1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
9048 8| akkor,~Soha el nem váltak a kardmarkolattol,~Egyfelől őrizték a megszerzett
9049 6| Szerencsétlen te, szerencsétlen~Kardoddal hol találkozál!~Csörgess,
9050 5| mostan a magyarokat.~Éles kardokkal, szélvészrohanással~A németek
9051 8| Fényes boldogságunk!~De az én kardomnak~Ez sehogysem tetszik,~Ránk
9052 8| Lelkemen a bosszuállás,~Kardomon halál van;~Föl, barátim,
9053 4| Hogyha nem egyébtől:~A kardomról rája feccsent~Ellenség vérétől.’~
9054 8| kigyuladt,~Kezed ott van a kardon, a markolaton...~Ki fog
9055 6| azon~Kompolti Péter jött be kardosan.~„Gedő uram, szép jóestét
9056 7| forgatott,~Mostan félt a kardtól, bár hüvelyében volt.~Marsból
9057 8| Budára a királyhoz,~Tegyük kardunkat lábához,~Hadd vegye el életünket,~
9058 8| világkezdet óta;~A faluház előtt karéjba~Állottak, és az ifju jegyzőt~
9059 7| olyan életért,~Amely beillik kárhozatnak is,~Ha nem nyer semmi bért.~
9060 8| érzeménye,~Mely édesebb a kárhozatnál,~Az ilyen vakmerőt,~Az ilyen
9061 6| állsz megfejthetetlenűl;~Kárhozatom? üdvességem?~Egyik a kettő
9062 8| az elsők közt lehetnél,~S kárhozatos lomhaságod által~Mindig
9063 8| Rabok voltunk mostanáig,~Kárhozottak ősapáink,~Kik szabadon éltek-haltak,~
9064 4| dicsőség tölgykoszorújáról?~Ne kárhoztassuk a jámbort!~A gondviselésnek~
9065 4| Hiába inti őt Szentpéteri:~„Kari,~Vigyázz!~Kedved majd követendi
9066 7| De mért kivánkoznám ki e karikából,~Midőn minden gyönyör ide
9067 8| Melyet eddig láncotok~Égető karikájában~Kínosan sirattatok.~Szabad
9068 7| paripák,~Csattog-pattog a karikás.~Jön a csikós a csárdából,~
9069 7| Bátorság van a szemében,~Karikás-ostor kezében.~Csak jön, csak
9070 4| támaszkodott,~Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszőrű subáját
9071 7| S nem fognád forróbban karjaidba zárni.~Édes barátom!...
9072 5| elfeledni kínos ifjuságom,~Hagyd karjaidban ujra látnom~Ragyogni boldog
9073 11| másra szállna kegyed;~S karjaidon más istenűlne~Téged imádó
9074 7| falaink,~Megmutatjuk azt, hogy karjaink erősek.~Eldőlhet a sánc,
9075 4| Mint valóban jó atyánk,~Karjait kiterjesztendi,~És az áldást
9076 7| repkény volna,~Elnyuló zöld karjaival~Homlokomra folyna.~Lennék
9077 4| hagyott a földön, felvett a karjára,~És hazafelé ezt gondolta
9078 9| apám s anyám nyujtaná ki karját...~Tán fölemelkedtek halotti
9079 5| összetűztél,~Te általad váltig karmoltatom...~Mióta van, hogy meri
9080 1| majd ha a végzet kiszakaszt karodból~Engem; olvasván ezeket,
9081 8| illik ez,~Illik hozzád ily káröröm?~Nem, ez nem illik, s én
9082 8| ősz ember végigtekinte a~Kárörvendő szilaj tömeg során, és~Sajnálkozó
9083 4| utálta,~Mégcsak a varju sem károgott utána.~Sötétség országa
9084 8| zajos tábort ütött.~Csunyául károgtak, szidták az urakat,~Hogy
9085 6| Magam vagyok, mint a szőlő karója,~Melyről leszáradt a zöld
9086 3| rebege:~‘Halál, ne vidd el őt karomból,~Ne vidd korán el a fiut;~
9087 8| tud,~Tud elcsábítani. -~Káromkodó fenyegetéssel~Hagyá el az
9088 3| pityeregjen.~Én egy nagyot káromkodom,~Úgy csillapul a haragom.~
9089 8| ne káromoljuk őtet,~Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,~Nem
9090 4| Ugyancsak járták a cifra káromlások.~Engesztelte a jó asszony
9091 8| fölkiáltani,~S az isten arcát káromlással, a~Lélek sarával meghajítani!...~
9092 6| e kard most is éles,~S karomnak sincsen legkisebb baja!”~
9093 8| eltemessenek?~Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,~Mert káromlás, róla
9094 8| Ha szüksége van a~Hazának karomra,~Téged saját keze~Köt fel
9095 7| szégyelt volna~Velem jőni karonfogva,~Máskor ismét úri hölgyek~
9096 7| leszúrta,~Fejét lenyiszálta és karóra húzta. -~Szólt az édesapa
9097 7| hogyha még nem látád,~Réki karosszékek, régi almárjomok,~Az egyik
9098 8| Jertek hozzám... nyujtsátok karotok...~Öleljetek meg, tietek
9099 7| Reszket a szivem, mint kárpáti szikla, ha~Földindulás tör
9100 8| mikor a Kárpátokra értünk,~Kárpátok hegyéről először tekinténk~
9101 4| ALFÖLD~Mit nekem te zordon Kárpátoknak~Fenyvesekkel vadregényes
9102 8| vezérünk,~Hah, ez az, mikor a Kárpátokra értünk,~Kárpátok hegyéről
9103 8| ÉLET VAGY HALÁL!~A Kárpátoktul le az Al-Dunáig~Egy bősz
9104 4| akkorákat sóhajtok, hogy~Még a kárpit is meglebben.~Nézd, a bú
9105 1| Rejtsétek a szobát~Hiven, o kárpitok!~Szivszaggató, miket~Az
9106 6| megállt... állt, s nem meré~A kárpitot szétvonni újolag,~Nem mert
9107 8| elveszett királyi címek~Kárpótlása végett~Majd táblabírákká
9108 7| kit~Oly rútul elűzék,~Két karral ujonnan~Lelkemre füződék,~
