 1| én is majd, s hervadván enyhre találok,~Ha tovaszállt lelkem
4375 7| csizmáját,~S tisztitá az enyimet más.~Kujtorogtam szomjan-éhen,~
4376 4| úgy van, mintha le volna enyvezve.”~„Segíthetünk azon... de
4377 1| árnyai alatt.~Jött és látta Eos bájait; irigyelve pirúla,~
4378 6| mindig csak melletted,~Ott eped, suttog, mint a beteg esti
4379 5| megsegit.~Ha szerelem bújában epedek,~És a lemondás már-már főbe
4380 4| hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.”~Kicsalta a leányt édes
4381 5| ÉS A NAP~Bámulja sok oly epedőleg a holdat,~Ezt a megtestesült
4382 7| nézi~S egyedűl: mint várja epedőn a~Támadó nap első sugarát!~
4383 7| úri hölgyek~Pillantásomért epedtek.~Drága, ékes uj ruhám volt,~
4384 4| árendása te! nemde~Vársz epekedve reám?~Valamint én várom
4385 8| mulassák.~5~Megvallom őszintén, épenséggel mások~Azok, akiket én mulattatni
4386 5| örökös zavar.~Mint a földön, épenúgy az égen~Minden csak uralkodni
4387 4| kapod.)~Hát hány hét a világ Eperjesen?~Hallom, hogy szenvedtél
4388 1| éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze,~Létünk és tanodánk folyton
4389 6| elmegy kedveséhez,~Kiért epeszti tiltott szerelem,~S ott
4390 1| EPIGRAMMOK~1~Ujra mosolyg a táj aranyos
4391 4| mindennap véghezviszünk~Nagy epikuri tort,~Hol étket és italt
4392 8| rosz gazda, aki mindig ujra épit,~S ma vagy holnap, de végre
4393 7| az égi magasokban járván~Épitélek, szép tündérvilág.~Ott töltöttem
4394 5| Belőle e helyen csárdát épitének.~Az isten házából csárda!...
4395 4| az ablakon;~Hadd lám, az építés~Ott kinn meddig vagyon?~
4396 8| Koporsónak testvére, börtönöm,~Ki épitett, ki fog ledönteni?~Mióta
4397 8| boldogoknak~És istenítse, akik épitették!~Pest, 1848. július 4.~
4398 9| a pokolba~Holttestökbül építsünk hidat.~Mi ne győznénk? hisz
4399 4| isten is akarja.~Házat építtetek a falu közepén,~Ékes menyecskének
4400 6| És csak azért nem fogsz-e építtetni házat,~Mert hátha egykor
4401 4| vagyon annál több igaz magyar épség,~S nagy mértékben aztat
4402 5| az ágas és a gém van meg épségben,~Egy mogorva sas űl a gém
4403 8| kövébül~Uj dicső szentegyház épül,~A kék eget vesszük boltozatnak,~
4404 5| hogy e csárda kövekből épüle?~Holott kőtermésnek nyoma
4405 7| Hogy ez országban nyilvános~Épületek nincsenek.~Mit? Nyilvános
4406 5| műhelyében.~S minden dal kő egy épülethez,~Mely a felhőket érni fogja;~
4407 8| legyen.~Nem mondom én: a régi épületnek~Dobjátok félre mindenik
4408 7| ZÖLD MARCI~Négyágú épűlet, amely be sincs fedve,~Mely
4409 1| koszorúzó babér,~S tett, amelyet érc, márvány dicsér:~Minden,
4410 4| szálakból válik az aranynak érce,~Kincsleső emberek nem kis
4411 8| nap.~E hegytetőn állott az ércszobor,~Egy méltóságos óriás-alak,~
4412 7| Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe,~Oda csak a félénk tolvaj
4413 8| hajolnak,~Mint a viharban a nád erdeje,~S torok-szakadtáig kiáltja~
4414 8| hegyet,~A sík mezőt és a hegy erdejét~És mindent, ami csak szemébe
4415 7| boldogságnak nevezünk,~A miljom érdek,~Ez mind egyes sugára csak~
4416 8| megkisérteni~Saját javának érdekében,~Mert vagy velem jön az
4417 6| ERDÉLYBEN~Barangol és zúg, zúg az
4418 9| AZ ERDÉLYI HADSEREG~Mi ne győznénk?
