1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
10053 4| banya volt a soron épen...~Kire ismert János ebbe’ a banyába’?~
10054 6| S amit keblemből mostan kiröpítek,~Mint a volkán az égő köveket.~
10055 6| Szépen titkon~A szobából~Kiröpítem lelkemet.~Szállj, lelkem,
10056 8| minden szó, mely száján kiröppene,~Mintha szólna maga magyarok
10057 4| alig csillog,~Mint gyorsan kiröppent fohász, eltünt végre,~Mikor
10058 4| belőle,~Hogy a zajra apánk kirohan,~Nálunk terem, és mindkettőnket~
10059 4| boszorkánysereg gyorsan kirohana;~Keresték a seprőt kétségbeeséssel,~
10060 5| aztán~Lábamban nem maradván,~Kirontanom nem lehetett.~Eperjes, 1845.
10061 5| indúlatommal~Ebéd után azonnal~Kirontok!” így elmélkedém.~Ebéd alatt
10062 9| míg reád halált szól,~És kirúg a nemzetek sorából!~Oh hazám,
10063 5| fölültetsz fejed tetejére,~Majd kirúgom szolgafogadat!~Pest, 1845.
10064 7| Kiszakít egy jó nagy falkát...~Kis-Kunság, most isten hozzád!~Fárad
10065 7| született, ott kinn fogtam el a~Kis-kunsági szép nagy pusztaságba’.~
10066 4| Délibábos ég alatt kolompol~Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;~Deleléskor
10067 7| s kinyitá a kertet,~S a kisajtón által az hugánál termett.~„
10068 8| Ki volt ez?... a kastély kisasszonya.~Ki is lett volna más!...~
10069 7| én Mars uramnál~És Thalia kisasszonynál,~Mégpedig nagy tiszteletben...~
10070 1| harsány trombita:~Kvártély, kisbiró! huszárok~Szállanak a faluba.~
10071 4| Végéről szó sem volt,~Mig a kisbírói tekintély~Tudtokra nem adta~
10072 8| asszony~Keserve meghalt kisdedére~Ájulva vagy meghalva omlott,~
10073 8| Szépen temették el a kisdedet.~Keményfából volt a koporsó,~
10074 8| is,~A másik mellé tette kisdedét,~Karjával mind a kettőt
10075 8| suttogás.~Hogy el ne verjék a kisdednek álmát.~Jó testvér, jó szülők,~
10076 8| űl,~Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek~Kártyából tornyokat
10077 6| tágúla, vagy tán a világ~Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém,~
10078 8| hajoljak;~Nem ismerek nálam kisebbet~S nem ismerek nálam nagyobbat.~
10079 6| mennem, bárha~Bizonytalanság kisér;~Úr a sors, hajlok szavára,~
10080 4| vagy~A nagy világon.~Titkon kisérem lépteid,~S mindegyre híven;~
10081 8| majd,~Átok s gyalázat lesz kisérete,~Mellyel haza s később a
10082 4| hold, az éj lovagja,~Hold kiséretében,~Mint hüséges apród, a kis~
10083 7| boszorkány, denevérek~És baglyok kíséretében,~Hórihorgas seprőnyélen~
10084 7| Királyi vállaidra akasztom.~Kiséretűl adok neked~Fölcifrázott
10085 7| hová az~Élet minket nem kisérhet el.~Milyen áldás, ott lenn
10086 6| velem,~De hazáig el nem kisérhetem,~Elkisérem csak az erdőszélig...~
10087 6| szárnysuhogásaikat,~Már a másikban alig~Kisérheti a szem a kétes utat,~Mely
10088 9| hazának ifjusága mi,~Igy kisérik a vén zivatart a~Tengerek
10089 5| tűzhetlek is, hogy~Szemeimmel ne kisérjelek.~Fog kisérni szemeim világa,~
10090 4| olvashatom:~Hisz én már téged rég kisérlek,~Van érted titkos bánatom.~
10091 3| szól az ének,~Temetőbe kit kisérnek?~Akárki! már nem földi rab,~
10092 7| nagy király, a~Szerelem.~Kísérői: öröm, bánat,~Könny, mosolygás,~
10093 4| számmal kisérte;~Minden kisérője könnyet ejtett érte.”~Kérelemszavára
10094 6| könyörülsz rajtam.~Légy kisérőm csak az erdőszélig,~Vagy
10095 7| napkeleti királyt~A csillag, ugy kísért engem a szerelem.~Hagyj
10096 4| A francia királyt várába kisérték;~A csatamezőtől az nem messzire
10097 8| alatt volt a világ,~Ki is kisértené az istent~Ilyenkor szabad
10098 8| ott egy~Élő alak... vagy kísértet talán?~Járása olyan kísértetszerű.~
10099 7| magyar?~Holt dicsőség halvány kisértete;~Föl-föltünik s lebúvik
10100 6| van, éjek éjjele,~S ez éj kisértetekkel van tele;~Agyamban egymást
10101 8| hova lett?~Orcátok olyan kísértetfejér,~Mikéntha látnátok kisértetet:~
10102 8| ez a szép fonóleány~Olyan kisérteties szálakat~Ereszt éjenként
10103 6| fel,~A vőlegényt.~Rémes kisértetként~A zsarnok őszapa~Áll a toronytetőn...~
10104 8| kísértet talán?~Járása olyan kísértetszerű.~Errébb jön, errébb, már
10105 8| Oly halványak valóban,~Oly kísértetszerűek?~Szegény család, szegény
10106 8| Árpádot a sír eltakarta,~S kisfiára, Zoltánra, jutott az ország,~
10107 8| bátorságot és bizalmat~Öntött a kisfiúba.~Egymáshoz egyre közelebb~
10108 5| A kisleányból hajadon,~A kisfiúból ifju lett;~Jött az idő,
10109 8| jerünk.”~Kézen fogá a kisfiút az asszony,~Követte őt az
10110 8| Aztán az anya, azután~A kisfú... s a csecsemő?~Ez még
10111 8| sikolta föl,~Mert lábánál egy kisgyermek nyögött.~Elérte a hintó
10112 4| siralmasan,~Hogy magamat kisírhassam,~De majd ott az ablak alatt~
10113 5| Hogy könnyeit végső cseppig kisírja~A földre, mely holt nemzetének
10114 4| nyomába.~Ezön járok, mint kiskiráj, kényösen,~Borjúszájas ingöm
10115 8| dolgod könnyü lesz,~Valódi kiskirályság...~Koldulni fogsz, mást
10116 6| fuvallatán.~Köszöntelek, ti kiskorom baráti!~Köszöntelek, ti
10117 8| A KISKUNSÁG~Hova szívem, lelkem~Mindig,
