1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
8042 2| édes csók...~Az én lábam idestova tántorog;~Öleljen meg, kocsmárosné
8043 8| Szabadság lesz! ím, az ég is~Ideszegődött a földhöz,~Fegyvertárából,
8044 9| visszatérek~Az én enyéimhez,~És ideszorítom rendre valamennyit~Dobogó
8045 7| maholnap már halomra dűl.~Idétlen rom, mogorva, puszta váz,~
8046 3| téphetném azt ki földéből,~Idevaló mátkám szivéből?~Azért nem
8047 7| évek folytak el már,~Amióta idevettetett,~Hosszu kínos évek, mik
8048 6| miként varázsvessző, elő-~Idézi ama mély rejtekből lelkemet,~
8049 4| hatalom~Az emberszív felett:~Idézni egyaránt~Mosolyt vagy könnyeket.~
8050 8| csak az emlékezet által~Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.~
8051 8| Mikre akárhányszor volt időfogyasztás;~Megérdemli a szót, nem
8052 7| AZ IDŐHÖZ~Nem a terhes szekér~Alföld
8053 5| letűnt időkről.~Hej, régibb idői boldogak valának!~Háza,
8054 4| búslakodva nézi~Öreg korának szük időiben.~S én mégsem szerzem a pénzt,
8055 1| Kegyetlen a végzet; nem hagy sok időig örűlni~Minket együttlétünk
8056 7| álmodozva~A csapongó ifjuság időit,~Álmaimnak nem volt vége-hossza,~
8057 5| zúg a szél,~Közelget az időjárás ősz felé;~Ősszel szép csak
8058 5| tégedet,~Aki üdvem holt időjét~A sírból kivezeted.~Hosszan
8059 7| Szentebbek volnának boldogabb időkbe’.~A húr, mely most lantján
8060 5| maradt meg ez, mint~Bús időkből az emlékezet.~A faluknak
8061 6| Ha együtt maradnánk~Örök időkön át?~Erdőd, 1846. szeptember
8062 5| Nincsen itt tér, nincsen itt időköz,~Hogyha szárnyam fölkerekedik;~
8063 4| barátságnak~Példái valának hosszu időktől,~Most egymást marta dühödve~
8064 5| Szomorúan űl az őszi köd...~Mult időmnek szomorú emléke~Őszi ködként
8065 5| úgy a~Szegény kritikusok?~Időnként valamicske~Ezeknek is csak
8066 7| cserfája, szerelem rózsája! - -~Idősb Rákóczi György kétszáz esztendővel~
8067 7| jutalmat nyér? - -~Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,~Mint
8068 5| hogy eddig én reszkettem~Az időtől, mely most jőni fog,~De
8069 4| fejedelme~A magyar sereget ekkép idvezelte:~„Hogy mikép mertek ti szembeszállni
8070 4| észre,~S őszinte örömmel~Idvezlette, kiáltván:~„Jó napot adj
8071 5| Csókot nem adhattam~Nyájas idvezletül; mélyen vagy alattam.~Lehajtom
8072 1| szelíd ölednek enyhe édenében~Idvezűljek én.~Hervadok, teérted hullanak
8073 8| óta az.”~Mit olvasott ez ifiú belőle?~Mit gondolt ő, midőn
8074 8| szép álma életemnek!”~Az ifiúra a mennyország~Szakadt le
8075 8| nevében,~Pestnek elszánt ifjai!...-~S lelkesülés szent
8076 8| zablán tépelődve rág.~Óh ifjaink, óh én barátim,~Ti megkötött
8077 8| kincseket,~Ajándékozz meg ifjat, öreget,~Hadd gazdagodjék
8078 6| orcája?~Ki azt álmodja, hogy ifját öleli,~Az ifjút, akivel
8079 7| engem~Nemes indulatom,~Az ifju-harag;~Nem apad ki szivembül~E
8080 8| De végre fölszólalt az ifjuban~A lélek, és ezt mondta szigorún:~„
8081 7| Megmondjam-e, feleségem,~Hogy ez ifjuból mi lett?~Ne sajnáld őt,
8082 7| halál rája!”~Elindulnak az ifjúér’,~Pallost köszörűl a hóhér.~
8083 6| mezején,~Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,~S ha ajkam
8084 3| lobbant~Meleg keblén az ifjukor,~S a dal malasztos enyh
8085 8| így telék el~Gyermek- s ifjúkora.~Elmondta az irtóztató nyomort,~
8086 1| IFJÚKORI KÖLTEMÉNYEK~
8087 7| Mily szép a világ!~Vad ifjukoromnak~Szélvésze kitombolt,~Kék,
8088 1| TŰNŐDÉS~Ifjúkoromnak ébredése~Ah, oly tündéri,
8089 7| Avvagy virág vagy te, hazám ifjúsága?...~Jaj az olyan kertnek,~
8090 8| lelki szenvedéseket,~Mik ifjuságát terhelék,~S mik a nyomornál
8091 6| visszaálmodása,~A dicső, az édes ifjuságé,~Midőn rájok a hajnal mosolygott. -~
8092 4| majd a maga idejében~Az ifjusággal elröpűl.~Viszontagságos
8093 7| ez a minden jó,~Éld le ifjuságodat...~Ez rövid, s aztán meghalni?~
8094 5| szelídek és csengők valának~Ifjúságomnak első hangjai.~Akkor kedélyem
8095 4| vitéz!~Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz;~Ifjú vagyok még, az
8096 5| rápazarlod legszebb kincsedet,~Az ifjuságot: akkor elhagy, el!~Pest,
8097 6| pirúlás, végső órájokban,~Ifjuságuk visszaálmodása,~A dicső,
8098 5| hol élt egy lyányka olyan ifjuszépen,~Hogy a vidéknek vált bámult
8099 7| mégis elment gyermeked~Az ifjuval, kit szeret.~Mi volt forrása
8100 2| szókat ejtett:~„Öcsémuramnak igaza vala,~Mikoriban azt mondotta,
8101 4| Járta már a kancsó isten igazába’,~Ekkor a királynak ily
8102 6| voltál, olyan balgatag,~Vagy igazabban: oly kétségb’esett...~Kétségbeesni!...