9109 7| fejdelem vagyok,~Trónusom a karszék, és pipámnak~Hosszú szára
9110 7| könnyü,~Pamlagon te és karszékbe én,~Idebenn a kényelmes
9111 8| Barátom, kezedet,~E nagy karszékben töltöm~Estém szemközt veled.~
9112 7| gulyásbojtárnak;~Király pihen aranyos karszéken,~Gulyásbojtár kedvese ölében.~
9113 4| ragyogó játékszert,~Bibor karszéket, s koronát csináltak,~S
9114 4| beszélek.”~Bevezette Jánost, karszékre ültette,~S így folytatta
9115 8| Kamrájában az egerek~Semmi kárt sem tettek,~Mert biz ott
9116 1| véghez~Graecia nagy fiai s Karthágó győztesi, mely jót~S mely
9117 4| könyvtár dísze Szigvárt, Kártigám.~És a kisasszony, oh be
9118 8| halom kisebb-nagyobb gyermek~Kártyából tornyokat csinál... épít,
9119 6| Van cigányné s van annak kártyája.”~Ment az úrfi, mivelhogy
9120 6| magyar ember!~Amit kutyákon, kártyán s más egyében~Eltékozol,
9121 8| Megfeszítjük lelkünket és karunkat,~És ha akkor ott volna az
9122 7| ugy megsohajtoz, mint a kárvallott cigány,~Az erek is csakugy
9123 2| vagyon;~No de míg másnak fúja kásáját,~Meg ne égesse a maga száját.’~„
9124 4| nyugalmát!~Mennydörgés?~Vagy kásának forrása fazékban?...~Nem!~
9125 2| áldásával~Öntse le,~Mint e kását a zsír~Özöne.~S életünk
9126 8| pusztulnak el.~De volt fönn a kastélyban is~Egy lény, ki a nép emberét
9127 7| s díszes kertjei.~Pompás kastélyok, mint légtűnemények,~Miket
9128 8| az erőszak igába fogat,~Kaszabold le, hazám, nyakadat te magad.~
9129 4| egész falu népe~Egymást kaszabolja,~Hogy nézni iszony.~Potyognak
9130 4| De bezzeg elérték, le is kaszabolták;~Hullottak a fejek előttök,
9131 8| Akasszátok föl a királyokat!~Kaszálhatd a fűt világvégig,~Holnap
9132 7| Meddig alszol még, hazám?~Kaszálód füvére~Csaptak a bitang
9133 4| hírnek mezején~Borzas főmre kaszáltam.~Mostan akár ma megássa~
9134 7| halberdókat~Kiabált,~És söpörtem a kaszárnya~Udvarát.~Hősi pálya, hősi
9135 7| amely tekintetet vét~A Kaszpi-tenger habjain is túl,~És rónasága,
9136 8| Ázsiában a világ más részén,~Kaszpi-tengeren túl Aral-tó környékén.~Irtóztató
9137 8| billegek, itt hagyának.~Kata húgom, jut eszedbe?~Kértelek:
9138 7| Irgalmatlanul elkezd pattogni vele.~Kati ott gyomlál a kis kertben
9139 5| Azóta mellem folyton égő katlan,~S a láng mindig tovább,
9140 9| más, mind kófic: az a fő~A katonában, hogy nyakravalója legyen.~
9141 7| KATONAÉLET~„Nehéz nekem már a bocskor,~
9142 4| könnyen~Megesik,~Mert a katonai pálya~Fene sik;~Legkivált
9143 4| örökös tél vagyon;~Mentek katonáink csupa havon, fagyon.~No
9144 7| közt magas Murány vára~Rá s katonáira nyilt kapukkal vára.~Betlen
9145 4| volna meg.~Bámulói lettek katonapajtási,~Nem győzték szépségét,
9146 5| lobog.~Gyalázat a gyáva katonára,~Ki a síkra búsfélénken
9147 7| Mindne tiszta, fényes, mint a~Katonaruhán a gomb,~Nincs sehol a régi
9148 8| fújogatva,~Elgondolkodott a katonaság rajta.~Ilyenkor nagy volt
9149 4| voltam, mindig közkatona.~A katonasághoz ifjúságot vittem,~Ott maradt
9150 6| Hm, így eresztik el a vén katonát,~A hosszu szolgálat jutalma~
9151 5| hámistrángot?~Vagy a kerék mély kátyúba vágott?~Sem az egyik, sem
9152 4| zugási mennydörgéseket~Vadúl kavargó örvényökbe nyeltek.~Beh
9153 8| Egyik fönn a légben magasan kavarog,~Másik alant nyargal~Szikrázó
9154 4| ő mond, hinni kell.~Bár kávéházakban gyakorta~Olyan Pintyféle
9155 8| tünedez fel, boglyák és kazalok,~Rajtok varju károg, itt-ott
9156 6| kiszakad~A tölgy a bérc kebelébül,~Hol századok óta vénül,~
9157 7| Mily zajos néppel telik meg~Kebeled.~És az szép, legszebb idője~
9158 6| föl karom;~Vonj föl engem kebeledre,~Vagy borúlj rám, angyalom.~
9159 5| ez szomorít el,~Ez ver kebelembe sebet...~De nem! mi vigadtunk
9160 7| ölembe ide!~Ki most fejedet kebelemre tevéd le,~Holnap nem omolsz-e
9161 1| szerelem,~S eget lele~E kebelen,~S én piruló~Lángajakán,~
9162 5| közeledni látta,~Egymás kebeléről gyorsan fölriadnak,~Megszökni
9163 7| ezer szépségével,~Fehér kebelével, fekete hajával,~Piros ajkaival,
9164 6| Fölöttök a fedél;~Együtt ver kebelök,~És suttognak kevély~Örömben.~
9165 7| sohajt küldött utána,~Egy kebeltépő sohajt,~S beballagott hajlokába.~
9166 1| rebegőket?~Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét~És a csekély
9167 8| hevertél,~Légy üdvözölve kebelünkön, Erdély!~Oh nemzetemnek
9168 7| megszúrják... mert hiszen~Foly keblébül a vér;~Gondolám: hát így
9169 7| kerestem,~A jó s nagy isten kebledben lakik,~Igen, te vagy az
9170 7| megszerettelek.~Te megnyitád előttem kebledet,~Mely eddig még nem nyílt
9171 4| jó borocska -~Kell-e más?~Kebleinkben a kedv egy-egy~Óriás.~Kedvemnek