10118 5| Innen ered a fájdalmam.~Kiskunsági Szentmiklósnak~Ifju népe!~
10119 8| születésem földét,~A szép Kiskunságot!~Bejártam a rónát,~Melyet
10120 7| idejutnak,~Lábainknál, mint kiskutyák, meglapulnak.~Magasak a
10121 4| könnyed ne folyjon,~Lelkem kisleánya!~Elhervad a könnytől~Orcáid
10122 5| boldog gyermekségemet.~A kisleányból hajadon,~A kisfiúból ifju
10123 4| én is, megyek én is~Barna kisleányhoz.~Pest, 1844. szeptember~
10124 5| Átszövé e tündérteremet.~Kisleánykám elment... elvivék...~Most
10125 5| mégis, mégis panaszkodám~Kislelküen, gyáván az embereknek,~Miként,
10126 8| A MAGYAROK ISTENE~Félre, kislelkűek, akik mostan is még~Kételkedni
10127 8| ismer engem csüggedőnek?~Kislelküséggel engemet ki vádol?~De aggodalmak
10128 4| Hanem a patakban egy szőke kislyányra,~A szőke kislyánynak karcsu
10129 8| maradékát~Szent romjaidnál kisohajtsam!...~Nekem többé nem kell
10130 8| féken tartani~A nagyfejűek s kisszivűek~(A táblabirák) szavai?~Vagy
10131 4| föl ne gerjeszd mérgem.”~Kisült, hogy korántsem tréfaság
10132 8| közelebb~Jött az szeméhez, hogy kisüsse ezt...~Nyöszörgött félelmében
10133 5| Csakhogy, midőn a nap kisüt,~A felhő keble megreped.~
10134 7| fekete kovász talán?~Mely ha kisűl, leszen belőle~Kenyér az
10135 4| Szegény, szegény falusiak!~S kisvárosbéliek!~Mi élünk csak valódilag,~
10136 4| habokba,~S a föltámadt leányt kiszabadította.~Hát az élet vize volt ez
10137 7| elővettem férfiuságomat,~Hogy kiszabadítsam öléből magamat,~Akkor ő
10138 6| Eldöntögeted,~Kinek kezében kiszakad~A tölgy a bérc kebelébül,~
10139 1| jutalmad,~S majd ha a végzet kiszakaszt karodból~Engem; olvasván
10140 7| Egyszer a méneshez ugrat,~Kiszakít egy jó nagy falkát...~Kis-Kunság,
10141 8| fegyverét,~S ez szivébül kiszakítá~Életének gyökerét.~Pest,
10142 8| így csúffá tégy engemet,~Kiszakítsd az életemet?~Én istenem,
10143 6| őszi tájról,~Hej, ha én is kiszállhatnék~Búmnak országából!~Nem szállhatok,
10144 5| De éjfelenként sírjokból kiszállnak,~S felém lebegnek halvány
10145 5| küzdött~A halállal s már kiszenvede.~Oly szelíd, szép őszi délután
10146 7| Hány volt, ki más szivéből~Kiszíta a vért~Saját javára,~És
10147 5| hizlalom,~Ugyis, mi lenne a kiszívott, elfolyt~Vérért a jutalom?~
10148 4| Mi lett a jutalmam, mikor kiszolgáltam?~A generális megveregette
10149 7| Megtöltötték a hidegtől~Kiszorított könnyeim.~És ez jó, hogy
10150 4| bort, mely a szívből a bút kiszórja.~De otthon inni nem merészel,~
10151 8| legdicsőbb emlékek kincsivel,~Kiszórnám azt e pillanatban mind,~
10152 4| szája megnyílik, tüdeje kitágul,~S ily módon riaszt föl
10153 8| bolondít,~Ezt mindenestül,~Kitálalhatja ön,~Sőt érte még meg is
10154 6| foghatod?~Gondolkozzál csak... kitalálhatod.~Nagykároly, 1846. október
10155 4| folytatta tünődve:~„Mást kell kitalálnom...~Vagy itt húzom ki az
10156 7| rágásában gyakorlom magamat.~Kitaláltam végre!... hősöm vezetem
10157 7| Eltáncolom a pénzemet,~Kitáncolom a lelkemet!”~Bekopognak
10158 5| Midőn előtted szívemet kitárám~És elbeszélém e történetet.~
10159 4| BARÁTOMHOZ~Ha előttem a multat kitárja~Képzeményim hű panorámája:~
10160 5| gyümölcse!~Jer, karjaim kitárva állnak,~S kész ajkam, hogy
10161 7| volt a vég,~Az országútra kitaszítva~Halálos bajban feküvék.~
10162 5| szikrát sem fáradsz magad:~Kitekeri a hóhér a nyakad.~Hogy pedig
10163 7| szándokát,~Csibének nézné őt s kitekerné nyakát.~Koltó és Pest, 1847.
10164 7| S tengert láttam, ahogy kitekinték.~Mint az őrült, ki letépte
10165 5| HOGYHA...~Ablakodból hogyha kitekintesz:~Kertet látsz csak, kertet
10166 8| BEAUREPAIRE~Hogy kitelt a franciáknál~A király becsűlete:~(
10167 7| Fele pedig ó kalendáriom~Kitépett levele.~Pendelyes gyerek
10168 8| újra kivirít;~Tövestül kell kitépni azokat -~Akasszátok föl
10169 8| a szép virágot~Tövestül kitéptétek ti rég,~S kidobtátok azt
10170 8| nem fér a jászok földére,~Kiterjed éjszak, dél, nyugat és keletre,~
10171 4| valóban jó atyánk,~Karjait kiterjesztendi,~És az áldást mondja ránk.~
10172 4| Fölriasztotta a baglyot, bőregeret;~Kiterjesztett szárnyok sebes suhogása~
10173 7| sok ágyú-torok,~Melyek, kitéve a szomszéd hegytetőre,~Néztek,
10174 8| átadta őt a~Cselédségnek. Kitisztiták őt~A régi szennyből, mely
10175 8| Meghalt, aki nem szökhetett...~Kitisztult az ország!~Pest, 1848. május~
10176 5| Elől kifestve és hátul kitömve.~Hát ahol a dicső arszlánok
10177 4| zivatarnak,~Mely rátok készül, s kitör nemsokára;~Igen, maholnap
10178 7| bátyja jött meg, bátyja,~Kitörő örömmel nevét elkiáltja:~„
10179 8| elmaradtunk a világ sorától,~Kitöröltek a nagy nemzetek sorából,~
10180 5| nyájasan pillantgatott reám.~Kitudtam a beszélgetés között,~Hogy
10181 8| Lángol, piroslik arca,~Kitűzött zászló mindenik,~Amely jelt
10182 8| okból~Szeretem? de szeretem.~Kiülök a dombtetőre,~Innen nézek
10183 6| nekem legboldogabb óra.”~Kiült a nagy országút szélére,~
10184 5| Be savanyú!... de csak kiürítem;~hiszen még savanyúbb az
10185 8| Szivében vér s élet nem marad,~Kiürítjük, mint e poharat!~Pest, 1848.
