1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
5531 4| Koszorúzná a telet.~S hogyha földobnám az égre~Szívemet,~Melegítné
5532 8| ostorozlak, nemzetem, mig végre~Földobog szíved, vagy szívem megszakad!~
5533 8| és tizennégy~Milljom szív földobogott.~Egy szóvá s egy érzelemmé~
5534 8| OLASZORSZÁG~Megunták végre a földöncsuszást,~Egymásután mind talpon
5535 6| foglak óni, gyermekálmaim~Földönfölűli tündérgyermeke!”~Kiálta
5536 4| ismernélek.~Volnék bár a földöv homokja, hol~A nyári nap
5537 7| amely villámnak utána~A földrendítő mennydörgést szokta előzni.~
5538 6| Porszemnek látja a nagy földtekét.~Szóval - hogy őt ne várd
5539 8| koronája volt?~Tán megirigylé a földtől e díszt~Az ég, s magához
5540 8| esze? Ázsiában,~Születő földünkön, hajdani hazánkban;~Eztet
5541 7| vígan fütyürészek,~S ha földulja a fergeteg,~Odább szállok,
5542 8| Régi szentek~Mind elestek,~Földúlt szobraik kövébül~Uj dicső
5543 5| lábaidon!)~E hajdani várost földúlta az ozmán,~Kő kövön nem maradt,
5544 7| újolag?~Elmondjam, mennyire földúltad eszemet?~Keblemnek egykori
5545 1| egyiránt takarnak~Éjbe büszke földuralkodót~S reszketeg fejű zarándokot.~
5546 8| istene!~Aludt Brutus, de már fölébrede,~S a táborokban lelkesítve
5547 6| Mert fél szegény, fél a fölébredéstől,~Azt véli, hogy csak álmodik. -~
5548 8| családéletének,~Áldásadólag terjeszté föléjök~Kezét (hogy e kéz mást nem
5549 7| elhervadt virágok~Újolag föléledének.~Ottan űltek és beszéltek,~
5550 6| alatt a hallgatag virágok~Föléleszték elájult lelkemet;~Nem gyűlölöm,
5551 7| Fuldokoltam a habokban,~S kezemet fölemelém...~S te, hogy mélyebben
5552 6| hajnalát,~Midőn a népek mind fölemelik~A föld porába gázolt fejöket,~
5553 7| amidőn~Törekszenek, hogy fölemeljenek.~Azt hirdetik föl nem kent
5554 8| Fognak kiverni titeket~A fölemelkedett alattvalók,~Mint a tűzkardos
5555 9| nyujtaná ki karját...~Tán fölemelkedtek halotti ágyokból,~Fiokat
5556 5| megyen.~És ha tetszik engem fölemelned,~Ám emelj föl, mint bálványodat;~
5557 9| Megvédeni téged,~Védni, fölemelni téged, s lesujtani~A te
5558 6| tündérgyermeke!”~Kiálta Dávid fölemelve őt,~„Meg foglak óni, paizsod
5559 6| enyelgenek!...~S ha majd fölénk a szemfedő borúl,~S kivisznek,
5560 5| vigadtak, utasok pihentek!~Fölépít tégedet újra képzeletem,~
5561 6| palotát építtet,~S midőn fölépül, számkiűzik őtet.~Sovár
5562 5| összefűzi majd az életvágyat és~Fölépült szívemet.~Ekkor, gondolható,
5563 6| fölébredt, álomnak hivé.~*~Midőn fölére Salgó udvarába~Kompolti
5564 7| fenekig,~Annakokáért is borral föleresztik.~Most már teljességgel nincsen
5565 9| csatatéri,~Ahogy azt az én eszem föléri.~Menjetek hát életbe-halálba,~
5566 4| ereszkedett,~Ahonnan a panasz fölérkezett.~Egy ifjú ember mondá a
5567 9| közepén?~Félútadon vagy, fölértél a hegyre,~S könnyű már annak,
5568 7| dögönyözze kend, kocsis,~Fölérünk Pestre, ott leszünk tán~
5569 6| kőhöz vágta homlokát,~Aztán föleszmél félig, s két alakban~Lát
5570 4| végtére álmából mintegy föleszméle:~Kétségbeesés szállt szivének
5571 4| volt az álmélkodásra;~Amire föleszmélt, hogy köszönjön szépen,~
5572 6| mogol,~S holttesteinket fölfalá a láng!~Isten csodája, hogy
5573 8| halállal,~Látta nyakaiknak fölfeccsenő vérét~S lemetszett fejeik
5574 7| győzelem,~Mert jó az ügy, mely fölfegyverze minket,~Mert a jó ügynek
5575 6| azon keresztfát,~Amelyre fölfeszíttetem.~Pest, 1846. április 24-
5576 8| ócska rongyodat,~Amelyben fölfogadtalak,~Nyakad közé akasztatom,~
5577 4| huszárok mind figyelmezének,~Fölfogni értelmét király beszédének,~
5578 4| Ékesszólási tehetségének:~„Bort!”~Fölfogta azonnal~A szemérmetes Erzsók~
5579 7| csapatba,~Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez~Ál nagyok győzelmi
5580 3| szán alatt beroskadnék;~Fölfordulna, s kedves babám~Még egyszer
5581 8| a szivök, láng a szemök,~Fölfordúlt a világ velök.~Kont a bajúszán
5582 6| gyászdolgokat beszélt,~Mik fölforgathatnák a szív s ész tengelyét.~
5583 7| az ember, nem birom meg,~Fölforgatja eszemet.~Mámor szállt nehéz