8103 6| Mert ő kettőnké. Nincs-e igazam?”~„Hitvány fiúk”, szólt
8104 4| rohant,~S vezette gyorsan az igazgatót.~Fehér köpenyben az igazgató~
8105 7| disznót.~Néha-néha jön egy az igazijából,~Eyg kipattant szikra isten
8106 3| terhe nyom?~Akinél van, igazítsa el a bút,~Nehogy neki mutassuk
8107 4| pohár, hol a bor? tölts!~Igazmondás elhajított kő,~Hajító fejére
8108 4| szeliden mondott szavai,~„Igazolja magát kend,~Vagy akkép vágom
8109 4| hasztalan.~Mindezt szivemben igazolják~Két évi emlékezetek.~Isten
8110 4| Ily bátor szókra fakadt:~„Igazolni fogom magamat,~Nem, mintha
8111 7| gyarló emberek,~Amelybe örök igazságit~Saját kezével írta meg.~
8112 8| Igazságosnak hirdetik az istent,~Ha igazságos, úgy azt nem tehette,~Úgy
8113 8| embert, mint a másikat?~Igazságosnak hirdetik az istent,~Ha igazságos,
8114 8| oly nagy, oly mindenható ige~A nemzetben, mint az isten „
8115 7| mélyibül,~S míg súgja rémes ígéit fülembe,~Lelkem lelketlen
8116 7| lant idegét,~Mint isten igéje, világot~Alkotnak az ember
8117 7| voltam én annak tudója,~Hogy igéreteit ő híven lerója.~Kedvem kerekedett
8118 5| keresi.~Feledte Ildikó régen igéretét,~A jött-ment Kevének adta
8119 7| megállhatunk, mert itten~Az ígéretnek földe van.~Hazugság, szemtelen
8120 7| Véled ölelésem,~Oh ezt nem igéri~Még a reménység sem. -~Űzött
8121 8| jogaidra”~És teljesíté, amit ígért.~Nem a kocsmába jártak ezután~
8122 4| a jobbágyi hűséget.~Ezek igérték, hogy hűségesek lesznek,~
8123 6| egy szebb világ van.~Nem ígértük, hogy holnap eljövünk,~De
8124 8| valának,~És hirdették az ígét,~S díjok halál lett,~Csúfos
8125 3| rám nézett,~Aligha meg nem igézett!~Égő pipám kialudott,~Alvó
8126 3| hírnél, van a kincsnél~Egy igézőbb hatalom;~Mint csillagfüggés
8127 3| csókra kerül majd a sor:~Igyál tehát, ürítsd ki, mert szomjazom;~
8128 6| ott volna nyomán.~Hiába igyekeznetek!~Előttetek, mögöttetek~Nincs
8129 4| Csokonai Vitéz Mihály.~„No, ha ihatnál, hát majd ihatol,~Akad még
8130 7| Kéne meglocsolnia?~Vagy ihatnék?... nem biz a.~Telt vederrel
8131 4| No, ha ihatnál, hát majd ihatol,~Akad még bor számodra valahol,~
8132 1| Mely varázserőnek bűvös ihletése,~Ah, mi készti zengő dalra
8133 4| Csokonai Vitéz Mihály.~„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap,~
8134 4| annál meglepőbb legyen. - A~II: ÉNEKBEN~már több foglaltatik:
8135 4| végbevitelére? sat. - A~III. ÉNEKBEN~megszabadúl a fogoly,
8136 5| esdekelne,~De elvette hangját ijedelme.~A haramja lelkesen néz
8137 4| kucorgott.~Oh Hamlet! mi volt ijedésed,~Mikoron megláttad atyád
8138 4| gatyáját,~Akitől meg kelljen ijednem...~Érti-e kend ezt? -~Mind
8139 4| emberhússal élünk?”~Nagy volt ijedsége szegény magyaroknak,~Minthogy
8140 4| zsiványkapitány fenyegetésire~Meg nem ijedt hangon ily módon felele:~„
8141 7| szótalan.~Mindenki gyávának, ijedtnek tartja őt,~Csak Mária tudja,
8142 8| Dorgál ön engemet?~És ami az ijesztést illeti,~Az elcsapástól meg
8143 8| tenger,~A népek tengere;~Ijesztve eget-földet,~Szilaj hullámokat
8144 1| Szivszaggató, miket~Az ijfu látni fog.~Csók és édes
8145 7| tudna~Harci dárda ellen íjt feszíteni,~És ajkán, amely
8146 6| Megtömjéneztem Phydias csodáit,~Látám Ilissust, mint virágozott,~S Hymett
8147 4| holdvilág volt:~A kertbe illanánk,~És ott a kertben, ottan
8148 7| itt fönn a csillagvirágok illatát.~Oh melyik jó lélek ne szánná
8149 1| Pallas kertjében gyönyörűebb~Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak~
8150 8| Hulldogálnak homlokomra~Illatozó levelek.~Szerelemnek fülmiléje~
8151 7| Szép virágok színre és illatra,~Milyeket csak tündérkéz
8152 8| Tán e szellő vagy, mely illattal~Röpűl hozzám s játszik hajammal?~
8153 4| ittasan heverésznek rája;~Illatterhes szellők lanyha fuvallatja~
8154 7| fénymázas cipőkben~Lehet bejárni illedelmesen.~Hallgassatok, ti ál, hamis
8155 4| legény,~Mindjárt arszlánnak illem én.~Pest, 1844. szeptember~
8156 4| nelvét szörnyen megrongálják.~Illendőképen aki nem tud beszélni~És
8157 5| sujt, nem virágokat.~Lelkem Illés próféta, a mennybe~Száll
8158 4| felgyujtsam a házát,~Meg ne illesse kend ezt a szegény árvát.~
8159 8| lehetsz.~Föl, föl, barátom, illeszd össze lantod,~Leheld beléje
8160 4| Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,~Illeték őt nyájas enyelgő beszéddel,~
8161 5| megbocsáss,~Hogy e gúnynévvel illetélek;~Mert a jelenkor gyermekének~
8162 8| igazság szerint amennyi illetné;~Annyi az áldása, hogy alig
8163 8| beszédet?~Gyávaság vádjával kit illetnek? téged!~Tereád merik azt
8164 7| e szép kis alakot,~De őt illetni kézzel szinte nem merem,~
8165 8| úgy járt, most is meg volt illetődve,~S szólt oly érzékenyen,
8166 8| nagyobbat.~S a gazdagságot illetőleg, az~Nekem talán ingyen se
8167 7| szivéből kimenne?~Végre, amint illett, csak erőt vett magán,~S
8168 8| apáink halálával elhalt?~Illik-e még oldaladra a kard?~Magyar
8169 9| lelek virágot,~Dicső fejedre illőt, szent hazám?~De béfejezve
8170 7| mélyére lemerűlhet?~Egymáshoz illünk; a teremtés napján~Egymásnak
8171 7| ezután sem fog nekem írni az illyen-amollyan.~Írjon mindenről hosszan,
8172 7| zászlaját a~Szabadságnak Zrínyi Ilona?~A szabadság hősinek tanyája~
8173 4| ragyogása nézett:~Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;~Maga
8174 4| a kis szomszédleány,~Itt Iluskáéknál gyakran megfordúltam...”~„
8175 4| János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának mostohaanyjára.~„De, kiáltott
8176 4| jára:~Visszaemlékezett szép Iluskájára.~12~Másnap reggel a nap
8177 4| Jó hírt Iluskáról, szép Iluskájáról,~S oly régen nem látott
8178 4| Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat:~Nem is fogok bírni senkit
8179 4| piroslott az este.~Dúlt-fúlt Iluskának gonosz mostohája;~Hol marad,
8180 4| hírt mondanának,~Jó hírt Iluskáról, szép Iluskájáról,~S oly
8181 4| látott, mit látott!~Látta Iluskává válni a virágot.~Eszeveszettséggel
8182 4| betapasztjuk.~Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani,~Hogy
8183 5| zsarnokhatalom gúnykacaja.~Im, ilyek éji látományaim.~De nem
8184 5| min gondolkozál?~Én csak ilyenféléket gondoltam,~Hogy... izé...
