1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
4528 8| gyötrelem.~Szerelem fejér felhői~Errefelé lengenek,~Mintha engem látogatni~
4529 2| szívesen.~Én tudom, mit érsz te nékem, jóbarát!~Jó, minőt
4530 7| Marci így kiáltott:~„Ide az erszénnyel, ha nem kell halálod!”~Ha
4531 5| Tele pénzzel ez a kövér erszény;~Megveszem a szegénységet
4532 4| nagyapjának se’ volt;~Amit telt erszénynek neveznek,~Távol van tőle,
4533 7| összeadja.~Vizsgálják a pénzes erszényt,~Mennyi volt benn s mennyi
4534 6| bejöttünk százan... százan! érted-e?~És most legényid egyig
4535 8| Megértettél-e, gyermekem?~Ha meg nem értél, ujra magyarázom,~S ha szó
4536 7| hínak,~Kergetélek, s el nem értelek.~Ámde végre birtokomba estél,~
4537 8| Bünhödtem már érte,~S törvény értelmébe’~Szabad már személyem!”~
4538 4| fájdalmát:~Talán már meg sem értenéd.~Nem is kivánom megtérésedet,~
4539 8| koszorúkat,~Mert a szóhoz értenek.~E sereg, mely, míg a harc
4540 7| Ne szólíts ekkor, úgysem értenélek,~Édes hangod sem hatna szívemig;~
4541 7| Mit beszélsz, hogy nem értesz te hozzája?~Kopasz mentség!
4542 5| lelkem utálja.~Pajtásaim! értetek a bú;~Elhagyni, fiúk, titeket,~
4543 8| sokszor kimondtam,~De nem értettem nevedet.~A nagy természet
4544 4| Akitől meg kelljen ijednem...~Érti-e kend ezt? -~Mind igaz, amit
4545 4| csak nagyot kivánnak;~Nem értik azt ők, mily kis száma van~
4546 5| Fölösleges volt minden vallomás,~Értők a kölcsönös tekintetet.~
4547 4| sors korodat,~Hogy meg ne értsen? nemzetem müvésze!~Avagy -
4548 8| ez az, mikor a Kárpátokra értünk,~Kárpátok hegyéről először
4549 8| mindnyájunkr’ a~Hazának.~Nem érünk rá várakozni,~Szaporán,~
4550 8| végtelenben,~Szabadnak akkor érzé csak magát.~„Szabad vagyok!”
4551 7| rajta, hogy irántam~Ily érzékeny szived vagyon,~De, szó ami
4552 8| volt illetődve,~S szólt oly érzékenyen, ahogy csak telt tőle:~5~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
4553 4| Búcsuzott a királylyánytól érzékenyül;~Aztán a tengerhez ment
4554 8| mozdulatlan néma volt s oly~Érzéktelen, mint a kő, melyen ült,~
4555 3| drága nap.~Pokollá lett az érzelemláng,~És ő a lángban martalék;~
4556 8| földobogott.~Egy szóvá s egy érzelemmé~Olvadt össze a haza,~Az
4557 7| hogy ott vagy még a~Régi érzelemnél,~Mondd ki, hadd hulljon
4558 4| Mi e regényes helyzetben~Érzelgénk boldogan;~Mondók, hogy:
4559 8| szállj a Királyhágón által~Érzelmeimnek tündérvilágával,~És szórd
4560 3| Erkölcsöt fejt, teremt.~Azért érzelmeink~Gyulassza tiszta tűz,~Mely
4561 8| fagyaszthatá meg~Örök hevű érzelmeit.~Igy jöttek évek, mentek
4562 10| szelíd erénynek,~Nemesb érzelmek zátonya.~Az éjtakarta bűntanyának~
4563 7| óta,~És ezóta nincs egyéb érzelmem,~Mint bevágyni, be a koporsóba.~
4564 4| titokban~Gyötrődő szive érzelmét~Ekkép foglalta szavakba:~„
4565 3| Mit belőle búsan, vígan~Érzelmid játéka csal.~Hátha így találna
4566 3| örömem,~Nincs semmi bánatom;~Érzelmim, vágyaim~Mind, mind elaltatom.~
4567 7| fejedben tündököl,~A legkisebb érzeményben,~Mely kebled dagasztja föl,~
4568 8| gondolatja,~Nem volt egy érzeménye,~Mely édesebb a kárhozatnál,~
4569 5| rózsának bokra,~Lengő fuvalmak érzeményei,~S hull a bokorról a halvány
4570 8| beszéltek,~S jobban mondták el érzeményeit,~Mint nyelve mondta volna.~
4571 6| mint énbennem, oly~Édes érzeményeket?~Várod-e ugy, mint én a
4572 5| többé leányra~Dalaimat, érzeményimet.~Érzéketlen bábak a leányok,~
4573 1| Mert a húr beszélni szívem érzeményit~Nem lel hangokat.~Messze,
4574 5| látom,~Oh lyányka, szíved érzeményitül:~Derűl kissé az én sötét
4575 3| mely a kéjben~Föllobogva érzene,~Mért reám e jégtekintet?~
4576 8| Mint mondanátok, és mit érzenétek,~Ha véletek mások bánnának
4577 7| éjén, s meglátd, mint fog érzeni!~És azonnal szíve minden
4578 4| Mert lerogyott volna kínos érzésében;~Nem tudott mást tenni,
4579 4| édes Iluskámnak,~Keserű érzéssel mentem a világnak.~Bujdosva
4580 6| Gondolj reája. -~Mit érzesz,~Nem rendül meg szived?~
4581 10| szólhat Ida -~Ellágyult érzete,~Éjfél-sötét szemébe~Könyűket
4582 5| rajt.~Megtestesülése te érzeteimnek,~Magas, fényes, hő napsugár!~
4583 11| szemeidnek; s nézetire~Bennem az érzetek árja kihal,~Boldog idők
4584 3| ifju karja,~Lantjának adta érzetét,~S dalszárnyon a lángérzemények~
4585 1| búskeseregve panaszt?~Féktelen érzetnek vad hevű szikrája, lohadj