9172 8| az,~Ki mint testvér símul kebleinkhez.~Köztünk van a legnagyobb
9173 9| Kiket szoríthatnék~Dobogó keblemhez,~Akiknek csókolnám még lábok
9174 4| termett kedvesének,~Levette kebléről, s ekkép szólítá meg:~„Te
9175 6| lehessen átkozódnotok?~Elkérték kebletekből a szivet~S aztán széttépték
9176 8| Szerettünk népeink között;~Im kebletekre borulunk,~Öleljetek meg,~
9177 7| Örömsugára vagy,~Eljöttöd kebliben~Rideg, vad éjet hagy,~S
9178 1| mint~A mennyverte Prometh keblin az éhes ölyü?~Meddig nyűgöz
9179 5| szögezve~Vagy tulajdon gazdád keblinek...~Jer, jókedv, te szép
9180 5| rózsát,~S illeti csókkal,~S keblire tűzi,~S véle az égbe röpűl!~
9181 8| kardjaikat,~Kezök reszket, keblök dagad;~Kardjoktól kell elszakadni!~
9182 1| szülők! ha sorsok vészt zudít~Keblökbe dúlni és pusztítani:~Ki
9183 7| levetik leplöket,~S én szép keblökön a kéjtől elájulok.~Holnap
9184 2| felköszöntsön ajkam -~Éljen a nemes keblű barát,~Ki, midőn a vész
9185 6| gyilkait, mint~Holttestöket keblünkben hordani.~Én hordom őket
9186 8| vérfolyóba,~Mely meghasított keblünkből eredt,~S ájulva amint a
9187 7| Meleg napsúgár a kigyó,~Mely keblünkön jégcsap gyanánt~Vérfagylalón
9188 1| a hullámzó kebelt,~Hol a kecs istene~Két rózsatrónt emelt.~
9189 8| s gazdag hívatalra~Ilyen kecsegtetéssel:~„Szegődjél hozzám; szolga
9190 1| BOSZÚ~Kecses tavasz virúla;~Vidám tekintete~
9191 5| Ma őkelme csikót szerez~Kecskeméten,~Szentmártonnál aznap át
9192 5| olyan szemtelen vagy,~Mint Kecskemétnek piacán a légy;~Egyébiránt
9193 4| Látogatják a szomjas betyárok,~Kecskemétre menvén a vásárra.~A csárdánál
9194 5| kegyetlenűl elkergeti.~Levert kedéllyel ballag tőlem el,~De újra
9195 6| természet megváltoztatott,~Beteg kedélyek e hű orvosa,~Beteg valék
9196 5| Ifjúságomnak első hangjai.~Akkor kedélyem a forrás vala,~Mosolygó
9197 7| láb gonoszul vagy bután~Kedélyemnek fejér köntösére hága.~Mielőtt
9198 8| török pipa.~Hadd rázzam meg, kedélyes~Barátom, kezedet,~E nagy
9199 8| Azért volt a nap oly~Haragos kedvében,~Hogy a nép csak állt ott,~
9200 4| át országodon őket.”~„A kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem.”~
9201 7| Jössz velem, hogy mulathass kedvedre,~Odaviszlek szép Erdélyországba,~
9202 4| belefáradt~A példaadásnak kedvéérti~Földhözütésbe,~Ezeket szuszogá:~„
9203 8| tehetek róla, hogy engem nem kedvel,~Én a lelkén függök teljes
9204 7| ezt, másik azt~Leginkább kedveli,~Ezt ékes szólása, amazt
9205 1| és hervaszt.~Hő imádód s kedvelőd elhagytad,~Szívedet te ismét
9206 7| virágokat~Csak azért ültetém.~Kedvelője volt a~Virágoknak anyám,~
9207 7| amazt pedig tarka~Tolla kedvelteti.~Kit én választottam, a
9208 4| Semmint patkolta.~De azért kedveltje maradt~A széles tenyerű
9209 7| legjobban festi képem:~Magas kedvemben sírva fakadok;~De arcom
9210 4| Kebleinkben a kedv egy-egy~Óriás.~Kedvemnek ha magja volna:~Elvetném
9211 8| az ölembe,~Mulassak veled kedvemre.~Szerettelek lyánykorodban,~
9212 4| idője,~Midőn mindnyájunknak kedvence lész.~Pest, 1844. augusztus
9213 8| meg az áldomását!~Akkori kedvének világ látta mását.~38~El
9214 8| hosszú szenvedés után,~A kedves-édes lény porára~Nem sírhatá
9215 5| Nem lesz előttem e taps kedvesebb,~Mint az volt, mellyel pályám
9216 7| Nyilvánosság napfényes ormain;~Sőt kedvesebbé tészen a tudat,~Hogy aki
9217 5| siratsz tán?~Ha én lehetnék kedvesed,~Olyan lennék, hogy a világ
9218 6| Álmában az ifju elmegy kedveséhez,~Kiért epeszti tiltott szerelem,~
9219 7| mennyei magasság,~Hogy kedveseiket meglátogassák,~S hogy ajkaikra
9220 8| hogy boldogok...~Aludjatok, kedveseim,~Aludjatok, jó éjszakát.”~
9221 7| szép? hiszen~Nem hasonlít kedvesemhez.~Pest, 1847. június 14-30.~
9222 7| Drága nap, mit nála tölték,~Kedvesemnél, drága nap!~Üdvösségben
9223 6| De másnak ismét vannak kedvesi,~Kiket magánál forróbban
9224 6| nagyanyáitok.~Házam, barátim, kedvesim valának,~Ezek közül már
9225 9| kozák titeket;~Feleségink, kedvesink, ne~Sírjatok,~Idegenek ölelése~
9226 8| napvilágot,~Mikor láthatja újra kedvesit?~Talán soha!~S miért jutott
9227 7| Csillag, amely képviselhetné a~Kedvességben mosolygásodat.~Már ha rajta
9228 7| megtorolni nem szabad,~Mert kedvesünk azé, ki bánt,~Aztán elvenni
9229 5| próbáltam, ámde ugy hiszem)~Ha kedvesünkkel oltárhoz megyünk.~S neked
9230 4| Falra borsót hánynotok.~S kedvetek ha jön kötődni,~Ugy kapkodjatok
9231 7| kezében.~Minden oly bús,~Oly kedvetlen,~Mintha egy világnak~Átka
9232 7| fekete gyümölcsét nyaranként~Kedvetlenül hozza.~A harangszó a távol
9233 7| szivárványos lett - talán az~Ifju kedvétől - az ég.~„Szép szivárvány!”
