1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
9552 9| anyjok, hagyd el már,” szólt kérve~Péter bátya, Panna néni
9553 4| szöröztem.~Csillagos a feje, kese a lába -~Mögeresztöm, a
9554 5| egy vendégre várván,~A késedelmező halálra.~Halál, mért nem
9555 4| láta helyesnek~Intézni a késedezőhöz~Bátoritásnak okáért~Hangtalan
9556 7| cselekedni a porkoláb nem késék.~Lohátról olvasta a hölgy
9557 5| mindnyájan várnak énrám, hogyha késem.~Csak egyet sajnálok: az
9558 9| ennyi,~Nem is illik ennyit keseregni.~Nékem is ugy fiaim, mint
9559 9| tehetnek)~Hát az anyák szörnyen keseregtek.~Sirtak-rítak, mint az őszi
9560 8| csak szomorítasz engemet?~Keseregtem, mikor szólt a hegedűd,~
9561 1| hallod~Fái között a szél mily keseregve nyögel?~Oh nem szél nyögel
9562 8| sokáig,~Mert a vidám nóta kesergővé válik,~Nekibúsul a kürt,
9563 4| fájt énnekem s neked,~Ez keseríte minket annyira.~Az isten
9564 7| Szivünkre rácseppente,~Nem keseríté boldogságunk,~Sőt azt még
9565 4| éltemet~Most egyedűl ez keseríti meg.~Tégy érte, amit tenni
9566 6| esztendő lejárt.~Az elválás keserüségét~Többé nem érezem,~De a csók
9567 5| a könnyek és a szók~Mi keserűk lehetnek,~Melyekkel a tört
9568 7| hajtásra oly hosszút igyam~A keserűség poharából,~Amilyet eddig
9569 1| ezt,~Csak romja áll még: a keserv, a kín!~Oh, a szülők! ha
9570 1| rózsa nyári hév alatt;~Légy keserveimnek édes, égi bére,~Hintsd e
9571 6| örömömben,~Nem szeret? kell inni keservemben.~S hol pohár és a pohárban
9572 7| rákezdte az ifju is, tán~Még keservesebben.~Ugy megsírtak, sírdogáltak,~
9573 2| gondolta, jól tudom,~Hogy keservünk téged gyászol, drága hon!~
9574 7| Szelleme.~Találkoznak~Édes~Keservvel,~Ölelkeznek~Kínos~Gyönyörrel.~
9575 8| ballagott haza~A jó öreg. Keskeny sikátorok~Vezettek elrejtett
9576 5| a részeg ember kalapja.~Késmárk, 1845. május 3.~
9577 8| írjuk rájuk,~Különben majd a későn-születtek~Nem tudnák, hogy ezek mik
9578 6| szól a fülemile.~Az óra jó későre jár.~Barna kislyány, alszol-e
9579 7| elolvasám,~S e redő fáj, mintha késsel~Hasították volna rám.~Leveled
9580 1| Óhajtott halál;~Úgy siess, ne késsél,~Ajtóm nyitva áll.~Dunavecse,
9581 8| vitézek,~Merre jártok, merre késtek?”~Szegény haza, fiaidat~
9582 8| ölelkezésünk,~S mégis milyen sokáig késtünk!...~De mindegy, mindegy,
9583 8| nem lesznek értem tenni készek.”~Igy szólt az ifju, meghajtá
9584 7| oldalán visz, melyből mézet készít,~Tenyeremre veszem a kicsiny
9585 7| kardot, a páncélt nem nekünk készíték,~Szégyenlem, hogy vele kezem
9586 7| saját testvérink, kik reánk készítik~A gyász s gyalázat fekete
9587 6| A dörgedelmes égiháború~Készítni szokta a villámokat,~Haragvó
9588 5| magyar nemes vagyok!~Jól készítsd, paraszt, az útat,~Mert
9589 4| valaki, s a szakácsot híja,~Készítsen, ami jó, mindent vacsorára,~
9590 6| Amelyből énnekem~Bölcső készítteték;~Legyen átkozott a kéz,~
9591 5| is tudom, kinek~Számára készíttetted.~Az szép leányka volt,~És
9592 5| lekvittelem;~Aztán (most már készpénzemért!)~Jó téli öltönyt varratok;~
9593 4| gondolhatta volna;~Hát egész készséggel ilyen szókkal felelt:~„Megvallom,
9594 7| Szívtelenül férjhez menni készt,~Van-e annak, van-e annak
9595 1| varázserőnek bűvös ihletése,~Ah, mi készti zengő dalra lantomat?~És
9596 4| legyen az akárki,~Megtanítom kesztyűbe’ dudálni.~De te, kislyány,
9597 7| mulassanak,~Hogy felfürtözve, kesztyűs kézzel~Látogatóba járjanak.~
9598 8| Földönfutók és üldözöttek!~Készüljetek,~Ti fölfuvalkodott félistenek,~
9599 8| Barátim, csak egy van hátra,~Készüljünk el a halálra.~Föl Budára
9600 6| műhelyében, ahol a~Napok készülnek? ottan, ottan... oh~Ha e
9601 8| Dicsőségünknek kardja! csak most~Készültél s már a rozsda esz.~Meglássátok,
9602 6| ereje fogy,~Hogy meghalni készülünk, hogy~Elfajult a magyar
9603 8| Készül az ellenség; és mi készülünk-e?~Mit csinál a kormány?~Ahelytt,
9604 6| Melyből nekem majd~Koporsó készűl;~Áldott legyen a kéz,~Mely
9605 7| amelyiket~A szerencse ér, amely’ket kikapom,~Halhatatlanítni
9606 4| Működik.~Máskor megfe-felelek kétannyinak:~S lábaim most már öttől
9607 4| Valamint a puskagolyóbics~Kétannyira nem megy,~Mint amennyire
9608 8| amikor~Ezt látta, akkor nem kételkedék,~Hogy a múlt éji jelenet
9609 6| van...~Vagy szavaimban tán kételkedel?~Im hát tekints ki!” Megnyitá
9610 5| felé...~Oh, csak a rontó kételkedés~Sarját mindig el nem metszené! -~
9611 8| Két ország eggyé olvadott,~Kétélü kard lett a magyar,~Mely
9612 7| csak ment, s ha előtte~Kétfelé tért el az ut,~Nem kérdezte
9613 6| embernek éneke~Hogy lehet kétféle?~Hogy dalolhat az jelenleg~
9614 5| magasról a völgy mélységébe;~Kétfelől virágok, mint kacér leánykák,~
9615 7| eső esett,~Mely falának kétharmad részéről~Levitte a meszet,~
9616 4| ütője szivem hordójának!~Még kétkedel?...~Ártatlan vagyok én,~
9617 5| hihetem;~Mindez nem álom-e?~Kétkedve kérdezem.~És hozzátok megyek,~
9618 7| a nagy ostort veszi elő,~Kétöles a nyele, három a kötele,~
9619 6| két országa van, hogy~E kétországos nemzet a magyar!~Ez tette
9620 8| ketrecet!~Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll~Az oroszlán, a sivatag-király.~
9621 8| helyett~Adának néki egy kis ketrecet!~Vasrostélyos kicsiny ketrecben
9622 5| tüzelni száraz ágakat,~S akit kétségbeejte a világ,~Jön s fölakasztja
9623 8| pillanatra meg volt lelke törve,~Kétségbeejtő eszmék ültenek~Megnehezűlt
9624 4| Öveddze-e homlokomat,~Vagy a kétségbeesésnek~Bunkósbotja~Üssön agyon?...”~„
9625 4| kirohana;~Keresték a seprőt kétségbeeséssel,~De nem találták, s így
9626 4| rántott a lajblija szélén,~S kétségbeesett elszántsággal,~Mint aki
9627 6| Mindegy... elég, hogy én kétségbeestem,~Elég, hogy én elkárhozott
9628 6| Eddig s tovább nem!... a kétségbesés, a~Halál szolgája áll e
9629 6| csak, keresztülnézvén a~Kétségbesésnek sötét fátyolán?~Mindegy...