5584 5| fergetegnek~Mind fenekiglen fölforgatva van.~És mit jelent e vérfolt
5585 6| szivemben, égbül-eredt láng,~Fölforraló minden csepp vért;~Minden
5586 7| S képe tetemesűl, orcáit fölfújván.~Hirtelen fölébred és az
5587 7| haszontalan verselők?~Ti, kik úgy fölfuvalkodátok.~Tudjátok-e, mik vagytok
5588 8| üldözöttek!~Készüljetek,~Ti fölfuvalkodott félistenek,~Az óra kondul
5589 4| bicskája~Hasitotta keresztűl~S fölgyujtá agyvelejét~A haragnak cintmasinája
5590 5| megcsalattam.~Bizalmam várát fölgyujtották,~Ledöntötték az emberek;~
5591 6| vihar s ők este haldokolnak:~Fölgyulad még egyszer arculatjok,~
5592 8| világba céltalan.~Az ifjúság fölgyúladott szivében,~Ugy égett, mint
5593 8| gondolatra megerősödék,~Fölgyúladt benne a kihamvadó tűz,~Görnyedt
5594 6| érkezőt a tenger,~S hah miként fölháborult szive!~Hátha még a többit
5595 7| lesímul,~Mint a kő, melyet fölhajítnak,~Aztán lehull,~Mint a vándor,
5596 5| van az szivem felett;~S ha fölhajtod egykor szemfedőmet,~Akkor
5597 6| lakója,~S a pohárnak szomjas fölhajtója,~Ki, midőn a poharat kiitta,~
5598 4| ámbár vakmerőség~Igy fölhangolni kis nádsípomat.~Legyen mentségem,
5599 3| TEMETŐBEN~Fölhangolom olykor a lant idegeit,~Megzengeni
5600 10| Márvány-leány, te, mégis, fölhevít!~Szegény fiú! eljártak az
5601 1| dűlve,~S a szerelm’ tüzétől fölhevűlve,~Ezt rebegték csalfa ajkaid:~„
5602 8| beszéltek.~Azonban egykor (fölhivá-e a lyány~Vagy csak magától
5603 8| egészen más jelenése volt.~Fölhivatá a büszke földesúr őt~S megleckéztette
5604 5| Háborúba hítták a magyart;~Fölhivó jelül, mint hajdanában,~
5605 5| boldogság volt, ha háborgó,~Fölindult kebleden pihentetél!~Te
5606 8| oly szomjas szivem, hogy~Fölinna egy záport, s talán~Egy
5607 8| lenne.~Ki is győzné mind fölírni, akik~Tömegestül el-elvérezének? -~
5608 7| közöd.~A dicső férfiak! fölirom nevöket,~Kalapomba vetem,
5609 6| midőn tudom, hogy szíveden~Fölirva nincs az én nevem:~Maradjak-e,
5610 1| nem szél nyögel ott, ősid fölisteni lelke~Sír unokáinak elkorcsosodása
5611 8| azt mondá: „Szabad vagy.”~Följajdult a rab édes örömében,~S odakapott
5612 8| megy az égen.~Budavárba följutának,~Király előtt megállának,~
5613 6| Későn ébred, s alig~Hogy fölkapaszkodhatik~Az égre, oly erőtelen;~Mogorván
5614 4| gazdájából így dőltek a szavak;~Fölkapott hirtelen egy petrencés rudat,~
5615 6| ugy veszem észre, hogy ma~Fölkelni nincsen kedve senkinek.~
5616 7| jó anyám,~Édes szülém!”~Fölkelt-e a föltámadás~Majd tégedet,~
5617 6| Hymett hegyén a méheket fölkeltém;~Ottan szeretnék én meghalni,
5618 4| feküdt körülötte;~A nap fölkeltétől a nap enyésztéig~Egyenes
5619 8| tivornyázó élet~Alvó zaját újra fölkeltette,~Fölkereste a kún cimborákat,~
5620 8| a szép szerelem!~Dalod fölkelti szenvedésimet,~De egyszersmind
5621 6| végre,~Egyszerre fölriad,~Fölkeltik egyre rémesb álmai,~És ekkor
5622 5| időköz,~Hogyha szárnyam fölkerekedik;~A világnak megteremtésétől~
5623 7| De a jó szomszédok őket fölkeresék,~S vigasztalásukra voltak
5624 8| miként te fölkerestél,~Ugy fölkereslek én most tégedet,~Hogy megcsókoljam
5625 7| Isten engedelmivel, hogy~Fölkeresse, megtekintse~A legszebbik
5626 8| Hozzád megyek; miként te fölkerestél,~Ugy fölkereslek én most
5627 6| oh~Ha e két nap az égre fölkerűl,~A mindenséget porrá égeti!”....~‘
5628 8| örvényiből~A magas égre fölkiáltani,~S az isten arcát káromlással,
5629 8| szeretélek,~Emlékszem keserves fölkiáltásodra:~„A holtak örökké alusznak,
5630 7| midőn~Ezt a világot láttam, fölkiálték:~„Dicső, dicső a munka!
5631 8| tanyán lakik~S tekintetét fölküldi a napig.~Nyugodt időben
5632 5| csak merőn áll és néz.~De föllázad a vér félholt nyugalmábul,~
5633 8| amint érezem, kimondani,~Föllázadnának milliók velem,~S reszketne
5634 8| többé szeretett király!~Föllázítsam a kerek világot,~Föllázítsam-e
5635 8| Föllázítsam a kerek világot,~Föllázítsam-e ellenetek,~Hogy a dühnek
5636 5| Pályatárs után már rég sohajtok.~Fölléptél. Ez engem megujit,~Hogy
5637 4| deák-e vagy csizmadia?~Másnap fölléptem a Peleskei~Notáriusban.