9234 3| könnyeit ne öntse,~Mert fiának kedvez a szerencse - -~Ah, ha tudná,
9235 6| Lyányhoz téged ismét visszavon.~Kedvezek most, sebesen röpítlek,~
9236 5| mint a lélek?~Egyenlőn kedveznünk kell mind a kettőnek.~Az
9237 1| Bujdosó elébe?~A mosolygva~Kedvező szerencse~Pályád édes~Örömökkel
9238 1| dereng.~Ohajtom én: legyen hő kedveződ a végzet,~ Hogy általolvasnod
9239 3| nincs kedve;~Borba van a kedvmag vetve.~Hát azért iszunk
9240 7| ugy űldögélnek~Hallgatag kedvökben;~Nagyot sohajtanak~Egyszer
9241 8| hallatára szépen alábbhagytak~A kedvökkel, akik elébb kurjogattak,~
9242 6| Kellemetlen~Őszi reggel.~Kedvtelen, borús idő.~Hulldogál az~
9243 7| Betlenné pediglen titkos kedvtelésben~Küldé tekintetét a távozó
9244 6| dobnak, hogy szagolja,~Olyan kedvtelve állt a hölgy előtt Jób,~
9245 4| nagy örömmel,~Mert legszebb kedvtöltésében zavarák:~Épen feleségét
9246 4| Kocsmába,~S iszik, mint a kefekötő,~Bújába’! -~Ha jön az est,~
9247 4| lármázott, míg végig nem keféltem.~Ekkor hátat fordíték a
9248 1| csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek!~Hosszú éltetöket
9249 5| másformán leszen,~Az ég kegyébe ismét fölveszen,~És, minket
9250 7| levele,~Melyet leküld magas kegyében~Hozzátok, gyarló emberek,~
9251 7| meg a lovag,~„Nagyságos kegyedért vedd köszönetemet,~Amit
9252 7| előttem. -~Drága komámasszony, kegyedet kérem meg alássan,~Üsse
9253 7| mindenről hosszan, de kivált, ha kegyedről~Ír röviden, haragunni fogok
9254 1| dalodért; de sorsom~Nem kegyel. Csak vers, mit az árva
9255 1| emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,~És legyen első rang rangom
9256 4| magasban,~Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.~Csalatkozásban éltek, jó
9257 4| Tarthatnék-e számot isten kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál
9258 4| írnak úgy, mint hajdanában~A kegyelmetek jó régi világában.~Ember
9259 4| világ bujdosója vagyok;~Ha kegyelmetekkel egy sorban lehetnék,~A ragyogó
9260 6| a király~Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...~Nyugalmat
9261 8| is~Megvettek,~Az uristen kegyelmezzen~Tinektek!~Pest, 1848. március
9262 4| úton, útfelen,~És én isten kegyelmiből~A száraz kortyokat nyelem.~
9263 1| És ékes színpadon a múzsa~Kegyelt papnéja áll,~Bájlóbb a kikelet
9264 3| szív alatt.~Nem építek sors kegyére,~Tűrök, mit fejemre mére,~
9265 4| ördögért panaszlanék?~Lehet-e kegyesebb irántam,~Mint amilyen kegyes,
9266 6| Jól tudja: mikorra egy kegyét leejti,~Az ember már régen
9267 7| megboszankodott rá,~S még kegyetlenebbűl szakadott.~De az ifju győzte
9268 6| rája, te!~Oh lyány, ez nagy kegyetlenség.~Bocsáss, bocsáss, hadd
9269 1| Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek örüljön!~Drága tanító úr,
9270 4| amelyet~Sajátjának nevez~Isten kegyiből~És egykori férjének szorgalmából~
9271 2| hord.~Bort öblébe váltig a kehelynek.~Bort elémbe szakadatlanúl!~
9272 4| erdő alatt;~A családfő vén, kehes lovon,~Kit kötőfékszárnál
9273 3| Vagy ha van szív, mely a kéjben~Föllobogva érzene,~Mért
9274 4| Van itten bú - de vígadás~Kéjében is pezsg ám a vér.~S én
9275 7| ha, mit nem gyógyíthat,~Kéjek közt akarja elfelejteni;~
9276 1| Ménesnek bércfokán~Omlik kéjes kedvet adva,~A lyány édes
9277 4| Ezt silabizálta ki mennyei kéjjel~A széles tenyerű Fejenagy:~„
9278 5| undorítón~Nézett ki, mint a kéjleányok~A bordélyházak ablakából,~
9279 10| felejtsd örökre~A bűnös kéjleányt.’~S tovább nem szólhat Ida -~
9280 6| egy hasztalan élet~Minden kéjmámorainál.~Mondd, sors, oh mondd ki,
9281 1| szülői szív felett,~Mely egy kéjparadicsomot igért~Rózsás jövendő boldog
9282 10| gyakran, midőn megtelt a kéjpohár,~Igy fél-enyelegve fél-epedve
9283 1| megybátran, míg önérzete~Arcára kéjsugárt vete,~Elébe a halálnak.~
9284 1| néptömeg, varázslatánál~Kéjtengerré leszen.~Hódolva a dicső
9285 7| mindenütt jelen.~S e nagy kéjtengert, melynek minden~Cseppjében
9286 4| lyányszem s mint a füst,~Nem kék-e a menny födele?~S miként
9287 6| ég és föld egészen más.~Kékebb az ég, sugárosabb a nap,~
9288 4| borszülő hegye~Távolból kékellik felém.~Nagyszálnak borszülő
9289 7| Hogy az ég lenéz megint rá kéken.~Hová szállott a cinege?~
9290 5| Kilencszáz éve, s még föl sem kele.~Nem is kel ő fel többé. -
9291 2| fakad örömök forrása.~Járok, kelek én is zöld erdőben.~Nap
9292 8| kérlelhetetlenűl!~Hányszor kelénk fel három század óta,~Lerázni
9293 7| oldalra mutatja:~Éjszak-, kelet- s délre; csak nyugat felé
9294 6| Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete.~Mert haj, jó gazda ám a
9295 7| száll a hon fölött nyugattól keletig~Sötéten, csendesen:~Ha volna
9296 8| milyen csudálatos~Mesés képek keletkezének!~S lelkét e lángok ugy megedzék,~