8185 4| akadályoztatta.~János gondolatja ilyenforma vala:~„Hej Iluskám, lelkem
8186 4| költő-fia van;~Előtte minden ilyes~Dolog haszontalan.~Nem is
8187 4| mindig dorgálás a~Bér.~Már ilyesmit is gondoltam~Én:~Megverem...
8188 7| válaszát vidáman, pajkosan~Ilyeténkép mondta:~„Hol tanultam ezeket?~
8189 4| felé -~A kemencetetőre,~S ilyféle szavakkal~Terhelte meg a
8190 7| én ugy imádok,~S ki engem imád -~Mily édes az élet,~Mily
8191 5| előtted,~Hogy szeretlek, hogy imádalak?~És ezért kell oly sokat
8192 9| volna ember, kit mint~Istent imádanék,~Meghajlanék előtted~Térdem,
8193 7| Melyet nem ölel,~Melyhez imádása~Nem hajolna le vagy~Nem
8194 7| Hadd térdeljek le, hadd imádjalak!”~S utánküldém elmémet;
8195 5| van -~Hogy már régóta nem imádkozám.~Imádkozom hát; íme két
8196 5| harangja?~Mely a buzgó falut~Imádkozásra szentegyházba vonja;~Vagy
8197 8| érzemény,~Letérdepelt s imádkozék:~„Imádlak, isten; most tudom,
8198 8| fülét, fejét vakarta,~S imádkozott-e vagy káromkodott,~Nem tudni,
8199 8| hogy a tavasz közel,~S azon imádkoztak, bárcsak már mulna el;~De
8200 6| Hogy most gyülöltök? s imádkoztatok~Az emberiség boldogságaért,~
8201 4| van az átkozódásoknak...~Imádkozzál, Bandi, hogy meg ne kapjalak;~
8202 4| Ember a lelked is, atyámfia!~Imádkozzunk a bor istenéhez,~S hagyjuk
8203 1| szívem, és hervaszt.~Hő imádód s kedvelőd elhagytad,~Szívedet
8204 5| viráglyánykákhoz jőnek az imádók,~Égő szenvedéllyel jőnek
8205 7| szeretem, hőn szeretem, imádom~Gyalázatában is nemzetemet!~
8206 9| a nesz~Egy szabad nemzet imádsága lesz!~Meg kell, hogy érjem
8207 5| IMÁDSÁGOM~Elkárhozástól félt szegény
8208 8| szállunk,~Mondjunk el egy imádságot,~És mi légyen az imádság?~
8209 6| Embert szerettünk és istent imádtunk;~Akármikor jött a szegény,
8210 4| összeroskadó kebel~Végső imája:~Áldás a honra, istenem~
8211 7| hullámzó kebele,~Másik kezemben imakönyvem: a~Szabadságháborúk története!~
8212 4| A nép pedig, amely esti imára~Gyűlekezett a szentegyházba,
8213 7| Egykor szük volt a föld, s imé most~Elég tág e kicsiny
8214 7| törökök annyiszor kergettek.~S immáron ismervén a háznak mivoltát,~
8215 4| Szerelemhistória,~Talán jobb lesz in aeternum~Sub rosa maradnia.~
8216 4| szinében.~„Hát kendnek tán az inába~Szállt a bátorsága?”~Kérdi
8217 4| tette irányát,~S könnyü inakkal iramlott~Az öregbírói lakáshoz,~
8218 8| Két tolvaj a jövő s mult,~Incselkednek veled,~Hogy szépszerén magokra~
8219 1| És haj fordít a kockán~Az inda-végezet,~És haj a magyaroknak~Romlása
8220 4| Lengyelek földéről pedig Indiába;~Franciaország és India
8221 5| érdemes.~Mig tiszteletre indit öregséged,~Szeretnem kell
8222 8| Beűlnek a hintóba, a kocsis~Indítja lovait, rohan...~Ott benn
8223 8| Nem indultok meg, könnyeim~Indítsanak meg... e könyűk~Szivem vérének
8224 7| Nyílsebes gondolatunk,~Késő indulánk utánad,~De sarkantyúzd paripádat,~
8225 4| mentek, s beszállásozának,~Induláskor gyakran sírtak a leányok.~
8226 7| szándékomat tanítóm,~S az indulásnak napján elfogott,~És rám
8227 9| annyi jön el.”~S összeálltak indulásra készen~Az ujoncok falu közepében,~
8228 8| becsülettől soha el ne térj~Sem indulatból, sem pedig dijért,~Szeresd
8229 1| borongva, majd derengve kelnek,~Indulatcsatáit a zajló kebelnek,~Ah! ki
8230 5| tüstént megszeretém.~„Kigyúlt indúlatommal~Ebéd után azonnal~Kirontok!”
