1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
5029 8| Fejöket domború paizsra fektették,~S álmadoztak vala nagy
5030 4| Ágyat.~Vesd meg rózsám, hadd feküdjem~Bele,~Hadd pihenjem ki magamat~
5031 7| AZ ÉJ~Feküdjetek~Már le,~Emberek!~Vagy ha
5032 6| elleplezzék?~Midőn kiterítve feküdtem:~Reám borúltak s könnyezének.~
5033 9| halottakat.~S hol a holtak feküdtenek,~Most ott virág fakad.~Ki
5034 8| S ájulva amint a földön feküdtünk,~Kacagva tombolt a zsarnok
5035 5| élet nélkül ott a sírban~Fekünni olyan szomorú dolog:~Ott
5036 8| Kora még tenéked~Sírba fekünnöd le,~Éktelen halotti~Szemfedőt
5037 6| senkit, senkit is!~Ottan feküsznek szépen, csendesen,~Egyik
5038 9| földét~Kipusztítottátok,~Fekvén rajta háromszáz esztendeig
5039 4| Volt nyár idejében rendes fekvőhelye.~Fekvőhelyéről a jól ismert
5040 4| magam, vagy a~Duna leszen fekvőhelyem,~Ha a jövő szüretkor is~
5041 4| idejében rendes fekvőhelye.~Fekvőhelyéről a jól ismert nótára~Fölkelt,
5042 7| medvebőr alatta.~Puhább fekvőhelyért indult ki a dőre,~S kapta
5043 8| Oldalra hajtod fejedet,~Fel- s összehúzod a szemöldököd,~
5044 9| gorombaságit épen rajtam űzi!~Nem fél-e ön, hogy tollamnak hegyére~
5045 10| megtelt a kéjpohár,~Igy fél-enyelegve fél-epedve szól:~„Szeretsz-e
5046 10| kéjpohár,~Igy fél-enyelegve fél-epedve szól:~„Szeretsz-e lányka?” ‘
5047 8| fenekén,~Hová a napvilág fél-feketén~Jut el csak a sok bujkálás
5048 8| a zengő pacsírtát,~Mely fel-felköltött piros hajnalon...~Milyen
5049 7| hegedűink első hangjai;~Ajkamra fel-felröppen a mosoly,~De nevetésem ritkán
5050 7| szellemnek vagyok odavetve;~Fel-feltör hozzám sírja mélyibül,~S
5051 1| Az ifju tetszés-zaja~Fel-felzeng bájoló játékira;~De ah!
5052 7| mint te,~Szavával olyan fél-mindenható!~Föl, föl, barátom, hangoztasd
5053 8| lenyomta őket a~Fél-tisztelet, fél-rettegés előtte.~Áll még a hegy,
5054 8| meghajolt, lenyomta őket a~Fél-tisztelet, fél-rettegés előtte.~Áll
5055 8| Hah, milyen múlt! hacsak félakkorák is~Leszünk, mint voltak
5056 5| a két kezével!~Alkonyúló félben van már élte napja,~S ilyenkor
5057 4| ha~A bú nekem rohan,~Mint felbőszült oroszlán,~Emésztőszilajan;~
5058 4| gazdasága, ökre és juha van,~Ha felcsuporodik a kis istenadta,~Nem kell
5059 7| asztal~Nyujtózkodik végig,~Feldőléstül erőtlen lábai~Már csak alig
5060 4| mondanád:~„Az istenért... ha feldőlsz...~Nem féled a halált?”~
5061 8| pedig dijért,~Szeresd hiven felebarátidat,~Ne vond föl közted s más
5062 8| rátérek a dologra...~Hej, felebarátim, régesrégen volt a,~Amit
5063 4| a kakasszóval.~János is felébredt a kakas szavára,~Testét
5064 7| ecsetem roszul festett vagy felede,~Pótolja olvasóm kegyes
5065 6| itten~Fa-saruimnak terhét feledé.~Itten csapott le rám az
5066 7| beszélsz, kölyök, s mióta feleded,~Hogy apádnak minden hangja
5067 7| bántja, imádott~Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én
5068 7| írj rögtön, azonnal.~S ha feledél engem? ha barátod volna
5069 6| ingatja vándor fuvalom~A feledésnek tüskebokrait! -~Vagy modd,
5070 7| nem hágy a türelem.~Vagy feledétek már a múlt időt?~Nem ég,
5071 4| persze, hogy tudod;~Hogy is feledhetnéd azt a napot?~Én részemről
5072 6| hon! vagy már elfeledted,~Feledhető-e, amiről beszéltünk~A lelkesűlés
5073 3| S az övében a gerendát~Feledi.~A deákné vászonánál~Ő se’
5074 7| majd hosszu haraggal.~El ne feledje a barna Lacit s a szőke
5075 7| bujdosása.~És mostan téged én feledjelek,~Kihez csatolnak oly szent
5076 6| Miért mondjam, hogy nem feledlek el?~Miért mondjam, hogy
5077 7| fogják feledni nevem s bár felednék~Hamar! ugy szeretném túlélni
5078 6| kis vigasztalást,~Hogy nem feledsz el engemet.~Az emlékezet
5079 8| És őt magát e börtönben feledték.~Kihalt immár a szenvedély
5080 7| is vannak, mint hogy te feledtél.~Lomha vagy, itt a bibéd;
5081 4| most is az, bár utójára:~Feledtesd el velem a gúnymosolyt,~
5082 7| gondunk, a tanulás, a színház~Feledtetik majd a mezőt veled.”~Én
5083 8| poharak körül~Bút és bajt feledtünk.~Fessük zászlainkat fekete-pirosra,~
5084 8| sárga cserebogár!”... - -~Félegyháza, 1848. június 6-8.~
5085 8| elhajítsák,~Senki sem fordítja feléjök a rudat,~Hóval söpörték
5086 7| nem is izen.~Hát ily hamar felejt, ily~Hamar felejthetett?~
5087 8| Te másokért születtél!~Felejted hívatásodat?~Föl, föl, fiú,
5088 5| VOLT...~Vasárnap volt. Nem felejtem én el~E napot. Lenn a kertben
5089 4| Szaladj csapért! ott fönn felejtém;~Szaladj öcsém, de meg ne
5090 6| forrón szeret:~Ugy sohasem felejtesz el!~De nem kivánom, hogy
5091 8| aranypalástot vet,~Eltakarja, felejteti~Vélem szegénységemet.~Pest,