9297 3| tükrében.~Titkos kérdés keletkezik szivemben:~Mást szeretsz-e,
9298 6| elharsogják,~Elharsogják kelettől nyúgatig,~S a zsarnokság
9299 4| a kancsók jól forganak.~„Keljen már kend fel, Péter! hallja
9300 5| hervasztó ősz rá nem akad.~Kell-é e kert, lyányka, és lejősz-e~
9301 7| mélyen gondolkodik.~Arca kellemdús arc, bár az orra kurta...~
9302 4| vagyok -~Megrészegített kellemed,~Fölfordította eszemet,~
9303 1| fáradatlan~Idő uj évet alkota,~A kellemgazdag ifjuságnak~Elhulla bájvirúlata;~
9304 4| a halált nem féled...~Te kellesz minekünk... kezet csapunk
9305 2| színpadon először is~Nevetnem kelletett.~Én a szerepben jóizűn~S
9306 7| Káin-bélyege,~Oh Széphalom!~Azért kellett-e csak~Hozzád zarándokolnom,~
9307 8| cseppje nem csorog...~Ha nem kellettünk nektek mint barátok,~Most
9308 6| Hogyha neked nem kellek,~Ne kelljek én senkinek;~Ha te nem szeretsz
9309 9| oly nedves köténye,~Mint kelmednek, szegény Panna néne.~Hogyne
9310 4| javasolta nekem:~Zárjuk kelmedre az ajtót,~S így zárva levén,~
9311 4| istenadta nap,~Kis szobám kelmedtől mégis~Egy sziporka fényt
9312 4| attól tartok, hogy megunnák kelmetek;~S én másnak terhére lenni
9313 8| Mely a zsibvásáron sem kelne el,~Az ágy lábánál egy vén
9314 4| élnek;~S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,~Örökös
9315 6| Álmodtam és fölébredék.~Mért keltettél föl oly korán?~Mért nem
9316 1| rejtekében~Csak nehéz bút kelthete.~Nem vidítnak a vigalmak,~
9317 8| szép lassan tedd,~Föl ne keltsük álmából a~Szendergő természetet.~
9318 6| mi bennünket vidít,~Azért kelünk csak e rivalgó zajra, hogy~
9319 8| Mindnyájan fölzúgtak vígaságra kelve,~A rivalgó kürttel versenyt
9320 8| megnyiták,~Mint a virág kelyét a napsugár,~És ajka mosolyogni
9321 1| s hervadott,~És özönnel kelyhe nem hint~Szerte éden-illatot.~
9322 4| Azért-e csak?~Hogy hervadandó kelyhed légyen,~Hová csalódás éjjelében~
9323 6| sok virágot,~Amint nyílnak kelyheik,~S ha ezeket nyílni látod,~
9324 1| virágokat leped,~Hogy édes kelyheikből~Gyüjthessed mézedet.~Kis
9325 6| Mit ér, szemlélnem száraz kelyhöket?~Röpűlj ki e szép kornak
9326 7| Jutka~Épen most buvik be a kemencelyukba,~Sűlt kolompért szed ki,
9327 4| Fölnéze az ég tájéka felé -~A kemencetetőre,~S ilyféle szavakkal~Terhelte
9328 5| áll s emelkedik az éghez kéménye,~Mint a haldoklónak utósó
9329 8| Lelopkodtam sonkát, kolbászt~Saját kéményébül,~Ez volt ajándékom, s ő
9330 8| dühében.~És besüvített a kéményeken.~Tovább rohant s teli torokkal~
9331 7| tetejében,~Mint a gólyafészek a kéményen.~Sári néni, hej, mikor kendet
9332 4| pusztán lakom.~Nincs födeles, kéményes hajlokom;~De van cserényem,
9333 8| temették el a kisdedet.~Keményfából volt a koporsó,~A szemfedő
9334 7| gólyafészek~Tetejében a kéménynek...~Vándor népe ott halad.~
9335 7| Meg nem fogná,~S nyájas keménységgel így nem~Szólna hozzá:~„Az
9336 4| mélyén~Áll magányos, dőlt kéményü csárda;~Látogatják a szomjas
9337 5| áll és némán nehezíti~Kis kendejét könyűivel.~A hold a kántor
9338 8| galambot etetik,~Válogat a kendermagban,~A kiskirály sem él jobban.~
9339 7| azt az embert,~Ki amott a kendert~Áztatóba hordja?~Arra sincsen
9340 4| Halovány szinében.~„Hát kendnek tán az inába~Szállt a bátorsága?”~
9341 7| lekopott rólam régen~Piros kendőm, a szemérem.~Ilyen magam
9342 3| leányszemem volna,~Egy pár kendőt telesírna.~Eh, a sírás nem
9343 4| is, az mindegy énnekem.~Kendtektől csupán ez egyet követelem:~
9344 5| nyeregből,~Vedd ki lábad a kengyelből,~Ereszd meg a terhelődet,~
9345 7| stancákat;~Elmésségem leszen kengyelfutód,~Bohócod képzeletem,~Heroldod
9346 4| Meggyujtja a taplót,~Taplóval a kéngyertyát,~Kéngyertyával a szalmát,~
9347 4| Taplóval a kéngyertyát,~Kéngyertyával a szalmát,~Szalmával a fát,~
9348 8| nép, fejét föltarthatja,~Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,~
9349 1| hangzó végszavát:~Szerencse kényei akár emelnek,~Akár nyomor
9350 4| mesterség adhata,~Hogy légyen kényelem.~Selyem, rugalmas pamlagunk~
9351 7| karszékbe én,~Idebenn a kényelmes szobában~A meleg kemence
9352 7| balsors meghordoza,~Keblén kenyere, hátán háza~S szivében jókedv
9353 7| szomjan-éhen,~Egy helyen száraz kenyéren~Rágicsáltam, más helyen
9354 4| E hazán, mely porban esd kenyérért.~Nem esik meg szívetek;~
9355 4| katonák~Sületlen, sótlan kenyerét:~S velem volt ő, mig a könyűkkel~
9356 5| aggódol, lelkem jó anyám,~Hogy kenyeretek barna, e miatt?~Hisz meglehet:
9357 7| hazugság volt. Le akartam csak kenyerezni~A nótáros urat, hogy...
9358 3| úgy,~Mint hol mindennapi~Kenyérhez nyílik út;~A színpad célja
9359 4| eleget,~És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet.~Most eredj, Iluskám.