4419 7| üdvezelte:~„Üdvözlégy, fejdelem, Erdélynek hős fia,~Lelked rokon s
4420 7| kedvedre,~Odaviszlek szép Erdélyországba,~Láposvölgyi regényes magányba.~
4421 7| esztendővel~Ezelőtt elhagyta szép Erdélyországot,~S a hitszabadságért küzdő
4422 4| volna boldogabb hazában,~Hol érdemeknek kedvezőbb az ég:~Dicsőségednek
4423 1| vagy térj győzve vissza;~Érdemeld meg őseid nevét!~És a nemes
4424 6| oh szólj, asszonyom,~Hogy érdemeljem meg szerelmedet?”~„Hogyan?”
4425 8| És ha élhetetlenek, nem~Érdemeljük, hogy megéljünk.~Vedd elő
4426 5| e koszorút!~Ha most nem érdemelném is, talán~Megérdemelni fogom
4427 5| gyermeke;~Jól ismerlek, te nem érdemelsz mást,~Nem, mint megvetést
4428 8| Ki annál sokkal többet érdemelt.~A szomszédasszony ott vala~
4429 7| hogyan érdemelte?~„Hogyan érdemelted!” kiálta föl apja,~S kezéből
4430 9| Csak hogy elvegyétek, amit érdemeltek,~A véres halálbért.~Ti vagytok,
4431 8| számotokra többé kegyelem;~Vagy érdemeltek-e~Csak annyit is az ég kegyéből,~
4432 8| lázas indulatra,~Válassz érdemesebb tárgyat haragodra.~Csendesedjél,
4433 1| nép,~Csudálni a müvésznő érdemét;~S míg hangja lelkesűlt
4434 8| ez a faj dicsekszik őse érdemével,~Híres hajdanával úgy hetvenkedik...~
4435 1| lelkesűlt szivekbe hat:~Új és új érdemkoszorút arat.~S az ifju? ... Az
4436 4| uram sem,~A csizmacsinálás~Érdemkoszorúzta müvésze.~Méltóságos termetü
4437 8| A dicséretet és~Díjat te érdemled...~Mert tőled tanultam~Én
4438 5| leányok,~Szívet és dalt nem érdemlenek.~Nem beszél vak indulat
4439 4| karatját,~Amely reám nézve nem érdemlett jóság;~Egyszersmind azt
4440 7| könyörgenek.~S ők boldogok, (érdemlik is~Sok szenvedésökért!)~
4441 4| dolgot.~S vala még több érdemteljes egyén~A vendégek koszorújában.~
4442 4| vitte, vitte egy sötét erdőbe,~Ott szekeret látott, amint
4443 1| ajakán,~Miként oroszlán~Erdői vad tanyán.~S hogy harsogtatta~
4444 8| nehézséget legyűrt,~Vadon erdőkbe járt magános sziklákra,~
4445 8| tejben-vajban,~Rengeteg erdőkben magas fűvek nőttek,~Nyargalózó
4446 1| Megnyugodni ősfedél alatt.~Itt az erdőkoszorús tetőkön,~Az enyészet töredékiben,~
4447 7| keres szemeivel,~Megnéz az erdőn minden fát,~De mindhiába,
4448 6| a falusi lég, a~Sötét erdőnknek zúgó lombjai,~Lombok felett
4449 7| Füvetlen fátlan puszta~S vad erdős rengeteg~Szép panorámaképen~
4450 5| beárnyékozza hűsen~Susogó erdőség rezgő lombozatja,~Min magát
4451 6| nyúlik el~A Mátra egyik erdőséges ága,~Miként sörényes, elfáradt
4452 4| egy útra mutatva,~Mely az erdőt jobbra végighasította.~„
4453 7| Amíg föltűnik az arany ere...~S e kéznek nincsen semmi
4454 4| idén már negyvenedikszer~Éré meg a krumplikapálást.~Ezután
