1603-altal | altat-bajto | baju-beuto | beugr-bunok | bunte-csinj | csinn-duher | duhet-elfel | elfer-eltem | elten-erote | erref-feket | fekte-foldm | foldo-fulle | fulmi-gyerm | gyert-halov | halsz-hideg | hiero-idene | idest-izzad | jaja-kardj | kardm-kerul | kerve-kiran | kire-kovek | koven-ladaf | ladai-lekvi | lelat-magas | magat-megha | meghi-megun | megva-monda | mondd-neven | never-onten | ontom-orvos | orze-piszk | piszo-remes | remet-sebje | sebne-szaba | szabd-szemo | szemp-szokt | szokv-tarka | tarqu-tirte | tisza-turte | turva-vakon | vaksa-veszh | veszi-zabol | zajab-zuzza
Rész
10554 6| pesti utcák holt, hideg kövén,~Hosszú, sötét árnyként
10555 5| haszna ne vesszen széthullott kövének,~Belőle e helyen csárdát
10556 7| Szerezz hírt és kincset, kövesd két bátyádat,~Menj te is,
10557 7| S a poéta rímjeit,~Hogy kövessék őt, ahol jár.~Ha látná őt
10558 5| Mindig biztattál, jó apám:~Kövessem mesterségedet,~Mondtad,
10559 4| csikajának~Jókedvű abrakolója.~Követé e csáberejű példát~A többi
10560 8| lesz semmi,~Ilyenek hát követeink, ilyenek?~Isten őket érdem
10561 8| Mit csinálnak odafönn a követek?~Mondja el a sok szép jó
10562 7| és jogával:~Tőled mindent követel,~És nem enged semmit, semmit.~
10563 4| Kendtektől csupán ez egyet követelem:~Amidőn a szükség ugy hozza
10564 8| istennyila ütné meg!~Azt követeli a svábság:~Fizessük az adósságát.~
10565 7| van joga,~Tőled mindent követelni.~Meggyülöltem őt, meg; mert
10566 7| Veselényi Ferenc vezéreli.~Követet nevez ki, hogy a várba menne,~
10567 8| gonoszság,~Mit rajta el nem követett,~Mihelyt eszébe jut vala.~
10568 7| mezők virága~S a fák lombja követi.~Mint szeszélyes hölgy,
10569 5| A napot csillagok s hold követik.~Körűlem éj van, fényes
10570 6| tizennegyedik~Század, s hazánkra éj következék.~Borús éj jött rá... ekkor
10571 7| Tavaszonként elaluszom,~S következendő tavaszig~Lelkem szép álmakkal
10572 4| terhe nyom.~Ha jövendőben következnek~Borban szükölködő napok:~
10573 4| S csak azután mondta a következőket,~Mikor a lyány ajkán tőle
10574 5| Élettörténetét,~És a felhőnek a tölgy~Következőt beszélt:~*~„Távol világ
10575 7| A kalendáriomot.~Aminek következtében~Nem nagy számmal lelhetők~
10576 4| nyájam elszalasztám,~Annak következtén elcsapott a gazdám.~Búcsut
10577 7| Nagy nehezen megnyílt a követnek szája:~„Asszonyom, mégegyszer
10578 5| galambom hű árnyéka lészek.~Követője minden lépésének.~Míg szerelme,
10579 4| mostoha ekkép gondolkodott;~Követték ezek a szók a gondolatot:~(
10580 8| darusereg az előljáróját~Ugy követünk téged ország-világon át,~
10581 4| alkony is eltünt a világról,~Követve fogyó hold sárga világától.~
10582 7| járását ne lássa,~Tamás úr, követvén örökös boszúját,~Kivette
10583 7| Lelkem lelketlen sziklává kövül.~Ne szólíts ekkor, úgysem
10584 1| végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel~Jártátok
10585 5| beszéd megáradt folyamát,~S közbe-közbe tréfa úszik árján,~Mint
10586 5| Ez a rosz bátya mindig közbejő,~És fölpofozza öccsét csúfosan,~
10587 7| borjak,~Köztök, mint ökrök, a közbirtokos urak...~Azaz csak házaik,
10588 4| Korlátokba zára.~S nemcsak közdolgokban~Vagy te korlátozva;~E gyalázatos
10589 7| megint a szekér oldalára,~És közéje vágott szép hat tinajának,~
10590 4| helyén állt a szíve,~Azért is közéjük nagy bátran belépe.~„Adjon
10591 4| hirdette a vészt,~A már közelállót;~Az egész természet~Elhagyta
10592 4| Aztán a mostohád sincs itt a közelben,~Ne hagyd, hogy szeretőd
10593 4| az édesatyádhoz.~Ott majd közelebbről vizsgáljuk a dolgot.”~S
10594 6| Mint madár, melyet lelőnek~Közeléből a felhőnek,~S onnan hull
10595 6| révet~A küszködő hajós: nem közeledhetik.~Kinoskeserves lesz ez örökszomju
10596 7| nem közelegne.~Az éjszaka közeledik,~A világ lecsendesedik,~
10597 11| Éjszak utósó földeire:~Úgy közeledjék fénye fagyasztón~Rám szemeidnek;
10598 8| düledék hazámra~Uj viharnak közeledtét látom,~És düh, és düh, mert
10599 7| szerénységgel~S tisztelettel közeledve:~„Jó uram, bocsánat!~Útazó
10600 7| magát benne,~Ha az éj nem közelegne.~Az éjszaka közeledik,~A
10601 7| szobában~A meleg kemence közelén.~Oh de vannak, kik most
10602 4| meglátja felesége,~Bebaktat egy közeleső~Kocsmába,~S iszik, mint
10603 5| volt a polgárerény,~Hol éj közelge... már pirult az alkony~
10604 4| Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,~Illeték őt nyájas enyelgő
10605 8| ragadja;~De az nem mert közelgeni,~Ottan maradt állóhelyében,~
10606 5| És most villámterhesen közelgesz.~Jőj és ontsd lelked villámait,~
10607 8| merészebb hangot ad,~Ha a közelgető viharnak~Megérint hírmondó
10608 6| sokáig váltogatták a szót.~Közelökben a fülemile szólt;~Vagy tán
10609 2| hazánk!~Oh, midőn a két közember homlokát~Néma bánat mély