5638 8| megkapjátok.”~A harminc vitéz föllobban~Irtóztató bősz haragban.~
5639 7| lelked e lángözönét,~Hogy föllobbantsd a rokon szíveket,~S hogy
5640 4| Az ész holt fénye egykor föllobog,~S feltámadását fogják ünnepelni~
5641 3| van szív, mely a kéjben~Föllobogva érzene,~Mért reám e jégtekintet?~
5642 1| És véle őt leverte!~‘Te fölmagasztalsz,’ e szavak~A hősi ajkon
5643 5| lenne élnem elfeledve itt.~A fölmagasztalt nagy nevek között~Ne hangoztassa
5644 8| szomszédasszony ott vala~Fölmagasztaltatásán.~Látá, midőn a mester~Hurkot
5645 4| volna~Katona?~Úgy biz, aki fölmarkolta, katona -~Mégpedig bakancsos
5646 5| éj? midőn a csillagokhoz fölmegy,~És látja a sok árva magzatot.~
5647 7| egy kicsit,~Engedelmeddel fölmelegenném~S megszárítnám a ruhámat
5648 5| megfagyhatnánk,~De szivünkben fölmelegít a láng.~És ne higyétek,
5649 5| halálod meg fog hűteni,~Fölmelegítnek~Még egyszer gyermeked hő
5650 2| rám, kocsmárosné violám!~Fölmelegszem kökényszeme sugarán.~Kocsmárosné,
5651 8| Megalkuvának.~A félfagyott kisded fölmelegűlt~Az emlőn, mit szájába vett,~
5652 4| hordót (a bor kifolyt),~Fölmén a pincéből a házba,~De ott
5653 8| javára~Célozott munkáiban.~S fölmenénk az ős Budába,~Fölrepültünk,
5654 5| föl hozzá, ő téged vár.”~Fölmennék édesörömest,~De vágyam hasztalan
5655 6| Éltét megunva remetéskedik.~Fölmentem a hegy sziklatetejére~S
5656 4| fáradástul én~Mily édes-örömest fölmenteném.~Ez fáj nekem csak, nyúgodt
5657 8| fája,~Mit e csillag fénye fölmutat;~Csak ne szálljon kora dér
5658 4| ezt gondolta mentiben:~„Fölnevelem szegényt, hisz ugy sincs
5659 8| leszek, apád,~Miért ne? fölnevellek tisztesen.~Lopok számodra,
5660 4| Ki félig apja volt, ki őt fölnevelte?~Futott, míg a szuszból
5661 8| fasornak árnyékában áll,~S fölnéz a kastély amaz ablakára,~
5662 8| morajjal mélybe omlanak.~Fölnézek a nyárdéli napba és~Nem
5663 4| boszorkány-nép odalovagla.~Fölnyalábolta és messzire elhordá,~Hogy
5664 6| Jer. Senki sem vesz észre.~Fölnyargalunk a bástya tetejére,~S onnét
5665 8| Mind készen volt a halálra,~Fölnyergeltek, lóra kaptak,~Buda felé
5666 4| bajlódék véle Bagarja,~Míg fölnyílt az egyik szeme nagy nehezen,~
5667 7| csalfa tündér lakja;~Ha fölnyitod, megkapja szívedet,~És fölvisz
5668 4| bíró,~A bölcs aggastyán,~Fölnyitva szemének másodikát is,~E
5669 7| tetőrül...~Magas és meredek, fölnyúl a fellegig,~Tán még a villám
5670 4| elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.~Tudni való, hogy
5671 7| mondd meg, hogy azt itt fölöslegnek tartják.~Küldje oroszlánit;
5672 8| melegét,~A rabbilincsek e fölolvasztóját~Elrejtsétek mélységes föld
5673 4| Oldalvást a napnak első sugarára~Fölpiroslott egy tó; környékezte káka.~
5674 5| bátya mindig közbejő,~És fölpofozza öccsét csúfosan,~S tőlem
5675 4| hevert egy seprőnyél,~Azt fölragadá,~S bőszülve kiálta: „Utánam!”~
5676 8| e díszt~Az ég, s magához fölragadta?... oh nem!~Földindulás
5677 4| amint~Sötétül napja, avvagy fölragyog.~Örömkönyűim, oh ti gyér
5678 4| A falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó nap legelső
5679 8| fölmenénk az ős Budába,~Fölrepültünk, mint sasok,~Terhünktől
5680 8| várta őt a test.~A férfiú fölrezzene,~Hideg futott át tagjain,~
5681 6| fölébred végre,~Egyszerre fölriad,~Fölkeltik egyre rémesb
5682 8| dobta,~Hogy a csörgésre fölriadjanak, s ott~A földben is szégyeljék
5683 5| Egymás kebeléről gyorsan fölriadnak,~Megszökni előle a szilaj
5684 6| birodalmában~Minden alvó habot fölriaszt;~És után küldé a hajónak,~
5685 7| harang, amely megkondul,~Fölriasztott álmaimbul:~Elmém, nem tudom,
5686 4| világ amint elterjedett,~Fölriasztotta a baglyot, bőregeret;~Kiterjesztett
5687 4| öcsém, de meg ne állj!”~És fölrohan lóhalálában~Csokonai Vitéz
5688 6| is!”~Ezzel rohanni kezde, fölrohant~A bástyafalra. „Most röpülj!”
5689 4| nem.” - „Tehát~Jövőben? fölség...” - „Azt sem mondhatom.”~
5690 4| Kikkel most annyi éjszakát~Fölségesen virasztok át:~Gyászoltok
5691 5| hasztalan hevit,~Mert, ami fölsegítene,~Eltörve lajtorjám, a hit.~
5692 7| Hogy álmaiból e lelket fölserkentéd,~Hogy megmozdítottad gránitkő-szívemet?~
5693 7| Leveszik kezéről a vasat...~Fölsikolt és összerogy... örökre...~
5694 8| és alá,~Még a ládára is fölszáll,~Eszébe jut, kotkodácsol,~
5695 8| félistenek~Merészlenek s birnak fölszállani!~Ledobta a ház és nap gondjait,
5696 8| légy üdvöz, légy imádva!~Fölszállott hozzád egyik porszemed,
5697 8| S híred a nap, mely azt fölszárítja!~Erdőd, 1848. október 17-
5698 6| csillaga;~S ha háborogsz: fölszíneden csatáznak~Az alvilágnak
5699 4| vett sebért emlékül,~Mely fölszivárog belsejébül,~Lelkemnek vérét,
5700 8| világ kivűlök?~De végre fölszólalt az ifjuban~A lélek, és ezt
5701 7| hogy hasát üggyel-bajjal~Föltálalja... csakúgy recseg a zöld
5702 8| sodort el a vihar?~Hol foglak föltalálni téged~Habár elhervadottan
5703 4| áldott puha vagy!~Ki téged föltalált,~Az volt ám még az agy. -~
5704 7| most is retteg.~Hah, ki föltaláltad az írást, gazember,~Hánykolódjék
5705 7| Édes szülém!”~Fölkelt-e a föltámadás~Majd tégedet,~Kit gyermeked
5706 8| életedben~A magyar nemzet föltámadását,~Te hallottad e szent zajt,
5707 5| ha ébresztő szava~Zeng a föltámadásnak.~Pest, 1845. január-február~