4455 4| És botja kezében:~Útnak eredtek. -~Szomszéd volt a kevés
4456 4| ördögért vagy úgy a búnak eredve?”~Jancsi pedig szólott fohászkodva
4457 4| után.~Ki bagóz, ki füstöt ereget,~Képezőleg terhes felleget,~
4458 7| testet az erek.~Ezek a föld erei,~Bennök árad a müveltség,~
4459 4| feleséged leszek.”~Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett,~
4460 6| úgyis sűrü véröket,~Mely ereikben rémesen kereng,~Mint a világok
4461 4| Nagyot teremt nagy lelke erejébül,~És ez bukása! népét fölviszi~
4462 8| tatárok~Meggörnyedtek karja erejétül,~Még egy cserfa-koszorút
4463 5| Tündércsarnokából~Szent ereklyeképen~Tartom emlékimnek~Drága
4464 5| oly könnyen megbukhatál.~Erényednek közhíre van.~Elmés vagy,
4465 8| könnyeid egyaránt,~Szeretem erényid~Tiszta sugárzását,~Szeretem
4466 8| királyotokra,~Kinek nevében az erényt~A mészárszékre viszitek!~
4467 6| Milyen jövendőt biztosít erénytek!~Éltessük, ifjak, végszerelmemet.~
4468 7| szerettél, egyet, engemet;~Eressz be, én múzsád vagyok,~Vagy
4469 4| s visszatére,~Mert nem ereszté be felesége.~Pest, 1844.
4470 4| eszű fogoly~Épen mostan ereszti~Magát lefelé a harang kötelén,~
4471 6| rongyos ruhád a felhő.~Hm, így eresztik el a vén katonát,~A hosszu
4472 2| a bora?~Savanyú, mint az éretlen vadalma.~Csókolja meg az
4473 1| koporsó nyugtomat nem adja,~Érettetek gyúl szívem indulatja.~Pozsony,
4474 6| Nem rendül meg szived?~Nem érezed,~Hogy ez hideg csók, hideg
4475 5| csókom volt,~S te ezt sem érezéd! -~Csókoltam, rombadőlt~
4476 6| szerettél?~Volt lángja csak, mit érezél irántam?~És ha szerettél,
4477 5| Szerettem én, s csak búját érezém~A szerelemnek mind ez ideig,~
4478 4| szakaszta,~Valami édesség volt érezésében,~Ha János elmerült annak
4479 4| helyet kebelében~A félelem érezetének?~Hiszen részt vett a győri
4480 8| halva van, éhenhala!~Mit érezhet, mit érez a szülő,~Midőn
4481 4| küszöbén~Almátevett ősünk érezhetett,~Midőn belőle kikergettetett.~
4482 7| lelkeik~Az ég üdvét előre érezik.~Látok mindent, mi sohasem
4483 5| itt megszakadt szava,~De érezte sarkantyúját lova,~Egyet
4484 9| hazánkért!~Átkos király, érezted hát~Vesztedet.~Az ördögnek,
4485 5| kell leánynak lenni,~Aki éreztesse majd velem,~Hogy áldás az
4486 8| dacára sem fogok pihenni~Érezzek bár százszor több fájdalmakat,~
4487 5| mivel szerelme célt nem érhetett:~Anyámra - oh mi aljaslelküség! -~
4488 4| a tulsó partot csak nem érhették el.~Egyszer a távolság kékellő
4489 7| remény is,~Neved, drága Erin, élni fog dalába’,~Még az
4490 4| s irányt,~Mikor e szók érinték füle dobját.~„Mit szól kend
4491 7| hangszert!...~Pillanatra érintém csak,~És dalától reszketett~