10186 5| legyen a vigalom:~A bút kiürült poharakkal~Kegyetlenül üssük
10187 4| S e gondolatra kancsóm kiürűl,~Készítették bár feneketlenűl.~
10188 4| helységünknek,~Vége örökre!~Kiütött a háboru, és dúl.~A szemérmetes
10189 7| az iskolából a lyányok,~Kiugrottam, csókkal estem utánok.~Add
10190 8| jöttem... ha terhedre van,~Kiútasíthatsz e szobából,~Ne félj, hogy
10191 4| hányták,~Magát a királyt is kiűzték várából,~S megfosztották
10192 6| ősapánk, midőn~A paradicsomból kiűzve lőn?~Mit tudja, hová megyen
10193 7| Inkább tüstön-tőbül azokat kivágná.~„Szentségtelen kezek sohase
10194 5| ne láthasd szégyenedet,~Kivájják a varjak szemeidet.~És mig
10195 4| szót „barát”~Az idők régen kivakarák.~Szikrát sem törődve szól
10196 5| Amit szinte szégyenlek kivallni:~A tükörbe is pillantgatok.~
10197 8| hazát, ahol ne légyenek~Kiváltságok kevély nagy tornyai,~Sötét
10198 7| kerűlheti.~S miért vagytok ti kiváltságosok?~Miért a jog csupán tinálatok?~
10199 3| sírban, a sírban enyész el.~Kivánatos a tavasz éke nekem,~Indúlok
10200 1| függöny felrepűl,~S az arcokon kiváncsiságnak~Csendes figyelme űl.~És
10201 4| Annál inkább vagyok hát kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová
10202 8| ez ritkán terem;~Hogyan kivánhatnók tehát, hogy~A föld hamar
10203 8| S magam költségén, nem kivánhatod,~Hogy itt hizlaljalak, mint
10204 7| Hogy néked megbocsátanak;~S kivánják: légy boldog te is!...~De
10205 7| boldog te is!...~De bár kivánjanak~Neked minden jót, hasztalan;~
10206 4| még meg ez eledelt;~De ha kivánjátok, megteszem, miért ne?~Társaságotokba
10207 7| Néki sok a gyermeke,~Ne kivánjuk, hogy minket tegyen~Mindeneknek
10208 7| egy kis karikába,~De mért kivánkoznám ki e karikából,~Midőn minden
10209 7| Árnya lenne a nap, és~Nem kivánkoznék az égre.~A halálos beteget~
10210 4| de tudom, nem maradnál,~Kivánkozol lenni máris galambodnál,~
10211 7| amugy magyarán megrakta.~Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe,~Oda csak
10212 7| szép özvegye kérdé: mit kivánna?~„Vár kapitányával szólni
10213 4| jól tudom, hogy nem igen kívánna,~De halottaihoz újra visszaszállna.~
10214 4| boldogítod férjedet;~De szinte kívánnám, hogy azt ne tedd,~Ne olyan
10215 7| gyalázat bélyegét! -...~De ezt kivánni tőlem nem fogod,~Tudom,
10216 4| Fényes koronámért nem is kívánok mást,~Csak hogy e várban
10217 7| Dejsz ugy, öcsém, vessz meg, kívánom tiszta szivembül.~Te mikoron
10218 3| Esketőre viszik szegényt~Mások kivánsága szerént.~Hej, ha mostan
10219 5| virága,~Beteljesűlve minden kívánsága.~Ezt várta ő a csendes zárt
10220 4| testvérszeretetnek,~S lemonda kivánságáról.~Már este felé volt.~A nap
10221 6| világon,~Egy, csak egy a kívánságom.~Azt várom én, azt az órát,~
10222 5| esketőre.~Ha teljesíted e három kívánságot,~Férjem leszesz, veled élek
10223 5| egymástól,~Inkább lemondok e kivánságról.~A csók úgyis, ha erőtetve
10224 5| midőn hűlt kebelem~Vágy-, s kívánságtalan,~Azért szeretném most, ha
10225 7| keresztül,~Beteljesítvén kívánságtokat.~E szép bálokban, ahol királynék
10226 8| gyorsan,~Megállni féluton kivánsz?~Csupán meg van tágítva
10227 7| öltöztenek,~De a mellett jót kivántak~Egymásnak az emberek. -~
10228 8| Királynénak s udvarának~Jó estét kivánván:~„Jó estét, jó mulatságot,~
10229 8| s ha~A munkából végkép kivénülök,~Számomra majd te lopsz.