9630 6| élet, nincs a lélek bennem,~Kétségeim azt messze zavarák.~Ugy
9631 7| virágtalan volt tavaszom,~Kétségemnek rémeit legyőzve~Jó reménnyel
9632 6| patak.~Kitört végtére a kétségesés,~Kitört belőle, mint a tűzokádó~
9633 8| oszlassam el, ha~Vannak, kétségidet?~Születtem volna gazdag
9634 4| csordája legel,~Megnépesedik~Kétszárnyú seregélyekkel~A nyári napoknak~
9635 5| SORSHÚZÁS ELŐTT~Kétszázezer forint! reá~Gondolni is
9636 7| földön és felhők az éjen;~Kétszeres gyászt vett föl a vidék.~
9637 7| boldogság úgy egész,~Sőt kétszerezve lesz azáltal,~Ha más is
9638 4| parancsolatja~Közös útunk kettéágaztatta.~Évek érkezének,~Évek távozának,~
9639 7| ilyentájban,~Az idén már kettecskén~Vagyunk a szobában.~Furcsa
9640 4| megfogadta,~Szegény török basát kettéhasította,~Jobbra-balra hullott izzadó
9641 4| nem késett,~A háromság más ketteje sem.~Cimbalom és hegedű
9642 5| Egy-egy húr hangja csak, mely kettépattan.~Pest, 1845. január-február~
9643 8| S mintegy zokogva húrja kettépattant?~Nem kiáltott rád a lelk’
9644 6| Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk,~Hogy szétrepesszük a szent
9645 6| vérébe mártván kardjokat?~Kettészakadtunk, és a szép levélből~Rongyok
9646 5| lehet?~Attól tartok, hogy kettészakítják~E szerelmi zászlót, szívemet!~
9647 5| estedben a játékszer,~Szivem, kettétörött.~Pest, 1845. január~
9648 5| Amelyen reményim sajkája kettétört,~Ez a durva kőszirt most
9649 7| De ideje végre, a szót kettévágnom,~Eredj, mert a harang immár
9650 5| Egyenlőn kedveznünk kell mind a kettőnek.~Az isten házából csárda!...
9651 5| hold az ég alján,~Mind a kettőnk oly halovány.~Isten hozzád,
9652 8| törvényesebbek~Lesznek lopásim, kettőnkért lopok.~Majd még kevésbbé
9653 5| tisztellek téged;~Mind a kettőre vagy te érdemes.~Mig tiszteletre
9654 7| lássalak még egyszer tégedet.~Kettőztesd meg lépésid, szép tavasz,~
9655 4| kilincsét~A kocsmai ajtónak:~Ketyegett hő szíve erősen~Üdv-kéjek
9656 5| Ildikó és Keve.~Csábító Kevéből tűzokádó leve,~Hányja magából
9657 8| pokol cséplője, mely alá~Kévéinket kell tartanunk, s ez~Az
9658 8| minden szem magért,~Amely kévéjében marad,~Egy ón golyót nyelek
9659 6| melyet megmentettem,~Sértett kevélység nem zavarja fel,~Sőt énekeltem
9660 7| nevetségesebb az embernél,~Oly kevélységben, olyan gőgben él!~A világot
9661 8| testvérének~Befogad;~Ha elveti kevélységét,~Címerit,~S teljes egyenlőségünk
9662 5| régen igéretét,~A jött-ment Kevének adta szivét, kezét.~Keve
9663 3| Viszontagság az életem,~Ezer bajba keveredem,~Hogyha leányszemem volna,~
9664 8| Ottokárral, híres cseh királlyal,~Keveredett kemény háborúba,~És pediglen
9665 4| Rablók, fosztogatók közé keveredtem;~Most is köztük élek magam
9666 7| vidám könny!~Csodálatos keverék.~Észrevétlen karon fogja~
9667 7| csaták teréről;~Nem lész kevésbé kedves én előttem~Árnyas
9668 9| egy oroszra.~És ha volnánk kevesebben,~Mint azok:~Hála isten,
9669 6| ezt én kérdezem,~De mily kevesen gondolnak vele.~Oh nemzetem,
9670 4| mindenkor a tenger mélysége,~Ami kevésre van éltemnek szüksége.~De
9671 8| megyek nyugodtan,~Csak egy kevéssé várjatok.~Nézzétek azt az
9672 7| messze még!~Kék színe csak kevéssel~Sötétebb, mint az ég.~Egészen
9673 5| ha lelek közűlök~Bárminő kevést is:~A reménynek eldőlt~Tündércsarnokából~
9674 9| azoknak a szabadság kardját~Kézbe venni, kik csak azért tartják,~
9675 6| tavaszt,~Ajk ajakon, kéz kézben, szív sziven.~S így éltük
9676 7| S szólt az ördög: „Fázni kezdek,~Jöszte beljebb, jöszte
9677 8| több is jön talán,~Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!~Ez mind
9678 7| mint utállak!~Mert ahol van kezdeted, ott~Vége van a boldogságnak.~
9679 5| az volt, mellyel pályám kezdetén~Egymagad által üdvezeltetém,~
9680 8| fogjátok az elejét,~Ha a kezdetnél el nem kezditek...~Sajtószabadságot
9681 4| kiemelkedtenek.~Táncot és éneket kezdettek meg legott,~Lábok alatt
9682 8| elejét,~Ha a kezdetnél el nem kezditek...~Sajtószabadságot szerezzetek.~
9683 8| hívatásodat?~Föl, föl, fiú, kezdj a dologhoz!”~És szólt hozzá
9684 6| érzett.~Nem tudták: hogy kezdjék a beszédet.~Pista sem szólt,
9685 8| bicskája...~De ez már a vége; kezdjük elől,~Ne hágjunk rá a szép
9686 8| ég egyik fele~A pirulni kezdő hajnallal van tele,~A másik