10610 4| Szerelemvallásától~S a tánc kellő közepéből~Drága figyelmeteket~A templom
10611 8| magányos csillag ragyog középen.~Az a csillag ott a magyar
10612 4| sivatag bús szigete~A tenger közepének,~Hová ember, madár nem lépne
10613 4| Tatárországnak már elérte közepét;~De itten reája nagy veszedelem
10614 5| szeretnék élni a puszták közepin,~Mint Arábiában a szabad
10615 6| lengtek, a kihalt~Sötét középkor véres napjai.~*~Megvirradott
10616 8| Kit idegen népek vettek középre.~Nagy a világ, és testvérünk
10617 7| húzta. -~Szólt az édesapa középső fiához,~Amint ez paripát
10618 5| Egy a szív, az akarat,~A közérdek mellett minden~Különérdek
10619 5| megbukhatál.~Erényednek közhíre van.~Elmés vagy, mint az
10620 7| ujjongatva,~És ha egykor közibök vetődöm,~Nem egyébért lépek
10621 4| káplár sem voltam, mindig közkatona.~A katonasághoz ifjúságot
10622 4| bőgi: „Kimenj!”~A háboru közkatonái~Elsompolyodának.~A fondor
10623 4| Zöldhajtókás, sárgapitykés~Közlegény...~Egész a közlegénységig~
10624 4| Megtetszett, és be is vette közlegénynek.~Cifra beszéd kéne azt elősorolni,~
10625 8| Tiszt vagyok... ha lát a közlegénység,~Tisztelkedve megyen el
10626 4| sárgapitykés~Közlegény...~Egész a közlegénységig~Fölvivém!~Jó: bakancsom
10627 4| De csak a legnevezetesbet~Közleni légyen elég:~A lágyszivü
10628 7| mondhatni, hogy nem gondol~A köznéppel odalent:~„Nyisd ki markod,
10629 7| rosz szellem, nincsen semmi közöd.~A dicső férfiak! fölirom
10630 7| összeszedé,~S tettetett közönnyel ment szobája felé.~Alig
10631 4| FÜTTY~Adta finnyás közönsége!~Csúnyaság, amit mivel:~
10632 8| bátran, nem szédül fejem.~Közönséges napokban csak megáll~Más
10633 6| egyet hátra,~S benne volnánk közösen~A szép meleg nyárba’.~Szatmár,
10634 8| nem különb,~És elvegyűlsz közötte, mintha~Növény vagy állat
10635 7| igen van több szó közted s közöttem.~Üttesd le fejemet, és ahol
10636 4| a hal~A halásznak körme közől,~Ha ügyetlen kézzel~Kap
10637 7| Hogyha vétek,” ugymond, „a közügyi terhet~El nem fogadni, ha
10638 8| vagytok, ti régi játszótársak?~Közületek csak egyet is lássak!~Foglaljatok
10639 6| fogtanak.~Kevés jutott el épen közülök.~Nagyrészt elestek, és holttesteik~
10640 8| a~Fejénél?~Takarodjék el közülünk~A gyáva,~Bújjék bele a kemence~
10641 8| hogy Magyarország~Inkább kofa, mint hős legyen.~Dicsőségünknek
10642 5| A zsebmetszők, a pörölő kofák~Az embert mind igen mulattatják.~
10643 7| Semmi más, mint dönthetetlen kőfal,~Semmi más, mint lánccsörömpölések -~
10644 7| szivében!~Mit használtok kofanyelvetekkel?~Évrül-évre folyvást tart
10645 8| már lopott~Gyömölcsöt a kofától, és kilopta~A vak koldús
10646 9| Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fő~A katonában, hogy
10647 4| számotokra,~Árva finnyás kóficok!~Kiknek gyönge, kényes,
10648 4| szemét nem vetette;~Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,~Bámuló
10649 7| Mielőtt ott lennék a nagy kőhalomban,~A fővárosban, hol oly hűsen
10650 6| szerteszéjjel,~Mint aki kőhöz vágta homlokát,~Aztán föleszmél
10651 1| istenátkozta.~„Hej, jobb volna most koholni vasszeget,~Vagy heverve
10652 4| gyönyörűsége,~Mért van szivednek kőkeménysége?~Csakugyan meg akarsz,~Meg
10653 8| lehetett.~Lelopkodtam sonkát, kolbászt~Saját kéményébül,~Ez volt
10654 8| úgy folyt, mint a másik.~Koldúl és koplalt a fiú;~A vén
10655 8| nagyvilágba~S koldulsz, mint eddig koldulál.”~Szolgált az árva gyermek
10656 8| Két évet élt már át a koldulásban.~Nem volt többé szükség
10657 8| reám!~Szegény vagyok, de koldulásra~Nincsen szükségem, mert
10658 8| nevére kérem!~Meguntam már a koldulást;~Az ő számára kellett kéregetnem,~
10659 8| busúltok?~Jól van; amért koldulátok,~Az életet megkapjátok.”~
10660 4| tettetek, hogy tőle~Ismét koldulhassatok.~Amiként ti e szegény hazából~
10661 8| Ádámot-Évát a paradicsombul.~Kolduljatok, miként~Koldultak milliók
10662 8| és szivedbe,~Kedves fiam.~Koldúlni fogsz mindenkitől,~Kinek
10663 8| többé lopnia,~És nem kellett koldulnia,~Milyen boldogság, mily
10664 8| mehetsz a nagyvilágba~S koldulsz, mint eddig koldulál.”~Szolgált
10665 8| hízzék valahogy szegényke.~Koldúlt és koplalt, e kettőt tudá~
10666 8| paradicsombul.~Kolduljatok, miként~Koldultak milliók miattatok!~Koldulni
10667 6| drágakővel,~Csordultig áll.~A koldusból nagyúr lett.~Él fejedelmileg,~
10668 4| cepelted a vándorbotot,~Mely koldusbotnak is beillenék,~Midőn a sorsnak
10669 8| megtérnek csonkán a csatákból,~Koldusbotot ád a haza nékik,~S ha elesnek,
10670 8| üthetjük bottal a nyomát.~Kövér koldusnak~Soványan jár az alamizsna.”~
10671 8| találta őt az utcán,~Aztán egy koldusnő fogadta föl,~S aztán mint
10672 8| De a sötétség titka, hogy~Koldusnő-e vagy úri hölgy?~Körültekint