10230 8| magatokkal;~Félmeztelen~Fognak kiverni titeket~A fölemelkedett
10231 8| Sokat futott, hogy utolérje,~Kiverte arcát a veríték,~Törölgeté
10232 8| Befogadtunk titeket s ti~Kivertetek minket,~És eszitek és isszátok~
10233 8| kutyát, kibotozunk,~Úgy kiverünk, jobban se’ kell,~Még a
10234 5| Hogy tengelyéből a földet kivesd!~Pest, 1845. október 16. -
10235 1| halk táj, s a berki dal kivesz,~Még csak itt az agg falak
10236 8| bánni külső elleninkkel,~Ha kivesznek e belső bitangok...~Félre
10237 4| Otthon űlne ő, de felesége~Kivetette őt a ház elébe.~2~Ambrus
10238 8| KISFIÚ HALÁLÁRA~Alig hogy kivettek a bölcsőbül,~Kis fiúcska,
10239 4| nemzetem müvésze!~Avagy - kivéve egy-kettő talán -~Méltányolólag,
10240 5| üdvem holt időjét~A sírból kivezeted.~Hosszan függenek terajtad,~
10241 5| Az istálóból négy tátost kivezetett.~A legszebb négy tátost
10242 5| kakas innen-onnan~Viradóra.~Kivígadtunk, takarodjunk~Nyugovóra.~
10243 7| csak szavamba kerűlne,~Hogy kivigyen ebből a világból;~Ha szakad
10244 8| Talán minden reggel ujra~Kivirult az orra,~De nem csoda, mert
10245 5| fogtok még virágokat?~Lám, kivirúltok újolag. - Mivelhogy~A vezér
10246 7| tömlöc-falról sok víz csorga rája,~Kivitték száradni az akasztófára. -~
10247 8| Franciaország,~Midőn, hogy kivívja a nagy győzedelmet,~Szüksége
10248 8| levágod,~S szabadságodat kivívod,~Tavasz a te szabadságod.~
10249 6| Fújó paripák~Száguldjanak a kivivott diadalra,~S ott hagyjanak
10250 9| fehér zászló lengedez;~A kivívott diadal utáni~Békeségnek
10251 5| szekér egész őrizete,~Mig kivívta a nagy és véres diadalt,~
10252 7| talán.~Igen, melyet eddig kivonva forgatott,~Mostan félt a
10253 7| KUTYAKAPARÓ~Kivül-belül szomorú csárda ez~A Kutyakaparó,~
10254 8| hóhérságot majd én folytatom,~Ha kívülem rá ember nem akad -~Akasszátok
10255 7| itt.~S ha jóságodból ezen kívűl~Még maradna egy darabka
10256 8| nem tudták,~Van-e világ kivűlök?~De végre fölszólalt az
10257 8| megszerzett hazát,~Másfelől kivűlről a sok kincset hozák.~Félt
10258 4| Krisztustalan nagyok.~S kizárólag pedig~A borra szomjazom,~
10259 5| léphetek,~Mely mennyemből kizárt.~Láttam koporsódnál~A fáklyák
10260 6| Tudná hirünket, nem volnánk kizárva~A templomból, hol a nagy
10261 8| Az én híremnek fája is~Kizöldül a tavaszkor!~Debrecen, 1848.
10262 7| dalolj, bokrok furulyája.~Kizöldült a kis kert fája,~Mintha
10263 5| bágyadt alkony~Nem Zách Klárának megtört szelleme?~Ki mondja
10264 5| sötét, mint holmi ócska klastrom,~S csak a halál lesz dúlt
10265 4| VÁNDORÉLET~Barabás rajzához~Szent Kleofás!~Milyen karaván...~Nem lehet
10266 8| tanyáznak,~Minden nyomon egy kőbe botlik,~S örök fájdalmat
10267 5| Megszólamlott végtére.~Kóbor felhő jöve;~Elfáradott,
10268 4| Még sincs soha pénze.~Nem kóborol a kocsmába,~Kocsmárosra
10269 5| napom.~Kivált h’ az utcán kóborolhatok:~Az angyaloknál boldogabb
10270 7| miként a szél.~Mi kéj, így kóborolni~Hegyen és völgyön túl,~Mi
10271 1| vigye, ha éneket~Ugysem zeng kobozom.~S a csapnak estem nagy
10272 1| égtem én;~Ragadtam végre a kobozt~Nagy tűzzel, hevenyén.~S
10273 7| Majd megtanítok egy pár kóc legényt.~Ismét fölkelt a
10274 7| meg poharam, töltsétek,~Koccantgassunk, míg e nap lejár;~Holnap
10275 6| fiúk”,~Kiálta Péter, és „koccantsatok~Gedő Simonnak egészségire!...~
10276 1| ezren rohannak. -~A sors kockája vetve van!~És haj! seregje
10277 8| Még csak néhány perc,~És kockánk eldobva lészen,~S vagy olajág
10278 6| minden balgaságért~Kész vagy kockára tenni éltedet.~Azt gondolod:
10279 8| merészséghez,~Dobjuk el már azt a kockát,~Ha fekete, ha fehér lesz!~
10280 6| köti,~S te mégis könnyelmün kockáztatod.~Ha még nem tértél, térj
10281 4| paprikában főtt.~Leghátul kócmadzagon pedig~Egy lopott malac hetvenkedik.~
10282 7| Ragyogó szép csillag a kócsagtoll fején,~S vállán újdonat-új
10283 8| Szegény kisded te ott a kocsiban!~Miért kutyának nem születtél?~
10284 8| Nesze a díj, fiú,~S itt benn kocsidban a borravaló,~Egy szép kis
10285 11| Itt enyelegve lejt virágos kocsiján~A víg szórakozás, a szép
10286 7| asszony-elhozás:~Eltört ugyan az útban~Kocsinknak kereke,~De nem hiszem, hogy
10287 7| pásztor, hogy a ménesből kocsirúdho’ vezesse.~Nem a tehertől
10288 8| S az asszony így szól a kocsishoz:~„Nesze a díj, fiú,~S itt
10289 6| Hó, megállj!” kiált rá a kocsisra,~Ki az ostort már kezébe
10290 4| A jókedvbe mártják.~Szép kocsit csináltatok~Éd’sanyám számára;~
10291 4| Amidőn megfogta kilincsét~A kocsmai ajtónak:~Ketyegett hő szíve
10292 4| helység leglátogatottabb kocsmája? mily ékes e kocsma birtokos
10293 5| boldogságban töltöm.~Falu kocsmájában van az én lakásom;~Csendes
10294 7| megállit, meglehet:~A legelső kocsmárosnak~Általadtam pénzemet.~Most
10295 4| Nem kóborol a kocsmába,~Kocsmárosra nem kiáltja:~Hej, bort az
10296 5| Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost...~Áldja meg az isten mind
10297 4| Gazdagiták a világ történeteit~A kocsmaterem közepén:~Szélről a béke
10298 4| lyányzók pedig elvonulának~A kocsmateremből,~Mint elvonul a napnak sugara,~
10299 4| minden tagja,~Valamint a kocsonnya.~Szétnézett vizsga tekintettel,~