5092 5| széles jókedve van~Bút, bajt felejtető meséinél.~E jó fiúnak egy
5093 7| hamar felejt, ily~Hamar felejthetett?~Az még valószinűbb, hogy~
5094 8| tanácsomat nem fogadod,~Akkor felejts el engemet.”~Lehajlott a
5095 10| emlék gyanánt,~Vagy jobb felejtsd örökre~A bűnös kéjleányt.’~
5096 5| asszony, isten áldja meg hát!~Felejtse el a szegény haramját.~Aki,
5097 8| helyet itt mellettem,~Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,~Hogy
5098 8| Fejeinkre örök áldást~Tetézzen.~Felejtsük az ezer éves~Kínokat,~Ha
5099 6| Minden tőled kapott sebem felejtve van;~Megbékűlő jobbom fogadd
5100 6| Mi lelt? kérdezte; én nem felelék,~Mert hisz magam sem tudtam,
5101 6| E kérdésre én csak azt felelem,~Hogy ébren tart engem a
5102 8| kezembe!~Reszketek, de nem a félelemtől;~Fájdalom és düh habzik
5103 5| Fogsz-e vígasztalni~Nyájas feleletben?~Szólj, üdvességemnek~Megváltó
5104 7| Nem kaptam egyebet hideg feleletnél.~Elűztek tőled, szép paradicsomkertem,~
5105 8| tehát~A nemzet, a haza?”~S a feleletre ő nem is figyelt,~Mert szentül
5106 5| mi lelt, szép hajadon?~Felelj, legszebbik holdsugár te,~
5107 8| legszentebb a~Nép neve:~Feleljünk meg becsülettel~Nékie.~Legyünk
5108 8| kisüsse ezt...~Nyöszörgött félelmében és~Kétségbeesve ébredett
5109 4| nemsokára~Az óriásföldnek félelmes tájára.~Egy vágtató patak
5110 7| világnak kincsét vitte rajta~A félelmet hírből sem ismerő remény.~
5111 8| népe reszket,~S reszkető félelmiben~Térd- s fejethajtást határoz,~
5112 3| honnan fú.~Te bizony csak ezt felelnéd:~Szép a hír és jó a kincs;~
5113 7| barátját üdvözölne, de én~Felelnék: nem tudom, kihez van szerencsém?~
5114 4| kérdéssel~Állott elő anyám;~Felelnem kelle - hát az~Irást abban
5115 7| hajlékodbul.”~Mennyit nem akart felelni~E beszédre az aggastyán,~
5116 8| mosolygásától ujra fölvirul.~Mivel felelsz majd, hogyha egykoron~Az,
5117 5| nyilik meg ajkad?~Semmit sem felelsz-e? - -~Oh, mikép felelnél,~
5118 4| Kérdé, s a menyecske ezt felelte rája:~„Sok baja volt biz
5119 4| semmit nem figyelve,~Ekkép feleltél mennydörögve: nem!~Te koszorúját
5120 6| nem olyan, minő volt,”~Feleltem én, „vagy csak mi változánk?~
5121 8| gondolván: a harmatos virág~Felémtekintő könnyező szemed.~Tudom,
5122 4| már a pokol fele,~Sőt több felénél, pappal van tele.”~Pest,
5123 8| Ott hagyta őt a vén banya;~Félénken kullogott a~Pokrócra a kutyához,~
5124 7| szeretem.~Mondott volna csak felényit is más,~Majd megtudná, mi
5125 5| fekszenek,~De ha az óra éj felére jár,~S felhők közt búsong
5126 4| helybeli lágyszivü kántor~Feleségének látásán?~Egy fél-ép asztal
5127 5| kocsmáros~Összekoccan néha jó feleségével;~No de amint összekoccan,
5128 4| Mert ekkor kész a pör a feleséggel.~Azonban tud magán segíteni.~
5129 4| pohár, hol a bor? tölts!~Feleséghűség járatlan út,~Rajta már csak
5130 9| dárdájával~A vad kozák titeket;~Feleségink, kedvesink, ne~Sírjatok,~
5131 4| mulnak éjeim bezeg,~Majd ha feleségre szert teszek.~Pest, 1844.
5132 5| szerelembe estem,~Igazán, hogy féleszű vagyok.~Szemkötősdit játszanak
5133 1| temette,~Dúlván fergeteg felette~Pusztaságnak vad telén,~
5134 7| hadd venném át felét,~Másik felével a harcot csak~Könnyebben
5135 2| Te valál, ki vélem híven felezéd~A nyomornak végső falatkenyerét.~
5136 8| reménye.”~Megalkuvának.~A félfagyott kisded fölmelegűlt~Az emlőn,
5137 5| mulatótanyája.~Az a görbe felföld hegy- és völgyeivel~Könyv,
5138 7| élnek, hogy mulassanak,~Hogy felfürtözve, kesztyűs kézzel~Látogatóba
5139 4| tette:~„Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a házát,~Meg ne illesse
5140 8| hogy készen találjon,~Még a félhalott se maradjon az ágyon!~Haza
5141 8| de már fekszik, nem áll,~Félhalva fekszik, leverék~Lábárul
5142 1| vágtam a~Hordóhoz lantomat.~Felhangzott a kiürűlt~Hordónak kebele...~
5143 3| MERENGÉS~Jó Petőfi, te sem félhetsz,~Hogy két vállad valahogy~
5144 4| És... de hová ragadál?~Oh felhevülésnek~Gyors talyigája!~Vissza
5145 5| fergeteg lesz.~E kicsiny felhőcske te valál,~És most villámterhesen
5146 7| uszdogálnak;~Hattyusereg tán e felhőcsoport? vagy a~Hősök szellemei,
5147 7| Nyájasan lobogna.~Lennék felhődarab,~Összetépett zászló,~A vadontáj
5148 8| megrémült csillagok,~S a felhődarabok között~Idébb-odább hömpölyöge
5149 6| ha én oly időt érek,~Hogy felhőim megrepednek!~S széleikre
5150 6| messzeség~Ködében az ég~Felhőivel összefolyának.~S te állasz
5151 5| Halványan járt a megszakadt felhőkben,~Miként a bús hölgy, aki
5152 7| szerelemmé vált nagy gyűlölet,~E felhőktől-megvált mennyboltozat.~Tiéd jövendőm,
5153 9| Konstantinápoly tornyain~A büszke félholdat megingaták.~Jó pihenő hely...