10673 8| megijedék.~Hisz ezek jámbor koldúsok!...~Szegény golyhók, mit
10674 3| jövel, cserélj~Bársonyt e koldusrongy helyett;~Borostyán koronázza
10675 4| meg tehát kegyelmed~Kedves kollega uram,~S mátul fogva sugarával~
10676 8| rákerűl a sor,~Az embert főbe kollintom, de azt,~Hogy orrát így
10677 1| KOLMÁR JÓZSEF EMLÉKKÖNYVÉBE~Magas
10678 7| városok harangja,~Itt mezei kolomp,~Amaz drámákat és ez~Tündérregéket
10679 7| be a kemencelyukba,~Sűlt kolompért szed ki, pofázza befelé,~
10680 5| ég alatt~A hazatérő nyáj kolompja szól.~Elandalodva hallom
10681 3| nyáját,~De nem hallom a kolompját;~Rá-rámegy a zöld vetésre,~
10682 8| ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,~Sem a pásztorlegény kesergő
10683 4| képe.~Délibábos ég alatt kolompol~Kis-Kunságnak száz kövér
10684 4| pásztorgyermekek mellette,~Kolompolt a gulya... ő észre sem vette.~
10685 7| tanyáz,~S mig ellegelget kolompolva nyája,~Ő hűs bokorba vészi
10686 4| sötétlő konyha is éjjel,~Ha kólyika kezdi gyötörni~A mopszli-kutyácskát,~
10687 4| hallotta beszédét~Bagarja komájának,~Dehogy hallotta, dehogy!...~
10688 7| kedves előttem. -~Drága komámasszony, kegyedet kérem meg alássan,~
10689 2| mely hegessze a sebet.~Komárom, 1842. augusztus végén~
10690 8| üt a mennykő.”~S László komát betették fogságba.~Nem sokáig
10691 8| beszédben szomszéddal s komával,~Szájokban a pipa,előttök
10692 7| torkomon dul,~Hogy ekkép komáznak énvelem e fickók,~Mintha
10693 4| csak hitvány egy élet~Az a komédia!”~Fülemnek ily dicsérést~
10694 8| jutott s szólt:~„Elég már a komédiából,~Különben e bottal némitlak
10695 7| CSENDES ÉLET~És vége a komédiának,~A fütty s a taps elhallgatott,~
10696 5| fájdalomban.~De többé nem leszek komédiás,~Ki víg pofákat vág a közönségnek,~
10697 7| nagy épület,~Nem paraszt kőmíves rakta,~Drága mű,~Csakhogy
10698 4| rusztiztam veled!~T’od, a Komlóban, persze, hogy tudod;~Hogy
10699 4| Jókedvű abrakolója,~Látá, hogy komolyabb kezd lenni~A dolog fordúlata:~
10700 7| hogy hínak?”~Az pedig a komolyságot~Már nagyon megunta,~S válaszát
10701 7| Néztek, mint a láncra-kötött komondorok.~De ím, a várba az ágyúdörgés
10702 6| Amely már olyan régen~Borong komor-sötéten~Halvány arcom fölött.~Azért
10703 8| szörnyen ráncba szedte;~Minél komorabb volt szeme pillantása,~Lelke
10704 5| álmodom.~Gyertyám pislog komorhomályosan,~Mint a lidérc, mely temetőbe’
10705 6| reá.~Kipusztulván mind a Kompoltiak,~Elosztották a rablott kincseket~
10706 7| mert én nem tudok olyat~Kompónálni, azért. Ez meglehet. Ámde
10707 4| aztán, mint éhes kutya~A konc után, a kezdett útra fut.~
10708 6| egymást martuk szennyes koncokért,~Mint a szeméten a silány
10709 4| hogy megfúltok,~Oly kemény koncot vetek.~Nyirbáljatok üvegházak~
10710 7| beszerezzen~Bakternek vagy kondásnak falujába, ha e szép~Hívatalok
10711 8| fölfuvalkodott félistenek,~Az óra kondul s futnotok kell,~Hogy el
10712 8| A NEMZETHEZ~Konduljanak meg a vészharangok!~Nekem
10713 5| kiséri.~2~És a lovagnak kondult a nagy óra,~Mely e világból
10714 10| a férj s az apának,~S e kőnél egyebet nem lehet adni neki!~
10715 4| megpendítem lantomat,~S kong belőle oly szeráfi dal,~
10716 4| Kocsiknak zörgése, hordóknak kongása;~Szüretre készűlt a falu
10717 1| tavaszában!”~Zúga hozzám~Rémes kongásában.~Szűm nyugalmát~Ismét hol
10718 4| tenyerének;~Hanem a hűséges bőr~Konokúl így szólt a kötélhez:~„Én
10719 1| Elhullott száz helyett~Konrád hatalmas szóval~Idéz új
10720 1| harsogtatta~Dörgőleg mindenszerte,~Konrádnak álla~És véle őt leverte.~‘
10721 9| a kemény csaták,~Melyek Konstantinápoly tornyain~A büszke félholdat
10722 8| mai napig sírva emlegetik.~Konstantinápolynak ment Botond keletre,~S szörnyű
10723 4| magyar-e vagy német?~Magyar konstrukció végkép elenyészett,~S nagy
10724 8| ne félj,~Belőled sem lesz kontár, esküszöm.~De, szomszédasszony,
10725 4| ma őket nézni, vétek.~Ily kontárkodás mégis gyalázat;~Csaknem
10726 7| Szégyenlem, hogy vele kezem kontárkodott.~Fölveszlek, szerelem eldobott
10727 4| én várom a tiszteletestől~Kontójának megfizetését,~Melyért nála
10728 5| hirtelen,~És e jó úrnál eddigi~Kontóm szépen lekvittelem;~Aztán (
10729 4| Botlásnak utána~Kijut a konyhába... kovával, acéllal~Meggyujtja
10730 6| egy eltört fazék, mit a konyhából~Kidobtak, s melynek oldaláról~
10731 7| is leszakad.~Tán üres a konyhád, nincs mit kotyvasztanod,~
10732 7| füstölög,~Ergo tűz van a konyhán,~Ergo megmelegszem, sőt
10733 4| volna,~És jobbra-balra nem konyulna:~Én volnék a derék legény!~
10734 8| A KONZERVATÍVOK~Mentünk az ellenség elé,~
10735 8| Nyugodtan ülnék most e kőpadon~S büszkén, mint trónján
10736 5| kritikusok,~Maradnak csak kopáran, hidegen.~Eperjes, 1845.