8231 4| kaput.~Kapu előtt állt az indulatos gazda,~Szokás szerint a
8232 8| Ha épen kedved van lázas indulatra,~Válassz érdemesebb tárgyat
8233 6| tündökölnek;~Hanem akkor már indulhat~Temetésemre a pap,~Mert
8234 7| lettem!~Mondják: „menj, indulj holnap, ha virad.~Szülőfölded
8235 6| már indulnom is kéne!~Hogy induljak? hova menjek, ha nem látok?~
8236 8| Az diadalmaskodni fog.~Induljatok~Százezerével, miljomával~
8237 6| győzött Thrasybul!~Menjünk, induljunk, készen áll a sajka.~Tenger,
8238 6| fénye,~Hej pedig talán már indulnom is kéne!~Hogy induljak?
8239 1| ébred a huszár;~Lóra pattan, induló zeng,~S messze föld fogadja
8240 4| kis~Esti csillag mégyen.~Indulóban vagyok én is,~S nem megyek
8241 6| valamelyik árok.~De mégis indulok... állj elém, menyecske,~
8242 3| Kivánatos a tavasz éke nekem,~Indúlok is olykor örűlni virághoz;~
8243 6| kacagányul vetnek vállaikra,~Ha indulóra a kürt megriad.~Ottan hevernek
8244 8| AZ ÉV VÉGÉN~Indulsz, pályavégezett év,~Menj...
8245 8| istenem, ha szavaimra~Nem indultok meg, könnyeim~Indítsanak
8246 5| ott egymásnak,~S egyszerre indulunk, ha ébresztő szava~Zeng
8247 4| sírom nyúgalom helye.~Ebből indulva, nem hogy meglegyen,~De
8248 4| occasióm akadt:~Kutyáliter infestáltam~E jó dominusokat.~Egynek
8249 8| mennydörgéstül~Tőből meg fognak ingani,~Ha összevesz, mint négy
8250 6| fejfánknál a lég halkan ingat...~Szalkszentmárton, 1846.
8251 6| szikla alakúl:~A fergeteg sem ingathatja meg!~Fontoljuk ezt meg,
8252 6| hazában olyan sok jeles~Sírján ingatja vándor fuvalom~A feledésnek
8253 6| hegyek tetején sziklákat ingatott.~Hol most e vad fiú?...
8254 7| Lobogó gatyádat, lobogó ingedet?~Szép menyecskék varrták
8255 4| Gyócs a gatyám, patyolat az ingem.~Nem vettem, a rózsám varrta
8256 7| azért is,~Ha mindjárt az ingemért is!”~Megint jőnek, kopogtatnak:~„
8257 5| Mióta van, hogy meri ingerelni~A hős oroszlánt a hitvány
8258 4| szám? -~Istentelen legye!~Ingerkedik velem...~Kergesd el... a
8259 4| kiskiráj, kényösen,~Borjúszájas ingöm lobog szélösen,~Süvegöm
8260 7| azért, hogy repedez,~Hogy ingófélben van? semmit sem teszen ez!~
8261 8| a szomszédcsillagok,~Az ingoványnak undok férgei~Borították
8262 4| nékem volnál, oh pohár!~Innál belőlem véges-végtelen.~
8263 5| Megsiketűlt és eldőlt... innenonnan~Kilencszáz éve, s még föl
8264 4| kiáltsa lelkesedve~A magasztos innepen:~„Elfogadjuk, bármi durva,~
8265 4| százfelé szakadt,~Egyesítve innepénél~A különvált ágakat.~Millió
8266 4| Nagyszerűen űljük e föl-~Támadási innepet!~Nemzetünk, e nagy folyó,
8267 8| lesz semmi baj,~Lesz enned, innod és ruhád...~Ellenben ócska
8268 3| sem ad?~Bánatomban le kell innom magamat.~Az irgalmát, ide
8269 3| ölében;~Ákácai lombja rezegve inog,~Hintázza az est fuvalomja
8270 8| kezét nyalják.~De a trónus inogni kezd...~Földindulás okozza
8271 1| akár emelnek,~Akár nyomor s inségbe döntnek át,~Míg a koporsó
8272 4| fagy végre engedett.~Ez ínségben csak az vigasztala,~Hogy
8273 8| kép, melyre miljom élet~Insége és fájdalma van lefestve.~
8274 7| fák mögé,~Azért-e, hogy inséged födjed el?~Fogadj be, kis
8275 4| Hogy ennél már nagyobb inségem is vala.~Pest, 1844. július-augusztus~
8276 4| a rosz pára,~Mert jutott inséges koldusok botjára.~Aztán
8277 7| mindenfelől csak~Megvetést és inséget lát.~Nem féljetek, szegény
8278 4| küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel.”~A vezér azt mondá vigasztalására:~„
8279 1| öledbe fejem;~Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,~
8280 3| nyögé- nem tudni, hol? -~Az inségterhes életet.~Egy újabb nemzedék
8281 6| Láthattam, hogy felém kezével inte.~Megyek! mondám, s a bérc
8282 4| elválik.”~Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki tovább nem
8283 4| Fehér nyakok mig bókot integet~A vízbe néző hold sugárinak.~
8284 7| tán senki más nem,~Hogyha intél, én szót fogadék,~Mentem
8285 4| poesisból is ebbe~Estem inter alia;~Absurdum pedig, de
8286 7| a~Virágoknak anyám,~Szép intését mintha~Még most is hallanám:~„
8287 6| véres, megvagdalt alakja.~Intett kezével, hogy távozzanak;~
8288 8| után az ég be nem fogadja.~Intette, kérte őket, hogy~Javuljanak,
8289 4| királyhoz ilyen tanácsot intéze:~„Nem, kegyelmes király!