5154 3| telet.~Mint őszi alkonyon~A félhomályu köd,~Fásult egykedvüség~
5155 7| voltak;~Egyszerű fekete felhőpalástban jött,~Tán mert ő is titkos
5156 8| érzeményt,~Mely mint egy sötét felhőszakadás~Omlik szivembül multad emlékére?~
5157 6| gonosz a világ.~Az isten is felhőszemével~Gyakran siratja, hogy megalkotá.~
5158 8| A másik felén meg szürke felhőtábor~Lengeti nagy szárnyát szellők
5159 3| Hisz Petrarca és Petőfi~Félig-meddig már rokon;~Annál inkább
5160 7| fölötte,~Mely ábrándjaiból őt felijesztette,~De a kiváncsiság szinte
5161 8| tennetek~Nem rettent bennetek~E félisten neve?~De volnék akárki,~
5162 4| Jókedvű abrakolója,~„Ne féljen semmit, mester uram~Itt
5163 9| félnék az itélet~Napjátul?~Féljenek ők, kik viselik~Magokat
5164 7| hogy ki és mi vagy.~Midőn feljöttem gyermekéveim~Szűk völgyéből
5165 7| Mosolyog.~Im, sírjából~A hold~Feljöve:~Holt kedvese~Halvány~Szelleme.~
5166 7| láthatáron~Túl van, de egykor feljövend.~Bár volna így!~Bár volna
5167 7| sötét lobogóul akaszd,~Én feljövök érte a síri világból~Az
5168 8| elesnénk egy szálig mindnyájan,~Feljövünk a sírbul éjféltájban,~S
5169 4| falusi nép!~Irják, hogy majd feljőnek Pestre. Szép.~S meglátogatnak.
5170 7| ah ugy vágyok oda,~S hogy feljussak, forrón imádkozni fogok,~
5171 4| és elbődült,~S hogy lábát felkapta: a patakba szédült.~„Éppen
5172 7| És ezt a leányka,~Hogyha felkel,~Ablakában látja~Minden
5173 5| férgekből vannak fürtei,~S őt félkigyó-félember öleli. - -~Ily szörnyeket
5174 4| fenyegetéseitől.~Jobban felkösse gatyáját,~Akitől meg kelljen
5175 4| minden odavan;~Mitévő légyek? Felkössem magam?~Fel, felkötöm...
5176 2| FELKÖSZÖNTÉS~Miljom átok! bort a billikomba,~
5177 8| Jöttek, amint illik, a felköszöntések,~Éltették a haza minden
5178 4| vítt Dobó nagy lelke;~És felköszöntöm, aki őt oly~Dicsőn megénekelte.~
5179 2| ásitoz reám;~Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam -~Éljen a nemes keblű
5180 8| nyakamba.”~Az öregúr a zsákot felköté,~Kezébe vette a fazék vizet,~
5181 7| Elvetődtek, néki gödröt ástak,~Felköték botjára tarisznyáját,~S
5182 3| ismernének?~Legalább is felkötnének.~Nincs a fokos a kezemben,~
5183 4| légyek? Felkössem magam?~Fel, felkötöm... az lesz belőle.”~És úgy
5184 4| benned ég;~Hogy is ne? füstöd fellege,~Miként galambom szeme,
5185 6| mik ilyenkor teremnek,~Fellegei bánatos lelkemnek.~De mit
5186 8| hogy alig látszik,~Midőn a fellegekben jár.~Te fönn valál nagy,
5187 3| szomszéd bácsi~Mit csinál.~Fellegekből vett magára~Gyászmezet,~
5188 9| széjjelszaggatott~Rongyos fellegeket.~Jőjetek, hadd szúrjuk szíveiteket
5189 4| A sugarakban uszót,~Ha felleges ég~Vagy éjszaka nem volt! -~
5190 6| kergetné~A felleg árnyát,~A fellegét, amely~Fölötte száll át.~
5191 7| Magas és meredek, fölnyúl a fellegig,~Tán még a villám is alatta
5192 8| Egyebet nem látni hónál és fellegnél;~Koldussá lett a föld, kirabolta
5193 1| S hogy énekem röpűlete~Fellengezőbb legyen,~Telt hordóhoz vevém
5194 1| És véle őt leverte.~‘Te felmagasztalsz,~És én a porba váglak!’~
5195 4| vitézünket;~Nagy lába egyszerre félmérföldet lépett,~Három hétig vitte
5196 8| nem viszitek magatokkal;~Félmeztelen~Fognak kiverni titeket~A
5197 8| leckémből fél betűt sem~Tudtam felmondáskor,~Azzal vigasztalt, hogy
5198 1| égnek angyala~Bút űzve rájok felmosolygani?~Nyugodjatok meg, szerető
5199 5| vadgalamb és fütyölő rigófaj~Nem félnek, hogy őket csalják lépvesszőre...~
5200 9| hazámért nem félek.~Miért félnék az itélet~Napjátul?~Féljenek
5201 8| lassabban harapták,~Mintha csak félnének rendzavarók lenni,~Vagy
5202 7| egy erdő magva, mely ha felnő,~Sok fáradt útasnak hüs
5203 8| már nagy lehet,~Azóta rég felnőhetett.~Vajon mi lett belőled,~
5204 5| rájok a kutyákat.~Majd mikor felnőnek.~Pest, 1845. február-március~
5205 8| leveleinket,~Mellettünk felnőtt az apró kis csemete,~Az
5206 5| E sivatag magába fogada,~Felnőttem itten és sok századot~Láttam
5207 3| Szeme kék vagy fekete?~Felnyúló-e, mint a cédrus,~Gömbölyű-e
5208 8| Oroszlán-szemmel néz a félő világra,~Sörénye rázása
5209 8| Csendesen levetkezett;~Majd felöltözik, ha virrad~Reggele, a kikelet.~
5210 1| hullámai.~Áldás malasztja rám felőled nem lebeg,~Csak egy kemény
5211 4| hazának testén,~Mit mondjak felőletek?~Hogyha volnék tűz: kiégetnélek,~
5212 8| Mondja el a sok szép jó hírt felőlök,~Hadd buzdúljon a szivem,
5213 6| minékünk,~Ezt olvasnák csak felőlünk:~„Élt egy nép a Tisza táján,~
5214 4| Mert innen a helység~Majd félórányira fekszik~Lenn a völgy tekenőjében. -~
5215 6| ujra össze-~S kalapomat félrecsapom.~Szívem még ép virág, amelynek~
5216 5| görbe,~Nincs a kucsmám félrecsapva,~Nincs a bajszom kipödörve.~
5217 1| hangszerek zenéje,~A függöny felrepűl,~S az arcokon kiváncsiságnak~
5218 7| világnak,~S azért a szent fát félretedd.~Pusztában bujdosunk, mint
5219 7| házasélet~Nyúgodalmas tengerén.~Félretettem evezőmet,~Mért is volna