4586 8| vág,~És jobbra-balra majd érzik csapását!~S te, lelkem,
4587 8| szeretteim!~Az életet nem érzitek,~Levette vállaitokról az
4588 5| S valék szomszédja épen Erzsikének,~A társaságnak többi tagjai~
4589 4| Őt ugyanis~A szemérmetes Erzsókért~Öröműző lángok emészték,~
4590 4| gyöngéd idegét~A szemérmetes Erzsóknak,~S a szegényke~Ájulat örvényébe
4591 4| Erzsókhoz.~O szemérmetes Erzsókom,~Szívem mühelyének~Örök
4592 6| Az ember már régen mást esdekel,~S hogy kérte amazt, el
4593 5| Könyörűlj!” szól, s tovább esdekelne,~De elvette hangját ijedelme.~
4594 6| Átfogta térdét, és így esdekelt:~„Oh, ifju, arcod nem oly
4595 5| de hátha~Volna még egy esdeklésem hátra?~Egyetlen egy... azután
4596 4| emelve~A sorstól új fényt esdenek~Szent életedre;~S kihajtom
4597 6| Im, letérdelek előtted~S esdve nyujtom föl karom;~Vonj
4598 3| garast!”~Halk hangja így esedeze;~S mint szélringatta száraz
4599 7| Hiába kérem, hasztalan esengek,~Hogy hagyjon el, hagyjon
4600 11| meg)~Közeledben... ez(t esengem.)~Szomorú, rideg (bús lelkem)~
4601 7| bucsúpohár!~Amiért a sorshoz úgy esengtem,~Bár sokára, de megadta:
4602 7| Ez az egy fa, mit kétségb’esésem~Vízözönje még el nem lepett,~
4603 5| Nehogy egyszer a kétségb’esésnek~Óráján keresztüllőjem őt!~
4604 2| kell hallanom?~Szomorú az eset, ha úgy vagyon;~No de míg
4605 8| Tolvaj vagyok, s szükségnek esetén~Rabló is, és ha rákerűl
4606 8| Dögölj meg oly kétségb’esetten,~Amilyenné engem tevél!...~
4607 7| boszút, ha kezök ügyére eshetik,~Egymás ellen teljes szívből
4608 10| vár.~Ne add nekem hűséged eskét,~Nem kell az eskü énnekem,~
4609 7| kevés pap híznék meg~Az esketés diján.~Igaz, hogy ily leány
4610 6| De hogy az utósó,~Arra esküdhetem.~Szerelmem sasmadár;~Vagy
4611 8| A KIRÁLY ESKÜJE~Megesküdt a király~Hunyadi
4612 7| ELSŐ ESKÜM~Fiú valék még, iskolás fiú,~
4613 7| meg.~És ha másnak adott eskümet megszegném,~Hinnéd-e az
4614 1| A HŰTELENHEZ~Esküszegte lyánka! emlékezzél~Arra,
4615 8| vagyok,~S a király végtére~Esküvel igérte,~Hogy bántani nem
4616 7| Amely zászlónak én hűséget esküvém,~Annak fogok élni, az alatt
4617 8| Királyom, s én hiszem~Szent esküvésedet.”~Nemes bizalommal~László
4618 8| Igy add rá hitedet,~Ha esküvéseket~Tesznek a királyok!”~Szép
4619 8| példa áll...~Én betöltöm esküvésem...~Végszavam: szabad halál!”~
4620 7| olthatatlanúl.~Itt tettem első esküvésemet,~Nagy és szent esküt mondék
4621 8| szekérkerék,~Amely megtört esküvésitekkel~Megterhelten világszerte
4622 8| huszárok,~Itten nyílt ama szent~Esküvésre szájok,~Hogy meg fogja őket~
4623 1| Kuruttyóházat.~Hittem asszony esküvő szavának,~De hiszek már
4624 6| menyecske,~Ha már el kell esnem: essem az öledbe;~Egyszer
4625 6| most az eső és hó esik,~Esnének akkor csillagok,~S folynának
4626 6| elesett!~El kellett esnie,~Mert hazugsággal volt tele.~
4627 7| majd engemet?~Ha el kell esniök talán e~Csatában: ám hadd
4628 9| De hát kétségbe kell-e esnünk,~Hát búsuljunk-e e miatt?~
4629 7| A rejtett völgybe’ lenn,~Eső-vágta sebbel~Szalmafödelemen...~
4630 5| én megesküszöm:~Ha mind esőcseppé változnék,~Negyven nap,
4631 6| Nedvesek, de nem az~Ősznek esőjétől,~Hanem szemeimnek~Sokszor
4632 3| Csüggedésben, tikkadásban~Langy esőm a bor;~Permetegje enyhe
4633 4| napot.~Pipára gyujtok, s az esőnek~Halk susogását hallgatom,~
4634 8| iránta én~Hálátlanságba essem-e?~Ott vesztegelni hagyjam
4635 4| néha-néha rám?~Mondjátok-e, ha estebéd után~Beszélgetéstek meghitt
4636 8| vitéz,~De megbotlik lába,~S estében negyedszer~Sujt hozzá a
4637 5| megbotlottál~Egy sírhalom fölött~S estedben a játékszer,~Szivem, kettétörött.~
4638 7| falumat~És vidám vasárnapjait!~Estéinket s a vén meséket s durva~
4639 8| barátok nem hallják keservem,~Estéjök lakomában foly ma le,~S
4640 7| ilyen helyre,~Ha el nem esteledem.~Ép azért, mert este van...”~
4641 1| Vedd hálánk érte, ég!~S ma estelink szabadban tartjuk,~Hol annyi
4642 4| nekem e kérdések~Olyan jól estenek.~Mert mindenik tükör volt,~
4643 7| arany kalapot.~De fájt, hogy estenkén megszúrják... mert hiszen~
4644 7| vissza, vissza falumat~És estenkénti dalait!~Sötét kunyhóink,
4645 6| végtére~Szép reménnyel a jövő estére.~Az ifju ment a révésztanyába,~
4646 4| csak pap az.~Tart a panasz estétől hajnalig,~Az ember még csak
4647 7| Ballagó felhőket,~Melyeken az estfény,~(Vagy talán honának~Szégyenpírja?)