9687 4| helység kalapácsát,~Mint kezdőjét a csatának,~A hívatalában~
9688 8| elesnék!~Akkor aztán bízni kezdünk magunkba’,~Hogy telik még
9689 5| gyémántos gyeplőt ragadta kezéba,~Csillagsugárostort a másik
9690 8| kis virágkoszoruért, mit~Kezecskéd fűzne rám.~Volnék szivárvány:
9691 6| Fekete szemedbe,~S fehér kezecskédet~Tartottam kezembe’.~Hogy
9692 8| aludj,~S álmodj aszott kezedbe kenyeret,~S álmad királyi
9693 7| árva szabadság, haldokló kezedből~Undok árulás a fegyvert
9694 7| Szívesen veszem a halált is kezedbül. -~Veselényinek irj vagy
9695 6| fel, s ők boldogok,~Hogy kezeden halhatnak meg.~Egyet kérek...
9696 6| Keresztültörnék, bárha kezeidben~Száz kard villogna s minden
9697 8| hátunkra kancsukát,~Mint kezeinkbe kardokat,~Jertek haza, a
9698 8| van, tehát~Hadd vigye ki kezeinkből,~Mi magunk ne adjuk át.”~
9699 7| haldokló fejét.~Ő adta össze kezeinket,~Válhatlanúl, örökre,~Ő
9700 8| nyomorban!~Hiába mossátok kezeiteket,~Ti Poncius Pilátusok,~Ámíthatjátok
9701 8| mely titeket védett,~Magyar kezekben villogott a kard.~Megosztottuk
9702 7| ménesre,~Bízza kelmed jó kezekre.~Ott kinn hagyott három
9703 4| Koronája az asszonyi nemnek,~S kezelője a bornak~S a pálinkának!~
9704 8| soká tart, míg e láncot~Kezem-lábamról leverik;~Ez a néhány perc
9705 7| Elhajíték puskát, seprőt~Kezemből.~Hej, de meg is vert az
9706 7| lesz a válasz:~Szerelmem s kezemért pártom közé állasz?”~„Nem!”
9707 6| csörömpöléseit.~Rab a világ, igen, kezén-lábán bilincs...~Az volna lelkén
9708 8| a kezünk, nyujtsátok ki~Kezetek.~Legyünk szemei mindnyájan~
9709 5| őrzöm a felejtés~Eltörlő kezétől,~Mint a megfagyástól~Őrzi
9710 7| elküldöm lelkemet~Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...~Olvastam,
9711 6| Tartsuk meg a szép, a szent kézfogást,~Tartsuk meg azt, oh édes
9712 7| kell a kormányt~Ügyes ember kezire.~Én világlátott ember vagyok,~
9713 4| Hogy csapja el a kelmed keziről~A szemérmetes Erzsókot,~
9714 7| Juliskám?~Összetette kis kezit tán,~S imát mond: ha imádkozik:~
9715 7| föltűnik az arany ere...~S e kéznek nincsen semmi érdeme?~S
9716 2| Bútemetni köztünk kézről kézre járt:~Ott is a hon éltetését
9717 2| pohár~Bútemetni köztünk kézről kézre járt:~Ott is a hon
9718 5| Hogy, majd ha jön a sor kézszoritásra,~Őt könnyre fakadni senki
9719 6| multakba sugarát:~A szem saját kezünkben mindenütt~Saját szivünkre
9720 7| pénzünk:~Nem piszkoljuk be kezünket,~S nem csorog a verítékünk.~
9721 6| Midőn forgatjuk reszkető kezünkkel~Történetünknek sötét lapjait.~
9722 9| szivünk szégyenétül!~Egy kezünkön rajt van a lánc ismét;~Várjuk-e,
9723 4| mindenikben rajkók láthatók;~Ki-kidugván borzas fejöket,~Pityeregnek
9724 8| éjjelenként, ha pihent a tábor,~Ki-kiszólt a kürtszó Lehel sátorábol,~
9725 7| zúgnak ellenem.~Hagyjátok el kiabálástokat,~Mig engem el nem hágy a
9726 7| Igy ni!~Ugye fáj?~Hát ne kiabálj.~Szájadat betedd,~S nyisd
9727 4| tevé:~„Hogy szabadúljak?~Kiabálni potyára.~Valamint a puskagolyóbics~
9728 7| Szájam szörnyü halberdókat~Kiabált,~És söpörtem a kaszárnya~
9729 7| bántjátok?~Annyi rosszat kiabáltok róla,~S ő a föld legjámborabb
9730 7| Rajtad most ily hirtelen kiad.~Megosztottam véled ifjuságom,~
9731 7| házigazda,~Mit bevett és kiadott az~Év folytában, összeadja.~
9732 7| Fergetegekkel a~Harcot kiállanám...~De csak úgy, ha szeretőm~
9733 8| zsoldosidnak~Százezrivel kiállasz ellenök,~Ne adja isten,
9734 8| utcába mentenek,~Ott a banya~Kiállitá a gyermeket,~S ő egy közel
9735 1| izzadva, férfiszívvel~Mi kiálljuk a vihart.~Im, mi kép leng
9736 8| hazaszeretet!~Éjnek éjszakáján~Kiállott a század~Od’ a partra, melyet~
9737 7| a puszták óriás királya,~Kiállt az országút síkjára, s az
9738 8| íme végsőt lobban a mécs,~Kialszik bágyadt élete,~S kivűl az
9739 7| ellenség sem alszik.~Fegyverre! kiáltá a vezér, fegyverre!~Szava,
9740 6| Megálljatok! megálljatok!” kiálték,~„Oh, csak egy álljon meg
9741 7| rátok,~Hogy egyenként ezt kiálthassátok:~Cimborák, ez a bucsúpohár!~
9742 8| tettök beszéljen...~Százszor kiáltjátok~Majd rájok az éljent.~A
9743 4| mondom senkinek,~Ki nem kiáltom:~Legkedvesebbem hogy te
9744 8| e szent zajt, s magad is~Kiáltottad: éljen a szabadság!~Pest,