5220 6| lantot helyébe;~Mely sokáig félretéve~Hallgatott, most ujra zendül.~
5221 7| Sisakja sem kellett, messze félreveté...~Elég súly most szíve,
5222 7| gondolom,~Hogy én még~Igy élve~Felröpülök~Az égbe.~Oltsuk el már a
5223 4| rónák végtelenjét látom.~Felröpűlök ekkor gondolatban~Túl a
5224 4| szerelemnek~Az öröklétnél~Félrőffel hosszabb gyertyája lobog~
5225 4| Tündérország első kapuját őrzötte~Félrőfös körmökkel három szilaj medve.~
5226 6| meg tüstént, hogy Pestre felrohanjak,~És bosszut állja éretted,
5227 1| maradványok:~Egy tornyos vár állt felségesen~A hegyeknek szirttetőiben.~
5228 7| fogja harsány dalom...-~Felső-Kis-Kálnai és Szent-Demeteri~Fegyveres
5229 7| az útja.~Fél óra a medre Felső-Kis-Kálnótul,~De ha eszébe jut, neki-nekilódul,~
5230 5| fented kardodat, magyarság!~Felsőbb hatalom esküdt ellened.~
5231 8| álomképek el vannak mosódva~S a félsötétben félig rémlenek.~A mécs világa
5232 5| FELSÜLÉS~Ebédre hítak. Elfogadtam~
5233 5| pusztítást~Tészen a felhőben,~S felsüt a nap akkor~Annál égetőbben.~
5234 5| Szállj a magasra fel!”~Felszáll s a légben mint~Pacsira,
5235 8| föl...~Ez volt a tolvaj! félszemű volt,~S mégis meglopta az
5236 8| meg, vagy~Büntessétek a felszólalót;~Áll még Munkács, áll az
5237 4| fénye egykor föllobog,~S feltámadását fogják ünnepelni~Világosabban
5238 3| eget.~Bú- s kéjnek egyaránt feltárja kebelét,~Részvéttel osztja
5239 4| száját mindenik sírhalom feltátja,~S fehér lepedőben halvány
5240 4| sárkánykígyó nagy száját feltátotta,~Hogy Jánost egyszerre szerteszét
5241 8| érted?~Koronádat a jövőtől félted?~Ne félj semmit, megvédünk...
5242 6| Kölcsey?...~Ti emberek, nem féltek: épen~E szent helyet ily
5243 6| Megszentségteleníteni?~Nem féltek-e, hogy sírgödréből~Kikél
5244 4| Veséig gyötri a szegényt~Féltékeny szerelem.~Unokaöccse oly
5245 8| sajtó!... már ezentul~Nem féltelek, nemzetem,~Szívedben a vér
5246 8| nincsen gazdagsága,~Mit féltene, mit védnie kéne,~Hogy ne
5247 8| meg nincs is okod~Engemet féltened,~Hiszen ismerhetnéd~Már
5248 4| Akinek életét van miért félteni,~Ha e tájt kerüli, nagyon
5249 5| félt szegény anyám,~S talán féltése nem alaptalan.~Tart tőle -
5250 7| nem is, de~Elméjét nagyon féltette.~Végre is csak tört eszméket
5251 5| a földön ápolója nincs,~Feltörekszik, fel az ég felé...~Oh, csak
5252 5| Eljöttek éjjel az atyafiak,~Feltörték sírja ajtaját, s halotti~
5253 7| Szeresd a virágot~És ne féltsd szívedet,~Mert, ki ezt szereti,~
5254 5| HOGY...~Nincs jogom, hogy féltselek, leányka,~Mert hiszen nem
5255 6| Ily hasztalanság annyira feltüzel,~Hogy egymás ellen karddal
5256 4| három élete megszakadt.~Igen feltüzelte ez a győzödelem,~Azért,
5257 7| hogy dalától~Nincsen a szív feltüzelve.~Nem akarok elrohadni,~Mint
5258 7| már az álom borát nyelé,~Feltűnt előttem a rettentő kisértet,~
5259 4| ezt egy fajankó fejére,~S felülteték e fajankót a székre.~S itt
5260 7| ezt még nem teszem föl~Felűled!~De ha így van?... annál
5261 9| állanál meg pályád közepén?~Félútadon vagy, fölértél a hegyre,~
5262 8| Regényes vad legény,~Kinek félvállán mente,~Sastoll a süvegén.~
5263 4| megszánta,~Nem hagyott a földön, felvett a karjára,~És hazafelé ezt
5264 8| mellett,~Kit nem adott volna a félvilágért sem...~Szükség-e mondanom,
5265 8| messze járt... bejárta~A félvilágot, azt a sírt kereste,~Amelyben
5266 4| Dicsőségednek fényes ragyogása~Egy félvilágra elsugárzanék.~Eljőnek ők,
5267 8| megharsant Munkács rónaságán,~Felzudúlt a tábor, mint megannyi sárkány,~
5268 1| tálainkba~Fog tündökölni fen.~Nos, gyermekeim, együnk
5269 9| ellened,~Ki ránk veszett fogad fened!~De mit az ítélet nekünk?~
5270 7| énnekem,~Menjen félre pokol fenekébe.~Hisz elég nagy ez a puszta,~
5271 4| sem állok, csak a kancsó-~Feneken.~Bárha mindjárt - amint
5272 4| kiürűl,~Készítették bár feneketlenűl.~Pest, 1844. szeptember~
5273 7| Kiszáradt belőle a tenta fenekig,~Annakokáért is borral föleresztik.~
5274 10| gonosz csárda,~Sülyedj fenékig a sárba!~Befogadtad a rosz
5275 5| csatáitól a fergetegnek~Mind fenekiglen fölforgatva van.~És mit
5276 5| nincs;~Őriztetik is ám a fenevadakkal,~Meredő körmökkel, tátongó
5277 4| álla.~Hát nekigyürközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan, kardját
5278 8| Édes magyar hazánk?~Rútul feni fogát~Rája tót, rác, német,~
5279 7| a mohot,~Ott van a sas, fenn-röptében~Közelíti a napot,~Ott a
5280 5| hogy én őt szeretem,~Oly fennhangon kiáltja ezt~Vadúl ugrándozó
5281 5| a szellő, számára,~És ha fennűl már ez életmentő sajkán,~
5282 5| rongyai.~Közelg az éjfél. Fennvirasztva várom.~Akkor kisértet látogat
5283 1| homályba zár.~Kábaság a hír, fenség, hatalmak!~A koporsók egyiránt
5284 5| köszörükő? a bosszu;~Ez fente meg a magyar kardokat.~Mi
5285 5| reszkettető Lehel.~Hiába fented kardodat, magyarság!~Felsőbb
5286 7| Oly vérvörösen,~S zord fénybe borítja a rengeteget, hol~
5287 6| Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.~Szalkszentmárton, 1846.