10737 7| kell az újat...~Hogy ne kopjék, eladám.~S hogy kijátsszam
10738 4| Elhullatta... s most mi élete?~Koplalásban tölt gyásznapokat.~Ily esetben
10739 8| a dologra, mert különben~Koplalni fogtok mind a ketten~S maholnap
10740 4| hallgatnia.~„Tudom, sokat koplaltál,~Mutatja is szined.~Szeretném
10741 8| után.~És még hogy én őtet koplaltatom!~Én! a legjobb falatokat~
10742 8| kellett kéregetnem,~És engemet koplaltatott,~Hogy csak minél rosszabb
10743 4| Régóta van kezembe’,~Már kopnak húrjai.~S amott a zugban
10744 7| ajtón kopogtattak vala,~S kopogás után belépett Dezső fia.~„
10745 8| Mihez fog kezdeni?~Egyszer kopognak ajtaján,~S bejött egy fátyolos
10746 8| bejáratod,~S ha úri ház előtt kopognál,~Az ajtót bézárnák előtted;~
10747 7| Vagy még most is hiába kopogok,~Midőn megmondám nevemet?”~‘
10748 7| Leány” felelt kinn, aki kopogott.~‘Leány? ah, úgy bocsánatot,~
10749 5| A rongyos sátorok alatt;~Kopogtat a szél és bemegy,~Bár a
10750 7| MÚZSÁM ÉS MENYASSZONYOM~Kopogtatának. Kérdém: ki van ott?~„Leány”
10751 7| ingemért is!”~Megint jőnek, kopogtatnak:~„Csendesebben vigadjanak,~
10752 7| végzé el,~Amidőn az ajtón kopogtattak vala,~S kopogás után belépett
10753 4| születének~Nem tökkelütött koponyájában,~Mialatt orrát mutató ujjára
10754 8| Mert ingyen a Krisztus koporsaját~Sem őrizék.~Dolgozni fogsz,
10755 6| menyasszony árnya,~Kit a koporsóból visz~Az égbe szellemszárnya.~
10756 5| mennyemből kizárt.~Láttam koporsódnál~A fáklyák lángjait,~És a
10757 7| pólyája van,~S másikban koporsódra szemfödel.~Kevély ember,
10758 9| jó atyámat... vagy csak koporsóját,~Annak sem látszott ki csak
10759 7| meghaltanak,~Mondj átkot koporsójokra!...~Szegény asszony, hogy
10760 1| hír, fenség, hatalmak!~A koporsók egyiránt takarnak~Éjbe büszke
10761 3| pénzre vár az asztalos...~Koporsómat csináltatom.”~Pest, 1843.
10762 5| Agyonveretve, egykoron:~Koporsómhoz majd odalépnek,~S melyet
10763 8| karunk.~Egy volt a bölcsőnk, koporsónk is egy lesz,~Ha majd leszállunk
10764 8| Vajon mit álmodott, miről?~Koporsóról-e vagy kenyérről?~Álomba sírdogálta~
10765 7| Pusztulj az útból, jó fiú, ki~Kopottan ballagsz ott gyalog,~Mert
10766 4| szemérmetes Erzsók!~S ha meg nem koppantod~A viszonszerelem koppantójával:~
10767 4| koppantod~A viszonszerelem koppantójával:~El fog aludni,~És vele
10768 1| ÁLOM~Kór valék, fájdalmaimnak~Szenvedém
10769 8| elhatott a nagy szó~Elhatott kórágyához, fülébe,~S mankó helyett
10770 4| szüksége van;~Itten heverni a kórágyon,~Kínok között, magányosan!~
10771 4| könnyen búslakodva nézi~Öreg korának szük időiben.~S én mégsem
10772 8| olvasá,~Miként a hívő a koránt~S mint a zsidó a bibliát,~
10773 9| sírás-rívás,~Hej hanem ugy csak korántse’ rítt más,~Egynek se’ volt
10774 1| vígan ölelkezének este,~A korány arcokra már bút feste;~A
10775 1| S hogyha keblem éjén kéj koránya támad~Kíncsaták után.~Lelkesűlt
10776 6| is,~Míg össze nem dől a korbács alatt.~Tartottunk volna
10777 4| csikóimat,~A szegény párákat,~Korbácsa csapásaival.”~Míg ily események~
10778 4| hulláma~A zugó fergeteg korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~
10779 7| Ilyen gyilkos szemeket.~Korbácsolja lovait,~S a gyeplőt közéjök
10780 7| felelek,~De a kutyákat csak korbácsolom.~Pest, 1847. június 14-30.~
10781 6| Úr voltál te, én kutyád;~Korbácsoltál, uszítottál~Egyre tüskén-bokron
10782 9| szépen,~S csókold meg a korbácsot kezében,~S várd el békén,
10783 7| mely egy átálmodott~Szebb korból fönnmaradt.~Megérkezésedet
10784 4| békességgel!~Appetitusomat ha korcs magyarok el-~Rontják: mulatok
10785 7| közel,~Veled sirok, hogy korcsok fiaid,~S hivom le rájok
10786 7| dobogása.~Minek volt sarkantyú kordován csizmáján?~A szép szó is
10787 8| baját,~És homlokát a hideg kőre tette,~S forró keserves
10788 8| EGY EMLÉK A KÓRHÁZBAN~Moreau után franciából~E
10789 8| férfi,~Hogy ő nemcsak a korhelykedést, de~A nemzetnek ügyeit is
10790 4| kedves pajtásom, az ember~Korhelység nélkül is ellehet.~Naponként
10791 4| Csakhogy titkos önkény~Korlátokba zára.~S nemcsak közdolgokban~
10792 7| ahol nekik tetszik,~Nem korlátoztatnak,~Nem állnak körűlem mogorva
10793 4| nemcsak közdolgokban~Vagy te korlátozva;~E gyalázatos kény~Elhat
10794 7| Nem! hanem a hámtól, mely korlátozza futását.~És amit így elveszt,
10795 6| női hűség rabbilincsei~Nem korlátozzák többé lelkedet.~Szabad vagy,
10796 8| fel.~36~Mikor az a három kormányozni kezdett,~Háromfejű sárkány
10797 8| közepére!~S ott volt előtte,~Ki kormányozza a világokat~Pillantatával,~
10798 8| jutott az ország,~Mellé kormányzónak Lehelt választották,~Lehelt
10799 6| puszta domb alatt;~Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa,~Nem