9745 8| Mért nem voltam ottan!~Kiáltottam vón a~Gyáva bámulókra~Veszett
9746 4| egyetlen hang legyen,~Mely kiáltsa lelkesedve~A magasztos innepen:~„
9747 4| Roppant becsűletet szerez.~Kiáltson föl hát minden ember:~Tartsák
9748 4| őszinte örömmel~Idvezlette, kiáltván:~„Jó napot adj isten,~Fejenagy
9749 3| meg nem igézett!~Égő pipám kialudott,~Alvó szívem meggyúladott.~
9750 3| Ha elhagyom galambomat,~Kialuszom mámoromat,~S rajtam ütnek
9751 5| Ildikó volt egykor, a hegyből~Kiapadhatatlan két forrás buzog föl,~E
9752 7| Vad bérci patak,~S nem fog kiapadni.~Csak csendesedett~Most
9753 8| tolong,~Hömpölyg, mint a kiáradott folyó, az~Utcákon át az „
9754 6| szerencsém,~Mert egy hiéna kiása siromból.~Ez az állat volt
9755 6| vagyok én;~Megmondjam-e kibe?~Egy barna kisleány~Hófehér
9756 4| apám és jó anyám.~Apám kibékült; volt is rája ok:~Hiszen
9757 7| összeveszünk,~Este majd csak kibékülünk~Valahogy.~Szatmár, 1847.
9758 4| csak már megteszem.”~Szólt kibékülve a tatár fejedelem,~De még
9759 8| Olyan fekete a világ,~Mint a kibérlett lelkiismeret.~Egyetlenegy
9760 8| méltatunk,~Mint a kutyát, kibotozunk,~Úgy kiverünk, jobban se’
9761 4| egyházfinak orrát,~Hogy vére kibuggyant.~Erre Harangláb~Ügyesen
9762 8| S ti drágalátos madarak,~Kibujtok most hátunk mögűl,~És orditoztok
9763 8| egy helyen!~És mikor már kibusúltuk magunkat,~Megfeszítjük lelkünket
9764 4| öt vagy hat ürgét~Lehetne kicsalni lyukának~Mélységeiből,)~
9765 7| Undok árulás a fegyvert kicsavarta.~És a hősök, kik itt a hazáért
9766 8| ez~Az igazságot, a magot~Kicsépeli belőle, aztán~Az üres szalmát
9767 7| nevedet nem vágod.~Türelem, kicsépelt szalma,~Melyet a bárgyú
9768 8| Feleségek felesége,~Lelkemadta kicsikéje!~Jer ide már az ölembe,~
9769 4| meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~20~János az erdőben mindig
9770 7| áldást érdemel:~Az az egy kicsíny gödör, hová az~Élet minket
9771 8| szánandóbbak is.~Mindig kicsínyebb lett előtte~Saját baja,~
9772 7| alacsony hajlékotok, ebben~Mind kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy
9773 6| titeket a törpe világ~Mindig kicsínyeknek kiált?...~Természetes! hiszen
9774 7| érzem, hozzád képes~Érzem kicsinységemet.~A legkisebb gondolatban,~
9775 5| virágod~Melegűlő keblén kicsirázott,~És amíg ő e virágot szűzi~
9776 4| hirtelen,~Hanem a boszorkány kicsusszant markából,~Uccu! szaladni
9777 4| utána.~Sötétség országa kiderült végképen,~Örökös homálynak
9778 4| bakancsos-köpönyeg.~Arról szó sincs, hogy kiderűljön,~Sétálni hát már nem megyek.~
9779 8| gazda majd fejéhez vágja,~S kidobj’ az ajtón mindkettőjöket.~
9780 6| eltört fazék, mit a konyhából~Kidobtak, s melynek oldaláról~Vén
9781 8| Tövestül kitéptétek ti rég,~S kidobtátok azt az országutra,~S ott
9782 4| mikor már a király,~Az ész, kidőlt nyergébül.~A győzelmes poharakat~
9783 8| süssön,~Mihelyt orra hegyét kidugta a hajnal,~Lóháton valának,
9784 4| ÉNEKBEN~már több foglaltatik: kié a helység leglátogatottabb
9785 8| egyet hörpentenek,~S ha kiég pipájok, újra rátöltenek,~
9786 4| felőletek?~Hogyha volnék tűz: kiégetnélek,~Égetném rosz véretek.~Nem
9787 1| csenge,~Míg a csillagok kiégtenek;~Terhesen vítt harcok diadalma,~
9788 7| ezer zsindelyszöggé válik,~Kiegyenesűl mind az utolsó szálig,~Redő-árkak
9789 1| vendéginket is hídd,~Mert úgy kiéhezém;~A legkisebb is hagyja fészkét,~
9790 4| kisértetek~A sírok torkából kiemelkedtenek.~Táncot és éneket kezdettek
9791 4| császárral, kivel jóbarát volt,~Kiengesztelésűl ily szavakat váltott:~„Kedves
9792 8| rajtad lesz bélyege...~Ah, kiesik az írótoll kezembül:~Szegény
9793 4| vigasztal,~Ennél virít a lét kietlene.~Szerzem tehát a pénzt,
9794 7| melyből a~Macska a tejfölt kiette,~S a szakácsné most szájtátva,~
9795 7| füvet? s mivégre?~„Hogy kifacsarjam s megigyam levét.”~Megdöbbenék
9796 8| türelmünk, de~Ha egyszer kifakadunk,~Akkor aztán hosszu ám és~
9797 7| alant a völgynek éles kövein~Kifeccsent szívökből a vér~S fejökből
9798 8| pártütő csepp,~Kiontom azt, kifeccsentem belőlem,~Habár szivemnek
9799 4| tengervízszínű szemének~Bájdús kifejezéséből~Ezt silabizálta ki mennyei
9800 4| Xerxes serege.~Sehogysem t’om kifejezni~Magamat -~Azt hiszitek,
9801 6| Amely nincsen még meg,~Amely kifejezze majd:~Milyen forrón érzek!~