5288 5| nehány...~Tán te is így fényedért az égből~Száműzött csillag
5289 5| szeretett leányka,~Követem fényednek sugarát.~Vajjon e fény mécsvilág-e -
5290 8| királyi széket~S koronámat fenyegeték?~Kiktől szinte megijedék.~
5291 4| mintha remegnék~A kend fenyegetéseitől.~Jobban felkösse gatyáját,~
5292 4| mit el nem követ rajta,~Ha fenyegetésem zabolán nem tartja.~Magamnak
5293 4| színben;~A zsiványkapitány fenyegetésire~Meg nem ijedt hangon ily
5294 8| elcsábítani. -~Káromkodó fenyegetéssel~Hagyá el az ifjút a nép.~
5295 8| Nem mondom ezt, miként fenyegetést,~Ugy mondom ezt inkább,
5296 8| állóhelyében,~Csak öklével fenyegetőzött,~S forgatta égő szemeit,
5297 7| tenger őt örök~Elnyeléssel fenyegette,~Vagy ha életét nem is,
5298 7| Mint hálóban a hal,~És fenyegetted haragod~Gyilkos villámival...~
5299 7| Jobbra-balra éles sziklák~Fenyegettek és alattam~Örvényeknek torka
5300 5| vész.~Olyan sötétpiroslók fényeik,~Mikéntha vércsepp volna
5301 2| lángjaiknak hinni fog?~Az égi fények ezredénél~A lyányszem tündöklőbb
5302 4| testöket,~Tündöklő gyémántnak fényeként reszketett.~A tengerparton
5303 7| De fegyveröknél sokkal fényesebben~Sugárzott a hősbátorság
5304 6| emlékoszlopot emeltek,~Magast és fényeset,~Mely hirdeté nagyságukat,~
5305 1| fegyvere~Rajt virít a rozsda,~S fényesítni oly nehéz~Az istenátkozta.~„
5306 7| vakul el,~Ha rátekintünk, fényességitől,~Mely oly szokatlan~Varázsözönnel~
5307 1| elhaló tüzénél,~S szende fényhomályán a merengő éjfél~Holdsugárinak.~
5308 6| szerelmes lélek összeolvad.~A fényhomályban Gedővár felől a~Salgói úton
5309 6| születém egy~Kis mécs borongó fényinél.~Téged sétára cifra hintón~
5310 6| hasztalan~Nyujtod felém fenyitő ujjadat,~Hiába intesz oly
5311 6| Hogy megvakúljak lelked fényitől?~Ugy fénylik lelked, mint
5312 5| vigasztalólag,~Majd pedig fenyítve.~Mint a nép erénye~Elvetett
5313 8| teljesen betölté~Lelkének fényivel.~Erkölcse, tudománya néki~
5314 6| megvakúljak lelked fényitől?~Ugy fénylik lelked, mint a nap világa
5315 7| terem,~Hová csupán csak fénymázas cipőkben~Lehet bejárni illedelmesen.~
5316 7| sugár sincs.~Nyomoru ész,~Ki fénynek hirdeted magad,~Vezess,
5317 6| fáklyát gyujtanak,~És e fénynél e teremben~Kergetőznek,
5318 7| vitéz mélán elmerengve;~Fenyőfa borítá sötét árnyékával,~
5319 8| Eldöglenének e helyen.~Fenyőfaágy, fenyőfaasztal,~Mely a zsibvásáron
5320 8| Eldöglenének e helyen.~Fenyőfaágy, fenyőfaasztal,~Mely a zsibvásáron sem
5321 7| rája,~S fölakasztá magát fenyőfák ágára.~Ezalatt Murányon
5322 6| jobban tetszik az,~Több fénypontot vesz észre rajt szemem.~
5323 7| is,~Ha hozzáadnád lelked fénysugárit,~Ha vélem együtt síkra szállanál,~
5324 1| hírkoszorút~Füzendő fürtibe a fénytetőn.~Már-már magos céljához
5325 1| is vesztek;~A vitéz kor fénytettei felett~Feledés űz barna
5326 4| Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan világ
5327 9| sötétség éjjelén.~Ha a mi fényünk nem lobogna~A véghetetlen
5328 4| foglala.~Mire való is már a fényüzés?...~Azon tünődtem épen:
5329 4| nekem te zordon Kárpátoknak~Fenyvesekkel vadregényes tája!~Tán csodállak,
5330 8| Rozsdás volt a sarkantyúja,~Ferde volt a sarka.~Kamrájában
5331 4| V. FERDINÁNDHOZ~Igaz-e, királyom,~Amit mondogatnak?~
5332 5| pokol,~A kárhozat, hová ily férfi-szoknya megy.~Okos volt, aki öltözetjöket~
5333 6| omoljanak~A függetlenség bajnok férfiáért,~Ki e hajlongó, görnyedő
5334 6| asszony vonzza magához a férfiakat,~Mint a folyókat a tenger;~
5335 5| terem,~És szól, hogy ez nem férfias dolog;~Azt mondja, hogy
5336 9| nap vala!~Akkor, miként a férfigond,~Mogorva volt az ég,~Most,
5337 5| teremnek,~Véres rózsák, férfikebleken.~S lelkesítve zengjenek
5338 7| ifjuságom,~Hagyd magamnak férfikoromat.~Szeretélek, mint tán senki
5339 4| megölő betűje~A szilárd lelkü férfinak:~Szomjan halt, ahogy pincéjéből~
5340 1| már a part;~Bár izzadva, férfiszívvel~Mi kiálljuk a vihart.~Im,
5341 5| ÉS CSILLAG~Mikor isten a férfit teremté,~Homlokára szállt
5342 8| Ott a csatán, mint illő férfiúhoz;~Te légy, ki megkezdd gyáván
5343 4| krumplikapálást.~Lelkem hüvelyét~A férfiuság kora~Megnehezíté;~S ha leugornám:~
5344 7| jön velem.~Néha elővettem férfiuságomat,~Hogy kiszabadítsam öléből
5345 5| arcúlata.~Láttam halotti ágyon férfiút,~Szívének táján mély seb
5346 8| gyermek ifjuvá lett~S az ifju férfivá.~Esztendő esztendő után~
5347 5| irásban~Engem aggódásnak férge rág,~És szorongva kérdezem