10800 4| Vakon mért tartja a sors korodat,~Hogy meg ne értsen? nemzetem
10801 1| áldomás felett;~Ott magányos kórók lengedeznek,~Hol lándzsát
10802 4| Messze vagy, de én baka koromban~Hetvenhétszer annyit gyalogoltam.~
10803 7| maradt,~Az egészen sárga,~S korommal írt furcsa figurákkal~Van
10804 1| ennek sem amannak.~Még a koromsötét halál~Honába kard csapásinál~
10805 8| bíborod,~Arcod sápadt, mint koronád,~Szived fekete, mint a gyász,~
10806 8| tettünk még eleget érted?~Koronádat a jövőtől félted?~Ne félj
10807 8| mostan~Vess homályt a nap koronájára!”~És vezette hadát a kunokra,~
10808 7| megrakva melle?~De most koronáját letevé, a holdat,~S mellén
10809 6| fekszenek~Szétszórva: eltört koronák,~Hervadt virágok, megrepedt
10810 8| születtem volna:~Letenném koronám~Egy kis virágkoszoruért,
10811 4| a fényes koronát,~Fényes koronámért nem is kívánok mást,~Csak
10812 9| hazánk!~Küldd elénk, te koronás haramja,~Légiónként bérszolgáidat,~
10813 4| királyok,~És fejetekről le a koronával!~Ha nem teszitek azt le
10814 7| Mellyel a századok őket koronázák.~Ah siralmas idő! oh elfajult
10815 7| KORONÁZÁS~Heine után németből~Föl,
10816 7| drága darabot lemetszek,~S koronázási köpenyként~Királyi vállaidra
10817 8| Ti bíboros haramják,~Ti koronázott tolvajok!~De a lopott vagyont~
10818 4| néha reám.~Ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve,~Bujdosó
10819 2| magot nem vetsz bele,~Csak kóróval leszen tele.~Hej kisleány,
10820 4| pohár, hol a bor? tölts!~Korpafőt diszít selyem kalap,~S az
10821 5| úgy állok szivednél,~Bár korra nézve nagyapám lehetnél.~
10822 7| menyecske jött. Korsó kezében.~Korsaját mig telemerítette,~Rám nézett
10823 8| Jeu-de-Paume óta,~Hol az új korszak nyílt, melyben a győztes
10824 4| hossú lesz életünk,~Mint kortyaink valának,~Megérjük boldogabb
10825 4| miután mértékletesen~Egyet kortyanta belőle:~(Körülbelül annyit,~
10826 7| gazdálkodás miatt.~A bölcs hosszú kortyokban hajtogatja~E korsó édes
10827 7| egyhosszában szakadatlan foly le korunkig.~Azt ne higyétek, hogy megszűnt
10828 7| tengenek.~Ha majd a bőség kosarából~Mindenki egyaránt vehet,~
10829 7| vetélytársam,~Ki miattam kosarat hord,~Kit lehánytam a nyeregből~
10830 7| elé,~Aki fiainak számára kosarát~Gyümölccsel terhelé.~Én
10831 7| egész éven át~Föl és alá kószálom~A két magyar hazát.~Vándorlok
10832 7| látogatva,~Áll egy régi kőszent;~Ennek is valaki egy kopott
10833 4| Igy híj meg máskor is kőszikla-ebédre,”~Szólt s kacagott János „
10834 8| angyalom!~Regényes bércek kősziklái közt folyt~Csengő morajjal
10835 6| fejét a~Szabad szegénység kőszikláira,~Semmint a függés bársony
10836 5| isten s beteljesítette.~Kősziklákká váltak Ildikó és Keve.~Csábító
10837 7| SIVATAG LAKÓI~Ott a zerge a kősziklán~S legelészi a mohot,~Ott
10838 5| becsület.~Lelkem oszlop, egy kősziklaoszlop,~Mely soha meg nem rendíttetett,~
10839 6| messze tájakig.~E hegytetői kősziklára ül~Borús napokban a pihenni
10840 6| senkinek~Az ég vargája, a kőszívü sors. -~S azt gondolod tán:
10841 7| könny, mind hiába volt,~Kőszoborra hulltak könnyeim...~Oh,
10842 4| pártos szenvedéllyel?~Ki koszorúd, mit néhányan fonánk,~Dühös
10843 6| jövőnket a gazdag jelen~Koszorúi takarák. -~Lyányka, hogyha
10844 4| érdemteljes egyén~A vendégek koszorújában.~Megnyílt akközben az ajtó,~
10845 4| feleltél mennydörögve: nem!~Te koszorúját eltépted honomnak~Ifjú reménye
10846 1| fáradatlanúl,~S mint a koszorúk, sietve~Ifjuságom elvirúl.~
10847 5| Isten néki, császár,~Függjek koszoruként ez oszlopon. -~Német vagy,
10848 3| Szerelem!~Koszorúba fűzöm ágit,~Koszorúm szerény virágit~A hazának
10849 5| te szinte eljövendesz,~És koszorúmra könnyet ejtesz,~S eloltod
10850 8| Lehullanak,~Fejem körül~Koszorunak!...~Hah, lánc csörög!~Hát
10851 1| köszönetjét~És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek!~Hosszú
10852 9| Méltóbb vagy a legdrágább koszorúra,~Mint bárki más, méltóbb
10853 6| árulhassátok.~Én nem irígylem koszorútokat;~Penész van rajta és halotti
10854 4| S ha kikelne: rózsaerdő~Koszorúzná a telet.~S hogyha földobnám
10855 1| Halhatatlanság-igérő ének,~Győztes főt koszorúzó babér,~S tett, amelyet érc,
10856 4| szinével~A környéket vígan koszorúzza.~Idejárnak szomszéd nádasokból~
10857 5| Szőlővessző-koszorúval~Koszorúzzatok meg engem,~Mert a szőlővessző
10858 8| bennetek,~Jertek mihozzánk!~Kosztot, kvártélyt adunk,~S az elveszett
10859 5| csárda kövekből épüle?~Holott kőtermésnek nyoma sincs körüle.~Itt
10860 8| is fölszáll,~Eszébe jut, kotkodácsol,~S nem verik ki a szobából.~
10861 7| kell neked, ugy kell, te kotnyeles Sára!~Nem volt elég, nézned
10862 7| jár,~S tejesköcsögöd körűl~Kotnyeleskedik már.~Meddig alszol még,
10863 8| megszeppent kutya,~Onnan kotorjanak ki és kacagva~Köpködjenek