9802 5| szépek, teringette,~Elől kifestve és hátul kitömve.~Hát ahol
9803 5| meg, cigány, húzd rá, majd kifizetem;~De úgy húzd, hogy megrepedjen
9804 7| ennek mindig~Áldozatja lett.~Kifog rajtam minden gyermek~És
9805 8| gyermekinket.”~Egynek sem volt kifogása,~Mind készen volt a halálra,~
9806 4| tovább nem is tett semmi kifogást,~Hanem vitte őtet és a partra
9807 4| a télnek kellő közepében~Kifogya szépen~A fűtőszalmám,~S
9808 4| míg a szuszból gazdája kifogyott;~Azután ballagott, megállt,
9809 4| pincéjéből~Minden borok kifogytanak.~És engem, nem tagadhatom,~
9810 7| hogy ótalmazzanak~Vérünk kifolytáig, lélek-szakadásig!”~S megüté
9811 4| kalapot,~Nagyszőrű subáját meg kifordította,~Úgy tekintett bele a vad
9812 5| szappanbuborék.~Valami óriásfiú~Kifúja reggel keleten,~S szétpattan
9813 4| sárkány oldalába.~Végtére kifurta, belőle kimászott,~Kaput
9814 4| legyek őszi időben.~A föld a kifutott vértől~Olyan, mint a vörös
9815 7| pengetek,~Nem szabályos, nem kigondolt~Mesterkélt dalt... ujjaimra~
9816 7| hevétül égve~A sors viszályi kigondoltanak.~Ezen szellemnek vagyok
9817 7| tanúlok,~Nyájas szófogadás, kígyó-csúszásu hizelgés~Lesz kenyerem (
9818 5| Mardossatok csak hát, ti kígyófajzatok!~Eltiprom köztetek,~Kit
9819 7| megsiratnunk;~A rágalomnak óriási~Kigyófarkával szembeszállni,~Eltűrni oly
9820 7| össze éjfelenként.~Békafejű, kígyófarkú,~Lángsörényű, sárkánylábú,~
9821 5| bánt.~(Az én utamban sok a kígyófészek~S hogy eltiporjam, én beléje
9822 10| véremnek minden cseppjét~Kígyófulánkkal mérgezed!~Kiirtva lészen
9823 8| Nyujtogassátok rám a kigyófulánkot,~Marjátok, marjátok, ti
9824 5| fájdalmas dolog,~Ha sziszegő kigyók mérges fulánkja bánt.~(Az
9825 6| apa- s testvérgyilkolás!~Kigyóként csúszott Dávid a terembe,~
9826 4| virágot,~Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat.~De ki
9827 7| világ?~Hallod, mikép reám~Kigyót-békát kiált?~Ha igaz a hir: én~
9828 8| magadat,~Haragod tüze arcaidon kigyuladt,~Kezed ott van a kardon,
9829 8| régen vala,~Az órát, hol kigyúladt~Szerelmem hajnala.~Ez volt
9830 6| a pap,~Mert ha a felhők kigyulnak~Lemenőben van a nap.~Szalkszentmárton,
9831 5| őt tüstént megszeretém.~„Kigyúlt indúlatommal~Ebéd után azonnal~
9832 4| esdenek~Szent életedre;~S kihajtom egy cseppig borát~A telt
9833 4| Halásztak a halászok mellettem,~Kihalásztak sok apró kis halat,~Hálójokban
9834 8| börtönbül őket,~Bírák elé vitték kihallgatás végett.~És szólt a bíró: „
9835 3| Eljött a bú; az élet kéje~Kihalva fúl a könyek özönébe.~4~
9836 5| Hol a bünök máglyája égett~Kihamvadatlan lángolással.~Hanem már mindeneknek
9837 8| megerősödék,~Fölgyúladt benne a kihamvadó tűz,~Görnyedt fejét az ég
9838 5| mely most jőni fog,~De kihamvadt bátorságom lángja~Most,
9839 7| kell még, mely a földet kihányja,~Amíg föltűnik az arany
9840 7| paripa egy szegény lovaggal.~Kihányta nyergéből a ló a lovagot,~
9841 5| háborgó életnek~Kemény harcát kiharcolá.~Egymás mellé temetteték
9842 3| Jártam én.~…De’szen jól van! kiheverem~Én e bajt.~S visszakapja
9843 7| népeket, eldöntő viadalra, kihíja.~Két nemzet lesz a föld
9844 8| hazamentés terve.~Csakhamar kihítták a börtönbül őket,~Bírák
9845 4| pohár!~Hogy olyan könnyen kihörpentelek.~Ha én tenéked volnék, oh
9846 7| Feleletet egyik sem ad,~Kihörpentik boraikat,~Végét vetik a
9847 4| szép szerével a kamrából~Kihozni lehetett.~Ha jött az este,
9848 8| Fertő-ágyábul kiemeltük őt,~Kihoztuk őt a tiszta levegőre.~Oh
9849 4| egy szóval bántani,~Hogy kihullanak még meglevő fogai.”~Reszkető
9850 6| bírni én fogom, magam!”~Kihullt a kard a két fiú kezéből,~
9851 8| nem férsz a bőrödbe’,~Majd kihúzunk mi belőle!~Itt voltatok
9852 9| Cirógatják ott lenn a föld alatt.~Kiírnám önt itt név szerint, de
9853 8| vagyunk, király, előtted,~Kiirthatd a pártütőket,~Vedd el a
9854 9| Megesküvék,~Hogy a magyart kiirtja.~Minden tagunkból vérezünk,~
9855 10| Kígyófulánkkal mérgezed!~Kiirtva lészen mindenestől~A mult,
9856 6| fölhajtója,~Ki, midőn a poharat kiitta,~Szívemet, az asztalt teleírta,~
9857 7| velem, hogy~Nem ereszt el?~Kiivott már mindent, bennem~Semmi
9858 8| immár az iskolákon,~Régen kijárta azokat,~És benn volt a világban,~
9859 7| ne kopjék, eladám.~S hogy kijátsszam a haramját,~Ki megállit,