10300 7| szemeimben~S oszlik el, mint köd-alak.~A nap is velünk szalad,~
10301 8| komor köd, s ő a sárban ködben~Mezítláb és hajadonfővel
10302 7| története? vérfolyam, amely~Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered
10303 7| Még ott fönn a nap is, aki~Ködcsuklyájába bújt vala,~Gondolva, hogy
10304 8| sugarat lövelt~Elméje oszladó ködébe,~S minden sugár egy-egy
10305 1| Utánam intesz még Dunád ködébül,~S arcomra keserű köny árja
10306 6| a vár alatti völgy ezüst ködével,~Mint két szerelmes lélek
10307 5| időmnek szomorú emléke~Őszi ködként ült szivem fölött.~Feljön
10308 8| elűlnek,~A rónára halvány ködök telepűlnek,~S csak félig
10309 4| s megettök, mint halvány ködoszlop,~Egy-egy város templomának
10310 6| merengés,~Holott körűle kétes ködruhában~Mogorva árnyak lengtek,
10311 8| Zavarná a csendet csak egy köhhentéssel.~48~Fölállott Lehel. Nagy,
10312 4| Aki egyet ivott, azután köhhentett,~S végre ily szavakkal törte
10313 2| kocsmárosné violám!~Fölmelegszem kökényszeme sugarán.~Kocsmárosné, hej
10314 4| mulatságom.~Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,~Gyere ki a vízből, hadd
10315 6| tüskéi közt szétszakadt.~Kökényszemeket szerettem hajdan,~De szerencsés
10316 6| hangozának~Nagy szavaid, oh Kölcsey?...~Ti emberek, nem féltek:
10317 4| és egyébre a ruhákat~Úgy kölcsön elkéregeti;~Csakhogy többé
10318 5| minden vallomás,~Értők a kölcsönös tekintetet.~Alig mult egy
10319 3| bajt.~S visszakapja még a kölcsönt,~Vissza majd.~Tudjuk, hányat
10320 8| nemzetség,~Az adót nekik, mint a köles, fizették,~Mert hisz nagyon
10321 8| hangja~Egy-egy isten-álmat költ.~Szerelemnek poharában~Ajkamat
10322 6| dicső kort: dobog-e szived?~Költ-e benned, mint énbennem, oly~
10323 5| a halálnak,~S kit el nem költe: mint rab vesztegel.~Ezek
10324 7| minden éjjel~A bírót e hang költé fel,~Jött az ifju éjfelenként,~
10325 1| IFJÚKORI KÖLTEMÉNYEK~
10326 8| írok, véres karddal~Írok költeményeket.~Zengj tehát, zengj, édes
10327 7| ruhák.~S nem kérdem én, hogy költeményim~Túlélnek-e majd engemet?~
10328 3| Úgyis holtig él az ember,~Költeni ha mer, ha nem mer.~Hát
10329 4| verték belém tanítók~Bottal a költészetet,~Iskolai szabályoknak~Lelkem
10330 8| feledjem, hogy polgár vagyok!~A költészetnek istene~Olyan kegyes hozzám;
10331 5| Lefekvék, honnan senki fel nem költi.~És a szegény, az árva,
10332 7| vacsora;~Kár, hogy ilyen búsan költjük el...~Megszólítom az öreg
10333 4| nem tartja nagyra,~Hogy költő-fia van;~Előtte minden ilyes~
10334 3| a szemfödél:~Dicső neve költő-fiadnak.~Anyám, soká, örökkön él.”~
10335 8| lelkedet öléd meg!...~Egy költő-lelket semmisítni meg!~Nem ismeréd
10336 3| volt a lant története.~A költőbül tovább mi lett?~Soká nyögé-
10337 7| zavarja álmainkat,~Sőt még költőibb álmakba ringat.~Odaviszlek,
10338 4| prózai világban~Nincs más költőiség.~Mint iskolás fiú, gazdámnak~
10339 7| A költőket, ti magyarok,~Költőitek előtt, tinektek~Illő, hogy
10340 8| babért.~Te voltál a nemzet költője?~Te írtad azt a Szózatot,~
10341 5| szerelemnek napja elkerül.~Költőkebelnek nem szolgál szerencse;~Tudod
10342 4| Csak árny, amit teremt~A költőképzelet;~Mi adjuk meg neki~A lelket,
10343 7| hajtsatok.~Oh, a magyar költőknek vajmi~Nagy honfi-érdemök
10344 5| várhatok!~Szerelemmel a szegény költőre~Áldást hozni melyik lyányka
10345 7| forró ölelésre!...~Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,~S nagy
10346 2| multat, érzeményim~Háborítni, költse fel.~Hah! mi kép leng a
10347 8| százszor mondjam-e,~Hogy a költség enyém?... de úgy, igaz,~
10348 8| Nevelje föl, neveltetési~Költségeit magamra vállalom,~Megalkuszunk,
10349 8| fizetésem érted,~S magam költségén, nem kivánhatod,~Hogy itt
10350 7| híják a boszorkány~Undok kölykét, láncnak híják,~És e lánc...
10351 8| Gondolkodék, mit tégyen e kölyökkel?~Ha elviszi haza,~Otthon
10352 6| lelkesűlés lángja~Vagy a bánat könnyárja.~Ál lelkesűlés, gyáva könnyek!~
10353 8| szivét megtölti a muzsika,~Könnybe lábbad a két szeme olyankor,~
10354 3| drága e lakocska nékem!~Könnyben úszik két szemem pillája,~
10355 7| ez; csak egy könny,~Egy könnycseppecske csak,~És mégis kínosabb
10356 4| János vitéz,~Az öröm szemébe könnycseppeket idéz;~A madár is, mivel
10357 4| volt az zárva,~S csak egy könnycseppet tett szeme pillájára.)~Utóbb
10358 7| Váljék pokolkővé~Mindenik könnycseppje,~S szivét elevenen~Hamúvá
10359 6| jártak, oly könnyűk valának,~Könnyebbek, mint a szellő, mint a lég.~
10360 7| Másik felével a harcot csak~Könnyebben végigküzdenéd.~Elmondanád,
10361 6| S mi lesz belőle,~Az ég könnyéből?... sár.~Hahaha!~Oh ég,
10362 7| virad.~Szülőfölded letörli könnyedet s majd~Éledni fogsz hazád
10363 9| Nem is jőnek vissza!~Omló könnyeimet~Sirjok halma issza.~Folyjatok,
10364 5| bor,~Az üvegből!~Telesírom könnyeimmel~Két szememből;~De magam
10365 8| Aztán lecsókolnók árját könnyeinknek,~És elkiáltanánk: „Vive
10366 6| tündöklő szivárvány,~A napnak könnyekben megtört sugára.~Szalkszentmárton,
10367 8| hogy sokszor megsiratsz,~Könnyektül ázik ama kedves arc,~Amelyet
10368 11| A víg szórakozás, a szép könnyelmü lyány.)~Jártam föl és alá.