9360 8| egy~Garast is tartson meg kenyérre,~Bár erre olyan nagy szüksége
9361 8| miről?~Koporsóról-e vagy kenyérről?~Álomba sírdogálta~Magát
9362 8| mult, jövő és jelen!~Holnap kenyérsütés napja lesz, szitál a~Szolgáló
9363 4| kedvre hozta volna lelkemet.~Kenyért keresni színészek leszünk,~
9364 8| istene, add jelit,~Ha a kenyértörés elközelit,~Hogy az égben
9365 4| kóficok!~Kiknek gyönge, kényes, romlott~Gyomra mindjárt
9366 4| Ezön járok, mint kiskiráj, kényösen,~Borjúszájas ingöm lobog
9367 7| volna? őt ugyis csak~Veszni kényszerítenéd.~Megtagadtad egykoron apádat,~
9368 7| szinész,~De hogy maradni kényszerítenek.~A kényszerítés égett lelkemen,~
9369 7| maradni kényszerítenek.~A kényszerítés égett lelkemen,~Mint a görögtűz,
9370 7| van; ha én értem nem jösz: kényszerítlek~Pártomhoz... e várat elhagyni
9371 7| ebédlő terem egyszersmind képcsarnok,~Ott lóg fölakasztva a sok
9372 8| mezejérül,~Oh nemzetem, képedre a gyalázat,~S a hit már-már
9373 8| gyáva zsarnok!~S töröld le képedről a port.~Ki a gyilkos, ki
9374 5| S felém lebegnek halvány képeik,~S a régi szép időt emlegetik. -~
9375 5| a költő egyszerűségében~Képes-e lyányt meghódítani?~Tündökölni
9376 4| bagóz, ki füstöt ereget,~Képezőleg terhes felleget,~Mely szemet
9377 4| És körülötte már karéjt képeztenek,~És nyultak utána, de a
9378 4| A nép odacsődült,~Karéjt képezve, holottan~A széles tenyerű
9379 6| mint a galamb,~Amelynek képibe’~Isten a szent lelket~Az
9380 6| fölötte,~Hasonlitók az isten képihez.~Dömsöd, 1846. május 22.~
9381 7| köpenyét, mint Cézár,~Rávoná a képire...~Azaz hogy rávonta volna~
9382 4| csak hogyha kedve tartja.~A képiró, ha kedve tartja, fest...~
9383 8| küszöbön,~Olyat botlik, hogy képivel~Barázdát húz a megfagyott
9384 4| tetőtül talpig,~Tökéletes képmása ez;~Magának és kedves honának~
9385 7| akaratos, galambom!~Eszem azt a képmutató szivedet,~Ugyis tudom, hogy
9386 9| amit~Saját kardjával tenni képtelen,~Tollammal tenni én nem
9387 8| volt puszta álom...~Valónak képtelenség,~S mégis való!~Amint ott
9388 6| felszántja,~Aztán beboronálja.~Képünket az idő felszántja,~De be
9389 7| és az égen~Csillag, amely képviselhetné a~Kedvességben mosolygásodat.~
9390 7| új és régi házak,~Mintha képviselve volna~Itten minden eltünt
9391 7| el a multnak~Jelenéseit.~Képzeld, hogy leány vagy~Az a lyányka
9392 6| minden, ami~Irtóztató a képzeletben él.~Futott, futott és nem
9393 6| Nem is birtam vele, vad képzeletemmel,~Országról-országra vándorolni
9394 1| hevökben e zajongó vágyak~Lenge képzeletnek karján merre szállnak,~Merre
9395 4| kovács,~Vagy mint őt a dús képzeletű nép~Költőileg elnevezé:~
9396 8| figyelj rám, gyermekem,~Képzelheted, hogy ingyen~Nem tartalak,~
9397 5| épen szívemen talált.~Képzelhető, mint fájt e seb nekem;~
9398 6| KÉPZELT UTAZÁS~Béranger után franciából~
9399 8| ezt olyan gonosz hírnek képzelte?~Melyikünket tartja olyan
9400 1| Oh kárhozat, oh gyilkos képzetek!~Nem gyúl érettem viszonérzemény.~
9401 4| csizmámnak talpa, sarka~Nem kérdené, hogy hol a varga?~Én volnék
9402 7| használ-e vagy sem?~A kérdések kérdése ez,~És nem a „lenni vagy
9403 7| szép álmaid ott lenn,~Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad,~
9404 4| Amily őszinte leszen~E kérdésemre a válasz,~Amelyet adandasz!”~
9405 3| halál...~Hah halál, te nagy kérdésjel, melyre még,~Nem felele
9406 6| te még most is ébren?~„E kérdésre én csak azt felelem,~Hogy
9407 4| nyugonni dűlt.~De ekkor száz kérdéssel~Állott elő anyám;~Felelnem
9408 7| nem beszél! s váltig engem kérdez,~S kér, hogy tekintsek be
9409 4| És vége-hossza nem lett~Kérdezgetésinek;~De nekem e kérdések~Olyan
9410 8| különben.~Minek? minek? mit kérdezi?~Gyertyát, ha mondom, szaporán!~
9411 7| ütne rajtatok?...~De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,~Majd
9412 5| sírhalmodnak hű zarándoka;~Kérdezni jöttem, hogy mit álmodál~
9413 4| hol van?”~Szavaiba vágott kérdezőleg János,~A menyecske szeme
9414 6| búsan álmélkodva állunk,~S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk~Valál?