5708 6| csalogány mond legszebb éneket~Föltámadásod hangos ünnepén;~Pedig volt
5709 6| vissza, lyányka, hogy legyen~Föltámadásom... - ím, föltámadok,~Mert
5710 7| koporsóba zárva,~Miként várnak a föltámadásra!...~Oh, de hát én, én még
5711 4| szája,~Hol békességgel a föltámadást várja,~De még most is kedves
5712 4| kegyelmed mostan sírból föltámadna,~S ilyen magyarságot könyvekből
5713 8| oroszlánok,~Ha ti a halálból most föltámadnátok,~És látnátok satnya maradéktokat!~
5714 4| falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó nap legelső sugára~Lesütött
5715 4| volt ez a tó itten,~Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen.~Iluska
5716 4| rózsa,~Igy halottaiból őt föltámasztotta.~Mindent el tudnék én beszélni
5717 7| ki magamat,~Legyen újra föltámasztva~A hajdankori divat,~Az a
5718 8| iszom.”~Igy dörmögött, és föltápászkodék,~S indult és folytatá a
5719 4| szaporán!”~Panni pediglen~Föltápászkodik... egy-két~Botlásnak utána~
5720 8| Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja,~Kénye-kedve szerint kezeit
5721 4| János feje fölött kardját föltartotta,~Belelépett a nagy kamasz
5722 4| tán?~Nem elég tőlem, hogy~Föltátom rá a szám? -~Istentelen
5723 5| mint elromlottat,~A szögre föltegyem?~Hallgasson örömem?~Ne légyen
5724 7| angyalt,~S ahogy egyszer föltekintett,~Annyi bűbáj volt szemében,~
5725 4| cimbalmos~S a bőgő sánta huzója~Föltelepűlt kényelmesen~A kemencének
5726 4| parancsra előállt,~S mindkettő fölterjesztette ügyét.~A kevés szavu bíró,~
5727 1| fáradozása a Danaidáknak,~Föltészi a sziklát hegy tetejére,
5728 7| bírd kezemet is... de egy föltételért.~Ha igazán szeretsz, könnyü
5729 7| ünnepélyesen és határozottan,~„Ezen föltétellel elmém meg nem békül,~Kivánj
5730 8| fejével.~Asztalhoz űlt, és föltevé magában,~Hogy szép lágyan,
5731 7| Midőn piros orrát a hajnal föltolta.~Istentelen nyelvek azt
5732 7| Ha ő reám tekint: előttem föltünik~Az első, gyermeki ártatlanság
5733 5| lelkesíti;~Ki a vitéz, ki engem föltüzel?~Ki e vitéz?... a kürtharsogtatással~
5734 7| a földet kihányja,~Amíg föltűnik az arany ere...~S e kéznek
5735 8| én örökre elvesztettelek!~Föltúrhatom, mint a vakandok, az~Egész
5736 5| jaja,~Mert jajgatásukat fölülhaladta~A zsarnokhatalom gúnykacaja.~
5737 6| zajra Jób fölébredett s fölült,~S fél eszmélettel nézte
5738 6| ládánkra;~Ha magas a láda,~Rája fölültetlek,~Ha kemény az űlés,~Az ölembe
5739 5| föl, mint bálványodat;~Ha fölültetsz fejed tetejére,~Majd kirúgom
5740 8| sírni, sírni,~Zokogni, fölüvölteni,~A fájdalomnak mély örvényiből~
5741 6| könnyezének.~Szerettem volna fölugrani,~Hogy orraikat leharapjam.~
5742 6| szállt Pistának a lelke.~Fölugrik, az úrfit megrohanja:~„Gyilkos,
5743 8| temette el kis gyermekét.~Majd fölvállalja ő a szoptatást,~Bizony föl
5744 5| kedvem?~Te pajkos, vad fiú!~Fölválta lyánytestvéred,~A szótlan,
5745 7| legimádottabb sajátunk,~S fölvenni a könnyű szabadság~Helyett
5746 8| vala.~A szomszédasszonyt fölveré~Álmábul ökle döngetésivel,~
5747 7| Hosszu kínos évek, mik fölvésték~Homlokára sötét nevöket.~
5748 5| leszen,~Az ég kegyébe ismét fölveszen,~És, minket árva népet,
5749 7| szilajan. A háború istene újra~Fölveszi páncélját s kardját markába
5750 7| vele kezem kontárkodott.~Fölveszlek, szerelem eldobott rózsája,~
5751 8| hölgy...~Midőn belépett, fölveté a fátyolt,~Némán és mozdulatlan
5752 4| paripája,~Mikor Jancsi magát fölvetette rája,~De ő keményen űlt
5753 4| örvényökbe nyeltek.~Beh fölvetettem volna magamat~Hadvész után
5754 3| sem ér.~Szerelem, lerázom~Fölvett láncodat,~Kedves lánc, igaz,
5755 7| Másnap reggel Bolond Istók~Fölvevé kis batyuját,~Odaállt a
5756 4| hideg szobában alvám.~Ha fölvevém kopott gubám,~Elmondhatám,~
5757 4| kék~Eget szemlélhetek;~S a fölvidámult égen~A régi fényben jár~
5758 7| végezhetni el.~Lelkiismeretem fölvigyázó lészen,~Hogy dolgom valahogy
5759 8| könnyhullatásitul~S mosolygásától ujra fölvirul.~Mivel felelsz majd, hogyha
5760 7| fölnyitod, megkapja szívedet,~És fölvisz a legragyogóbb csillagra,~
5761 4| erejébül,~És ez bukása! népét fölviszi~Olyan magasra, honnan az
5762 8| jó az isten, jót ád,~Hogy fölvitte a kend dolgát!~Itt szaladgál
5763 4| Egész a közlegénységig~Fölvivém!~Jó: bakancsom hogy hamar
5764 5| természet néma szentegyháza~Fölzajlik még egyszer az idén~- A
5765 8| parancsolj vérednek,~Melyet fölzaklatott viharok kergetnek,~Mutasd
5766 1| dalra lantomat?~És a dal ha fölzeng, újra vajh mi némit?~Mert
5767 4| a zenének hangjai~Vígan fölzengenek,~Lelkünk elandalítani. -~
5768 8| megállt a nyelve,~Mindnyájan fölzúgtak vígaságra kelve,~A rivalgó
5769 8| magokban,~Hogy nem beszélnek fönn-~Szóval, csak titokban?~Mily
5770 7| átálmodott~Szebb korból fönnmaradt.~Megérkezésedet még mostan
5771 8| lelkét meghordozá~A láthatár fönnségein,~Erőt vett rajta egy szent
5772 6| őszintén szerettek,~Kik fönntartjátok szívem melegét.~Mért e kis
5773 7| ott az aggastyán~Bús hideg fönségben,~Minnt a jégnek oszlopa~
5774 7| a vezér~Császári királyi fönségünk nevében.~Add meg magad,
5775 1| Ekkép ki kelle halnia!~Ti, fönt a menny kék tengerében~Mosolygva
5776 5| Mindig jó verseket?~De szívem főerénye~Az emberszeretet.~Valóban!...