4648 7| Távol szól csak egy kis estharang,~Távol s szépen, mintha
4649 8| alkonyában~Szép szemeidnek esti-csillagát~Bámulva nézik szemeim,~Mikéntha
4650 5| ezelőtt még, ha reggeltül estig~Gyötörtettem is a kínpadon:~
4651 1| felé,~Vért, pajzs csillog estnek aranyában,~A paripa nyargal,
4652 6| másvilágra,~S nem a magasról esünk le,~Mint madár, melyet lelőnek~
4653 6| osztozás alatt~Egymásnak esvén kardot fogtanak.~Kevés jutott
4654 8| Készültél s már a rozsda esz.~Meglássátok, maholnap minden~
4655 7| teszed;~Látom, már megjön az eszed.~Aranyélet, bizony isten!~
4656 8| jó ég tudja, holnap mit eszel.”~Mohó örömmel~Kapott a
4657 7| mártják nyelvöket beléje~Eszélytelen gazdálkodás miatt.~A bölcs
4658 5| Drága orvos úr!” szólék eszemhez,~„Látogassa meg csak szívemet;~
4659 4| férfiu tervét,~Leleményes eszének~Fényes tanuját,~Teljesülés
4660 8| bottal veré le rólam,~És eszerint~Nem tartozunk egymásnak
4661 4| kilincsét.~És rázta hiába.~Éles eszével~Átlátta azonnal~A dolog
4662 4| Iluskává válni a virágot.~Eszeveszettséggel rohant a habokba,~S a föltámadt
4663 1| lepényt, meg~Pástétomot eszik.~S egy ember van mellé rendelve,~
4664 8| ti~Kivertetek minket,~És eszitek és isszátok~Testünket, vérünket.~
4665 4| szónoklat magas értelmét,~S eszközlé annak teljesülését~Nem fontolva
4666 4| ajkamhoz emeli;~Ezt befolyásod eszközölte,~De nem hatál be a kebelbe:~
4667 6| Visszaszállt belém a lélek,~Eszmélek, mint azelőtt.~Kín s reménység
4668 6| karjain;~Szivében a vért és eszméletet~Megállitá a félelem s futás.~
4669 8| aggodalmasan~S reszketve, szinte eszméletlenűl,~Nem tudva, hogy mi történik
4670 6| fölébredett s fölült,~S fél eszmélettel nézte a jövőt,~S midőn egészen
4671 6| visszahanyatlottam.~Midőn eszméltem: a dicső alak,~Kit az egekben
4672 6| Beszélgetésünk rózsakötelét,~S amint eszméltünk szép ábrándjainkból,~Láttuk,
4673 5| Gyönyörűséges gondolatom.~Minden eszmém tündércsengetyű volt,~Mely
4674 7| hozzád, gyönyörű hazugság,~Eszményképek, ábrándok világa!~Már kezemben
4675 5| tenger csendesül, ha~Ezt az eszmét elzavarhatám.~Csendesűl
4676 5| még tőke és kamat.~S ha eszmetársulatnál fogva itt~Eszembe jut borzasztó
4677 6| tetőled oly bús életem!~De egy eszmével meg-megszépitem:~Egykor
4678 5| tanácsadó,~Higyétek el.~Az észnél gyakran messzebb lát~Sejtelmivel.~
4679 8| elfeledték,~Jól van, majd eszökbe jut.~Úgy elütjük-verjük
4680 8| gyötörte mindenütt.~Azt kezdte észrevenni,~Hogy ő nem a legszerencsétlenebb,~
4681 4| veszi észre Harangláb.~Ő észrevevé,~S bujtotta tüzem,~Mi okért,
4682 5| nélkül haladt el e felett~Esztendeidnek terhe, sokasága.~Hervadhatatlan
4683 7| Megkoszorúzni haldokló fejét.~4~Az esztendőnek a halála~Oly ünnepélyes
4684 7| már a fecskefészek~Itt az eszterhéj alatt,~Üres már a gólyafészek~
4685 4| csigázom?~Hol a leleményes eszű fogoly~Épen mostan ereszti~
4686 1| hónapig izzadt~Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk~
4687 8| csillagok potyognak)~„Vitam et sangvinem~Pro rege nostro!”~
4688 11| lelkem)~Ugy bolyong söt(ét magányban,)~Mint amott e (
4689 7| Jó uram, tisztelt úr,~Ételed jó, de egy híja van.~Az
4690 4| ugy bántak ők most a jó ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert
4691 8| megosztottuk~Asztalunknak ételét,~Ruháinkat, hajlékunkat:~
4692 5| szól valami:~„Nézd, nézd, Etelkéd e sugár!~Hagyd itt a földi
4693 4| ETELKÉHEZ~Láttad-e, angyalom, a Dunát~
4694 7| Helyheztetett ide.~S gondunk ételre sincs.~Ha gazdánk jóllakék,~
4695 7| Dolgozni napok s éjeken,~Hogy ételünk s ruhánk legyen;~S ha feleségünk
4696 8| dehogy verik!~Mint a galambot etetik,~Válogat a kendermagban,~
4697 4| A grifmadár épen fiait etette,~Jánosnak valami jutott
4698 4| Ezért tartottalak? ezért etettelek?~Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.~
4699 4| véghezviszünk~Nagy epikuri tort,~Hol étket és italt nekünk~Sok cifra
4700 8| míg a magyarnak~Borát, étkét falták,~A szegény magyar
4701 4| volna a fogam,~A rozsda ette volna meg.~Aztán a télnek
4702 8| Testünket, vérünket.~De csak ettétek... mert ez az~Utósó falattok.~
4703 5| ám, hogy~Mit miveltünk?~Ettünk, ittunk, táncot jártunk -~
4704 8| a hűtelen király,~S mohó étvággyal megrohantok minket,~Miként
4705 8| ti elcsapott királyok~Itt Európában valamennyien,~Jertek mihozzánk,~
4706 4| ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~Istenem
4707 6| szép a világ;~Van minden évben rajta kikelet,~S van szép
4708 8| úrfi.~És amint szaporodtak évei,~Azokkal szaporodtak~Isméreti,~
4709 8| Itt átnyomorgott hosszu éveim!”~19~Mint anyjának tejét
4710 8| öcsém, Bulcsú sem különben,~Éveink száma több, mint háromszor
4711 7| Csónakba űltem, s gyorsan evezék,~De húnyt szemekkel,~Mert
4712 4| hazánknak két sarkcsillagát?~Evezhetsz bátran, nemzetem hajója,~
4713 7| egy ismeretlen~Hang után eveznek,~Amely vonja őket,~Míg örvénybe
4714 6| Pista gyorsan elkezdett evezni.~Nem lehet azt a kínt megnevezni,~