8290 4| nevezetnek megfelelőleg~Intézé tette irányát,~S könnyü
8291 8| Az ember életét isten úgy intézi,~Hogy az idő nem áll, de
8292 4| vitézül nekirohana.~Igy intéznek bátor lépteket~Faluvégtől
8293 4| ily szókat láta helyesnek~Intézni a késedezőhöz~Bátoritásnak
8294 4| szánakozás.~A király e szókat intézte hozzája:~„Nem erőltetlek
8295 4| De ha megkondúl?~Majd úgy intézzük a dolgot,~Hogy szólni ne
8296 4| menvén, ugrándozik.~Hiába inti őt Szentpéteri:~„Kari,~Vigyázz!~
8297 8| be még,~Hallgassátok ki intő szózatom...~Egy ember szól,
8298 7| fitymáljuk ezt az orrot, melyet~Invalidussá ily nagy és szent dolog
8299 4| Akinek én sehogy sem voltam ínyére.~Hej, amikor engem az otthon
8300 7| súlya,~Amellyel engemet~Ipam s napam magoktól~Eleresztettenek.~
8301 7| bánt, menj a patikába, s iparkodj~Meggyógyulni, fiam, s aztán
8302 8| megbecsűlje kend magát,~Iparkodjék, ne legyen ám~Tojás szűkében
8303 6| meg nem leljük egymást.~Iparkodjunk. A század viselős,~Születni
8304 8| fenekét nem lelik, akárhogy~Iparkodnak... ujra megtelik, ha már
8305 9| honvéd-nevezet!~Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni~Ezt a szép
8306 8| Én a sorbul kiöregedem,~Iparkodni fogsz túltenni rajtam,~Vagy
8307 9| megérdemelni~Ezt a szép nagy nevet?~Iparkodom teljes szivembül, oh hazám,~
8308 8| kapitány,~Az ő kapitányok,~Ez iparkodott nagy~Sebesen utánok:~„Álljatok,
8309 1| tanító úr, ki fáradhatatlan iparral~A tudományokban jártassá
8310 1| gyüjteni képes~S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben~
8311 8| vannak a martírok,~S belé irá a Szilveszter nevet.~12~
8312 6| ODANÉZZETEK!~Odanézzetek!~Csatára iramlik a fergeteg;~Paripája a szél,
8313 3| reátok, ligetemben~Odább iramló csermelyek!~Utaitokon a
8314 11| Illeti fürti közé s illan iramva megint...~Róza, ne fuss!
8315 6| levelet,~Mit diadalmas őseink írának,~Szivök vérébe mártván kardjokat?~
8316 1| lányt,~Nem hidegen~Már szűm iránt;~Hozzám voná~A szerelem,~
8317 4| tüdőhöz,~Lön az égi hatalmak irántami hajlandóságából~A széles
8318 8| De miért tőlem e figyelem irántok?...~Nyujtogassátok rám a
8319 8| mennyit kértünk~Titeket,~Hogy irántunk emberiek~Legyetek,~Vegyetek
8320 6| kétes utat,~Mely röptük iránya,~Melyet hasitottanak egyre
8321 4| tüzet~János vitéz s annak irányán sietett.~Mikor János vitéz
8322 4| megfelelőleg~Intézé tette irányát,~S könnyü inakkal iramlott~
8323 8| Amerre szép táj csalta, arra~Irányozá lépéseit.~Megbámulá a síkot
8324 4| tenyerű Fejenagynak~Lelke, s irányt,~Mikor e szók érinték füle
8325 8| engem,~Lelkembe tette az iránytűt,~Amerre ez vezet, megyek. -~
8326 7| sem hagy békét az átkozott irás!~Istennek hála, hogy csak
8327 8| Nagy idők. Beteljesült az Írás~Jósolatja: egy nyáj, egy
8328 5| hiszed, hogy tettben és irásban~Engem aggódásnak férge rág,~
8329 4| Felelnem kelle - hát az~Irást abban hagyám.~És vége-hossza
8330 8| nem feledte.~Előbb tudá az írást-olvasást,~Mint a nagyságos úrfi.~
8331 8| szűrös-gubás embereknek;~Hisz az írástudók jobban tudják magok,~Mint
8332 8| hogy én itt mostanság~Nem írástudóknak, nem az úri rendnek,~De
8333 8| egy-egy betű volt,~És ilyen írat lett a sok betűből:~„Mi
8334 4| Egyszerű fejfámra~Csak egy sort íratok;~Fekete betűkkel~Ez lesz
8335 7| Lohátról olvasta a hölgy az iratot.~Jó, hogy meg nem láták
8336 3| le kell innom magamat.~Az irgalmát, ide avval a borral!~A bú
8337 5| És azután foglyodnak~Oly irgalomtalan fojtogatója!~Véremből már
8338 5| te élő eltemettetett!~Ki írhatná le gyötrelmeidet?~Megszűnt
8339 1| istennője van.~„Ti ablaki fölött~Irígy őrkárpitok!~Pillantanom
8340 5| Hogy annyi a bolondja és irígye?~Van-e, van-e, ki nem sovárg
8341 6| ezt el!~Tele van a világ irígyekkel.~Legtüzesebb bor a szép
8342 4| melyet tőlem minden kántor irígyel.~És hogy férfi legyen,~Méltó
8343 8| barátságot, amelyet kötének,~Irígyelé, hogy a kutya~A gyermeket
8344 7| állapotját~Még a boldogok is~Irigyelni fogják!~Pest, 1847. április~
8345 8| volt vele!~A vén anyó már irígyelni kezdé~A barátságot, amelyet
8346 7| Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem~Sorsáért a napot,~A föld
8347 1| Jött és látta Eos bájait; irigyelve pirúla,~S a fák lombi fölé
8348 1| BUCSÚ~Irígyen a sors boldogságom ellen,~
8349 1| a mennyek áldjanak!~O én irígylendő, szegény és~Mégis gazdag
8350 8| dicsőség,~Amelyet tőlem úgy irígylenek.~Engem talál az első napsugár~
8351 5| csak az emberek közt~Van irigység és kajánkodás.~Csalatkoztam!
8352 4| csaplárné ezt megirigyelte,~Irígységből a leányt elverte,~Elverte
8353 7| Fegyveres úr álljon ki a gátra,~Irja meg levelét... de mi hagyjuk
8354 7| ember ezt mind, mind hiába írja!~Kínos fáradságom nagy potyára
8355 4| ez az ostoba falusi nép!~Irják, hogy majd feljőnek Pestre.