9860 8| beszélt szokás szerint,~Kijobbitá magában,~S mosolyga a badar
9861 7| virít az erdő,~Akkor is, ha kijösz, zöld lesz az,~Ah de téged,
9862 5| szenvedéssel~Hozzád gyakorta kijövendek?~Nem fog zajt ütni érkezésem,~
9863 8| Részeg vagy, mint a csap;~Ha kijózanodol,~Jőj hozzám a keresztlevéllel,~(
9864 4| egy-két~Botlásnak utána~Kijut a konyhába... kovával, acéllal~
9865 9| hátul áll,~A döghalál.~Be kijutott a részed~Isten csapásiból,
9866 8| durva lepedővel,~Amely alól kikandikál a szalma.~Aludj, kicsiny
9867 4| Amint egy hordóból dugaszt kikap;~„Szaladj csapért! ott fönn
9868 3| lyány, virág a szerelem,~Kikeletre virítani kénytelen.~Kedves
9869 4| Elvetném a hó felett.~S ha kikelne: rózsaerdő~Koszorúzná a
9870 9| Dalolj, pacsírta, hangjaid~Kikeltik a virágokat;~Szivem mily
9871 6| hisz ilyenkor még~Nincsen kikelve a rejtett önérdek,~E mindent
9872 7| Ti szegény gazdagok, kiken ily~Rongyházi is sajnálkozik!~
9873 8| Méltósággal felelt az ifju:~„Uram, kikérem a leckéztetést,~Kinőttem
9874 4| érezhetett,~Midőn belőle kikergettetett.~Ott éltem volna én a színpadon~
9875 5| anyakecske gödölyéi mellett.~Kikerűlt ettől s a vadméhektől mindig,~
9876 7| egy-kettő a táblabirák között,~Kikhez, te rosz szellem, nincsen
9877 7| kereshetik mán~Kit Szabadkán, kit Kikindán.~Pest, 1847. december~
9878 8| szívességet megteszem,~Hogy kikisérlek a kapun. De~Ha visszajösz,
9879 5| leánnyal elment életem...~Kikisérte... odakinn maradt,~S elfoglalni
9880 4| Hozzám barátság lánca köt,~Kikkel most annyi éjszakát~Fölségesen
9881 6| a gyűlölet,~Ha a szívből kiköltözik?~Szalkszentmárton, 1846.
9882 4| talpon termett szózatára;~Jól kiköszörülték acél szablyáikat,~Azután
9883 6| Hagyd múzsámat Pyréumnál kikötni,~Ottan szeretnék én meghalni,
9884 7| Hogy nem fog pihenni többé kikötőben!~Pest, 1847. február~
9885 6| Szilaj Pista már régen kikötött.~„Régen várlak, hol jártál,
9886 7| lecsendesedik,~Pihen a komp, kikötötték,~Benne hallgat a sötétség.~
9887 4| kocsmából meg már régen~Kikopott az emberségem;~„Addsza -
9888 8| S koronámat fenyegeték?~Kiktől szinte megijedék.~Hisz ezek
9889 5| fösvény való beváltana?~Kiküldözéd, mint~Galambját Nóé, a reményeket;~
9890 8| nemzet, melyen eddig ment,~Kiküzködé magát belőle,~S uj célt
9891 4| csapot Vitéz,~Zeget-zugot kikutat érte,~De csak nem jön rá,
9892 7| Melyben Kazinczy Ferenc~Élt s kilehelte tiszta lelkét,~Most piszkos
9893 8| Kilencszáz esztendő!... kilenc vén óriás,~Egymás után egyik
9894 8| azóta~Az idő a földre azt kilencszer rótta;~Kilencszáz esztendő!...
9895 8| mint potyognak el,~Mikor kilépnek, hehehe...~De mit beszélsz,
9896 5| járom estenként a tájt,~Kilépvén a kis házfödél alól;~Porfellegekben
9897 4| gondolta magában,~És a kilincs megint volt már a markában...~„
9898 4| Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is
9899 4| Egymásnak voltak jóbarátai.~Kilódul egyszer Debrecenből~S a
9900 10| melynek édenéből~A hűtelenség kilöke,~Te vagy a szépségek szépsége,~
9901 4| szolga által~Szobájából majd kilöket.~Pest, 1844. november~
9902 6| hullócsillag,~Melyet magából kilökött az ég. - -~Azóta arcom és
9903 8| Gyömölcsöt a kofától, és kilopta~A vak koldús kalapjából
9904 6| a közelgő nap szemeiből~Kilőtt sugárok, a vágyak s remények.~
9905 5| megtestesült sohajt.~Miattam akár kimaradjon örökre,~Nem csüggök én merengve
9906 6| egyszer elkopott,~Azért kiméld a drága csizmatalpat,~Amelyet
9907 8| el a mi életünket,~Csak kíméld meg gyermekinket.”~S leoldozták
9908 5| kérné alázattal, hogy kissé kimélje;~Hanem sikeretlen esdeklő
9909 7| nekem szép uj ruhám;~De kimélni kell az újat...~Hogy ne
9910 4| öregebbik,~Mert az ujat kímélnie kellett. -~Bagarja uram~
9911 8| mindig szerencse követte,~Nem kimélték a vért és nem az életet,~
9912 7| fegyveréhez tette,~S oly kimélve, mintha félne tőle talán.~
9913 4| gazdájok előjön,~S rájok bőgi: „Kimenj!”~A háboru közkatonái~Elsompolyodának.~
9914 7| lenne-e jobb, ha szivéből kimenne?~Végre, amint illett, csak
9915 4| Jancsi szivem, örömest kimennék,~Ha a mosással oly igen
9916 8| lesz!”~Ezzel megfordult és kiment,~Örökre ott hagyá a házat,~
9917 1| izzadozánk itt,~A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén.~S most társim!