4715 7| Örvényeknek torka nyílt...~Evezőm minden csapása,~Szívem minden
4716 7| Nyúgodalmas tengerén.~Félretettem evezőmet,~Mért is volna az kezemben?~
4717 6| a partról eloldozta,~Az evezőt is kezébe vette,~Át is ment
4718 8| Amíg megérik? ez belékerűl~Évezredek vagy tán évmiljomokba,~De
4719 6| torolja kincse elrablóin~Évezredeknek szenvedéseit. -~De hinni
4720 7| semmiségbe száll?~Megírta évmiljók előtt~A sors, mi fog történni
4721 8| belékerűl~Évezredek vagy tán évmiljomokba,~De bizonyára meg fog érni
4722 7| használtok kofanyelvetekkel?~Évrül-évre folyvást tart a zaj,~És
4723 7| feleségem,~Kedvet szerzesz evvel nékem~S tán velök sem tész
4724 7| számára ád ki főzeléket,~S ex tempore pofonvágja a cselédet.~
4725 7| Néha-néha jön egy az igazijából,~Eyg kipattant szikra isten homlokából,~
4726 1| Szünjenek könyűid, bánatid.”~Én ezáltal istenülve lettem,~És keserves
4727 6| arcod nem oly ördögi,~Miként ezé itt... légy könyörülő,~És
4728 6| hegyeiben mennyi bánya!~És ezekben annyi kincs van,~Mennyit
4729 7| kipusztítja;~Még mikor a világ ezeké volt,~Ha nem csordult, cseppent,~
4730 6| legalább a világot bejártam,~De ezeknél szebbet sehol nem láttam.~
4731 7| minden bokorban nő,~Nincs ezekre soha, nincs sovány esztendő.~
4732 8| Megemlékeztek a győzők ezekről,~S a diadalnak örömébe szőtték~
4733 6| ébrednek föl majd e nemzetek,~Ezen-e vagy a másvilágon,~Muló-e
4734 6| Koronként egyet pattan...~Ezenkivűl a róna~Oly néma, oly zajatlan.~
4735 4| magyaroknak,~Minthogy a tatárok ezerannyin voltak;~Jó, hogy akkor azon
4736 8| Míg világát éli~A vidám ezered,~Közűlök egy század~Búbánatnak
4737 8| Akasszátok föl a királyokat!~Ezerfelé bús harcmező a hon,~Arat
4738 3| ugyan semmi sincs.~De ha már ezermesterré~Engeded, hogy válhatom:~-
4739 8| S lesz sereged ezer és ezernyi,~Kész meghalni vagy diadalt
4740 8| király becsűlete:~(Mint ezernyolcszázharmincban~S most valami két hete)~
4741 10| balga hit!~Ezer a lány, ezerrel osztom,~Jövőmnek lepkenapjait.”~
4742 8| volt,~S mégis meglopta az ezerszemű~Istent is. - Kisfiam, ne
4743 8| jobban,~Nem százszor, de ezerszerte,~Ha meg nem haragszol érte.~
4744 7| Reményvárat építs... asszonyom, ezért-e?”~„Ezért, sőt még többért,”
4745 4| a szél sem ér nyomába.~Ezön járok, mint kiskiráj, kényösen,~
4746 6| volt ezredév előtt s hogy~Ezred multán is ekkép lenni fog...~
4747 7| Eljőnek az évek~Századjai s ezredei; letipornak~Mindent könyörtelenül,
4748 2| hinni fog?~Az égi fények ezredénél~A lyányszem tündöklőbb vala,~
4749 8| boldogtalan lesz a világ,~Mint ezredévek óta az.”~Mit olvasott ez
4750 8| függ.~E terv nem új, már ezrek életébe~Kerűlt, de hátha
4751 8| dolgod nem lesz, mint ez ezreket~Nyúznod tehetséged szerint,
4752 8| könyv, s ország-világban~Ezrével olyan gyorsan terjedett
4753 1| annyi csillag ég!~A hold ezüstlő súgarakkal~Leszen velünk
4754 7| eget;~Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény~És koszorú gyanánt
4755 7| bocskorában,~Mint itt járok ezüstsarkantyús csizmában,~Inkább színám
4756 7| F. A. EMLÉKKÖNYVÉBE~Olvastad
4757 6| F.L. KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~
4758 6| Galambszárnyú, ábrándos lelkem itten~Fa-saruimnak terhét feledé.~Itten csapott
4759 1| mondani tudja: enyém!~Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtva~
4760 6| megbánja,~Hogy könnyeket facsart szeméből,~Kinek egy vidám
4761 4| szomjaztak, vizet felhőből facsartak.~Elérték végtére tetejét
4762 3| ég szivem földébe,~Drága fádat ülteté be,~Szerelem!~Koszorúba
4763 3| napsugár,~Melynek mosolya is faggyal jár.~Be sokat szeretnék
4764 8| megfagyasztá~A könnyeket... de nem fagyaszthatá meg~Örök hevű érzelmeit.~
4765 4| szörnyű strázsa;~Vért jéggé fagyasztó volt rémes látása.~Egy nagy
4766 11| földeire:~Úgy közeledjék fénye fagyasztón~Rám szemeidnek; s nézetire~
4767 5| mostani~Ruhámban meg is fagyhatok.~Mily jól esik majd: ha
4768 6| ugy hiszem, hogy meg fog fagyni végre,~Megfagyasztják a
4769 4| Mentek katonáink csupa havon, fagyon.~No de a magyarság erős
4770 6| előre,~S akkor rájutok a tél~Fagyos küszöbére.~Lépnél egyet
4771 3| S a kulacsnak kotyogása~Fagyot űz.~Hát a csók piros menyecskék~
4772 7| Ha hideg van is, meg nem fagysz,~Ott a körmöd, belefujhatsz.~
4773 7| Útazó vagyok;~Még ugyan nem fagytam meg, de~Nem is izzadok.~
4774 5| még a távol erdő~Virító fáin a zöld levelek?~Tajtékzik
4775 8| minden ellened van,~És életed fáján pusztítanak?~S dühös kezekkel
4776 5| vártalak,~Te vagy, boldogságom fájának~Idő előtt lehullt gyümölcse!~
4777 4| csináltak,~S rányomták ezt egy fajankó fejére,~S felülteték e fajankót
4778 4| fajankó fejére,~S felülteték e fajankót a székre.~S itt a királyság,
4779 8| Ha megérik a gyümölcs, fájárul~Magátul a földre hull alá...~
4780 7| mást, mint eldalolni~Saját fájdalmad s örömed:~Nincs rád szüksége
4781 8| leszek, hogy~Enyém legyen fájdalmaid fele~S a tied legyen minden
4782 6| feledte,~Megszána minket nagy fájdalmainkban,~Orvost küld hozzánk, és