5348 8| S gyakoroljon erőt siri férgeiden!~De te, oh haza, nem hagyod
5349 5| van orrának helyén,~Hosszú férgekből vannak fürtei,~S őt félkigyó-félember
5350 8| helyett a porba néz,~Mikéntha férgeket keresne,~Hogy tőlök a csuszást
5351 8| A föld alatt, a bűnnel~S férgekkel egy tanyán.~Nem szítta a
5352 5| máris belétek hulltanak.~A férges fát mi várja? rothadás!~
5353 6| s a párt fergeteg,~S a fergetegben a folyó zavart,~S zavart
5354 7| erdő a~Folyó két oldalán,~Fergetegekkel a~Harcot kiállanám...~De
5355 6| beléje halálmagot?~Láttátok a fergeteget,~E barna parasztot,~Kezében
5356 4| fogva~Lecsillapítá a harcnak fergetegét.~A vérontásnak idője lejárt.~
5357 5| meg,~Mert az csatáitól a fergetegnek~Mind fenekiglen fölforgatva
5358 5| Fergeteg volt itt keletkezőben,~Fergetegre készült kebelem,~S az kitört
5359 4| világnak~Egy ritka, példás féria,~Kinek szent fogadása tartá:~
5360 8| Nem mondom én: gondolj férjedre, míg~Ő a honért s érted
5361 6| fegyvercsörgetést,~S belép férjéhez és rémülve áll meg.~A másik
5362 8| búcsu nélkül.~Nem vagytok férjek és apák?~Mint mondanátok,
5363 6| szintúgy utálom,~Miként első férjemnek gyilkosát.~Szeretsz valóban?
5364 4| át~A vívó tömegen,~Mígnem férjére talált,~Ki egy szögletbe
5365 7| szépséget? vagyis inkább~Ezt a férjet mért adá,~Ki nem tudja,
5366 1| feleséged.~Ő az, ő! az ártatlan férjhagyta nő.~Karján mosolyg nyájas
5367 5| Miként a bús hölgy, aki férjinek~Sírhalmát keresi a temetőben.~
5368 4| férjhez ment?~Inkább legyen férjnél, mintsem hogy odalent.~Akkor
5369 5| Látád a szívben meg nem férő~Lángéletet.~Bú, kedv között
5370 8| emberedre akadsz;~Ha el nem férsz a bőrödbe’,~Majd kihúzunk
5371 4| Jancsi közeledni látta,~Alig fért meg szíve a baloldalába’,~
5372 8| mocsárban már a szent szobor,~Fertő-ágyábul kiemeltük őt,~Kihoztuk őt
5373 7| Nem a terhes szekér~Alföld fertőiben,~Nem a vitorlátlan~Hajó
5374 8| S eltiporva, beledobva~Fertőzet sarába!~„Föl, barátim!”
5375 7| Kedv s bor bennök meg nem férve már.~Koszorúnk egy levelét
5376 5| Midőn tövében már virág fesel.~Pest, 1845. június 25. -
5377 8| Melynek falát~Csikosra festé az eső~És kicifrázta a penész,~
5378 6| Ereszkedett már a nap lefelé,~Festegette a bokrok levelét,~Befestette
5379 7| egyebet sem,~Csupán felhőket festenék.~Ugy kedvelem én a felhőket!~
5380 4| elébe.”~Igy végzé a csata festését~A béke barátja Bagarja.~
5381 8| hogy~Szineimet elfogadd,~És festess bennök szalagot, mely~Övezze
5382 8| sötétpiros, mert vérrel festették ki.~16~Esztendők multán
5383 1| őtet~Elragadtan a dicsőet festik,~Oh barátim, hagyjatok zokogni:~
5384 7| felhők közt szállonganék.~Ha festő volnék: egyebet sem,~Csupán
5385 7| legdicsőbb vidék,~Minőt a festők és a költők~Müvészi mámorukban~
5386 8| ennek markolt üstökébe,~Ha a fésű beléakadt hajába.~S nem
5387 4| sajkámmal~A fecsegő habok;~Feszítem a lapátot,~Hogy szinte izzadok.~
5388 8| ója,~Ne félj, téged nem feszítenek meg.~Elbuvék a békesség
5389 7| tudna~Harci dárda ellen íjt feszíteni,~És ajkán, amely most vágyakat
5390 1| dagadó eremben?~Honnan e feszítő érzet keblemen?~S szomjazó
5391 6| kicsiny madárral,~Melyet fészkébül épen most lopott ki;~S megállt
5392 5| törődnek ők téllel, tavasszal?~Fészkeikben olyan boldogak.~Házasodni,
5393 3| Hanem filemile vagyok,~Egy a fészkem, egy a párom,~Egyért élek
5394 7| lakomáz,~S szomszéd bokornak fészkiben~Madárfiúk zokognak, várván~
5395 7| nagyon sok gondja volt a feszületre.~Nem mondom, hogy nem lett
5396 8| indult népet lát.~Karom feszűl, szivem tombol! mi haszna?~
5397 5| mint a~Haldokló szent a feszűleten.~S te valóban megváltóm
5398 8| szobor,~E posványban kellett fetrengened,~Ott henteregtél három századig~
5399 7| csengő ára~Hever a ládám fiába’.~Tolvajoknak én danolok,~
5400 8| hazának,~Nincs, mert lelke a fiában él.~Debrecen, 1848. december
5401 6| Elbúcsuzál-e leghivebb fiadtól,~Őtőle?... és ha elbucsúztatok:~
5402 7| szélére, s ottan~Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan.~Édesapám
5403 8| merre késtek?”~Szegény haza, fiaidat~Hasztalanúl hívogatod:~Az
5404 7| tartok, hazám, hogy majd fiaiddal~Azon módon jársz, mint Tisza
5405 9| légy vele!~Tedd hatalmad fiaidnak~Lelkére,~Világdöntő haragodat~
5406 8| látszik a nagy ősök vére,~Fiaik befesték ujra feketére~A
5407 9| keseregni.~Nékem is ugy fiaim, mint néked,~Azért mégsem
5408 7| Mint anya jön elé,~Aki fiainak számára kosarát~Gyümölccsel
5409 8| Öleljetek meg,~Kedves hű fiaink!”~És kell-e több minékünk,~