10369 8| nyár gyüjtöget,~Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,~A sok
10370 6| mennyi lánc köti,~S te mégis könnyelmün kockáztatod.~Ha még nem
10371 4| sok között,~Melyet vétkes könnyelmüséggel~A hűtelenség fegyverével~
10372 7| ennek határát~Keresém hiába,~Könnyelműség szárnyát~Vállaimra vettem,~
10373 4| mondom: más hibám nincs~A könnyelműségen kivűl,~S ez majd a maga
10374 5| megfürösztöm arcát szemeim könnyével,~Mert az én atyám e jó öreg
10375 8| küszöbén,~És mégis néha én is könnyezek.~Miért szégyelném én megvallani,~
10376 6| feküdtem:~Reám borúltak s könnyezének.~Szerettem volna fölugrani,~
10377 8| harmatos virág~Felémtekintő könnyező szemed.~Tudom, tudom, hogy
10378 5| fekete virágán~A részvét könnyharmatja reszketett,~Midőn előtted
10379 7| Sem jöhetett ki az ajkán.~Könnyhullása, zokogása~Volt a felelet,~
10380 8| sem napsugár:~Az a költő könnyhullatásitul~S mosolygásától ujra fölvirul.~
10381 4| mint ólom, megnyomott.~Könnyíte rajt a víg könnyelmüség,~
10382 4| elfakadtak sírva...~Minden csepp könnyök egy dézsa víz lett volna.~
10383 5| a sor kézszoritásra,~Őt könnyre fakadni senki ne lássa!~
10384 6| Nyom nélkül jártak, oly könnyűk valának,~Könnyebbek, mint
10385 8| bágyadt lelkiről,~Míg ez könnyűnek érezé magát,~Mint a pillangó,
10386 7| bután~Kedélyemnek fejér köntösére hága.~Mielőtt ott lennék
10387 7| lelke a pajkosság~Tarka köntösét rögtön letette,~S szólt
10388 1| Mért, leányom, e busongás?~Könybe mért lábbad szemed?”~„Jó
10389 1| Nem bírva terhét, a felhő könyekre~Fakad, s a rózsa gyüjti
10390 4| Ott születtem, annak öszöm könyerét.~A búzáját magyar embör
10391 3| más?~Csakhogy a halottra könyet~Ejteni szokás;~Engemet víz
10392 6| ifju halvány arca szeme könyétül.~S nagy a csend, s a csendben
10393 1| csalál?~Ah, rád vissza bús könyhullatással~Néz szemem:~Vesztve téged
10394 8| Egy keserves polturáért~Könyökig vájt benne.~Ruháján a moly
10395 4| falusi biró,~Leteszem a két könyököm,~Remélve, hogy tán valahogy~
10396 3| Kit sujtoló istenharag~Ily könyöretlen megvere?’~S nevét elmondja,
10397 7| utósó, akinek~Segélyeért könyörgenek.~S ők boldogok, (érdemlik
10398 7| messze, messze járt.~Sírás, könyörgés, lárma, mindhiába!...~Nem
10399 8| ki és kacagva~Köpködjenek könyörgő szemeidbe~A gyermekek s
10400 6| állatok vagyunk.~Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza~S az emberiség
10401 4| asztal alá bújt,~S kezeit könyörögve kinyujtá~Az amazontermészetü
10402 7| ezredei; letipornak~Mindent könyörtelenül, oh, de~Ti szentek vagytok
10403 9| dühödet,~Hogy ne ismerjünk könyörületet,~Mig e gazok~Közűl a földön
10404 6| Miként ezé itt... légy könyörülő,~És ój meg tőle, ój meg
10405 6| van,~Ha csak tán te nem könyörülsz rajtam.~Légy kisérőm csak
10406 3| Könnyezett.~Ő, csak ő nem könyörűle~Egyedűl;~Három a tánc! monda,
10407 8| irgalom számára,~Nem volt könyörűlet.~A királyi udvarból ily~
10408 9| több, és ami fő:~Az isten könyörűletes.~Még majd kegyelmet adna
10409 5| él, csak úgy van festve.~„Könyörűlj!” szól, s tovább esdekelne,~
10410 4| amazontermészetü Mártához,~De ez nem könyörűlt.~Megfogta egyik lábszárát,~
10411 1| az éj szelíden végre,~S könyörűlve békeségre~Álmaim karába
10412 6| égeti jobban kezed?~Csók és könyű, mind a kettő~Nagyon, nagyon
10413 3| majd~A tengerekben.~Hullasz könyüm, hullj;~O a halálban~Számodra
10414 1| játékira;~De ah! titkon folyó könyűiben~Kihalt a néma, kínos szerelem.~
10415 8| meg, amit keresett, hogy~Könyűiből, amik még megmaradtak~Oly
10416 1| tenéked élek;~Szünjenek könyűid, bánatid.”~Én ezáltal istenülve
10417 6| Könyűim s csókjaim reá!~Könyűim-e vagy csókjaim,~Mi égeti
10418 5| drága sírhalmom felett~Könyűimnek forrása megered,~És a könyűkhöz
10419 8| könnyeim~Indítsanak meg... e könyűk~Szivem vérének cseppjei,~
10420 5| Könyűimnek forrása megered,~És a könyűkhöz sóhajom vegyűl:~Fájdalmam
10421 3| nyári nap,~O lángoló sugár,~Könyűmnek árjait~Apasztanád ki bár!~
10422 8| keblére hajtá,~S két nagy könyűvel két szemében,~S oly hangon,
10423 8| EGY KÖNYVÁRUS EMLÉKKÖNYVÉBE~Az életcél
10424 7| Inkább a napba, mint a könyvbe nézz.~A napvilágtól szemed
10425 7| levágott sarju-rendek,~Mint a könyvben a sorok, hevertek.~Túl a
10426 4| szánakozni fog.~És hátha könyvéből szemének~E drága sort olvashatom:~
10427 7| jóra, ennyi~Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?~Ki
10428 8| asztal alatt~Hevertek a könyvek.~Ha leckémből fél betűt
10429 4| föltámadna,~S ilyen magyarságot könyvekből olvasna:~Élni, jól tudom,
10430 6| elég dicséretedre,~Hogy itt könyvemben áll neved.~Koltó, 1846.