10864 5| Annyi még jóformán meg se~Kottyant Petinek.~S ahol vele elvágtatott~
10865 3| Ég a tűz,~S a kulacsnak kotyogása~Fagyot űz.~Hát a csók piros
10866 7| üres a konyhád, nincs mit kotyvasztanod,~Hogy főzőkanál helytt most
10867 7| Milyen madár a szerelem?~A kotyvaszték, mit fejetek~Rosz bögréjében
10868 4| Nála tanúlá tudniillik~A kovács-mesterséget~Valami két hétig. -~Hanem
10869 5| Hadd vigyelek, lovam, a kovácshoz,~Azután majd vígy el a rózsámhoz.~
10870 1| És szöget, mit izzadván kovácsolt,~Hány a sátor minden szögletébe,~
10871 4| a mennyei báju zenét.~S kóválygani kezdtek~Mindnyájan a tánc
10872 7| vajjon út ez?~Vagy fekete kovász talán?~Mely ha kisűl, leszen
10873 4| utána~Kijut a konyhába... kovával, acéllal~Meggyujtja a taplót,~
10874 8| föl, néz merően,~Mint egy kővévált sírontúli szellem;~Arcára
10875 9| szúr által dárdájával~A vad kozák titeket;~Feleségink, kedvesink,
10876 8| vak koldús kalapjából a krajcárt.~Jó nevelője minden csinjaért~
10877 7| Tréfa, ami tréfa, de ez~Kriminális egy idő,~Összeesküdt ellenem
10878 7| Franciaország az ő laka, nem kripta,~A neve pediglen: jakobinus-sipka.~
10879 8| fekszik?~Nem volt elég a Krisztust megfeszítned,~Minden megváltót
10880 4| vagyok?~Dehogy nem! szomjaim~Krisztustalan nagyok.~S kizárólag pedig~
10881 7| legényt.~Ismét fölkelt a kritikus-csapat,~Ismét veszettül zúgnak
10882 5| mi ez?~Nem, hogy engemet kritizál,~A világért sem az!... hanem~
10883 7| Dugta ostoba fejit,~Ott a krokodíl a sásban~Sírja sátán-könnyeit,~
10884 8| félholt tetem.~Ott áll majd a krónikákban~Neved, pesti ifjuság,~A
10885 4| búza?... árpa?... széna?... krumpli?... bab?...~Költői dolgok
10886 9| Messziről nézz csak rá, a kuckóbul!~Ha urad jön, térdepelj
10887 4| Kínjában most is nyögve, kucorgott.~Oh Hamlet! mi volt ijedésed,~
10888 5| rozsdás, görbe,~Nincs a kucsmám félrecsapva,~Nincs a bajszom
10889 4| Ügyesen leütötte fejérül a kucsmát,~Megkapta hajának fürtözetét,~
10890 7| S követte, melyet isten külde~Vezérül, a lángoszlopot.~
10891 5| nem hozunk:~Messze utra küldelek, barátom,~S többé tán nem
10892 8| semmisítni meg!~Nem ismeréd tán küldetésedet?~Szent és nagy ez valóban,~
10893 8| Bécs, hiába van gazságod,~Küldheted ránk a rácot, a horvátot;~
10894 7| itt fölöslegnek tartják.~Küldje oroszlánit; mire idejutnak,~
10895 7| második szomszédig~Alig hogy küldjük életünk neszét~S saját testvérink,
10896 4| A vakságot tán csak nem küldöd?~Mi lesz belőlem, hogyha
10897 7| sohajtásom.~Szeretőmhöz küldöm~Haldokló lelkemet,~Az egyetlenegyhez,~
10898 6| Könyűket~És jajkiáltást küldöttünk az égbe,~De panaszunkat
10899 1| viszonozója,~Barna lány,~Emlékezve küldsz-e még sohajt a~Szív után,~
10900 5| Amint látom, egy kis bort is küldtek.~Be savanyú!... de csak
10901 8| ez dicső remekmű,~Ennél különbet még Rousseau sem írt;~És
10902 8| joggal bánt embert az ember?~Különbnek alkotá az isten~Az egyik
10903 5| Egyébiránt ez egyre megy,~Különböző csak a nevök.~Pest, 1845.
10904 8| gazabb társainál;~Csak neveik különbözők,~Mind egyformák lélekben
10905 6| bánat is!~Szív s fejre mily különbözőleg hat;~Sötétre festi a fehér
10906 5| közérdek mellett minden~Különérdek elmarad.~Itten oltárt minden
10907 8| hangzik a bőgő mormogása.~S e különféle zaj ott benn a szobába’~
10908 4| János s ekkép elmélkedék:~„A külsejét látom, megnézem belsejét;”~
10909 8| kiáradó vér!~Könnyü bánni külső elleninkkel,~Ha kivesznek
10910 7| olvasóm kegyes képzelete.~Külsőképen immár táblabíró urat~Ismernők,
10911 4| szétoszolt~Egymást érő bel- s külviszály miatt;~S én újra jártam
10912 8| sziklákra,~Ott szoktatta magát kürtje fuvására,~Makrancoskodott
10913 1| LEHEL~A kürtkebelbe fú Lehel,~S a kürt riadva
10914 4| Szinészetünknek egykor hőse lesz,~És kürtölendik bámult nagy nevét~A két
10915 5| végkivánatom?~Szeretnék egyszer még kürtömbe fujni,~Vén bajtársamtól
10916 8| ringatá zászlaját.~37~Hát a kürtös Lehel útját merre vette?~
10917 8| Szükség-e mondanom, hogy a kürtöt értem?~26~Hogy szerette
10918 8| vígaságra kelve,~A rivalgó kürttel versenyt kurjogattak~Emlékére
10919 5| egy kis babér.~És ezért küszködjem én örökké?~S megvagdalni
10920 7| megnyugvás,~Addig folyvást küszködni kell. -~Talán az élet, munkáinkért,~
10921 4| történt népünkkel,~Csakhogy küszködnie kellett a hideggel,~Mert
10922 4| Dárius kincsével,~S most küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel.”~
10923 6| szél, s látja bár a révet~A küszködő hajós: nem közeledhetik.~
10924 7| Oh szent a szalmakunyhók küszöbe!~Mert itt születnek a nagyok,
10925 5| földre vet:~A temetőnek küszöbét átlépem,~S fejem lehajtom
10926 4| Ki kellene minden olyat küszöbölni,~Nem kellene hagyni magyar