9918 5| víz, de vér, mit e kútból kimert.~Itt egy ifjú, ki lenyakaztaték,~
9919 10| Végpillantásiban,~Szabad legyen kimondanom,~Mi szűmben rejtve van:~
9920 7| Legyen elved, hited,~És ezt kimondd, ha mindjárt~Véreddel fizeted.~
9921 5| ha még egy~Szóm nem vóna.~Kimondjam-e vagy ne mondjam?~Eh, kimondom;~
9922 7| meggondold,~Ha a „halál” szót kimondod.~Hallga, hallga, nyílik
9923 8| mozdulását,~S alig volt a parancs kimondva,~Midőn már teljesűlt is,~
9924 1| kar csapásin~Sok alemann kimúl.~De nyugot népe nem fogy,~
9925 5| el,~S mely csüggedt fővel kimulását várja.~A fájdalom gyakorta
9926 5| száradó gyümölcse.~Hogy kimulj, szikrát sem fáradsz magad:~
9927 4| tied leszek.~Ezek után kimult az árnyékvilágból;~A temetőhelye
9928 11| Dalma, szivében öröm, bú, kin özönje csatáz;~Most mosolygva
9929 5| legyen halhatatlan,~Hogy kínaitokat váltig kacaghassam!”~Barangó
9930 8| Gyöngyökbe foglalt órákkal kinál~Az ifjuság s a szerelem,~
9931 8| ujra megtelik, ha már fogy.~Kinálgatja őket a jó háziasszony,~Ne
9932 4| Jancsi, ki mértéket tartott,~Kinálgatták, de ő aprókat kortyantott.~
9933 2| Sötét pohárból annyiszor kinált,~Hogy ittam volna inkább
9934 5| hogy kérjék tőlem:~Magam kináltam mást vele.~Mostan ha kérik
9935 7| istent,~Okatootáia,~Hogy Kínán is túl vagy még, hogy~Szomszédod
9936 5| mellett porló kedvesének,~Egy kínba fúló életet sirat.~És én
9937 1| keblem éjén kéj koránya támad~Kíncsaták után.~Lelkesűlt idegről
9938 10| előled~Érzett világomat.~Im, kincsed, gazdagságod,~Amellyel halmozál,~
9939 5| Ha rápazarlod legszebb kincsedet,~Az ifjuságot: akkor elhagy,
9940 7| Függetlenségedet~A nagyvilág kincséért~Árúba ne ereszd.~Vesd meg,
9941 7| innen, ki szivemből,~Emlékem kincsei!~Hajós vagyok, ki vészkor~
9942 5| tudós feje.~Szivemben hordom kincseim... szivem~Sok szép emlék
9943 7| nekem ti, akik~Fáradoztok kincsekér’:~A föld minden gyémántjánál~
9944 4| vérfoltok ragadtak,~S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?~Hozzájok
9945 5| ajtaját, s halotti~Ruhája kincsén megosztoztanak.~Láttam veszendő,
9946 4| éjszakát reátok.~Most a kincses kádhoz! Megtöltöm tarisznyám,~
9947 5| enyim mellett.~Szived az én kincsesládám,~Három faluért sem adnám.~
9948 8| szívem,~A legdicsőbb emlékek kincsivel,~Kiszórnám azt e pillanatban
9949 4| válik az aranynak érce,~Kincsleső emberek nem kis örömére.~
9950 8| mind elfecséreli,~A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.~
9951 3| válhatom:~- Van a hírnél, van a kincsnél~Egy igézőbb hatalom;~Mint
9952 7| Miért jut eszembe~Dús lelked kincstára,~Mely hét színbe játszik~
9953 5| Tartom emlékimnek~Drága kincstárában,~S őrzöm a felejtés~Eltörlő
9954 8| földbe gyermeke?~E drága kincstől kell elválnia,~Melyet szeménél
9955 7| századon.~Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet~Apáink örökségiből~
9956 7| én nem megyek,~Hírvágy, kincsvágy soha nem bántott engemet.~
9957 1| Szent nyugalmu sírhalom!~E kinéletnek vesződve~Láncait mért hordozom?~
9958 7| Azért-e, hogy lássad kínomat s kinevess,~Vagy talán azért, hogy
9959 7| ejtettem ki,~Nevetek, magamat kinevetem érte;~Az isten a magányt
9960 7| vánkosom;~Reggelenként aztán kinevetnek,~Amiért rémekkel álmodom.~
9961 4| ÉJJEL~Kinézek én, benéz a hold~Szobámnak
9962 8| Amelybül a leány szokott kinézni.~De puszta most ez ablak,~
9963 8| bársonyába,~Hogy csak ugy porzik kínjába’.~Éljen,~Éljen a köztársaság!~
9964 5| nem viszonzott~Szerelmem kínjából támada.~Tiszta szemmel nézek
9965 1| fájdalmaimnak~Szenvedém nagy kínjait;~Jött az éj szelíden végre,~
9966 3| hallá, mit a szülő bus ajka~Kínjának hangján rebege:~‘Halál,
9967 1| sötéten,~Űzni vágyván szíve kínját,~Bor kezében.~S korty után
9968 8| Tizenhat évig kelle élnie~S kínlódnia,~Mig oly emberre akadott,~
9969 8| a fűt világvégig,~Holnap kinő az, ha ma lenyesik.~Tördelheted
9970 1| Boldogot.~A csalódott megy kinok bús~Éjjelén,~S hallgat a
9971 7| hivattál?~Azért-e, hogy lássad kínomat s kinevess,~Vagy talán azért,
9972 7| könnycseppecske csak,~És mégis kínosabb talán,~Mint volna egy egész
9973 6| hajós: nem közeledhetik.~Kinoskeserves lesz ez örökszomju élet,~
9974 5| a deresen,~Ütik, verik kinoskeservesen,~Vernek le róla húsdarabokat;~
9975 6| ha~Leborotválnak, újolag kinősz?~Csalódol; mert az élet
9976 8| kikérem a leckéztetést,~Kinőttem már az iskolából,~De ahhoz
9977 7| belül,~E kettős üldözőnk~Kinoz kegyetlenül;~S amott a harmadik:~
9978 4| meg örökös munkádat,~Te a kínozásban telhetetlen bánat!~Ha nem
9979 5| leányka, e véget nem érő~Kínozással, mondd, hogy mit akarsz?~
9980 3| Átok életem felett!~Mért kinozni lángcsapásu~Ostorokkal engemet?~
9981 7| Aki rabszolgádat~Ekkép kínozod!~Átkos, átkos a világon
9982 5| Félre, bú, te alvilági kínpad,~Amelyen a szív mártírkodik...~
9983 7| emberiség szent nevében,~Melyet kínpadra vonni vétek,~Kérlek, hogy
9984 7| dalt csattogott,~Hanem a kínszenvedések függtek~Rajta, mint akasztott
9985 7| volnék juhász!~Ki messze, kint a pusztákon tanyáz,~S mig
9986 9| megint a régi nóta járja,~En kinunkra, világ csufságára?~Kár azoknak
9987 7| kivűl egy édes női hang.~És kinyílt az ajtó,~És bejött a lyány,~
9988 7| Dezső, Dezső lelkem!” s kinyitá a kertet,~S a kisajtón által
9989 7| meg az ég,~Számomra csak kinyithatod,~Én régi szeretőd vagyok.”~‘
9990 8| kocsis alszik a bakon,~Halkan kinyitj’ a hintó ajtaját,~És lop
9991 8| fogja hányni, és először is~Kinyitja e sírhalmok ajtait,~S első
9992 8| sokáig üldögélt a hűsön,~Kinyitották tömlöcét és szóltak:~„Lángban,
9993 4| valahogy~Majd búmat versben kinyögöm.~Hiába minden fejtörés!~
9994 4| széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört életet.~
9995 8| meggyőződék végre is,~Hogy ami kinyomathatik,~Abból nem fog tanulni senki,~
9996 8| elrejtve föld alá,~S ott kinyomatta műveit.~Mi volt ezen müvekben?