9415 7| Hadd beszéljek veled;~Hadd kérdjem: mit láttál? van-e ott is
9416 1| sietve~Ifjuságom elvirúl.~Ne kérdjetek, mért busongok~Éltem rózsaidején;~
9417 6| pecsétli a csodálkozás,~Ezt kérdték volna: milyen látomány ez?~
9418 8| halálba szégyenlem magam,~Ha kéreget, s e rosz szokása megvan,~
9419 8| koldulást;~Az ő számára kellett kéregetnem,~És engemet koplaltatott,~
9420 4| a sötétséges éjben~Vihar kerekedik,~És a vihar szivemben~Dúl
9421 4| igyam hát! hogy forogjon~Kerekem -~Meg sem állok, csak a
9422 7| a sár, amely helyettem~A kereket öleli meg.~Szép tőled, kedves
9423 4| Forgatva nyelve könnyü kerekét.~Én nem rosz kedvvel engedék
9424 4| Egy rengeteg lesz a föld kereksége,~S e rengetegben vadak a
9425 4| természet~Elhagyta a régi kerékvágást.~Két kutya, melyek előbb~
9426 4| kisérője könnyet ejtett érte.”~Kérelemszavára a szíves menyecske~Jánost
9427 1| inkább karcsu nádnak,~Hogy kerengő forgószél viharja~Lenge
9428 7| kiváncsiság és fekete bosszu,~Kerepelő szarka és károgó holló.~
9429 7| bölcsőmben sírtam, ő már akkor~Kerepölt fölöttem.~Vele töltöttem
9430 6| szíves házigazda léssz,~S kérés nélkűl is átadod nekik,~
9431 8| ijedek;~Annyit mindenhol keresek,~Amennyiből megélek.~De
9432 6| messzi-messzire.~Csöndes magányban keresék tanyát,~Sötét erdő völgyébe
9433 4| csakhogy már odavan;~Búsulás, keresés, minden haszontalan.~Most
9434 5| találnám meg, hát életem~Keresésére nem vesztegetem;~Szivemnek
9435 7| cseppent,~De ezek híjával a kereset~Egészen megcsökkent. -~Odabenn
9436 4| mestörségöm, nem is kő,~Van azé jó keresetöm, jobb se kő,~Vót is, van
9437 7| ifjuságnak~Tavasza, a sír telébe.~Keresett-e rokon lelket,~S nem talált
9438 7| szedtevette!...~De hiszen kereshetik mán~Kit Szabadkán, kit Kikindán.~
9439 5| Keresni foglak; - hasztalan kereslek?~Vagy még meglátjuk egymást
9440 7| rónasága, mintha a föld végét~Keresné, olyan messze-messze nyúl.~
9441 7| látod,~Hogyan kell a szót keresnem.~Isten hozzád... vagy nem,~
9442 8| dicsőségünkhöz még több sugárt keress,~Az egész világot rángasd
9443 9| méltóbb vagy igazán;~Oh hol keressek, hol lelek virágot,~Dicső
9444 8| Dicsőség templomába,~De hol keressék, hol lelik meg őket?~Rég
9445 7| Oh hol vagy, isten? hadd keresselek föl,~Hadd térdeljek le,
9446 7| Dicső, dicső a munka! hol keressem~A nagy mestert, ki mindezt
9447 5| birtokában,~Az ember mit keressen a világban?~Nem volt a lyányka
9448 7| legalsó sötét lugosáig,~Hiába keressük, ha ott meg nem lelnők,~
9449 4| boszorkánysereg gyorsan kirohana;~Keresték a seprőt kétségbeeséssel,~
9450 8| lelkünk a világban érted.~Kerestünk mi égen-földön téged~Egyetlenegy
9451 5| bolyongó, hontalan madár,~Keresve száll: fészkét hol rakja
9452 8| Szomszédasszony lesz a keresztanya.~Kereszteljük meg, hogy
9453 5| Álltam sírhalma mellett~Keresztbefont kezekkel...~Mozdúlatlan
9454 3| sugárit a szem,~Lábam temetői keresztek alá hoz.~Itt élek a szív
9455 8| egész pompával s ünnepéllyel~Keresztelé meg a fiút,~És Szilveszter
9456 4| a búbánatot~Vidámsággá kereszteléd.~Mért járulok hiába most
9457 4| Én a te nevedet másnak keresztelem,~Mától fogva neved János
9458 7| jertek hozzám ezen~Uj keresztelésre!~Pest, 1847. február~
9459 8| Szomszédasszony lesz a keresztanya.~Kereszteljük meg, hogy nevét~Törvényesen
9460 7| annyiszor még senki sem~Keresztelkedett meg, mint én.~Mennyit, mennyit
9461 8| még pap? örömkönnyeimmel~Keresztellek én meg tégedet.~Csillagász
9462 8| Temetésére menni, de~Épen keresztelőbe hítak.”~„Majd megtalálom,”
9463 7| Mely akasztófának vagyon keresztelve,~Akasztófa mellett hollók
9464 7| de mi hagyjuk őt itt!~Kereszténytelenség nézni, mint vesződik.~Láttuk
9465 7| vitézül.~Szentebb, mint a keresztesháborúk.~Szentebb a harc, amelyet
9466 4| maholnap~Alacsony siromnak~Kis keresztfájára.~Anyám, édes lelkem!~Mért
9467 8| népe,~Mint a Krisztus a keresztfán,~Olyan volt a képe;~Ugy
9468 5| üdvességemnek~Megváltó keresztje!~Nem nyilik meg ajkad?~Semmit
9469 5| füzére!~Tegyelek föl sírja keresztjére.~Pest, 1845. január~
9470 4| kínnak, szenvedésnek,~Létem keresztjét jobban hordanám -~Csak tégedet
9471 6| boros-asztal,~Közepén a kereszttel, a nagy palackkal,~E mellett
9472 6| futnak tőlem? ah, utánok~Keresztülbolygom a nagy mindenséget! -~Fényes
9473 6| többet... hisz ez egy ruhán~Keresztülcsillog titkos örömed.~Szalkszentmárton,
9474 8| rajta aranyhíd gyanánt.~Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet;~Ezer évig
9475 8| egy második Duna,~Fognak keresztülfolyni a hazán,~És egy kiáltás
9476 7| részen!~Én a természettant keresztülfürkésztem~Csupán csak e miatt s a
9477 4| elmulását hasztalanúl várta.~Keresztülfutott a patak vize testén;~Veres
9478 4| sárga hajaikat~Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt;~E szálakból
9479 6| a világok közti téreket~Keresztülkasul-bolygó üstökös.~„Emeljétek föl
9480 5| a kétségb’esésnek~Óráján keresztüllőjem őt!~Szalkszentmárton, 1845.