4492 8| percben észre sem vevé~Az érintést, úgy elgondolkodék...~Midőn
4493 10| Fogadd, fogadd oh vissza,~Még érintetlen áll.~S vedd még ez egypár
4494 8| hagyák azt~Szivök mélyében érintetlenűl,~Ahol s ahogy kell annak
4495 7| szellemek ők! ha varázskezeik~Érintik a lant idegét,~Mint isten
4496 5| jősz, hogy átkaroljon.~Csak érintsen lehellete~Közelgő szellemednek:~
4497 1| gyakorta a szorongó kedves~Erkélyéről néz a völgy felé,~Vért,
4498 4| útunk kettéágaztatta.~Évek érkezének,~Évek távozának,~És még
4499 4| Igen, maholnap meglesz érkezése,~Nem én vagyok már első
4500 6| Pedig volt egykor, aki érkezésed~A csalogánynál szebben üdvezelte.~
4501 8| nevedet bitora szögezték,~Érkezésedet hóhérok lesték.~Megszünt
4502 5| kijövendek?~Nem fog zajt ütni érkezésem,~Sírhalmod mellé halkan
4503 5| virága,~Mely minden szellő érkezésivel~Egy-egy megszáradt szirmot
4504 3| társát a farkassereg,~Kit érkezéskor üdvezeltenek.~A jóllakott
4505 6| És már maholnap meg is érkezik,~Midőn hóhérink észre sem
4506 6| ifju megjöve,~És látá az érkezőt a tenger,~S hah miként fölháborult
4507 7| Megüdvözlöm mindegyiket~Érkeztekor, s elmondom néki~Távoztakor:
4508 8| betölté~Lelkének fényivel.~Erkölcse, tudománya néki~Nevet szerzett
4509 3| szent:~Ez a szív parlagán~Erkölcsöt fejt, teremt.~Azért érzelmeink~
4510 4| mögösmeri, mint magam.~Ha érköznek, nagyot nyerít - rátermök;~
4511 8| A földet is sugárok érlelik, de~Ezek nem nap sugárai,
4512 7| szívbe ezt írom: halál!~Érmihályfalva, 1847. május~
4513 6| virágából a világnak,~Át nem érné az én szerelmemet,~Olyan
4514 7| logikát,~Most ezt föl sem érném ésszel...~Éljenek az iskolák!”~
4515 7| fáradt oroszlán~Pálmafának ernyején...~Nyugszom én fáradt oroszlán~
4516 5| Megerősíté szívemet,~Hogy, az erőből aztán~Lábamban nem maradván,~
4517 8| úgy történt. Amit sok évi~Erőködés meg nem hozott, amért~Hiába
4518 4| sem szalasztotta,~S nagy erőködéssel addig függött rajta,~Mígnem
4519 4| szókat intézte hozzája:~„Nem erőltetlek hát, fiam, házasságra;~Hanem
4520 4| szélvészben.~Hiába volt minden erőmegfeszítés,~Nem látszott sehonnan érkezni
4521 7| oly világ van ebben,~Mely erősíti még szemeidet,~S közel hoz
4522 8| másvilági hangon lelkesitve~Erősítsd meg seregünk szivét.~S rohanunk
4523 5| meg nem kapja, amit akar.~Erőszakkal vívja ki a fegyveres kar.~
4524 8| feleségét~A királyné öccse~Erőszakos lator móddal~Megszeplősitette.~
4525 8| szükség;~Mért ráznám meg erőszakosan~Azt a fát, amelynek a gyümölcse~
4526 7| Írnom kellett volna... írni erőtettek...~Lelkem most is dühöng,
4527 5| kivánságról.~A csók úgyis, ha erőtetve jő,~Olyan, mint a korán
|