5410 8| dalnál nagyobb bért!~Dicső fiak ők! s ha~Énnekem nem hisztek,~
5411 8| FIAM SZÜLETÉSÉRE~Ide, ide fiamat kezembe,~Hadd szorítsam
5412 4| boldogok, gazdagok;~Senki fiára is többé nem szorulok.~Gazduram
5413 5| beteget;~S így kiálta föl: „Fiatalember,~Mit cselekszik ön, az istenért?~
5414 5| borozó.~Hát a szép csaplárné fiatalságával?~Mostan ölelkezik egy hamis
5415 4| Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~Sima hátán néha apró tarka
5416 7| sárga,~S korommal írt furcsa figurákkal~Van telefirkálva.~Pózna
5417 5| Én e tehetetlen hangokat~Figyelemre méltatám. Sajnálom.~Eh,
5418 1| arcokon kiváncsiságnak~Csendes figyelme űl.~És ékes színpadon a
5419 8| szépszerén magokra~Vonják figyelmedet,~S míg jobbra-balra nézesz,~
5420 5| űlnek ifju ibolyák,~Miként figyelmes hölgyek... hallgatván~A
5421 4| tánc kellő közepéből~Drága figyelmeteket~A templom tájékára csigázom?~
5422 4| S a magyar huszárok mind figyelmezének,~Fölfogni értelmét király
5423 8| odaűltek többen,~S némán figyelmeztek a nótákra ott benn;~Akadt
5424 8| is igen bánom, ha ők nem figyelnek,~Amint nélkülem elvannak
5425 1| elnöke s atyja!~S ti tisztelt figyelők, ti nagytudományu atyáink!~
5426 4| S te sóhajára semmit nem figyelve,~Ekkép feleltél mennydörögve:
5427 4| kézzel~Kap utána az ostoba filkó. -~Rajta azért,~Oh kántor
5428 8| ásatja meg a sírt?~Egy árva fillér sem volt birtokában.~Körültekintett
5429 7| nem áztathat le egyet, a~Filozófiát.~Az már aztán a szabó,~Aki
5430 4| denique mi közöttünk~Sine fine folyt a per,~S consilium
5431 7| Háltam ismét cifra ágyon,~Finom patyolat-párnákon.~Megemeltem
5432 4| meglebben.~Nézd, a bú mint fintoritja~Szentimentális pofámot...~
5433 7| Sose búsuljanak Sándor fiok sorsán!~Ilyen istentől elrugaszkodott
5434 9| fölemelkedtek halotti ágyokból,~Fiokat még egyszer ölelni akarják!~
5435 8| Büszkén neveznek-e szülőid~Fioknak, vagy szégyenre gyúlad arcok~
5436 4| Vagy estét... amint e firkát kapod.)~Hát hány hét a világ
5437 7| Anyjokra, mely meg nem jelen.~Fitogtasd csak, te gőgös palota,~Az
5438 7| olyan gőgben él!~A világot fitymálják ajkai,~S minth’ az eget
5439 7| annyit túrta;~Hát ne is fitymáljuk ezt az orrot, melyet~Invalidussá
5440 8| enyém?... de úgy, igaz,~Fiú-e vagy lyány? még nem is tudom.”~„
5441 8| kivettek a bölcsőbül,~Kis fiúcska, koporsóba tettek;~Volt-e
5442 8| kötöttek.~Másnap pediglen a fiúhoz~Igy szólt a vén boszorkány:~„
5443 7| szelidségéből e beszéd kikapja,~S a fiúi érzés tusakodik benne:~Nem
5444 9| szülőim~Hogyha megéreznék fiuknak keservét,~Szerető szivök
5445 6| Társim nevettek a sápadt fiún,~Csak jóbarátom, ő nem nevetett,~
5446 8| Rivalt a vén boszorkány a fiúra,~„Te bocskortalpra sem méltó
5447 3| karomból,~Ne vidd korán el a fiut;~Soká igérte őt éltetni~
5448 7| nagyapja~S férje játszik a két fiuval. -~Kinn süvit a tél viharja...
5449 8| adósságát.~Ha csináltad, fizesd is ki,~Ha a nyelved öltöd
5450 9| Ne legyek ott, hogy én is fizessek!~Jólesik, hogy megértem
5451 8| Azt követeli a svábság:~Fizessük az adósságát.~Ha csináltad,
5452 7| kimondd, ha mindjárt~Véreddel fizeted.~Százszorta inkább éltedet~
5453 5| becsméreled;~Hisz aranyával fizetéd, s fizetnéd~Most is (ha
5454 7| Díjul annak én azonnal~Fizetek száz aranyat.~Nincs zsivány,
5455 10| ölelésed~Arannyal dúsan fizetem.~Kincsért szerelmet, s így
5456 8| pokolba,~Mától megszűnt a fizetésem érted,~S magam költségén,
5457 5| Hisz aranyával fizetéd, s fizetnéd~Most is (ha adnám) költeményimet.~
5458 5| szánalommal vagy gúnnyal fizetnek,~S egyik sem kell... egyik,
5459 8| adót nekik, mint a köles, fizették,~Mert hisz nagyon bölcsen
5460 8| himpellére!...~Ha pediglen nem fizetünk,~Aszondja, hogy jaj minekünk,~
5461 7| hogy a fej üresebb.~S ezt a fizikából könnyű magyarázni:~A teher
5462 5| halál lesz dúlt szivemre flastrom.~Igló, 1845. május~
5463 7| nemes.~Kutyabőr! ez itt a fő-fő,~Becsben párja nincs neki,~
5464 6| párbaj? s élsz-e még?~Ha főbelőttek, - tudósíts felőle,~Írd
5465 3| lép,~Az, illő, hogy legyen~Főben, kebelben ép;~Az elme éjjele~
5466 7| börtönömben,~Hogy életemnek egy főcélja lesz,~S ez: a zsarnokság
5467 3| helyett;~Borostyán koronázza főd,~Dús asztalnál legyen helyed!’~„
5468 7| sugára~Megbotoljék habjai fodrába’.~Síma tükrén a piros sugárok~(
5469 5| az~Alvilágnak éjszakája föd...~Szállok és egy pillanatban
5470 7| Vadvirágok- s fűvekkel födéd el.~Ilyen a sors! egykor,
5471 5| hullott alá a föld~Koporsód födelére.~Ott vagy te most, szent