5777 1| midön itt nem lelt örömökbe förödve~Lészünk szűlőink hajlékában,
5778 1| szerelmi jelenet...~S o bűn, o förtelem...~Szerelmet.. pénz vehet!~
5779 7| a boszorkány,~Szűlt oly förtelmet, minő csak~Akkoron születhetik,
5780 5| arcára halvány liljomot föstének~Gyötrelmei a szólni nem
5781 8| Vezérelj,~Egyikünk sem fösvénykedik~Vérével!~Ellenséged előbb
5782 11| lomb, hűs patak,~Csak forró föveny, forró sugarak.~Debrecen,
5783 8| Szárnyával megcsapja;~Szép fövény az alja,~Egészen lelátni
5784 7| pengése.~Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg~Volt terítve, s tartott
5785 4| nincsen.~Ha a jelennek biztos fövenyébe~Le nem bocsátá híre horgonyát:~
5786 6| félig nyilt szemekkel.~A fövenyóra éjfélt mutatott.~Mi zaj
5787 8| anyád... jerünk.”~Kézen fogá a kisfiút az asszony,~Követte
5788 5| haraga,~E sivatag magába fogada,~Felnőttem itten és sok
5789 7| várta,~S szűz mosollyal fogadá,~Melytől a bimbók kinyíltak~
5790 4| Erzsóknál...~S én balga szavát fogadám!”~Mindezeket mondá~A helybeli
5791 6| bor ömlik egészségemért.~E fogadásra büszke szívem, mely fél,~
5792 4| isten után mireánk ügyedet;~Fogadást teszünk, hogy mire a nap
5793 8| rugdossák ki egyenként~Vigyorgó fogadat,~Azok rugdossák ki belőled
5794 3| ha dobsz egy-két garast:~Fogaddsza hálaszózatom;~Mert pénzre
5795 4| Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~Hosszú históriát kéne elbeszélnem,~
5796 3| Megteremtve, hogy lakóul~Örömet fogadjon el?~Vagy ha van szív, mely
5797 7| hogy jött volna akárki,~Nem fogadnál senkit nálam szívesebben,~
5798 4| kell kednek bérest, juhászt fogadnia.”~Valahogy, valahogy csakugyan
5799 4| városba; fáradt lábaim~A fogadóban megpihentenek. -~Vendégszobája
5800 8| koronként,~De ha tanácsomat nem fogadod,~Akkor felejts el engemet.”~
5801 8| lesz parancsolód,~S te szót fogadsz neki,~Ő lesz az úr, te lész
5802 4| térj eszedre!~S te nem fogadtad szavamat;~Tovább üzéd eszeveszetten~
5803 8| Hogy engemet barátodnak fogadtál.~Isten veled, lelkem védangyala!”~
5804 5| leányka, téged~Édestestvéreműl fogadtalak.~Kössük meg ezt a drága
5805 4| akartad;~Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat?~Elhagytam házadat,
5806 7| folyvást hűledezve:~E szép fogadtatást hogyan érdemelte?~„Hogyan
5807 8| neked ez áldomást.~Vendégül fogadtuk hozzánk a németet,~Hanem
5808 4| Mert mi téged ime királynak fogadunk,~Csak ne bánts minket is,
5809 5| Szaggatják az éhes oroszlánok~Fogaikkal, körmeikkel.~Vérét isszák,~
5810 8| Körmét a mellébe vágta,~Fogaival ajkát rágta.~Iszonyú csend...
5811 4| vitt,~Melynek később vásott fogakkal~Ettem fanyar gyümölcseit.~
5812 4| mert roppant bubánat ért!~Fogalmatok sincs róla, mi~Gyászos,
5813 4| nincs rá szó, nincsen rá fogalom;~De megmutatná a nagy veszteség:~
5814 3| törzsön a galyok~Többé meg nem fogamszanak.~Hanem ha dobsz egy-két
5815 5| átkos pillanat,~Melyben fogantatám,~S te, melyben kínnal a
5816 6| a napot,~Amelyben életem fogantatott,~Ha nem lesz a világon többé
5817 5| NEMES~Őseimnek véres kardja~Fogason függ, rozsda marja,~Rozsda
5818 5| ökörszekéren.~Két pár ökör tevé a fogatot.~Az országúton végig a szekérrel~
5819 7| jóbarátom,~Nesze semmi, fogd meg jól.”~Azzal vagdalkoznak
5820 9| helységre,~Nem volt szükség fogdosó kötélre,~Húsz legény ment
5821 8| lelkem, életem!~Kardot fogék kezembe lant helyett.~Költő
5822 6| Árnyak valátok, el~Nem foghatálak - -~Menj, menj, emlékezet!~
5823 8| szemeim helyett,~S kezem foghatja e kedves kezet.~Isten veled,
5824 8| ház becsületével,~Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.~
5825 6| Csodálkozol? ezt föl nem foghatod?~Gondolkozzál csak... kitalálhatod.~
5826 6| Élet-halálnak vészes napjai.~Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne
5827 7| asztalánál~Mind egyaránt foglal helyet,~Ha majd a szellem
5828 4| Helyet szerényen színpad foglala.~Mire való is már a fényüzés?...~
5829 5| akarod-e tudni:~Álmaimnak foglalatja mi?~Rövid az, de oly szép!...