8356 8| koldulok,~Mint egy betűt írjak, mi nem~Lelkem forrásából
8357 7| futó pillantatára. -~Így írják le őt nekem,~Így beszéle
8358 7| írni az illyen-amollyan.~Írjon mindenről hosszan, de kivált,
8359 7| voltak a levélben,~De ki írná le azt, leírni ki tudná:~
8360 4| Magyarországban~Sokan, de nem írnak úgy, mint hajdanában~A kegyelmetek
8361 4| Elvetném tollamat, nem írnék, bárha lenne~Minden vonásomért
8362 7| Akinek levelet kell még ma írnia,~S a dolog sürgetős, nincs
8363 7| hideg veríték verte ki.~Írnom kellett volna... írni erőtettek...~
8364 7| mit nekünk a nyelv, mit az irodalom!~Ez csak haszontalan cifra
8365 4| művelt egy személy,~Még az irodalomról is beszél.~Könyvtára van
8366 7| éjszakát!~Mint napszámos nyúlok iróeszközömhöz,~Aki a sátánnak elalkudta
8367 7| eszméletét.~És a porkolábtól iróeszközt kére,~Írt, s ily szókkal
8368 4| bornak~Edénye kiürűlt,~Én írogatni kezdtem,~Ő meg nyugonni
8369 5| EGY FIATAL ÍRÓHOZ~Üdvezellek, ifjú pályatárs,~
8370 7| ARANY JÁNOSHOZ~TOLDI írójához elküldöm lelkemet~Meleg
8371 8| Majdnem összeroskadott.~A rab írót oly örömmel~S diadallal
8372 8| bélyege...~Ah, kiesik az írótoll kezembül:~Szegény Gilbert,
8373 4| örök betűit~Török vérrel irta be.~Hej, az volt ám még
8374 8| voltál a nemzet költője?~Te írtad azt a Szózatot,~Mely szólt
8375 8| azt ki szabad, azt ki kell irtani!~„Oh szent szabadság, érted
8376 4| között, magányosan!~Lám, irtózám a házasságtól,~Mondám, hogy
8377 7| levelek, s én iszonyuképen~Irtózom tőlök; tán mert én nem tudok
8378 7| pedig már közel,~És az út irtóztatóan sáros.~Én ugyan próféta
8379 8| tőr, hol van a kard, amely~Irtóztatóbb, gyötrelmesebb~Sebet vón
8380 8| terhelék,~S mik a nyomornál még irtóztatóbbak;~S amint lenézett életébe,
8381 5| ÁLMAIM~Irtóztatók koronként álmaim.~Az éjjel
8382 8| hogy el kell enyésznünk,~Irtsanak ki hát ezen világból!...~
8383 6| beszédeket,~Mikre Lidi csak ugy irult-pirult,~Szilaj Pista mérgében majd
8384 4| tanítók~Bottal a költészetet,~Iskolai szabályoknak~Lelkem sosem
8385 8| néki~Nevet szerzett még iskoláiban,~S midőn e pályát végezé,~
8386 4| Diligenter frequentáltam~Iskoláim egykoron,~Secundába ponált
8387 7| érném ésszel...~Éljenek az iskolák!”~Ez komor tanya,~Ahová
8388 8| hogy~Tanúlj, végezd az iskolákat,~Különben én~Megátkozlak
8389 7| mesterkezekkel pengeted.~Az iskolákban nem tanulni, hiába,~Ilyet...
8390 8| szivén.~Túl volt immár az iskolákon,~Régen kijárta azokat,~És
8391 7| fiú,~Tizenöt éves; és az iskolázás~Rám nézve nyűg volt, nagy
8392 4| ismét beszédét mellette:~„Ismer-e még engem? nem is ismer
8393 7| ringatott.~De te erőd nem ismered, s ki bízzék~A harcosban,
8394 8| költő-lelket semmisítni meg!~Nem ismeréd tán küldetésedet?~Szent
8395 5| A JEGYGYÜRŰ~„Isméred e gyürűt?~Aranymives barátom!”~- ‘
8396 7| tanyát már~Majd magok sem ismerék.~Mindne tiszta, fényes,
8397 5| Aranymives barátom!”~- ‘Ismerém jól, uram.~E gyűrüt én csináltam;~
8398 5| Csalódás nem megy, nem mehet;~Ismérem én jól e szemek sugárát,~
8399 8| Nem kiáltott rád a lelk’ismeret,~Midőn rátetted gyilkos
8400 8| beverje,~Azt el nem birná lelk’isméretem.”~És visszaballagott a jó
8401 6| zseben~Keresztülment lelk’ismeretesen:~Amit talált, szépen ki
8402 8| évei,~Azokkal szaporodtak~Isméreti,~Mint a szarvas szarván
8403 8| ismerhetnéd~Már feleségemet,~Ismerheted lelkét,~Ezt a ritka lelket,~
8404 8| Engemet féltened,~Hiszen ismerhetnéd~Már feleségemet,~Ismerheted
8405 7| kerültél eddig?~Csak nevedről ismerhettelek,~Azt tudám csak, hogy Örömnek
8406 8| Ők az elvet hirből sem ismérik,~És a haza? kemény mostohájok,~
8407 4| ingerkedjetek velem!~Nem ismeritek a természetem.~Ha föltámad
8408 7| nőjetek,~Hogy a szerelmet ismerjétek~És azt megénekelhessétek. -~
8409 9| Saját népe könnyét!~Jőjetek! ismerjük már egymást, ti futtok,~
8410 9| minden dühödet,~Hogy ne ismerjünk könyörületet,~Mig e gazok~
8411 5| meg, hogy ezen kar által~Ismerkedjetek meg a méltó halállal!~Nem
8412 3| rám ismernek.~Pedig ha rám ismernének?~Legalább is felkötnének.~
8413 8| sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.~A családfő ott fenn ül
8414 7| Külsőképen immár táblabíró urat~Ismernők, most már csak a belseje
8415 7| rajta~A félelmet hírből sem ismerő remény.~Messze látszott
8416 4| a vendéglőkbe~Bekullog ismerősihez,~S egy-egy falatka innen,
8417 3| hágott.~...Szép hazámba ismerősök mennek;~Jó anyámnak tőlök
8418 8| embert,~De nem lelt köztök ismerősöket.~Tán új lakók valának, vagy