4783 7| ismét pillámon vagy, sötét~Fájdalmak fényes követe!~Alig vidultam
4784 4| hajolna, édes ajka~Elcsókolná fájdalmamat,~És ölelése enyhet adna,~
4785 8| Gyáva bámulókra~Veszett fájdalmamban:~„Föl, ha istened van,~Föl
4786 5| Ne légyen hangja többé fájdalmamnak?~Hallgathat-e a tenger,~
4787 6| jelszóm nem ez;~Én örömimet és fájdalmimat~Érezni akarom... kettősen
4788 7| Jelképezvén.~Magam valék anyám~Fájdalminál;~De nem soká közénk~Egy
4789 8| lángész illatja~Árasztja el e fájdalom-helyet.~Itt énekelt ő, itt imádkozott
4790 8| tompa,~S bele-belemerűl síró fájdalomba.~32~Nem egyéb volt ez, mint
4791 5| Mig lelkem haldokolt a fájdalomban.~De többé nem leszek komédiás,~
4792 6| még e kín is jólesik!~Nem fájhat úgy a betegek testének,~
4793 8| Gyötrelmesen nem sért,~Hogyha te fájlalod~Annak veszteségét,~Szeretlek,
4794 5| sors,~Csak azt az egyet fájlalom,~Hogy majd szeretőmet a
4795 7| dicskoszorút teszi,~Veled sirok, ha fájnak sebeid,~- Miket rajtad haramják
4796 4| végkép elhagyom:~Elkezde fájni a szivem nagyon.~Mi egymáséi
4797 4| e seb,~De egyik sem volt fájóbb, mérgesebb~A sok között,~
4798 8| asszony elgondolkodik,~S fájók lehetnek gondolatjai,~Mert
4799 7| a szemérem.~Ilyen magam fajtájának~Se’ országa, se’ hazája,~
4800 5| kézszoritásra,~Őt könnyre fakadni senki ne lássa!~Pest, 1845.
4801 5| teremté,~Örömében sírva fakadott.~Most is látni ez örömkönnyeknek~
4802 8| emlékére~Lángolunk és sírva fakadunk!~Az ügy, melynek katonája
4803 1| édes örömben~Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt~
4804 6| természet búzakereszteket...~Fakereszt illet, megváltók, titeket!~
4805 5| kizárt.~Láttam koporsódnál~A fáklyák lángjait,~És a gyászszekeret,~
4806 6| reménység kebelemben~Ujra fáklyát gyujtanak,~És e fénynél
4807 6| Megőszült fürtei,~Ugy hullanak a fáknak~Sárgult levelei.~Hiába a
4808 7| szemeim a~Silbakon,~Jár a faköpönyeg mellett~Föl s alá,~Méltósággal,
4809 5| Becskereken~Lovagol egy karcsu fakón:~A deresen.~Pest, 1845.
4810 8| ajkamról egy-egy hangos szót,~A fákról egy-egy levelet;~Hah, majd
4811 8| kedves, szép titok van!~Fáktól vagyok körülvéve,~S mint
4812 4| szolgája; s az egyház~Négy fala, régi szokása szerint,~Komolyan
4813 8| tanácsot adom,~Jőjetek nagy falábakon,~Hogy hosszúkat léphessetek,~
4814 7| ha jöhettek. Ha gyöngék falaink,~Megmutatjuk azt, hogy karjaink
4815 8| Az a hon többé nincs meg, falait~Elmorzsolák a mult kor férgei,~
4816 8| szivemben,~Mint a szegény kunyhó falán a szentkép,~Amely előtt
4817 7| Vesd meg, kik egy jobb falatért~Eladják magokat.~„Koldusbot
4818 6| éhezék;~Nem volt egy megevő falatja,~Nem szánta őt sem föld,
4819 8| S kivel megosztá~Sovány falatjait,~Amelyeket otthon kapott,~
4820 4| Bekullog ismerősihez,~S egy-egy falatka innen, onnan...~Böndőjét
4821 2| felezéd~A nyomornak végső falatkenyerét.~E falattal nékem adtad
4822 8| koplaltatom!~Én! a legjobb falatokat~A szájamtól szakítom el,~
4823 4| tetejére,~Eszébe jutott, hogy falatozni kéne,~Tennap ilyen tájban
4824 8| visszaguggolt,~S oly jóizűen falatozta~Az istenadta száraz kenyeret,~
4825 8| ettétek... mert ez az~Utósó falattok.~Ami most van szájatokban,~
4826 8| lelketek felett,~És aztán faljanak föl a~Szemétdomb férgei!~
4827 4| foglalom én.~A szigetről zöld falomb~Mártja a vízbe magát;~Ha
4828 4| szárnyok sebes suhogása~A falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó
4829 4| Bárha mindjárt - amint Falstaff szólana -~Bárha, mondom,
4830 8| a magyarnak~Borát, étkét falták,~A szegény magyar nemzetet~
4831 4| Meghallani nem volnának~Képesek a falubéli fülek,~Mert innen a helység~
4832 7| azon át~Látni távol kis falucska tornyát.~Boldog órák szép
4833 5| az én kincsesládám,~Három faluért sem adnám.~Mulattató, nevettető,~
4834 8| eddig világkezdet óta;~A faluház előtt karéjba~Állottak,
4835 5| Szellemkezekkel játszanak.~Egy faluhoz közelg a vándor,~Egyúttal
4836 7| Bakternek vagy kondásnak falujába, ha e szép~Hívatalok valamelyike
4837 7| az Óperencián,~Él magában falujában~Pató Pál úr mogorván.~Be
4838 4| termett~A végpusztúlást falujáról.~Avvagy ha nem ekképen cselekednék,~
4839 8| emberek,~És meghivák őt falujokba~Jegyzőnek, és az ifju ment,~
4840 7| megugrik, alig bírok vele.~A falukban megállok egy szóra,~Hol
4841 7| hozza.~A harangszó a távol falukból~Meghalni jár ide,~S az eltévedt
4842 6| S van szép leánya minden falunak,~S ha itt egy ember sír,
4843 7| világ tarkaságát,~S feledem falunknak bús egyformaságát,~S ahová
4844 4| evett.~Szegény, szegény falusiak!~S kisvárosbéliek!~Mi élünk
4845 4| helység nyúgati részén,~Honnan faluszerte~Legjobban látni sarat, port,~
4846 5| Barangol a vándorszinész~Egy falutól a másikig;~Meleg ruhája
4847 4| Ily gondolatokkal ért a faluvégre,~Érintette fülét kocsiknak
4848 4| intéznek bátor lépteket~Faluvégtől falu végeig.~Ily hős népet
4849 4| ideig csak elvalék velök;~Faluzgatánk jó- s balszerencse közt.~
4850 7| messze-földön jára,~S éjjel ér be falva határára,~Várja, várja:
4851 1| karjaimban.~És hervad a fantázia,~Az istenítő boldogságnak~
4852 4| később vásott fogakkal~Ettem fanyar gyümölcseit.~De bátran mondom:
4853 4| hosszában~A pamlagon...~Azaz a fapadon.~Párnáúl ködmöne szolgált,~
4854 8| azonkivűl~Uj kötelesség fáradalma vár ránk.~Föl kell emelnünk
4855 8| hogy sátraikba bujtak~S fáradalmaikhoz méltókép aludtak.~2~Kacagányaikat
4856 4| halomra fejét lehajtotta,~Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.~Ledőlt,
4857 8| mely alapba’ gyönge,~Mert fáradástok akkor hasztalan lesz,~Egy
4858 4| enyhítenem.~Agg napjait a fáradástul én~Mily édes-örömest fölmenteném.~
4859 1| örüljön!~Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral~A tudományokban
4860 5| És fon talán a sors nem fáradó keze~Egy rózsás kötelet,~
4861 8| nélkül~Fáradtam eddig, s fáradok tovább is.~De lesz jutalmam,
4862 4| amint a hold leszállt,~Ő fáradottan a sötétségben megállt,~S
4863 5| legtöbb gondot és bajt.~Fáradoz napestig, vasárnapja sincsen,~
4864 1| árva jajod:~Végihez ér nagy fáradozása a Danaidáknak,~Föltészi
4865 4| dolgotok?~Tudom, sokat kell fáradoznotok.~Örök törődés naptok, éjetek,~
4866 7| Higyetek nekem ti, akik~Fáradoztok kincsekér’:~A föld minden
4867 5| boldogság”?~Nem kerűl ám sok fáradságodba,~Ne gondold; csak egy kis
4868 6| KERESZT~Kereszt jutalma a fáradságoknak,~Mindenfelé keresztet osztogatnak.~
4869 7| mind hiába írja!~Kínos fáradságom nagy potyára történt;~Szabott
4870 4| körmökkel három szilaj medve.~De fáradságosan János keze által~Mind a
4871 7| a~Sok tűztől van, nem a fáradságtól.~Pegazusom sohasem fáradt
4872 5| Hogy kimulj, szikrát sem fáradsz magad:~Kitekeri a hóhér
4873 8| díjkivánat, díj reménye nélkül~Fáradtam eddig, s fáradok tovább
4874 7| beszélek? mért említem ezt?~Nem fáradunk mi jutalom-reménnyel,~Mint
4875 5| szűk szobában~Kadenciákat faragok!~Eperjes, 1845. április~
4876 8| A cifrát tulajdon keze faragta rá.~22~Gyönge tüdejének
4877 5| világát,~Kit tán megölne sok fárasztó dolga,~Ha nem láthatná néha
4878 1| vadonynak~Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény,~
4879 4| kedvök ismét ott terem,~S farba rúgnak minden földi bajt.~
4880 7| ne legyek csalfa, hazug farizéus,~De igazat szóljak... segíts,
4881 3| FARKASKALAND~‘Pajtás, te ettél, véres
4882 7| A FARKASOK DALA~Süvölt a zivatar~A
4883 7| Hangzott sűrü közepébe~Farkasoknak ordítása,~Denevérek vijjogása.~
4884 8| Ki bízta rád a milliókat?~Farkasra a nyájat ki bízta?~Kezed
4885 3| lakoma?’~Igy kérdi társát a farkassereg,~Kit érkezéskor üdvezeltenek.~
4886 7| most beillenék~Medve- és farkastanyának.”~S hozzálátott a dologhoz.~
4887 8| tekint rád,~Hogyan csóválja farkát?~Mint testvérek fogjátok
4888 5| fának eltört ága,~Mit a fáról a fergeteg törött le,~S
4889 11| szerelem.~Hétköznap-életem fásító gondjait~Lerázni, a minap
4890 8| éje itt az ifjunak.~Ott a fasornak árnyékában áll,~S fölnéz
4891 7| lesz,~Mert ez a léleknek~Fásulást szerez.~Munka, tett az élet,~
4892 3| alkonyon~A félhomályu köd,~Fásult egykedvüség~Mereng szivem
4893 7| Távol rónákra le.~Füvetlen fátlan puszta~S vad erdős rengeteg~
4894 8| ha sírva~Fakadt rá, mazna fattyunak nevezte.~Sok szennvedése
4895 1| Nyugszik esti szürkület fátylában~A halk táj, s a berki dal
4896 1| körében.~A messze távol kéklő fátyolába~Takarja már szép képedet,
4897 6| ki, lyányka, e titoknak~Fátyolából homlokod,~Mert én addig
4898 7| ismerősei, barátai előtt~Leteszi fátyolát,~S rajta vesz merően a megbűvölt
4899 7| Vadbokor fölötte,~Rá sötét fátyolként~Árnyékot boritván.~E vadbokron
4900 7| betakaró fátyolt.~Nincs ezen fátyolnak csak egy kis nyilása,~És
4901 6| hagylak,~Míg le nem hull fátyolod...~Jaj de kell, kell mennem,
4902 7| mennydörgést szokta előzni.~Látom fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő,~
4903 1| Ott lebegsz előttem tündér fátyolodban~A hajnal biborszín leplén,
4904 7| sejtés tündéri tüzét, e~Fátyolon átlátok, s attól, ami ott
4905 5| magzata,~Kit isten a völgyben fává változtata.~Barangóból pedig
4906 8| Másolgatá. Keserves munka,~Tán a favágásnál keservesebb.~Elkezdte reggel
4907 4| látott, amint belelépe.~Fazekasé volt a szekér, melyet látott;~
4908 4| sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak jó nagy szeme, szája,~De
4909 8| ajtajától.~Van víz ebb’ a fazékba’?... van.~Emelje csak föl
4910 4| Mennydörgés?~Vagy kásának forrása fazékban?...~Nem!~Ott ember hortyog.~
4911 6| világon.~Álmában a szegény~Nem fázik és nem éhezik,~Bibor ruhába
4912 7| nyit, -~Veled sirok, hogy fázol, éhezel,~S nincs részvevőd
4913 4| megbirkozott vele;~Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat,~Leszálltak
4914 7| én elemem, tűz!...~Sokat fáztam életemben,~Szegény testem
4915 5| azért nincsen tél,~Hogy ne fázzék ott kinn kedvesem.~Pest,
4916 8| Követ hajítanak be,~Ugy feccsen szét a harcok mezejérül,~
4917 7| fogok szivembe mártani,~Hadd feccsenjen vére~Szét fejeitekre...