5830 4| és nevet,~„Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet.~Így ni,
5831 7| gyöngeségem, azért ki sem lépek,~Foglalják el a tért markosabb legények,~
5832 8| Közületek csak egyet is lássak!~Foglaljatok helyet itt mellettem,~Hadd
5833 8| Országunkat elfoglalja.~Foglalod a kurvanyádat,~De nem ám
5834 4| szivembe képedet~Akként foglalom én.~A szigetről zöld falomb~
5835 4| Gyötrődő szive érzelmét~Ekkép foglalta szavakba:~„Szemérmetes Erzsók,~
5836 4| A~II: ÉNEKBEN~már több foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb
5837 5| csalfa pókhálója,~És azután foglyodnak~Oly irgalomtalan fojtogatója!~
5838 7| jobban,~Mint a börtönőr a~Foglyot, aki tőle~Elszökött és aki~
5839 7| is, ha őt a gazda~Meg nem fogná,~S nyájas keménységgel így
5840 7| nálam szívesebben,~S nem fognád forróbban karjaidba zárni.~
5841 6| meglehet, hogy tán csalódni fognál,~Ám nem szeretni, oknak
5842 7| testvérébe bujt?~Nagy müvész a fogság szenvedése,~Minden órát
5843 8| S László komát betették fogságba.~Nem sokáig üldögélt a hűsön,~
5844 8| lakolt.~Az utca közepén~Fogták el őt, s elhurcolák.~„Megálljatok,”
5845 6| alatt~Egymásnak esvén kardot fogtanak.~Kevés jutott el épen közülök.~
5846 8| testvér az mostan.~Ti fegyvert fogtatok, s görnyedt aggastyánnak~
5847 8| Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most~A kövér mezőböl.~Cserény
5848 4| négy krajcár dijért~Hiven fogyasztám a katonák~Sületlen, sótlan
5849 8| világít,~Tulajdon életét fogyasztja el.”~A jó vagy rosz sors
5850 4| poéta vagyon mostanában,~Fogyasztják a tintát nagy Magyarországban~
5851 6| nap világa fénylett,~Midőn fogyatkozás még nem szennyezte meg;~
5852 8| S hogy a kenyérből ki ne fogyjon,~Másoknak gondolatjait~Másolgatá.
5853 8| bor s kenyér addig ki nem fogyna.~12~Vitézlő eleink ott tanyáztak
5854 5| csillag;~Egyre hullnak, mégsem fogynak.~Pest, 1845. január~
5855 4| volnék, oh pohár!~Ki nem fogynék a borból sohasem;~Aztán,
5856 4| Mint gyorsan kiröppent fohász, eltünt végre,~Mikor a fényes
5857 4| eredve?”~Jancsi pedig szólott fohászkodva nagyot:~„Én a kerek világ
5858 6| torkon ragadá,~S beléje fojtá a lélekzetet...~Nem is nyögött...
5859 8| volna föl,~Magamba kell hát fojtanom,~Hogy önmagát eméssze el?~
5860 5| foglyodnak~Oly irgalomtalan fojtogatója!~Véremből már te oly sokat
5861 1| a porba tipratott kebel~Fojtott dühérzeményivel~A hős előre
5862 8| és e~Gaz királyt legottan~Fojtsuk az ártatlan~Áldozat vérébe!”~
5863 3| is felkötnének.~Nincs a fokos a kezemben,~Hogyha kéne
5864 5| beszéde,~Mely sötét szivének~Foltjait takarja.~Szebb örömeimnek~
5865 8| varrogatsz ott?~A ruhámat foltozgatod?~Rongyosan is jó az nékem,~
5866 8| foltos takaró van,~Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,~
5867 5| Szeméből könny, szivéből vér folya.~Láttam kiszáradt sárga
5868 5| gyakorta~A beszéd megáradt folyamát,~S közbe-közbe tréfa úszik
5869 7| módon jársz, mint Tisza folyamoddal;~Mint ez környékének, ugy
5870 8| Akár roszra, akár jóra.~Folyamodjunk ahhoz, ami~Hozzánk illik,
5871 4| vége, vége.~Ha eddig hozzád folyamodtam~Bús állapotban,~Keresztelő
5872 2| karát;~Éljen a világ dicső folyása...~És az élet... és a szép
5873 5| Ballagsz velem majd, és csendes folyásod~Sziklák közé nem vág.~Nem
5874 9| issza.~Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró patak,~Szivárogj
5875 5| bűnbánó könnyeid~Szünetlen folyjanak a világ végeig,~És a patakba,
5876 9| könnyeimet~Sirjok halma issza.~Folyjatok, könnyeim, folyj, te forró
5877 8| Beléugrattak a~Dniester folyóba,~S jó paripáik az~Éji sötétségben~
5878 7| Iskolába mért nem járattad folyódat?~De hogyan járatnál folyót
5879 5| fog-e jutalmam lenni?~Széles folyódon úszom ezután,~Oh mindennapiság!~
5880 7| volt forrása tetteid~Sötét folyóinak?~Tán a szülői aggalom~A
5881 4| folyt a határ mellett;~Hanem folyónak is jóformán beillett.~A
5882 8| melyet~A Dniester áztat...~A folyónál pihent~Egykor vitéz Árpád,~
5883 6| Most értem én csak e szilaj folyóra.~Mint von magával, mint
5884 7| folyódat?~De hogyan járatnál folyót iskolába,~Mikor ez alig
5885 7| LENNÉK ÉN FOLYÓVIZ...~Lennék én folyóvíz,~Hegyi
5886 8| meglátni vezérnyomdokát,~Mint a folyóvízen által a nap képe,~Áthuzódik
5887 7| bevett és kiadott az~Év folytában, összeadja.~Vizsgálják a
5888 7| nyujt.~Nem napok, nem! évek folytak el már,~Amióta idevettetett,~
5889 7| egészen dicstelenül kezdék,~Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!~
5890 8| föltápászkodék,~S indult és folytatá a dörmögést:~„Hiába is beszéltek,
5891 4| tivornya, ágyba hát!~Álmadozzuk folytatását... jó ‘jszakát!~Debrecen,