9997 4| Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.~Ledőlt, el is aludt, észre
9998 6| égi hangokat sugál.~Karom kinyujtám, hogy öleljelek,~S fölébredék...
9999 4| melyik kinek a csillaga;~Nem kínzanád tovább az én galambomat -~
10000 4| teremtésnek;~Kivált mostohája kinzása töré meg,~De meg is lakolt
10001 5| hogy mit akarsz?~Mert te kínzasz, mert te gyötresz engem,~
10002 8| nyakán, s ő~Nyelvét hosszan kiölté,~Mintegy csúfolva a világot,~
10003 7| meglippen a madár,~A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.~Két lyány
10004 6| mellé,~A pohárból az italt kiönté,~Letörölte a szép arany
10005 3| Borral lehet, borral kell kiönteni.~A bor éleszt, a bor éget,
10006 8| ha majdan,~Én a sorbul kiöregedem,~Iparkodni fogsz túltenni
10007 5| mint a nap, a csillagot kioltja.~Barangó szerette őt véghetetlenűl,~
10008 8| Megcsapolták szíveinket,~Hogy kioltsák életünket,~De maradt még
10009 6| mely kiégett,~S belőle kiolvashatjátok,~Hogy rajtam átok fekszik,
10010 4| tanítottak,~De szemedből kiolvasom,~Hogy szivedben bánat vagyon.~
10011 8| csend... Kont lehajlott,~A kiomlott vérbe markolt,~S a piros
10012 7| volt, ki más javáért~A vért kiontá~Saját szivéből,~S nem lett
10013 8| lesz egy pártütő csepp,~Kiontom azt, kifeccsentem belőlem,~
10014 7| jön egy az igazijából,~Eyg kipattant szikra isten homlokából,~
10015 7| tettem? megházasodám,~Hogy kipihenjem magamat...~Házasság s nyugalom!
10016 4| tevéled.~Ez éjjelen által kipihenjük magunk,~Mert hosszu volt
10017 1| most~Helyt főnkben néktek, kipihenni fogunk sok~Munkáinknak utána,
10018 4| se’ mondom.~Még ma úgyis kipiroslik,~Hogyha nem egyébtől:~A
10019 5| félrecsapva,~Nincs a bajszom kipödörve.~Így is jó ily bús legénynek,~
10020 7| húza,~Ez egy: kackiásan kipödrött bajúsza.~S ezzel kész az
10021 3| hátam~Odavan!~Szomszéd bácsi kiporozta~Csúfosan.~Átkozott a görcsös
10022 7| félj: ha poros nadrágod,~Kiporozza a káplárod.~Muzsika szól,
10023 7| Senki meg se látott,~De kipótolta ő~Az egész világot.~Alig
10024 4| mélytitku ajakkal~Elmondotta: kiprémzé~Szája vidékét~Sátáni mosollyal.~
10025 6| Zsivány apjoknak méltó fiai.~Kipusztíták már a szomszéd Somoskőt,~
10026 7| vármegye a betyárokat~Már mind kipusztítja;~Még mikor a világ ezeké
10027 6| sok sziklavár,~Honnan le a kipusztitott vidékek~Sohajtására gunykacaj
10028 9| zsiványok, kik országunk földét~Kipusztítottátok,~Fekvén rajta háromszáz
10029 6| öcsét: nem volt ember reá.~Kipusztulván mind a Kompoltiak,~Elosztották
10030 8| fellegnél;~Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.~Olyan a föld, mint
10031 4| ott már raboltak javába’;~Kirabolták a sok gazdag templom kincsét,~
10032 4| csak tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak jó nagy
10033 8| Ottokárral, híres cseh királlyal,~Keveredett kemény háborúba,~
10034 8| Meddig tart még a nyavalyád?~Király-fene rágja tested,~Agyonrág,
10035 8| tettelek királynak,~Világ első királyának,~Hogy így csúffá tégy engemet,~
10036 4| törpe nyárfaerdő~Sárgul a királydinnyés homokban;~Odafészkel a visító
10037 8| S te, lelkem, szállj a Királyhágón által~Érzelmeimnek tündérvilágával,~
10038 8| százszeműek;~De én azért királyilag~Fogok fizetni, isten megsegít.~
10039 4| 13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre értek a nap
10040 4| galambjánál.~Búcsuzott a királylyánytól érzékenyül;~Aztán a tengerhez
10041 8| Sompolyognak el az urak.~A királynál csak egy marad.~Tudjátok-e,
10042 4| szemmel mind rábámulának;~Őt királynéjoknak meg is választották,~A tündérfiak
10043 7| kívánságtokat.~E szép bálokban, ahol királynék a~Hölgyek, haldoklom a honvágy
10044 8| Mag’ a nádor, Bánk bán,~Királynénak s udvarának~Jó estét kivánván:~„
10045 8| rajta!”~Bánk bán kardja a királynét~Át meg átaljárta,~S magyarság
10046 8| Fekete tömlöcbe?”~- „Mert királyod ellen~Van szándék szivedben;~
10047 8| A KIRÁLYOKHOZ~Azt adok, mit vajmi ritkán
10048 4| A tündérfiak meg Jánost királyokká.~A tündérnemzetség gyönyörű
10049 8| Szemétdomb férgei!~Átok reátok és királyotokra,~Kinek nevében az erényt~
10050 5| Eszeveszett harag fut égő agyába,~Kirántja szablyáját és megindul lába.~
10051 7| szerep;~Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,~Mint a villámot
10052 6| más ember mátkáját...”~S kirántotta zsebéből bicskáját.~A bicska
|