10431 7| gyönyör, hogyha fölnyitom könyvemet!~Mintha nyilni látnám fölöttem
10432 4| mulatok a kegyelmed könyvével,~Könyvének igaz magyar beszédjével.~
10433 4| Rontják: mulatok a kegyelmed könyvével,~Könyvének igaz magyar beszédjével.~
10434 4| hegy is, hol~Dobó a hír könyvibe~Nagy neve örök betűit~Török
10435 6| Eltékozol, meggazdálkodja könyvön.~A könyvvel ugy van, mint
10436 4| Könyvtára van szobája ablakán.~A könyvtár dísze Szigvárt, Kártigám.~
10437 4| az irodalomról is beszél.~Könyvtára van szobája ablakán.~A könyvtár
10438 4| Végesvégül lesz nekem~Dúsgazdag könyvtárom;~Akkor majd a verseket~Nem
10439 8| Gazságitoknak áldozatja volt,~Rátok köp, elrúg bennetek,~És undorodva
10440 8| Lapátnak is beillet vón~Köpcös szopókája.~Zrínyijét még
10441 4| gyorsan az igazgatót.~Fehér köpenyben az igazgató~Jött üdvezelni
10442 7| rávonta volna~Ha lett volna köpenye.~De azért, mint akinek nyakában~
10443 7| lemetszek,~S koronázási köpenyként~Királyi vállaidra akasztom.~
10444 8| aki~Vén, ráncos orcájára köphet~És megrúghatja ősz fejét.~
10445 8| kotorjanak ki és kacagva~Köpködjenek könyörgő szemeidbe~A gyermekek
10446 8| köztársaság!~Piros bársony köpönyege,~Ide vele, hamar ide,~Lesz
10447 9| máshoz biztatólag,~Addig köpte a markát, mig aztán~Tyúkmadár
10448 1| iparunk! - Noha édes múzsai körben~Töltni időt, noha Pallas
10449 3| KÖRDAL~Bús az ember, ha nincs kedve;~
10450 1| oh, barátom, míg az élet~Köréből a halál a sírba zár.~Selmec,
10451 8| sem!~Számkiűztek nemzeted körébül,~Számkiűzve volt még neved
10452 4| elsiklik néha a hal~A halásznak körme közől,~Ha ügyetlen kézzel~
10453 4| nyargaló futása~Zúg a szélben, körmeik dobognak,~S a csikósok kurjantása
10454 7| Lesz az erdei sasból,~Mely körmeit egykor~A bősz zivatar~Hátába
10455 6| velem,~Vagy széjjelszaggatja~Körmeivel szivem.~Nagybánya, 1846.
10456 7| is, meg nem fagysz,~Ott a körmöd, belefujhatsz.~Muzsika szól,
10457 4| ki e nevet nem ismeri?)~Körmölgeté, mint más, a színlapot.~
10458 8| én istenem,~Vigyék el a körmös angyalok...~A hazáért iszom,
10459 6| közelebb...~Beléje vágták végre körmüket...~Torkon ragadták... lég
10460 8| Kaszpi-tengeren túl Aral-tó környékén.~Irtóztató távol van az
10461 7| Tisza folyamoddal;~Mint ez környékének, ugy esnek ők neked,~S ezt
10462 4| smaragdnak eleven szinével~A környéket vígan koszorúzza.~Idejárnak
10463 5| Tetszik feleséged?~Alattomban környékezik~Házad a legények;~Uszítsd
10464 5| te most?~Engem édes álmak környekeznek,~De nem alszom, ébren álmodom.~
10465 4| sugarára~Fölpiroslott egy tó; környékezte káka.~A tónak szélénél a
10466 7| Ezen gondolatok elmém környékezték,~Midőn a költői szent hegyre
10467 4| helység~Nyúgati részén,~Környékezve csalántól~S a növények több
10468 6| El is csodálkozál,~Midőn körödbe léptem,~Hogy oly mogorva
10469 1| boldogságom ellen,~Pozsony! körödből ismét messze hí;~Megyek -
10470 8| szegény asszony szivét~Ezer körömmel szaggatá?~Hagyjátok őt a
10471 7| csupamerő csillag voln’ az ég!~Körösladány, 1847. június 10.~
10472 6| De lelkemet nem ily képek körözték,~Nem ily vidámak; lelkemet
10473 8| volt.~Szűk volt köre,~De e kört teljesen betölté~Lelkének
10474 3| Csábitólag kandikált a~Körte rám;~Csábjait ki már sehogysem~
10475 3| tart hát kertet s benne~Körtefát?~És az isten rá gyümölcsöt~
10476 8| sírhalom domborult fölötte.~Körülállta sírját az egész magyar faj,~
10477 7| helyett kis lámpa, melyet körülálltok,~Nyomorú kis lámpa.~Szent
10478 4| Egyet kortyanta belőle:~(Körülbelül annyit,~Amennyivel öt vagy
10479 5| kőtermésnek nyoma sincs körüle.~Itt régente falu avvagy
10480 5| szenvedélyem~Mint szilaj folyam fut körüled.~Máskor ismét, édes kedvesem,
10481 5| Általad levének.~Szigorú körülmény~Ajkamat lezárta,~Hogy ne
10482 7| ballag szépen,~Ott megállt és körülnézett;~Ejnye vajon mit szemlélhet?~
10483 4| látott,~Meg is állt, hogy körülnézze a világot.~Haldoklófélben
10484 8| Trónusodnál ünnepelve állunk,~Körülötted miljom s miljom fáklya,~
10485 9| ujoncok falu közepében,~Körülöttök fiatalok, vének~Gyülekeznek
10486 8| Koldusnő-e vagy úri hölgy?~Körültekint leselkedőleg,~Amott a bérkocsit
10487 6| levelei.~Hiába a vidéken~Körültekintenem,~Nincs a nagy messzeségben~
10488 4| szemei,~Alighogy merészelt körültekinteni.~Meg nem futamodtak tőle
10489 4| sokáig hívatták magokat,~Körülülték a megterhelt asztalokat.~
10490 8| Magas urak (aljas szolgák!)~Körülveszik, kezét nyalják.~De a trónus
10491 8| titok van!~Fáktól vagyok körülvéve,~S mint édes fia fejére~
10492 8| midőn elért a faluba,~S körülvevék őt a lakók,~Igy szólt hozzájok