8419 4| szüretremenőkre,~Azok sem ismertek a megérkezőre;~A falu hosszában
8420 4| hogy eddig csak szamarat ismértem,~Mivelhogy juhászság volt
8421 4| tündérleányok~Halált nem ismerve élnek boldogságnak;~Nem
8422 8| kiszenvedék, isten veled!”~Ismételé a hallott szavakat,~„Ezt
8423 8| reményeinek özvegye,~S én ismétlem, számlálva szenvedésim:~
8424 4| s ami több: roszak.~Az ispán urtól őzcombot kapánk,~A
8425 8| Kivertetek minket,~És eszitek és isszátok~Testünket, vérünket.~De
8426 7| rajta.~Nem nevelték benn az istállóban,~Nem is igen járt az iskolába;~
8427 7| Jobbra a cselédház, az istállók balra,~Középütt egy almafa
8428 5| nem is tett egyebet,~Az istálóból négy tátost kivezetett.~
8429 8| Nincsen rászorulva senki istápjára,~Annak okáért hadd űljön
8430 5| szokásom,~Hogy az igazságot isten-~S embernek szemébe vágom.~
8431 8| Képzetemben minden hangja~Egy-egy isten-álmat költ.~Szerelemnek poharában~
8432 7| hat-vágás apád,~Hogy ily isten-csapástól~Menekjék a család.~És amidőn
8433 8| Pedig még hátra van egy nagy isten-éltess’,~Mit el nem hagyhatok,
8434 7| zsoldosi,~De önzés nélkül, isten-ihletésből,~Mint hajdanában az apostolok!~
8435 8| Papucs alatt szuszogott az~Isten-teremtette;~Felesége tartotta az~Ország
8436 8| bérkocsisnak sem kellett egyéb,~Az istenáldást odatette szépen~A kocsma
8437 6| földi lyány.~Szeretek én egy istenasszonyt.~Egy számkiűzött istennőt:~
8438 1| fényesítni oly nehéz~Az istenátkozta.~„Hej, jobb volna most koholni
8439 9| háromszáz esztendeig mint~Nehéz istenátok.~Hanem hiszen ezt a földet
8440 1| lángolók!!~Ily álmakat adjatok, isteneim,~És marhat a fájdalom, a
8441 6| vóna~Százféle mesét,~Eget, isteneket,~Pokolt és ördögöket~Gondolni
8442 5| hordom terhedet,~Mint az istenember a keresztfát,~Melyen aztán
8443 8| pacsírta fönn a kék magasban~Istenének és magának zeng.~Önmagától
8444 8| forgott.~Meg is javúlt, istenes szándékból~Megtéríté papok
8445 3| nyomornak embere!~Kit sujtoló istenharag~Ily könyöretlen megvere?’~
8446 6| lerázta,~Nem tudsz még örülni~Istenigazába’.~Örülj, örülj, szivem!~
8447 7| kis kertben nézek szét,~S isteníge gyanánt szívom az illatot.~
8448 1| És hervad a fantázia,~Az istenítő boldogságnak~Ekkép ki kelle
8449 8| bennlakókat vallja boldogoknak~És istenítse, akik épitették!~Pest, 1848.
8450 8| ajtót bézárnák előtted;~Az istennel társalkodol,~S ha nagyurat
8451 8| megy ottan, aki~Kisebb az istennél, azonban~Magát nagyobbnak
8452 9| Az a sok jó, mit e két istennő~Tett és még tenni fog velem.~
8453 1| A kedves hely felé,~Hol istennője van.~„Ti ablaki fölött~Irígy
8454 6| istenasszonyt.~Egy számkiűzött istennőt:~A szabadságot. Fájdalom,
8455 4| van is, lösz is, hiszöm istenöm,~Míg utast lát a pusztába
8456 7| magamnak szedni, mit az óra ád,~Istenre bízván más búját, baját... -~
8457 5| szabadság, te vagy lelkem istensége!~Szabadság, istenem, még
8458 5| Hálából e szív, örök tüzével,~Istenséged szent oltára lesz.~Oh leányka,
8459 8| Oh minden égnek minden istenségi!~Ilyen mélyen hajolt magas
8460 1| elérhetetlen égmagas tetőkön~Istenszép alakkal rózsafényben áll,~
8461 7| más,~Mint a legsötétebb~Istentagadás.~A kétségb’esés pokoli hang,~
8462 4| csúfjára?~Lopod a napot és istentelenkedel...~Nézze meg az ember...
8463 4| fölkapaszkodott,~S nagy istentelenséget láthatott:~Mert amint aztán
8464 8| orditoztok diadalt,~Hűhóztok istentelenűl.~Hohó, lassabban egy kicsit~
8465 4| sírba vinni~Fog.~ Furcsa istenteremtése~Ő!~Reszketek, ha közelembe~
8466 8| szörnyen jó ember volt az~Istenteremtette.~Olyan jó tanító volt ő,~
8467 5| égiháborúnak zeng koronként~Istentiszteletre buzdító szózatja.~És az
8468 8| Egytől-egyik mind megveszett,~Istentül elrugaszkodott, az~Ördögnek
8469 1| könyűid, bánatid.”~Én ezáltal istenülve lettem,~És keserves sorsom
8470 8| reggeli imádság fejében~Istenünknek vérrel áldozunk.~Álmainkban~
8471 11| kegyed;~S karjaidon más istenűlne~Téged imádó Dalma helyett:~
8472 8| javában.~Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,~Aki ott az elsők
8473 8| kezében,~Vitéz Hédervári Kont Istvánnak fejét,~S véle egyetemben
8474 8| Piroslik ím az ablak,~Mint az iszákos ember orra.~A bérkocsisnak
8475 8| Reng a gálya...~Vitorlája~Iszaposan összetépve~A kormányos szíve
8476 4| Tiszta vizét is~Bémocskolja iszappal,~A hóra sarat hány,~És...
8477 7| ha beballag kend, bátya,~Iszogatni a csárdába,~Legyen gondja
8478 6| annyi könnyet s annyi vért iszol?~Szalkszentmárton, 1846.