10927 7| s reádörg:~„Át ne lépd e küszöböt,~Nem szentségtelen lábnak
10928 4| szivem dagad.~Mennyit nem küzde a balsors velem,~Mig valahára
10929 8| hírben álltunk,~Míg tartott a küzdelem,~De becsünknek, de hirünknek~
10930 7| amelyet egykor aratunk,~Küzdelmeinkhez méltó díj leszen...~De mit
10931 8| tedd le kardodat,~Hiába küzdenél,~Mindig boldogtalan lesz
10932 8| szabadság!~Szabadságért kell küzdenem,~Mint küzdtek érte oly sokan,~
10933 8| a bér,~Isten neki... nem küzdénk mi~Sem dicsőség-, sem dijért.~
10934 1| Nyugalmat az nem ad.~Zajló küzdés szivén,~Szerelmi, égető,~
10935 8| kezébe:~„Eredj és küzdj! nem küzdesz hasztalan,~Az emberiségen
10936 8| kardot ad kezébe:~„Eredj és küzdj! nem küzdesz hasztalan,~
10937 5| ketten állunk.~Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen~Győzedelmünk
10938 6| Utánament, és őt ölelte meg,~S küzdöttek, mig el nem merültenek.~
10939 4| lejárt.~Meghunnyászkodtak a küzdők,~Mint a marakodó ebek,~Amikor
10940 8| Szabadságért kell küzdenem,~Mint küzdtek érte oly sokan,~És hogyha
10941 8| sajnálom őt,~S ha eddig küzdtem érte, ezután~Kettős erővel
10942 4| Gyors szaladással,~Mint a kugli-golyóbis?~Hát férfihoz illik~Megfutamodni
10943 7| tisztitá az enyimet más.~Kujtorogtam szomjan-éhen,~Egy helyen
10944 4| hitvány, verse rosz,~S egy kukk dicsőséget se’ hoz...~És
10945 1| Hiában! a csigázott ész~Egy kukkot sem szüle.~Végpontra szállt
10946 7| hazám?~A kakas rég felkelt,~Kukorékolása rég~Hirdeté a reggelt.~Meddig
10947 4| szert a Kukoricza névre?~Kukorica között találtak engemet,~
10948 4| én kendet utálom,~Mint a kukorica-gölődint.”~„Ugyan úgy-e?”~„Biz úgy
10949 4| elmesélte -~Egyszer kinézett a kukoricaföldre,~S ott egy barázdában lelt
10950 5| Öregbiró lyánya, szivem,~Mit kukucskálsz olyan igen?~Mit lesed a
10951 4| Kik eddig az ablakon által~Kukucskáltak kandi szemekkel,~S kiknek
10952 3| pattog a fa,~Ég a tűz,~S a kulacsnak kotyogása~Fagyot űz.~Hát
10953 8| Csikorgott a börtön zárában a kulcs,~A kis madár ijedve szállt
10954 4| bánatom.~És hátha csókja szent kulcsával~Nyitand számomra majd eget...~
10955 4| boszorkányok.~Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene,~Furcsa dolgokon is
10956 1| o kéj! a fejtörő~Titok kulcsot lele.~Bélőlem - végre rájövék -~
10957 4| kortyokat nyelem.~Búsan Budára kullogok,~Megállok a vár tetején;~
10958 8| őt a vén banya;~Félénken kullogott a~Pokrócra a kutyához,~S
10959 8| előre bátran,~Ti ott hátul kullogtatok~Az előhad nyomában,~Árnyékával
10960 4| hiszen lesz neked!”~Szomorún kullogva gondolta ezeket,~„Gazduramnak
10961 8| László király a pogány kunokat~Fosztogatni uszította rájok.~
10962 8| ország.~Nekilódul, becsap a kunokhoz,~S haza gondját eltemeti
10963 8| Lászlónak azért híták őt, mert~A kunokkal volt cimboraságba’.~Az igaz,
10964 8| Megtéríté papok veszteségét,~A kunoknak sátorát elhagyta,~S visszavette
10965 8| koronájára!”~És vezette hadát a kunokra,~S ráncba szedte őket nagy
10966 8| elértek végre~A Jászság és Kunság szép róna földére,~Mely
10967 5| Aki őtet leszakasztja!~Kunszentmiklós, 1845. június 23.~
10968 5| BÚCSU KUNSZENTMIKLÓSTÓL~Szól a kakas innen-onnan~
10969 6| révészkedett,~Átellenben Lidiék kunyhaja...~Pistának kél keserves
10970 6| révésztanyába,~A leány ment apja kunyhajába.~Csendesség volt az egész
10971 1| boldog szerelmü szívpár~Kis kunyhóban is megfér.~Pápa, 1842. február~
10972 7| megváltókat ide küldi be.~Kunyhóból jő mind, aki a~Világnak
10973 1| rendele~Az ég, ohajtom én kunyhód homályiban~Élhetni, s a
10974 7| estenkénti dalait!~Sötét kunyhóink, s dűlő templomunkat~Magam
10975 8| Festi meg?~Ki a síkra a kunyhókból~Miljomok!~Kaszát, ásót,
10976 8| győzedelmes végén~Kicsiny kis kunyhómról megemlékeznél te.~Az ilyen
10977 7| én a szegénységnek,~Kik kunyóban és útfélen élnek,~Köztök
10978 4| Melyért nála hetenként~Kunyorálok hiába.~Nem fogsz te sokáig
10979 8| szépen~Kun legények telt kupái mellett,~Kun menyecskék
10980 8| ami következik: nagy boros kupákról.~Kívül a lakoma maradványa
10981 4| uram” volt.~„Mester uram!”~Kurjanta vitéz Csepü Palkó,~A tiszteletes
10982 6| éhezők nyögését~S dorbézolási kurjantásokat,~Hallottam már a csalogányt
10983 7| Kivel beszélsz, kölyök?” kurjantott reája~Az apa oly igen méltó
10984 8| mostan e bélpoklosok~Ezt kurjogatják:~„Minékünk a szabadság~Árnyéka
10985 8| szabadság minden áron!”~Igy kurjogatnak~E sátán cimborái,~S mi lesz
10986 7| a cimbalmos,~A legények kurjongatnak,~Szinte reng belé az ablak.~„
10987 4| ki sóhaja:~„Biz e, fiam, kuruc-historia!~Segítnék rajta édes-örömest;~
10988 1| sötét gyalázat~Vonta éjbe a Kuruttyóházat.~Hittem asszony esküvő szavának,~
10989 1| nyájas barna csecsemő.~„Ez Kuruttyóivadék!”~Mond a kisded apja,~És