4918 7| szekér~Sem bírná el, annyit fecsegett ott,~S olyakat, hogy rajtok
4919 7| nem társalgó-terem,~Hová fecsegni jár a cifra nép,~A társaság
4920 8| mint a fecskefészek,~S a fecskefészeknél nem díszesebb.~Kietlen,
4921 6| majd sirom felett.~Kedves fecskéi ti egy szép tavasznak,~Hogy
4922 7| sorban állni vélünk.~Ha a fecskék ledérek~S éghajlatot cserélnek,~
4923 7| Kisértetes halványság színe fed;~Én egy szellemnek vagyok
4924 7| legyenek szép álmaid ott lenn,~Feddő kérdésem nem fogja zavarni
4925 6| tengerészköpeny~Fölöttök a fedél;~Együtt ver kebelök,~És
4926 5| éjszakában, mely sírként fedett el,~Csak egy csillag volt,
4927 7| Melyet tél-időben~Tiszta hó fedez.~Úgy állt, mint egy egész
4928 8| pillanat.~Egy titkos nyomdát fedezett föl~Alant: elrejtve föld
4929 8| testedet~Kopott rongyok fedik.~Családod éhes, éhes vagy
4930 7| Négyágú épűlet, amely be sincs fedve,~Mely akasztófának vagyon
4931 5| gyűrüből barátom!...~...Fegyverbe töltöm azt,~S szivem, beléd
4932 6| ijedve,~Hallván közelgő fegyvercsörgetést,~S belép férjéhez és rémülve
4933 8| szolgáltanak~A gúnyolódás fegyverébe,~Amely mindég szivének állt.~
4934 7| oldalán?~A kardot is többi fegyveréhez tette,~S oly kimélve, mintha
4935 9| Lelkére,~Világdöntő haragodat~Fegyvereink élére!~Pest, 1849. június
4936 4| királyok,~Kergetjük őket, és fegyvereinket~Szilaj gyönyörrel sütögetjük
4937 8| székelyeknek!~Csókold meg a székely fegyvereket,~Azok csókodtul tündököljenek,~
4938 4| előtte,~Hát sugarát a nap fegyverekre lőtte.~Katonák jövének,
4939 7| poéta állkapcáját~Leszakítom fegyveremnek,~S ellenségimet, mint Sámson,~
4940 7| sok híres bajnok,~Akik a Fegyveres-családból erednek,~Kiket a törökök
4941 6| ajtót,~S láthatta a száz fegyverest Gedő,~Köztök Kompolti Jóbot
4942 4| megköszöntést;~Erre a zsiványok fegyverhez kapának,~Jancsinak rohantak,
4943 9| Menjetek hát életbe-halálba,~Fegyveritek legyenek megáldva,~Hogy
4944 7| dalaim, jó dalaim!~Föl, fegyverkezzetek!~Hangoztassátok a harsonákat,~
4945 6| És összecsaptak csengő fegyverökkel~Gedő és Jób, mint két kőszikla,
4946 7| Harc-öltözetnek csillogása rajtok,~De fegyveröknél sokkal fényesebben~Sugárzott
4947 8| Ideszegődött a földhöz,~Fegyvertárából, a napbul,~Tűznyilakkal
4948 8| nagy a veszély.~Ha az ellen fegyverünkbe~Szerelmes, jól van, tehát~
4949 7| Általános béke,~Vessük akkor fegyverünket~Tenger fenekére.~De míg
4950 7| szentség van a világon,~Melyért fegyverünkkel~Sírunkat megásni méltó,~
4951 5| meglehet: ha nincs idehaza,~Tán fehérebb kenyérrel él fiad.~De semmi
4952 8| kis fehér koporsót,~Olyan fehéret, mint anyámnak arca,~Vitess
4953 4| vágtatott ott,~Ölében valami fehérféle látszott.~A fehérség volt
4954 5| színnek vedd reményimet,~A fehérnek halovány orcámat,~A pirosnak
4955 5| erény volt lábok zsámolya.~Fehérpirosra volt e zsámoly festve:~Szeméből
4956 6| festi a fehér szivet,~S fehérre festi a sötét hajat.~Pest,
4957 4| valami fehérféle látszott.~A fehérség volt a francia királylyány;~
4958 8| lemetszett fejeik rémes fehérségét.~Hát ezután ki lát?... elgondolom
4959 5| Holnap a csikót eladja~Fehérváron,~Eladja, még újat is lop~
4960 4| S lett rúgás, harapás,~Fej-betörés, vérontás és a többi.~A
4961 7| diadallal?~Hát vállatrántó~És fejbillentő~És hálósapkás~Jó békés polgár~
4962 7| szakácsné most szájtátva,~Fejcsóválva áll mellette.~Türelem, te...