8479 4| Egymást kaszabolja,~Hogy nézni iszony.~Potyognak az emberek,~Mint
8480 7| az ágyán fölül,~Harag és iszonyat lángol szemeibül:~„Borzadalmas
8481 7| ott van alatta,~Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök~
8482 1| Mind harcszomjas legények.~Iszonyterhes lön a csata!~Vérnek patakja
8483 8| világvégéig az lesz,~Vagy iszonyúan és dicsőn~Mind, mind egy
8484 8| amily cudar és iszonyú,~Iszonyúbb legyen érte az égi boszú!~
8485 4| az, amit megiszom,~Annál iszonyúbban szomjazom.~Mért nem tesz
8486 7| mint az okos levelek, s én iszonyuképen~Irtózom tőlök; tán mert
8487 7| aztán borzadjatok,~Mert iszonyúságos az, amit hallotok!~Oly fiatal
8488 3| kedvmag vetve.~Hát azért iszunk mi mindig,~Meg sem állunk
8489 4| lelkemet~Művészetednek édes italával.~Megénekellek... ámbár vakmerőség~
8490 4| harapni lehet.~Hanem még italhoz is furcsán jutottak:~Ha
8491 8| taglójával kapuját betörte,~Szép Itáliába zászlós Bulcsú lejárt,~Tengerek
8492 8| kinn az udvaron,~Lovait itatj’ a kocsis éjszakára.~Húzzák
8493 5| hölgy bevágott vagy két itce bort.~Hanem dicséretére
8494 8| tekintete,~Mint az isten itélete.~Szólna Zsigmond: „végezd,
8495 4| Életem is!...~Itt várom itéletemet;~Most, rögtön, ezennel~Mondja
8496 5| megteremtésétől~Szállok a végső itéletig.~S így ha mennyet és poklot
8497 7| meggyulladt s ugy égett,~Mint itéletkor majd az isten világa.~Meghajtá
8498 5| hogy ne ébresszen föl~Az ítéletkor se engemet;~Jobb itt lenn
8499 8| folyam zugása~S a mennydörgés itéletnap rivalma...~Vagy ott a puszták
8500 4| titeket sem más,~Majd csak az itéletnapi trombitálás!~Élete gyertyáját
8501 7| ott leszünk tán~Már az itéletnapon is. -~Hej, alföld, alföld,
8502 8| szent háborúra,~Föl az utósó ítéletre, föl!~A századok hiába birkozának~
8503 8| napjaitokat.~Majd halljátok a nagy ítéletszót~Attól, aki mindenkit birál...~
8504 7| Szükségből vagyok csak itten?~Ne itélj meg, százszor jöttem volna,~
8505 7| Akármit huhognak, akármint itélnek~A magányos baglyok, szomorú
8506 8| őseid.~Egy ezredév néz ránk itélő szemmel~Atillától egész
8507 7| nem, sohasem!~Az isten ítélőszékénél,~Még ott sem mondok egyebet:~„
8508 8| becsét,~S felőle helyesen itélt,~Ki volt ez?... a kastély
8509 8| szólott - mindnyá’n úgy itéltek -~Ki azt tanácsolta, hogy
8510 7| Bor lesz ez, bor! ilyet ittak~Az olympi istenek,~S én,
8511 4| virágnyoszolyája,~Örömtől ittasan heverésznek rája;~Illatterhes
8512 4| mint a költemény hőse. - A~IV. ÉNEKBEN~a szörnyű dolgok
8513 4| használta~(Mosdásra), de meg nem ivá.~Nagyon szüken termett tavaly~
8514 4| bőgő sánta huzója -~Mind ivadéki~A hősi seregnek,~Mely hajdan
8515 8| Szemem megromlott satnya ivadékot,~Egy pusztulásnak indult
8516 6| vén Panarddal én együtt ivám.~Bor és dicsőség s szerelem
8517 4| IVÁS KÖZBEN~Hányadik már a pohár?...
8518 2| előttem hű vezér?~A menny ivén ugyan fölöttem~Ragyognak
8519 5| akar, de csak dűledez,~Mint ivója, kiben sok a szesz!~Födele
8520 1| tetejére, Sysiph,~Nem forog Ixion, Tantalnak szomja csillapszik:~
8521 7| menjünk: egykor én is,~Én is iy földönfutó valék.~Míg kifáradt,
8522 4| bátorságom oda-~Vész.~Három izben volt már félig~Holt;~Jaj
8523 4| aztán sihederré lettem,~S izegni-mozogni elkezdett a szivem!~Csak
8524 4| okát,~Én, kit földöntúli izék~Földöntúli izékbe avattak.~
8525 4| földöntúli izék~Földöntúli izékbe avattak.~Ez vésznek előjele,~
8526 7| hallom,~Még csak nem is izen.~Hát ily hamar felejt, ily~
8527 7| Veselényinek irj vagy izenj, ha izensz,~Mert, ki előtted
8528 3| mennek;~Jó anyámnak tőlök mit izenjek?~Szóljatok be, földiek,
8529 8| hazánkat!...~Hadat nekünk ők izennek,~Kik egy nyúlra heten mennek.~
8530 7| Veselényinek irj vagy izenj, ha izensz,~Mert, ki előtted volt,
8531 4| akadt,~És egy követ által izent nekik hadat.~Visszajött
8532 2| ölén~Az anyatejnek mézét ízlelém:~Vidám napod mosolyg ismét
8533 1| VÁLTOZÓ ÍZLÉS~Mint szerettem a cseresznyét~
8534 4| háborog;~Van azért, ki ép izléssel~Üdvezelve jön elém.~A korláttalan
8535 4| szanaszerte;~Egy villám a hajót izről porrá törte.~Látszik a hajónak
8536 4| különben száraz ebédünket~Ízről porrá morzsolt testeddel
8537 5| kenyér.~Itthon sokkal jobb ízü énnekem~A fekete, mint máshol
8538 1| végezé,~Jer, és törűld le izzadásom,~S teríts fel, drága nő.~
8539 8| haza? kemény mostohájok,~Izzadásuk díjában nekik csak~Kenyeret
8540 1| Gondoljuk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt,~A tudományoknak kimeríthetetlen
8541 7| Villogtattam a hatalmas~Gyíklesőt.~Izzadtam a dicső borju-~Bőr alatt,~
8542 1| Nincsen messze már a part;~Bár izzadva, férfiszívvel~Mi kiálljuk
8543 1| kalapácsot~És szöget, mit izzadván kovácsolt,~Hány a sátor
|