9481 6| odalépett s minden zseben~Keresztülment lelk’ismeretesen:~Amit talált,
9482 6| csupán?~Én látom így csak, keresztülnézvén a~Kétségbesésnek sötét fátyolán?~
9483 5| fáradatlanúl...~A végtelent keresztülnyargalák,~És végre elkezdett rohanni
9484 5| Letépem azokat,~Bármint keresztülszőtték-fonták szívem,~S ha összenőttenek
9485 6| kezdtek bosszus dolgokat.~Keresztülszúró lángtekintetét~Jártatta
9486 4| ember ennyi~Bajon magát keresztültörhette,~S nem birta őt a baj sírba
9487 6| mersz még állani? jaj neked!~Keresztültörnék, bárha kezeidben~Száz kard
9488 2| földet a csoroszlya,~Azt keresztűlhasogatta.~De hiába hasogatta,~Azért
9489 6| oly öreg.~Az éjszakákat keresztűlvirasztom.~Az álmot már nem is keresem
9490 9| halottakat,~Akiknek vére volt kereszvized,~S halálhörgése bölcsőéneked;~
9491 6| vagyok.”~Ő megcsókolt. Nem kéreté magát,~Első szavamra ajkamon
9492 6| karokkal tette őt az ifju~Egy kerevetre: csínnal bánt vele,~Miként
9493 4| legye!~Ingerkedik velem...~Kergesd el... a kutya~Ott űl a fülemen.~
9494 6| amelyet~A sas helyről-helyre kergete.~„Itt volt. Elment, elment
9495 7| hazatérő tehéncsordát~Estenként kergeték:~Én udvarunkon a nádkúp
9496 7| csak, hogy Örömnek hínak,~Kergetélek, s el nem értelek.~Ámde
9497 7| Csak szabadon járjon, csak kergethesse tüzében~A sivatag viharát
9498 5| képzetem.~Elkergetném s el nem kergethetem.~Mindenki alszik, csak magam
9499 7| gyermek,~A pillangókat kerget,~Kergeti lélekszakadva,~Mig bebotlik
9500 4| rengetegben vadak a királyok,~Kergetjük őket, és fegyvereinket~Szilaj
9501 6| Rohan le árja;~Fut, mintha kergetné~A felleg árnyát,~A fellegét,
9502 6| És e fénynél e teremben~Kergetőznek, játszanak. -~Tudni most
9503 7| ezentul,~Hogyha csak te~Ki nem kergetsz hajlékodbul.”~Mennyit nem
9504 7| Kiket a törökök annyiszor kergettek.~S immáron ismervén a háznak
9505 6| Fölötte száll át.~Ekként kergettelek,~Ifjúi vágyak!~Árnyak valátok,
9506 4| száraz kórót szélvésztől kergetve,~Bujdosó szeretőd jusson
9507 6| fris patak suttog szaladva,~Kergetvén az est szellejét,~Mely a
9508 5| kináltam mást vele.~Mostan ha kérik szívemet sem~Adom, nem adom
9509 7| tengernek szinére,~Engem úgy kerít be, mint egy~Kék virágokból
9510 6| virágokat~Futtodban homlokunkra keríted...~Egy perc alatt~Ismét
9511 7| Elvégre értem egy magas kerítést,~Amelynek gyémánt kapujára~
9512 8| szent helytől kezdve kezökre kerítik~Az egész tartományt, mely
9513 8| német szajha!~Te királyné s kerítőné~Egy személyben!... rajta!”~
9514 7| szabadság szárnyáról,~Be vagyok kerítve egy kis karikába,~De mért
9515 7| földet s kérsz menedéket:~Kérj akárhol, csak ne tőlem,~
9516 5| Nem volt szükség, hogy kérjék tőlem:~Magam kináltam mást
9517 4| Azon tünődtem épen: kérjek-e~Ebédet vagy se? hát ha majd
9518 5| varázsa.~Fél rágondolni, hogy kérjen szerelmet~A pór, de gazdag
9519 7| el, hagyjon magamra már;~Kérlelhetetlen, siket ő! nem enged,~Talán
9520 8| jön, megint megyen,~Elűzik kérlelhetetlenűl!~Hányszor kelénk fel három
9521 6| zsarnoka~A természetnek. Kérlelhetlen karja~Letépi a szegény fák
9522 8| porhatag már,~Vessétek azt el kérlelhetlenül,~Bármily szent emlék van
9523 8| mind elvesze,~Letörlé őket kérlelhetlenűl a~Rideg valóság szigorú
9524 5| urával beszélne, az idővel,~S kérné alázattal, hogy kissé kimélje;~
9525 8| rám.~Volnék szivárvány: kérnélek, hogy~Szineimet elfogadd,~
9526 7| koldús járod be~A földet s kérsz menedéket:~Kérj akárhol,
9527 7| Dezső, csak azt,~Hogy ő ezen kertből virágot nem szakaszt,~S
9528 5| nekem rózsákat a hajnal kertébül~Koszorúnak főmre nászi ékességül;~
9529 5| EMLÉKKÖNYVÉBE~Méhek s virágok kertednek lakói.~Méhes, virágos kert
9530 7| És őket már nemsokára~A kertek s mezők virága~S a fák lombja
9531 7| Szeretném tudni: mennyiért~Kérték s mi volt az ár?...~Vásárra
9532 8| hajnal volt az egen,~Rózsa a kertekben, vér a vesztőhelyen.~Szabadságért
9533 6| hernyója a~Baráti hűség virágos kertének.~Barátom hű volt; ürítgettem
9534 7| Meghódítám tündér-szárnyadat,~Kertészem vagy, te növelsz naponként~
9535 8| titok,~S a hajnal, a vidám kertészleány,~Rózsákat szór a ház kis
9536 7| Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,~Még zöldel a nyárfa
9537 1| Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb~Illatozásu virágok
9538 7| Kivált e Louvre s díszes kertjei.~Pompás kastélyok, mint
9539 1| papnéja áll,~Bájlóbb a kikelet kertjének~Minden viráginál.~És oh
9540 6| közepében~Áll a sziget virágos kertképen.~A szigetnek legszebb virágszála~
9541 8| szoros.~Tudjátok-e, mennyit kértünk~Titeket,~Hogy irántunk emberiek~
9542 8| s a vitézek~Hóhérkézre kerülének.~És a hóhér sujtana már...~„
9543 7| a ménesnek.~El az egész kerületbe~Ló-keresni, szedtevette!...~
9544 4| miért félteni,~Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi.~Nekem
9545 1| szivünk azt kész nem volna kerülni.~Számüzetett Naso, ki tanítál
9546 7| tied.~Kis hamis lyány! mért kerültél eddig?~Csak nevedről ismerhettelek,~
9547 7| rásüti:~isten kezét el nem kerűlheti.~S miért vagytok ti kiváltságosok?~
9548 6| Bár járj be messze földet,~Kerűlj bár, mindhiába, engem el
9549 4| részébe hanyatlik,~Oh ti kerűljétek szavamat!~*~„Ámen!” szólt
9550 7| csikóm, s csak szavamba kerűlne,~Hogy kivigyen ebből a világból;~
9551 8| véve, távozának.~Őt sem kerűlték ki az évek,~Elment hozzája
|