5892 5| lenne, ezt a~Mesterséget folytatnia.~Pest, 1845. szeptember
5893 4| elvisz,~Ha még soká így folytatod.~Szeretetreméltó barátom,~
5894 3| fölött is két patak foly,~Folytok, szerencsétlen könyek!~De
5895 6| bársony pamlagára~Hajtám le főmet, melyet övezett~A dicsőségnek
5896 2| Hurkaszál,~Életünk rokkáján~A fonál.~Valamint e sültre~A mi
5897 3| pályafutásom elállja, az óra;~Létem fonalai, szakadozzatok el,~Társim,
5898 4| S ha még tovább fonnám e fonalat,~Szivem repedne a nagy kín
5899 4| Ki koszorúd, mit néhányan fonánk,~Dühös kezekkel tépné szerteszéjjel?~
5900 11| percenként újat lát,~S nem fonja komolyan az eszmék fonalát.~
5901 1| gondok, nem adunk most~Helyt főnkben néktek, kipihenni fogunk
5902 8| ezüst guzsalyán,~Mikéntha fonna szemfedőt magának...~A völgyben
5903 4| tündérgyerekek ott szivárványt fonnak~Szemsugarából a tündérleányoknak;~
5904 4| menete;~S ha még tovább fonnám e fonalat,~Szivem repedne
5905 6| Ha egyetlen egy füzért fonnának~Minden virágából a világnak,~
5906 3| Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó;~Nem vagyok én az örömnek
5907 1| eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk~A zöld Pindus alatt, a nyájas
5908 8| S hol a hold, ez a szép fonóleány~Olyan kisérteties szálakat~
5909 4| szivárványt jó hosszúra fonták,~Ékesítik vele a felhős
5910 6| fergeteg sem ingathatja meg!~Fontoljuk ezt meg, elvált magyarok,~
5911 5| átforgattam~A történet lapjait,~S fontolóra vette lelkem,~Amit e hon
5912 4| eszközlé annak teljesülését~Nem fontolva haladván.~Miután a vitéz
5913 2| csend,~Figyelem!~Szóm fontos beszédre~Emelem.~Halljátok,
5914 7| azt gondolják~Talán, hogy fontosabbak ők~Az emberiség mérlegén,
5915 4| nemes vitézek,~Mert nagy fontosságu, amit majd beszélek.”~S
5916 4| Letört a sziklából valami öt fontot~A király, s a mellett ily
5917 1| sugarán gyönge virágcsa fonyad.~Hervadok én is majd, s
5918 4| nem keféltem.~Ekkor hátat fordíték a háznak.~Reggelig most
5919 8| Akár elhajítsák,~Senki sem fordítja feléjök a rudat,~Hóval söpörték
5920 7| születési helye,~Hej, ha arra fordítom a kantárt,~Ugy megugrik,
5921 6| visszaadta,~A hintónak hátát fordította,~És elindult és tovább bujdosott.~
5922 6| van a tanácskozás:~Hová fordítsák léptöket jelenleg?~Ottan
5923 8| kevesebbet mivelt;~Kérlek, fordítsd el tőlem képedet~Csak egy
5924 4| komolyabb kezd lenni~A dolog fordúlata:~Fejenagynál terme serényen,~
5925 4| fúni a szél,~Ugy vett más fordulatot~A széles tenyerű Fejenagynak~
5926 10| mért sietsz oda, sárga?~Fordulj vissza, szép paripám,~Nincs
5927 8| utánok:~„Álljatok, legények,~Forduljatok vissza,~A generális küld,~
5928 8| Még van idő, még van idő,~Forduljunk vissza szépen,~Jobb otthon,
5929 7| Jóbarátom, hogyha tréfálsz,~Fordulnál más emberekhez.~Mert az
5930 8| Tömlöcöd becsukták,~Halld fordulni kulcsát,~Csikorogni a zárt.~
5931 4| Látom, a halálért kell fordulnom máshoz.~Máshoz fordulok
5932 8| vissza!”~Hanem a huszárok~Nem fordultak vissza,~Sőt a kapitánynak~
5933 8| alamizsnát,~Mert akihez fordultok, az mind~Gazságitoknak áldozatja
5934 7| amint születém,~Meg nem fordulva, hajthatatlanul.~E névnek,
5935 4| bácsinak~Kezében a kancsók jól forganak.~„Keljen már kend fel, Péter!
5936 4| a kerék lassan forog,~S forgása közben szörnyen nyikorog.~
5937 5| jár.~Olvassák is - a sok forgatásban~Össze is van az szaggatva
5938 8| üvölteni,~S szivem mélyét forgatja föl s a~Fát gyökerestül
5939 6| fájdalmas könyűt,~Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel~Történetünknek
5940 5| melynek számtalan lapját forgatni kell,~De te, alföldem, hol
5941 7| Igen, melyet eddig kivonva forgatott,~Mostan félt a kardtól,
5942 8| öklével fenyegetőzött,~S forgatta égő szemeit, mint~A kovács
5943 4| ostromolt a jó igazgató,~Forgatva nyelve könnyü kerekét.~Én
5944 8| forgott a légben,~Mint a por a forgószélnek örvényében.~47~Fölállott
5945 5| SORSHÚZÁS ELŐTT~Kétszázezer forint! reá~Gondolni is alig merek.~
5946 4| Menjünk tehát, és e néhány forinton~Élvezzük a jót, mennyiben
5947 7| vigasztalásukra voltak ilyen formán:~„Sose búsuljanak Sándor
5948 4| bőviben.~Hadd igyam hát! hogy forogjon~Kerekem -~Meg sem állok,
5949 8| nap,~Mit földek s holdak forognak körűl.~És szólt a lélek,
5950 9| ujra csendes,~Elzúgtak forradalmai...~Szégyen reá! lecsendesűlt
5951 8| Kocsmárosné, maga nem jót forral,~Minek késik oly soká a
5952 8| veszedelmes.~Milyen gonoszságot~Forralnak magokban,~Hogy nem beszélnek
5953 8| betűt írjak, mi nem~Lelkem forrásából fakadt,~Mint gondolatim
5954 4| csináltál~Valahol a bártfai forrásnál,~S mondhatom, hogy nagy
5955 7| Olymp körűl~Megnépesítve a források és a fák.~S ha ő reám tekint...