5472 4| a pusztán lakom.~Nincs födeles, kéményes hajlokom;~De van
5473 5| fejéről a szél a kalapot,~A födelet.. ekkép áll hajadon fővel,~
5474 7| vakolat,~S a szél egy darab födéllel~Már tudj’ isten hol szalad;~
5475 5| elébb megkövezének,~Babérral födik homlokom.~Oh e babér, amellyel
5476 7| mögé,~Azért-e, hogy inséged födjed el?~Fogadj be, kis sötét
5477 3| gyermeke!~A bőség szarva födjön el.~Neved ragyog, miként
5478 5| reményem eltörött szárnyával~Födöm be bágyadt szememet.~Hová
5479 4| pillanat...~S most pókháló födözné~Versíró tollamat,~Míg én
5480 6| csak szomorít.~Csak hadd födözzön a vidámság szárnya,~Idővel
5481 8| mellett a nyoszolyán,~Mely födve durva lepedővel,~Amely alól
5482 7| És azért is minden éjjel~Föl-följárt a boszorkányhoz.~Tűzokádó
5483 7| Éjenként lát a vándor, amint~Föl-föllobogtok magasan,~S reggel felé a
5484 7| csörömpölt,~S még álmaimból is föl-fölriasztott.~Lerázni vágytam e nyűgöt
5485 7| dicsőség halvány kisértete;~Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar~- Ha
5486 8| perc elveszítve,~Nagy a föladat, az~Idő röpűl, s az~Élet
5487 7| kétségbeesés szálla rája,~S fölakasztá magát fenyőfák ágára.~Ezalatt
5488 7| ellenségem,~Hogy ezennel fölakasztatom?~Mély sebeket hasítál szivembe,~
5489 5| kétségbeejte a világ,~Jön s fölakasztja énreám magát. -~S ezzel
5490 7| viheti, végre pedétiglen~Fölakasztják, amit adjon is az isten,~
5491 7| Használ-e a világnak, aki érte~Föláldozá magát?~Eljön-e a kor,~Melyet
5492 11| szülőföldem, lesz elég,~Aki neked föláldozza életét.~Pest, 1848. június~
5493 6| magához tért megint,~Lassan fölállt, jobbra-balra tekint,~Senkit
5494 8| Fölállott Lehel szép lassan, és fölállván~Egy hosszút simított bajúszán,
5495 6| Halottrablók!~Sírjából fölássátok~A holt időt,~Hogy őt~Babérokért
5496 8| S most valami két hete)~Fölberzenkedett a német,~S esküvék, hogy
5497 5| is a karom, tán~Utójára~Fölbirom még e palackot -~E palackot...
5498 6| Ha valaha~A világrendszer fölbomlana,~S mint most az eső és hó
5499 8| vágva multja és jelenje,~Fölbontatott a híd, mely a tavaszt~A
5500 5| Olyan vagy, mint a nyilt, a fölbontott levél,~Amelyet egyszerre
5501 7| akasztom.~Kiséretűl adok neked~Fölcifrázott szonetteket, kevély~Tercínákat
5502 7| Muzsika szól, verbuválnak,~Fölcsapok én katonának, hahaha!”~Ezt
5503 8| zászlóval.~Katonának valamennyin fölcsapunk,~De a magyar hazát védi
5504 7| lélek-szakadásig!”~S megüté oldalán a fölcsengő kardot,~S lelkesedve tovább
5505 6| bátorságom,~Egy harcotokkal fölcseréleném.~Sőt halhatatlan hősiségtek
5506 8| odáig, hol a lehajló ég a~Földdel olvad össze.~Gazdag legelőkön~
5507 11| ridegen néz~Éjszak utósó földeire:~Úgy közeledjék fénye fagyasztón~
5508 8| minden szikra egy nap,~Mit földek s holdak forognak körűl.~
5509 7| eltévedt,~Járván messze földeket?~Messze járt, de el nem
5510 6| forgószél elsodor~Ember-nemjárta földekig;~De csak alighogy léphetek,~
5511 3| mely a vihart elaltatá,~És földeríté az eget,~Elandalító húrjain~
5512 1| rám~Szivárványként, hogy földerítene.~Dunavecse, 1841. április
5513 7| aki majd vigasztal,~Aki földerítni fog.~Jókedvemmel és vándorbotommal~
5514 4| Lengyelországba,~Lengyelek földéről pedig Indiába;~Franciaország
5515 8| volt.~Fölhivatá a büszke földesúr őt~S megleckéztette irgalmatlanúl,~
5516 5| Hazám dicső nagy ősei,~Ti földetrázó viharok!~Ti egykoron a porba
5517 6| eget,~És e hasitékon át~A földgolyót behajítaná!~Szalkszentmárton,
5518 7| elmenni vélök,~El, habár a földhözragadt nyomor~Mindkét kezével átölelne
5519 4| A példaadásnak kedvéérti~Földhözütésbe,~Ezeket szuszogá:~„Beszéljen,
5520 1| Óh ki élsz ragyogva túl a földhomályon,~Halld meg a sovár szűt,
5521 3| mit izenjek?~Szóljatok be, földiek, ha lészen~Útazástok háza
5522 4| Megy a juhász szamáron,~Földig ér a lába;~Nagy a legény,
5523 8| akkor,~Ha a világnak sarkai~Földindulástul, mennydörgéstül~Tőből meg
5524 6| szeress, légy hitvesem;~Földiszítlek, mint menyasszonyát még~
5525 10| boldogabb~Nincsen halandó a földkereken.~Ott szívja ő az élet gyönyörét~
5526 7| feleségem,~Nem lesz párod a földkerekségen,~Nem lesz párod boldogság
5527 7| Majd beszélek én.~Történet, földmívelés, müvészet,~Csillagászat,
5528 7| tanultam? mért nem maradék~Földmívelő, aminek szánt az ég?~Nem
5529 7| módjára ringatná magát.~Volnék földmíves, vagy volnék juhász!~Ki
5530 6| fejedelmek~Jobbágyaik mellére; a földmivesnek~Oszt a természet búzakereszteket...~
|