4963 1| hevűlet lángja száll,~A győző fejdelemnek áll,~És véle őt leverte!~‘
4964 1| magyaroknak~Hatalmas istene?”~‘Fejdelm, oh látnom,~Határtalan kegyed,~
4965 6| engem a világ!~Nem fér a fejébe,~Egy embernek éneke~Hogy
4966 1| És nyujtsd nekem karod.~Fejecskéd tedd szivmre,~S ne félj,
4967 7| legkisebb gondolatban,~Mely fejedben tündököl,~A legkisebb érzeményben,~
4968 8| Nemcsak hogy vezérnek, de fejedelemnek~Kiáltotta ki az egész magyar
4969 6| villáma,~És megszokám a fejedelmekét.~E kis házban készült el
4970 6| koldusból nagyúr lett.~Él fejedelmileg,~Körűle pompa, fény~És drága
4971 8| mente,~Sastoll a süvegén.~Fejeden házisapka,~Rajtad hálóruha,~
4972 7| kancsód a~Falhoz vágom, nem fejedhez. -~Csak igy élet ez az élet,~
4973 8| fölfeccsenő vérét~S lemetszett fejeik rémes fehérségét.~Hát ezután
4974 8| örömében mindenható~Kezével~Fejeinkre örök áldást~Tetézzen.~Felejtsük
4975 8| amely országokra kinyujtá fejeit,~Tán a mai napig sírva emlegetik.~
4976 7| Hadd feccsenjen vére~Szét fejeitekre... tán sikere leszen.~Tán
4977 5| Csakhogy rég volt, midőn magyar~Fejekre termett a babér;~A képzelet
4978 4| lesz csak az, mig~Kimegy fejemből a bor!~Pest, 1844. szeptember~
4979 7| Melléd heverek,~S rád hajlok fejemmel,~Igy, kis angyalom...~Munka
4980 5| hivom,~Csak a szivet.~No de fejemnek is hasznát veszem:~Reá bokrétás
4981 4| csatolák~A széles tenyerű Fejenagyhoz:~Nála tanúlá tudniillik~
4982 4| lenni~A dolog fordúlata:~Fejenagynál terme serényen,~S magát
4983 4| Nem-szőke fejére~S nem-szőke fejének~Göndör hajára.~A kancsal
4984 11| Magyarország javára,~Csapjatok föl fejenként katonának,~Veszedelem fenyegeti
4985 8| S ő sokszor nézte, nem fejér-e már?~De azt mindig csak
4986 7| félig feketében,~Félig fejérben jár.~Nekem valamennyi között
4987 7| szinte fázom -~Fejér, mint a fejérített vászon,~S borzasan űl feje
4988 4| Ha nem teszitek azt le fejetekrül,~Leütjük, s majd a fej is
4989 8| reszkető félelmiben~Térd- s fejethajtást határoz,~Hogy bántása ne
4990 6| hazaszeretetnek~Örök szentségét a fejetlen ország~Önzés bünébe sűlyedt
4991 4| csörgetnek.”~Még bé sem fejezé~Költői beszédét,~S íme rohant
4992 8| Ki azt tanácsolta, hogy fejezze be ma~Az ország gyülését
4993 4| leszen kő síromon;~Egy kis fejfa lesz a jel,~Ahová teszik
4994 7| leszek, ha ajkaid helyett~Fejfádat csókolok?~Itt hagynál engem?
4995 5| képed, mint domború~Sírodnak fejfáján e hervadt koszorú.~Pest,
4996 7| csak egy-egy kis madárka~Fejfájára s ábrándos dalt zeng ott...~
4997 8| nélkül, mint a napsugár.~Fejfáját a vihar kitépte,~S dombját
4998 6| nézik ákáclombjainkat,~Miket fejfánknál a lég halkan ingat...~Szalkszentmárton,
4999 4| koporsó.~Elmegyek az ácshoz,~Fejfát csináltatok,~Egyszerű fejfámra~
5000 7| Minden, minden~Megfordult a fejiben.~S amit ő magában gondolt,~
5001 6| csillag az égen?~Az emberiség fejin hány hajszál van?~S hány
5002 7| valami táblabíró,~Kinek úri fejirül~Leütöttem a parókát~S a
5003 7| a homokba~Dugta ostoba fejit,~Ott a krokodíl a sásban~
5004 7| fölfordult a világ,~Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan~
5005 7| csak ez volt hátra,~Hogy fejkötő ellen szögezzem ágyumat;~
5006 4| hozzám? el?... szépséges~Szép fejkötőt veszek,~S csak azt mondom:
5007 7| Kifeccsent szívökből a vér~S fejökből a velő.~Kétségbeesve nyargalék~
5008 6| maga a bánat is!~Szív s fejre mily különbözőleg hat;~Sötétre
5009 5| angyalom!~A fájdalom nem éles fejsze, melynek~Csapásától az élet
5010 3| szív parlagán~Erkölcsöt fejt, teremt.~Azért érzelmeink~
5011 7| arcain~Csak egy vonást sem fejte meg,~Midőn feléje a halál,~
5012 6| nem érté meg szavát,~Nem fejté meg a rengő haboknak~Suttogó,
5013 3| álmodtam én is egyet,~Nem fejtenéd meg, mit jelent?~Szárnyim
5014 1| földuralkodót~S reszketeg fejű zarándokot.~Pápa, 1842.
5015 8| Borítsa el pofátokat~A fekély olyan vastagon,~Mint a gazság
5016 4| KÜLFÖLD MAGYARJAIHOZ~Ti fekélyek a hazának testén,~Mit mondjak
5017 8| hát bírnak téged~Örökké féken tartani~A nagyfejűek s kisszivűek~(
5018 8| FEKETE-PIROS DAL~Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld
5019 7| voltam, voltam én is~Katona,~Fekete-sárgára festett~Fák előtt~Villogtattam
5020 6| szerelem, az, amit te írtál,~Feketébb a halálnál s a sírnál!~Szatmár,
5021 7| egyszerű, mint magam... félig feketében,~Félig fejérben jár.~Nekem
5022 7| engem is szeret,~Mintha feketedni érzeném~Ezeket a fejér fürtöket!~
5023 8| Szomorúk az idők, a napok feketék,~Odahagytak atyáid, o nemzet,
5024 4| Pénzfogyatkozásnak éje~Űl sötéten, feketén.~Szóval: a világ előttem~
5025 8| már?~De azt mindig csak feketének látta,~Pedig fejér volt
5026 8| csatába,~Német zászló, az a feketesárga,~Avval mentek szegény Olaszországra!”~
5027 7| arcaikra,~Sűrű fátyolt, feketét,~Hogy semmit ne lássanak.~
5028 4| nyelve az ég felé szaladt,~Feketévé vált a tisztakék égi bolt,~
|