10990 4| ünnepélyesen,~Csak a békák kuruttyolának~A szomszéd réteken.~Mi e
10991 7| poétáknak, kik~Béka módra kuruttyolnak.~Te vagy az én elemem, tűz!...~
10992 7| Költészet, jogtudomány, kuruzslás...~Mind, mind, mind a fejemben
10993 8| Országunkat elfoglalja.~Foglalod a kurvanyádat,~De nem ám a mi hazánkat!...~
10994 5| De szálaid bármilyetén kuszáltak,~Még elszaggathatók.~Letépem
10995 5| vagy óriás?~S mit mível? kútat vagy sirgödröt ás?~Nem sír
10996 7| zsivány, de a helyett a~Szél kutatja zsebemet.~Szél barátom,
10997 6| tolvajok.”~Kompolti Péter ment kutatni s véle~A martalékra vágyó
10998 5| Nem víz, de vér, mit e kútból kimert.~Itt egy ifjú, ki
10999 8| behallik nótája.~Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,~Lovait
11000 7| nagybajúszos.~Mit csinált? Elment a kúthoz.~De nem volt viz a vederbe’,~
11001 6| tüzére,~Egy cseppet a remény kútjából, oh leány,~Hogy évek mulva
11002 4| Deleléskor hosszu gémü kútnál~Széles vályu kettős ága
11003 8| huszárok,~Fiatal legények,~Kutya-bajuk... vígan~Miért ne lennének?~
11004 8| Gertrúd a jó magyarokat~Kutyába se vette,~Hívatalrul, méltóságrul~
11005 7| Házasodjunk, hajahaj,~Házasélet kutyabaj,~Mindig szép,~Mindig a,~
11006 6| jóbarátok.~Úr voltál te, én kutyád;~Korbácsoltál, uszítottál~
11007 7| ezt egy lélekzettel~Ugy kutyafuttában nem végezhetni el.~Lelkiismeretem
11008 8| Félénken kullogott a~Pokrócra a kutyához,~S a pokróc szélén meghuzá
11009 8| Az urak,~Most rajtok a mi kutyáink~Hízzanak!~Vasvillára velök,
11010 5| Az árokban tehéncsordás~Kutyája megellett.~Tehéncsordás,
11011 7| megcsökkent. -~Odabenn a Kutyakaparóban~Igy forog a világ,~Ily szomorún,
11012 6| hizelg, az boldog. -~Ha már kutyákká aljasodtok:~Miért nem jártok
11013 5| Tehéncsordás, vízbe ne hányd~A kutyakölyköket!~Tudod-e, hogy sok legénynek~
11014 6| ám a magyar ember!~Amit kutyákon, kártyán s más egyében~Eltékozol,
11015 4| mert~Ha occasióm akadt:~Kutyáliter infestáltam~E jó dominusokat.~
11016 7| zsebemet.~Szél barátom, ne kutyálkodj,~Megütöm a kezedet.~Tréfa,
11017 7| Haldoklófélben istenéhez tér.~Kutyám ott lenn vár engem a tűzhelynél,~
11018 7| itt elszöktem.~Gyalogoltam kutyamódon,~S jártam négylovas hintókon.~
11019 8| szűkében az anyám. -~Morzsa kutyánk, hegyezd füled,~Hadd beszélek
11020 4| játsztam öcsémmel~S kis házi kutyánkkal.~Aztán a kutyát elvette
11021 8| volt több,~Emberség-e vagy kutyaság benne?~A koronát még kölyök
11022 4| tartja.~Magamnak is ugyan kutyául lett dolga,~Belefektettük
11023 7| csaplárnak nem jutott~Egyéb egy kuvasznál;~A ház végénél szundikál
11024 1| Zeng a harsány trombita:~Kvártély, kisbiró! huszárok~Szállanak
11025 8| Jertek mihozzánk!~Kosztot, kvártélyt adunk,~S az elveszett királyi
11026 3| L........NÉ~Én alkotóm! mindenható
11027 8| És elkiáltanánk: „Vive la République!”...~Szegény
11028 5| lovam, fakó!~Hol az egyik lábadról a patkó?~Hadd vigyelek,
11029 8| királyhoz,~Tegyük kardunkat lábához,~Hadd vegye el életünket,~
11030 5| sokféle bilincs volt már lábaidon!)~E hajdani várost földúlta
11031 6| megfogamszik is.”~Perenna Dávid lábaihoz borult,~Átfogta térdét,
11032 7| Míg kifáradt, gyöngült lábaimmal~Gázolám az országúti sárt;~
11033 4| szemérmetes Erzsók~Ötvenöt éves lábainál.~E látványra szivét,~A tiszta
11034 7| oroszlánit; mire idejutnak,~Lábainknál, mint kiskutyák, meglapulnak.~
11035 6| Mikor a lánc lehull~A rab lábairul,~Még sokáig ugy jár,~Mintha
11036 4| nadragulyával~Füszerezte ebédjét.~A lábak dobogása pedig~Rendes vala,~
11037 5| szívemet,~Hogy, az erőből aztán~Lábamban nem maradván,~Kirontanom
11038 8| bizony,~Hisz mekkorát emeltem lábamon!~S mégis hogy jártam, szégyen
11039 7| az ostor,~Csizmát húzok a lábamra,~Kardot fogok a markomba.~
11040 3| tenger,~Ki megállhat még a lábán, nem ember.~Jer ölembe,
11041 5| lenne honja~Haladása,~Mint lábának, hogyha táncol -~Hogyha
11042 8| Félhalva fekszik, leverék~Lábárul őt, és boldog, aki~Vén,
11043 1| nagy körbe’ leülve, vagy a labdát veregetve~És kapkodva, vagy
11044 5| házának~Lelkeddel az ördögök labdáznak.~Pest, 1845. szeptember
11045 7| fizetésért~Sincs emberi lábnyom:~Lovamról leszálltam, gyepre
11046 8| gyermekével az anya,~És láboknál a földön~A durva szalmazsákon~
11047 4| könyörűlt.~Megfogta egyik lábszárát,~S kihúzta az asztal alól,~
11048 4| fülökbe olyan dolgokat,~Hogy lábszárok is remeg bele,~Mintha volna
11049 4| kék virág van a szemiben.~Lacháza, 1844. június~
11050 7| ARANY LACINAK~Laci te,~Hallod-e?~Jer ide,~
11051 7| haraggal.~El ne feledje a barna Lacit s a szőke Julist, e~Kedves
11052 8| apát, Hajnóczi, Zsigrai,~Laczkovics és a szép ifju Szentmarjai,~
11053 4| az istennyila!~Üres már a ládafia?~Üres ám -~Jaj pedig be
|