5956 5| két forrás buzog föl,~E forrásokba fult be kicsiny magzata,~
5957 6| aki sebemet~Csókbalzsammal forrasztja össze.~Ha rabbá tesznek,
5958 7| szíved minden melege.~Oly forróan fested és oly~Édesen szerelmedet,~
5959 3| szerelmem forró szerelem,~Forróbb, mint a dél nyárközepen;~
5960 8| kellett!~Hideg a vérem és forrók a könnyeim.~Oh francia nép,
5961 4| hegyek alattok,~A szörnyű forróság szinte szűnni kezdett,~Mentül
5962 5| szállhatok.~Te voltál vérem forrósága;~Meghűltél: oh, majd megfagyok.~
5963 11| a napsugár-mosolyt;~De a forróságon koronként enyhite~Szelid,
5964 4| mélységébe.~A tusázókhoz több forróvérü legény~Csatlakozék,~Két
5965 8| Az igaz, hogy torkára forrt az a~Kun barátság, benntörött
5966 6| Kompolti Jóbot s Dávidot.~„Fossz hát, zsivány, és vidd, amit
5967 7| Hova lett gazdája? rabla, fosztogata,~A nemes vármegye végre
5968 4| kezet csapunk véled!~Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa,~E derék
5969 8| király a pogány kunokat~Fosztogatni uszította rájok.~Meghallja
5970 4| földönfutó lettem,~Rablók, fosztogatók közé keveredtem;~Most is
5971 8| ötven.~41~De lám, míg az idő fosztogatott minket,~Vén fákat, hervasztván
5972 7| királya,~S tizenkét vármegye főtáblabirája!”~Dezsőben nem nyargal szilaj
5973 4| Tán dohányuk paprikában főtt.~Leghátul kócmadzagon pedig~
5974 11| sétálni vitt.~Bolygék a főváros lármás utcáiban,~(Mert csak
5975 7| lennék a nagy kőhalomban,~A fővárosban, hol oly hűsen fuj a szél,~
5976 8| nem?~Nem tudta maga sem)~A fővárosnak vette, hol~Lopott, koldult
5977 8| Ekkor a magyarság három fővezére,~Lehel, Bulcsú, Botond országgyülést
5978 7| A konyha számára ád ki főzeléket,~S ex tempore pofonvágja
5979 4| Addsza - ne!”~Ilyen szépen főznek le.~...Valami jutott eszembe!~
5980 7| mit kotyvasztanod,~Hogy főzőkanál helytt most a kardot fogod.~
5981 4| Vagy más bajom esnék.”~Igy főzte a gondolatok seregét~Feje
5982 7| fejetek~Rosz bögréjében főztetek,~A sóhajtások galuskája~
5983 7| Itt táplálkozik ő a pokol főztével;~Keze, zsebe most is könyvekkel
5984 4| a török a francia népre;~Franciáknak megyünk mi segedelmére.”~„
5985 8| BEAUREPAIRE~Hogy kitelt a franciáknál~A király becsűlete:~(Mint
5986 6| vészeinkben több hajótörésem,~De Frankhon szép egét nem hagytam el.~
5987 6| névre már jogom van,~Midőn Franklin mesterségét tudám.~E korban
5988 4| DEÁKPÁLYÁM~Diligenter frequentáltam~Iskoláim egykoron,~Secundába
5989 5| FRESCO-RITORNELL~Mihelyt megpillantottalak,
5990 7| Rákóczi bátya: most szent a frígy velem,~Barátod barátom s
5991 3| bájjal aztán~A jóság is frigybe lép!~Isten, ilyet adjsza
5992 4| ohajtod, akár megveted~Uj frígyemet.~Az istenség is tehetetlen~
5993 4| KERÉNYI FRIGYESHEZ~Szerelmetes barátom, jó
5994 4| terme serényen,~S magát frígyestársának ajánlá.~Őt kedves kötelek
5995 7| Tovább ment Rákóczi a frígykötés után,~Serege kis részét
5996 4| tüzed, mely értem ége,~S frigyünknek vége, vége.~Ha eddig hozzád
5997 7| várja már.~A lyányka jó, friss, szereti a dolgot,~S oly
5998 7| Most szomorún hallgat gyér fű-koszorúzta fejével,~S várja jövendőjét,
5999 5| MILYEN FUCSA ÁLMAM...~Milyen furcsa álmam
6000 4| Nem fogja elérni;~Magasan függendnek azok,~Mint Zöld Marci.~S
6001 1| terhemet,~Habár egy élet rajta függene,~Válj lángszavakká, titkos
6002 5| sírból kivezeted.~Hosszan függenek terajtad,~Oh szép hajfürt,
6003 7| Rózsáin szemeim sokszor függének, amíg a~Messzeröpűlt lélek
6004 6| szegénység kőszikláira,~Semmint a függés bársony pamlagára. - -~Sirassa
6005 4| följegyezve vannak.~Reád függeszté hévvel esdekelve~Bágyadt
6006 6| majd megőszülök:~A falra függesztem tükör helyett~E barna fürtöt:
6007 7| Csak hogy szabad, hogy független legyek.~S elmentem volna,
6008 7| férfi vagy, légy férfi,~Függetlenségedet~A nagyvilág kincséért~Árúba
6009 5| hős: „Isten néki, császár,~Függjek koszoruként ez oszlopon. -~
6010 6| hogy nyakáról~Aranylánc függjön; s íme a helyett~Ő függ,
6011 5| meg:~Holt, hideg fán nem függnél... ölelned~Kéne élő, égő
6012 5| képed, Etelkém, halálig!~Függni fog szívemen képed, mint
6013 6| pedig~Hóhérkötélen kéne függnie. -~Igazság! alszol? vagy
6014 6| Hol apja szunnyadt. Ágya függönyét~Széttolta halkan... reszketett
6015 7| Hanem a kínszenvedések függtek~Rajta, mint akasztott emberek:~
6016 5| A fát, e szívet, melyen függtetek.~Az őszi szél, mely titeket
6017 4| Dühhel nyakon ragadtuk,~S függtünk letéphetetlenűl,~Mint a
6018 4| tünődött~Egy leharapott fül.~Az amazontermészetü Márta~
6019 8| dobbanása rémület~Az ellenség fülében!~Ismét magyar lett a magyar,~
6020 8| Morzsa kutyánk, hegyezd füled,~Hadd beszélek mostan veled,~
6021 4| szavai kedvesen hangzottak~Füleiben a jó magyar huszároknak;~
6022 4| azokat~A derék hangászi fülekbe:~„Húzd rá, Peti,~A fűzfán
6023 6| lehajlik földre a szivárvány,~S fülemben égi hangokat sugál.~Karom
6024 4| Kergesd el... a kutya~Ott űl a fülemen.~Az ember élete~Méreggel
6025 7| Egyetlen halk dongás érinti fülemet,~Tán mellém valami kis bogárka
6026 6| alszol-e már?~Hallod-e a fülemilét,~Fülemile bús énekét?~Záporeső
6027 4| egy élet~Az a komédia!”~Fülemnek ily dicsérést~Kellett hallgatnia.~„
6028 7| hat át~Testünkön lelkünk fülibe;~Szagolja csak s nem hallja
6029 4| hej a szüret! ezt mormogom~Fülig a takaró alatt.~És a szüretről
6030 4| béke barátja Bagarja~Nem füllentett, mikor azt mondá~A kevés
|