10493 7| miként hű~Lyánytestvérek, körűlfogák.~Láttam már minden változásban,~
10494 5| hogy talán madárdal,~És körűlnéz és be a hintóba,~Hát ott
10495 8| történt és mi történik vele?~Körűlnézett, nem láta semmit,~Sötét
10496 8| Királyi széke dicső magasán,~Körűlövedzi hódolattal~Fejét a felhő
10497 9| vérén neveltek fel,~Mert körűlöveztek, mint a földet a nap~Lángoló
10498 5| lábát, s húzza, húzza le,~S körűltáncolja a bitót vele.~Itt egy leány,
10499 6| hajnalfény betört az ablakon;~Körűltekinte, s akkor látta meg,~Hogy
10500 4| drága szép lovamon -~Hóhér kössön hurkot átkozott nyakadon!~
10501 5| Édestestvéreműl fogadtalak.~Kössük meg ezt a drága szövetséget~
10502 4| beszédet~Alázatos hangon ekkép köszöné meg:~„Köszönöm szépen a
10503 1| Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét~És a csekély szálkú koszorúnkat
10504 4| Tegye meg kend ingyen, köszönettel vészem.”~„Fiam, ha volna,
10505 8| meg a kalapjaitokat,~Mert köszönhetitek néki hazátokat.~10~Magyarország
10506 8| őszinte szót,~Ahogy tetszik, köszönjétek meg, vagy~Büntessétek a
10507 4| Amire föleszmélt, hogy köszönjön szépen,~János vitéz már
10508 6| könnyek!~Miket nekik meg nem köszönnek. -~Tudjátok-e, mik vagytok,~
10509 4| nagyrészt magamnak kell köszönnöm,~Hogy megvalljam az igazat.~
10510 8| szolgáját üté pofon;~Ha nem köszönt más nékie,~A kisfiú fejéről~
10511 3| szeszélye víg ajakkal~Rád köszönte:~Mostan - ahha, háladatlan! -~
10512 8| Hogyan állhatnám meg, föl nem köszöntenem?~53~Jámbor szomszéd, német,
10513 8| igazság ebben.~Nekünk kéne köszönteni őket,~Mert minálunk sokkal
10514 6| szabadság, kit távolból köszöntök,~Rám így kiált: jer, győzött
10515 4| erdőnek sötét közepébe;~Ott őt köszöntötte holló károgása,~Mely épen
10516 7| szabadságot~Lelkem hadd köszöntse!~És ha szeretél s ha~Még
10517 5| reszkettető Lehel.~Mi a legjobb köszörükő? a bosszu;~Ez fente meg
10518 8| hogy megéljünk.~Vedd elő és köszörüld ki,~Magyar nemzet, régi
10519 7| Elindulnak az ifjúér’,~Pallost köszörűl a hóhér.~Nap az égre emelkedik,~
10520 6| kaszál;~Mostan megáll,~S köszörűli a kaszát...~Pengése hozzám
10521 7| S öltesz sas-szárnyakat~Köszvényes láb helyett,~És messze,
10522 5| szívem~Veled hű szövetséget köte,~Megvetésem és utálatom
10523 5| Saját paripáját saraglyához köté,~Ugy hajtott serényen szeretője
10524 8| joga,~Hanem teremtőjéhezi~Kötelessége is~Szabadnak lennie,~Mert
10525 7| Szólt az ifju: „Maradok;~Kötelességem maradni,~Ha már így van
10526 8| a helyem?~Ha itt végzem kötelességemet,~Csatába s a pokolba is
10527 8| dicsőséges s dijat~Munkáimért...~Kötelességet ingyen tenni kell,~S kötelesség
10528 8| tudja, mit mikép kell,~A kötelességét ő jól megtanulta,~Nem bánik
10529 8| óta mit vertek fejedbe?~Kötelességidet;~Én megtanítlak jogaidra”~
10530 8| Szentebb a haza, mint~A kötelességünk!”~Tőről vágott magyar~Ember
10531 8| generális~Sem pedig az isten.~Kötelességünkről~Ne beszéljen nékünk,~Szentebb
10532 7| buzogány döngetné,~Mert ím kötélhágcsó indul meg lefele;~A vitéz
10533 4| bőr~Konokúl így szólt a kötélhez:~„Én ugyan itten nem maradok, -~
10534 9| Nem volt szükség fogdosó kötélre,~Húsz legény ment maga jószántából~
10535 8| kezdé~A barátságot, amelyet kötének,~Irígyelé, hogy a kutya~
10536 9| Egynek se’ volt oly nedves köténye,~Mint kelmednek, szegény
10537 6| folyó nagy árján...~Ki sem köthetek, meg sem halhatok.~De mily
10538 7| Veselényi hírét, hogy így ki mer kötni?...~Holnap halvány lesz
10539 4| hánynotok.~S kedvetek ha jön kötődni,~Ugy kapkodjatok felém:~
10540 5| Néztelek.. te bokrétát kötöttél,~A nap jókedvvel mosolyga
10541 8| LENKEI SZÁZADA~Koszorút kötöttem~Cserfa-levelekbül,~Harmat
10542 1| űlt a gyermek,~Koszorúkat kötözött,~S látta őket elragadtan~
10543 6| szilaj ló, s lelkem rája van kötözve,~S pályája mindig sűrübb
10544 4| családfő vén, kehes lovon,~Kit kötőfékszárnál fogva von~Üggyel-bajjal
10545 5| adtál,~Háromszin szalaggal kötted át.~Szereted te a hazának
10546 4| cselekszik. Itt már az is orrára köttetik a nyájas olvasónak, hogy
10547 4| azután bucsút vett,~Szivükre kötvén a jobbágyi hűséget.~Ezek
10548 8| elestek,~Földúlt szobraik kövébül~Uj dicső szentegyház épül,~
10549 8| történet múzsája,~Vésd ezeket kövedre,~Az utóvilág tudtára~Ottan
10550 7| S alant a völgynek éles kövein~Kifeccsent szívökből a vér~
10551 8| Sokszor nézett reá komor köveivel.~Ott járnak kósza gondolatjai,~
10552 5| Hogy van, hogy e csárda kövekből épüle?~Holott kőtermésnek
10553 8| lefelé.~S ledőlt hosszában a kövekre...~Elájult-e vagy elaludt?~
|